Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
6 ^ÉPÜJSÁG 1986. október 10. MÚLTUNKBÓL- Ma az adó- és árreformtól hangos az ország. Nem hálás témájú tehát a mi találkozásunk. Ám ezt a randevút szükségszerűen fontosnak tartom, mert társalgásunk témája a pénz körül forog. Mondhatnám azt is: az átlagpolgár csapjából a „bruttósított jövedelem” folyik. Egyszóval: adóügyben értjük is a dolgokat, meg nem is. Meg is kérdeztem jó néhány embert: mire lenne kíváncsi, mit kérdezne, ha alkalma nyílna Önnel, az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Tolna megyei igazgatójával beszélgetni. Többségüket persze a saját maga dolga foglalkoztatja, legyen az teljesítménybérben dolgozó munkás, kistermelő, hivatalnok, vagy éppen magánvállalkozó. A vállalatigazgatók, szövetkezeti elnökök például azt firtatják - s maradjunk most ennél -, hogyan döntsenek a jövő évi gazdálkodásukat illetően, mert nem tudják, hogy a terveik milyen konzekvenciákkal járnak. Ön pénzügyekben jártas, elismert szakember. Mit tanácsol a gazdasági vezetőknek? Mit tegyenek? Hogyan tervezzék az 1988-as esztendőt?- Én arról az oldalról közelíteném meg a dolgot, hogy a vállalat és az állami költségvetés kapcsolata hogyan alakul 1988-tól. Teljesen egyértelmű, hogy bizonyos adók megszűnnek majd, így a vagyonadó, a béradó, és a felhalmozási adó, a kereseti adó pedig jelentősen mérséklődik. A nyugdíjjárulék mindeki- nél egyformán 10 százalék lesz, ugyanakkor két adónem lép be, az általános forgalmi adó és a személyi jövedelem- adó. A jelenlegi forgalmi adók megszűnnek majd. S hogy mégis mi lehet a tanácsunk? A vállalatoknak arra kell felkészülniük, hogy a piaci árak változása következtében mérséklődik a nyereségük, de ebből a nyereségből több marad a vállalatoknál. Célszerű tehát olyan felhalmozásokra, beruházásokra törekedni, amelyek korszerűsítik a termékszerkezetet, a jövőben nagyobb nyereséget hoznak. I- igen, Ön a jövőt említette. Véleményem szerint fölösleges most már visz- szafelé tekintgetni, hisz ami elmúlt, elmúlt. Azt nézzük inkább, az adózás új rendszere hogyan kapcsolódik a stabilizációhoz, a kibontakozás programjához.- A kibontakozás egyik alapfeltétele: a tisztánlátás - az új adóreform is ezt szolgálja a vállalati gazdálkodásban. A termelési költségekben megszűnik az adók halmozódása, egyértelművé válik, hogy melyik tevékenység gazdaságos, s melyik gazdaságtalan. Ez meghatározza a vállalatok tennivalóit. Az adók a forgalom szférájába kerülnek át, a személyi jövedelemadó miatt szélesebb körben adózik a lakosság, tehát a végső az utolsó felhasználó fogja ezentúl az adót fizetni. I- Mennyi az az idő, ami alatt kiderül, hogy mi az a termék, tevékenység amivel foglalkozni gazdaságtalan, ami fölösleges, ami ráfizetéses, ami nem érdemli meg, hogy pénzt fektessünk bele?- Ez egy éven belül kiderül, hisz a termelési költségek között adó nem lesz, a százalékon érvényesített eladási árak, és a ténylegesen fölmerülő költségek különbözeiéként a vállalatok egyértelműen meg tudják állapítani, hogy melyik az a tevékenység, termék, ami jövedelmező, mit érdemes termelni és mit nem. I- Ez egészen egyszerű számításnak látszik...- Egyszerűnek tűnik, mert a jövő évtől a számlákon külön tüntetik föl a költség- vetést megillető általános forgalmi adót, a vállalatok a forgalmi adó nélküli árbevétellel számolnak, a költségeiket ismerik, s egyértelműen meghatározhatják, melyik termék a jövedelmező, s melyik nem az. Hadd tegyem hozzá: a jelenlegi gyakorlatban a termelés költségei között az adók halmozódnak, s ezért a vállalat nem tudja megmondani, hogy a jelenleg fölmerülő termelési költségből mi a tényleges költség, s mi az, amit egy korábbi termelési fázisban már befizettek az állami költségvetésbe. Az általános forgalmi adó a vállalatok, termelőegységek életében, munkájában igen nagy változást hoz majd. Mégpedig a vállalati tisztánlátásban, de abban is, hogy sokkal szigorúbb elszámolási, bizonylatolási, és számlázási fegyelmet igényel ahhoz képest, mint ami ma tapasztalható. I- Csaknem minden fórumon szóba kerül a személyi jövedelemadó, ami az embereket rendkívül élénken foglalkoztatja A személyi jövedelemadóval kapcsolatban rendkívül sok kiadvány, újságcikk jeI lent meg - ennek ellenére úgy tűnik, az állampolgárok zöme nemigen tudja, hogy miről is van itt szó. Sokukban az is fölmerül: vajon érdemes-e többet dolgozni, a többletkeresetet nem viszi-e el az adó?- Igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy az állampolgárok többsége nem ismeri az adózás új rendjét, hisz alig két hete alkotta a törvényt az Országgyűlés. A két új adónem végrehajtási rendelete sem jelent még meg hivatalos közlönyben. Nyilvánvaló, hogy időbe telik míg az adóhoz kapcsolódó jogszabály, a törvény végrehajtási rendelete és utasítása ismert lesz. Ami a kérdése másik részét illeti, egyértelműen kimondhatjuk, a többletjövedelmet nem viszi el az adó. A személyi jövedelemadó adómentes sávval kezdődik - majd 20 százaléktól emelkedőén 60 százalékig tart az adókulcs - ez utóbbi az évi 800 ezer forint összjövedelemtől lép be. A közgazdászok úgy számolnak, hogy az érdekeltség akkor szűnik meg, ha 100 forintból 35 forintnál kevesebb marad a jövedelemszerzőnél - nálunk ezt az összeget 40 forintban határoztuk meg. Nem járhat semmiképpen rosszul az, aki az átlagosnál többet dolgozik. I- Sokan úgy vélik, túl sok a kedvezményezettek köre: az egyik kiadványban megszámoltam 28 esetben élveznek adómentességet az állampolgárok. Nem sok ez?- Relatív dolog, hogy az adómentesség tekintetében mi a sok, és mi a kevés. Ezekre a kedvezményekre feltétlen szükség van, így például arra, hogy a mező- gazdasági kistermelés 500 ezer forint összbevételig adómentes legyen. Ez nyilván nem 500 ezer forint jövedelmet jelent, hanem 500 ezer forint bevételt. Úgy ítéljük meg, hogy a mezőgazdaságból származó jövedelem nagyságrendje olyan, hogy indokolt az adózástól eltekinteni, hisz így lehet ösztönözni a mező- gazdasági kistermelés folytatására. Mert előfordul, hogy az 500 ezer forint bevételből a termelő jövedelme 60 ezer forint. A növénytermesztésnél 35, az állattenyésztésnél 10 százalékos jövedelemmel számolnak. Az a cél, hogy az élelmiszer, a mezőgazdasági kistermelés lehetőleg ne csökkenjen, hisz az ellátásban ez komoly zavarokat okozhat. I- S vajon a láthatatlan jövedelmeket, a csúszó-, meg a hálapénzeket hogyan tudják nyomon követni, kimutatni, az adózás szempontjából figyelembe venni?- Minden igyekezetünk ellenére előre tudjuk, hogy a láthatatlan jövedelmek teljes körét megadóztatni nem tudjuk. A csúszó- meg a hálapénz átadásának a ténye bizonyíthatatlan, ezt egyik fél sem vallja be. A láthatatlan jövedelmek bevallására lehetőség van, de ezzel kapcsolatban különböző forrásokból informálódunk is. Vagyonnyilatkozatot kell adnia az állampolgárnak - ebben fölsorolja a vagyonát. Bizonyos idő után ismételten ad egy ilyen nyilatkozatot, s a két időpont közötti vagyongyarapodásból vissza lehet következtetni arra, hogy az adózott jövedelmen kívül volt-e olyan jövedelme, amit a láthatatlan jövedelmek közé sorolunk. Ki tudjuk tehát mutatni, hogy valaki például többet költött, mint amennyire fedezete volt. A be nem vallott többletjövedelem eredetéről az adóhatóság elszámoltathatja az állampolgárt. A jelentős vagyongyarapodás sem csupán kimutathatatlan pénzforrásból fakadhat, hisz előfordul, hogy például valaki nyer a lottón, örököl - ami után természetesen adózott -, s ezen a pénzen vesz mondjuk nagyobb értékű ingatlant. I- Mi történik azzal, aki nem vallja be becsületesen, hogy miből és mennyi a bevétele, magyarán kevesebb adót akar fizetni?- Nézzük meg először, mi a helyzet jelenleg? A magánszemély készít egy adóbevallást, az adóhatóság ezt kevesli, a bevallott összeget fölemeli, s ez semmiféle konzekvenciával nem jár. Január 1 - jétől a bizalmi elv lép életbe, vagyis az, hogy az adóhatóság a bevallott jövedelmet mindaddig igaznak fogadja el, amíg annak az ellenkezőjéről nem győződik meg. Ha viszont különböző információból arra a következtetésre jutunk, hogy az adózó nem a valóságos jövedelmét vallotta be, a különbözetet adóhiányként számoljuk el. Bírságot állapítunk meg - ez az összes adóhiány 50 százalékától a 200 százalékáig terjedhet.- Az utóbbi hónapokban tanult új szavunk többek között a „bruttósítás”. Nem tudom mit szólnak hozzá a nyelvészek, az én fülemnek olyan idegen. Őszintén szólva a kiszámítása is elég bonyolult, kell hozzá egy jó hosszú képlet, meg egy táblázat. Miért kell bruttósítani? Es mit jelent a bruttósítás?- A bruttósítás lényege, hogy a főmunkaidőben szerzett jövedelem a személyi adó bevezetésével ne mérséklődjön. Vagyis: azt a nettó munkabért, amit a dolgozó ma megkap, kapja meg 1988. január 1. után is. A vállalatok a dolgozók jelenlegi bruttó bérét annyival emelik meg, hogy a személyi jövedelemadó és a 10 százalék nyugdijjárulék levonása után a jövedelem annyi maradjon, mint az idén volt. A kiszámítása valóban kissé bonyolult, de egyszerűbben sajnos nem lehet megoldani. A másod- és mellékállásból szerzett jövedelmet nem bruttósítják, ezután személyi jövedelemadót kell fizetni, ami magasabb mint ma az általános jövedelemadó. I- A vállalatoknál dolgozó adóelszámolással foglalkozó pénzügyi szakembereknek lesz tehát éppen elég dolguk. Tervezik-e hogy továbbképző tanfolyamokat szerveznek a számukra?- Igen, erre a pénzügyi kormányzat már korábban is gondolt. A PM a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát bízta meg a továbbképzés szervezésével. A vállalati szakemberek képzése már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. A mi hivatalunk is minden lehetőséget megragad, hogy a szakemberek ismereteit gyarapítsa, a különböző szervezeteknél előadásokat tartunk. A főkönyvelők, pénzügyi szakemberek értekezleteken vesznek részt, ahol a felmerülő kérdésekre igyekeznek választ adni. I- Az új adózási rendszer megköveteli egy teljesen új szervezet, az adóhatóság felállítását. Hogyan, milyen szempontok szerint választják ki az itt dolgozókat, milyen alapkövetelményeket támasztanak velük szemben? Hányán lesznek és milyen felállásban dolgoznak?- Az alapkövetelmény a közgazdasági ismeret, s az, hogy az adóhatóság feladatait megtanulva a lakossági és a vállalati adóztatást bonyolítsák. Sokan szeretnének itt dolgozni, hisz érdekes és új a feladat, amit el kell végeznünk. iMi elsősorban a felkészült, gyakorlott, megbízható szakemberekre számítunk, azokra, akiknek a korrekt magatartás is a sajátjuk. Mert nem mindegy, hogy az adót fizető állampolgárral milyen hangnemben beszél az adóhatóság képviselője. Tolna megyében 170- en dolgozunk az az adóhatóságnál, az adófelügyelőségnél. Az adózó magánszemélyek száma januártól a megyében becslésem szerint 100 ezer körül alakul, most mindössze 6 ezren adóznak. Tehát ha azt vesszük, a létszámunk nem túl nagy. I- A januártól beinduló nagyszabású munkát gondolom franciakockás papíron nem lehet elvégezni, ehhez komoly számítógéppark kell.- Számítógépek nélkül nem is tudnánk dolgozni. A PM számítóközpontjában és nálunk is jelentős bővítés történik. Az adóbevallásokat dolgozzuk fel ezeken a gépeken. Ha szükséges - úgy ahogy eddig is tettük igénybe vesszük a SZÜV gépparkját is. I- Az adózással kapcsolatban sok hasznos tanács hangzik el mostanában. Az egyik ilyen: tegyük el a blokkot, ha vásároltunk és készítsünk könyvelést. Ez nagyon fontos?- Igen, nagyon fontos. Én is azt tanácsolom, hogy ha nem is könyvelést, de egyszerű kis nyilvántartást mindenki készítsen, írja be egy füzetbe a bevételeit, az adóelőlegeket, s őrizze meg a számlákat, hisz ezzel tudja bizonyítani a jövedelmeit. I- Rengeteg ..a kérdés az adózással kapcsolatban, Önökhöz is nyilván tucatjával érkeznek. Hol válaszolnak ezekre?- A vállalatok, szövetkezetek, társaságok forduljanak kérdéseikkel az igazgatóság ágazati osztályaihoz. A magánszemélyek kérdéseire az adófelügyelőség válaszol. Azért, hogy az állampolgároknak ne kelljen Szekszárdra utazniuk a megye városaiban ügyfélszolgálatot nyitunk - együttműködve a helyi tanácsokkal. A megye nagyobb községeiben meghatározott napokon szintén tartunk ügyfélszolgálatot és szívesen válaszolunk azokra a kérdésekre is, amely önökhöz, a Népújsághoz érkeznek. I- Köszönjük, élni fogunk az Önök segítségével, hisz közös feladatunk az állampolgárok pontos, szakszerű felvilágosítása, szolgálata. Az alispán amikor a belügyminisztertől érkezett borítékot felbontotta, meglepetéssel olvashatta, hogy a hőgyészi me- thodisták ügye még Washingtont is megjárta. Megtudhatta, hogy a Washingtonban tartózkodó svájci methodista püspök felkereste a magyar követséget és panaszt tett a követség tanácsosának, aki Budapestre jelentett: „Ma megjelent hivatalomban John Louis Nuelsen methodista püspök, kinek székhelye Zürich és jelenleg egyházi gyűléseken való részvétel céljából az Egyesült Államokban tartózkodik. Nuelsen püspök előadta, hogy egy Schmidt nevű methodista lelkésztől a minap levelet kapott, mely szerint Szakály községben csendőrök az istentiszteletek előzetes bejelentését követelik, methodista gyűlések tartását betiltották, egyszóval hatósági közegek eddigi évtizedes kifogástalan magatartásukkal ellentétben, nehézségeket támasztanak a különféle egyházi funkciók sima lebonyolításával szemben. A püspök hangsúlyozta, hogy ismerve Magyarországot és az ottani mentalitást, érthetetlennek találja a fent- vázoltakat, mégis kötelességének tartotta, hogy ezeket magyar illetékes helyen bejelentse.” A fenti irat hátoldalán jött a miniszteri utasítás is: „... a rendőrhatóságok e felekezettel szemben a szektára vonatkozó irányelveket ne alkalmazzák, vagyis összejöveteleiket ne kössék hatósági engedélyezéshez és ellenőrzéshez” Természetesen az alispán azonnali vizsgálatot rendelt el. Ennek eredményeként kiderült, hogy a tamási főszolgabíró valóban betiltotta a methodista istentiszteleteket, mégpedig 1936. április 6-án. A betiltás oka az volt, hogy korábban az egyik szertartásukon fiatalkorú is jelen volt, noha ezt korábban megtiltották. A tamási főszolgabíró 1936. július 27- én jelentett: „Időközben az eltiltó véghatározat kelte után kb. egy hó múlva újabb véghatározatban az előterjesztett kérelem folytán az istentisztelek tartását Szakály községben tudomásul vettem, s így a panasz annak Washingtonban történő előterjesztését pár nappal kővetően már orvoslást nyert.” A hőgyészi panasz kapcsán az alispán indokoltnak tartotta felhívni a járási főszolgabírók figyelmét arra, hogy egy korábbi bizalmas rendelkezés előírta, hogy a methodistákkal szemben ne alkalmazzanak rendőrhatósági intézkedéseket. Erre Tamásiból megérkezett az észrevé- tal: ők nem kapták meg a bizalmas rendelkezést, emiatt alkalmazták a fent ismertetett eljárást, ugyanúgy, mint a többi, törvényesen el nem ismert felekezettel szemben. A MÉMOSZ paksi szervezete Paks, noha szép számmal éltek kőművesek, a Duna menti városban, nem volt igazán az építőmunkások megyei központja. Mégis többször is kísérletet tettek arra, hogy megalakítsák szakmai szervezetüket, a MÉMOSZ helyi alapszervezetét. így volt ez 1936-ban is. Tervüket eljuttatták a járási főszolgabíróhoz. Ő arra utasította a község elöljáróságát, állapítsa meg kik a szervezkedők. A válasz december 22-én elkészült. „Hazafiság és nemzethűség szempontjából Niki János kőműves - Bástya u. - kivételével, aki a csoport ellenőre, sem a csoport vezetői, sem tagjai nem esnek komoly kifogás alá.” Ezt követően az ügy az alispánhoz került. Feltűnt neki, hogy Niki Jánosról semmi konkrét adat nincs, ami megerősítené a Niki Jánosról mondott véleményt. Felszólította tehát az alispán a főszolgabírót: „... állapítsa meg, hogy Niki János állam, vagy társadalmi rend elleni magatartás miatt a kir. bíróság elítélte-e, s ha igen, mikor, mely szám alatt, milyen büntetésre. Ha nevezettet a kir. bíróság nem ítélte el, úgy miből állapította meg az elöljáróság Niki János haza és társadalom ellenes érzületét?” 1937. február 24-én jött a válasz, közölték, hogy ítélet nem volt: „Niki János személyére vonatkozó tett megjegyzése bizalmas értesülésen alapult” (Még az alispánnal sem közölték, honnan van,az értesülés...) Ezt követően, április 13-án megszületett az alispáni véghatározat: „A Magyar- országi Építő Munkások paksi csoportjának kérelmét nem teljesítem, s megalakulásukat tudomásul nem veszem.” Az indokok között az is olvasható, hogy nem igazolta hitelt érdemlően a csoport a megalakításának közérdekű voltát. * Más volt a helyzet Simontornyán. Ott is éltek kőművesek, s régebben megkapták az engedélyt a szervezet megalakítására. A gyönki főszolgabíró utasítást kapott az alispántól arra, hogy vizsgálja meg a társadalmi szervezetek helyzetét a járása területén. így jutott el Simontor- nyára, ahol 1936. július 15-én szerzett tapasztalatait rövid jegyzőkönyvben ösz- szegezte: „Főszolgabíró megállapítja, hogy a Simontornyai Építőmunkások Fiókegyesülete nem működik, a helyi hatóságok tagjainak nincs tudomása arról, hogy ily nevű egyesület működne, az sem állapítható meg, hogy ki volt a vezetősége a fiókegyesületnek. Alispáni szám ismeretlen, a vármegyei levéltárban a fiókegyesületre vonatkozólag 125.939/1903 B. M. ügyszám állapítható meg.” Az alispán feloszlatta a nem működő egyesületet. Nevet kaptak az ozorai utcák Valamikor még a nagy települések utcáit sem igen nevezték el senkiről. Valakinek a címét csak a házszám jelentette. A számok - utcánkénti csoportosításban - akár az ezret is meghaladta. Természetesen a legtöbb településen használták a „Felvég”, „Alvég”, „Felszeg" stb. elnevezéseket, esetleg valamilyen jellegzetesség miatt más nevet is adtak (pl. Sík-sor, Cigány-sor, Német utca, Templom tér, stb.). Csak az 1934-37-es esztendőkben lett általános gyakorlat a megyénkben, hogy utcákat hivatalosan is elneveztek - jobbára történelmi személyekről. Ozorán a község képviselőtestülete külön bizottságot választott azzal a megbízással, hogy tegyen javaslatot az utcák új nevére. A bizottság elvégezte munkáját, s 1936. július 21 -re össze lehetett hívni a képviselőtestület rendkívüli ülését. A testület kilenc tagja jelent meg, s meghallgatta az előterjesztést, majd meghozta a határozatot. Elfogadta a javaslatot. A bizottság mindössze egyetlen utcának hagyta meg a korábbi nevét. Sajnálatos módon még a község történelmében számottevő szerepet játszó Csapó nevét is törölték az utcák névjegyzékéből. Az alábbiakban táblázatban foglaltuk össze Ozora utcáinak régi és új nevét. A régi elnevezés mellett zárójelben ismertetjük az egykori házszámokat is. Régi elnevezés Új nevek Piac tér és Templom tér (762-763, 811-814) Szent István tér Közép utca (692-693, 772-777, 784-798) Kossuth Lajos utca Kis utca (305-318, 804) Vass Gereben utca Kálvária-hegy (281-300, 332-342) Kálvária utca Felszeg (4-69, 81-110, 272-280) Rákóczi utca Kishegy (70-80, 118-136) Báthory utca Kishegy (137-166) Bercsényi utca Kishegyalja (112-117, 167-187) Hegyalja utca Koppány utca (111-188-200, 213-234, 245-271) Árpád utca Betyár utca (235-244) Aradi utca Csirpszállás (201-212) Kassai utca Csapás (319-331,343-383) Bezerédj utca Horgas (384-396, 799-803) Pozsonyi utca Csapó utca (397-413, 509-517) Zrínyi utca Alszeg (414-418, 436-450, 474-508) Petőfi utca Falimás utca (419-435) Bem utca Birkavölgy (451-470) Erdélyi utca Alsótemető utca (518-574) Szent László utca Felsőtemető utca (575-599, 621-641) Szent Imre utca Béndek óla (600-620) Kolozsvári utca Pincehelyi utca (642-654, 816-825, 667-691) Esterházy utca Pincehelyi utca felett (655-666) Lehel utca Sár utca (724-761) Hunyadi utca Várhegy (694-723, 764-771, 778-783) Várhegy utca Nem változtatták meg a Szentháromság tér nevét. Az utcajelző táblák költségeit az 1937. évi költségvetésbe tervezték meg. Végignézve az utcák régi és új neveit, úgy tűnik, a népi elnevezések jobban adták visz- sza a község jellegzetességét. Az is bizonyosnak látszik, hogy az elmúlt fél évszázad alatt az új nevek közül néhány megváltozott - ha másért nem, hát politikai aktualitások miatt. K. BALOG JANOS Antus Gyulával beszélget D. Varga Márta az adóról
