Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
1987. november 14. KÉPÚJSÁG 3 Fiatal munkások tagfelvétele Körültekintőbb nevelőmunkára van szükség Minden párttag felelőssége Nem bombasztikus megfogalmazás, és drámai előrejelzés, hanem egyszerűen tény, hogy a ma felvett fiatalok jelentik a párt jövőjét. Éppen ezért azt hinné az ember, hogy minden pártszervezet, annak vezetősége és tagsága kellő súllyal foglalkozik a párttaggá nevelés sokoldalú feladatával. Sajnos a valóságban ez nem így van. Okokat, jelenségeket persze mindenki fel tud sorolni, ha e téma kerül terítékre. A leggyakrabban hallott magyarázat az, hogy most a gazdasági feladatok a legfontosabbak, így párttaggyűlések lassan már kisebb termelési tanácskozások formáját öltik. Természetesen a gazdasági feladatok végrehajtásának segítése igen fontos, de nem az egyetlen feladat és miatta nem szenvedhet csorbát a tagfelvételi munka, különben 10 év múlva az elöregedő alapszervezetek még kevésbé tudják majd megvalósítani a gazdasági feladatokat. A pártbizottságok, és azok végrehajtó bizottságai rendszeresen foglalkoznak a pártépítő munka helyzetének elemzésével. Hoznak is határozatokat, kérdés, hogy azokat milyen eredményességgel hajtják végre. A szekszárdi városi pártbizottság májusban értékelte egy korábbi határozatának végrehajtását. Az akkori előterjesztés külön is felhívta a figyelmet a munkásfiatalok párttaggá nevelésére, a tagfelvétellel kapcsolatos főbb gondokra, ellentmondásokra. Nemrégiben a végrehajtó bizottság tájékoztató formájában visszatért a munkásfiatalok körében folyó tagfelvételi munka helyzetére és újabb tennivalókat határozott meg. Az elemzés és a tapasztalatok másutt is hasznosíthatóak, függetlenül attól, hogy a megyeszékhelyen sajátos a helyzet - persze mindenütt az, csak másként - és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy régebbi vitában például ösz- szevetették a simontornyai helyzetet a szekszárdival, mondván, hogy ott bezzeg magas a munkások aránya a felvettek között. Ez természetesen tény, de a felvettek számában eleve nagyságrendbéli különbség van és nem mindegy, hogy száz új párttag közül ötven a munkás, vagy nyolc közül hat. Szekszárd végül is nagy részben hivatalnokváros, hiszen itt vannak a megyei intézmények, az értelmiségi kategóriába tartozók is ugyanezen okból sokan vannak, és akkor még nem is szóltunk az iskolákról, kórházról, ahol viszonylag alacsony a fizikai munkások száma, és főként az aránya. Mindezekről nem szól a beszámoló, mert nem a magyarázatok keresésével foglalkozik, hanem a tennivalókkal. Korábban helyes döntés volt, hogy elsősorban a nagyüzemekre koncentráltak, most viszont a korábbi döntés visszavonása nélkül, hangsúlyozza az elfogadott anyag, hogy többet kell foglalkozni a kisebb létszámú alapszervezetekben is a tagfelvételi munkával. Ehhez a testület és aZ apparátus is adjon nagyobb segítséget a pártszervezeteknek. Biztosan nemcsak szekszárdi tapasztalat, hogy a nevelési tervek gyakran formálisak, nem a közösség munkái, és ráadásul még „titkosak” is. A tervekből látszik, hogy azokat egy-két ember írta le, nem tükrözi a kollektíva véleményét, és úgyszólván bizalmasan kezelik, hiszen gyakran a fiatalnak még a legszűkebb környezete sem tudja, hogy a pártszervezet magához szeretné kötni az illetőt. A megfogalmazás nem véletlen, hiszen kimondja az anyag azt a másutt is használható véleményt, hogy nem várhatnak a pártszervezetek arra, hogy valaki majd csak jelentkezik. Jobban figyelembe kellene venni nemcsak a KISZ-ben folyó munkát, hanem a szakszervezetben és másutt aktív fiatalokat is. Május óta ezt a szekszárdi pártbizottság területén meg is tették, számbavették a városi KISZ-bi- zottsággal közösen a KISZ-ben és az Ifjú Gárdában számba jöhető fiatalokat és erről az illetékes alapszervezeteket is értesítették. Áttekintették az aktív munkásőrök és az előképzősök listáját és ennek alapján is javaslatokat tettek a pártszervezteknek a nevelési tervek kiegészítésére. A pártépítési munkabizottság minden ülésén beszámoltatnak egy-egy üzemi párt- szervezetet a pártépítés helyzetéről.. Nemcsak a nevelési tervek formálisak esetenként, de a fiataloknak adott párt- megbizatások is. A konzulensi feladatot vállaló párttagok tevékenysége is egysíkú, mert általában elvi elméleti konzultációt értenek a feladatokon, ahelyett, hogy a napi politikai gondok jobb megértésében segítenének. Hasonló hiányosságok figyelhetők meg az ajánlók tevékenységében. A fiatal munkások párthoz való kötődésében sokféle gond jelentkezik, elég itt csak felsorolni a pályakezdés, család- alapítás, lakáshoz jutás nehézségeit. Ezeket tárgyilagosan kell kezelni, tudomásul véve a tényeket, de semmiképpen nem lehet elfogadni, hogy mindezek akadályai a tagfelvételi munkának. Az értelmi, érzelmi kötődés erősítésével sokkal több fiatal munkás párttaggá nevelésére van lehetőség. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a párttaggá nevelés nem a titkár, nem is a vezetőség, de minden párttag személyes kötelessége is. És ez megint nem lehet sem jelszó, sem szólam. A párthoz való tartozás, kötődés és ennek vállalása, leegyszerűsítve a személyes példamutatás, az mai fordulatot hozhat általában a tagfelvételi munkában és a fiatal munkások párttaggá nevelésében. Ennek nem mond ellent, éppen kiegészíti az a feladat, hogy időben meg kell kezdeni ezt a munkát, és teljesen nyilvánvaló, hogy már a szakmunkásképző intézetekben el kell kezdeni. / * IHÁROSI IBOLYA Szociálpolitika Bonyhádon A Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén a tűzvédelem helyzetéről, az ügyfélfogadás tapasztalatairól, valamint a város VII. ötéves tervi szociálpolitikai programjáról tárgyalt a testület. A város népessége 15 ezer 606 fő, számottevő növekedésével a tervidőszakban nem számolnak. A demográfiai hullám következtében a 10-14 évesek aránya jelentős. Az időskorúak aránya pedig növekvő, bár az öregedési folyamat inkább a városkörnyék községeire jellemző. A lakosság 57 százaléka munkaképes korú, 20 százaléka nyugdíjas. A foglalkoztatás szintje megközelíti az 50 százalékot. Az időskorúak közül egy 1985-ben készült felmérés szerint 715 főnek volt kevesebb a havi jövedelme 2 ezer 200 forintnál, ebből 117-en egyedül éltek. A társadalmi beilleszkedés zavarai közül kiemelkedik az alkoholizmus, 1979-től megnégyszereződött az indított eljárások száma. A tizenévesek között is emelkedik az alkoholt fogyasztók aránya. A beilleszkedést segíti az alkohol- mentes klub. A lakosság egészségi állapota romlott az utóbbi években, ennek egyik oka az életmód. Különösen a keringési rendszer betegségeinek magas aránya riasztó, ez 15-20 százalékban érinti a felnőtt lakosságot. Gond a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, szükség lenne egy 20 fős hétközi idősek otthona megszervezésére. A nevelési tanácsadó nagyobb segítségére lenne szükség a veszélyeztetett gyermekek gondozásában, ehhez egy családgondozó pedagógus felvétele kell. A tervek között egy családsegítő központ kialakítása is szerepel. HÉTRŐL HÍRRE HÍRRŐL HÉTRE Műhelycsarnok a műszergyárban szója és a burgonya betakarítását. A cukorrépa mellett még a szemes kukorica ad munkát, bár ez is hamarosan befejeződik: a terület 10-15 százalékán van kinn még termés. A domi- nátorok mögött haladnak a talajművelő gépek, a tavaszi vetésű növények alá készítik a talajt. Meglehetősen nagy kínlódással a szárazföldön, de nincs mit tenni: mielőtt a hó leesik, szépen, tisztán szeretné hagyni minden mezőgazdász maga mögött az 1987-es gazdasági évet. Az építészek felelőssége A héten olvashattak lapunkban építési szokásainkról, kultúránkról, igényeinkről. Szándékunk szerint a magánlakást építőket szerettük volna - s szeretnénk a jövőben is - az egyszerű és igényes építési formákkal megismertetni. Nemcsak az építtetők, hanem az építészek felelőssége is igen nagy akkor, mikor mind több magánlakás épül. Az építészek felelősségéről egyébként legendák keringenek. Mesélik például, hogy Lechner Ödön amikor az Iparművészeti Múzeum terveit készítette, hiába siettették, sokáig piszmogott, újra - és újrarajzolta a tetőcserepek ornamentikáját. Mérnöktársa kikelt magából: „Hiszen azt csak a madarak láthatják!” Lechner így válaszolt: „De én a madarak előtt is szégyellem magamat!” Az anekdota hallatán az építészek nagyot sóhajtanak. Úgy vélik, hogy napjainkban csínján bánnak az efféle történetekkel. A megváltozott feladat - a tömeges igény, a korszerű technológia diktálta megannyi követelmény - új szerepet rótt az építészekre. A beruházó-tervező-kivitelező háromszög bármelyik csúcsán szikra pattanhat, amely könnyen „veszélyessé”, bizonytalanná teheti az együttműködést. Ezek a körülmények - s még egy sor kisebb-nagyobb változás - a tervezőmunka jellegét is módosították: erősödött annak mérnöki része, csorbultak a művészi ambíciók. Nem csoda hát, ha Granasztói Pál, a neves építészettörténész egyik tanulmányában felteszi a kérdést: művészet-e ma az építészet? Kétségkívül, a legtöbb építész skatulyában érzi magát, s ritkán nyílik alkalma szárnyra ereszteni a képzeletét. Rengeteg új otthon épül. Nem épülhetne ennyi, ha nem lenne házgyár, azaz sablon és panel. Igyekszenek tervcsaládokat kialakítani, hogy egyszerűbb és gyorsabb legyen a kivitelezés, de éppen ezért könnyen előfordulhat, hogy valamelyik fővárosi épület ikertestvérébe ütközünk Dombóváron, Szek- szárdon vagy Pécsett. Présbe szorítja a fantáziát a házgyári technológia is, bár korántsem olyan erővel, mint ahogyan azt némelyek vélik. Az építtetőnek napjainkban inkább az az érdeke, hogy az építési tervében előirányzott épület „mennyiségileg” elkészüljön, minthogy az építészeti műalkotás legyen. A tervezövállalatok nagy apparátusában elmosódnak a kvalitások, s alig van meg a lehetősége annak, hogy az igazán jeles építésztehetségek kiugorjanak. A visszás szimptóma közös gyökere, hogy az építész a beruházási folyamatba már nemigen szól bele. Nem egy példa igazolja, hogy ahol a tervezőt rangja szerint kezelik, ott - ha az építési folyamat diktálta módosításokkal, ésszerű változásokkal is - esztétikus mű születik. S egy-egy szép épület, lakótelep, városrész előbb-utóbb a település büszkesége lesz. Szívesen megállunk egy-egy szép épület előtt, mustráljuk ahogyan köztéri szobrot szokás. Tervezője nevét azonban hiába keressük, nem találjuk. Az anonymitás oka - legalábbis sokan így gondolják -, hogy egy-egy tervben rengeteg mérnök munkája benne van, képtelenség olyan hosszú névsort elhelyezni egy épületen, mint egy játékfilmen. De talán a főszereplők neve mégiscsak elférne azon az épületen... D. VARGA MÁRTA Sokszor eljátszadoztam a gondolattal: ha a mi éghajlatunk valamivel mérsékeltebb lenne, mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, nem kellene például fűteni, olcsóbban ruházkod- hatnánk, ráadásul állandóan sütne a nap. Különösen ilyenkor jut mindez eszembe, mikor kezd fázni az ember, s elő kell venni a kesztyűt, a sapkát. Lízing - gépekre Hideg van, vagy legalábbis jól fel kell öltözni azokban a nagyobb műhelycsarnokokban, amelyek megyénk jó néhány üzemében találhatók. Vasmegmunkálással foglalkoznak a dombóvári Láng Gépgyárban, a Csavariparinál, két tamási gyáregységben, a szekszárdi műszergyárban, s bizony az ott dolgozóknak jól fel kell öltözniük. A fémforgácsoló gépek fülsiketítő zaját hamarabb meg lehet szokni, mint a sokszor huzatos műhelyt, vagy például azt, hogy ha a koros gép gyakran elromlik, vagy ahogy mostanában gyakran mondják meglehetősen csúnya, újkeletű szavunkkal: meghibásodik. A pénzhiány, a monetáris nehézségek gyakran késztetik új megoldásra a gazdálkodó szervezeteket, melyek közül az egyik ilyen a lízing. Lízing útján szerzett be gépet az MMG Automatika Művek Szekszárdi Műszergyára, mert termékeikre szükség van, s mert az elavult régi gépekkel - amelyek jó része huszonöt éve, a gyáregység telepítésekor került az anyaüzemből a filiáléba - már nem tudnak eleget tenni a megrendeléseknek. Az automata esztergagép, a szerszámgép, a forgácsoló automata nemcsak a termelést, hanem a termékfejlesztést is segítheti, hisz a műszergyár azok közé az üzemek közé tartozik, ahol igen sok sikeres újítót tartunk számon. A lízing nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is mind gyakrabban alkalmazott módszer. Tulajdonképpen olyan bérleti rendszerről van szó, ahol az egyik termelő vállalat - amely szintén termeléssel foglalkozik - más vállalattal, vagy több üzemmel szerződést köt valamilyen termelési eszköz, gép vagy berendezés használatára. A két vállalat szerződése tartalmazza a bérlet időtartamát, azt, hogy ezért mennyit kell fizetni, a javítás, a karbantartás módját, s azt, hogy ha például gépgyártó cégtől bérel, „lízingel” egy üzem, a gép megvásárlásához elővételi joga van. A lízingszerződés előnyös a bérlőnek, akiből persze vevő lehet, mert a gép, a berendezés vételi árának csupán egy részét befizetve már megkezdheti a termelést, s nem kell egyszerre nagy összeget beruháznia. De előnyös ez az eladónak is, különösen ha gépgyártó cégről van szó, hisz az árut, vagyis hát a bérbeadott termelési eszközt nem kell raktároznia, hisz ezen a módon értékesítheti. Hosszú ideig a bérleti formának csak azt a részét ismertük, amely a földre vonatkozik, földet bérelni egyszerű ügylet, természetes dolog volt. Most a nagyüzemi gépbérlet is mindinkább terjed, új ügyleti forma lett a gazdaságban. Tegyük hozzá: versenyorientált gazdaságban, hisz a gazdasági társadalmi kibontakozás munkaprogramja nyíltan kimondja, csak azoknak a vállalatoknak a működését támogatja, amelyek életképesek, a termékeik korszerűek, a hazai és a külpiacokon is jól el lehet adni. Rögöt forgat az eke A héten olyan szántó mellett vitt el az utunk, ahol ha nem tudnám, hogy évtizedek óta intenzív termelés folyik, azt hinném, ugart forgatott az eke. A talaj a szántás mélységéig kiszáradt, az ekék óriási rögöket dobálnak, hiába idén ősszel nem esett eső. Pedig legalább 10-20 milliméter eső kellene, de nagyon gyorsan, hogy szépen el tudják munkálni a földet a talajművelő munkagépek. A gabona sajnos nem a legjobb magágyba került, bár már mindenütt elvetették. Az őszi vetések 34 százalékba művelőutas - remélhetőleg ezt a praktikus megoldást mind több mezőgazdasági üzemben választják. Ilyen száraz időben rendkívül nehéz a cukorrépa kiszedése, igaz a répa „ízlését” igen nehezen találja az időjárás, mert hisz ha meg esik, azért nem lehet szedni. A száraz földbe „beleszakad” a répa, ami meglehetősen nagy veszteség, hisz igen igényes kultúráról van szó, s nemcsak munkájában, vegyszerezettségében, hanem gépi hátterében is: a cukorré- pa-betakaritó gépek semmi másra nem használhatók. Az üzemekben már nincs kinn alma, szőlő, befejezték a Őszi szántás 1987
