Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

2(ÜÉPÜJSÁG 1987. október 12. Szovjetunió: 70. évforduló (7.) A népgazdaság első lépései A világháború, a polgárháború és a külföldi intervenció után Oroszország­ban nagyon visszaesett a gazdaság. Az ipari termelés 1920-ban az 1913. évinek hetedére csökkent, az ország körülbelül annyi vasat öntött, mint a XVII. század elején, I. Péter idején; a szén-, és olajter­melés megfelelt a XIX. századinak; a tex­tilgyárak huszonkétszer kevesebbet ter­meltek, mint 1913-ban. Az emberek fáztak és éheztek a fűtet- len lakásokban, az országot járványok sújtották. Tombolt az infláció, 1921-re a rubel értéke 1913-hoz képest 13 ezred­részére csökkent. Rendkívül súlyos volt a közlekedés helyzete: a vonatok egy hét alatt tették meg azt a távolságot, amihez korában egy napra volt szükség. A gyá­rak többsége állt, megbomlottak az or­szág körzetei, a falu és város közötti gaz­dasági kapcsolatok. Az emberek ott­hagyták az ipari központokat. A gazdasági újjászületés lenin prog­ramja a GEOLRO-terv nemcsak az elma­radottság felszámolását, hanem a szo­cialista termelési-technikai bázis megte­remtését is célozta. A bolsevikok megér­tették, hogy az új társadalom nem korlá­tozódhat a gazdaság múltbeli színvona­lának helyreállítására. Lenin kezdeményezésére 1920-ban létrehozták az Oroszországi villamosítási állami bizottságot, amelynek élére a for­radalmár tudós, Krzsizsanovszkij került. Ez a bizottság dolgozta ki a történelem el­ső 10-15 évre szóló gazdasági tervét. Előirányozták 30 erőmű felépítését, ezek az 1913-as villamos energia mennyisé­gének csaknem tízszeresét adják majd. A GOELRO értelme azonban ennél szé­lesebb. Lenin azt tartotta, hogy ez a terv alapjaiban megváltoztatja Oroszország gazdaságát, s feltétlenül szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezé­séhez is. Arról van szó, hogy az ország gazda­ságát nagyipari technikai bázisára terel­jék át és falun létrehozzák a koope­ráció felső fokát jelentő gazdaságokat, vagyis hogy elérjék az egész népgazda­ság szocialista átalakítását. A szovjet hatalom első népgazdasági terve kifejezte a társadalmi termelés új célját. A GOELRO minden feladata végső soron az emberek életének javítását szolgálta. A rendkívül nehéz gazdasági helyzetben a terv nemcsak az ipar újjá­építését irányozta elő, hanem azt is, hogy 10 év alatt az 1913-as szint kétszeresét érjék el. A gazdaság szerkezetének lé­nyegesen meg kellett változnia, Oroszor­szág fontos lépést tett ahhoz, hogy alap­vetően agrárországból ipari állammá vál­jon. H. G. Wells, az ismert angol író 1920- ban érkezett Moszkvába, beszélt Lenin­nel Oroszország villamosításáról, amit utópiának tartott. Leninnek lett igaza. Hogyan tudta a fiatal köztársaság telej- síteni az elképzeléseket? A dolgozók ha­talma a politikában, a termelőeszközök társadalmi tulajdona a népgazdaságban, a kollektiv szellem és a kölcsönös segít­ségnyújtás az emberi kapcsolatokban, - ez alapozta meg az ország szocialista fej­lődését. A tervgazdálkodás előnyei meg­mutatkoztak abban, hogy lehetővé vált az erők összefogása a legfontosabb irá­nyokban. A szovjet ipar a bővített újrater­melés alapján válságok nélkül fejlődött. A népgazdaság gyakorlatilag 1926- ban talpra állt. A nemzeti jövedelem 3 százalékkal meghaladta a háború előtti, 1913-as színvonalat. 1921-ben még csak annak 38 százaléka volt. Az iparban dolgozók száma elérte a 2,5 milliót, ez a háború előttinek a 91 százaléka, de még nagy volt a munkanélküliség. A nemzetgazdaság felélesztésében rendkívül nagy szerepe volt az 1921 -ben Lenin kezdeményezésére elfogadott új gazdaságpolitikának, a NEP-nek. Ennek keretében engedélyezték a kisebb ma­gánvállalatokat, a kereskedelmet, egy sor gyárat és üzemet bérbe adtak, meg­jelentek a külföldi koncessziók. Ezzel egyidejűleg folyt az ipar átalakítása: lét­rejöttek a trösztök, bevezették a gazda­sági elszámolást. Végrehajtották a pénz­reformot, ami rendezte az ország pénz­ügyi helyzetét. A NÉP először a tőkés ele­mek megélénküléséhez vezetett, sőt, fel­merült a kérdés: „ki kit győz le". Mivel azonban a népgazdaság legfőbb össze­tevői a szovjet hatalom kezében voltak, végül győzött a szocialista termelés. Már áramot adott a kasiri, a saturi, a nyizsegorodi erőmű. A földeken 10 ezer, egyelőre külföldön vásárolt traktor dol­gozott, mert az országban 10-12 évvel ezelőtt nem volt fejlett gépgyártás, mo­dern vegyipar és nagy építőipar, külföld­ről kellett behozni gépeket és csöveket, finomszálú gyapotot és kaucsukot, sok más termékkel együtt. A párt XIV. kong­resszusán, 1925. decemberében úgy döntöttek, hogy előnyben részesítik a termelőeszközök gyártását, a nehézipar fellendítését, vagyis meghirdették az ipa­rosítás politikáját. A Szovjetunió előtt az a feladat állt, hogy megteremtse az ország gazdasági függetlenségét a tőkés államoktól, szilár­dítsa védelmi képességét, - mégpedig külső támogatás nélkül, mert az ország nem kapott külföldi kölcsönöket, hitele­ket. De képes volt mozgósítani és átcso­portosítani a szűkös belső felhalmozási forrásokat a hatalmas munka finanszíro­zására. A szovjet kormány 1926-27-ben több mint egymilliárd rubelt fordított az ipar fejlesztésére. A dolgozók siettek az állam segítségére: 1927-ben bocsátot­ták ki az első 200 millió rubeles állam- kölcsönt. Az első évtized alatt az ipari termelés 11 százalékkal haladta meg az 1913-as színvonalat, másfélszeresére emelkedett a villamosmüvek kapacitása. A szocialis­ta szektor aránya a kisiparban és a ke­reskedőimben állandó növekedett. A harc következető szakasza az első ötéves terv volt, amelyet 1929 májusában fogadtak el. Ez a GOELRO-terv termé­szetes folytatása és kiegészítése volt. A nyugati bankárok egybehangzóan állí­tották, hogy a fiatal köztársaság öt év alatt nem tud elérni olyan eredményt, amihez más államoknak évtizedekre volt szükségük. Az ipari termelést 2,8-sze- resre tervezték emelni, ez a háború előtti­nek több mint háromszorosát jelentette. A beuházások 78 százalékát költötték a nehéziparra: másfél ezer nagy gyárat kellett létesíteni, felépíteni 42 erőművet. Az első ötéves tervet 4 év és 3 hónap alatt, 1933. január 1-re befejezték. Az éves fejlődési ütem a világon egyedülálló volt - átlag 15 százalék. A munkanélkü­lieket elhelyező utolsó hivatal 1930-ban szűnt meg. Megváltozott a Szovjetunió gazdasági térképe. Csökkenni kezdett a szakadék a szövetségi köztársaságok között, a szellemében internacionalista állam központilag átirányította a beruhá­zásokat az elmaradott körzetekbe. A kö­zép-ázsiai köztársaságok költségveté­sének kiadásait nemegyszer 80-90 szá­zalékban az országos költségvetésből fedezték. Szakmunkások, mérnökök, pe­dagógusok, orvosok, tudósok indultak oda, hogy segítsék a nemzeti káderek ki­nevelését, megteremtsék az ipart, elő­mozdítsák a mezőgazdaság fejelődését. A gyors ipari fejlődés eredményeként megváltozott az ipar és a mezőgazdaság aránya. 1932-ben az ipari termelés adta már a szovjet népgazdaság összteljesít­ményének 70 százalékát, szemben az 1928-as 48 százalékkal, vagyis a Szov­jetunió ipari nagyhatalommá vált. Az iparból végleg kiszorultak a tőkés ele­mek, uralkodóvá vált a szocialista ipar. A tömeges kollektivizálással a kolhozok és a szovhozok lettek a fő mezőgazdasági termelők. Ez azt jelentette, hogy az or­szágban lerakták a szocialista népgaz­daság alapjait. (APN - KS) Mai kommentárunk Rokonszenv és üzlet Uj kormányfő, új feladatok, uj találkozások - e három vonás jellemezte Grósz Ka­roly NSZK-beli látogatását. S a kérdés most nyilvánvalóan így hangzik: miként il­leszkedik be ez a négynapos tárgyalássorozat abba a megújulási programba, amelynek az ország nekivág, és amelynek megvalósításában nagy szerepet játszik miniszterelnökünk. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy ez az utazás nagyon tanulsá­gos volt éppen most, s a küldöttség élményeit két szó jellemzi: rokonszenv és bizta­tás. Ezzel találkozott az NSZK-ban. Rendkívül barátságos volt a fogadtatás, és nem az egyébként is kötelező forma­litások - katonai díszelgés, ünnepi vacsorák - nyomták rá bélyegüket, hanem a hol komoly, hol könnyed emberi hang, az őszinteség. Nemcsak elmondta mindenki - pártállásra való tekintet nélkül -, hogy nagy figyelemmel kísérik a magyar fejlemé­nyeket, és (talán nem teljesen ideillő szóval kifejezve) drukkolnak nekünk, amelyen látszott, így is éreznek. Magyarországban - és ez a szemlélet nem mától datálódik, jó egy évtizedre tekint vissza - fontos és új társadalmi jelenséget látnak: kifelé nyitottság, amely mind erősebben ösztönzi a kapcsolatteremtést, befelé pe­dig olyan politika, amely a gazdaságnak is, az egyes embereknek is minél nagyobb mozgásteret kíván biztosítani. Grósz Károly a repülőgépen elhangzott interjúban ehhez a témakörhöz hozzá­fűzte: az NSZK-ban azt is nagyra becsülik, ahogyan mi a nemzetiségeinkkel bá­nunk. A vártnál többször és erőteljesebben emelték ezt ki, - aminek egyébként közvetlen magyarázata azokban a vitákban rejlik, amelyet az NSZK folytat erről más országokkal. Az igen szoros időbeosztást követelő tárgyalás fő tanulságát a helyszínen járt krónikás úgy vonhatná meg, hogy a partnerek nem érzelgős személyek, hanem ra­cionálisan gondolkodó politikusok és ha ilyen hangsúlyozottan barátságosak, és együttműködésre készek, ez azt jelenti, hogy a jövőre vonatkozóan is látnak fan­táziát Magyarországban. Feltételezik, hogy le tudjuk gyűrni nehézségeinket. A ta­pasztaltaknak azonban van még egy tanulsága: Magyarország és az NSZK kapcso­latai nem függetlenek a világhelyzettől, csak akkor fejlődhetnek kellő hatékonyság­gal, ha kedvezőek a nemzetközi körülmények. S ez most így van: a nagyhatalmak javuló, talán éppenséggel megújuló viszonya lehetővé teszi, meg is kívánja, hogy a kisebb országok is új alapokra helyezzék együttműködésüket. Erejükhöz mérten járuljanak hozzá a nemzetközi légkör javí­tásához. Ez a négy nap megmutatta: Budapest és Bonn kész ezt a hivatást teljesíte­ni. T. J. Népszavazás Lengyelországban A lengyel népfront, a PRON javaslatára a lengyel parlament, a Szejm szombati ülésén, ahol a gazdasági reform második szakaszának előterjesztését vitatták meg, első olvasásban határozatterveze­tet fogadott el népszavazás kiírásáról ez év november 29-ére. A lengyel választópolgároknak arról kell dönteniük, hogy milyen ütemben, mi­lyen távon képzelik el a reformintézkedé­sek megvalósítását; támogatják-e a azoknak gyors - és ennek megfelelően a lakosságot jelentősen megterhelő - be­vezetését, vagy pedig inkább a lassabb, több évre elhúzódó, viszont a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági és belpiaci hely­zetet konzerváló megoldás mellett van- nak-e. Ez lesz az első alkalom, hogy Lengyel- országban ezen az úton kérik ki a társa­dalom véleményét. Az országos referen­dum lehetősége ez év májusa óta létezik. A PRON javaslatát támogatásáról biztosí­totta a LEMP Központi Bizottsága, a par­lamentben képviselt szövetséges pártok képviselői is. Erdély története PANORÁMA BUDAPEST - Elutazott Helsinkibe a KISZ Központi Bizottságának küldöttsé­ge, amely Hámori Csaba első titkár veze­tésével a Finn Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség és a Finn Szociáldemokrata Ifjú­ság Központi Szövetsége közös meghí­vására látogatást tesz Finnországban. A küldöttség repülőtéri búcsúztatásánál jelen volt Arto Mansal, Finnország buda­pesti nagykövete. =k Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter meghívására szombaton hivatalos, baráti látogatásra - katonai küldöttség élén - hazánkba érkezett Szaleh Obeid Ahmad ezredes, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere, a Jemeni Szocia­lista Párt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának póttagja. RAUGUN - Lezuhant a Burmái légi- társaság egy utasszállító repülőgépe va­sárnap reggel a dél-ázsiai ország kö­zépső részében. A légitársaságtól szár­mazó közlés szerint a Fokker Friendship 27 jelzésű gép fedélzetén negyvennégy ember tartózkodott - valamennyien ször­nyethaltak a szerencsétlenségben. Az utasok között harmincnégy külföldi turis­ta volt. A repülőgép Rangunból, a fővá­rosból szállt fel. A tragédia Pagen város közelében történt. További részleteket nem közöltek, azt sem, hogy mi okozta a gép lezuhanását. HANOI - Novemberben újabb egysé­geket vonnak ki a Kambodzsában harco­ló vietnami önkéntesek közül - jelentette be vasárnap a kambodzsai, illetve a viet­nami honvédelmi minisztérium. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Bár az eddigiekhez képest kissé szűkösebbnek tűnik a hét külpolitikai ese­ménynaptára, azért a hét vége kivételével minden napra jut valamilyen két- vagy többoldalú találkozó, konferencia. Hazánk számára a legkiemelkedőbb nemzet­közi vonatkozású esemény kétségtelenül Kádár János kínai látogatása, amely hét első felében fejeződik be. Hétfő: Balkáni csúcstalálkozó színhelye lesz Szófia, ahol Hrisztosz Szárceta- kisz görög köztársasági elnök folytat megbeszéléseket bolgár vendéglátóival. A problémamentesen fejlődő kétoldalú kapcsolatokon túl minden bizonnyal szóba kerül a Balkán-félsziget atomfegyvermentes övezetté alakításának kérdése is. Kedd: A kelet-nyugati párbeszéd keretében Brüsszelben kezd tárgyalásokat Erich Honecker, az NDK államnfője. A belga fővárosban feltehetően felkeresi majd a Közös Piac vezetőit is, hogy megvitassák a KGST és az EGK Közötti együttműködés lehetőségeit. Szerda: Washingtonba utazik Napoleon Duarte Salvadort elnök. A Fehér Ház vezetőivel folytatandó megbeszéléseinek középpontjában alighanem a közép­amerikai békefolyamat ügye áll majd. Ismeretes, hogy éppen az Egyesült Államok magatartása, a nicaraguai kontráknak nyújtott támogatása miatt szenvedett ha­lasztást többször is már eddig a válság békés rendezésének ügye. Csütörtök: Az előrejelzések szerint e napon jelenti be Jesse Jackson, hogy a Demokrata Párt színeiben indul az amerikai elnökválasztáson. Bár Jackson nép­szerű politikusnak számit, esélyeit jelentősen csökkenti, hogy fekete bőrű... - A kőolajexportáló országok szervezetének, az OPEC-nek tagállamai Algériában te­kintik át a következő olajárstratégia és a kitermelhető mennyiségek kérdéseit. Péntek: Izraelbe utazik George Shultz amerikai külügyminiszter. A Washington részéről kiemelten kezelt kétoldalú kapcsolatokon túl az amerikai diplomácia ve­zetője minden bizonnyal megvitatja az izraeli vezetéssel az esetleges közel-keleti békekonferencia ügyét is. Tudományos ülés, szakmai vita Debrecenben Szombaton este szakmai vitával befe­jeződött Debrecenben az Erdély történe­te című háromkötetes monográfiáról ren­dezett tudományos ülés. Több mint 300 érdeklődő előtt olyan szakemberek, tör­ténészek, tanárok fejtették ki a vélemé­nyüket Erdély történetéről, akik nem vet­tek részt a háromkötetes mű elkészíté­sében, de szakmai tapasztalatuk segít­heti a kötet szerzőit későbbi kiadások esetleges kiegészítésében, pontosításá­ban. A kétnapos tudományos ülést bezá­ró vitát Köpeczi Béla akadémikus, a mo­nográfia főszerkesztője vezette. A ta­nácskozás után Köpeczi Béla az Erdély története című monográfia létrejöttének körülményeiről, fogadtatásáról és a deb­receni konferencia munkájáról nyilatko­zott az MTI munkatársának. Elmondta, hogy a monográfia iránti élénk érdeklődés magával a témával, Er­dély történetével indokolható. Erdély év­századokon át a magyar állam szerves része volt, s az ott élő magyarok ma Euró­pa legnagyobb nemzeti kisebbségét al­kotják. A mű az első olyan vállakózás, amely három etnikum - a magyarok, a románok és a szászok - elkülönithetetlen történe­teként, a régió történetébe ágyazva mu­tatja be Erdély történetét az I. világ­háborút követő időszakig. Tudományos munka még nem keltett olyan érdeklő­dést hazánkban, mint e tízéves munkával elkészült monográfia megjelenése, egy­ben jó példa arra is, hogy hazánkban a tudományos kutatás számára nincs ta­butéma, a politikai vezetés komolyan kezeli a tudomány szabadságát. Erdély pedig, amely kultúránk révén, családta­gok vagy barátok közvetítésével olyan sok szállal kötődik múltunkhoz és jele­nünkhöz, különösképpen nem lehet „til­tott terület” a tudomány számára.- Országhatárunkon túl - mondta Kö­peczi Béla - elsősorban tudományos munkaként kezelik, s magas színvonalú­nak minősítik az Erdély történetét. Sajná­latos módon politikai túlreagálást is kivál­tott a monográfia, amit indokolatlannak tartunk. Erdély történetének vitatott kér­déseit csak tudományos úton lehet és kell megoldani. Ennek érdekében hazánk javaslatot tett a Magyar-Román Történész Bizott­ság munkájának felújítására, a javaslatra azonban mindeddig nem kaptunk vá­laszt. A kétnapos debreceni konferencia egyben a monográfia itthoni tudományos megméretését is jelentette. A szakembe­rek több olyan kérdésre is felhívták a szerzők figyelmét, amit beépíthetnek egy esetleges javított kiadásba. Köpeczi Béla a tanácskozáson beje­lentette, hogy hamarosan megjelenik az Erdély történetének harmadik kiadása. Eddig 70 ezer példányban jelent meg a mű, sajnos a 2. kiadás - a könyvterjesz­tők kishitűsége miatt - csak 30 ezerben. December végére a szerzők elkészítik az egykötetes változat kéziratát, ami idegen nyelven is meg fog jelenni. Nyugati or­szágok könyvkiadói emellett a háromkö­tetes monográfia megjelentetése iránt is érdeklődnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents