Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-08 / 237. szám

( TOLNAY 2 NÉPÚJSÁG 1987. október 8. Szovjetunió: a 70. évforduló (4.) Veszélyben a szovjet haza! Nyomban a nagy októberi forradalom győzelme után, 70 évvel ezelőtt, a világ- történelem első munkás-paraszt államá­nak a különböző problémák sokaságát kellett megoldania. A cári Oroszország az első világháborúban az antant oldalán harcolt, és az államok tömbjével, élén Németországgal, hadiállapotban maradt. A szovjethatalmat meg kellett erősíteni, le kellett törni a régi államapparátust, és újat kellett teremteni helyette. A gazdasá­got a kapitalista útról át kellett vezetni a szocialista útra, a szociális kérdéseket a dolgozók érdekeinek megfelelően kellett megoldani. A megdöntött burzsoázia és a földbir­tokosok azonban nem igyekeztek feladni pozícióikat. Már a szocialista forradalom győzelme utáni második napon A. Ke- renszkij, az eltávolított ideiglenes kor­mány feje parancsot adott a frontpa­rancsnokoknak és a katonai körzetek parancsnokainak, hogy a szovjethatalom megdöntése céljából kezdjék meg a fegyveres harcot. Ezzel lényegében megindította a polgárháborút. Már októ­ber végén (a régi naptár szerint) A. Ke- renszkij és P. Krasznov tábornok lázadá­sokat szított azzal a szándékkal, hogy fegyveres erővel elfoglalják Petrográdot. De a forradalmi csapatok a lázadásokat letörték, magát a tábornokot pedig fog­ságba ejtették. Már az 1917. évi februári polgári-de­mokratikus forradalom után megalakul­tak a városokban és a falvakban a mun­kások és katonák szovjetjei, vagy a pa­rasztok képviselőiből létrehozott falusi szovjetek. Ez sok körzetben lehetővé tet­te, hogy a szovjethatalom békés úton jöj­jön létre. De több faluban és városban, ahol a szovjetek ellen fellépett az ellen- forradalom, az események polgárhábo­rúsjelleget öltöttek. A Kaukázuson túli te­rületen, Turkesztánban, Szibériában és más területeken helyi ellenforradalmi kormányok alakultak. A szovjethatalom fő feladatává vált, hogy megtörje a kizsákmányolók ellenál­lását. És bár a kormány aránylag nem nagy fegyveres erővel - a Vörös Gárda osztagaival - rendelkezett, élt a munkás- osztály és a dolgozó parasztság támoga­tásával. Rövid idő alatt - 1917 végétől 1918 márciusáig - a belső ellenforradalmi erők java részét leverte. Az egész or­szágban, kivéve Buharát és Hivát, a Kau­kázuson túli területet, valamint Jakutföl­det és Kamcsatkát, megalakult a szovjet­hatalom. Az imperialista hatalmak az első világháború miatt meggyengült országot szerették volna politikailag és gazdasá­gilag függő helyzetbe kényszeríteni. De abban az időben a nemzetközi imperia­lizmus az ellenséges, egymás között har­coló csoportosulások miatt megosztott volt, és emiatt nem tudott egységes fron­tot létrehozni a fiatal szovjet állam ellen, és nem tudott azonnal fegyveres segítsé­get nyújtani Oroszország megdöntött burzsoá kormányának. Mégis, a legfőbb ellenség, amely magára vállalta a fehér­gárdista erők támogatásának, fegyver- és lőszerellátásának, pénzügyi támoga­tásának szervezését, a világimperializ­mus volt. V. I. Lenin szerint az irányító, a hajtó és mozgató erő volt a polgárhábo­rúban. A szovjet állam egyik legsúlyosabb problémája volt, hogy kivezesse az or­szágot az imperialista háborúból. De a békéhez vezető út nehéz és drámai volt. Azok után, hogy a szovjetek II. össz- oroszországi kongresszusa elfogadta a dekrétumot a békéről, a szovjet kormány minden hadviselő államnak javasolta, hogy haladéktalanul kössenek fegyver- szünetet és kezdjék meg a béketárgyalá­sokat. Az antant-országok azonban el­utasították ezt a javaslatot. A szovjet kor­mány ekkor kénytelen volt külön béke­tárgyalásokat kezdeni Németországgal. A szovjetek köztársaságában uralkodó bonyolult helyzet kényszeritette erre. Az ország gazdasága szétzilált állapotban volt. Oroszország 1917 végére nemzeti vagyonának 60 százalékát elvesztette. Az ipari össztermelés az 1916-os eszten­dőhöz viszonyítva 36,4 százakra csök­kent. A katasztrofális gazdasági helyzetet súlyos fűtőanyaghiány és a teljesen tönkrement közlekedés nehezítette. 1917 decemberében a fegyverszüneti megállapodás aláírása után Bresztben megkezdődtek a béketárgyalások. Né­metország nehéz feltételeket szabott, több mint 150 ezer négyzetkilométernyi területet követelt Oroszországtól. A ke­mény feltételek ellenére Leninnek az volt a véleménye, hogy azokat el kell fogadni, és meg kell kötni a békét, hogy az ország lélegzethez jusson, megőrizhesse a for­radalom vívmányait, megszilárdíthassa a szovjethatalmat, és megteremthesse a Vörös Hadsereget. Az imperialista Németországgal köten­dő békeszerződés éles vitát váltott ki még a bolsevik párton belül is. Az Orosz Föderáció akkori külügyi népbiztosa, L. Trockij például, mint a béketárgyaláso­kon jelenlévő szovjet delegáció vezetője, azt javasolta, hogy a háborút nyilvánítsák befejezetlennek, a hadsereg szereljen le, de ne írják alá a békét. Ilyen kalandor po­litikára valló deklarációval állt elő a tár­gyalásokon 1918. január végén. És ek­kor történt, hogy a szovjet delegáció a kormány előzetes utasításai ellenére tá­vozott a breszti tárgyalásokról. Az osztrák-német csapatok kihasz­nálták ezt, és február 18-án minden fron­ton megkezdték a támadást. Ugyanaz­nap este a párt központi bizottságának ülésén, a „baloldali kommunistákkal” - N. Buharin volt a vezetőjük - folytatott éles hangú vita után, a tagok többsége, Leninnel az élen, állást foglalt a béke- szerződés aláírása mellett. Másnap reg­gel Lenin, mint a kormány vezetője rá- diogramot küldött a német kormánynak közölvén, hogy a szovjet kormány kész aláírni a békeszerződést a német feltéte­lek szerint. A német csapatok azonban folytatták a támadást. Február 21-én a szovjet kormány elfogadta a Veszélyben a haza! című dekrétumot. Megkezdődött a Vörös Hadsereg gyors ütemű szerve­zése és az a hadsereg aztán feltartóztatta a Petrográd felé nyomuló ellenséget. Február 23-án a német kormány még súlyosabb követelményekkel állt elő. Az ultimátum elfogadására 48 órát adott. El kellett fogadni, és március 3-án a szovjet küldöttség aláírta a breszti békeszerző­dést Németországgal, Ausztria-Magyar- országgal, Bulgáriával és Törökország­gal. A „baloldali kommunisták” kalandor politikája nagyon sokba került. A szovje­tek országa területéből körülbelül egy­millió négyzetkilométert elveszített, és több más előnytelen feltételt is vállalnia kellett. Viszont érintetlenül megmaradtak az októberi forradalom alapvető vívmá­nyai, a szovjet köztársaság megőrizte függetlenségét, kikerült végre az impe­rialista háborúból, hozzáláthatott a gaz­daság helyreállításához, a hadsereg megteremtéséhez és a szovjet állam megszilárdításához. Nyolc hónap múlva pedig beigazolódott az amit Lenin előre látott, hogy a béke Németországgal ideiglenes jellegű. A Németországban le­zajlott forradalom megdöntötte II. Vilmos császár hatalmát. Ez lehetővé tette a szovjet kormánynak, hogy érvénytelenít­se a breszti szerződést. II. Margit királynő életrajza II. Margit, Dánia uralkodója 1940- ben született Kop­penhágában IX. Fri­gyes király és Ingrid királyné leánya­ként. Felsőfokú tanul­mányait Európa hí­res egyetemein vé­gezte: 1959-től a koppenhágai egyetemen filozófiát, állam­tudományokat és archeológiát, 1960-tól Cambridge-ben nemzetközi jogot és archeológiát, 1961-től a dániai aarhusi egyetemen politikai tudományokat, 1963­tól Párizsban jogot és művészettörténetet, majd 1965-től Londonban közgazdaság- tant hallgatott. Apja, IX. Frigyes király már fiatalon, 18 éves korától bevonta leányát az Államta­nács munkájába. Az államügyekben jára­tos trónörökös apja 1972-ben bekövetke­zett halála után lépett Dánia trónjára. II. Margit 1967-ben kötött házasságot férjével, Henrik herceggel, aki diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban a francia nagykövetség titkáraként. A királyi párnak két fiúgyermeke van. Dánia uralkodója eddig a szocialista or­szágok közül a Szovjetunióba, Jugoszlá­viába és Kínába látogatott el. Ceausescu Bulgáriában Todor Zsivkovnak, a BKP KB főtitkárá­nak, a bolgár államtanács elnökének meghívására szerdán hivatalos baráti lá­togatásra Szófiába érkezett Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke és fele­sége, Elena Ceausescu. A csúcsszintü bolgár-román tárgyalá­sok középpontjában várhatóan a kétol­dalú kapcsolatok - még távolról sem ki­merített - lehetőségeinek, s főként a gaz­dasági együttműködés gyorsításának kérdései állnak. Bolgár részről kívána­tosnak tartják a szakosodás és a koope­ráció elmélyítését, az eredmények között pedig hangsúlyozzák, hogy a két ország áruforgalma 1980. és 1985. között elérte az 1,8 milliárd rubel értéket. Ez a tervek szerint 1990-ig 2,9 milliárd rubelre emel­kedik. Szófiában emlékeztetnek arra, hogy mindkét vezető szorgalmazza a Balkán­félsziget atomfegyvermentes övezetté nyilvánítását, s két éve - a balkáni orszá­gok vezetőihez intézett felhívásukban - együtt javasolták a térség mentesítését a vegyi fegyverektől. Ezzel összefüggés­ben növeli a Zsivkov-Ceausescu találko­zó jelentőségét, hogy néhány nappal a román vezető után Hrisztosz Szárceta- kisz görög köztársasági elnök lesz a bol­gár főváros vendége. NDK: nemzeti ünnep Katonai díszszemlét tartottak Berlin­ben és országszerte népünnepélyeket rendeztek szerdán a szocialista német állam megalakulásának38. évfordulóján. Az NDK fővárosának Kari Marx sugár- útján tartott katonai felvonulást Erich Ho- neckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az államtanács elnökével az élén, megte­kintették az ország párt- és állami veze­tői. Jelen volt Valerij Belikov hadseregtá­bornok, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancsno­ka. A nemzeti ünnep tiszteletére ünnepé­lyes őrségváltás zajlott a fasizmus és a militarizmus áldozatainak az Unter den Lindenen levő emlékhelyénél. Bezons nagyon, de nagyon készül a testvérvárosi kapcsolat húszéves szüle­tésnapjának megünneplésére. Állandó pihenőhelyünkön a Testvérvá­rosi Bizottság székházában (Comité de Jumelage), még azt is megtudjuk, hogy a nevezetes ünnepen Bezonsban bemu­tatják a Szekszárdi Szonátát. Szinte nap mint nap felkeres bennün­ket Monsieur Jacques Leser, a polgár- mester. A nagy tiszteletnek örvendő kommunista politikus, éppolyan lelkese­déssé! kezeli a testvéri kapcsolat ügyét, mint a társai, a bizottság örök motorjai, Clara Antivackis vagy a Madame Marie- Thérése Labrueil főtitkár. Jó, ha tudjuk, mondják, hogy Bezons hatszáz kommu­nistája mellett sok-sok pártoló tag is óv- ja-védi ezt a kapcsolatot. Méternyire a Milói Vénusztól- Kell? - kérdezi e sorok írója.- Igencsak - így a válasz - mert a váro­si tanácsban lévő jobboldali tagok nem serénykednek ellene tenni. Látogatás a fiatalokért Új nap, szeptember 14. Kimerítő reggeli után nincs szussza- násnyi szünet, mert a helyi ifjúsági cent­rumban Monsieur Gérard Noiret igazga­tó, költő vár már bennünket. Ez az intézmény, az ifjúsági központ amolyan érdekképviselő, érdekegyezte­tő, munkát kereső és a kábítószer-élve­zetből kivezető intézmény. Hogy kevesen látogatják? Még igen, mondja Nóiret úr, de hatása már óriási. Annak ellenére, hogy erre a tevékeny­ségre is kevés a város pénze. Évente 70 ezer francia frank.- Mi politikai funkciót is ellátunk - kö­szön el tőlünk a költő igazgató. - Az ide betérő fiatalokat meg akarjuk nyerni a baloldali politikának. Következő helyszínünk a Maison Chartiér. Ez egy többfunkciós szociális intézmény. Gyermekmegőrző,- óvoda,- tanfolyam,- bölcsőde egyben. Színre és fajra való tekintet nélkül várják ide és tart­ják itt a csöppségeket. Kérdezheti valaki, mennyiért? Vála­szunk: havi 25-150 frank. Füldugó és robotok A Renault nemzeti gyár Flins-i gyárá­nak közel tizenháromezer munkása már műszakváltásra vár. Előállt az a 150 pa­norámabusz is, amellyel lakóhelyükre vi­szik őket. A 237 hektáron elterülő gyár­ban percenként készül el egy-egy Re­nault 5-ös gépkocsi, illetve annak hu­szonöt különböző altípusa. Mi a bemutatóteremben várjuk Mon­sieur Marcel Guéry tájékoztatási osztály­vezető érkezését. Előkerülnek a fényké­pezőgépek, ki-ki odaáll egy méregdrága Renault Alpine elé. Ez is szuvenír. Füldu­gókat és védőszemüvegeket kapunk és elindulunk, hogy megnézzük az atomati- zált autógyártás minden fázisát. Bevezetőként számok: a gyár munká­sainak fele külföldi, kereken huszonöt náció tagjai. Többszáz hazánkfia is dol­gozik itt. A gyár hasznos termelő területe 92 hektár. Naponta 1650 gépkocsit gyár­tanak, a sajtolószalag 800 méter hosszú. Óránként 100 - megrendelt - kocsi gör­dül le. A Flins-i gyárban 1952-ben kezd­ték el a termelést. Huszonegy óra egy gépkocsi előállítási ideje, ebből több óra a próba. Menet közben menten észrevesszük a különböző színű egyenruhát viselő fér­fiakat. Kísérőnk már válaszol is:- Monsieur, fehér köpenyben a mű­helyvezető dolgozik, barnában a főnök, kék inget a csoportvezető visel, a zöld szín pedig az ellenőröké. Az utóbbiból sokat látunk. Csellengő­ket pedig egyet sem. Amikor a 60 he­gesztő robothoz érünk már tudjuk, hogy számítógép vezérli a termelés további fo­lyamatát. Újra számok és tények. Kereken húsz másodperc alatt „háza­sítják ősze” a karosszériát a motorral. Egy kocsi alvázán 3500 hegesztést vé­geznek el a robotok. Mikorra a zöldruhás „berepülök” területére érünk, már azt is tudjuk, hogy kísérőnk tegnap ünnepelte Renault gyári munkásságának 38. évfor­dulóját. Szünet a Szajna partján Futnak a napok, telnek a filmek és sza­porodnak a feljegyzések. Irány újra Pá­rizs! A szekszárdi KISZ-delegáció per­cekre megáll a Diadalív közepén és fi­gyelemmel olvassa rajta Győr nevét. Merthogy ezt a magyar várost is meghó­dította Bonaparte Napoleon. Aztán kísé­rőink újra megváltják a nagyon drága be­lépőt és már a L’ Arc de Triomphe tetején vagyunk. Csend, áhitat, Arielle - mint mindig, létszámellenörzést végez - és már a Champs Elyséen - sétálunk. Párizsba el kell jönni, legalább egyszer - tartják sokan. A szekszárdi egy tucat fiatal most itt van. Nézzük egymást, néz­zük ezt a csodálatos várost. Yves Saint Laurent divatházát, betérünk a Mercedes Benz méregdrága autószalonjába és tényszerüleg vesszük tudomásul, amikor meglátjuk a munkanélküli éhező és kére- gető családot. Aztán felgyorsul minden. Már a Louvréban járunk, miután a biztonsági emberek átvizsgálják táskáinkat. Embe­rek kavalkádja mindenütt. És végre, egy méterre állunk a Mona Lisától, a Miloi Vé­nusztól, a Szamothranikéi Nikétől, Dela­croix képeitől és az egyiptomi múmiák­tól. Városjáró buszunkba be, és már fe­lettünk terpeszkedik Eiffel tornya. Mi nem ugrunk le tiltatkozásul, mint tették 1887- ben a tiltakozó párizsiak... Normandiai piknik és születésnapi óceán Szeptember 17-én, pénteken egy emeletes Mercedes busszal hosszabb túrára indulunk. Az úticél az Atlanti­óceán partja, a La Manche csatorna. Pontosabban, az 1944-es normandiai partraszállás egyik fő állomása, Deauwill. Gyors buszunk egyre hagyja el maga mögött a kilométereket. Versaillest már elhagytuk, és már látjuk is „Franciaor­szág konyháját”. A gabonát, a bort és a sajtot adó gazdag Normandiát. Sok-sok apró magángazdaság. És csendőrök... Deauwill, olyan, mint egy gyöngyszem. Apró kis város az óceán könyökében, párja pedig - Trouwill - a folyó túlpartján, innen néhányan hazatelefonálunk. Nem telik több időbe, mint harminc másod­perc, hogy megmondjuk szeretteinknek: „Sziasztok, jól vagyunk, hétfőn érkezünk haza”. Madam Clara Antivackis a buszban mondja:- Mi, bezonsiak nem hivatalból tartjuk Clara Antivackis, a testvérkapcso­lat motorja életben a testvérvárosi kapcsolatot. Van vagy 150 előfizetőnk, ők évente 50 frank­kal segítik a bizottság munkáját. (Monsieur Remy Raymond-tól, a nyolcvankét éves tudósítótól, kereken ötven éve kommunistától, egykori ellen­állótól ugyanezt tudom meg.) Kanyargós ösvényeken megyünk fel a kilátóhoz. Mentünkben sok helyütt látjuk a II. világháború bunkeréit. Nem lehetett itt könnyű dolga Hitler katonáinak... Houlgate fennsíkján tisztelgünk a má­sodik front katonái előtt, majd megfür- dünk az Atlanti-óceánban. Visszafelé Galla József a buszban sze­rényen megjegyzi, hogy bőröndjében tartalékol még egy üveg hazai barackpá­linkát. Merthogy éppen ma tölti be har­mincadik évét. Üdvrivalgás. Szüle László negyvenedik születés­napjának franciaországi, szovjet pezs­gés köszöntése mellett másik társunk is Franciaországban ünnepli születésnap­ját... (Folytatjuk) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS (A szerző felvételei) A Renault gyártól a La Manche partjáig *!

Next

/
Thumbnails
Contents