Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
1987. november 19. TOLNA \ _ tsiÉPÜJSAG 3 Uj malom épül Szekszárdon Új malom építését kezdte meg Szekszárdon, a Keselyüsi úton, a korábban létesített két 22 300 tonnás vasbeton siló mellett a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. A beruházás értéke - 1987. évi épült, a vezérgépek átlagos életkora az ötven évet meghaladja. Az építkezés munkáinak elvégzésére pályázatot írtak ki, versenytárgyaláson dől el, hogy ki lesz a kivitelező. árszinten - százhetvenmillió forint. A létesítmény várhatóan 1990-re készül el. Az építkezésre azért kerül sor - mint azt Bräutigam Róbert, a vállalat főmérnöke elmondta -, mert a régi üzemek elavultak, elhasználódtak. Tolna megyében a felszabadulás óta új malom nem A gépészeti, technológiai berendezéseket saját kivitelezésben, illetve a báta- széki Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat közreműködésével szerelik majd. A tereprendezési munkák már megkezdődtek. A minőségi termelés ösztönzése a mezőgazdaságban A belföldi és az exportigények kielégítésére a következő években a korábbinál jobban ösztönzik a növénytermesztésben a minőség javítását. Erről tájékoztatta az újságírókat szerdán a MÉM-ben Mezey János főosztályvezető-helyettes. A szerkezetváltás, amelyet a növény- termelés egyes ágazataiban terveznek, a minőség javításával is összefüggésben van. A kívánalmaknak megfelelően csökkenteni tervezik a búza termőterületét és növelni a kukoricáét, valamint a takarmányárpáét. Ily módon magasabb energiatartalmú takarmányokhoz juttatják az állattenyésztőket, akik az eddiginél többet tehetnek a minőségi hústermelésért. A fehérjenövények termőterületét szintén bővítik, ami jó hatással lesz a takarmányozásra is. A vetömagtermelésben magas biológiai értékű áruk előállítását tervezik, ebből a korábbinál több jut majd exportra és a hazai termelők is javíthatják pozícióikat. A nemesítek azt a feladatot kapták, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a minőségi fajták, hibridek előállítására. Ennek megfelelően arra számítanak, hogy a termelők jobb „alapanyagokhoz” jutnak, ezt importtal is elősegítik. Az egyes növényfajoknál a minőség szerinti átvétel bevezetését tervezik, ezzel nagyobb érdekeltséget teremtenek ahhoz, hogy a piac által jobban elismert termények kerüljenek le a földekről. Jó tapasztalat, hogy a cukorrépánál a kilenc éve bevezetett átvételi rendszer, amely jobban díjazza a magas cukortartalmat, ugrásszerű javulást hozott. Ennél a fontos növénynél kisebb szabványmódosítást terveznek, ennek célja, hogy a jobb eredményeket elérők élvezzenek előnyöket. 1987 végéig kidolgozzák, s jövőre az első félévben meghirdetik az őszi búza módosított szabványait, 1989 nyarán pedig már ezek szerint veszik át a termést. Az eddiginél több minőségi kategóriát állapítanak meg, ezekben elkülönítik a búzát úgy, hogy nagyobb előnyt élvezzenek - árban és jövedelmezőségben - az úgynevezett javító és az extra minőségű gabonát termelők. A napraforgó esetében szintén változásokat terveznek a minőség javítása érdekében. A szabvány jövőre készül el, alkalmazására 1989-ben kerül sor. A kukorica átvételi rendszerének kidolgozását a MÉM-ben megkezdték, az új szabványokat 1988-ban teszik közzé. A szabványalkotásnál tekintettel lesznek arra, hogy az utóbbi időben a kukorica mikrobiológiai tulajdonságai romlottak, ezt a folyamatot meg akarják fordítani. Az új minőségi átvételi rendszert fokozatosan más növényekre is kiterjesztik majd. Ami az árakat illeti: nagyobb szerep jut majd a termelők és a felhasználók közvetlen tárgyalásainak, megállapodásainak. Mozgó műszerállomás A Híradástechnikai Szövetkezet, amely főként zártláncú tévérendszereket, rádió- és tévészervizeket, illetve adástechnikai és mérőműszereket gyárt, új terméket: mozgó műszerállomást is kínál vevőinek. Ezzel lehetővé válik a videók, magnók, lemezjátszók, tévék javítása és ellenőrzése olyan területeken is, ahol korábban ezt a munkát nem tudták elvégezni. A szövetkezet konstruktőrei a piac igényeihez igazodva alakították ki korábban is gyártott eszközeik felhasználásával a ritkán lakott területeken és a kistelepüléseken egyaránt jól hasznosítható szervizt. A mérőműszereket, oszcilloszkópokat, adásellenőrző, -bemérő, -beállító eszközöket, a tápfeszültséghez szükséges egységeket a szövetkezet szakemberei úgy módosították, hogy azok rög- zithetőek legyenek, s mérési pontosságukat a rendszeres szállítás során is megtartsák. A felhasználók igényeinek megfelelően a magyar gyártók a hordozható műszereket utánfutóba, teherautóba építik be. A szövetkezet új termékét elsősorban exportra szánja. Jövőre a Szovjetunióba 50 millió forint értékben szállítanak ilyen műszereket, és több közel-keleti fejlődő országgal is biztató tárgyalást folytatnak. Szó van arról is, hogy a hazánkba érkező Suzuki-lincenc alapján készített indiai Maruti gépkocsikért cserébe az elektronikus alkatrészek mellett ilyen szervizeket is szállít a Híradás- technikai Szövetkezet Indiába. Nőtt az érdeklődés hazánk iránt Az év első tíz hónapjában kis híján 17 millió külföldi kereste fel hazánkat, 2,3 millió több mint tavaly ilyenkor - tűnik ki a Központi Statisztikai Hivatal most közzétett adataiból. A szocialista országokból több mint 12 millióan érkeztek hozzánk. Csehszlovákia változatlanul az első helyet foglalja el idegenforgalmi partnereink sorában, csaknem négy és fél millió látogató érkezett északi szomszédunktól. Második helyen Lengyelország áll, innen mintegy 3 millió látogató lépte át határainkat a tíz hónap alatt, 13 százalékkal többen, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az NDK-ból is megélénkült a forgalom, többen érkeztek, mint az utóbbi években bármikor, számuk meghaladta a másfél milliót. A jugoszláviai turisták száma szembeötlően növekedett, megközelítette a 2 milliót, csaknem 40 százalékkal többen jöttek mint egy évvel korábban. Ezenfelül a kishatárforgalom keretében több mint 300 ezren látogattak hazánk déli megyéibe. A tőkés országokban is megélénkült az érdeklődés Magyarország iránt az elmúlt hónapokban. A szakemberek szerint ennek oka elsősorban az árfolyamváltozás, hiszen a nyugati országokból érkezők az idén egynegyedével több forintot kaptak ugyanannyi nemzeti valutájukért mint 1986-ban. A legtöbben Ausztriából érkeztek, az osztrák turisták száma meghaladta a 2,7 milliót. Az NSZK-ból októberben érkezett meg az idei egymilliomodik vendég. A tavalyihoz képest másfélszeresére nőtt az olasz turistaforgalom, 140 ezren keresték fel hazánkat. A legdinamikusabban - 75 százalékkal - a holland forgalom nőtt, a látogatók száma csaknem elérte a 90 ezret. A tengerentúlról - elsősorban az Egyesült Államokból - a tavalyi visszaesés után folyamatosan növekszik a forgalom, az idén már több mint 100 ezren keresték fel hazánkat. A magyarok is többet utaztak külföldre mint egy évvel korábban. A szocialista országokat 4,4 millió alkalommal keresték fel. Az átlagosnál gyorsabban bővült a Lengyelországba irányuló forgalom, de az NDK-beli és a csehszlovákiai utazások száma is egyötödével nőtt. A nyugati országokba 800 ezren mentek, valamivel többen mint tavaly, ám elsősorban a hivatalos utak száma gyarapodott, a kiutazások felét kitevő turistaforgalom kissé visszaesett. A boldogulás egyik útja A betegeskedő gyerekekkel, Zsoltival és Zsuzsikával Falusi asszonyt kerestünk, aki a hagyományos életmód, szülők, nagyszülők példája szerint az otthoni munkának, ház körüli teendőknek él. Egyszerű dolgunk lett volna, ha nem a fiatalabb korosztályt választjuk, de a sokszor hallott múltidézés, kíméletlen időket felelevenítő emlékek helyett ezúttal éppen a jelent, még inkább a jövőt, a kilátásokat kutatjuk. *- Innen indultunk és ide, Németkérre jöttünk vissza - mondja a mosolygós fiatalasszony, miközben hellyel kínál a meghitt, meleg konyhában. A telet ígérő csípős idő megköveteli már az akácot a nagy kazánba, a családfő, Farkasinszky Sándor éppen jókora darabokat dob a lángok közé. A középső fiú, Zsolt apjától örökölt kalapban feszit, kicsit meghök- kenve figyeli a történéseket.- Hol is kezdjük? - gondolkodik el Far- kasinszkyné. - Kétszáz disznót tartunk, a férjemmel együtt úgy határoztunk, többre megyünk, ha én is itthon maradok. Csináltam azelőtt évekig munka mellett a jószágtartást, reggel négykor kelni, aztán munkába és itthon megint az állatok... Négy gyerekkel nem vállalnám, mert egy asszonynak a legfontosabb feladata a család összetartása. Komoly, sokak által csak nosztalgiával emlegetett dolgokról beszél a háziasz- szony, de közben a szája, a szeme mosolyog. Úgy mondja, ez az alaptermészete, hogy kitől örökölte, nem tudja, nevelőszülőknél gyerekeskedett. Talán ezt próbálja pótolni a sajátjaival szemben.- Lacika 16 éves, Lengyelen tanul, Zsolti 14, most áll pályaválasztás előtt, a villanyszerelőszakma tetszik neki, Zoli ötödikes, a legkisebb Zsuzsika pedig most első osztályos. Ami igaz, az igaz, neki megy legjobban a tanulás - kicsit korholóan az éppen betegeskedő Zsoltra néz. Majd hozzáteszi: - Segítőkészek itthon, nem kell kétszer mondani semmit. El is kél sokszor a segítség, hiszen a disznók, az aprójószág mellett az idén nyáron uborkát termeltek és a tavalyi paradicsom után ez végre bejött. Unták ugyan a fiúk, meg aztán hajnal öt órakor kelés, de 24 ezer forinttal gyarapodott a család. Volt mire költeni.- Háromszáz öles udvarunk van itt, sokan meg is kérdezik, hol fér el kétszáz disznó? - Minden ólat, külön ehetőt, raktárt magam építettem és nagyon vigyázunk a tisztaságra, ezért nem látni, érezni a sok jószágot - veszi át a szót a családfő. - Keszthelyre egy szakszövetkezethez szerződtünk le, jobban járunk, mintha a közeli Szekszárdi Húsipari Vállalathoz szállítanánk. így kijönnek minősítésre, ők rakodnak, szállítanak, ekkora állománynál nem kis megtakarítás ez. Farkasinszky Sándor nem véletlenül vállalkozott erre, hiszen a palánki technikumban végzett, szakmája az állattartás. Dolgozott a Paksi Állami Gazdaságban, a pusztahencsei téeszben sertés-, a né- metkériben szarvasmarhatelep-vezető- ként, aztán úgy döntött, ha több munkával, nagyobb áldozattal is, magánerőből próbálkozik.- Szemes takarmányt vásárolunk, ezt házilagosan elkészített darálóval dolgozzuk fel. Több energiába kerül, rpájus óta például öt vagon takarmányt forgattunk át, de megéri. Egyszer nagyon ráfizettünk a kész tápra, most már csak a kismalacoknak adjuk - halljuk a megfontolt szavakat. A továbblépés? Persze gondolkodunk ezen, de nagyon nagy a bizonytalanság. Azon is múlik, hogy milyen haszonkulccsal tudja az ember felhizlalni a jószágot, de egy ponton túl a legjobb bánásmód, a szakszerű gondozás sem fi- zetődik ki. Jövőre tovább emelik a táp árát, aztán itt az átvétel, a minősítés kérdése. Egyszerűen megoldatlan még az objektív mérőeszköz kialakítása is, azt pedig méltánytalannak érzem, hogy az átvételnél magánszemélytől kevesebbért veszik a jószágot, mint a szövetkezettől, a nagyüzemtől. A beruházás, önetető, önitató felszerelése, alom, takarmány beszerzése, nem beszélve a munkáról, semmivel sem kevesebb, sőt a gépesítettség híján meghaladja a nagyüzemi tartásét. Hogy ez miként határozza meg napjaikat, arról az asszony beszél:- Nem kelünk túl korán, a reggeli teendőmet a gyerekek iskolába indítása határozza meg. Ezután látjuk el az állatokat, reggel-este almozunk, így nem gyűlik össze egyszerre és tiszták maradnak. A de' lelőtt ezzel telik, az ebédfőzésre már nem jut időm, ezért a közeli vendéglőből hordjuk a meleg ételt. Aztán érkeznek a gyerekek, nekem hol mosás, hol takarítás, a kis kert „vakargatása” a teendőm, estefelé pedig újra az etetés. A kézimunkára, kötésre, szövésre már csak vacsora után, tévénézés közben jut időm. Igaz, ez nemcsak kedvtelés, szükség is, ki győzné másként ruházni a családot. Persze szeretnek divatosan járni, öltözködni a srácok, a nagyobbik fiú nemrég kapott majd háromezer forintért egy farmerdzsekit, a kisebbek alig várják, hogy kinője. Ahogy anyjuk számolgat, hármuknak a téli csizma majd hatezer forintba fog kerülni és ez nem is luxus... Szerencsére az étvággyal sincs baj, naponta öt-hat liter tej, nem kevés kenyér fogy és ha leülnek vacsorázni, nem marad a három kiló sült kolbászból sem. Ez pedig csak úgy megy, hogy szinte hetente „televágják” a mélyhűtő ládát, nem a boltból vásárolják a méregdrága karajt. Hogy mi lenne a legnagyobb kívánságuk? Egy ötös a lottón, vágja rá az asz- szony, ebből vennének egy házat. No, nem mintha nem férnének el itt, három szoba, és egy negyediknek berendezett előtér azonban nem túl tágas hátuk számára, pedig ezt is az özvegyen maradt após adta át a kisebb házba költözve. A családfő csak mosolyog, nem álmodozik, nagyon is reális terve, hogy apja házánál még egy hasonló méretű ólat épít, ahol a vemheskocaszállást rendezi majd be. így családi erőből összesen hétszáz disznót tudnának ellátni. A végzős nagyfiú pedig jogosítványt szerezve a most még nem kis költséget jelentő szállítást, fuvarozást végezhetné. Tervek, „két lábbal a földön járó” elképzelések... De nemcsak ez határozza meg a család életét, összefolyó hétköznapjait és ünnepeit. Két éve Bécsben jártak a szülők, közös kirándulásokra pedig mindig szakítanak egy-egy napot. Megfordultak Szombathelyen, Tapolcán, körbeutazták az öreg Volga kombival a Balatont, nem ritka, hogy Tamásiba, Igalra rándulnak le. Ilyenkor a papa, vagy valamelyik szomszéd segít. * Meglehet, valaki túl hétköznapinak, esetleg egyedinek, kuriózumnak tartja Farkasinszkyék felfogását, életvitelét. Ez is egy válasz a mai lehetőségekre, a boldogulás egy útja, amihez a családfő tudatos, megfontolt munkája teremti meg az alapot, az ebben részt vállaló, a családot összetart, mosolygós asszony pedig az érzelmi támaszt, a harmóniát. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS „A férjem vette meg és tette rendbe a több mint százéves szövőszéket, de csak este kilenc után jut időm erre...” „Sokan megkérdezték, hogyan fér el ennyi jószág ebben a kis udvarban”
