Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-07 / 236. szám
2 NÉPÚJSÁG 1987. október 7. Szovjetunió: a 70. évforduló (3.) Forradalomban született kormány Koszorúzás Aradon A szovjet kormányt a Munkás- és Katonaküldöttek II. Összoroszországi kongresszusán választották meg, amelyet 1917. október 25-27. (november 7-9.) között rendeztek Petrográdon. A kongresszus megnyitásának időpontjában nyilvántartásba vett 649 küldött közül 390 Lenin pártjának tagja volt. Nagyságát tekintve második a baloldali szociál- forradalmároknak (eszereknek) - a parasztság legradikálisabb polgári demokratikus ideológusainak - a frakciója volt. Ennek a kispolgári csoportnak (1917 novemberben párt lett) mintegy 160 mandátuma volt. A győztes felkelésre támaszkodva, a kongresszus kihirdette a Szovjet Köztársaság megalakulását, s elfogadta a békéről és a földről szóló, történelmi jelentőségű dekrétumokat. Az új kormány megalakításának feladata állt a kongresszus figyelmének középpontjában. A bolsevik párt központi bizottságának ülésén, amelyet az október 24-25-re virradó éjszakán, a fegyveres felkelés közben tartottak, gyakorlatilag először vizsgálták meg a szovjet kormány nevének és összetételének kérdését. Lenin azt javasolta, hogy az új hatósági szervet „munkás-paraszt kormánynak” nevezzék el. Ugyanakkor határozták el azt, hogy a kormány tagjait népbiztosoknak fogják nevezni. Lenin néhány jelöltet javasolt a népbiztosok tisztségére, s ezeket a párt központi bizottsága jóvá is hagyta. A frakció október 26-i, délelőtti ülésén tartott beszámolójában Lenin külön hangsúlyozta, hogy a bolsevikok hajlandók néhány tárcát adni a kormányban a baloldali eszereknek. Ugyanezen a napon néhány órával azelőtt, hogy az új kormány névjegyzékét jóváhagyásra a szovjetkongresszus elé terjesztették, a bolsevik párt központi bizottsága meghívta ülésére a baloldali eszer frakció vezetőit, D. Kamkovot, V. Karelint és V. Szpi- rót, és felajánlotta nekik, hogy vegyenek részt a kormányban. Lenin abból a feltevésből indult ki, hogy a munkásosztály érdekei és a dolgozó és kizsákmányolt parasztság érdekei között nincs döntő különbség. A baloldali eszerekben pedig olyan politikai irányzatot látott, amely mögött tömegek állnak, a parasztság egy része követi. A bolsevikok azonban csak bizonyos alapon tartották lehetségesnek a megegyezést. Lenin rámutatott: azzal a feltétellel vagyunk hajlandóak megosztani a hatalmat a szovjetek kisebbségével, ha ez a kisebbség becsületesen kötelezi magát arra, hogy engedelmeskedik a többségnek, és olyan programot követ, amelyet az egész II. összoroszországi szovjetkongresszus jóváhagyott, és amely a szocializmus felé vezető fokozatos, de határozott és következetes lépésekből áll. A baloldali eszerek vezetői nem voltak hajlandóak belépni a kormányba. Úgy vélték „lehetetlen beleegyezni a proletár- diktatúrába”, ragaszkodtak ahhoz, hogy valamennyi pártból álló - azokból is, amelyek nem ismerték el a II. szovjet kongresszust - „egynemű forradalmi kormányt” kell alakítani. A bolsevik párt központi bizottsága kijelölte a kormány összetételét, jóváhagyta a kormány megalakítására vonatkozó határozat Lenin által írt tervezetét, és jóváhagyta a kormány nevét: Népbiztosok Tanácsa. A szovjet kongresszus második ülése előtt Lenin még egy kísérletet tett, hogy kieszközölje a baloldali eszerek részvételét a kormányban. Ez alkalommal Marija Szpiridonovával - a baloldali eszer mozgalom ideológusával, vezérével és leikével folytak tárgyalások, de nem sikerült megegyezniük. A szovjetkongresszus által jóváhagyott kormány tagjai lettek: a Népbiztosok Tanácsának elnöke - Vlagyimir Uljanov (Lenin); belügyi népbiztos - A. Rikov; földművelésügyi népbiztos - V. Miljutyin; munkaügyi népbiztos - A. Sljapnyikov; hadügy és tengerészeti bizottság, amelynek tagjai - V. Ovszejenko (Antonov), N. Krilenko és P. Dibenko voltak; kereske- delem-és iparügy - V. Nogin; közoktatásügy - A. Lunacsarszkij; pénzügy - I. Szkvorcov (Sztyepanov); külügy - L. Bronstein (Trockij); igazságügy - G. Op- pokov (Lomov); élelmiszerügy - I. Tyeo- dorovics; posta- és távíróügy - N. Avilov (Glebov); nemzetiségügyi népbiztosság elnöke - J. Dzsugasvili (Sztálin). Természetesen a hatóságok száma nem lehetett változatlan, a Népbiztosok Tanácsának személyi összetétele még kevésbé. A forradalom harcolt, fejlődött, épített. A vezetők számára ez azzal a következménnyel járt, hogy egyeseket áthelyeztek, új intézményeket hoztak létre. A 14 népbiztos közül 1917-1922 folyamán csak ketten maradtak meg tisztségükben: Lunacsarszkij és Sztálin, és természetesen Lenin, a Népbiztosok Tanácsának elnöke. 1917 novembertől 1918 januárig a Népbiztosok Tanácsának tagja volt hét baloldali eszer is, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy a Népbiztosok Tanácsának közös politikáját érvényesíti. Vasútügyi, állami gondozási, helyi önkormányzati, a köztársaság vagyonát kezelő, állami ellenőrzési népbiztosságot és több mást szerveztek. A Népbiztosok Tanácsa összetételének stabilizálódása 1918 márciusára lényegében befejeződött; ekkor költözött át a szovjet kormány Petrográdból Moszkvába. De bármilyen változások történtek is a kormány összetételében (1918 márciusban például a baloldali eszerek kiléptek belőle, miután, Lenin sürgetésére, Németországgal megkötötték a breszt-litovszki békét) - a kormány változatlanul hivatásos, meg- győződéses forradalmárokból, tehetséges és művelt emberekből állt. A Népbiztosok Tanácsa sokrétű tevékenységét Lenin közvetlen irányításával végezte. A Népbiztosok Tanácsának munkájában szabály volt a kollektív vezetés, a tömegkapcsolat, a széles körű nyilvánosság. Az igazgatás és a törvényhozás egybeolvasztásának bolsevik irányvonala teljes mértékben kifejeződött a Népbiztosok Tanácsának munkájában. Ennek az arányáról a következő számadatok tanúskodnak: 1917 végén és 1918-ban 474, a kormány által elfogadott törvényhozási okmány jelent meg a Rendeletek Tárában - amelyben a szovjethatalom rendeletéit és határozatait közölték. Ezekben a hónapokban Lenin 118 rendeletet és határozatot irt, 126-ot pedig lényegesen kiegészített, kijavított, megszerkesztett. Az első rendeletek még nagyszerű propagandaokmányok is voltak, amelyek gyakorlati munkára szólították fel a tömegeket. Anatolij Razgon, a történelemtudományok doktora Az aradi vártanúkra emlékezték kedden, mártírhaláluk 138. évfordulóján Aradon. A Maros-parti városban koszorúzá- si ünnepséget tartottak. Szűts Pál bukaresti magyar nagykövet, Vékás Domokos kolozsvári magyar főkonzul és Aradi Sándor alezredes, katonai és légügyi attasé kedden nemzeti színű szalaggal díszített koszorút helyezett el a 13 vártanú kivégzésének helyszínén álló emlékoszlopra. A szomszédos Békés megye lakossága nevében koszorút hozott a szabadságharc mártírjainak emlékoszlopára a Békés megyeiek küldöttsége, amelyet Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottságának titkára vezetett. Előzőleg megkoszorúzták az emlékKádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratot küldött Erich Hone- ckernek, a Német Szocialista Egység párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének és Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásnak 38. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság népének. A társadalmi-gazdasági fejlődés kimagaslóeredményeit, a békét és társadalmi haladást, az európai enyhülés és együttműködés ügyét szolgáló aktív külpolitika megbecsülést és növekvő nemzetközi művet az Arad Városi Néptanács vezetői. A hűvös, napos időben több ezer aradi és környékbeli lakos gyűlt össze az aradi vár falaihoz közel eső emlékműnél. Sok magyarországi turista is idelátogatott. Szervezett csoportok érkeztek Békéscsabáról, Gyuláról és Szentendréről. A 13 vértanú kivégzésének 125. évfordulójára, 1974-ben felújított emlékműnél virágokat, koszorúkat helyeztek el. Az emlékoszlopon 13 tábornok neve olvasható, akik közül 11-nek a földi maradványai is itt nyugszanak (Kiss Ernő a jugoszláviai (vajdasági) Elemér, Dessewffy Arisztid pedig a csehszlovákiai Margonya községben van eltemetve.) Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. tekintélyt biztosít az NDK-nak. Megelégedésünkre szolgál, hogy országaink széles körű együttműködése - közös céljainknak és érdekeinknek megfelelően - eredményesen járul hozzá népeink barátságának erősítéséhez. A jövőben is következetesen munkálkodunk gyümölcsöző kapcsolataink elmélyítésén. E jelentős ünnepen szívből kívánunk önöknek és az NDK baráti népének további sikereket hazájuk felvirágoztatása, a béke és a haladás érdekében végzett tevékenységükben. * Az NDK megalakulásának 38. évfordulója alkalmából Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, az NDK Népi Kamarája elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban köszöntötte NDK-beli partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK nemzeti ünnepén Párizsi és bezonsi útinapló (2.) Egymillió ember között a L’Humanité-fesztiválon BEZONS Rendőrkordonon keresztül Argentueil-ből, Bezons melletti külvárosból indultunk a nagy ünnep színhelyére. Indulási helyszínünk amolyan 100 ezer lakosú „párizsi Csepel”. Itt a CGT- nek, a legnagyobb francia szakszervezetnek és a kommunistáknak óriási támasza van. Sok-sok sztrájk és munkásmegmozdulás indul el ebből a kisvárosból. ' Megérkezésünk első percében már észre is vesszük a legelső rendőrkordont. Pontosabban a rohamrendőröket. Hollószürke Renault kisbuszukban terpeszkednek, fegyvereik, gumibotjaik az üléseken. Nem telik sok időbe, hogy meglássuk a másodikat, aztán a harmadikat, a negyediket. Majd az órási terep különböző pontjain a többieket. A L’Humanité-fesztivál, vagy ők nevezik: La’féte L’Huma semmi máshoz nem hasonlítható. Nem kirakodóvásár, de nem is tömegtalálkozó. Egyik sem és mindegyik. Olyan kommunista ünnep, amelyre a világ rengeteg marxista és haladó pártja küldi el delegációját, népművészetét, konyháját, kicsiben az iparát, de a hitét is. A magyar stáb tagjai szoros csoportot alkotnak, merthogy elveszni egymillió ember között nagyon könnyű. Ok a lemaradásra pedig van rengeteg. Mindenütt, lépésről lépésre kínálják cikkeiket a standok árusai. Franciaország kommunista irányítású városai különálló stando- . kát alkotnak, ahol étellel, itallal látják el lakóikat, ugyanakkor mindegyik város ezen a nagy kommunista napon új tagokat is toboroz a FKP tagjai sorába. De az erőművész, a Marlboro cigaret- taárus-kamion, az ezernyi kereskedő és vásári komédiás mellett, tagokat igyekszik megnyerni magának a jobboldal, a szélső, az ultraközép, de Le Pen fasiszta pártja sem hiányzik innen. Az első döbbenet után már csak undorral vesszük tudomásul azt a mocsokban fetrengő, pirosra lakkozott körmű narkóst, aki egy medve erejével próbál reflexeit vesztve megbirkózni egy szendviccsel. A munkás első titkár Vendéglátóink standján mindenki serénykedik. Itt tudjuk meg, hogy a bezonsi kommunisták, már vagy egy hete ennek az ünnepnek az előkészítésén dolgoztak. Plakátot ragasztottak, terjesztették a szórólapokat és a fejenként 25 frankos belépőt, amely a párt kasszájába vándorolt A standon mindenki tudja a dolgát. Tanárnő szolgál fel, mérnök veszi fel a megrendelést, a polgármester Jacques Leser pedig mindenütt ott van. Némi szünet után kihasználva, a jamaikai, a nigériai diszkó és a munkásmozgalmi indulók ösz- szevisszaságából ellopott csendet, interjút készítek Dominique Lesparréval, az FKP bezonsi szervezetének első titkárával. Beszélgetőtársam hét éve él franciaországi testvérvárosunkban és a magánszektorban dolgozik. Munkás. Egyúttal a CGT- ben is titkári szerepet tölt be.- A La’féte L’Humanité - fordítja szavait tolmácsunk Körösi Miklós -, a legnagyobb politikai ünnep Franciaországban. Ez a fesztivál kizárólag csak ezért létezik, mert hazánkban a kommunista pártnak nagy a befolyása. Az idei év, ez a fesztivál pedig különösen jelentős pártunk életében. 1988 első felében lesz Franciaországban a választás, és ennek az ünnepnek meggyőződésem szerint nagy befolyása lesz rá. A Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettesét, André Lajoiniét indítja pártunk képviselőjelöltként. Különben a délutáni nagygyűlésen is ő fog beszélni. Mielőtt újra kérdezhetnék, az első titkár már a nagypolitikánál jár:- Hazánk a II. világháborút követően 20 évig jobboldali vezetés alatt állt. Az 1981-ben megalakult Mitterrand-kormány megalkuváshoz vezetett. A szocialista párt a jobboldali vezetésű annak ellenére, hogy a köztársaság elnöke megígérte, hogy szakít a tőkésekkel. Ezért döntött pártunk úgy, hogy más taktikát választ.- Milyent?- Nem szabad megbízni a vezetők, politikai pártok közötti egyeztetésben, hanem a néptömegek erejét kell a hatalom megragadása érdekében bevetni. Egy tenyérnyi Magyarországban Óriási taps rázza meg környezetünket. Az itt lévő sok-sok náció éljenzése közepette halad el mellettünk a fesztivál díszvendége, az apartheidellenes mozgalom Dél-Afrikában bebörtönzött és nemrégiben tiltakozás eredményeként kiszabadított francia békeharcosa, Pierre-André Al- bertini. Mi egyiptomi, kubai, kínai, chilei, kolumbiai és nicaraguai standok mellett érjük el pártunk központi lapjának, a Népszabadságnak a területét, amely a nemzetközi központ kellős közepén van. A 330 négyzetméteren jelen lévő Magyarország körül óriási az érdeklődés. És nemcsak a hazai mesterszakácsok főzt- jeiért. A Rajkóék hozzák a formájukat, az asztalok mellett sok a vendég. A méhkaptár formájú standon a testvérpártok delegációi adják egymásnak a kilincset. Később Wágner Józseftől, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatójától megtudom, hogy a párizsi magyar kolónia minden tagja itt van. Franciaországban tanuló diákok, és a magyar nagykövetség KlSZ-szervezeté- nek tagjai terjesztik hazánk és politikánk jó hírét. A Magyar Állami Operaház Kamara Balett Együttesének fellépése kimagasló siker. Az örömben nemcsak Fodor Antal koreográfus, hanem minden magyar osztozott. (Magam is láttam, hogy milyen óriási az érdeklődés hazánk idegenforgalma, élete, gazdasága és művészete iránt. Adalékként később azt is megtudtam, hogy a fesztiválon kiállított anyag még egy hétig Franciaországban maradt és három városban öregbítette hazánk hírét.) Egyre csak gyűlik az érdeklődő a Népszabadság-stand előtt, majd mód nyílik arra is, hogy a Tolna Megyei Népújság munkatársa nyilatkozatot kapjon a magyar pártküldöttség vezetőjétől, Lakatos Ernőtől, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetőjétől:- A Népszabadság pavilonját - nyilatkozta Lakatos Ernő - felkereste az FKP külügyi titkára, de felkeresték testvéri szocialista országok ide delegált vezetői is. Meglátogattak bennünket a kínai elvtársak is. Mi, magyar kommunisták hagyományosan részt veszünk ezen a kiemelkedő ünnepen. Ez pedig kifejezi a két párt közötti kapcsolat fontosságát. Ám, sikerünket maga is tapasztalhatja.- Több mint tízezren keresték fel csak ma ezt a pavilont. De a Népszabadság standja itt egyúttal információs központ is. Az információk továbbításában, de a képanyagban is vigyázunk arra, hogy hazánkról csak reális képet adjunk.- Itt most abban a tárgyalóteremben, ülünk, amelyben testvérpártok adtak-ad- ják egymásnak a kilincset. Beszélünk, és tárgyalunk elvtársainkkal. Tegnap volt itt az FKP Politikai Bizottságánk számos tagja, úgyszintén véleményt cseréltünk a bolgár vezetőkkel is, de tárgyaltunk Afa- naszjev elvtárssal, a Pravda főszerkesztőjével is. Internacionálé és a provokátorok A szalmával leszórt utakról egyre fogy az ember. Mindenki a nagygyűlés színhelyére igyekszik. Az óriási térségen lépni nem lehet, hiszen egymilliónál is többen vagyunk. Ki fekszik, ki áll, ki görnyed, vagy alszik. És mindenki a négyórai nagygyűlés előtt a legalább ezer négyzetméteres videokép- ernyőt nézi, amelyen fekete énekesek békedalokat énekelnek. Tizenhat óra. Frenetikus taps és az FKP főtitkárhelyettese beszélni kezd. Érvel, és érvel. Közben pedig trombitaszó, pfujjolás és fütyülés hallatszik. Dolgoznak a provokátorok. Szintúgy akkor is, amikor sok nemzet együtt énekli az Internacionálét... (Folytatjuk) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS (A szerző felvételei) Tenyérnyi üres hely sincs Kiváló a hangulat a hazai standon
