Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-09 / 238. szám
2 KÉPÚJSÁG 1987. október 8. Szovjetunió: a 70. évforduló 5. A legsúlyosabb megpróbáltatás Ülést tartott a Minisztertanács Az antanthatalmak és az USA uralkodó körei 1918 márciusában a londoni konferencián 'döntést hoztak a Szovjet- Oroszország elleni nyílt katonai intervencióról, ugyanebben a hónapban az antant csapatokat tett partra Murmanszk- ban, áprilisban pedig Vlagyivosztokban. Stratégiai tervet dolgoztak ki arra, hogy csapataik a belső ellenforradalom erőivel megsemmisítik a szovjet köztársaságot. Május végén fellázadt a hadifoglyokból álló csehszlovák hadtest. Az imperialisták készítették elő a lázadást, és ez tovább aktivizálta a szovjetellenes erőket. A polgárháború ismét óriási méreteket öltött, kiterjedt Szovjet-Oroszország egész területére. Fokozódott a külföldi intervenció északon -, ahol angol, amerikai, olasz és francia csapatok elfoglalták Ar- hangelszket -, és Távol-Keleten. Sok helyen baloldali eszer lázadások törtek ki. Végül is 1918 nyarának végére az ellenségnek sikerült elfoglalnia a szovjet köztársaság területének háromnegyed részét. A frontok gyűrűjébe került. A helyzetelemzéséből Lenin arra a következtetésre jutott, hogy az adott helyzetben a stratégiai irányvonalnak kelet felé kell irányulnia, s intézkedéseket javasolt, a keleti front erősítésére. Ugyanakkor óriási munka folyt az országban a fegyveres erők szervezésére, erősítésére. Míg 1918 januárjában a Vörös Hadsereg szervezése az önkéntesség elve alapján indult meg, május végén már döntés született, hogy a munkások és szegényparasztok általános mozgósítása révén töktik fel a hadsereg sorait. A szovjethatalom a saját fegyveres erőinek megteremtésénél szigorúan tartotta magát az osztályelvekhez. Nemcsak katonai területen volt szükség rendkívüli intézkedésekre. El kellett látni a hadsereget fegyverrel és ruházattal, élelmiszerekkel, a dolgozókat, a munkásosztályt meg kellett menteni az éhínségtől. Ezeket a feladatokat voltak hivatva megoldani azok az ideiglenes, rendkívüli, kényszerű intézkedések, amelyek az 1918-20-as években meghatározták a szovjet állam gazdaságpolitikáját és később a „hadikommunizmus” elnevezést kapták. A polgárháború következtében tovább pusztult az ország gazdasága, egyre nőtt az élelmiszerhiány. Ez arra kényszerítette a bolsevikok pártját és a szovjet kormányt, hogy fokozatosan, a konkrét helyzetből kiindulva változtasson gazdaság- politikáján. Rendkívüli élelmezésügyi és egyéb rendelkezések léptek életbe. Céljuk az volt, hogy a szükséges anyagi eszközök, élelmiszerkészletek és munkaerő-tartalékok az állam kezében összpontosuljanak, és az állam ezeket a legcélszerűbben használja fel a védelem és a dolgozók érdekében. Milyen vonásokat is öltött a „hadikommunizmus” politikája? Az egész ipari termelés az állam kezében összpontosult. Az egyéni és gazdálkodási célokra megállapított normán felüli terményfelesleget a parasztok beszolgáltatták az államnak, nem piaci, hanem megszabott beszolgál- tatási árakon. Az állam osztotta el az ipari termékeket és az élelmiszereket, ez utóbbiakat jegy rendszer és „aki nem dolgozik, ne is egyék” elv alapján. A magánkereskedelemnek megtiltották a jegyrendszerbe tartozó termékek árusítását. A pénzforgalmat természetbeni juttatások helyettesítették. Az egész munkaképes lakosságot munkába állították munkakötelezettség alapján. A „hadikommunizmus" módszerei segítették a szovjethatalmat, hogy az ellenség szétverésére mozgósíthassa az anyagi és emberi erőket. Ezek a módszerek tették lehetővé, hogy a szovjethatalom mind politikailag, mind gazdaságilag letörje a burzsoáziát, hogy győzelmet arasson az intervenciósok és a fehérgárdisták felett. A „hadikommunizmus”, mint ideiglenes intézkedés, teljes mértékben igazolódott. Németország és szövetségeseinek veresége után gyökeresen megváltozott a helyzet. Ezt akarták kihasználni az antantországok. Miután meggyőződtek róla, hogy a szovjethatalom megdöntésére irányuló addigi kísérletek nem vezettek semmire, 1918 november közepén Jasi- ban ültek össze tanácskozásra. Itt azt határozták el, hogy a saját hadseregeik szabaddá vált erőivel, és a fehérgárdista csapatok segítségével zúzzák szét Szov- jet-Oroszországot. Az angol-francia csapatszállító'hadihajók november végén befutottak Oroszország déli kikötőibe - Novorosszijszk- ba, Szevasztopolba és Ogyesszába. Valamivel később az angol csapatok elfoglalták Bakut és Batumit. Ám teljes kudarcot vallottak az antant azirányú kísérletei, hogy Oroszország déli részén csapatai tért hódítsanak. Az antantországok dolgozói aktívan tiltakoztak a szovjet-oroszországi intervenció ellen. Megmutatkozott ez a csapatok hangulatán is. 1919 áprilisában felkelés tört ki a Fekete-tengeren állomásozó francia flottánál, és ezek után a francia hadvezetés kénytelen volt visszavonni a csapatait. Ez a győzelem, amely a nemzetközi proletariátus támogatásával született, az antant stratégiájának kudarcát jelentette. Lenin a legfontosabb győzelemnek nevezte, mivel az orosz forradalom a maga oldalára állította az antant katonáit. A fiatal Vörös Hadsereg tehetséges katonai vezetőinek irányításával szétverte Kolcsak admirális csapatait keleten, Gyenyikét délen, Vrangelét a Krímben. Ez az intervenciósokat csapataik visszavonására kényszerítette. A háború végén már 5,5 millió ember küzdött a Vörös Hadsereg soraiban. A győzelmek lelkesítője és szervezője a kommunista párt volt, amely ebben az időben „hadviselő párttá” alakult át. A hadsereg soraiban mintegy 300 ezer tagja küzdött, vagyis a párttagoknak csaknem a fele. Az internacionalista harcosok a Szovjet-Oroszország dolgozói iránt tanúsított szolidaritásukkal és testvériességükkel felejthetetlen oldalt írtak be a polgárháború történetébe. Mint hadifoglyok, az első világháború éveiben sokan voltak Oroszország területén (körülbelül 2,2 millió ember, beleértve a mintegy félmillió magyar hadifoglyot.) Az internacionalisták soraiból emelkedett ki a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak több olyan kimagasló személyisége, mint például Kun Béla, John Reed, J. Broz Tito és sokan mások. A polgárháború a szovjethatalom számára a legsúlyosabb megpróbáltatás volt. Óriási nyomorúságba döntötte a népet. A népgazdaságban mintegy 50 milliárd arany rubel értékű kár keletkezett, az ipari termelés a különböző ágazatokban 1913-hoz viszonyítva 4-20 százalékra esett vissza. A munkásosztály körülbelül a felére csökkent. Az éhségtől, a betegségektől, a fehérgárdisták terrorja miatt és a polgárháború csatáiban 8 millió ember pusztult el, közülük egymillióan a Vörös Hadsereg harcosai. Ilyen elmondhatatlanul nehéz körülmények között kellett az országnak hozzálátnia az új élet építéséhez. (Folytatás az 1. oldalról.) vállalat, vagy szövetkezet - három évig köteles teljes jótállást vállani. A szóvivő az emberi környezetre veszélyes anyagok „importjának” megakadályozására hozott minisztertanácsi határozatot szó szerint idézve felelt a Magyar Rádió kérdésére. A Balaton jövőjéről, a tó körüli építési tilalom feloldásáról az elmúlt napokban különböző fórumokon ellentétes vélemények alakultak ki. Ezzel összefüggésben Bányász Rezső (az MTI külföldi adások szerkesztőségének kérdésére válaszolva) kifejtette: közéletünkben egyelőre még szokatlan, hogy két államigazgatási szerv eltérő álláspontot képvisel egy adott ügyben. Pedig helyes az, ha az elkülönült feladatokkal rendelkező szervek, megbízatásuknak megfelelően, eltérő véleményt is hangoztathatnak. A Magyar Rádió munkatársa a szóvivői értekezleten elhamarkodottnak ítélte az illetékes sz^rvneka MagyarTávirati Iroda BUDAPEST - Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Hoszni Mubarakot, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökévé történt újraválasztása alkalmából. * Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára csütörtökön a főváros VI. kerületébe látogatott. A vendéget a pártbizottság székházában Barsi Tomaj, a MSZMP VI. kerületi Bizottságának első titkára, Méreg Tivadar tanácselnök és Bölcskei Károly, a KISZ VI. kerületi Bizottságáriak titkára tájékoztatta a városrész politikai, gazdasági, társadalmi és ifjúságpolitikai helyzetéről, problémáiról és a megoldásokat célzó törekvésekről. A program a Chemo- komplex Külkereskedelmi Vállalatnál folytatódott. Hámori Csaba délután felkereste a Képzőművészeti Főiskolát. A terézvárosi program az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében fejeződött be. útján a sajtóhoz eljuttatott közleményét a valutaellátás rendjéről. Bányász Rezső emlékeztetett: a közlemény azt követően látott napvilágot, hogy egy értekezletről az egyik lapban pontatlan tájékoztatás jelent meg a témával kapcsolatban. Az MTI által kiadott közlemény ezt próbálta hitelessé, pontossá tenni. A szóvivő végezetül az állami vezetők fizetésére vonatkozó (Veszprémi Napló) kérdésre válaszolt. Mint mondta, a Minisztertanács elnökének havi járandósága 34 ezer forint, helyetteseinek fizetési átlaga 31 ezer forint, s a miniszterek átlagosan 29 500 forintot kapnak. A minisztériumi államtitkárok havi fizetésének átlaga 25 ezer forint, az országos hatáskörű szervet vezető államtitkárok pedig átlagosan 23 ezer forintot keresnek, a miniszterhelyettesek pedig 22 ezer forintot kapnak. A felsorolt összegek természetesen a bruttó személyi alapbérek, amelyeket ugyanazok a levonások terhelik, mint minden más munkabért. NEW YORK - Az ENSZ-közgyűlés New Yorkban folyó ülésszakán, a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó főbizottságban felszólalt Horn Gyula külügyi államtitkár, a magyar delegáció vezetője. Hangsúlyozta, hogy Magyarország fejlődésének jelenlegi nemzetközi feltételei sok tekintetben ellentmondásosak. A pozitív világpolitikai változásoknak kedvező a hatásuk, az egyre bonyolultabbá váló világgazdasági feltételek ugyanakkor kemény próbatétel elé állítják a magyar népet. WASHINGTON - A béke ellen irányuló akciónak nevezte Daniel Ortega ni- caraguai elnök Reagan amerikai elnöknek azt a követelését, hogy az amerikai törvényhozás továbbra is nyújtson katonai segélyt az ellenforradalmároknak. Ortega, aki New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán tartózkodik, szerdán délután találkozott Javier Pérez de Cuellar főtitkárral, s ezt megelőzően adott rövid nyilatkozatot az újságíróknak. PANORÁMA Csapatunkon még nem látszanak a fáradtság jelei, pedig már egy hete alig alszunk naponta három-négy órát. Fényűzés lenne alvással tölteni a bezonsi órákat, amikor annyi nézni- és beszélnivaló van. Barátaink, Francois, Arielle és Clara minden kívánságunkat teljesíti, Monsieur Leser polgármesternek pedig nap mint nap mindig van ránk ideje, hogy érdeklődjön Magyarország napjairól, a mindennapokról és azokról az emberekről, akikkél ő a testvérvárosi kapcsolat húsz éve alatt megismerkedett. Meghatódva lapozgatja az Aliscavin és a Szekszárdi Nyomda közös kiadású könyvét, melynek szerzője dr. Töttős Gábor. A szekszárdi szőlő és bor története című jelentős - még festékszagú - tanulmány mellé természetesen bort is mellékelünk... És felhangzik a zene... Tehát, ez lenne Versailles!? - mondjuk a Napkirály palotájának kapujában. A kivagyiságot, a fennköltéget és uralkodói monumentalitást együtt hirdető palota előtt korabeli ruhába beöltözött úriember kínálja jelmezét és Polaroid fényképezőgépét. Akinek erre van harminc frankja, az hazavihet egy közös felvételt. Mi természetesen a saját gépeinket csattogtatjuk. Mind párizs mindegyik híres műemlékében, itt a vecsaillesi királyi palotában is tengernyi az ember. Hosszú percekettöl- tünk el XIV. Lajos megmondani is sok szobájában, de legnagyobb hatással a több, mint százötven méter hosszú tükörterem van ránk. Ott, ahol valaha pomá- dés urak és hölgyek éltek társasági életet, most sok-sok hétköznapi közember koptatja a márványpadlót. Aztán már a Csaták Termében járunk és az egytucat- nál is több, egyenként ötven négyzetméteres festményekről a legkiválóbb francia festők történelmi csataképeinek főszereplői tekintenek ránk. És a kert! A világhírű versaillesi kert, több száz hektáron. Csodálatos ápoltságával és szökőkútjaival. Az a kert, ahol háromszázhatvan erre a célra kiválogatott kertész dolgozik. Miközben szemünk egyre issza a látványt: a palota, a kert, a szökőkutak és a szobrok együttesét, egyszer- csak ezt a hatalmas térséget betölti XIV. Lajos korának zenéje... A baráti találkozón Lehetünk vagy félszázan. Az u-alakú asztal mellett ül sok-sok Szekszárdon járt bezonsi polgár. Fajra, nemre, foglalkozásra és pártállásra való tekintet nélkül. A másodpercek törtrésze alatt fényképalbumok kerülnek elő és kézzel-lábbal, no, meg tolmácsunk segítségével beszélgetni kezdünk. A közös téma, mi más is lehetne, mint a barátság és az a tengernyi emlék, melyet vendéglátóink hazánkból és szűkebb pátriánkból hoztak magukkal. Természetesen előkerül egy gitár is, majd Marie-Théresé Labreuil, a testvér- városi bizottság főtitkára mond rövid beszédet. Mi, e baráti találkozón csak Remy Raymond bácsit, a La Renessaince helyi tudósítóját, az öreg kommunistát hiányoljuk, de tudjuk távolmaradásának keserű okát is. Néhány napja temette el feleségét. Új nap, és felderítjük Párizs egyik új szegletét. Hatalmasságában magasodik a dombon a Sacre Coeur, 314 tejfehér lépcsőt mászunk meg, hogy megcsodálhassuk bent a hajókban a csodálatos festményeket. A Montmartre. Ha időnk lenne, itt több napot is eltölte- nénk, e sajátságos történelmű és hangulatú ódon városban. Festötanoncok szólítanak le bennünket, hogy megrajzolják portréinkat, amott pedig a kedélyes vendéglők alkotta kis téren, megmondani is sok tájról ide tanulni vagy érvényesülni jött művész, a látogatókra fittyet hányva álmodja a vászonra Párizst. És az a sok-sok apróbbnál is apróbb, az utcára és a sikátorokba kitelepült boltok összevissza árukínálata. Természetesen a francia főváros kivételes látványosságú, híres-hirhedt negyedét, a Pigallet-t is felkeressük... Itt is lakott Maupassant Szombaton, röviddel délután két óra után városi rendőrök zárják le Bezons központját. Mind a négy kivezető útról elterelik a forgalmat, hogy a sokszínű tömeg elérhese a felavatandó Guy de Maupassant városi könyvtár épületét. Clara- tól megtudjuk, hogy Bezons azért választotta a közel 17 millió frankos költséggel és természetesen szobrokkal és műalkotásokkal díszített új létesítménynek ezt a nevet, mert a neves francia író hosszú ideig Bezonsban is élt. Mi, magyarok is elfoglaljuk helyünket... igen a flaszteron. A portugálok, marokkóiak, és a színes bőrűek mellett, akkor jelenik meg a polgármester, zakóján átel- lenben a francia trikolórral.- Régóta vártuk - mondja Monsieur Leser -, hogy elkészülhessen városunk új büszkesége. Végül 1983-ban dönthetett úgy a városi tanács, hogy igenis Bezonsban meg kell ezt a sokrétű célokat szolgáló kulturális létesítményt építeni. Most, pedig ezennel átadom ezt a város polgárainak. Az esemény ezt követően rögvest politikai naggyűlésé válik át, mert a kommunista városvezető nem hagyhatja ki az alkalmat, hogy a Francia Kommunista Párt ideológiáját tovább ne terjessze. Majd taps, éljenzés, megnézzük a Bezonsban élő portugál népcsoport művészeti műsorát és már azt is tudjuk, hogy éppen októberben egy magyar műalkotást is felavatnak ebben az új könyvtárban. Visszaszámolás és légi randevú A KISZ-es delegáció tagjai már fáradtak, a bőröndök lassan menetkészek lesznek. Barátaink, Francois, Clara, Adelte, Nathalie és Leser úr még egy tengeri ételkülönlegességekkel és francia A bezonsi tanácsháza előtt pezsgővel „színesített” éjszakát nekünk szentelnek. Címeket cserélünk, mindenki fogadkozik, hogy: „mindent megtesz annak érdekében, hogy ez az igazi testvéri kapcsolat ne lohadjonle.” Majd másnap hosszú órákig Bezons utcáit rójuk, mert odatelepült az egész város. Kirakodóvásár van! Ezt az akciót évekkel korábban gyerekek kezdeményezték, ma pedig már mindenki azt hozza ki eladni, amit akar. Láttunk NDK- zászlót és De Gauelle-albumot, thaiföldi elektromosjátékot és Nina Ricci parfümöt. Örömmel pihentünk meg Jean-Pier- re Corbin-standján és természetesen örömmel nyugtáztuk a nekünk címzett magyar köszöntést. Ennyi telt tíz napba, gondoljuk immáron másodjára az Orly-n, amikor túlesvén az antiterrorista alakulat vizsgálatán, a választóvonal mögül a nedves szemű barátainknak integetünk. Megmerevednek a percek és eszünkbe ötlenek a tegnapok majd még két búcsúintés és barátainkat emlékeinkben hozzuk haza. Még akkor is rájuk gondolunk, amikor München fölött mellettünk elrepülve, tizenegyezer méteres magasságban köszöntésként megbillenti szárnyát egy Boeing... (Vége) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS (A szerző felvételei.) Vizit a Napkirálynál Adieu, Párizs!
