Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

1987. október 13. rtÉPÜJSÁG 3 MÚZEUMAINK A tájház oszlopos tornáca A kancsó 120 évvel ezelőtt készült Az igazi reformlépés az lenne - vallják a közgazdászok - ha a bérszabályozókat a piaci értékítélet váltaná fel. Ha a gazdál­kodó jól felfogott érdekből csak annyit fi­zetne az alkalmazottainak, amennyit a munkájuk a számára megér. Ehhez azonban - állítják a szakemberek - a gazdasági környezet még nem érett meg. Tehát jövöre igenis lesz bérszabályozás, s nem is akármilyen: központi, ezen belül pedig a bérek tömegét szabályozza a kormány a gazdálkodók döntő többsé­génél, és a béren fölüli kereseteknél en­ged bizonyos szabadságot a vállalatok­nak. A központi bérszabályozás megle­hetősen szigorú, hiszen a vállalatok telje­sítményétől függetlenül egységesen 3-4 százalékos emelésre nyújt lehetőséget. A 3-4 százalék egyelőre csak egy terve­zett mérték, de az már biztos, hogy ennél magasabb nem lesz. Csak átmeneti A központi bérszabályozást csak át­menetként vezetik be. De hogy meddig tart ez az átmenet? Egy évig vagy esetleg tovább? A vállalati szakemberek azt vall­ják, hogy egy esztendő is sok, mert ennyi idő épp elég ahhoz, hogy kellő ösztönzők híján csökkenjen a hatékonyság. A sza­bályt alkotók azonban nem is fogalmaz­hatnak másként, minthogy a szigorú beavatkozásra a béreknél mindaddig szükség lesz, amíg a gazdasági környe­zet nem hangolja össze más módon a jö­vedelemtermelést a fogyasztással. A tervezett béremelés valójában na­gyon kevés. Bár így is akadnak - akik szerint minden minimális emelést végre lehet hajtani differenciáltan. Azaz a válla­latnak fontos szakemberek kapjanak többet, míg a kevésbé fontosak... ha úgy tetszik semmit. Csakhogy a vállalat­vezetők többsége ezt kizárólag elméleti, semmint gyakorlati lehetőségnek tartják. Éppen ezért döntöttek úgy a szabályt alkotók, hogy mégiscsak hagynak egy bizonyos sávot a gazdálkodóknak, ame­lyen belül a teljesítményektől függően emelhetik a kereseteket. S ez a sáv a bé­reken felüli kifizetések, mint például a nyereségrészesedés, a jutalmak. A kép­let tehát a kővetkező: tegyük fel, minden száz forintból 95 forint az alapbér, és 5 forint a mozgöbér. A jövő évi szabályozók a 95 megemlését szabályozza központi­lag, s aki az előírt százalékot túllépi, azt olyan súlyos büntető adókkal sújtja, hogy a túllépésre gyakorlatilag nincs is lehetőség. Ám a fennmaradó 5 forintot a vállalatok a teljesítményektől függően emelhetik, tehát a jövedelmezően gaz­dálkodók jobban, míg a kullogók kevés­bé. A félreértések elkerülése végett: a ke­reseteknek a béreken felüli részét ugyan nem szabályozzák egységesen, közpon­tilag, de szabályozzák. Például úgy, hogy előírják: egységnyi termelési növekedés, egységnyi nyereségnövekedés esetén ennyivel nőhet a mozgóbér. A teljesítménytől függően A valóságban a számítási módozatok persze sokkal összetettebbek. Az elv szempontjából azonban az a fontos, hogy teljesítményektől függően nőhet­nek a béreken felüli keresetek. S jogos a kérdés: miért az 5 forint, és miért nem in­kább a 95 forintnyi jövedelmi rész emelé­sét kötik a teljesítményekhez? Mert ha el is fogadjuk azt, hogy a feltételek még nem értek meg a szabályozók megszün­tetéséhez, akkor is igaz az, hogy már a közelmúltban is, 1985. januárja óta létez­nek a reformtörekvésekhez a központi előírásnál közelebb eső bérszabályozási formák. Mint például a jelenleg még ér­vényben lévő egyéni bérszínvonal-sza­bályozás. Ezek a formák azért nem tart­hatók fenn, mert az ár- és adóreform - amelyet január elsején vezetnek be, olyan mértékben változtatja meg a válla­latok teljesítményeit mérő mutatókat - többek között a nyereség tartalmát, hogy azok nem hasonlíthatók össze a korábbi évek mérőszámaival. S ha pedig így van, semmiképpen sem tehetők függővé egy ilyen torz összehasonlítástól a bérfej­lesztési lehetőségek. A bérszabályozók 1988-ban várha­tóan a gazdálkodók 80 százalékánál írják elő a bérek tömegének emelési korlátáit, és csupán a megmaradóknál szabályoz­za az átlagbéreket. Amióta a szakembe­rek vitatkoznak arról, hogy bértömeg vagy átlagbér, azóta hangzik el érvként: az átlagolás arra ösztönzi a vállalatokat, hogy kis fizetésű, kevésbé jól dolgozókat is felvegyenek, mert az ő „bérmegtakarí­tásukból” finanszírozhatják a kiugaróan magas jövedelmeket. Ha viszont a bérek tömege után kell adózni, akkor mindegy, hogy hányán keresnek ugyanannyit, kö­vetkezésképpen bárnövelésre ad lehető­séget a feleslegessé váló emberek elkül­dése. Takarékoskodjunk a munkaerővel Ma, amikor a munkaerő átcsoportosí­tása - a gazdaság szerkezetátalakításá­nak nyomán - kimondottan népgazda­sági cél, mindenképpen ez utóbbinak kell érvényesülnie. Általában. De kivételt kell tenni például a villamosenergia-ipar- ral, a postával, bizonyos szolgáltató ága­zatokkal; ahol eleve olyan kevesen van­nak, hogy a létszámcsökkentésre ösz­tönzésük mindenképpen a szolgáltatá­saik színvonalának a romlásával járna. Világos, hogy az 1988-ban bevezeten­dő központi bértömeg-szabályozás nem reformlépés. Viszont egy korlátozott ideig segítsé­get nyújthat abban, hogy összhangba kerüljön az egymástól elszakadt terme­lés és fogyasztás. Hogy ezt nem a vállala­toknál, hanem például az utólag, az adó­val kellene szabályozni? Hogy mennyire nem könnyű a kérdésre választ adni, bi­zonyítja az adóreform országgyűlési megerősítését megelőző nagy társadal­mi vita. ELLER ERZSÉBET Évente mintegy százötvenezren utaznak főképpen azért Decsre, hogy megnézhes­sék a Sárközi Népi. Iparművészeti Szövet­kezet tájházát, mely immár harminc esz­tendeje csalogatja és várja a látogatókat. Igaz, e folyamat hamarosan megszakad egy rövid időre, ugyanis - belsőépítész, et- nogfárus és muzeológus irányításával - az épületet átalakítják, pontosabban vissza­varázsolják eredeti formáját: például a mennyezet elrejtett gerendáit, a szoba padlóját... No és természetesen színesítik a sárközi parasztház belső tartalmát, a mű­tárgyak körét korban is szélesítik, s remé­lik, hogy a sárközi falvak padlásain kallódó értékes emlékeket a gyűjtéssel megbízott szakemberek meglelik. -hm-cz­Enteriőr szemes kályhával Hol a határ? Szinte minden napját vidéken tölti Napjainkban egy vezetőt megkü­lönböztetett figyelem kísér. Környe­zete, családja, beosztottai és mind­azok, akikkel az érdekelt munka- kapcsolatban áll. Az érdekközössé­gek mindenre kíváncsiak. Miként dolgozik, mennyire képes a napi operatív feladatainak megfe­lelni, ebéd előtt titkon vagy nyíltan szed-e gyógyszert, szüksége van-e szárnysegédre, ezenfelül - mert so­kan tudják, hogy a vezetők le- és megterheltek - milyen rajzot mutat lapjukon az ékágé. Mostani vizsgálódásunk szerep­lője szerencsére nem a közgondol­kodásunkban a vezetők leterheltsé­géről kialakított rossz sémáknak fe­lel meg. o Iker László, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Tolna Megyei Igazgatóságának főrevizora, megyejáró ember. Ez nem valamiféle különös mánia nála, hanem felelős munkájának mindennapi szükségszerű velejárója. Munkája, hiva­tása megyénk minden vállalatához, in­tézményéhez köti. Átlagosan a havi mun­kanapok közül legalább húszat tölt el a hivatalán kívül. Természetesen, amikor először beszéltünk erről az írásról, ak­kor sem a szakszárdi Bezerédj utcai épü­letben, a saját irodájában - ahol vagy ha­tan dolgoznak - találtuk meg, hanem a Tolna Megyei Zöldért Vállalatnál, ahol éppen ellenőrzött. A közigazgatásban 1960-óta dolgo­zom - mondja Iker László. - Az első évek­ben a bikácsi, majd a kajdacsi tanácsnál voltam adóügyi előadó. Később - mert nagyon érdekelt ez a szakma - felvételiz­tem a Pénzügyi- és Számviteli Főiskolá­ra, ahol 1970-ben szereztem diplomát. Úgy tudom, hogy közben, 1966-ban „átigazolt” az akkori illetékhivatalhoz.- Szó szerint így van, majd 1972-ben okleveles könyvvizsgálói vizsgát is tet­tem. © Iker Lászlónak - munkája sajátossá­gából eredően - sok asztala van.- Munkája tehát különösebben nem egy asztalhoz kötött? - kérdezem tőle.- Egyhez semmiféleképpen nem - mosolyog a bajusza alatt a beszélgető- társ. - Mi csak részben dolgozunk itt, eb­ben az épületben. Időnk óriási részét a szövetkezeti vállalatoknál töltjük. Ez mintegy hetven-hetvenöt százalékot je­lent. Iker László vezetői minősége csak a beszélgetés további részében derül ki, ezért ne tessenek félreérteni a következő kérdést.- Mivel jár vidékre?- Tömegközlekedési eszközökkel. Busszal vagy vonattal. Indulok, megyek, jövök. Van olyan hónapom, amikor szinte csak a fizetésemért jövök be.- Átlépte már az ötvenet, és évtizedek óta dolgozik így. A fiatalok közül oly ke­vés van, aki ezt a leterhelést vállalná. Iker László természetesen válaszol, minden csináltság és túlbeszélés nélkül:- Ez egy életforma ma már nekem. A hatvannyolcbéli apparátusi tagok közül ma már csak négyen vagyunk. ® A kérdező természetesen a miértre kí­váncsi. A (fő)revizori munkának különös súlya, értelme és jelentősége van. Emellett pedig valami hihetetlen eltö­kéltséget és szakmai alázatot igényel gya­korlójától.- Tehát miért végzi? Miért csinálja? Honnét ez a megszállottság?- Nem tudok különös dolgot mondani - így Iker László. - Nagyon szeretem a munkámat. Talán legfőként azért, mert nem sablonos. Minden vizsgált munka­hely más és más. Mindig találkozom új és Iker László új dolgokkal, persze új és új problémák­kal.- Végül is miért maradt?- A másik válaszom az, hogy mind a bentiek, mind pedig a vállalatok szakem­berei elfogadtak. Bíznak bennem. Sze­mély szerint Iker Lászlóban, de a szak­emberben is. O A „bentiek” megjelölésnek óriási jelen­tősége van, hiszen a főrevizor több társa­dalmi megbízatást is ellát. Ezennel és ün­nepélyesen ki kell jelenteni, hogy ingyen, minden tiszteletdíj nélkül. Pénzért, mint mondta, el sem vállalna megbízatást, mert akkor csorbát szenved az érlelem és a hit is.- Nézzük sorba...- Megbízatásaimra kíváncsi - kérdez vissza Iker lászló. Bólintok.- Munkahelyem szakszervezeti bizott­ságának titkára vagyok. A MTESZ me­gyei szervezete ellenőrző bizottságának, és a MTESZ Országos Szervezete Ellen­őrzési Bizottságának is a tagja vagyok. Emellett tagja vagyok az SZMT gazdasá­gi munkabizottságának, plusz a Közal­kalmazottak Szakszervezete bélyeggyűj­tő körének vagyok az elnöke.- Ez több embernek is elég.- Bírom és szeretem is mind csinálni.- Amikor szinte mindig vidéken van, hogyan tudja tömegszervezeti megbíza­tásait intézni?- Két témában vannak, pontosabban adódnak nehézségek. Az szb-titkári és az ellenőrzési bizottsági teendők ellá­tásában.- Miként megy az szb szekere, ha Iker László éppen vidéken van?- A következőképpen - így a válasz. - Az egyik szb-tagunk mindig tudja, hogy melyik nap éppen, hol vagyok. Ha valami sürgős intéznivaló van, akkor azonnal te­lefonál, telexezik. Konzultálunk, majd döntünk.- Nem nehezményezte valaki ezt a távirányítást?- Mindig igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet adni. Az szb-ben is. Úgy tu­dom, sem munkám, sem sokszori me­gyejárásom miatt nem érte még szó a házam elejét. Iker László nem tartja be a munkakez­dés idejét. Ugyanis 6 fél hét-hétre jár be dolgozni. Elvégzi a papírdolgokat, majd indul. Tisztességesen ledolgozza a mun­kaidejét, de haza nem visz munkát. Köz­életi megbízatásaiért pedig nem fogad el egyetlen fillért sem.- Milyen egészségnek örvend? - így a búcsúkérdés.- Ha valaki ötvenhat éves korában csak látásból ismeri az orvost, akkor ta­lán nem lehet-oka panaszra. Elbírom a strapát, még ezekkel a leterhelésekkel is... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Szigorú bérszabályozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents