Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-08 / 237. szám

1987. október 8. NÉPÚJSÁG 3 Sok az érdeklődő Próbaüzem az autókereskedésben A 6-os út fácánkerti leágazásánál né­hány hét óta új létesítményre lehet figyel­mes az arra utazó. Jókora bekerített terü­leten autók állnak szép rendben, köztük szinte állandóan jönnek-mennek az em­berek, akik beléjük kukucskálnak, must­rálják azokat. Nagy kék táblák utalnak ar­ra, hogy a telepnek valami köze lehet a Hungária Biztosítóhoz, szerényebb tábla egy kis faházon jelzi, hogy a Tolna és Vi­déke Áfész használt autókat felvásárló és értékesítő telepén járunk. Nem csak a ki­fejezetten szép időnek köszönhető az ér­deklődés, tudtuk meg a telep vezetőjétől, Berényi Istvántól. Már évekkel ezelőtt is elkelt volna egy ilyen hely a környéken - mondja -, mert igény van rá. Mi lehetne az a tevékenység, ami né­hány százezer forint befektetéssel bein­dítható, azaz nem kell hozzá különösebb beruházás, igény is van rá és tiszességes hasznot is hoz majd a szövetkezetnek? Erre a kérdésre válaszoltak úgy a tolnai áfésznál: használtautó-kereskedés. Ver- sánszki János elnök elmondta, hogy kel­lett egy kis bátorság ahhoz, hogy a jelen­tős számú környékbeli „maszek - Mer­kur” mellett éppen e területen kívánták tevékenységüket bővíteni, mégsem tar­tanak különösebben a konkurenciától, tisztességes munkával nekik is van mit keresniük az autópiacon. A Belkereskedelmi Minisztérium há­rom évnél idősebb személygépkocsik és 1 tonnás teherautók forgalmazására adott engedélyt a szövetkezetnek. Van egy előnyük a magánkereskedőkkel szemben: közületek által leadott gépko­csikat is értékesíthetnek. Sokkal számo­sabb viszont hátrányuk, hiszen épületet kellett fölállítaniuk, éjszakai kivilágításról gondoskodniuk, három éjjeliőrt foglal­koztatniuk, kell elektromos riasztóberen­dezés - az őrkutya talán már említésre sem méltó ezek után. A kezdeti eredményekről szólva Ver- sánszki János elmondta, hogy egy hó­nap alatt 40 gépkocsi fordult meg a tele­pen, ennek közel felét sikerült eddig érté­kesíteniük. Két szakemberük végzi a gépkocsik fölértékelését becsléssel, hi­vatalos normák alapján. A kuncsaft igé­nye szerint műszeres bevizsgálásra is le­hetőség van. A telep jelenleg persze még csak „pró­baüzemei”, így a tervek jó részének meg­valósítása is hátra van. Most még csak bizományosként értékesítik az autókat, megfelelő piaci információk birtokában ezt készpénzes felvásárlással kívánják bővíteni. Tervezik a „használtért használ­tat” csere lehetőségét, értékesítenek majd utánfutót, a nagy területet - melyet a tolnai tsz biztosított - lakókocsik bértá­rolására is ki fogják használni, lehet majd vásárolni itt a tervek szerint roncskocsit is, de autósbüfé és autóalkatrészek, au­tóápolási cikkek árusításával foglalkozó kis üzlet is kiegészíti a telepet. A jövő év­ben kérvényezni fogják az 1 -3 éves au­tók forgalmazásának jogát is. Ha mindez megvalósul, akkor lesz igazán készen a Hungária autókereskedés.-ri­Megyénk jobb ivóvízellátásáért Ülést tartott tegnap a Hazafias Nép­front Tolna Megyei Bizottságának elnök­sége. Bohli Antal, a Tolna Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályának veze­tője tájékoztatást adott a megye vízellátá­sáról, vízkészletéről. Elmondta, hogy a VII. ötéves tervciklus elején tizenkilenc községnek még nem volt vezetékes ivóvi­ze, azóta hat településen készült el a víz­műhálózat. Nagy a megyében a köz­műolló, a csatornázottság mértéke nem éri el a 25 százalékot. Magas a hálózati vízveszteség a vízművek elavultsága, a gyakori csőtörések, és mérési-elszámo­lási problémák miatt. Szükséges a víz­művek, vízbázisok rekonstrukciója, a tá­rolókapacitásokat növelni kell. Nyáron, a tartós szárazság idején sem került sor komolyabb vízkorlátozásra. Gondot jelent a talajvizek, esővizadó rétegek elszennyeződése, amely olyan mértékű, hogy néhol már az ivóvízbázi­sokat veszélyezteti. A talajvizek elszeny- nyeződése miatt jelenleg a megye hat te­lepülésére szállít a vízmű lajtkocsival ivó­vizet. Egyes helyeken még mindig magas a víz vas- és mangántartalma. Fontos a meglevő, üzemelő és a később kialakí­tandó vízkészletek körül védőterületek kialakítása, a környezeti szennyeződé­sek elkerülése érdekében. Szükség len­ne összehangoltabb környezetvédelmi tevékenységre is. Cél: Tolna megye százkilenc települé­sén mindenhol biztosítani az egészséges ivóvizet. Ez nem könnyű feladat, mivel az elkövetkezendő években a lakossági hozzájárulás mértéke nőni fog. fké Ülést tartott a Mészöv elnöksége Tegnap Tamásiban tartotta munkaterv szerinti ülését a Fogyasztási Szövetkeze­tek Tolna Megyei Szövetségének elnök­sége. Csepregi Ferenc, a Tamási „Kop-Ka” Áfész elnökének és Spiri György, a Ta­mási és Vidéke Takarékszövetkezet el­nökének előterjesztése alapján megtár­gyalták az áfész és takarékszövetkezet szövetkezetpolitikai és gazdasági mun­kájáról szóló beszámolókat. A Kop-Ka áfész működési területe Ta­másira és 25 községre, valamint a köz­igazgatásilag hozzájuk tartozó 10 kisebb kültelki településre terjed ki. Hálózata döntő részét a falusi vegyesboltok, ital­boltok, a részidős felvásárlóhelyek alkot­ják. Az üzemelési költségek az átlagosnál magasabbak. A működési körzetben 36 500 a lakosság száma, ebből megkö­zelítően 10000 szövetkezeti tag. Az előző évben 339, az idén 217 új tag kérte felvételét. A fiatalok aránya a tagsá­gon belül 45‘8%, jobb a megyei átlagnál. A befizetett részjegy meghaladja a 3 mil­liót. 1987-ben közel félmilliós kiegészítés történt. Folyamatosan növekszik a tagok anyagi részvétele a szövetkezeti felada­tok megoldásában. 1986. év végén 5,5 millió, jelenleg 6,2 millió a tagok által jegyzett célrészjegyek nagysága. Az idei befizetést a Tamásiban létesítendő me­zőgazdasági bolt, továbbá a nagyszoko- lyi és iregszemcsei új egységek megva­lósításához jegyezték. A szövetkezet gazdálkodásának ered­ményessége - a kedvezőtlen adottságok ellenére - a megyei átlagnál kedvezőbb. Oka a gazdasági pozícióik erősítésére való törekvésben, a kereskedelmi munka és kulturáltság színvonalának javulásá­ban, az ésszerű takarékosságban kere­sendő. A Tamási és Vidéke Takarékszövetke­zet működése Tamási mellett Regöly, Ke- szőhidegkút, Szárazd és Szakály közsé­gekre terjed ki. Az itt élő 13 ezer lakosból 5200 a szövetkezeti tagok száma. A jegy­zett és befizetett részjegy meghaladja a 11 milliót, ami után a szövetkezet 9%-os osztalékot fizet tagjainak. Gazdasági tevékenysége évről évre bővült. Forgalmuk megháromszorozó­dott. Betétállományuk az elmúlt év végén meghaladta a 100 milliót. 1986-ban több mint 20 millió forint kölcsönt folyósítottak tagjaiknak. Az elnökség tagjai és a meghívottak sokoldalúan értékelték és elismerték a. szövetkezetek munkáját és tettek a mun­ka jobbítását célzó javaslatokat. Utolsó napirendként a vezető testület a benyújtott kérelmek alapján határozatot hozott a KFA-támogatások folyósítására. Szoboszlai Jenő Almáskerti randevú 1. Mit tehet az újságíró, ha „Kedves Tag­társunk!” megszólítással almaszüretre invitálják? Mennie kell Bogyiszlóra két okból is. Egy, mert hívják. Kettő, mert megtisztelték és, ha azok szólítják tagtár­suknak, akiknek nevéhez itt a megyében a szocialista mezőgazdaság megterem­tése, felnőtté válása fűződik. A feladó ugyanis a MAE agrárszakember nyugdí­jas klubja, mely valahány nyugdíjas klub között első abban, hogy programjaival igyekszik megszüntetni azt a pályánkívü- liséget, ami egy-egy szakma képviselőit sújtja nyugalomba vonulás után. Szak­maiak tudniillik ezek a programok, s azt célozzák, hogy ha mérsékeltebb intenzi­tással is, mint aktív korukban, de az obsi­tosok is benne legyenek annak a nép- gazdasági ágazatnak a vérkeringésé­ben, amelynek szolgálatában megöre­gedtek. Van a klubtagok között téeszel- nök és főkönyvelő, agronómus és admi­nisztrátor, van, aki az állami irányítás va­lamely íróasztala mellett épített munka- kapcsolatok ráadásaként nyert életre- szóló barátságokat. Nyert annak ellené­re, hogy nem minden időben volt felhőt­len a kapcsolat. Tagjai aztán ennek a szakma mai életét, munkáját nem pálya­szélről szemlélő közösségnek azok is, akik az élelmiszeripar különféle egysé­geiben hagyták a fiatalságukat, életere­jüket.- Ott a helyed, ha hívnak - így a szer­kesztőség egyik vezetője.- Mit csinálsz, beállsz almát szüretelni te is? - kérdezte útrakerekedésem egyik tanúja, akinek akkor siettemben adósa maradtam a válasszal. Helyette Szűcs Lajosnak, a klub elnökének „feleltem” Bogyiszlón bejelentve, hogy azért nincs nálam, se fa, se papírláda, mert én most itt a kínálkozó lehetőség reményében föl- gyűjtök egy kis hazai téesztörténelmet. Lajos bátyánk előbb rámmeredt, mint aki nem érti amit mondok, aztán elmosolyo­dott beleegyezőn. Utólag tudtam meg miért. 2. Reggel kilencre szólt a hívás. Fél ki­lenckor mégis sokadikként kívánhattam már csak jó reggelt.- Aztán el ne felejtsd kidobálni cso­magtartóból a köveket, Laci - kiáltják oda ketten is Ettig Lászlónak, a Bonyhádi Pannónia öt éve nyugdíjas elnökének, aki röviddel az érkezése után elvegyül az egymásnak örvendezők kavargásá­ban a feleségével együtt. Sokan életük párjával alkotnak egy brigádot. De a Sziklai házaspár - az asszony a szek­szárdi Mezőgazdasági Kombinát nyugdí­jasa - már nagycsoportos unokáját, a kis Borit is elhozta erősítésnek. A korábban kelők érkezettek végigszondázták a te­repet. Mondják, hogy ahol a gyümölcsöt a jégverés érte, ott az varacskos lett de más baj nincs. Van alma bőven, eltartha- tónak mutatkozik és ízre kitűnő. Tavaly Madocsán „almázott” a társaság és sze­rezte be téli almaszükségletét. Akkor volt olyan klubtag, aki családi alapon ne­gyedmagával tizenkét mázsa almát sze­dett meg két óra leforgása alatt. Még nem tudom, milyen fontos ez az információ, el is eresztem a fülem mellett, mert íme itt van Baka József, a bogyiszlóiak fiatal el­nöke házigazdaként és komolyra fordul a szó, de a barázdált arcokon azért ottma­rad az a derű, amit a viszontlátás alkalmát családiassá varázsoló ugratások váltot­tak ki. Figyelmesen hallgatják, ami tulaj­donképpen számukra nem új. Néhány éve még akadhatott esetleg közöttük iri- gye a bogyiszlóiak almáskertjének. A kö­zépkategóriába tartozó gazdaság fő te­vékenysége a szántóföldi növényter­mesztés. Az almáskert a vérmes várako­zások és a kezdeti évek nagy reménye­ket dajkáló sikerei után-nyerte el a „ké­nyelmetlen örökség” rangját. A legna­gyobb gondot a termés betakarítását - a „szedd és vidd” akció oldotta meg eled­dig sikeresen, de csökkentették az al- máskert nagyságát, mely így is alkalmas még arra, hogy a környéken élők itt spej- zolják be - olcsón - az almaszükségletü- ,.ket. Ami megmarad a saját célú almaszü- retelők után, megy ipari fölhasználásra. Majd végszóként: persze, hogy az almára sem volt jó az 1987-es év időjárása, jóval kevesebb lett a termés a vártnál. „Azt szedjék le az elvtársak, ami tetszik!” 3. Más szedőktől kissé távolabb, féltíz előtt néhány perccel állunk be jó kilomé­terre a kertészet bejáratát őrző két híd­mérleg vidékétől a jonatánosba éppen ott, ahol a gépek mozgására kialakított sorközi út jobb oldalán a starking illato­zik. A goldenért majd át kell helyezni az almaszedők támaszpontját, mert túl a kivágás helyét elfoglaló kukoricatáblán terem ez a sokak által kedvelt fajta. Végig se érek gyalogszerrel az utacs- ka jobb oldalára húzódott személygép­kocsik során, teremtett lélek se téblábol idekint. Csak hangok tanúsítják, hogy nem vagyok egyedül. A sor elején Szűcs Lajosék már be is rakták az első rekeszt a csomagtartóba. Mögöttük Sziklaiék, a fák takarásában. Csak Bori, az unoka , csapong csacsogva a belső sor és az . autó között, hogy biztonságba helyezze a „legnagyobb-legszebb- a legleg almá­kat”. Mivel a nagyok sokkal elfoglaltab- bak, mint ő, egy alma fényesítgetése közben elmondja, hogy neki most szüle­tett a negyedik kistestvére, a Tekla. A Gergely és Fruzsina már iskolások. Ő azért lehet a nagyiéknál, mert még óvo­dás. A harmadik kocsi mellett az ágra akasztva zsebrádió, ami előbb kórusmu­zsikát, aztán a kezeket még frissebb mozgásra serkentő népzenét sugároz. A hangládikó tulajdonosa, Ettig László lép ki a lombok takarásából már a második megtelt rekesszel. Ők sem csak maguk­nak viszik az almát, hanem a gyerekek­nek és azok gyerekeinek is.- Tudod-e, Lajos, mikor jártam én so­kat Bogyiszlón? - kiáltja a gépkocsi mellett a berakodással bíbelődő Szűcs házaspár felé.- ???- Negyvenöt éve. Tolnán szolgáltam akkor a tüzéreknél és volt egy bogyiszlói katonapajtásom. Átjártam ide szórakoz­ni. De jöttek ám Tolnáról bakák is. Tűz meg a víz. Képzelheted a többit.- Hogy volt ez? - szúrom közbe.- Hát... az összetűzések csúcspontján rendszerint én dobtam le a kocsmai lám­pát! Lám csak... a fiatalság izei, színei... mosolyogni való emlékei... kezdhetnénk a filozofikus felhőzést és kezdeném is, hogy eljuthassunk az elmúlt 25-30 évig, s amíg telnek az alma elrakására hozott edények, ne maradjon üresen az én jegyzetfüzetem sem. De elhúz mellettünk az első kocsi. A- Megyünk megnézni a goldent. Jöttök ti is?- Mindjárt jövünk - jelzi Szűcs Lajos, majd azt kérdezi, hogy tartok-e velük? Maradok még, de tíz percre se kell, el­mémbe belecsap a fölismerés villáma, mert amíg hátra araszolok Taba Sándo- rékig, akik „csak innen” Gerjenből érkez­tek, meglódulnak a kocsik. Fél tizenegy­kor Ettigék - mert csak jonatánért jöttek és délután már az anyósnál Nagymányo- kon szüretelik a szilvát nyitják a sort. Summa, summárum, tizenegykor csak Teszler Vendelné ül az almák, rekeszek, szatyrok társaságában. Délután fél há­romra beszélte meg a családi alapú ha­zafuvarozást. Még csak egy újság sincs nála, hogy agyonüsse addig valamivel az időt. Ö se gondolta, hogy ilyen hamar vé­gez. Ami azt illeti, én se, morfondírozga- tok magamban, míg lógó orral taposom a bokáig érő port. S nyelem is, mikor a most érkező új szüretelők elautóznak mellettem. Alighanem úgy nézek ki a be­meneti hídmérleghez érkezve, mint a vert hadak és vakmerő remények, mert a mérlegházban szolgálatot teljesítő két asszony nevetése ezt „mondja” meg azt, hogy van azért a világon együttérző kárö­röm is, mert amikor elpanaszolom, hogy fuccs az eltervezett beszélgetésnek, jó házigazdaként hozzálátnak a vigasztalá­somhoz. Lássam be, hogy ezek az agrár nyugdíjasok - majd negyvenen - nem te­referélni jöttek ide és hát... nagyon is he­lyénvaló ha bizonyítják, hogy akik a ma­guk idejében se csak dirigálni tudtak, a munkát megfogják most is rendesen, amikor már nyugdíjasok. Nagyrabecsült Tagtársaim, beláttam. De azóta is az jár a fejemben, hogy ne­künk ebben a kicsi hazában csak akkor lehet igazán jaj, ha a teljes odaadással munkálkodók között jól megélhetnek a csak szájukkal „dolgozók”. Szóval nem volt hiábavaló ez az almáskerti randevú így sem. LÁSZLÓ IBOLYA MÚZEUMAINK Sok-sok állami, községi és vállalati tűzoltó, muzeológus, tanácsi és vállalati dolgozó fo­gott össze, hogy az 1983-ban felvetődött tűz­oltómúzeum gondolatát valóra váltsa Bony- hádon. A „Tűzre, vízre vigyázzatok!” címet viselő állandó kiállítás a tűzvédelem fejlődé­sét mutatja be a középkortól a XIX. század vé­géig. Láthatunk a korabeli céhek tűzoltó-te­vékenységéről, tűzjelző és tűzoltókészülékek számos változatát, alakulását, fából készült haranglábat, s a benne lévő harangot, amit Wagner Károly öntött 1896-ban. De ne foly­tassuk a felsorolást, hisz a ritkaságokat látni kell. S látják is azokat igen sokan a Bonyhád központjában lévő hajdani magtárépület­ben, ahol továb­bi bővítést, illet­ve szabadtéri kiállítást is ter­veznek. Reméljük, ez­zel együtt a nyitva tartási időt is bővítik - legalább a hét vége egyik nap­ján. »«úrik A harmincas évek közepéről származó Mia-motoros tűzoltó kocsi Áíutymit«r Az elnöknek hajdan indu­lót írtak... A „kacsacsőrű” gázálarc 1865-böl való

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents