Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
1987. november 19. 4 ^PÜJSÄG TUDOMÁNY - TECHNIKA Ártalmasak-e a képernyős munkahelyek? Már a tévézés kezdeti korszakában felmerült a gyanú, hogy a katód- sugarakat kibocsátó képernyő huzamos nézése esetleg sugárzási ártalmakat okozhat. A számítógépek videotermináljainak rohamos elterjedésével feltétlenül tisztázni kellett e gyanút, hiszen ma már sokan vannak, akik egész munkaidejüket képernyős monitorok előtt töltik. A kérdést már a legtekintélyesebb tudományos intézetek is megvizsgálták és arra az eredményre jutottak, hogy semmiféle sugárzási ártalom nem áll fenn (tehát semmiképp sincs szükség arra, hogy amit egyes szélsőségesek követeltek, hogy a munkáltatók sugárzás elleni mellényben foglalkoztassák csak az állandóan képernyők előtt ülő dolgozókat). Mindamellett az ilyen terminálok gyártásának és felhasználásának a korábbinál sokkal szigorúbb szabályozást javasoltak. A terminálok mellett dolgozóknál ugyanis esetenkénti látási, izom és izületi, valamint pszichológiai panaszok előfordulhatnak. Ma már kívánatos, hogy a terminálok képernyője csillogásmentes felületű legyen, s az egyes karakterek zöld színben jelenjenek meg rajta, így ugyanis a látvány a szokásos tévéképnél sokkal kevésbé fárasztó. Ajánlatos, hogy szabályozni lehessen a terminálok képernyőinek fényerejét; a képernyő dőlési szögének módosíthatónak, a hozzá tartozó billentyűzetnek elmozdíthatónak kell lennie. A szembántalmak elkerülésére a terminálokat nem szabad ablak közelébe, vagy nagy fényerejű világító- test alá helyezni A képernyős munkahelyeken elvárható a kényelmes szék és asztal, valamint a kielégítő szellőzés. Mindig előfordulhat, hogy a számí- tígép-képernyők előtt huzamosabb időt eltöltőknél időnként optikai csalódások lépnek fel, amelyek akár egy napnál is tovább tarthatnak, de maradandó károsodást nem okoznak. Rendkívüli ragasztók Az elv ősidők óta ismert: két azonos vagy éppen különböző anyagból készült tárgyat a felületükre felvitt harmadik anyaggal egymáshoz rögzítünk. Ahhoz azonban, hogy négyzetcentiméternyi átlapolással egymáshoz ragasztott lemezcsikra csaknem féltonnányi súlyt is felfüggeszthessünk, a kötőanyag kutatóinak ennél jóval többet kellett tudniuk fizikából és kémiából. És az említett teljesítmény ma már nem is számit különlegességnek. Az sem, hogy a ragasztás 1-2 másodperc alatt emberi erővel elszakíthatatlan kötéssé szilárdul, vagy hogy állja az 1000 Celsius-fokot is meghaladó hőmérsékletet. A kiváló szerkezeti ragasztók kifejlesztéséta rohamosan fejlődő műanyagkémia tette lehetővé. A korszerű ragasztószerek csaknem mindegyike két összetevőjű vegyület. A két komponens egyike valamilyen műgyanta, a másik az úgynevezett térhálósitó anyag (ez utóbbi köti össze a folyékony halmazállapotú műgyanta atomjait). Az új műanyag alapú ragasztók egyes változatait különböző speciális technológiai célok és felhasználások követelményei szerint kísérletezték ki a laboratóriumokban. A ragasztás nagy előnye, hogy feszültségmentes kapcsolatot teremt az anyagok között; a szegecselésről, hegesztésről ez nem mondható el. A ragasztóanyag megakadályozza a korróziót, hiszen a legjobb festéknél is hatásosabban tölti ki az illeszkedő elemek közötti rejtett üregeket. Ebből adódóan a ragasztás egyúttal tömítés is, amit a gépipar igencsak kihasznál konstrukcióinál. Ugyancsak előnyös tulajdonsága a ragasztásnak a rezgéscsillapító képesség. A ragasztás rohamos terjedésében kulcsszerepet játszik szinte általános alkalmazhatósága. Jó példát szolgáltat erre képünk, amely egy papíranyag- ból(!) ragasztással összeállított hidat mutat a rajta áthaladó teherautóval. (KS) A számítógép-ellátás helyzete Tolna megyében A számítástechnika alkalmazása - pontosabban a számítógépek vásárlása - 1984-től gyorsult föl a gazdálkodóknál, intézményeknél. 1983-ban az országban mintegy ötezer számítógép volt a közüle- teknél, 1986-ban közel 39 ezer. A nyolcvanas évek elejéig az ország számítógép-állománya Budapestre koncentrálódott, mig 1983-tól a megyék állománya növekedett gyorsabban: három év alatt több mint tízszeresére. Négy évvel ezelőtt a számítógépek 39, tavaly pedig 54 százaléka üzemelt vidéken. Tolna megyében ugyanerre az időszakra tehető a számítógép-állomány ugrásszerű bővülése: 1983-ban mindössze 65,1986-ban pedig több mint 800 számítógép volt a megyei székhelyű közületek tulajdonában, a növekedés tehát több mint tizenkétszeres. Többek között ez a nagyarányú fejlődés is indokolja, hogy az MSZMP Tolna Megyei Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban napirendjére tűzte, a számítógép-ellátás megyei helyzetét. A megyében működő számítógépek döntő többségét (97 százalékát) a mikro- és a kisgépek adják. Közepes, illetve nagy teljesítményű számítógépből négy évvel ezelőtt kettő volt a megyében, tavaly 27. Az ágazatok közül, az elmúlt két évben - mint ahogy a Központi Statisztikai Hivatal Tolna Megyei Igazgatóságának értékeléséből kitűnik - az oktatás gépesítése volt a legnagyobb arányú. 1986-ban a megyei állomány 43 százaléka oktatási, művelődési intézményben található, mig 1983-ban ezen a területen gyakorlatilag nem volt számítógép. A különböző vállalatoknál és intézményeknél használatos gépek 70 százaléka tőkés eredetű, 20 százaléka hazai gyártású, a fennmaradó 10 százalék pedig szocialista importból származik. Az elmúlt három évben döntően a tőkés import beszerzések bővültek. 1983-ban még a 65 gép fele hazai gyártású volt, tőkés importgépek csak elvétve fordultak elő. A mikrogépek területén is inkább a tőkés import beszerzések a jellemzőek, holott ebben a kategóriában számottevő hazai gyártás alakult ki. A számítógépek és a kapcsolódó perifériák műszaki állapotát alapvetően meghatározza, hogy többségüket az elmúlt 2-3 évben szerezték be. Bruttó értékük 1986-ban 1 167 millió forint volt, elhasználtságuk pedig 30 százalékos. A gépekhez kapcsolódó periféria típusokat, a perifériák mennyiségét meghatározza az a tény, hogy túlnyomó részben mikro- ezen belül is személyi számítógépekről van szó. A számítógépek 14 százaléka üzemel rendszeresen, többségben egy műszakban. A gépek több mint 80 százalékát időszakosan használják, 2 százalékuk nem üzemel. Az időszakos igénybevétel a mikrogépekre jellemző elsősorban. A gépellátás természetesen csak a számítástechnika-alkalmazás lehetőségét adja. A KSH-SZÜV Szekszárdi Számítóközpontja által végzett felmérés tapasztalatai szerint az elmúlt két évben a bérfeldolgozás mintegy harmadára csökkent, a gazdálkodók egyre inkább saját gépen, saját, illetve vásárolt programokkal oldják meg a feldolgozási igényeket. A fejlesztési elképzelésekből minőségi változásra lehet következtetni; kismértékben nő még a Commodore típusú gépek beszerzése, de a tervekben túlnyomó többségben a szélesebb alkalmazásai lehetőségeket biztosító IBM gépek beszerzése szerepel. A két legnagyobb informatikai egység a megyében, az Egészségügyi Minisztérium Gyógyítóellátási Információs Központja és a KSH-SZÜV Szekszárdi Számítóközpontja. Előbbi tevékenysége minta értékű, rövid és hosszú távú elképzelései részét képezik a magyar egészségügy informatikai rendszere fejlesztésének. A KSH-SZÜV végzi a megyei bér- feldolgozás jelentős részét, feladata a számítástechnikai alapellátás biztosítása. Több jelentős országos programmal rendelkeznek. A mezőgazdasági és ipari szövetkezetek a feladatok koordinálására számítástechnikai irodákat hoztak létre. A fentieken kívül a megyei tanács, az OTP, a biztosítók és a Szekszárdi Húsipari Vállalat számi- tógép-fejlesztése, adatbázisa kiemelkedő. Az informatikai bázisok alkotó tevékenysége, programfejlesztése nem összehangolt, részben a szakmai különbségek miatt. Bizonyos területeken verseny is kialakult. Számítástechnikai munkakörben több mint négyszáz főt foglalkoztatnak. Számítástechnikai műszaki munkakör legnagyobb számban a Paksi Atomerőmű Vállalatnál fordul elő. Ágazatonként nagyok a különbségek a gépellátásban és az alkalmazásban is. Ez utóbbira közvetve a szakemberellátottságból következtethetünk. Valószínűsíthető, hogy ahol számítás- technikai képzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatnak dolgozókat, ott előrébb tartanak az alkalmazásban, mint azoknál, ahol a gép mellett kevés, vagy nincs szakember. A gazdálkodók egy része más végzettségű dolgozóinak átvagy továbbképzésével igyekszik megteremteni legalább a minimális szellemi bázist. A vállalatoknál, intézményeknél a számítógéptípusok széles skálája található. Egy korábbi vizsgálat tapasztalatai szerint a féptipus kiválasztását többnyire nem szakemberek végzik, így az nem minden esetben alkalmas az elvégzendő feladathoz. A típusok sokfélesége akadályozza az egységes programok használatát, kész programok átvételét és nehézzé teszi az alkatrészellátást. A szakemberhiány mellett ez a másik legfontosabb akadá-lya a tényleges alkalmazás gyorsításának. Viharos fél évszázac j . 1937-ben tört fel a magyar olaj Különös „bújócskát" játszott az emberekkel Magyarországon az olaj, évszázadokon keresztül. Már 1358-ban említi egy oklevél, hogy Hont vármegyében „szurkos” (azaz olajos) az egyik patak vize. Dobó István is alkalmazta az ugyancsak patak vizéről nyert olajat az egri vár védelménél, és Buda 300 év előtti felszabadításakor „görög tüzet" zúdítottak a védőkre, s köztudott, hogy abban is az olaj játssza a főszerepet. Évszázadok óta tudnak a lidércfényről is, amely népmesékben, babonákban csalogatja az embereket a mocsárba. Századunkban pedig kiderült, hogy a li- dércfény nem káprázat szülötte, hanem lángra lobbant felszíni olaj vagy földgáz. Amikor viszont kutatni kezdtek magyar földön olaj után, az sokáig elrejtőzött az emberek szeme, sőt a műszerek elöl is. Több mint száz esztendeje, 1881-ben kezdték meg az első fúrásokat Erdélyben, s némi eredmény 1908-ban mutatkozott. Abban pedig első volt Magyarország, hogy törvénybe iktatta: a föld mélyén rejtőző olaj és gáz az állam tulajdona. (1911. VI. törvénycikk.) Két évvel később pedig egy baleset keltette fel az érdeklődést a - talán - könnyen megtalálható földgáz iránt: Medien János ameri- kás magyar a Nyitra melletti Egbell községben kezdetleges módon bevezette a földben talált gázt lakásába, s az felrobbant. Németek és amerikaiak Igazi olajkincsre azonban még sokáig nem sikerült bukkanni. Pedig 1920-ban az Angol-Perzsa Olajvállalat kezdett kutatni a Dunántúlon, s 175 ezer fontot költött rá - míg bele nem bukott. 1933-ban az Eurogasco nevű amerikai cég kapott koncessziót, de három esztendei eredménytelen kutatás után visszalépett. Azazhogy: a próbálkozások mégsem maradtak eredmény nélkül. Közben ugyanis olyan magyar szakembergárdát képeztek ki, amely később világszerte elismerést kapott. Éppen ötven éve, 1937. február 9-én Papp Simon, akkor már a Föld számos nagy olajlelőhelyét bejárt kutatómérnök irányításával találtak rá a budafapusztai olajra. Alig néhányszáz méterre attól a ponttól, ahol az Angol-Perzsa Társaság nem sokkal előbb sikertelenül kutatott. S még ugyanebben az évben, 1937 novemberében megkezdődött az iparszerű kőolaj-kitermelés Magyarországon. Sikerekben gazdag volt ez a fél évszázad - noha viharoktól sem mentes. Néhány hónappal az üzemszerű termelés megindulása után amerikai kézbe került a magyar olaj: megalakult a Magyar- Amerikai Olajipari Részvénytársaság, röviden - és ismertebb nevén - MAORT. A termelés egyre emelkedett, új olajmezőket tártak fel, s már 1940-ben annyi olajat hoztak felszínre - 250 775 tonnát -, ami fedezte az ország akkori (a mostanihoz hasonlítva szinte elenyésző) szükségletét. Ám jött a második világháború, az amerikaiak távozni kényszerültek, s noha a kőolajtermelés névleg a magyar állam kezébe került, ténylegesen a német hadigépezet látta hasznát. 1943-ban - amikor a visszavonuló náci csapatoknak szinte napról napra nagyobb szükségük volt rá - a magyar olajtermelés már 838 ezer tonnára emelkedett, s 266 millió köbméter földgázt is felszínre hoztak. Az utóbbit azonban akkor még nem tekintették értéknek: mintegy 600 millió köbméter földgázt műszaki okokból visz- szanyomtak, a többi pedig felhasználás nélkül égett el. S megjött mindezeknek a böjtje: további kutatásra, új olajkutakra lett volna szükség, más munkamódszerre kellett volna áttérni, mert a termelés - mint a szakemberek jó előre jelezték - egyre csökkent. 1947-ben visszatértek az amerikaiak, újjáalakult a MAORT - és 1948-ban már csak 483 ezer tonna olajat termeltek Budafán és Lovásziban, a háború alattinak alig több mint felét. Új központ: Algyő Ismét állami kezelésbe került a hazai olajbányászat 1948-ban, egy évvel később pedig véglegesen államosították. Az ország akkori vezetői azonban nem hittek a szakembereknek, a termelés csökkentését szabotázsnak tekintették, letartóztatták, és 1948 decemberében halálra ítélték Papp Simont. Később az ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatták, s a világhírű tudós hét évet töltött a börtönfalak közt, míg végre nemcsak szabadon engedték, de felkérték: vegyen részt az olajipar további fejlesztésé- ban. (Papp Simon születésének századik évfordulóján, 1986-ban megemlékezést tartottak a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen.) 1951-től fellendült a dunántúli olajkitermelés a nagylengyeli mező feltárásával, s már jelentős kutatások folytak az Alföldön is, ahol 1954-ig magyar-szovjet közös vállalaté (MASZOLAJ) volt a kőolaj kutatása és termelése. Itt - elsősorban az Alföld déli felén -1940-től folytak kutatások egy német konzorcium irányítása alatt, de lényeges mennyiségű szénhidrogént a felszabadulásig nem tudtak felszínre hozni. Jóval később, 1959-től találták meg az ország keleti felének olaj-és földgázkincsét: Hajdúszoboszlónál (ahol korábban Papp Simon és Pávai Vájna Ferenc vezetésével már folytak kutatások, de akkor „csak" forró gyógyvizet találtak), Batto- nyánál, Szeged környékén és még sok helyen. A mindmáig ismert legnagyobb hazai szénhidrogén-lelőhely: Algyő. Itt van az eddig megtalált kőolaj- és földgázvagyonnak mintegy fele. Jelenleg évente 2 millió tonna körüli kőolajtermelésünk, és 7 milliárd köbméter földgázt hoznak felszínre. Mindehhez- és természetesen az előző kutakhoz, valamint a további kutatásokhoz - 12 és fél millió méternyi fúrást végeztek. Annyit- amennyivel - ha ez lehetséges volna - éppen átfúrhatták volna a földgolyót. Van még lehetőség Mert nagy mélységben olajat találni - nem éppen könnyű dolog, még kiváló szakembereknek, korszerű berendezések birtokában sem. Mint dr. Kókai János, az Országos Kőolaj- és Gázipari Törszt (OKGT) fögeológusa mondja: legalább akkora erőfeszítésbe kerül, mint egy szalmakazalban megtalálni egy tűt. S ez még akkor is igaz, ha hazánk 93 ezer négyzetkilométer területéből 77 ezer tekinthető geológiailag alkalmasnak szénhidrogén-kutatásra. Vettek fel már a kutatások és a termelés fejlesztésére kölcsönt a Világbanktól, s ez jövedelmező befektetésnek bizonyult. Annyira, hogy manapság - noha a kőolajtermékek világpiaci ára kedvezőtlenül alakult az utóbbi években - az OKGT többször tízmilliárd forintot fizet be az államkasszába. További fejlődésre, a kőolajtermelés növelésére is lennének lehetőségek. Ehhez - többek között - a geofizikai méréseket feldolgozó, korszerű számítógépekre lenne szükség, de az amerikai embargó miatt ezek beszerzése bizonytalanná vált. Pedig felkutatásra vár még az ország szénhidrogén-készletének mint- eqv 43 százaléka. yy ° ° a ° c ° VARKONYI ENDRE Nagyszámítógépes folyamatirányítás a paksi atomerőműben
