Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

1987. október 10. Képújság 9 ■■■■■ Szovjetunió: munka, bér, szociálpolitika Megfelel-e a munka szervezettsége a kor műszaki-tudomá­nyos feltételeinek, a gazdálkodás új követelményeinek, ho­gyan lehet ösztönző összhangot teremteni a munka és a bérek között, milyen feladatok várnak megoldásra az életszínvonal- és szociálpolitika terén? Ezeket a kérdéseket tekintette át nemrég a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, s a testület határozatának végrehajtásáról beszélt a Szocia- lisztyicseszkaja Indusztrija hasábjain a Munka- és Szociális- ügyi Állami Bizottság elnökhelyettese, B. N. Gavrilov.- Hatalmas lemaradások tapasztalhatók a munka és a mun­kabérek területén - szögezte le a kiinduló helyzetet jellemez­ve GavriloV. - A munka szervezettsége elmarad a tudomá­nyos-műszaki fejlődéstől. Csak lassan szorul vissza a kézi, valamint az alacsony felké­szültséget és a nagy fizikai erőt igénylő munka, a munkások te­kintélyes része egészségre ártalmas körülmények között dol­gozik, s csak lassan csökken a munkahelyi balesetek száma. Nem elégséges a magasan képzett munkások, mérnökök és más szakemberek presztízse. A vezető szovjet szakember ezután jellemezte azoknak a hi­vataloknak, állami szerveknek, intézményeknek a munkáját, amelyek sok bírálatot kaptak a KB ülésén is. Az állami bizottsá­goknak - mint a KB is rámutatott - központi helyzetéből adódóan meghatározó szerepet kell a jövőben játszania a népgazdasági szempontból legfontosabb kérdések, gyakor­lati és elvi problémák megválaszolásában. E munkában kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a szo­ciális kérdések kutatásának, az életmód és a munkakörülmé­nyek vizsgálatának, s mindenekelőtt annak, hogy a tudomá­nyos vizsgálatok eredményeit a gyakorlatban mielőbb hasz­nosítsák. * A fontosságának megillető helyet kívánják a jövőben meg­adni a közvéleménykutatásoknak a legfőbb szociális és gaz­dasági kérdésekben. A központi bizottsági határozat nagy figyelmet fordított a munka hatékonyságának és a munkabér ösztönző erejének fokozására. A korszerű munkaerő-gazdálkodás - mondta Gavrilov - a rendelkezésre álló munkaerő olyan módon való elosztását követeli meg, hogy eközben továbbra is fenntartsuk a teljes foglalkoztatottságot. Fontos eszköz ebben a munká­ban a munkások felkészítése és szakmai orientálása. Az állami bizottság a szovjet kormánnyal közösen programot dolgozott ki az ésszerű munkaerő-gazdálkodásra, figyelembe véve a Szovjetunión belüli regionális sajátosságokat. Elsősorban ar­ról van szó, hogy megfelelő munkalehetőségeket teremtsenek a - főleg közép-ázsiai - keresőképes, de foglalkozás nélküli lakosság számára. Az állami bizottságra nagy munka hárul emellett a munkaerő szakképzettségi színvonalának emelésében, a korszerű igé­nyekkel összhangban álló szakmai képzettség megteremtésé­ben. A munkabérezéssel kapcsolatban ma már alapkövetel­mény, hogy ösztönözzön a hatékony, és jobb minőségű mun­kára. Megengedhetetlen az egyenlősdi, biztosítani kell a bére­zés differenciáltságát, méghozzá úgy, hogy nem szabnak felső határokat. A bér mindenütt függjön attól, hogy a munkás személy sze­rint milyen mértékben járult hozzá a munka eredményességé­hez. A bizottság feladata lesz a jövőben elmélyült tanulmányokat folytatni a családi költségvetések alakulása terén. 1988-tól kezdődően tervezik a minimális családi költségvetések kidol­gozását - a létminimum számítását. Tervezik azt is, hogy kidol­gozzák az optimális fogyasztási (családi fogyasztói kosár) mo­delljét is. Mindezek ismeretében válik lehetségessé annak reális felmérése, hol is tart a Szovjetunióban az életszínvonal­politika. E számítások révén meg lehet alapozni a családi jöve­delmek minimumát, a minimális munkabéreket, a nyugdíjakat, szociális juttatásokat és egyéb kedvezményeket. ★ HORIZOm^ Az óceán szava Varsóig hallatszik A Lengyel Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetében működő szeiz­mológiai obszervatórium munkatársai Varsóban vizsgálják azokat a mikro- szeizmikus rezgéseket, amelyeket a tengeri tájfunok és hurrikánok idéznek elő a földkéregben. Tavasszal és ősszel a különösen erős tengeri szelek és viha­rok időszakában a varsói földrengésjel­ző műszerek jellegzetes szeizmikus za­jokat rögzítenek. Ezeket a rezgéseket az Atlanti-óceánon dühöngő viharok okoz­zák. A rezgéseket tisztán érzékelik Var­sóban, jóllehet a város nagyon is távol van az óceán partjától. Lengyelország geológiai felépítése - főként északi és középső területein - elősegíti mikrorez- gések terjedését a távoli vidékekről is. A vizsgálatok kimutattták, hogy a mikro- rezgések Európa északi részében, a skandináv tengerparton keletkeznek és a kristályos szerkezetű kelet-európai tábla peremén jutnak el Lengyelország­ba. Friss csirke az űrállomáson Hamarosan ropogósra sült csirke is szerepelhet az űrállomáson tartózkodó kozmonauták napi étrendjén. A moszk­vai Repülési Főiskola hallgatói tervezték meg és állították elő az ennek elkészíté­sére alkalmas különleges szerkezetet. A súlytalanság állapotára tervezett csirkekeltető inkubátor két kamrára oszlik. Az elsőben, ahol 20 napig állnak a to­jások, centrifuga segítségével mester­séges nehézségi erőt hoznak létre. Egy szerkezet a kotlós lábának mozgását utánozza, állandóan változtatva a to­jások helyzetét a rugós tartókban. A 21. napon a tojások átkerülnek a második kamrába, ahol - már a súlytalanság álla­potában - kikelnek a csirkék. Az inkubátorban egyidejűleg 12 tyúk­vagy 24 fürjtojás helyezhető el. Az együttműködés új formái Szovjetunió a külkereske­delmi forgalom nagy ré­szét a szocialista orszá­gokkal, főként a KGST- tagállamokkal bonyolítja le. Jellemző, hogy miköz­ben tavaly csökkent a szovjet külke­reskedelem, a KGST-országokkal a forgalom 2,4 százalékkal mégis to­vább emelkedett. Ez mindenekelőtt a KGST-szervezet árképzésével függ össze, amely a világ konjunktúra-vál­tozásait időben eltolva, fokozatosan fejezi ki. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a hagyományos kereskedelmi árucse­reformák már nem tudják tartani az együttműködés szükséges dinamiká­ját és a szocialista gazdasági integrá­ció minőségi fejlődését. A fütő- és nyersanyagigények ki­elégítését garantáló ágazatokban ki­alakult együttműködést tovább fej­lesztik. Növelik a Szovjetunió terüle­tén lévő természeti kincsek kiaknázá­sát célzó új nagy beruházásokat, a hangsúlyt a „tudományigényes” irányzatokra helyezve. Ezt a célt szol­gálja a 2000-ig szóló tudományos­technikai fejlesztés komplex prog­ramja, amely előirányozza, hogy kö­zös erővel elérjék a világszínvonalat az elektronikában,az automatizálás­ban, a biotechnológiában és más fon­tos ágazatokban. A program fő elve a nyitottság, - bár a kidolgozás gazdái szovjet tudományos-műszaki köz­pontok -, minden KGST-ország fel­használhatja az elért eredményeket. A viszonylag fejletlenebb országok: Vietnam, Mongólia, Kuba pedig ked­vezményesen vagy ingyen kapják meg azokat. A szocialista integráció különböző formái között ma az első helyre kerül­nek a vállalatok és tudományos köz­pontok közvetlen kapcsolatai, a mély­reható termelési és tudományos­technikai kooperáció. Az erről szóló határozatok révén a szovjet vállalatok önállóan dönthetnek a kooperáció minden kérdésében: az együttműkö­dés céljainak meghatározásában, a partnerek kiválasztásában, egyezmé­nyek kötésében. Nem szabnak meg központi koope­rációs terveket, a vállalatok maguk dolgozzák ki azokat és a miniszté­riumnak szóló kisebb befizetés után náluk marad a kooperáció adta nye­reség. Számítások szerint mintegy 700 szovjet vállalat alakít ki közvetlen kapcsolatokat külföldi partnerével. Az integráció másik fontos formája - a nemzetközi egyesülés és a közös vállalat. Az egyesüléseknél megma­rad a nemzeti tulajdon. Igaz, a résztve­vők egyesíthetik tulajdonaik egy ré­szét, de a lényeg az, hogy közös terv alapján dolgoznak, széles körű az al­katrészszállítás, közösek a tudomá­nyos-konstrukciós megoldások és a vezetés. Az első ilyen egyesülést a szovjet-bolgár robot- és modern programvezérlésű gépgyártásban hozták létre. A jövőben a szovjet rész­vétel létesülő egyesülések száma el­éri a százat. Már működik a bolgár-szovjet gép­kocsi-elektronikai és a magyar-szov­jet orvosi műszergyártási közös válla­lat. Ebben az esetben a partnerek egyesítik a tulajdont, a pénzügyi és a termelési alapokat, együtt és önállóan tervezik, gyártják és értékesítik a ter­mékeket a maguk megszabta áron és megosztják a nyereséget. A Szovjet­unió és más KGST7országok több mint 30 közöss vállalatot szerveznek, közülük hetet szovjet területen. Jól fejlődnek a Szovjetunió és a KGST-hez nem tartozó szocialista or­szágok kereskedelmi-gazdasági kapcsolatai. Bővül a Szovjetunióval együttmű­ködő fejlődő országok köre. A 70-es évek közepétől a 80-as évek közepéig 76-ról 103-ra nőtt azoknak az orszá­goknak a száma, amelyekkel rend­szeresek a kereskedelmi kapcsola­tok. A nyugati üzleti körök figyelmét ugyancsak felkeltette a közös vállala­tok alapításának lehetősége. Van kapcsolat e lépések és a 20-as évek­ben a Szovjetunióban létesült külföldi koncessziók között. De lényegesek az eltérések is. Akkor a gyakorlatilag teljesen tönkrement népgazdaság helyreállításáról volt szó és nem olyan népgazdaságról, amely a világ ipari termelésének egyötödét adja. Má­sodszor: a külföldi koncessziók akkor lényegében a szovjet területen nyu­gati magántulajdonban voltak. a a közös vállalatok alap­M tőkéjében a szovjet része­sedés legalább 51 száza­lék, az igazgatóság elnöki tisztét és a vezérigazgatói posztot szovjet állampol­gár tölti be. Ezek a vállalatok széles körű önállóságot élveznek, maguk határozzák meg a technológiát, az árakat, részvételüket a világpiacon és így tovább. Valuta-önfinanszírozásra rendezkednek be, vagyis az exportból szerzett valutának elégnek kell lennie arra, hogy fedezze a szükséges im­portvásárlásokat és a külföldi partner kivihető nyereségrészét (természete­sen fel lehet használni a valutahitelt is.) Rendszerint ez határozza meg azt a minimális terméket, amit a közös vállalatnak külpiacon kell értékesíte­nie. BULGÁRIA Vita az építészetről Jordan Radicskov neves bolgár író az Anteni című lapnak adott in­terjújában „vádat emelt” áz építé­szek ellen, akik „beépítik a főváros környéki termékeny földeket és ker­teket, sorra telerakják betonkoc­káikkal”. A nyilatkozat nagy visszhangot váltott ki az építészek - és nemcsak az építészek - körében. A Narodna Kultúra című hetilapban vita indult az építészet jelenéről és jövőjéről. A vita résztvevői elmondták, hogy nemcsak a fővárosban hódítottak a betonkockák, de megjelentek a ten­gerparton, a hegyoldalakban is. Ugyanakkor - az építészek védel­mében - rámutattak arra, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején hallatlanul felduzzadtak a városok, Szófia szédületes sebes­séggel hagyta el a milliós lakószá­mot. Ebben a helyzetben gomba- módra nőttek a sokemeletes panel­házak, otthont nyújtva százezrek­nek. Az 1878-as felszabadulás után, egészen az ötvenes évekig Bulgária városai, kevés kivétellel nem tudták kialakítani igazi arculatukat. A kisvá­rosok jellegzetessége a főutca volt, körülötte pedig lényegében meg­maradt a falu, talán kissé komo­lyabb házakkal és jobb közműve­sítéssel. Később megjelentek az el­ső többemeletes házak, a főtér vé­gében felépültek a központi szervek toronyházai, mellettük az áruház. Változást az ipar megjelenése ho­zott: ezrek költöztek a városokba. Ekkor jelentek meg a betontömbök, amelyek megfeleltek az akkori kor­szellemnek. Mindezekért tehát nem lehet az építészeket felelőssé tenni - állapí­totta meg cikkében Pavel Pavlov építész. A helyzet azóta megválto­zott. A Fekete-tenger partján a bol­gár építészek sok fantáziával és mértéktartással hangulatos, sajátos arculatú, a nemzeti hagyományokat őrző üdülőhelyeket építettek. Az utóbbi években sikerült hasznosíta­niuk tapasztalataikat egy-egy város újonnan épülő részeiben is. Ezek az új városrészek szervesen illeszked­nek a régi városközponthoz, nem is nevezik őket lakótelepeknek. Új életre keltek a régi házak is. Delcso Szugarev professzor azt jósolja, hogy a XXI. század építésze­tét az alacsony, kertes házak jellem­zik majd. Az emberek kényelmén, szépérzékén túl ezt az is indokolja, hogy a toronyház-építkezés nem előnyösebb az alacsony házas épí­tésnél sem pénzügyi, sem technoló­giai, sem környezetvédelmi szem­pontból. Bulgáriában a jövőben kormány- határozat korlátozzam sokszintes, paneles építkezést. 1987. július el­seje óta az ország 194 városában és természetesen a falvakban sem építenek háromemeletesnél maga­sabb épületet. Szófiában és a nagy megyeszékhelyeken 1990-re 2-3 emelettel „lejjebb kell szállnia” az átlagos magasságnak. A kis­városokban fokozatosan visszatér­nek a kertes, családi házak építésé­hez. 9­SZOVJETUNIÓ A világflóra génbankja A modern genetika egyik megalapo­zójaként tartja számon Nyikolaj Vavilo- vot (1887-1943) a tudománytörténet. Ebben az évben, amikor az UNESCO határozata értelmében a tudomány vilá­ga megemlékezik születése 100. évfor­dulójáról, leningrádi kutatók újból bejár­ják azokat az utakat, amelyeket a kiváló szovjet tudós évtizedekkel ezelőtt meg­tett növénygyűjtő expedícióin. Vavilov akadémikus kezdeményezője és vezetője volt azoknak a botanikai ku- tatóutaknak, amelyeknek célja a mező- gazdasági növények fejlődésének és nemesítési lehetőségeinek a tanulmá­nyozása volt. Európa, Ázsia, Afrika és Amerika 60 országában járt. Észak-amerikai expe­díciójáról - 1923-ban - néhány olyan növénymintát hozott magával, amellyel megvetette egyedülálló gyűjteményé­nek alapját. Ez a gyűjtemény a világflóra gazdag tárháza. Leningrádban megala­pította a növénytermesztési intézetet ahol a gyűjteményt is őrzik, és ahol ma már több mint 400 ezer magmintát, nö­vénygumót és növényhagymát tárolnak. Ezekből sok száz magas terméshoza­mú fajtát nemesítettek ki, amelyek csak a Szovjetunióban több mint 200 millió hektárnyi területen virulnak. Visszatérnek a kertes házak Őrzik a hagyományokat

Next

/
Thumbnails
Contents