Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-08 / 237. szám
( TOLNAY 2 NÉPÚJSÁG 1987. október 8. Szovjetunió: a 70. évforduló (4.) Veszélyben a szovjet haza! Nyomban a nagy októberi forradalom győzelme után, 70 évvel ezelőtt, a világ- történelem első munkás-paraszt államának a különböző problémák sokaságát kellett megoldania. A cári Oroszország az első világháborúban az antant oldalán harcolt, és az államok tömbjével, élén Németországgal, hadiállapotban maradt. A szovjethatalmat meg kellett erősíteni, le kellett törni a régi államapparátust, és újat kellett teremteni helyette. A gazdaságot a kapitalista útról át kellett vezetni a szocialista útra, a szociális kérdéseket a dolgozók érdekeinek megfelelően kellett megoldani. A megdöntött burzsoázia és a földbirtokosok azonban nem igyekeztek feladni pozícióikat. Már a szocialista forradalom győzelme utáni második napon A. Ke- renszkij, az eltávolított ideiglenes kormány feje parancsot adott a frontparancsnokoknak és a katonai körzetek parancsnokainak, hogy a szovjethatalom megdöntése céljából kezdjék meg a fegyveres harcot. Ezzel lényegében megindította a polgárháborút. Már október végén (a régi naptár szerint) A. Ke- renszkij és P. Krasznov tábornok lázadásokat szított azzal a szándékkal, hogy fegyveres erővel elfoglalják Petrográdot. De a forradalmi csapatok a lázadásokat letörték, magát a tábornokot pedig fogságba ejtették. Már az 1917. évi februári polgári-demokratikus forradalom után megalakultak a városokban és a falvakban a munkások és katonák szovjetjei, vagy a parasztok képviselőiből létrehozott falusi szovjetek. Ez sok körzetben lehetővé tette, hogy a szovjethatalom békés úton jöjjön létre. De több faluban és városban, ahol a szovjetek ellen fellépett az ellen- forradalom, az események polgárháborúsjelleget öltöttek. A Kaukázuson túli területen, Turkesztánban, Szibériában és más területeken helyi ellenforradalmi kormányok alakultak. A szovjethatalom fő feladatává vált, hogy megtörje a kizsákmányolók ellenállását. És bár a kormány aránylag nem nagy fegyveres erővel - a Vörös Gárda osztagaival - rendelkezett, élt a munkás- osztály és a dolgozó parasztság támogatásával. Rövid idő alatt - 1917 végétől 1918 márciusáig - a belső ellenforradalmi erők java részét leverte. Az egész országban, kivéve Buharát és Hivát, a Kaukázuson túli területet, valamint Jakutföldet és Kamcsatkát, megalakult a szovjethatalom. Az imperialista hatalmak az első világháború miatt meggyengült országot szerették volna politikailag és gazdaságilag függő helyzetbe kényszeríteni. De abban az időben a nemzetközi imperializmus az ellenséges, egymás között harcoló csoportosulások miatt megosztott volt, és emiatt nem tudott egységes frontot létrehozni a fiatal szovjet állam ellen, és nem tudott azonnal fegyveres segítséget nyújtani Oroszország megdöntött burzsoá kormányának. Mégis, a legfőbb ellenség, amely magára vállalta a fehérgárdista erők támogatásának, fegyver- és lőszerellátásának, pénzügyi támogatásának szervezését, a világimperializmus volt. V. I. Lenin szerint az irányító, a hajtó és mozgató erő volt a polgárháborúban. A szovjet állam egyik legsúlyosabb problémája volt, hogy kivezesse az országot az imperialista háborúból. De a békéhez vezető út nehéz és drámai volt. Azok után, hogy a szovjetek II. össz- oroszországi kongresszusa elfogadta a dekrétumot a békéről, a szovjet kormány minden hadviselő államnak javasolta, hogy haladéktalanul kössenek fegyver- szünetet és kezdjék meg a béketárgyalásokat. Az antant-országok azonban elutasították ezt a javaslatot. A szovjet kormány ekkor kénytelen volt külön béketárgyalásokat kezdeni Németországgal. A szovjetek köztársaságában uralkodó bonyolult helyzet kényszeritette erre. Az ország gazdasága szétzilált állapotban volt. Oroszország 1917 végére nemzeti vagyonának 60 százalékát elvesztette. Az ipari össztermelés az 1916-os esztendőhöz viszonyítva 36,4 százakra csökkent. A katasztrofális gazdasági helyzetet súlyos fűtőanyaghiány és a teljesen tönkrement közlekedés nehezítette. 1917 decemberében a fegyverszüneti megállapodás aláírása után Bresztben megkezdődtek a béketárgyalások. Németország nehéz feltételeket szabott, több mint 150 ezer négyzetkilométernyi területet követelt Oroszországtól. A kemény feltételek ellenére Leninnek az volt a véleménye, hogy azokat el kell fogadni, és meg kell kötni a békét, hogy az ország lélegzethez jusson, megőrizhesse a forradalom vívmányait, megszilárdíthassa a szovjethatalmat, és megteremthesse a Vörös Hadsereget. Az imperialista Németországgal kötendő békeszerződés éles vitát váltott ki még a bolsevik párton belül is. Az Orosz Föderáció akkori külügyi népbiztosa, L. Trockij például, mint a béketárgyalásokon jelenlévő szovjet delegáció vezetője, azt javasolta, hogy a háborút nyilvánítsák befejezetlennek, a hadsereg szereljen le, de ne írják alá a békét. Ilyen kalandor politikára valló deklarációval állt elő a tárgyalásokon 1918. január végén. És ekkor történt, hogy a szovjet delegáció a kormány előzetes utasításai ellenére távozott a breszti tárgyalásokról. Az osztrák-német csapatok kihasználták ezt, és február 18-án minden fronton megkezdték a támadást. Ugyanaznap este a párt központi bizottságának ülésén, a „baloldali kommunistákkal” - N. Buharin volt a vezetőjük - folytatott éles hangú vita után, a tagok többsége, Leninnel az élen, állást foglalt a béke- szerződés aláírása mellett. Másnap reggel Lenin, mint a kormány vezetője rá- diogramot küldött a német kormánynak közölvén, hogy a szovjet kormány kész aláírni a békeszerződést a német feltételek szerint. A német csapatok azonban folytatták a támadást. Február 21-én a szovjet kormány elfogadta a Veszélyben a haza! című dekrétumot. Megkezdődött a Vörös Hadsereg gyors ütemű szervezése és az a hadsereg aztán feltartóztatta a Petrográd felé nyomuló ellenséget. Február 23-án a német kormány még súlyosabb követelményekkel állt elő. Az ultimátum elfogadására 48 órát adott. El kellett fogadni, és március 3-án a szovjet küldöttség aláírta a breszti békeszerződést Németországgal, Ausztria-Magyar- országgal, Bulgáriával és Törökországgal. A „baloldali kommunisták” kalandor politikája nagyon sokba került. A szovjetek országa területéből körülbelül egymillió négyzetkilométert elveszített, és több más előnytelen feltételt is vállalnia kellett. Viszont érintetlenül megmaradtak az októberi forradalom alapvető vívmányai, a szovjet köztársaság megőrizte függetlenségét, kikerült végre az imperialista háborúból, hozzáláthatott a gazdaság helyreállításához, a hadsereg megteremtéséhez és a szovjet állam megszilárdításához. Nyolc hónap múlva pedig beigazolódott az amit Lenin előre látott, hogy a béke Németországgal ideiglenes jellegű. A Németországban lezajlott forradalom megdöntötte II. Vilmos császár hatalmát. Ez lehetővé tette a szovjet kormánynak, hogy érvénytelenítse a breszti szerződést. II. Margit királynő életrajza II. Margit, Dánia uralkodója 1940- ben született Koppenhágában IX. Frigyes király és Ingrid királyné leányaként. Felsőfokú tanulmányait Európa híres egyetemein végezte: 1959-től a koppenhágai egyetemen filozófiát, államtudományokat és archeológiát, 1960-tól Cambridge-ben nemzetközi jogot és archeológiát, 1961-től a dániai aarhusi egyetemen politikai tudományokat, 1963tól Párizsban jogot és művészettörténetet, majd 1965-től Londonban közgazdaság- tant hallgatott. Apja, IX. Frigyes király már fiatalon, 18 éves korától bevonta leányát az Államtanács munkájába. Az államügyekben járatos trónörökös apja 1972-ben bekövetkezett halála után lépett Dánia trónjára. II. Margit 1967-ben kötött házasságot férjével, Henrik herceggel, aki diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban a francia nagykövetség titkáraként. A királyi párnak két fiúgyermeke van. Dánia uralkodója eddig a szocialista országok közül a Szovjetunióba, Jugoszláviába és Kínába látogatott el. Ceausescu Bulgáriában Todor Zsivkovnak, a BKP KB főtitkárának, a bolgár államtanács elnökének meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra Szófiába érkezett Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke és felesége, Elena Ceausescu. A csúcsszintü bolgár-román tárgyalások középpontjában várhatóan a kétoldalú kapcsolatok - még távolról sem kimerített - lehetőségeinek, s főként a gazdasági együttműködés gyorsításának kérdései állnak. Bolgár részről kívánatosnak tartják a szakosodás és a kooperáció elmélyítését, az eredmények között pedig hangsúlyozzák, hogy a két ország áruforgalma 1980. és 1985. között elérte az 1,8 milliárd rubel értéket. Ez a tervek szerint 1990-ig 2,9 milliárd rubelre emelkedik. Szófiában emlékeztetnek arra, hogy mindkét vezető szorgalmazza a Balkánfélsziget atomfegyvermentes övezetté nyilvánítását, s két éve - a balkáni országok vezetőihez intézett felhívásukban - együtt javasolták a térség mentesítését a vegyi fegyverektől. Ezzel összefüggésben növeli a Zsivkov-Ceausescu találkozó jelentőségét, hogy néhány nappal a román vezető után Hrisztosz Szárceta- kisz görög köztársasági elnök lesz a bolgár főváros vendége. NDK: nemzeti ünnep Katonai díszszemlét tartottak Berlinben és országszerte népünnepélyeket rendeztek szerdán a szocialista német állam megalakulásának38. évfordulóján. Az NDK fővárosának Kari Marx sugár- útján tartott katonai felvonulást Erich Ho- neckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az államtanács elnökével az élén, megtekintették az ország párt- és állami vezetői. Jelen volt Valerij Belikov hadseregtábornok, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka. A nemzeti ünnep tiszteletére ünnepélyes őrségváltás zajlott a fasizmus és a militarizmus áldozatainak az Unter den Lindenen levő emlékhelyénél. Bezons nagyon, de nagyon készül a testvérvárosi kapcsolat húszéves születésnapjának megünneplésére. Állandó pihenőhelyünkön a Testvérvárosi Bizottság székházában (Comité de Jumelage), még azt is megtudjuk, hogy a nevezetes ünnepen Bezonsban bemutatják a Szekszárdi Szonátát. Szinte nap mint nap felkeres bennünket Monsieur Jacques Leser, a polgár- mester. A nagy tiszteletnek örvendő kommunista politikus, éppolyan lelkesedéssé! kezeli a testvéri kapcsolat ügyét, mint a társai, a bizottság örök motorjai, Clara Antivackis vagy a Madame Marie- Thérése Labrueil főtitkár. Jó, ha tudjuk, mondják, hogy Bezons hatszáz kommunistája mellett sok-sok pártoló tag is óv- ja-védi ezt a kapcsolatot. Méternyire a Milói Vénusztól- Kell? - kérdezi e sorok írója.- Igencsak - így a válasz - mert a városi tanácsban lévő jobboldali tagok nem serénykednek ellene tenni. Látogatás a fiatalokért Új nap, szeptember 14. Kimerítő reggeli után nincs szussza- násnyi szünet, mert a helyi ifjúsági centrumban Monsieur Gérard Noiret igazgató, költő vár már bennünket. Ez az intézmény, az ifjúsági központ amolyan érdekképviselő, érdekegyeztető, munkát kereső és a kábítószer-élvezetből kivezető intézmény. Hogy kevesen látogatják? Még igen, mondja Nóiret úr, de hatása már óriási. Annak ellenére, hogy erre a tevékenységre is kevés a város pénze. Évente 70 ezer francia frank.- Mi politikai funkciót is ellátunk - köszön el tőlünk a költő igazgató. - Az ide betérő fiatalokat meg akarjuk nyerni a baloldali politikának. Következő helyszínünk a Maison Chartiér. Ez egy többfunkciós szociális intézmény. Gyermekmegőrző,- óvoda,- tanfolyam,- bölcsőde egyben. Színre és fajra való tekintet nélkül várják ide és tartják itt a csöppségeket. Kérdezheti valaki, mennyiért? Válaszunk: havi 25-150 frank. Füldugó és robotok A Renault nemzeti gyár Flins-i gyárának közel tizenháromezer munkása már műszakváltásra vár. Előállt az a 150 panorámabusz is, amellyel lakóhelyükre viszik őket. A 237 hektáron elterülő gyárban percenként készül el egy-egy Renault 5-ös gépkocsi, illetve annak huszonöt különböző altípusa. Mi a bemutatóteremben várjuk Monsieur Marcel Guéry tájékoztatási osztályvezető érkezését. Előkerülnek a fényképezőgépek, ki-ki odaáll egy méregdrága Renault Alpine elé. Ez is szuvenír. Füldugókat és védőszemüvegeket kapunk és elindulunk, hogy megnézzük az atomati- zált autógyártás minden fázisát. Bevezetőként számok: a gyár munkásainak fele külföldi, kereken huszonöt náció tagjai. Többszáz hazánkfia is dolgozik itt. A gyár hasznos termelő területe 92 hektár. Naponta 1650 gépkocsit gyártanak, a sajtolószalag 800 méter hosszú. Óránként 100 - megrendelt - kocsi gördül le. A Flins-i gyárban 1952-ben kezdték el a termelést. Huszonegy óra egy gépkocsi előállítási ideje, ebből több óra a próba. Menet közben menten észrevesszük a különböző színű egyenruhát viselő férfiakat. Kísérőnk már válaszol is:- Monsieur, fehér köpenyben a műhelyvezető dolgozik, barnában a főnök, kék inget a csoportvezető visel, a zöld szín pedig az ellenőröké. Az utóbbiból sokat látunk. Csellengőket pedig egyet sem. Amikor a 60 hegesztő robothoz érünk már tudjuk, hogy számítógép vezérli a termelés további folyamatát. Újra számok és tények. Kereken húsz másodperc alatt „házasítják ősze” a karosszériát a motorral. Egy kocsi alvázán 3500 hegesztést végeznek el a robotok. Mikorra a zöldruhás „berepülök” területére érünk, már azt is tudjuk, hogy kísérőnk tegnap ünnepelte Renault gyári munkásságának 38. évfordulóját. Szünet a Szajna partján Futnak a napok, telnek a filmek és szaporodnak a feljegyzések. Irány újra Párizs! A szekszárdi KISZ-delegáció percekre megáll a Diadalív közepén és figyelemmel olvassa rajta Győr nevét. Merthogy ezt a magyar várost is meghódította Bonaparte Napoleon. Aztán kísérőink újra megváltják a nagyon drága belépőt és már a L’ Arc de Triomphe tetején vagyunk. Csend, áhitat, Arielle - mint mindig, létszámellenörzést végez - és már a Champs Elyséen - sétálunk. Párizsba el kell jönni, legalább egyszer - tartják sokan. A szekszárdi egy tucat fiatal most itt van. Nézzük egymást, nézzük ezt a csodálatos várost. Yves Saint Laurent divatházát, betérünk a Mercedes Benz méregdrága autószalonjába és tényszerüleg vesszük tudomásul, amikor meglátjuk a munkanélküli éhező és kére- gető családot. Aztán felgyorsul minden. Már a Louvréban járunk, miután a biztonsági emberek átvizsgálják táskáinkat. Emberek kavalkádja mindenütt. És végre, egy méterre állunk a Mona Lisától, a Miloi Vénusztól, a Szamothranikéi Nikétől, Delacroix képeitől és az egyiptomi múmiáktól. Városjáró buszunkba be, és már felettünk terpeszkedik Eiffel tornya. Mi nem ugrunk le tiltatkozásul, mint tették 1887- ben a tiltakozó párizsiak... Normandiai piknik és születésnapi óceán Szeptember 17-én, pénteken egy emeletes Mercedes busszal hosszabb túrára indulunk. Az úticél az Atlantióceán partja, a La Manche csatorna. Pontosabban, az 1944-es normandiai partraszállás egyik fő állomása, Deauwill. Gyors buszunk egyre hagyja el maga mögött a kilométereket. Versaillest már elhagytuk, és már látjuk is „Franciaország konyháját”. A gabonát, a bort és a sajtot adó gazdag Normandiát. Sok-sok apró magángazdaság. És csendőrök... Deauwill, olyan, mint egy gyöngyszem. Apró kis város az óceán könyökében, párja pedig - Trouwill - a folyó túlpartján, innen néhányan hazatelefonálunk. Nem telik több időbe, mint harminc másodperc, hogy megmondjuk szeretteinknek: „Sziasztok, jól vagyunk, hétfőn érkezünk haza”. Madam Clara Antivackis a buszban mondja:- Mi, bezonsiak nem hivatalból tartjuk Clara Antivackis, a testvérkapcsolat motorja életben a testvérvárosi kapcsolatot. Van vagy 150 előfizetőnk, ők évente 50 frankkal segítik a bizottság munkáját. (Monsieur Remy Raymond-tól, a nyolcvankét éves tudósítótól, kereken ötven éve kommunistától, egykori ellenállótól ugyanezt tudom meg.) Kanyargós ösvényeken megyünk fel a kilátóhoz. Mentünkben sok helyütt látjuk a II. világháború bunkeréit. Nem lehetett itt könnyű dolga Hitler katonáinak... Houlgate fennsíkján tisztelgünk a második front katonái előtt, majd megfür- dünk az Atlanti-óceánban. Visszafelé Galla József a buszban szerényen megjegyzi, hogy bőröndjében tartalékol még egy üveg hazai barackpálinkát. Merthogy éppen ma tölti be harmincadik évét. Üdvrivalgás. Szüle László negyvenedik születésnapjának franciaországi, szovjet pezsgés köszöntése mellett másik társunk is Franciaországban ünnepli születésnapját... (Folytatjuk) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS (A szerző felvételei) A Renault gyártól a La Manche partjáig *!