Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-13 / 241. szám
2 Képújság 1987. október 13. Szovjetunió: a 70. évforduló (8.) Az iparosítás A szovjetek V. össz-szövetségi kongresszusa 1929-ben (május) jóváhagyta az optimális, ugyanakkor rendkívül feszített első ötéves tervet. A terv adatai lenyü- gözöek voltak. Ipari nagyberuházásokra négyszer annyi összeget terveztek, mint az előző évben. Kiemelt ütemű fejlesztést írt elő a terv a nehéziparban. Az első ötéves terv sok vitát váltott ki nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. Sokan bukását jósolták, mert szerintük a még mindig „gyengélkedő” ország nem lesz képes elviselni a tervezett fejlesztési ütemet. A párt soraiban is felerősödtek az iparosítás ütemének lassítására, a hátország felzárkóztatására vonatkozó követelések. Ennek ellenére a másik állapot győzött, és 1929 közepétől egyre több döntés született az amúgy is feszített terv feladatainak növeléséről. Gyakorlatilag ezzel azt akarták elérni, hogy az ötéves terv négy év alatt teljesüljön. Az 1929-es évet a kortársak a „nagy áttörés évének” nevezték. Ettől kezdődően a gyors iparosítás valósággá vált. Az iparosítás a szovjet néptől óriási erőfeszítéseket és átmeneti lemondást igényelt. A kapitalista országok iparosításának klasszikus példáival szemben - amelyek 100-200 évig tartottak és a gyarmatbirodalmak kincseire és külföldi kölcsönökre épültek - a Szovjetunió kizárólag saját tartalékaira támaszkodhatott. Rendkívül nehéz helyzetben volt az ország. Néhány tény: élelmiszerjegyek, alacsony fizetések, és abból is jelentős iparosítási kötvényjegyzések, nehéz lakáshelyzet, földkunyhók, a barakkokban egy ágy már tisztességes lakásnak számított.- „Az emberek hallatlanul nehéz körülmények között építették a gyárakat - írta ezekről az időkről Hja Ehrenburg. - Azt hiszem, soha sehol senki így nem építkezett és nem is fog építkezni.” Dolgoztak minden nehézség ellenére. Nemcsak ön- feláldozásról, vagy öntudatosságról volt szó. Az új társadalom építését megkezdve - az egyéni boldogulást jobb időkre hagyva - sokan nagyon hamar megértették, hogy a boldogságot már akkor megtalálták a tudatos, magasra értékelt társadalmi tevékenységben. Az emberek érezték, hogy szükség van rájuk - ez volt a fő forrása a lelkesedésnek. Az iparosítás során már 1930-ban megszűnt a munkanélküliség, és a szovjet államnak első ízben kellett megoldania a teljes foglalkoztatottság bonyolult szociális-gazdasági problémáját. Az első ötéves tervidőszakban az ipari munkások száma 5 millióval nőtt. A helyzetet nehezítette, hogy több millió paraszt özönlött az iparba. A jobb helyekért járták az országot, keresték a szóbeszédek alapján a jobban fizető munkát. A mun- kaerövándorlás katasztrofális méreteket öltött. Mélypontra süllyedt a munkafegyelem. Rohamosan romlottak a gazdasági mutatók. Az új dolgozóknak az ipari kultúrával történő megismertetése bonyolult és időigényes feladat volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor nagy hiány volt mérnökökben, műszakiakban, tapasztalt, kezdeményező gazdasági szakemberekben, akkor már érthetőbbé válik, hogy miért kellett ebben az időszakban bevezetni az utasitásos jellegű gazdaságirányítást. Az ország minden rendelkezésre álló erejét alávetni egy célnak: ez a szigorú követelmény mély nyomot hagyott a szovjet társadalom életében. A tartalékoknak a kiemelt fejlesztési irányokra történő centralizálása és koncentrálása elősegítette a szigorúan központosított gazdasági mechanizmus kialakulását és megerősödését, az adminisztratív irányítási módszerek előtérbe kerülését a gazdasági módszerek kárára. A vezetők között ekkor született meg az a típus, amelyet „pártparancsnoknak” neveztek, és akiknek a fő munkastílusát az adminisztráció jelentette. Más hibák is jelentkeztek. A sztálini személyi kultusz törvénysértései a 30-as években, amelynek következtében az ipar tudományos-műszaki és szervező kádereinek egy részét elvesztette. Az iparosítás helyzete bizonyította, hogy a rohamtempó, az akarati módszerek nem vezetnek eredményre ott, ahol új technika elsajátításáról, a minőség és munkatermelékenység javításának problémáiról van szó. A lelkesedést szakmai tudással és hozzáértéssel párosítani - ebben foglalható össze a második ötéves tervidőszak (1933-1937) feladatainak lényege. Komolyan hozzá kellett fogni a káderképzéshez, és szakítani kellett a szociális szféra elhanyagolásának gyakorlatával is. A második ötéves terv éveiben a városi munkásosztály élet- színvonala jelentősen javult, amelynek bizonyítéka többek között, hogy 1935- ben eltörölték a jegyrendszert, és az öt év alatt több mint két és félszeresére nőtt a lakossági fogyasztás. 1935-ben az ipar előtt komoly feladat állt. Át kellett térni a normarendszer új formáira. Ennek az intézkedéssorozatnak a sikeres megvalósításától nagyon sok minden függött: mindenekelőtt a munkatermelékenység növelése, továbbá az előző időszakban létrehozott gazdasági potenciál hatékonyabb kihasználása. Először ezt a problémát a régi módszerekkel akarták megoldani. Utasítást adtak ki, hogy meghatározott határidőre át kell térni az új normák alkalmazására. A helyszíneken azonban ezt az utasítást nem sikerült végrehajtani. Hol és menynyivel kell emelni a normát? Ezekre a kérdésekre a termelés lehetőségeit legjobban ismerő munkások aktiv segítsége nélkül lehetetlen volt válaszolni. Ebben a helyzetben született meg a sztahanovista mozgalom. 1935 második felében Alekszej Sztahanov donyecki bányász tizennégyszeres tervtúlteljesítésének hatására az egész országban újabb és újabb munkahelyi rekordok születtek. Egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni a munka erkölcsi és anyagi elismerésének módszereit. Megszüntették a korábbi felső kereseti határokat, amelyeknél a munkás többet nem kereshetett. A 30-as évek második felében a sztahanovisták gyakorlatilag nemzeti hősöknek számítottak. Képeik díszítették az utcákat, az ünnepi felvonulásokat. Ilyen körülmények között hihetetlen gyorsan nőtt a dolgozók önbizalma, új, nagyobb eredmények elérésére törekedtek. A sztahanovista mozgalom tapasztalatai sem mindig azonos értékűek. Már ezekben az években kiderült, hogy hibás felfogás egyes dolgozókat kiemelkedő rekordok elérésére orientálni. Ki kellett alakítani a megfelelő munkaritmust, szorosabbá kellett tenni egyes munkafolyamatok kapcsolatát. A tény azonban tény maradt. A sztahanovista mozgalom segítségével sikerült az ipart az új normákra átállítani, ezzel jelentősen növelni a termelékenységet, és az előzőnél jobb eredményekkel zárni a második ötéves tervet. A sztahanovista mozgalom tapasztalatainak jelentősége más akkori kezdeményezésekhez hasonlóan nemcsak a munkarekordokban van. Ezek bizonyították, hogy sikerre csak akkor lehet számítani, ha sikerül bevonni a dolgozókat és megteremtik az emberi alkotó erők realizálásához szükséges feltételeket. A háború előtti három nem teljes ötéves tervidőszakban (1928-41) felépült kilencezer iparvállalat és egy sor új, fontos gazdasági ágazat született. Új gyárak jelentek meg, a régiek pedig jelentősen bővítették kapacitásukat. Ide tartozik az energetikai és kohászati gépgyártás, továbbá szerszámgépek, gépkocsik, traktorok, repülőgépek, villamos mozdonyok, gőzmozdonyok, út- és építőipari és mezőgazdasági gépek, villamos berendezések és műszerek gyártása. Az ipar bruttó termelése 1940-ben az 1913-as évhez viszonyítva 7,7-szeresére nőtt. Ezen belül a nehézipar kulcságazatában - a gépgyártásban és a fémfeldolgozásban harmincszorosára. A Szovjetunió az USA mögött a második helyre zárkózott fel az ipari fejlettségben. A szocializmusnak az ezekben az években létrehozott anyagi-műszaki bázisa kiállta a legnehezebb próbát is a honvédő háború éveiben a német fasizmus ellen vívott harcban. OLEG HLEVNYJUK Kambodzsai fordulat Szihanuk ismét államfő lesz? Hazahívja a fegyveres ellenzék vezetőjét a kambodzsai kormály, és a legmagasabb állami méltóságot ajánlja fel neki. Norodom Szihanuk herceg, a phnompeni kormány ellen harcoló három csoportosulás közös emigráns kormányának feje eszerint újra elfoglalhatná a kambodzsai államfői széket. A napokban jelentették be, hogy novemberben újabb vietnami egységeket vonnak ki Kambodzsából. Nyolc év alatt nem történt annyi előrelépés a kambodzsai kérdés rendezésében, mint most néhány hónap alatt. Az indokínai ország kormánya most már nem a fegyverekkel, hanem békés, politikai eszközökkel akar megoldást találni a hatalom dolgában. Egy-két hét leforgása alatt olyan lépéseket tett, amelyeket a megfigyelők - a korábbi sziklaszilárd álláspont ismeretében - kisebb fajta szenzációként értékelnek. 4í A fordulat ez év nyarán állt be, miután a phnompeni kormány meghirdette a nemzeti megbékélés politikáját. Szükség volt erre, hiszen - mint azt a helyi sajtó kommentárjai is elismerik - a csaknem 9 év alatt a kormányzat jobbára csak katonai téren ért el sikereket, s az ország helyreállításához a konfliktusban álló kambodzsai felek összefogására volna szükség. Júliusban előbb Vietnam és az ASEAN-t képviselő Indonézia között született megállapodás arról, hogy kötetlen találkozót tartanak a kambodzsai kormány és az ellenzék képviselői. Hét, egykor magas rangú ellenzéki kambodzsai személyiség konkrét javaslatot is tett egy ilyen találkozóra Phnompennek, amit az szeptemberben el is fogadott. A tárgyalási hajlandóságot támogatta Vietnam és a Szovjetunió is. Végül múlt csütörtökön jelentették be hivatalosan is, hogy a törvényes kambodzsai kormány hajlandó a vörös khmerekkel is tárgyalni, lényegében előfeltételek nélkül, csupán egy kikötéssel: hogy nem magával Pol Póttal, sem legközelebbi cinkosaival. Norodom Szihanuknak, az emigráns kormány fejének, egykori kambodzsai államfőnek pedig - akit 1970-ben jobboldali államcsíny döntött meg, és aki azt követően került szövetségesi kapcsolatba a vörös khmerekkel - „magas posztot ajánlott fel az államirányítási apparátusban”, ami minden jel szerint az államfői tisztet jelenti. Az SPK hivatalos kambodzsai hírügynökség kommentárja azután ki is mondta, hogy íba ázihanuk hercág az ajánlatot Btfogadjá, akkor’visszakapja azt a vezetői szerepet, amelyet,korábban játszott”. Ez volt az első alkalom, hogy Phnompen konkrétan vezető posztot ajánlott fel a nagy nemzetközi tekintélynek és hazai népszerűségnek örvendő Szihanuknak. És minden eddiginél világosabban jelezte, hogy egy politikai rendezés keretében koalíciós kormány alakulhatna az ellenzék részvételével, Kambodzsa pedig semleges országgá válna. A phnompeni kormány és az ellenzékiek tárgyalásaira hírek szerint még az év vége előtt sor kerülne. Addig még az is nagy kérdés, hogy a nemzetközi közvélemény egy része mennyire fogadja el és mennyire támogatja majd a phnompeni rendezési ajánlatot. Kádár János Pekingben (Folytatás az 1. oldalról) formokról. Kínában nagy figyelemmel kísérték Kádár Jánosnak a magyar parlament őszi ülésszakán elmondott beszédét, s nagyon fontosnak tartják az általa összegzett, megszívlelendő tanulságokat. Bizonyosak vagyunk abban - tette hozzá - hogy a Magyar Népköztársaság megbirkózik időleges nehézségeivel, s a reformutat járva előbbre jut. Csao Ce- jang örvendetes tényként nyugtázta a kínai-magyar kapcsolatokban az utóbbi időben bekövetkezett változásokat.- Látogatásunk - mutatott rá Kádár János - hangsúlyozottan politikai jellegű. Kontaktusaink már rendezettek, éppen Csao Ce-jang budapesti látogatásával jutottak új fejlődési szakaszba. A továbblépéshez szilárd és jó alapjaink vannak. Az MSZMP főtitkára a kapcsolatok fejlesztésében alapvető kérdésként említette azt, hogy mindkét országban szocialista építés folyik - lehet mondani: történelmileg azonos kérdések megoldásán fáradozunk. Együttműködésünket - nem utolsó sorban - meghatározza az a tény is, hogy a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában mindkét országnak rendkívül bonyolult kérdésekre kell megtalálnia a megfelelő válaszokat. A gazdaságban is rendszeres, folyamatos, tervszerű kontaktusokra törekszünk, sőt, a kettőt jóformán azonos értékűnek tekintjük. További erőfeszítéseket kell tennünk a még feltáratlan lehetőségek kiaknázására. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy újabb megbeszélései hatékonyan járulnak majd hozzá a két nép hagyományos barátságának erősödéséhez, hiszen ebben történelmi lemaradást kell behoznunk. Hétfőn, pekingi tartózkodásának harmadik napján Kádár János a történelmi Kínával is ismerkedett: ellátogatott a hires kínai Nagy Falhoz. A több mint hatezer kilométer hosszú építmény egy részét Pekingtől északra, Patalingnál tekintette meg. Az MSZMP főtitkára és kísérete az esti órákban műsoros esten vett részt: a magyar vendégek a hagyományos kínai dal- és táncművészet legszebb darabjaiból kaptak ízelítőt. Mai kommentárunk Kevesebb több lett volna? Ha lenne mérőeszköz az olimpiai láz jelzésére, egyértelműen kiderülne, hogy ezekben a napokban gyors ütemben növekszik a nemzetközi közvélemény „hőmérséklete”. Ahogy közeledik a nagy játékok esztendeje, mind nyugtalanítóbb és sürgetőbb lesz a kérdés: lesz-e végre „normális" nyári olimpia - annyi kudarc és megrázkódtatás után - 1988 szeptemberében. Bár a nyugati lapok sokat írnak a népi Korea által támasztott feltételekről, az időpont közeledtével sokan úgy látják: változatlanul az egyik kulcskérdés éppen az: a kitűzött időpontban fogadó- és működőképes lesz-e Dél-Korea fővárosa, az a Szöul, amely - inkább csak sejthető, mint tudható okokból - megkapta a rendezés jogát. Aki csak valamelyes rendszerességgel nézi a televíziós híradókat, vagy az újságok hasábjait, jól tudja, hogy a kérdés jogos. Szöul ugyanis olyan jelentős politikai erjedés színhelye, amelyre, legalábbis most, a nyugtalanság állandósulása a jellemző. A dolog lényege közismert. A gazdaságilag kétségtelenül kiugró eredményeket produkáló ország demokratikus erői - mérsékeltek és radikálisok egyaránt - úgy érzik: az ipari fejlődés nincs szinkronban a diktatórikus, katonai jellegű intézményrendszer jelenlegi állapotával. Csaknem biztos, hogy az olimpiai rendezés jogának megszerzése is sajátos katalizátornak bizonyult, felgyorsította a katonai rezsimmel szembeni tömegellenállást. Ennek konkrét és máris jelentős következménye az, hogy a mostani diktátor, Csőn Tu Hvan tábornok visszavonulásra kényszerült; immár hivatalosan is bejelentette, hogy pártja jelöltje a decemberi előrehozott elnökválasztásokon nem ő, hanem tábornoktársa, a nála „áramvonalasabbnak tűnő” Ro Te Vu lesz. Mindezek ismeretében a dél-koreai és a nemzetközi közvélemény érthető módon érdeklődéssel várta, vajon a két legismertebb (korábban hosszabb ideig börtönbüntetésre ítélt) ellenzéki személyiség közül ki lesz Ro ellenjelöltje: Kim Jung Szám vagy Kim De Dzsung (akiknek élete mellesleg kész kalandregény, mert tokiói száműzetéséből „rabolták haza" a dél-koreai katonai titkosszolgálat emberei). A jelek arra utalnak, hogy mindketten megpályázzák az elnöki bársonyszéket, hiszen Kim Jung Szám a hét végén már be is jelentette eme szándékát. Mivel több mint másfél évtized után először választ majd államfőt az ország közvetlen szavazással, jogos a feltételezés, hogy két ellenzéki jelölt indulása megosztja a progresszív tábort, és nevető harmadikká teheti Csőn kijelölt utódját. Néha a politikában is előfordul, hogy beigazolódik a népi bölcsesség: kevesebb több lett volna. HARMAT ENDRE PANORÁMA BUDAPEST - Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke Spanyolország nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte I. János Károlyt, Spanyolország királyát. * Javier Rubio, Spanyolország budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a rezidencián. Részt vett a fogadáson Markója Imre igazságügy-miniszter, Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke, Gecse Attila, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a gazdasági, és a társadalmi élet több más képviselője. * A Hazafias Népfront Országos Tanácsa meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Csehszlovák Nemzeti Front küldöttsége, élén Tomás Trávnicekkel, a Front Központi Bizottsága első elnökhelyettesével, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjával. MOSZKVA - Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Alekszej Antonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság társelnökei hétfőn találkozót tartottak Moszkvában. BÉCS - Bécsben hétfőn újabb találkozóra került sor a Varsói Szerződés és a NATO képviselői között, az európai fegyveres erőkkel és hagyományos fegyverzettel kapcsolatos jövendőbeli tárgyalások mandátumának kidolgozása céljából. SZÓFIA - Todor Zsivkovnak, a bolgár Államtanács elnökének meghívására hétfőn délben hivatalos látogatásra Szófiába érkezett Hrisztosz Szárcetakisz, a Görög Köztársaság elnöke. A görög államfő október 15-ig tartózkodik Bulgáriában. BRÜSSZEL - Ma kétnapos hivatalos látogatásra Belgiumba érkezik Erich Ho- necker, az NDK Államtanácsának elnöke. Fogadja őt Baudouin király, tárgyal Wilfried Martens miniszterelnökkel, Leo Tindemans külügyminiszterrel, a képviselőház és a szenátus elnökével és látogatást tesz Liege-ben és Gandban. BUKAREST - A román-albán kereskedelmi forgalom 5-6 százalékos bővülését irányozza elő a két ország jövő évi kereskedelmi jegyzőkönyve, amelyet Bukarestben írtak alá. A nehézipar egyik büszkesége volt a sztálingrádi (ma volgográdi) traktorgyár
