Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-12 / 240. szám
1987. október 12. NÉPÚJSÁG 3 Igazodás az átalakuláshoz Szakszervezeti bizottságok új szerepkörben Az utóbbi időben a mind gyorsabb ütemben kibontakozó gazdasági, társadalmi folyamatok a szak- szervezeti mozgalmat sem hagyták érintetlenül. E téren az újabb fejlemények közé tartoznak azok az intézkedések, melyek a szakszervezetek városi, nagyközségi bizottságainak tevékenységére vonatkoznak. Bár ezek a testületek az említett néven csak néhány hónapja működnek, az előzmények mégis több évre nyúlnak vissza. Hohmann József, az SZMT titkára beszélgetésünk kezdetén erre tért ki:- A városi, nagyközségi szakszervezeti bizottságoknak a valamikori szakmaközi bizottságok voltak az elődei. Feladatai közé főként a szórványtagság összefogása, egyesítése tartozott, továbbá lehetőséget biztosítottak a szervezeti életbe való bekapcsolódásra. Bebizonyosodott azonban, hogy gyakorlatilag ezeknek a célkitűzéseknek nem tudtak maradéktalanul eleget tenni, működésük formálissá vált, érdemi munkát nem fejtettek ki.- Milyen intézkedések történtek a hatékonyság növelése érdekében?- Egy 1980-as határozat alapján más feladattal újjászerveződtek a szakmaközi bizottságok. A szakszervezeti tagság munkahelyen kívüli érdekképviseleti, érdekvédelmi szerepét látták el, tehát a lakóhelyhez kötődve a településfejlesztés, az alapellátás került előtérbe. Az eltelt közel hét év alatt több-kevesebb sikerrel, eltérő színvonalon, de összességében mégis az elvárásoknak megelelően tevékenykedtek.- Idén ennek ellenére ismét új fejezet kezdődött a bizottságok életében...- Az igény nem egyszer s mindenkorra fogalmazódik meg a szakszervezeti mozgalommal szemben. A társadalomban végbemenő változásokhoz, a demokratikus átalakuláshoz e szervezetnek is igazodni kellett. Ennek megfelelően került sor a SZOT február 6-ai határozata értelmében a névváltozásra, az elnevezés miatt időnként félreértésekre okot adó szakmaközi bizottságok városi, nagykő'zségi szakszervezeti bizottságokként működnek tovább. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy mindez a dolog formai oldala, sokkal jelentősebb a tartalmi változás. Olyan feltételeket kívánunk létrehozni, hogy a szakszervezeti mozgalom minden szinten - tehát a munkahelyen kívül, a lakóterületen is - érdemben tudja képviselni és védeni tagjai érdekeit. Ez többek között azt jelenti, hogy hatást gyakorol a település fejlesztésére azáltal, hogy a véleményeket, az élet- és munka- körülményeket érintő kérdéseket időben közvetíti az illetékes testületekhez. Nemcsak javaslatokkal élnek a bizottságok, hanem a tagok mozgósításával a feladatok megvalósításában is részt vállalnak.- Mit jelent mindez szőkébb értelemben?- A szerepkörhöz tartozik - hogy néhány konkrét példát mondjak - az adott településen a dolgozók életkörülményeinek, lakásviszonyainak, kereskedelmi ellátásának, egészségügyi helyzetének, a szolgáltatásoknak a figyelemmel kísérése, s a felmerült gondok megvitatása elsősorban az illetékes tanáccsal. A megváltozott körülményekhez való igazodást jól szemlélteti a foglalkozáspolitikával, a munkahelyi átképzéssel és átcsoportosítással, illetve a nyugdíjasokkal való kiemelt törődés. Az ehhez kapcsolódó érdekvédelmi munkát természetesen nem szabad egyoldalúan értelmezni, hiszen alapvető fontossággal bír a közös együttműködés, a társdalmi összefogás.- A korábban a bizottságokba beválasztott aktivisták mennyire váltak be a gyakorlatban?- Nem szeretném negatív módon minősíteni azoknak a munkáját, akik a nehéz feltételek mellett is odaadással és szorgalommal igyekeztek helytállni. Mégis, többéves tapasztalat, hogy szak- szervezetek alapszervezetei által a bizottságokba delegált aktivisták nem minden esetben tettek eleget megbízatásuknak. Az is igaz, hogy nem kaptak kellő felkészítést, eligazítást, s őket sem kérdezték meg, milyen javaslatokkal, ötletekkel álltak elő. Hiányzott a kétirányú tájékoztatás, az információáramlás. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a városi, nagyközségi bizottságokban az alapszervezeteket ezentúl a munkahelyi szakszervezeti bi- zottág titkára képviselje, lévén ő ismeri legjobban az adott egység problémáit. Megítélésünk szerint ez nem jelentene túlzott lekötöttséget számukra. Reméljük, a megvalósításban partnerre találunk az ágazati szakszervezetekben.- A jövőben tehát meg tudnak felelni a megyében működő városi nagyközségi szakszervezeti bizottságok a megnövekedett igényeknek?- Tolna megyében jelenleg az öt városban, valamint további hét nagyközségben működnek ezek a bizottságok. Ha az eltelt hét évet tekintjük, mindenképpen eredménynek könyvelhetjük el, hogy talpon maradtak, és a helyi, nyilvánvalóan eltérő körülmények között igyekeztek eleget tenni alapvető rendeltetésüknek. E tapasztalatokra alapozva a hatékony szakmaközi munka feltételei nálunk is megteremthetők, ha az abban érintettek (az SZMT, az ágazatok, az alapszervezetek) azonos módon értelmezik a bizottságok szerepét, ha a megoldás keresése folyamán mindenkit a tagság munkahelyen kívüli jogos érdekeinek képviseletére való törekvés vezérel. Tény, hogy a szakmaközi munka csak az érintettek elvszerű összefogásával, együttműködésével lehet tartalmas és hatékony. SZERI ÁRPÁD Reggel a kéményesi Dunán Válogatóasztalra kerül a zsákmány Tóbiás István, tógazda- Négy napja kezdtük a munkát, s még egy jó hétig tart, mire a két részre osztott tavat ötször-ötször „meghúzzuk”, vagyis hálóval átfésüljük - mondja Tóbiás István. Aztán következnek az elektromos gépek, amikkel elkábítjuk a még bent lévő példányokat. Tegnap 91 mázsát fogtunk ki, ma is számítunk úgy hetvenre. Szerencsére nem hiába etetünk meg nyolc vagon takarmányt egy szezonban, nőnek is a halacskák szépen. S nemcsak sok van belőlük, de a legíz- letesebbek is az egész környéken. Déltájban kiürül a háló, a mérlegnek sincs több dolga, a tartálykocsik elindulnak a faddi Duna, az alföldi Füzvölgyi-csatorna, meg az üzletek felé. Az első „felvonásnak” vége. Reggel 7 óra óta először jut idő megállni, letelepedni a csónak szélére, elszívni egy szál cigarettát, míg elkészül ebédre a halászlé. Aztán délután újra alámerül a hatalmas háló. Ha minden jól megy, sötétedésre végeznek... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A visszavert napsugarak ezüstjében fürdő víztükör szinte elvakítja a szemet. Hunyorognunk kell, hogy felfedezzük a parton lassacskán felfelé ballagó halászok sziluettjét. Mindkét oldalon öten-hatan húzzák a háló kötelét, egy-egy társuk, mint Xerxész perzsa katonái, ütlegelik a habokat. Persze nem korbáccsal, hanem jókora botokkal, s nem is büntetésből, hanem hogy a folyó közepe felé tereljék a menekülő halakat. A Duna kéményesi holtágából kiképzett intenzív halastónál vagyunk, ahol a paksi Vörös Csillag Halászati Szövetkezet tagjai, meg az évről évre besegítő bölcskei férfiak megkezdték az őszi lehalászást. Míg gyönyörködünk a romantikus völgykatlan háborítatlan szépségében, előkerül Tóbiás István, tógazda, meg két hűséges társa, a szelíd német juhász és a fürge kis jagd. part felé vontatják. Szó alig esik, csak az izmok feszülnek, s néhány verejtékcsepp csillan meg a homlokok redőiben. A halászok, mintha szertartáshoz készülődnének, sárga overallba bújnak, s körbeállják a pár négyzetméternyire szűkült hálót, amelyben eszeveszett haláltáncot jár az ezernyi hal. S ekkor a bőséges zsákmány láttán oldódik a várakozásteli hangulat, megtörik a csend, elszabadul a jókedv, a viccelődés.- Zoli, kell? - hangzik egy kiáltás, s már repül is a fiatalember felé az ök- lömnyi, zöld rák.- Menjetek, szedjétek előre a hálót, legyetek előbb, mint ahogy az in megy. Forgasd a halat! - adja közben az utasításokat Gyurkó Ferenc, Közben egyre közelebb ér hozzánk a kis csapat, már tisztán kivehetők a napbarnította vonások, a bőrkötények, az ágyékig érő óriás gumicsizmák. Borzongató hideg vízben taposnak, de arcokon ennek semmi jelét nem látni. Inkább jelentőségteljes mosolyt: jókora zsákmány súlya nehezedik a hálóra. Ügyet sem vetnek a kiugráló, menekülő pontyokra, busákra, majd meglesznek a következő fogásnál... Mikor a holtág felső végére érnek, boszorkányos ügyességgel összevarrják a most húzott, meg a már reggel odafeszített másik hálót, s az így kialakított lyukacsos „medencét” a a fiatal agronómus, s a férfiak gyakorlott mozdulatokkal szabadítják meg a zsinegeket a rájuk akadt gályáktól, kagylóktól, s válogatják külön nagyság és fajta szerint az amurokat, csukákat, harcsákat, kárászokat. Mindenki pontosan tudja a dolgát, s az elnöktől a brigádvezetőig kiki a súlyos kosarakat cipeli, néhá- nyan a válogatóasztal mellé állnak, a többiek a vízben maradnak kimerni a fickándozó jószágokat. Ha compó, netalán törpeharcsa, vagy a narancssárga-fekete pettyes kínai koi- ponty akad valamelyikük kezébe, nagy az öröm, mert ezek ma már igen ritka fajták errefelé. Az utóbbiból mindössze hármat nevelnek Kémé- nyesen. Minden évben kifogják, megnézik, mekkorát nőtt, aztán visszaengedik. Akárcsak a kis szürkeharcsákat, amelyek a tavalyi tíz deka helyett idén már fél kilót is nyomnak. Az ízletes pontyból még a fővárosba és a Balatonra is kerül 37 új zöldségfajta Szovjet növénynemesítők kutatásai A moldavai mezőgazdaság számára új zöldségfajták kitermesztését segít meggyorsítani a DnyesztrTudományos-Termelési Egyesülés új nemesítő központja. Itt helyeztek üzembe fitotront, amely lehetővé teszi, hogy egész éven át végezzenek kutatásokat. A nemesítők korai zöldségfajták kitermesztésével kezdték munkájukat. A növényházakban, ahol paradicsomot és uborkát ültettek magról, állandó márciusi-áprilisi időjárást alakítottak ki. Azoknak a növényeknek a magjait, amelyek megbirkóztak a megadott hőmérséklet-rendszerrel, kiválogatják és újból, de most már alacsonyabb, tavasz eleji hőmérsékleten hajtatják. Mig korábban az új fajták és hibridek természetes viszonyok között való kitermesztésére a nemesítők 10-15 évet fordítottak, addig most a mesterséges éghajlatot biztosító laboratóriumban ez az idő harmadá- ra-negyedére csökkent. A Dnyesztr Tudományos-Termelési Egyesülés csupán a legutóbbi négy évben 37 új zöldségfajtát adott az ültetvényeknek, két és félszer annyit, mint a tizedik ötéves terv éveiben. Az új fajtákat és hibrideket az ország több mint 100 zöldségtermelő övezetében termesztik. A hálót harmincöt mázsa hal terheli Hohmann József Csónakban a brigád
