Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

1987. október 10. TOLNA \ NÉPÚJSÁG 3 Kísérletező pártszervezetek HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Negyvenegy munkával töltött hét áll mögöttünk. Feladataink zömét már az idén elvégeztük, de még sok a tennivalónk. Hogy előrehaladásunk magabiztos és eredményes, azt tapasztalhat­tuk e heti tudósításainkból is. Őszi munkák Minden ember figyelme ezekben a napokban a szántóföldek felé fordul, hiszen az egész évi munka eredménye most kerül a magtárakba. Megkezdődött Tolna megyében, s biztatóan folyik a kukorica betakarítása. Az első terméseredmények már birto­kunkban vannak, s ebből kitűnik, nem ritka, hogy a 10 tonnát is betakarítják a földekről. Azt márpedig tudjuk, hogy 100 mázsa kukorica hány számosállatnak elegendő egész évre. A kukorica az állattartás legfőbb tényezője. Hiszen a jó gazda nem a termést adja el, hanem az azon fölnevelt állatot, leginkább az állat feldol­gozott szalámivá, sonkává vált részéből van a pénz. A szemes kukorica betakarításának készenléti foka 15 száza­lék körül van. Ugyanakkor már készülnek a gazdaságok a jövő évre, hiszen a silókukorica betárolása is folyamatban van. A mi vidékünkön a szüret az ősz majdnem a legfontosabb munkája. A nagyüzemek a területükről a termés 40 százalékát már betakarították. Várható, hogy amikor e sorokat olvassák, még igen sokan a hegyben dolgoznak. A szőlő cukorfoka az elő­ző évi szintnek felel meg, ezért jó borra lesz kilátásunk. Az utolsó negyed Az ipari üzemekban ha bevalljuk, ha nem, az év utolsó három hónapja egyfajta csúcsidőt jelent Ugyanis év elején az első két hónap amolyan zötykölődő, s mire belerázódunk a munkába, itt az év vége, s erősen oda kell figyelnünk, hogy mennyi és mi a hátralévő tennivaló. Örömmel olvashattuk lapunkban, hogy a termelő üzemekben számba vették az év hátralévő tennivalóit, s képesek anyagi, műszaki és emberi oldalról arra, hogy nem ke­vés tennivalóikat időben elvégezzék. Ide tartozik az is, hogy a szállítási szezon is elkezdődik. Erő­sebb ütemben folytatják a tüzelőanyag-szállítást. A mezőgazda- sági termények, cukorrépa, kukorica, burgonya, gyümölcs, stb., ezekben a hetekben kerülnek tengelyre, viszik rendeltetési, rak­tározási helyükre. A közlekedési dolgozók, tehát a vasutasok, a teherfuvarozók most szorosabb munkarendben végzik tenniva­lóikat. Kell is a fokozott fegyelem. Nemcsak a vagyonvédelem, az emberéletek védelme miatt is, hanem az is tény, hogy akkor va­A tolnai Patexben naponta több mint 2000 törülközőt gyár­tanak A fürgedi határban vetnek és betakarítanak gyünk biztosak, s a jövöbelátóak, ha már magtárban tudjuk a jö­vő évi ellátásunkhoz szükséges nyersanyagokat. Az utolsó negyedév azzal is jár, hogy mind a saját kamránkba, mind az ország kamrájába berakjuk, ami az ellátásunkhoz szük­séges. Például a Zöldért, a Téeszker, már megkötötte a szerző­déseket, partnereivel konkrétan megállapodtak a szállítás üte­mezésében is. E két legfontosabb ellátó vállalat raktárait már megkezdték feltölteni burgonyával, vöröshagymával, káposztá­val, más zöldségekkel. Tehát amit megtermeltünk, annak értékét megőrizzük, s biztosítva lesz a lakosság ellátása. Az utolsó negyed az építőiparban is felpörgette a munkatem­pót. Az építkezés, mind a magánerős, mind az állami, szövetke­zeti, kockázattal jár. Ez a kockázat természetes, mert elég gyen­ge az anyagellátás, sok a gond az építőanyag minőségével kap­csolatban, s legújabban az a gyakorlat válik általánossá, hogy a vállalat fölépíti a házat és eladja, ha tudja és ha lesz vevője, de ilyen esetben a minőségi munkát veszi figyelembe, aki a pénzt adja. Az utánpótlásról Több alkalommal is találkozhattunk lapunkban ezen a héten, s a megelőző héten is olyan tudósításokkal, melyekből az derül ki, hogy nagy gondot fordít a megye vezetése a szakember-után­pótlásra. A tanfolyamok, a szervezett szakmai oktatások, az ipa- ritanuló-képzés eredményei nem országos szintűek, hanem azt az átlagot meghaladók. Nálunk nincs olyan komoly foglalkozta­tási gond, mint az ország más részében, s ezt oda tudom vissza­vezetni, hogy évekkel ezelőtt a racionális iparfejlesztés megtör­tént. A kistelepülések is kaptak egy-egy üzemet, varrodát, ahol foglalkoztatni tudják a munkaerőt. Nem kell utazniuk. Sajnos a megyét járva gyakorta tapasztalom, s mások is ezen a véleményen vannak, hogy évekkel ezelőtt nem a legszeren­csésebb volt az iskolák körzetesítése. Nem arra gondolunk első­sorban, hogy a falusi értelmiséget kivitték a faluból, hanem arra, hogy a jövő generációja, az őszi rossz napokban ott toporog a fedetlen autóbusz-megállókban, az időjárási és az autóbusz­közlekedési anomáliáknak kitéve. A fiatalok a mi jövőnket képezik, képviselik. Az ifjúsági parla­ment, amelyeket most már tartalmasabbá tettek, közelebb vitték a valóságos élethez a parlamentek résztvevőit, tehát nem általá­nosságban beszélnek az előadók és mesterek a gondokról, az eredményekről, a tennivalókról, hanem emberközelbe hozzák, hogy ennek a brigádnak, annak a személynek a következő he­tekben mi lesz a tennivalója, s a feladatuk ismeretében jobban tudnak összpontosítani annak elvégzésére. Aktívabbá válik az ember. Azt akarjuk, hogy a dolgozó, a nyugdíjas is részesévé vál­jék a feladataink elvégzésének. Ne kívülről szemlélje, hanem mindenki saját ügyének érezze, hogy az ő munkájára van a leg­nagyobb szükség. Ha ezt elérjük, akkor tennivalóink előbb ered­ményessé válnak. PÁLKOVÁCS JENŐ Sokak számára már a cím is meghök­kentő lehet, hiszen a kísérletezés fogal­ma jobbára valamilyen tudományos el­képzelés laboratóriumi körülmények kö­zötti ellenőrzéséhez, bizonyításához kö­tődik. Felmerülhet a kérdés: szabad-e, lehet-e a politikai életben is kísérleteket folytatni? Ám ha végiggondoljuk a politi­ka értelmét, a párt helyét, társadalmi sze­repét, akkor határozottan állíthatjuk, hogy nemcsak szabad új eljárásokat ki­próbálni, hanem kötelező is. Az elmúlt időszakban a társadalami élet szinte minden szegletében számot­tevő változások történtek. Jelentősen módosultak a termelés, a gazdálkodás körülményei, fejlődött a közéleti demok­rácia, az emberek ma már sok tekintet­ben a korábbitól eltérő értékmérőt alkal­maznak saját maguk és környezetük megítélésére. A vázlatosan jelzett átala­kulások, és nem kis részben a gazdasá­gi-társadalmi kibontakozással együttjáró feladatok sürgetően igénylik a pártmun­ka megújítását is. Ebben mind az irányító testületeknek, mind az alapszervezetek­nek megvan a maguk feladata. A vezető pártszervek szintjén most a politikai rendszer fejlesztésének, az ideológiai munka megélénkítésének előkészületein folyik a munka. Az alapszervezetekben pedig abban keresendő az előrehaladás kulcsa, hogy politizálásuk feleljen meg a helyi szükségleteknek, az élet által diktált követelményeknek. Ehhez elengedhetetlen, hogy ahol a politikát formáló, közvetítő módszerek, eszközök az évek múltával már megkop­tak, hatásfokuk csökkent, ott a mai igé­nyeknek megfelelően megújuljanak. Az új elgondolásokat pedig célszerű a gya­korlatban is kísérleti eljárásoknak alávet­ni, kipróbálni, hiszen egy-egy elképze­lés, új módszer a legkülönfélébb embe­rek, közösségek gondolkodásmódján, tevékenységén, érdekein keresztül tör utat, vagy fut zátonyra. A racionálisan ki­munkált szándék életképessége is gya­korlati ellenőrzést igényel. Csak így előz­hető meg az az ellentmondás, hogy amíg az egyik helyen az új kezdeményezés pezsgést visz a munkába, a másik helyen felelősségre vonják a vezetőséget a megszokott formák felcseréléséért. Mindannyian több tapasztalatot tu­dunk arra elmondani, hogy a pártszerve­zetekben a kísérletező kedv nem éppen magas hőfokú. Eléggé meggyökerese­dett az a felfogás, hogy a helyi kérdések­re majd az irányító pártszervek meg­mondják a válaszokat. Csakhogy ma már az ilyen részletekbe menő irányítás nem hozhat kellő eredményeket, hiszen pél­dául a gazdálkodó szervek önállósága olyan mérvű, hogy jobbára helyileg lehet érzékelni a gazdasági, társadalmi folya­matokat és hatni azokra. Éppen ezért a helyi pártszervek önállósága felértékelő­dött, és minden korábbinál nagyobb a szükség és a lehetőség az önálló politi­zálásra. Gömbgrafitos öntéssel korszerűbb Rába-termékek A Győri Rába Magyar Vagon- és Gép­gyár acélöntödéjében megváltoztatják a termékszerkezetet; a korszerű üzemet azért állították le, hogy rövidesen - nem egészen két hónap múlva - még korsze­rűbb termékeket, gömbgrafitos öntöttvasat állítson elő. Magyarországon ilyen anyag még csak kisebb mennyiségben készül. Az átalakított Rába-öntöde évente mintegy tíz­ezer tonnányit gyárt belőle, amit beépít jár­műipari termékeibe. Ezáltal növelve azok korszerűségét, minőségét. A gömbgrafitos öntési mód egyre na­gyobb teret hódít a világ járműiparában, mind több alkatrész készül ezzel a mód­szerrel. Ezzel a technológiával olyan öntvé­nyek gyárthatók, amelyek a méretpontos­ság, a megmunkálhatóság szempontjából felülmúlják a hagyományos öntéssel ké­szülteket. Napjainkban a kísérletek két fajtájával is találkozhatunk. Egyrészt a központi irányító szervek kipróbálják elgondolá­saikat néhány helyi pártszervezetben. Ilyen kísérlet például az olyan pártbizott­ságok működtetése, amelyek kevesebb taggal és végrehajtó bizottság nélkül végzik munkájukat. A tapasztalatok már három éve gyűlnek, és úgy tűnik, hogy ez az irányítási forma a korábbinál dinami­kusabb, időt és energiát takarít meg, job­ban segíti a konkrét problémák megol­dását. A lakóterületi pártbizottságok be­vezetésére irányuló kísérlet viszont nem vált be, e testületek jobbára a munkát fe­leslegesen lassító áttételt képeztek a körzeti alapszervezetek és a területi párt- bizottságok között. E példa is mutatja: a kísérletben természetszerűleg 'benne rejlik annak lehetősége, hogy valamely elképzelése nem válik be, tűnjék az kép­zeletben vagy papíron akár a legjobb megoldásnak is. Ezt nem indokolt bukás­nak, kudarcnak elkönyvelni, hanem megszívlelendő, hasznosítható tapaszta­latnak. Igen fontosak a helyileg kezdeménye­zett kísérletek is, a szervezeti szabályzat, a központi határozatok ma széles teret biztosítanak az önálló módszerek alkal­mazásához. E lehetőséggel azonban nem mindehol élnek egyformán. A párt- szervezetek egy része politikailag érzé­keny, folyamatosan keresi az újat, ínig máshol kényelemszeretetből, vagy bá­tortalanságból megelégednek a szokvá­nyos intenzitású, felfogású és módszerű tevékenységekkel, amelyek így szükség­képpen mind jobban elmaradnak a kör­nyezet fejlődésétől, igényeitől. A politikai munka természetének mon­dana ellent, ha mindig mindenre új mód­szereket akarnánk kieszelni. De azon például mindenütt érdemes elgondol­kozni, hogy miként lehet a párttagokat jobban bevonni a döntések érdemi elő­készítésébe, hogyan lehet korszerűbben megjelölni a tömegszervezetekben dol­gozó kommunisták feladatait, vagy hogy milyen legyen a gazdasági munkát segítő tennivalók ésszerű megosztása a pártta­gok között. Megfontolásra érdemes a taggyűlések életszerűbbé tétele is. Nem egy helyen jelentős pezsgést okozott olyan egyszerűnek tűnő módszer is, hogy két külön munkacsoportot bíznak meg egy azonos probléma átgondolásá­val, javaslatok megfogalmazásával. Az eltérő megközelítés a taggyűlésen ele­ven vitát váltott ki, alternatívák között vá­laszthattak a párttagok. Nap mint nap indokolt feltenni a kér­dést: miben kell a pártmunka gyakorla­tán változtatni, illetve, hogy a régebbiek­ben kialakult kereteken belül miként tud­nánk egy-egy elemet megújítani? A ka­pott válaszok mérlegeléséhez, megítélé­séhez, a legjobb megoldások kiválasztá­sához nyújthatnak mással nem pótolható segítséget a pártmunkában alkalmazott, végig vitt kísérletek. _____ A munkaerő-szolgálati irodák tevé­kenysége jövőre új feladattal bővül; a munkaközvetítés mellett különféle tanfo­lyamokat is szerveznek azok számára, akik eredeti szakmájukban, vagy éppen szakképzettség hiányában nem tudnak elhelyezkedni - tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatalban. Jelenleg csak azok a dolgozók vehetnek részt szervezett át­képzésben, akik valahol már alkalma­zásban állnak, s a vállalatuk gondosko­dik arról, hogy megszerezhessék az új munkakörük betöltéséhez szükséges szakismeretet. Az ország egyes vidékein, városaiban azonban egyre nehezebben találnak állást a pályakezdők, a szakkép­zetlenek, s azok a dolgozók, akik a lét­szám csökkentése, vagy a gazdaságta­lan tevékenység megszüntetése miatt kénytelenwk új munkahelyet keresni. Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központ­jának legutóbbi felmérése szerint az év második negyedében a munkaerő-szol­gálati irodák segítségével elhelyezkedni szándékozóknak csaknem 28 százaléka várakozott egy hónapnál hosszabb ideje megfelelő állásajánlatra. A munkaerő-szolgálati irodák új szol­gáltatása várhatóan segít majd megelőz­ni a nehezedő gazdálkodási feltételek közepette is a jelentősebb foglalkoztatási feszültségek kialakulását. Tevékenységi körük bővítésének szükségességét jelzi, hogy a hozzájuk fordulóknak csaknem háromnegyed része semmiféle szakkép­zettséggel nem rendelkezik, s emiatt igen nehéz számukra állást találni. A vállala­tok ugyanis inkább a jól képzett szakem­bereket keresik. A második negyedév során bejelentett felvételi igényeik is er­ről tanúskodnak: az üres álláshelyeknek valamivel több mint a felére szakmunká­sokat vártak, s mindössze 38 százalékát ajánlották fel segéd- és betanított mun­kásoknak. Április és június között a se­gédmunkások és a szakképzetlen dol­gozók elhelyezkedési lehetőségei a leg­több megyében, de különösen Baranya, Békés, Fejér, Hajdú-Bihar, Heves, Nóg- rád és Tolna megyében romlottak. Ennél is nehezebb azoknak a helyzete, akik Borsod, Szabolcs, Szolnok és Vas me­gyében keresnek állást szakképzettség nélkül. Ezekben a megyékben 10 jelent­kezőre csupán 1 -5 álláslehetőség jut. Az új szolgáltatási tevékenység ellátásá­ra a munkaerő-szolgálati irodák a megyei tanácsok illetékes szerveivel közösen megkezdték a felkészülést. Hozzáláttak an­nak felméréséhez, hogy a körzetükben lé­vő vállalatok az elkövetkezendő időszak­ban milyen szakemberigénnyel számol­nak. A megyei tanácsok munkaügyi szer­veitől pedig várják a javaslatokat arra, hogy milyen fejlesztésekre, új munkahelyek te­remtésére látnak lehetőséget, s annak megvalósítása milyen átképzést igényel. November közepére már várhatóan ren­delkeznek olyan adatokkal, amelyek alap­ján a jövő év eléjén megkezdhetik az első tanfolyamok szervezését. Az ehhez szük­séges anyagi eszközök forrásául szolgál majd az ugyancsak jövőre létrehozandó foglalkoztatási alap is. A folyamatos tájékozódást segíti majd az ÁBMH Munkaügyi Információs Központja is, amelynek szakemberei már áttekintet­ték, hogy milyen számítógépes progra­mokra lesz szükségük az irodáknak a beérkező adatok számítógépes feldolgo­zásához. Ezeket átadják részükre. A tervek között szerepel az is, hogy biztosítják az iro­dák közötti közvetlen kapcsolattartást. így mindenütt tudomást szerezhetnek arról, hogy melyik megyében milyen szakmai tanfolyam indul, s ahhoz igény esetén csat­lakozhatnak más irodák is. Bővülnek a munkaerő-szolgálati irodák feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents