Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

1987. november 14. 4 Képújság Az egészséges életmódért Rehabilitáció infarktus után Gépek vigyázzák az életet _____J Egészségünk a legfőbb kincsünk. Tudjuk ezt mindnyájan. Mégis, a legtöbb ember akkor döbben rá erre, amikor már késő. Amikor már görcs szorítja a szívét, kétségbeesve kapkod levegőért egy kór­házi ágyon, szuszogó, zörgő gépek kö­zött. Akkor, az elmúlás fenyegető árnyé­kában hasít belé a felismerés: Hát meg­érte? érdemes volt napi tizenhat órát dol­gozni, lótni, futni, hajtani, lakást cserélni, új kocsit venni, nyaralók építeni? Miért, ha most egy röpke pillanat alatt minden­től búcsút kell venni. „Olvasni sem értem rá, moziban is mikor voltam, hogy a szín­házról ne beszéljek! Na és a gyerek! Mi­kor is voltam vele kirándulni, focizni? Az asszonnyal meg már hónapok óta csak este találkozom...” Megannyi megvála­szolatlan kérdés. Ha kegyes a sors, ad még egy sanszot és az illető felépül. Akkor viszont ott a nagy kérdőjel: Hogyan tovább? Mit csi­náljak, hogyan csináljam másként, ne­hogy még egyszer infúzióhoz kötve térjek magamhoz! * Szívinfarktuson átesett és szívbetegek részére szervezett klubot idén tavasszal Az első infarktus után 53 évesen a TIT Tolna Megyei Szervezetének egészségügyi szakosztálya. Az ötlet szü­lőatyja, dr. Gesztesi Tamás, a megyei belgyógyász szakfőorvos tájékoztatott a „szív-klub” létrehozásának céljáról.- Egészségmegőrző programunk ke­retében szerveztük meg a klubot infark­tuson átesett és más szívbetegségben szenvedők részére. Az ötlet maga nem új, hiszen klubok évek óta működnek már cukorbetegeknek is. Célunk az volt, hogy az azonos fajta betegségben szenvedők­nek létesítsünk fórumot, rendszeres ta­lálkozási lehetőséget. Olyan helyet, ahol betegségük mibenlétéről, természetéről konkrét, szakszerű ismereteket kaphat­nak. Megbeszélhetik egyéni és közös problémáikat, kérdéseikre szakemberek válaszolnak. A szó hagyományos értel­mében nem is klub ez, hiszen nincs tag­sági igazolvány, díj - magyarázza a főor­vos, majd így folytatja: - Egy évben há- romszor-négyszer tartunk előadásokat. Az első előadás a szívbetegségek kiala­kulásáról, és a rizikófaktorokról szólt. A második témája az infarktusos betegek életmódját taglalta, a harmadikon pedig a szívbetegek tornájáról, sportolási lehe­tőségeiről lesz szó. Ki akarjuk használni a csoportterápia nyújtotta lehetőségeket. A program célja a prevenció (megelő­zés), olyan életmódbeli javaslatokat adni, amelyek segítik a betegek rehabilitáció­ját. Képzelje el, milyen nagy ennek a je­lentősége, hiszen ma optimálisan jó re­habilitáció mellett az infarktuson áteset­tek hatvan-hetven százaléka visszame­hetne dolgozni eredeti munkakörébe. Hogy mégsem ezt teszi, hanem inkább leszázalékoltatja magát, annak oka töb­bek között a megfelelő felvilágosítás hiá­nya is. Alapvető szemléletváltozásra van szükség ezen a téren. Le kell győzni az emberek ellenállását. Egy jobb életmód- modellt kell nekik nyújtani korszerűbb táplálkozással, több mozgással. A sta­tisztikai adatok szerint 1972-1982. kö­zött, tehát tíz év alatt 33 százalékkal nőtt a férfilakosság körében az infarktusban el­hunytak száma. Ez a szám azóta csak emelkedett. Ha az egyén nem tesz meg mindent egészsége érdekében, önpusz­tító nemzetté válunk. * Mi a véleménye minderről Bors István­nal, a kórház egészségnevelőjének?- Valóban így van, egészségtelenül élünk. Keveset mozgunk, sokat ideges­kedünk, túl sokat eszünk. Kidolgoztunk egy programot az egészségesebb élet­mód megvalósítására megyénkben is. Ennek szerves része a szívbetegek sporttevékenysége. Tervezünk részükre úszást, illetve vízi tornát a szekszárdi ta­nítóképző főiskola uszodájában. Ezt jö­vőre indítjuk. Az úszás az infarktusos be­tegek rehabilitációjában kiemelt jelentő­ségű, mivel jól adagolható, egyénre sza­bott terhelést tesz lehetővé. * Szekszárd, TIT-székház, október hú­szadika, este fél hat. A „Szív-klub” máso­dik előadása. A folyosón gyülekeznek a tagok, fiatalabbak, idősebbek egyaránt. Valamennyien férfiak. Rózsás István bajuszos, enyhén őszü­lő, negyvenegy éves férfi. 1985 árpilisá- ban volt infarktusa.- Minden előzmény nélkül ért a roham - mondja - előtte soha nem volt problé­mám a szívemmel. Hogy mi okozhatta? Valószínűleg túlhajtottam magamat. Tűz- vizsgálóként dolgoztam a tűzoltóságon - huszonnégy óra munka, negyvennyolc pihenő -, emellett napi két doboz ciga­retta meg öt kávé volt az „adagom”. Ép­pen Tolnaszigetre mentem egy tűzeset­hez, akkor ért az infarktus. Még jó, hogy ott volt a kollégám is. Egy hónapig voltam kórházban, fél évig táppénzen. Nem az eredeti munkakörömbe mentem vissza dolgozni a tűzoltóságra, hanem személy­zeti főelőadónak. A huszonnégyórázást én már nem bírnám. Hogy változtat­tam-e az életmódomon? Igen, gyökere­sen. Azóta nem dohányzom, kávét csak kettőt iszom. Kispályán rendszeresen fo­cizok, és próbálok kevesebbet ideges­kedni. A családdal sem morgok annyit, mint azelőtt. Valahogy könnyedébben veszem az ügyeket, jobban elnézem a dolgokat, nem mérgelődök annyit. Azért jöttem ide, mert mióta nem dohányzom meghíztam, szeretnék lefogyni, remélem ehhez kapok jó tanácsokat. Fadgyas István hatvanhárom éves, nyugdíjas.- Egy évvel a nyugdíj után kaptam in­farktust. Hogy mitől, máig sem tudom. Egy vasárnap reggel arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, mintha valaki ülne a mellemen. Iszonyú érzés volt. Vol­tam a klub első előadásán is, nagyon tet­szett. Sok hasznos, gyakorlati tanácsot várok, hogy élhessek még, élvezhessem a nyugdíjas éveimet. Strich István negyvenöt éves, vendég­látóipari üzletvezető.- Öt éve volt infarktusom. A munkahe­lyemről vittek be az intenzív osztályra, ak­kor a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál dol­goztam vízvezeték-szerelőként. Azóta Infúzióhoz kötve az akutszobában munkahelyet és munkakört változtattam. Azt hittem, a vendéglátóipari könnyebb lesz, de tévedtem, idegileg sokkal fárasz­tóbb. Hogy az életmódomon változtat- tam-e? Sajnos, nem. A betegségem után két évig nem dohányoztam, de aztán amikor elkezdtem a vendéglátóipari is­kolát, visszaszoktam. Sport? Jaj, mozgok én eleget, amikor kigurítom a söröhordó- kat, meg amikor felszaladok Tolnán a harmadik emeletre, ahol lakom. Ma va­gyok itt először, ráérek, szabadságon va­gyok. Kiváncsi vagyok mint mondhatnak itt nekem. Fokozott önfegyelemmel, megváltozott életritmussal kell számolnia egy infarktu­son átesett betegnek - mondta dr. Ros­tás László adjunktus az előadáson. - Na­gyon fontos, hogy bizonyos szituációk­ban, bizonyos dolgok életveszélyesek le­hetnek. Például az akutszakaszban ilyen a mozgás. Nem véletlen, hogy az első egy-két napban tilos felkelni. Később is fontos a fokozatos terhelés, az egészsé­ges táplálkozás, a célirányos mozgás, a sport, a gyógyszerek megfelelő adagolá­sa. Ezek figyelembevétele nélkül senki nem reménykedhet a gyógyulásban. * A „szív-klub" második előadására százhúsz meghívót küldtek a rendező szervek, - az előadáson tizenketten vol­tak. Szétnézve közöttük, eszembe jutot­tak a főorvos szavai: „Lehetőséget kíná­lunk az egészségesebb, hosszabb élet­re. Remélem, az emberek élnek is vele.” F. KOVÁTS ÉVA Rajzos képeslap: Alsónánáról Alsónánán az álljon meg, aki a csen­det, a nyugalmat és a szépet szereti, to­vábbá nem hajszolja a szenzációkat, Szenzáció ugyanis ennek a 857 lelkes (1985) kis falunak az életében nincs. Múltjában sokkal több akadt. Valamikor egyáltalán nem itt állt, hanem Várdombtól alig egy kilométernyire, ez Elsövölgy be­járatával szemben, a Klokocsek-oldalon. Klokocsek egyébként a hagyomány sze­rint vezér volt, épp úgy, mint a magyar Kesztőc. Emléküket most egy-egy, nagy­jából azonos magasságú domb őrzi, to­vábbá egy harmadik, a Kürtös, ahonnan a vadászkürtök rianó szava hallatszott egykoron, amikor a szláv és a magyar jó egyetértésben közös vadászatra indult. Ez a jó egyetértés a későbbi századok során már kevésbé volt jellemző. Mai he­lyén Alsónánát 1610-ben építették újjá a legtermészetesebb módszerekkel. Kiváj­ták a dombok oldalát, a vájatokból pin­cék, a kitermelt agyagból házak lettek. A fokozatosan három sorba települt pin­cékhez a felszabadulás előtt még 242 hold szőlő tartozott. Ma ennek csak a tört része van meg, de egyre több új épület is sorakozik a festői szép domboldalon, így a múlt és jelen találkozása akár szemmel láthatónak mondható. A múlthoz először szerbek tartoztak, akik a magyar újjáépítőket egész egy­A lombok mögött a ház, mely alatt patak folyik szerűen kiverték a faluból. Ők később az 1775-ben betelepült németekkel akasz­tottak tengelyt. A szerbek 1920/21-ben távoztak, ami­kor Alsónána, vagy ahogyan mondták, Rácnána határmenti falu volt(!). Itt húzó­dott a jugoszláv és magyar erők közti de­markációs vonal. A németek zöme 1945 után kényszerült elmenni, helyükbe He­vesből, Békésből, Szlovákiából, Romá­niából és Jugoszláviából, összesen 66 községből (!) jöttek a legújabb lakók, a maiak: - elődei. Aki gyalogszerrel indul a nagy és na­gyon elhanyagolt evangélikus templom irányából a semmivel se kevésbé elha­nyagolt katolikus felé (1947-ben vették meg a grábóci szerb kolostor papjaitól), árnyas utcán sétálva éri el a patakot. A pataknak nem az a sajátossága, hogy híd vezet át rajta, hanem az, hogy egy egész ház is. Vize a felvásárlóhely épülete alatt folyik el. A Hunyadi tér árnyas kis parkjában kellemes letelepedni, nézni a házakat, köszönteni a minden öt percben tán ha felbukkanó járókelők valamelyikét. Az alsónánaiak közül naponta 350-en jár­nak el a megyeszékhelyre dolgozni. Visszakanyarodva a tanácsháza felé, a várdombi út mentén már új - és ízléses - házak sora fogadja a sétálót. Meg a Mo­ziüzemi Vállalat talán legsikerültebb kis- mozija. Házat építeni Alsónánán se olcsó mulatság és venni se a legkönnyebb. Aki mégis letelepülni szándékozik, azt öröm­mel tájékoztathatjuk a helyben hallott hír­ről. Nagy házat vehet, mert kerek félmil­lióért eladó az elnéptelenedett evangéli­kus lelkészlak. A tatarozására fordítandó pénzről már nem szólt az információ... ORDAS IVÁN rajz: SCULTÉTY ERZSÉBET Utcarészlet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents