Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
1987. november 16. NÉPÚJSÁG 3 Községek az önállóság útján Több mint egy évtizede, 1975-ben, amikor a járási hivatalok megszűntek, az első között Fejér, Szolnok, Komárom, Vas és Tolna megyében próbálkoztak egy-egy városi tanács szakigazgatási jogköreinek „leosztásával". A falvak önállóságát szorgalmazó új igazgatási forma fokozatos bevezetésére megyénkben Dombóvári és körzetét, az egykori járás területét választották. Ebben a régióban három önálló nagyközségi tanács - Döbrököz, Kocsola, Dalmand - és négy községi közös tanács- Kurd, Szakcs, Attala és Kaposszekcső- működik. Annak az elvnek az érvényesítésében, hogy az emberek ügyes-bajos dolgaikat ott intézzék, ahol laknak, Dombóvár városkörnyékének lassan másfél évtizedes tapasztalatai vannak. A községeknek és a városnak a kapcsolattartási rendje módosult. A csak közösen megoldható feladatok koordinálására, a középtávú tervek egyeztetésére a községi tanácsok vezetőiből álló városkörnyéki bizottság alakult, amely évente két alkalommal tanácskozik. f Felelősség a községek ellátásáért- Az új felállás szerint a városi tanács mellérendelt szerepkörű - mondja Vi- dóczy László, a Dombóvári Városi Tanács elnöke. - Szigorúan el kell választani a lakosság ellátását érintő és a szak- igazgatási, hatósági feladatokat. Az utóbbiakban nekünk csak véleményező szerepünk van. Nem felügyelünk, nem irányítunk, legfeljebb a megyei tanács kérésére veszünk részt olyan vizsgálatokban, amelyek a helyi tanácsok munkáját segíthetik és a környékbeli lakosság érdekeit szolgálják. Természetesen továbbra is az a gyakorlat, hogy tanácsüléseinken rendszeresen részt vesznek a falvak képviselői, ahogyan a végrehajtó bizottsági üléseinken is, ha ezt az ülés napirendje indokolja. Most már a községi végrehajtó bizottsági anyagokat is a megye gondozza. Mi a városkörnyéki bizottság ülésein informálódunk, és van egy megyei tanácstagokból álló városkörnyéki csoport, amely a megyei tanácsülések előtt ül össze. A kőtelező napirendi pontok áttekintése mellett legutóbb például a szolgáltatások és a törvényesség helyzetét vizsgálták.- Dombóvár gazdaságilag továbbra is súlyponti szerepet tölt be a régióban.- Mint említettem, felelősségünk a lakosság ellátásában továbbra is alapvető maradt. Például ami az egészségügyet illeti, Dombóvár 90 ezer embert lát el, csak Baranya megyéből 25 ezret. Iskola- hálózatunk négy megye számára képez vasút- és postaforgalmi valamint egészségügyi szakembereket, negyven községből járnak be tanulni, dolgozni. Dombóvár vasúti csomópont és az ipara is szívja a munkaerőt... Az ellátásnál maradva: költségvetésünk rendszeresen végez kisebb regionális feladatokat, postát bővít, szolgálati lakást épít, növekszik azoknak a falvaknak a száma, ahol megoldottuk a szemétszállítást. A volt járás telefonhálózatának bővítéséhez és korszerűsítéséhez a környék termelőszövetkezetei és az ipari üzemek 30 millió forinttal járultak. A kaposszekcsői tornacsarnok létrehozását a gyárak szocialista brigádjai milliós nagyságrendű társadalmi munkával segítették. A falvakból érkezőknek nagy segítséget jelent majd a tervek szerint decemberben nyíló Fűszert raktáráruház a város szélén, és közelmúltban megnyitott, a TÁÉV készleteit kínáló építők boltja szintén nemcsak a helyi igényeket elégíti ki. Ma már meg tudnak a saját lábukon is állni A több mint két és fél ezer lakosú nagyközség mindössze tíz kilométerre van a várostól.-1980 óta megszűnt a város bábáskodása - mondja Gyugyi János vb-titkár. - Amikor megkaptuk a hatásköröket, még egy ideig a város adott mankót. Nem voltunk mindenütt és mindenben felkészülve ahhoz, hogy a megnövekedett szak- igazgatási feladatokat önállóan is elláthassuk. Ma már községek jobban meg tudnak a saját lábukon állni, egyre több megfelelően képzett ember dolgozik ezen a területen. Az építésügy kivételével csaknem mindenben önállóan járunk el. A hozott határozatainknak csak 2-3 százaléka kerül másodfokon elbírálásra, ezeknek az eseteknek a felénél is marad az a döntés, amit eredetileg hoztunk. Annál is inkább fontos ez, mert az utóbbi években elég sok zsebbe végó jogszabály lépett életbe...- Az együttműködéssel nincs gond, veszi át a szót Eckert István tanácselnök - de mindenki örül, ha a saját problémáját meg tudja oldani. Fejlesztésre is minden lehetőséget megkaptunk a várostól és vállalataitól, függetlenül attól, hogy megvannak a saját gondjaik is. A falubeli asszonyok elhelyezkedésében is segített az 1984-ben átadott 800 négyzetméter alapterületű óvodánk, konyhánk és ebédlőnk, s hogy ez szűk egy év alatt felépüljön, ahhoz több dombóvári vállalat, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát hathatós segítsége is kellett. Az is köztudott, hogy mi is a lakossági bevételekre vagyunk utalva, de nem érezzük azt, hogy a pénz elosztásánál, felhasználásánál méltánytalanság ért volna bennünket. Ezt annak ellenére mondom, hogy mi is ott tartunk, hogyha nincs bankkölcsön, akkor végképp széttárhatnánk a karunkat... Megoldás lesz-e az igazgatási társulás? Attalán és társközségeiben - Kapos- ' pulán, Szentivánon, Alsóhetényben - közel 2000 ember él városközeiben, Ka- pospula pedig csaknem összeépült Dombóvárral.- Az ügyintézés ott fog igazán gondot okozni - mondja Buda Józsefné tanácselnök -, ahol személyi változások adódnak, ahol valaki megbetegszik.- A város szerepköre - veszi át a szót Topp József vb-titkár - a másodfokú döntések meghozatalára, a szakmai véleményezésre, irányításra korlátozódott az utóbbi időszakban. De hogy a megnövekedett hatáskörrel járó további feladatok - amelyekben 1988-ban teljes önállósággal kell intézkednünk, hogyan vállalhatók föl a meglévő szűkös létszámmal, azt még nem tudom. Kérdés, hogy milyen megoldást hoz az igazgatási •-társulások rendszere, ami azt jelenti, hogy több község társul, és közös megállapodás alapján egy-egy szakigazgatási feladatra más-más erre alkalmas személyt jelölnek ki. Más a helyzet a gyámügynél, természetes, hogy ilyen jellegű gondokkal mindenütt helyben kell foglalkoznunk, tehát azoknak, akik személyesen is ismerik a faluban élő családokat.- Egyébként a városközelségnek előnyei és hátrányai is vannak - mondja Buda Józsefné. - Korántsem olyan nagymérvű a városba való beköltözés, sőt az Ady Endre utca új házakkal, általában fiatal lakókkal népesült be. Főként a szomszédos, néhány száz lelkes Szent- ivánról települnek be Attalára. A község be van kapcsolva a crossbarhálózatba, bízunk a gazdasági megerősödésben is: a Vörös Csillag Termelőszövetkezet most készül profilváltásra, szeptemberben a régi mellett egy új élelmiszerboltunk nyílt a Széchenyi utcában... Egyébként a városkörnyéki bizottság - amelynek az idén vagyok a soros elnöke - a tervek szerint november 24-én tartja a második félévi kihelyezett ülését Döbrö- közön, ahol a nagyközség új létesítményeit tekintjük meg, megbeszéljük a létrehozásukkal és a működtetésükkel kapcsolatos tapasztalatokat. Javaslat közös pénzügyi alapra- Bármilyen gondunkkal mehettünk a városhoz, rendszeres napi kapcsolatunk van a városi tanáccsal - mondja Bandzi Ferencné a Kurdi Községi Közös Tanács elnöke. - Jövőre a gyámügyön belül a nevelési segély odaítéléséről is mi döntünk. Ez számunkra azért is jelent többletfeladatot, mert községeinkben - Csib- rák és Gyulaj - tartozik hozzánk - becslésünk szerint kétszáz bizonytalan sorsú, veszélyeztetett gyerek van. Jelenleg a szakigazgatási feladatok 90 százaléka már a mi gondunk.- Tíz éve ugyanazzal az apparátussal, igaz, hogy többségében szakképzett munkatársakkal dolgozunk - fűzi az elmondottakhoz Szentpáli Árpádné vb-titkár. - Munkánk eredményességében fokozott szerepet játszanak a pénzügyi lehetőségeink, tavaly javasoltuk - a város- környéki bizottság előterjesztésében - hogy közös városkörnyéki alapot hozzunk létre az előre nem tervezhető, váratlan, de annál fontosabb kiadások finanszírozására. Javaslatunkat azonban a tanács leszavazta.- Rosszul előkészített javaslat volt - teszi hozzá Bandzi Ferencné - nem dolgoztuk ki pontosan a pénz felhasználásának, odaítélésének feltételeit. Pedig ha ez a pénzügyi alap ma létezne, akkor most - például a Dombóvári kórház körzeti ügyeleti szárnyának építési költségeihez - nem év közben hozott döntés alapján járulhattunk volna hozzá. Bóka Róbert Fotó: Sörös Mihály hogy a szóban forgó madárkalitkányi lakás az egyik házastársé volt már egybekelésük előtt. Mint szokás, azóta rendszeresen kopogtatnak a tanácson megoldást keresve, s megjelenésükkel folyamatosan erősítve írásban benyújtott kérelmüket. Megértésükről mindig biztosítják őket, lakást viszont nem kapnak, csupán ígéretet, pontosabban dátumot a következő „találkozásra” - természetesen a tanácson. Lévén kulturált emberek, igyekeznek konfliktusok nélkül meglenni, s nevelni a közös gyermeket. A férj, amikor gépkocsival megy munkába, elviszi a csemetét és volt feleségét is az iskolába, illetve a munkahelyre. Az együtt „kocsikázás” az asszony főnökeit rendre arra inspirálja, hogy ne tekintsék gyermekét egyedül nevelőnek, ne részesítsék a kötelező juttatásokból sem. S amikor kimaradnak a tanszersegélyből, s az asszony ezt jogos indulattal adja elő a tanácson, ott „kellő” keménységgel utasítják vissza, s bizony emelt hangon oktatják a vitakultúra íratlan szabályaira, sőt arra is, hogy lakáskérvényüket tudomásul vették, nem szükséges folyton folyvást a nyakukra járni, majd megoldódik a dolog... s ingerült hang kíséretében nyitják előtte az ajtót. Jól tudom, hogy egyetlen tanácsi vezetőnek nincs lehetősége és joga „csak úgy” lakásokat osztogatni. De ugyanilyen jól tudjuk azt is, hogy az emberek egy ideig türelmesek, toleránsak, kiváltképp olyankor, amikor partnerként kezelik őket, amikor a velük szembeni hangnem emberi, még ha annak attitűdje vitatkozó is. Azt nem mondom, hogy a lakásügy a „kis dolgok” kategóriájába tartozik, viszont annak bizonyos, már említett tájai igen. A meg nem értés, a lekezelés, a hivatali székkel való - nem anyagi, inkább - lelki visszaélés megrontja napjainkat, s bármennyire is jelentéktelennek tűnő dolgok ezek, megkeserítik az embereket, lestopolják tenni akarását, elkeseredettséget okoznak. S máris a példa kővetkező megvilágításánál tartunk. Pontosan ugyan nem emlékezem, csak a lényegre. Egy időben a boltokban azt kérték a vásárlóktól - ezt egy frappáns mondatban ki is függesztették jól látható helyre - hogy annyi tiszteletet adjanak az eladóknak, amennyit saját maguknak is elvárnak. Ezeken a szavakon tűnődve leszögezhetjük, hogy amennyiben ennek szellemében élnénk nap mint nap, mennyivel nyugodtabban tehetnénk dolgunkat, mennyivel sebesebben haladhatnánk a kollektív bölcsesség meghatározta úton, melynek „csak" az irányát határozta meg a kormány, de a köveket magunknak kell szép sorjában leraknunk. Valamennyien jól tudjuk, hogy ez a munka nem könnyű, hogy néha egymásnak ellentmondó követelményeket teljesítenünk, hogy nem szabad megismételni az elmúlt évek hibáit, hogy erősíteni kell az alsóbb szintű népképviseletek szerepét, hogy közben sikerek szülessenek a szerkezetátalakítási program végrehajtásában. S mindezt hogyan? Gazdasági gondjaink megoldásához már nem elegendő „a szolid tüneti kezelés, hanem mélyebbre kell hatolnunk, oki kezeléshez kell folyamodnunk, még akkor is, ha az sok fájdalommal jár... A munkaprogram véleményem szerint helyesen tárja fel az okokat és a kezelési terv, a javasolt terápia is megfelelőnek tűnik” - mondta Szirtesné dr. Tomsits Erika az ország- gyűlésen. E szavakkal csak egyetérteni lehet, hozzátéve azt, hogy a kezelés módozatait ki- nek-kinek magának kell meglelnie és megtennie saját munkaterületén, s kialakítani azt az emberséges légkört, melyben a legjobban elviselhető a kezelés, vagy akár a műtét. Hogy miféle légkörre gondolhatunk? Melyben mindenkor helyet kap az össztársadalmi érdek, az összefogás, a kitartó szorgalom, a demokratizmus és az egymás iránti tisztelet. Hisszük, hogy tartalékaink, forrásaink minden téren kiapadha- tatlanok. V. HORVÁTH MÁRIA MÚZEUMAINK Remél- jük, hogy az iskolák kirándulá- ^ r, ~ saik szer- W L-'JI m vezésekor m fFjZEí ■ nem felejt- M ' jSM*. ■ keznekela JÉl * A SÄ resi múzeumról, s a pedagó- -------------------------------------------------------m egmutat- A régi címer jáka ma kisdiákjainak a tegnap kisdiákjai iskoláját, s az emlékeket idéző tárgyakat. - hm - ak „Igaz, iskolába szerettem járni. Kisdedóvó nem volt a pusztán, anyám már jóval tanköteles korom előtt elmenesztett idősebb testvéreimmel az iskolába. Könyvet persze nem kaptam, de hogy mégis járjak valamivel, anyám egy gépalkatrész-árjegyzéket nyomott a kezembe. Ezt tartottam előttem, míg a többiek fennhangon silabizálták a betűket...” - írta Illyés Gyula a Puszták népében, emlékezvén első iskolájára, mely ma már múzeum. A rácegresi iskola a korabeli padokkal, vaskályhával, szemléltető eszközökkel az iskola évszázados múltját mutatja be, ahol a pusztai gyerekek megtanultak olvasni. „Sőt, elég hamar írni is, mert rövidesen híres író lettem.” Mi több, az „élet számára” is sokat tanultak Hanák bácsi „keze alatt”. A hajdani iskola Az emlékek tanterme A körzetben az elsők között Döbröközön oldották meg a szemétszállítás gondját Új élelmiszerüzlet Attalán
