Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
4 Képújság 1987. október 10. Nosztalgia vagy jogos igény? Volt egyszer egy Teátrum Mi a közművelődés kockázata? Agórának - a fiatalok találkozóhelyének csak a város terei maradnak? Volt egyszer egy Teátrum-presszó. Minden szekszárdi fiatal betérhetett ide annak idején. Már több mint tíz éve megszűnt. A város közepén, a Babits Mihály művelődési központban várta vendégeit. Megszűnte óta nosztalgiázó indulatokban bukkan föl a neve. Elsősorban azért, mert talán egy kezünkön megszámolhatjuk, hogy a vendéglátóipari egységeken kívül hol töltheti estéit, szabadidejét a város fiatalsága. Persze a hol volt hol nem volt presszóhoz csak a megszépítő mesz- szeség fűz illúziókat. Megléte csak kevéssé változtatna azon a tényen, hogy a szabadidő értelmes lehetőségei, a fiatalok közösségi együttlétének formái igencsak szűkre szabottak a városban. Hogy a megállapítás mennyire sommás, vagy mennyi abban a fölös aggodalom, arról ezúttal nem a közvetlenül érdekelteket - a Mártírok terén sétáló, padokon ülő ifjabb korosztályt -, hanem azokat a vezetőket kérdeztük, akik ifjúság- politikai teendőik szerint is illetékesek a válaszadásban. Mióta fújnak a böjti szelek? Beszélgetésünkön részt vett István István, Szekszárd város ifjúsági és sportosztály vezetője, Jankovics Lajosné, a város tanács művelődési osztályának vezetője, Pancza Tibor, a város KISZ-bi- zottság titkára, Bácsalmási László, az úttörőház vezetője, valamint Dombi László, a Tolna Megyei Fókusz közművelődési szakelőadója is. István István: Hogy állunk intézményi háttérrel? Elsőként említhetem a Babits Mihály megyei művelődési központot, de ide sorolható a városi Munkásotthon és Könyvtár, a Művészetek Háza, a múzeum, a levéltár, a könyvtár, a TIT rendezvényei - valamennyi választékot nyújt a fiataloknak. Nem feledkeznék meg a vállalatokon belüli klubokról, no és az iskolák, középiskolák közművelődési munkájáról sem. Pancza Tibor: A városban 6400 KISZ- taggal számolhatunk a 14-18 éves korosztályon belül. Egy klubunk és egyetlen elöadóhelyiségünk van, az úttörőház - leszámítva a diákcentrum sikeres nyári főpróbáját - az általános iskoláknak ad programokat. Amikor jó tíz éve megszűnt a Babits presszó, az akkori heveny gondok idültté, krónikussá váltak. A megyei művelődési központ nem diákpénztárcához szabja a programjait, ifjúsági ház pedig - ahol klubfoglalkozásokra is lehetőség nyílna - egyszerűen nincs. A Garay táncos időszakos megszűnése, ha nem is fájó hiány, de alkalmanként rátesz egy lapáttal a nincstelenségre. Az ifjúsági ház csírája egy bejáró klub lehetne esetleg az úttörőházban, amely a paksi kezdeményezések mintájára bizonyos praktikus szolgáltatásokat is nyújtana. Hasonló törekvéseknek volt sikeres főpróbája az említett diákcentrum. A legégetőbb probléma a helyhiány. A Béla téren volt ugyan egy kiszemelt pince, azonban a statisztikai vizsgálatok nem biztattak semmi jóval, a beüzemelési költségei pedig nagyon magasak lettek volna. Népújság: Néhány ifjúsági klub mindenesetre működik a városban... Pancza Tibor: ...például a Tartsay klub a hetvenes évektől. Nemrégen alakult meg a Hajóházban a Barátság klub. amely elsősorban az ott lakókat szervezi közösséggé, hasonló az Újvárosi klub... Egyébként a megyei ifjúság-politikai alapból 30-30 ezer forint támogatásban részesültek. Csak körül kell nézni a városban, milyen káros jelenségeket idéz elő az, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni magukkal, vagy úgy érzik, nincs is lehetőség arra, hogy az idejüket valami hasznos dologgal töltsék... Népújság: Életkor és társadalmi réte- geződés szerint is ki kell tolni a határokat. Gondolok itt a munkásfiatalokra, a társadalmi érettségben megnyilvánuló különbségekre, arra, hogy a 15-25 éves korosztályt tekintve egy jóval nagyobb létszámról van szó... István István: Kik azok, akik a városban lézengenek? Úgy érzem, hogy a középfokú intézményeyk igenis lekötik a diákság - így a fiatalság - jelentős részét, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolának jól működő klubja van, az 505. szakmunkásképző munkáját nem kell bemutatni, de nagyon jó klubjuk van az egészségügyi szakközépiskolásoknak és a Garay Gimnáziumnak is. Ami a Babitsot annak idején olyan kedveltté tette, azt nem lehetne megszervezni az iskolákban is? Kényszerházasság - egyelőre konfliktusok nélkül Pancza Tibor: Általános tapasztalat, hogy a diákok nem szívesen keresnek kikapcsolódást az iskola falai közt, másrészt az ott adódó kínálatok zöme fakultatív, a tanulást, esetleg a továbbtanulást elősegítő programokból áll. Dombi László: A Teátrum büfének tulajdonképpen a funkciózavar vetett véget... Rásütötték: lezüllött. Legalábbis tettek róla, hogy innen is elfogyjanak apránként az emberek. Tulajdonképpen pontosan azokat kellene megnyerni a köz- művelődésnek, akiket azért tiltunk ki egy önmagára adó helyről, mert félni lehet attól, hogy valami kárt tesznek, vagy más kárt is tettek mondjuk a bútorhuzatban... Pedig a közművelődés szakembereinek éppen ezt a kockázatot kellene vállalniuk napról napra. Bácsalmási László: Az úttöröház megpróbál egy bejáróklubot működtetni, de ez csak átmeneti megoldás. Az országos tapasztalatok sehol se mutatták szerencsésnek az ifjúsági és az úttörőház házasságát, mert a különböző korosztályi funkciók nem házasíthatók össze... Vasárnap például zárva vagyunk, a működési szabályzatunkat föl kell újítani, hogy a kényszerházasság azért ne legyen teljesen meddő... Dombi László: Tulajdonképpen a Munkásotthon és Könyvtár lenne a legmegfelelőbb egy „bejáró”-klub létrehozására, ha az alatta lévő presszó jelenlegi formájában megszűnne. Ha nem kocsma lenne. Nemcsak üzleti megfontolások léteznek. Szeszmentes realitások Jankovics Lajosné: A korosztályi ösz- szetétel igen vegyes, érdeklődési körét tekintve is. Nemcsak szeszmentes klubról van szó. A Babits Mihály művelődési központ hivatásának megfelelően megpróbálta a rétegigényeket kielégíteni. - A réteg heterogén, sokszínű - még az is meghatározó, ki kivel osztaná meg a társaságát. Dombi László: Csak kell egy nyugodt hely, amit a sajátuknak érezhetnek. Amely mellett a kisebb csoportok, klubok működhetnek a legkülönbözőbb profillal... Pancza Tibor: A város jelenlegi közművelődési adottságai kikerülhetetlenné teszik az együttműködést. Ehhez tartozik az iskolák közötti információáramlás korszerűsítése a termek, szakemberek és az ötletek cseréje. Meg kellene vizsgálni azt is, mennyire valóságos az a programbőség, amit látszatra tapasztalunk. Tisztában vannak-e a programadók az igényekkel? Ami pedig a szeszmentes saját klub szükségességét illeti, én feltétlenül megemlíteném, hogy a fiatalok számára ez a párkeresés időszaka is, és ehhez az életüket nemegyszer döntően befolyásoló folyamathoz hozzátartoznak az ismerkedés, udvarlás kulturált formái, kulturált keretei is. Jankovics Lajosné: Ezzel együtt is nézzünk szembe a realitásokkal. Amikor óvoda és napköziotthonos valamint iskolai tanteremgondok vannak, amikor a gyerekek nyári táborozásával, az alapellátást szolgáló kiadásokkal is meggyűlik a bajunk, akkor egy klub létrehozása helyett a meglévők jobb kihasználásán fáradozunk. Meglévő lehetőségek kihasználására hívja föl a figyelmünket a könyvtár, amikor panaszolja, hogy kevesen olvasnak. A közművelődési intézmények pedig azon mesterkednek, hogy becsalják valahogy a falaik közé az embereket. Az ifjúság egyébként sem külön test a társadalomban. A társadalom mi vagyunk, amelynek a keserveit együtt szenvedjük, reményeinek pedig együtt örülünk. Keresni, kísérletezni kell... Márvány-bálvány és nyitottság A szakszervezeti hálózaton belül működő szekszárdi Munkásotthon és Könyvtár megbízott igazgatója, Pacsai László, akit a beszélgetés után kerestünk fel, ugyancsak az együttműködés szerepét hangsúlyozta: - A közös munka nem múlhat a személyes kapcsolatok esetlegességén. A vállalatok tevékenységét segítő tanfolyamaink, rendezvényeink - a most induló újítók és feltalálók klubja, a kihelyezett számítástechnikai tanfolyam, a vezetőképzésben való közreműködésünk és sorolhatnám - mind az együttműködési készséget is bizonyítják. Főként a területi munkát szeretnénk tovább erősíteni. A könyvtár előtti előtérben egy szabadidő eltöltésére, beszélgetésre alkalmas klubformán is gondolkodunk.- Ez az előtér szűkös ahhoz, hogy a város felé nyisson. Viszont a Platán presz- szó a kívülálló szemében az intézményhez tartozik, korántsem az előnyére...- A presszó bérleti díja évi 150 ezer forint, nem mondhatunk le róla... A szekszárdi Babits Mihály művelődési központ közelmúltban kinevezett igazgatója dr. Say István az elvek tisztázatlanságára hivatkozik:- Először is a KISZ-nek és az ÁISH- nak tisztáznia kellene, hogy mit értsünk a szabadidő értelmes eltöltése alatt. A művelődési központ törzsközönségét mindig is a fiatalok adták. Mi bizonyos rétegigényeket elégítünk ki. Kérdés megvan- nak-e a feltételei egy szórakoztató jellegű klubformának. Jogiak és anyagiak. Nincs olyan intézményünk, ahol ott lenne a biliárdasztal, a tekepálya - a nagyvárosok egyetemi klubjaiban érni tetten, hogy mit kellene csinálni, ahol a közösségi lét egyúttal információ bázist, folyóiratok böngészését, szakelőadásokat jelent és ahol a kulturált alkoholfogyasztásnak is megvannak a feltételei.- Tud-e ebben lépeseket tenni a művelődési központ?- Aki ismeri a márványtermet, tudja, hogy télen jégverem, nyáron pedig meleg, nehéz othonossá tenni, de nem mondunk le arról, hogy valamilyen formában nyitottá tegyük... De hangsúlyozom, nekünk nem feladatunk kizárólagosan az ifjúságra koncentrálni, sajtóbeli hasonlattal élve nem Magyar Ifjúságot kell „szerkesztenünk”, hanem Népszavát... Mindenesetre bűn lenne lemondani egy olyan agóráról, amit most ősztől tavaszig a városközpont terei jelentenek a fiataloknak... BÓKA RÓBERT Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Rajzos képeslap: Várdombról Az 56-os úton elszáguldó járművek utasa, ha a „Várdomb” feliratú táblán akad meg a szeme, talán egy pillanatig valamiféle tényleges erősséget is keresne, de mert ilyennek nyoma sincs, nem sokat töpreng az elnevezés felett. Pedig az, mint Magyarországon oly sokszor, nem a véletlenek összejátszásából született. A nép emlékezete időtlen messzeségekbe nyúl vissza. A „domb” kétségtelen, ezt Szekszárd felől jőve lehet igazán érzékelni, közlekedésbiztonsági nehézségeivel együtt. A „vár” pedig csakugyan ott állott a dombtetőn, hajszál pontosan a mai italbolt szép, régi, XVIII. századbeli épülete helyén. Valószínűleg már a honfoglalást se érte meg, hisz a rómaiak építették a Duna vonalát nagyjából követő hadi út (a mai 56-os, illetve 6-os) védelmére. Falmaradványok, edénytöredékek kerültek elő itt, sőt a községhez tartozó Rót- (eredetileg Roth) dűlőben is, ahol az erősség ellátását szolgáló villagazdaság volt. Ennyit a múltról, amit tudni érdemes ugyan, de nyomaiban látni ma már nem lehet. Látható viszont az út mellett egy furcsán festett, a sváb szokásokhoz hű, szent szobra, akinek alkalmasabb helyet aligha találhattak volna az egykori kegyes kezek. Ugyanis Szent Vendelt ábrázolja, akire a védőszenteket minden elképzelhető foglalkozási ágnak bőkezűen osztogató katolikus egyház az utasok védelmezését bízta. Utas itt napjában ezerszám akad, Várdomb átmenő forgalma világvárosi. Tipikus átmenő forgalom, az idegen többnyire csak akkor áll meg, ha az autóbusz menetrendje erre kényszeríti, vagy ha megszomjazik. Ami más településekre szinte mindehol jellemző, itt nincsen jól körülhatárolt faluközpont. A ritka sikerületlen típusterv szerint épült művelődési ház (és a már említett „várhely”) környéke igyekszik az lenni, nagyon mérsékelt sikerrel. A műemlékek iránt érdeklődőket esetleg az 1810-ben épült, mgjd 1826-ban átalakított katolikustemplom vonzhatja, nem annyira külleme jóvoltából, mint a benne megtekinthető, 1772-ből származó, olasz mester alkotta Utolsó vacsora kép miatt. A központnál sokkal vonzóbb az alsó- nánai út mentén kialakuló, rendkívül ízléses családi házakkal ékes új telep. Egyik utcája létrehozásakor gondolatban mintha már Szekszárdot „célozták” volna meg. A neve - kitűnő stílusérzékkel - Római utca. Ha a sarkán álló ház mellől, melyről egyik rajzunk is készült, a megyeszékhely felé fordul a figyelő tekintet, valóságos településföldrajzi illusztrációban részesül. A házak sorát lazább települési forma, a decsi hegy váltja fel. Onnan már csak futamodásnyi az egykor Öcsényhez tartozott, ez pedig hovatovább a szemünk láttára épül egybe Szekszárddal. Várdombnak nem egy Szekszárdról kiköltözött lakója is van, az egymásra utaltság nyilvánvaló. Az 1147 várdombi (1985-ös adat) jó része a megyeszékhelyen keresi a kenyerét: - de falujában termeli meg a gyümölcsét, szőlejét... ORDAS IVÁN Rajz: SCULTÉTY ERZSÉBET A római vár helyét a régi épület jelzi ízlés és jómód az új telepen
