Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
6 'rJÉPÜJSÁG 1987. november 14. MÚLTUNKBÓL I- Most, hogy itt ülök az asztalánál, nem tudom szó nélkül hagyni azt a számomra sokatmondó szituációt, hogy a hamutartóra tett őszi falevélről ne kérdezném...- Talán nem is volt tudatos az a mozdulat, ahogy a földről felemeltem, talán valahol a szakmaszeretetre kell ennek a megértéséhez visszanyúlni. Ez a levél egyszerűen csak szép volt. így hát behoztam, most velem van. Nincs ebben semmi szimbolikus, csak a szépsége ragadott meg. I- A víz, a levegő, az erdő, egyszóval a természet annyira közeli az életében, hogy bátran elmondhatja, hogy azt csinálja, amit rajongásig imád?- Mesterségem a legősibb mesterségek egyike, hiszen halász vagyok, hogy emellett még vadászom is, az már külön szerencse. Valóban, a munka és a hobbi találkozása szinte naponta velem van. Rajongok a természetért. így igaz. Szeretek olvasni is, színházba is szívesen elmegyek, de a természet az igazi otthonom, amíg haza nem érek a családomhoz. Sokszor voltam felszabadult és boldog a természetben és ez számomra óriási értékeket képvisel.- Ha értékről ejtünk szót, az emberek egy részében jobbára a pénz, a vagyon, a ház és az üdülő kérdésköre merül fel. Pedig ennél, úgy gondolom, sokkal többet nyújt az arra érzékeny embernek az élet.- Az anyagiak ereje egy bizonyos mértékig meghatározó, mozgató, motiváló szereppel bír, csak nem szabad leragadni ennél. Egy élet eredménye, munkája, megbecsülése, sikere és kudarca úgy mindenestől az értékkategóriába sorolható. Ha most kategorikusan kell az érték megfogalmazásáról szólni, akkor a marxista kategóriáról is beszélni kellene, de most nem ez a cél. Persze, mindebből kihagyhatatlan az is ami csupán mint produktum utáni jövedelem jelentkezik. Most, hogy a beszélgetésünk ilyen, fordulatot vett, eszembe ötlik az az időszak, amikor megnősültem, amikor választani kellett, hol telepszünk meg. Ebben újra a természet szépségének, a falunak, a falusi embernek és az abban rejlő világnak volt óriási szerepe. Nem csupán az határozta meg a későbbi jövőt, hogy a szülök is Váralján élnek. Olyan község ez, ahova bemmeni is öröm, nemhogy ott élni. A faluban egymáshoz találó emberekéinek, azonos a gondolkodásmódjuk, hasonlóak a vágyaik. Könnyű barátra lelni. Na látja ez is az értékkategóriát erősíti. A barátság. Nem vágytam városba, ami természetes is az én esetemben. Váralja tetszett, csalogatott.- No meg a nősülés, a váraljai feleség, kötelezte is. A falusi élet egyik hátulütője az is, hogy nehezebb eljutni valahová, le kell győzni valamekkora távolságot először. Ez mind plusz- energia, -pénz és -idő, amiből nekem úgy tűnik, egyre kevesebb van.- Ezekkel egyetértek, meg is erősíthetem, hiszen jómagam már 22 éve ingázom Váralja és Aparhant között Ha az ember valamit ki is akar csikarni az életétől, akkor bármilyen furcsa is, de nem szabad buszoznia, mert nem jut idő, energia sok másra. így ha több anyagit is kell áldozni arra, hogy az ember a saját autójával utazzon naponta, de ami elveszik a réven, bejön a vámon.- Ha megnézem azt a tízegynéhány éves Skodát, amivel járni szokott, nekem bizony kételyeim támadnak. Erről jut eszembe, látta a Hét műsorában azt a riportot ami az autópiacon bekövetkező változások első próbálkozásairól adott hírt? Mi a véleménye róla?- Létezik egyfajta feszültség az autópiacunkon, talán ez a lépés segít majd egy kicsit oldani ezen. Mára sok embernek munkaeszközévé válik a gépkocsi, és ha az nem megbízható, akkor az régen rossz. Az igényeink is változtak, és ez nem baj. A15 éves Skodámmal 200 ezer kilométert autóztam, ennek több mint a felét a munkámmal kapcsolatban. Gyorsított rajtam, mozgékonnyá tett és naprakésszé. Minden nyűgével együtt is megérte. Én vallom, hogy a kocsi van értem, nem pedig fordítva, és ez olyan értékítélet, ami helytálló. Naponta romboltam értéket, éppen az érték- teremtés érdekében. I- Ügy veszem ki a szavaiból, hogy igen fontosnak tartja a kitűzött célok elérését.- Az egész életünk egy nagy feladat, amibe a napok hozzák meg a részfeladatokat, és nem biztos, hogy a józan ész és a logika által diktált lépésekre szabad csak vállalkozni hosszú távon. Persze, az az alap. A munkafeladatok egyszerűen követelőznek. Lehet, hogy a halászmester már régen hazamehetne az aparhanti téeszből, de a párttitkár Füle Józsefnek még sokszor kell maradnia. A sáros csizmából kilépve, nyakkendőt kötve. Mert a kultúrházba a Ki tud többet a Szovjetunióról versenyére már a párttitkárnak kell elmennie. Későn este pedig újra már mint a holnapi halász, hazaindulnia. I- Ha jól számolom, akkor már 15 éve párttitkára a termelőszövetkezeti alapszervezetnek. Ez az első jubileum, amit követ majd a 25 éves, és akár a többi is? Arra gondolok, hogy...- Nem egy nyugdíjas dolog ez, ha erre gondol. Akad itt konfliktus, vannak falak, melyeket először le kell bontani ahhoz, hogy haladni tudjunk, de azért van a fejünk, hogy azzal gondolkodjunk. A langyos együttéldegélés nem jellemző ránk. Mi égünk, igyekszünk tenni a magunk módján. Most kell azt mondanom, hogy nem határozatokra kell várni, nem az a fontos, hogy csak szépen teljenek az évek, aztán majd csak eljön a nyugdíj is egyszer... Jól ismerjük mi itt egymást, a hibáinkkal együtt kell a közös előrejutáson gondolkodni és azért tenni. Én azt mondhatom, hogy az, hogy én párttitkár vagyok: állapot, nem pedig érdem. Ha pedig az vagyok, akkor ami tőlem telik, köteles tisztelettel teszem is naponta. Sok szakember, sok vezető vert itt gyökeret már régen, és nem billeg egynek sem a koronája. Hosszú ideje ugyanaz az elnökünk, a főkönyvelőnk, a főagronómu- sunk, és ez biztató nyugalmat ad. I- Fiatalon került ide, az akkor még „kétfalus” Aparhantra. Heterogén ösz- szetétel, előrejutási vágy, biztos jövő és nehéz esztendők. Erre hogyan emlékszik vissza?- Az előbb megjegyezte, hogy megkérdeztem egyik dolgozónkat, hogy viselkedik a fájós keze. No ez az a kötelesség ami vezérelt a kezdetben is. Kétszázharminc dolgozóból nekem kötelességem ugyanany- nyit ismerni, baját, gondját, nyűgét és örömét tudni. Eleinte néha szégyelltem magam, ha nem tudtam valakinek a nevét, pedig sok egyforma név is akad, csak a famíliákat ehhez meg kellett ismerni, szeretni. Javarészt székelyek élik a vidéket, de ré- ges-rég nincs itt nemzetiségi hovatartozás szerinti megítélés. Már a nagy öregek is feledték azt, hogy oda azért nem építek mert ez meg az a szomszéd, és... Kevés székelyt ismertem, amíg ide nem kerültem, de így utólag sajnálom, hogy nem régebben ismerem őket. Szorgos, törekvő nép, és ezt most nem a beszélgetésünk miatt erősítem, csak nem hallgathatom el. Igyekeztek valamit elérni, látták a munka értelmét, hisz sokáig beszédtéma is volt, hogy egy apart traktoros, aki évközben nem kért a munkaegységre kifizetést, év végén 65 ezret vitt egyben haza. Hát akkor abból már építeni is lehetett. Ezeknek az éveknek a sikerét most lehet látni az apari Rózsadombon. A befektetett értéket pedig itt, a szövetkezetben sikerült közösen megteremteni. A két- községes Aparhant kérdéséről annyit, már a hosszú távú községfejlesztési elképzelésekben is összekötő kapocs szerepet szántunk a Rózsadombnak, és ez sikeres is volt.- Ha már a téesznél tartunk, az ország 1150 szövetkezete közül több mint háromszáz veszteséges. Mi a garancia arra, hogy az apari nem lesz az, már elnézést, - a feltételezés csak elméleti.- Garanciát a vezetés tisztánlátása, a tagság bizalma kölcsönöz. Még akkor is, ha ez elcsépeltnek tűnhet. Mi sokat spekuláltunk mindig a dolgainkon, nem mondom, hogy látványosan, de nőtt a nyereségünk. Nem érzek elöregedést, vannak fiatal technikusaink, mérnökeink, már válogatunk a felvételnél. A szántáshoz az MTZ-re nem tíz traktoros kell, mert a technikánk is fejlődött. Egyensúlyállapot van a munkaerő kérdésében. I- Minőségi értékjavulást azért gondolom feltételezhetek a jövőjükkel kapcsolatban.- Az MSZMP Központi Bizottsága novemberi határozata és a gazdasági-társadalmi megújulást célzó intézkedések eleve kötelező érvényűvé teszik ezt mindannyiunk számára. Jómagam azt vallom, hogy határozat nélkül is át kell tekinteni időszakonként a munkát, az eredményeket, a múltat a jelent és persze a jövőt. Ez esetben a nagy gazdaságot tettük mérlegre, és a mérleg nem azt mutatta, ami nép- gazdasági szinten elvárható lenne. A véleményemet talán az is alátámaszthatja, hogy a magunk területén nem vártunk noszogatásra, hanem összeültünk még tavaly ősszel és apróra megtárgyaltuk a lehetőségeket és a feladatokat. Nem jegyzőkönyvben és intézkedési tervben kell gondolkodni, az csupán részét kell hogy képezze a feladatsornak. Nem a szép és mutatós dokumentáció visz a jövő sikereihez. Mivel nem olyan volt a gazdálkodásunk, amiben ez a jövőformálás mint lehetőség benne is lett volna, hát határozni kellett. A helyzetelemzést követő szükséges és elkerülhetetlen intézkedés volt a KB határozata, ami már véleményem szerint a legutóbbi kongresszus anyagában is benne volt. I- A mezőgazdaság előtt óriási feladatok állnak, amit a tárca meg is fogalmazott, mint hosszú távú tervet. Egyetért vele?- Igen, de van véleményem. A mezőgazdaságban küszködő emberek nagyon megérezték az árváltozásokat, melyek őket a gazdálkodás területén érintették. Jobban mint a más területen dolgozók. Azok a közgazdászok, akiknek ezt mérlegelni kell, gondolkodjanak el a gabonafélék árán is, mert a gép, a műtrágya és nem sorolom tovább... drágább lett. A búza..? A föld olyan, hogy amit „beetet” az ember azt vissza is adja. Ha drága az etetés és a termék olcsóbb mint szabadna, az gond forrása lesz előbbutóbb. Nőtt a nyereségünk, mit akarok én akkor ezzel - kérdezhetnék, de azt mondom, legyen nehéz termelni, ne játék legyen csupán, de a másik oldalon is jobban figyeljenek ránk. I- A mezőgazdaság „nadrágszíja” még egy-két lyukat elbír, de sokat már nem. A gyengébbekre is gondoljanak?- Valahogy így. Az igazán gyenge bukjon meg, bár ha sokan „elhasalnak” Aparhant még mindig térden lesz, ez biztos. I- A térdeiésböl pedig fel lehet állni... Értékelésre kérem most, önmagával szemben.- Lássuk, Huszonöt éve kerékpárral, egy munkásruháimat tartalmazó bőrönddel jöttem Váraljára. Nem örököltem semmit, a feleségemmel együtt keményen dolgoztunk. Házam van, bútorom van, két szép gyerekünk tanult, úgy tűnik, megtalálják számításaikat az életükben. I- Elégedett. Milyen vágy „terheli” még a lelkét?- Sok mindenben szeretnénk minőségi javulást, hát ne halogassunk, tegyünk bátran! Ha átmegyünk más megyébe akkor ott ne legyenek jobbak az „útviszonyok”. Nálunk legyenek jobbak, de legalábbis ne a mi útjaink döcögjenek. I- Egyetértünk, így mindannyiunknak jó utat kívánok, és köszönöm a beszélgetést. Magyarország államformája királyság- ezt tudatta a lakossággal úgyszólván minden intézmény nevében lévő „m. kir.” szerepeltetése, noha a királynak nyoma sem volt az ország politikai életében. Király helyett kormányzó volt az ország élén. S bár királyság volt Magyarország- nemigen tűrte a rendszer a legitimizmus megnyilvánulásait. Jellemző epizódként említsük meg az alábbiakat. Barankovits István magántisztviselő a Nemzeti Legitimista Néppárt országos központja nevében arra kérte a megye alispánját, hogy engedélyezze a „Mit akar a Nemzeti Néppárt?" című röplap terjesztését. A röplap első mondata így hangzik: „Akarunk: koronát a királynak; országot a magyarnak; kenyeret a népnek; jogot a nemzetnek; földet a szegénynek; szabadságot az embernek!” Ez a mondat, a követelések sorozata nem váltott ki lelkesedést az alispánból, s amikor tovább olvasta a röplapot, mindinkább meggyőződött arról, hogy a követelések nem illeszkednek bele a 30-as évek magyar politikai életébe. Természetes volt az elutasítás. A röplap a 2939/1935 alispáni iktatószámon található, s ott van az elutasítás is. Mivel indokolta az alispán az elutasítást? Idézzük véghatározatának indoklását: „A terjeszteni kért sajtótermék némely kitétele, pl. „Koronát a királynak, mert csak ezáltal adhatunk kenyeret a népnek”; továbbá „Koronát a királynak, mert csak ezáltal adhatunk földet a szegénynek”; „Koronát a királynak, mert csak ezáltal adhatunk jogot a nemzetnek” - alkalmasak arra, hogy a ma általában mindenkire súlyosan ránehezedő gazdasági válság miatt fokozottan ingerlékeny közhangulatot károsan befolyásolja és a nemzet mai nehéz napjaiban annyira kívánatos közbékét és nyugalmat megzavarja, s így utcai és házalás útján való terjesztésre a bemutatott sajtótermék nem alkalmas. E véghatározatom ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a m. kir. belügyminiszter úrhoz intézendő, de nálam benyújtandó fellebbezéssel lehet élni.” Az 1935. február 13-án kelt véghatározat ellen Barankovits István nem nyújtott be fellebbezést - úgy is tudta, mi lenne annak sorsa. A királyságnak nem kellett koronás fő az ország élére - megtette a tennivalót egy korona nélküli kormányzó is... A politikai jobboldal előretörése Pakson A magyar politikai élet a 30-as években a jobboldali, szélső jobboldali mozgalmaknak kedvezett. Különösen 1932. október 1-től volt ilyen a helyzet, amikor Gömbös Gyula lett a miniszterelnök. A lehetőséggel éltek is a különböző pártokban, szövetségekben tömörült jobboldali politikai tényezők. így volt ez például Pakson is. Dr. Tordai Béla 1932-ben bejelentette a járási főszolgabírónak, hogy létrehozták a Független Frontharcos Párt járási szervező bizottságát, és az Anna utca 5. szám alatt lévő Magyarné féle vendéglő különtermében tartják összejöveteleiket. A szélsőjobboldali szervezkedést a járási főszolgabíró nem engedélyezte. „...az elutasító véghatározat meghozatalánál az a megfontolás vezetett, hogy egy politikai párt szervező bizottsága nem azért tart szervező helyiséget, hogy az üresen álljon, hanem, hogy abban politikai összejöveteleket tartson. S hogy ott a szervező bizottság csakugyan „nagy szervező értekezletet” szándékozott tartani, bizonyítja az iratok között fekvő meghívó. A meghívóban jelzett politikai gyűlést a rendőrhatósághoz előzetesen nem jelentették be. Az olyan párthelyiség fenntartását pedig, amelyet engedély nélküli politikai gyűlések tartására, tehát büntetendő cselekmény elkövetésére használnak fel, a rendőrhatóság nemcsak hogy nem veheti tudomásul, hanem köteles is megakadályozni” - indokolta elutasító véghatározatát az alispánnál a főszolgabíró. Az alispáni hivatal megváltoztatta a főszolgabírói véghatározatot. Ezt a következőképpen indokolta: „...utasítom, hogy az időközben életbelépett és a gyülekezési jog korlátozásáról szóló rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában kelt 6050/1932 M. E. körrendeletben foglaltakra való figyelemmel hozzon új határozatot.” Az új határozat nem található az alispáni iratok között. Két évvel később azonban újra az alispán asztalára került dr. Tordai Béla ügye. A paksi főszolgabíró ismét elutasította az újabb pártalapító kísérletet. Ekkor a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - nyilaskeresztes párt - paksi szervezetét kívánta megalakítani. Bejelentette, hogy a pártnak 150 tagja van, a párt helyisége pedig a Fő utca 51. szám alatt működik. Az elutasító határozatot megfellebbezte, terjedelmes levelet írt, amelyben kifogásolta, hogy a főszolgabíró az elutasító határozatában nem közölte a rendelkezésének alapját képező belügyi számot, mert véleménye szerint ilyen nincs is. A pártszervezet működésének engedélyezését azzal az indokkal is kérte, hogy „rendes országgyűlési párt a gróf Festetics Sándor vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Szocialista Párt, miért is jelen fellebbezésem indokolt révén, befejezésül is kérem: méltóztassék a sérelmes I. fokú véghatározat megváltoztatásával és illetve annak feloldásával a bejelentést a 1.1. fokú Hatósággal tudomásul vétetni.” Az agresszív, kioktató hangú fellebbezést az alispán hosszú indoklás közepette elutasította. Idézünk az érdekes indoklásból: „Feltehető tehát, hogy a Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak esetleg titkos szervezeti- vagy alapszabályai vannak, s így szervezkedése az 1922. XI. te. 7.§- ában foglaltakra figyelemmel nem engedélyezhető. A Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak eddigi magatartása és sajtópropagandája egyébként is a ma mindenkire súlyosan ránehezedő gazdasági válság miatt, fokozottan ingerlékeny közhangulatot károsan befolyásolja, az osztály- és hit- felekezet elleni gyűlöletet szítja, s így szervezkedése, a köznyugalom és köz- biztonság megóvása érdekében meg nem engedhető.” Az elutasító véghatározat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be dr. Tordai Béla ügyvéd, a párt főkerületvezetője. Gúnyos hangon szólt az alispáni határozatról. Jogsértéssel vádolta, s a hatalmával visszaélő személynek titulálta az alispánt, Gömböst is elmarasztalta, mert nem váltotta be a 95 pontos programját, s ezért ingerlékeny a magyar. Az irat kelte: 1934. szeptember 27. A rendelkezéseknek megfelelően a felülvizsgálati kérelmet az alispán továbbította a belügyminiszternek. Ö leküldte a főispánnak azzal a megjegyzéssel, hogy „A nevezett párt szervezkedése tárgyában kibocsátott tiltó rendelkezés ezidő szerint már nincs érvényben”. A nyilasok tehát újabb teret nyerhettek. Az alispán értesítette a járás főszolgabí- ráját, hogy amennyiben „dr. Tordai Béla, vagy esetleg más valaki a pártszervezet megalakulására és a párthelyiség megjelölésére vonatkozólag főszolgabíró úrnál újabb bejelentést tenne, azt tudomásul veheti. Több irat nem áll rendelkezésre. A fenti eset jól tükrözi, hogy milyen nagy bizonytalanság volt a harmincas évek első felében a nyilasok irányában kifejtett politikában. Ez kedvezett a szélsőjobboldali mozgalmaknak. Kevés a vadászzsákmány Jön a vadászidény, ismét puskavégre fogják a nyulakat vagy pedig befogják és élővadként vérfelfrissítésre elszállítják távoli vidékekre a tapsifüleseket. Megyénkben gyakran élnek ez utóbbi lehetőséggel. Igaz, nem mindig akad fenn a hálón annyi elővad, mint amennyit a vadászok, szállítók szeretnének. 1934 november végén a kalocsai érseki uradalom 1000 nyúl' befogására kért engedélyt a Földművelésügy MinTfez- tériumtól. A vadat a Pest-Pilis-Solt-Kis- kun vármegyében és a Tolna megyei do- romlási területen kívánták meghajtani. Tolna megyében nem volt sikeres a hajtás: mint azt az 1935. február 21 -i uradalmi jelentésből megtudjuk „Bogyiszló községhez tartozó Doromlás-dokomlási gazdaságunkban 159 drb élő nyúl fogatott be, a nyulakat kizárólag a Dunán innen fekvő gazdaságainkban lévő állomány vér felfrissítésre használtuk fel”. K. BALOG JÁNOS _____Füle Józseffel Szabó Sándor az értékekről
