Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-07 / 236. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. október 7. Szovjetunió: a 70. évforduló (3.) Forradalomban született kormány Koszorúzás Aradon A szovjet kormányt a Munkás- és Kato­naküldöttek II. Összoroszországi kong­resszusán választották meg, amelyet 1917. október 25-27. (november 7-9.) között rendeztek Petrográdon. A kong­resszus megnyitásának időpontjában nyilvántartásba vett 649 küldött közül 390 Lenin pártjának tagja volt. Nagysá­gát tekintve második a baloldali szociál- forradalmároknak (eszereknek) - a pa­rasztság legradikálisabb polgári demok­ratikus ideológusainak - a frakciója volt. Ennek a kispolgári csoportnak (1917 no­vemberben párt lett) mintegy 160 man­dátuma volt. A győztes felkelésre támaszkodva, a kongresszus kihirdette a Szovjet Köztár­saság megalakulását, s elfogadta a bé­kéről és a földről szóló, történelmi jelen­tőségű dekrétumokat. Az új kormány megalakításának fel­adata állt a kongresszus figyelmének kö­zéppontjában. A bolsevik párt központi bizottságának ülésén, amelyet az októ­ber 24-25-re virradó éjszakán, a fegyve­res felkelés közben tartottak, gyakorlati­lag először vizsgálták meg a szovjet kor­mány nevének és összetételének kérdé­sét. Lenin azt javasolta, hogy az új ható­sági szervet „munkás-paraszt kormány­nak” nevezzék el. Ugyanakkor határoz­ták el azt, hogy a kormány tagjait népbiz­tosoknak fogják nevezni. Lenin néhány jelöltet javasolt a népbiztosok tisztségé­re, s ezeket a párt központi bizottsága jóvá is hagyta. A frakció október 26-i, délelőtti ülésén tartott beszámolójában Lenin külön hangsúlyozta, hogy a bolsevikok hajlan­dók néhány tárcát adni a kormányban a baloldali eszereknek. Ugyanezen a na­pon néhány órával azelőtt, hogy az új kormány névjegyzékét jóváhagyásra a szovjetkongresszus elé terjesztették, a bolsevik párt központi bizottsága meg­hívta ülésére a baloldali eszer frakció ve­zetőit, D. Kamkovot, V. Karelint és V. Szpi- rót, és felajánlotta nekik, hogy vegyenek részt a kormányban. Lenin abból a feltevésből indult ki, hogy a munkásosztály érdekei és a dol­gozó és kizsákmányolt parasztság érde­kei között nincs döntő különbség. A bal­oldali eszerekben pedig olyan politikai irányzatot látott, amely mögött tömegek állnak, a parasztság egy része követi. A bolsevikok azonban csak bizonyos ala­pon tartották lehetségesnek a megegye­zést. Lenin rámutatott: azzal a feltétellel vagyunk hajlandóak megosztani a hatal­mat a szovjetek kisebbségével, ha ez a kisebbség becsületesen kötelezi magát arra, hogy engedelmeskedik a többség­nek, és olyan programot követ, amelyet az egész II. összoroszországi szovjet­kongresszus jóváhagyott, és amely a szocializmus felé vezető fokozatos, de határozott és következetes lépésekből áll. A baloldali eszerek vezetői nem voltak hajlandóak belépni a kormányba. Úgy vélték „lehetetlen beleegyezni a proletár- diktatúrába”, ragaszkodtak ahhoz, hogy valamennyi pártból álló - azokból is, amelyek nem ismerték el a II. szovjet kongresszust - „egynemű forradalmi kormányt” kell alakítani. A bolsevik párt központi bizottsága ki­jelölte a kormány összetételét, jóváhagy­ta a kormány megalakítására vonatkozó határozat Lenin által írt tervezetét, és jó­váhagyta a kormány nevét: Népbiztosok Tanácsa. A szovjet kongresszus második ülése előtt Lenin még egy kísérletet tett, hogy kieszközölje a baloldali eszerek részvé­telét a kormányban. Ez alkalommal Mari­ja Szpiridonovával - a baloldali eszer mozgalom ideológusával, vezérével és leikével folytak tárgyalások, de nem sike­rült megegyezniük. A szovjetkongresszus által jóváhagyott kormány tagjai lettek: a Népbiztosok Ta­nácsának elnöke - Vlagyimir Uljanov (Lenin); belügyi népbiztos - A. Rikov; földművelésügyi népbiztos - V. Miljutyin; munkaügyi népbiztos - A. Sljapnyikov; hadügy és tengerészeti bizottság, amely­nek tagjai - V. Ovszejenko (Antonov), N. Krilenko és P. Dibenko voltak; kereske- delem-és iparügy - V. Nogin; közokta­tásügy - A. Lunacsarszkij; pénzügy - I. Szkvorcov (Sztyepanov); külügy - L. Bronstein (Trockij); igazságügy - G. Op- pokov (Lomov); élelmiszerügy - I. Tyeo- dorovics; posta- és távíróügy - N. Avilov (Glebov); nemzetiségügyi népbiztosság elnöke - J. Dzsugasvili (Sztálin). Természetesen a hatóságok száma nem lehetett változatlan, a Népbiztosok Tanácsának személyi összetétele még kevésbé. A forradalom harcolt, fejlődött, épített. A vezetők számára ez azzal a kö­vetkezménnyel járt, hogy egyeseket át­helyeztek, új intézményeket hoztak létre. A 14 népbiztos közül 1917-1922 folya­mán csak ketten maradtak meg tisztsé­gükben: Lunacsarszkij és Sztálin, és ter­mészetesen Lenin, a Népbiztosok Taná­csának elnöke. 1917 novembertől 1918 januárig a Népbiztosok Tanácsának tagja volt hét baloldali eszer is, aki kötelezettséget vál­lalt arra, hogy a Népbiztosok Tanácsá­nak közös politikáját érvényesíti. Vasút­ügyi, állami gondozási, helyi önkormány­zati, a köztársaság vagyonát kezelő, álla­mi ellenőrzési népbiztosságot és több mást szerveztek. A Népbiztosok Tanácsa összetételének stabilizálódása 1918 márciusára lényegében befejeződött; ekkor költözött át a szovjet kormány Petrográdból Moszkvába. De bármilyen változások történtek is a kormány össze­tételében (1918 márciusban például a baloldali eszerek kiléptek belőle, miután, Lenin sürgetésére, Németországgal megkötötték a breszt-litovszki békét) - a kormány változatlanul hivatásos, meg- győződéses forradalmárokból, tehetsé­ges és művelt emberekből állt. A Népbiztosok Tanácsa sokrétű tevé­kenységét Lenin közvetlen irányításával végezte. A Népbiztosok Tanácsának munkájában szabály volt a kollektív veze­tés, a tömegkapcsolat, a széles körű nyil­vánosság. Az igazgatás és a törvényho­zás egybeolvasztásának bolsevik irány­vonala teljes mértékben kifejeződött a Népbiztosok Tanácsának munkájában. Ennek az arányáról a következő szám­adatok tanúskodnak: 1917 végén és 1918-ban 474, a kormány által elfoga­dott törvényhozási okmány jelent meg a Rendeletek Tárában - amelyben a szov­jethatalom rendeletéit és határozatait kö­zölték. Ezekben a hónapokban Lenin 118 rendeletet és határozatot irt, 126-ot pedig lényegesen kiegészített, kijavított, megszerkesztett. Az első rendeletek még nagyszerű propagandaokmányok is vol­tak, amelyek gyakorlati munkára szólítot­ták fel a tömegeket. Anatolij Razgon, a történelemtudományok doktora Az aradi vártanúkra emlékezték ked­den, mártírhaláluk 138. évfordulóján Ara­don. A Maros-parti városban koszorúzá- si ünnepséget tartottak. Szűts Pál bukaresti magyar nagykövet, Vékás Domokos kolozsvári magyar fő­konzul és Aradi Sándor alezredes, kato­nai és légügyi attasé kedden nemzeti szí­nű szalaggal díszített koszorút helyezett el a 13 vártanú kivégzésének helyszínén álló emlékoszlopra. A szomszédos Bé­kés megye lakossága nevében koszorút hozott a szabadságharc mártírjainak em­lékoszlopára a Békés megyeiek küldött­sége, amelyet Szikszai Ferenc, a Haza­fias Népfront Békés Megyei Bizottságá­nak titkára vezetett. Előzőleg megkoszorúzták az emlék­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Grósz Károly, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke táviratot küldött Erich Hone- ckernek, a Német Szocialista Egység párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Né­met Demokratikus Köztársaság Államta­nácsa elnökének és Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásnak 38. évfordulója alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertaná­csa és népünk nevében elvtársi üdvözle­tünket és őszinte jókívánságainkat küld­jük önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság népének. A társadalmi-gazdasági fejlődés kima­gaslóeredményeit, a békét és társadalmi haladást, az európai enyhülés és együtt­működés ügyét szolgáló aktív külpolitika megbecsülést és növekvő nemzetközi művet az Arad Városi Néptanács vezetői. A hűvös, napos időben több ezer aradi és környékbeli lakos gyűlt össze az aradi vár falaihoz közel eső emlékműnél. Sok magyarországi turista is idelátogatott. Szervezett csoportok érkeztek Békés­csabáról, Gyuláról és Szentendréről. A 13 vértanú kivégzésének 125. évforduló­jára, 1974-ben felújított emlékműnél virá­gokat, koszorúkat helyeztek el. Az emlék­oszlopon 13 tábornok neve olvasható, akik közül 11-nek a földi maradványai is itt nyugszanak (Kiss Ernő a jugoszláviai (vajdasági) Elemér, Dessewffy Arisztid pedig a csehszlovákiai Margonya köz­ségben van eltemetve.) Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. tekintélyt biztosít az NDK-nak. Megelé­gedésünkre szolgál, hogy országaink széles körű együttműködése - közös céljainknak és érdekeinknek megfele­lően - eredményesen járul hozzá né­peink barátságának erősítéséhez. A jö­vőben is következetesen munkálkodunk gyümölcsöző kapcsolataink elmélyíté­sén. E jelentős ünnepen szívből kívánunk önöknek és az NDK baráti népének to­vábbi sikereket hazájuk felvirágoztatása, a béke és a haladás érdekében végzett tevékenységükben. * Az NDK megalakulásának 38. évfordu­lója alkalmából Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, az NDK Népi Kamarája el­nökét. Az évforduló alkalmából távirat­ban köszöntötte NDK-beli partnerszer­vezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa és a Magyar Vöröske­reszt. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK nemzeti ünnepén Párizsi és bezonsi útinapló (2.) Egymillió ember között a L’Humanité-fesztiválon BEZONS Rendőrkordonon keresztül Argentueil-ből, Bezons melletti külvá­rosból indultunk a nagy ünnep színhe­lyére. Indulási helyszínünk amolyan 100 ezer lakosú „párizsi Csepel”. Itt a CGT- nek, a legnagyobb francia szakszerve­zetnek és a kommunistáknak óriási tá­masza van. Sok-sok sztrájk és munkás­megmozdulás indul el ebből a kisváros­ból. ' Megérkezésünk első percében már észre is vesszük a legelső rendőrkor­dont. Pontosabban a rohamrendőröket. Hollószürke Renault kisbuszukban ter­peszkednek, fegyvereik, gumibotjaik az üléseken. Nem telik sok időbe, hogy meglássuk a másodikat, aztán a harma­dikat, a negyediket. Majd az órási terep különböző pontjain a többieket. A L’Humanité-fesztivál, vagy ők neve­zik: La’féte L’Huma semmi máshoz nem hasonlítható. Nem kirakodóvásár, de nem is tömegtalálkozó. Egyik sem és mindegyik. Olyan kommunista ünnep, amelyre a világ rengeteg marxista és haladó pártja küldi el delegációját, népművészetét, konyháját, kicsiben az iparát, de a hitét is. A magyar stáb tagjai szoros csoportot alkotnak, merthogy elveszni egymillió ember között nagyon könnyű. Ok a lema­radásra pedig van rengeteg. Mindenütt, lépésről lépésre kínálják cikkeiket a standok árusai. Franciaország kommu­nista irányítású városai különálló stando- . kát alkotnak, ahol étellel, itallal látják el lakóikat, ugyanakkor mindegyik város ezen a nagy kommunista napon új tago­kat is toboroz a FKP tagjai sorába. De az erőművész, a Marlboro cigaret- taárus-kamion, az ezernyi kereskedő és vásári komédiás mellett, tagokat igyek­szik megnyerni magának a jobboldal, a szélső, az ultraközép, de Le Pen fasiszta pártja sem hiányzik innen. Az első döbbenet után már csak un­dorral vesszük tudomásul azt a mocsok­ban fetrengő, pirosra lakkozott körmű narkóst, aki egy medve erejével próbál reflexeit vesztve megbirkózni egy szend­viccsel. A munkás első titkár Vendéglátóink standján mindenki se­rénykedik. Itt tudjuk meg, hogy a bezonsi kommunisták, már vagy egy hete ennek az ünnepnek az előkészítésén dolgoztak. Plakátot ragasztottak, terjesztették a szó­rólapokat és a fejenként 25 frankos belé­pőt, amely a párt kasszájába vándorolt A standon mindenki tudja a dolgát. Tanárnő szolgál fel, mér­nök veszi fel a megrendelést, a polgármester Jacques Leser pedig mindenütt ott van. Némi szünet után kihasználva, a jamaikai, a nigériai diszkó és a munkásmozgalmi indulók ösz- szevisszaságából ellopott csen­det, interjút készítek Dominique Lesparréval, az FKP bezonsi szervezetének első titkárával. Beszélgetőtársam hét éve él franciaországi testvérvárosunk­ban és a magánszektorban dol­gozik. Munkás. Egyúttal a CGT- ben is titkári szerepet tölt be.- A La’féte L’Humanité - for­dítja szavait tolmácsunk Körösi Miklós -, a legnagyobb politikai ünnep Franciaországban. Ez a fesztivál kizárólag csak ezért lé­tezik, mert hazánkban a kommu­nista pártnak nagy a befolyása. Az idei év, ez a fesztivál pedig különösen jelentős pártunk éle­tében. 1988 első felében lesz Franciaországban a választás, és ennek az ünnepnek meggyő­ződésem szerint nagy befolyása lesz rá. A Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettesét, André Lajoiniét indítja pártunk képvi­selőjelöltként. Különben a dél­utáni nagygyűlésen is ő fog be­szélni. Mielőtt újra kérdezhetnék, az első titkár már a nagypolitikánál jár:- Hazánk a II. világháborút kö­vetően 20 évig jobboldali veze­tés alatt állt. Az 1981-ben meg­alakult Mitterrand-kormány megalkuváshoz vezetett. A szo­cialista párt a jobboldali vezeté­sű annak ellenére, hogy a köztársaság elnöke megígérte, hogy szakít a tőkések­kel. Ezért döntött pártunk úgy, hogy más taktikát választ.- Milyent?- Nem szabad megbízni a vezetők, po­litikai pártok közötti egyeztetésben, ha­nem a néptömegek erejét kell a hatalom megragadása érdekében bevetni. Egy tenyérnyi Magyarországban Óriási taps rázza meg környezetünket. Az itt lévő sok-sok náció éljenzése kö­zepette halad el mellettünk a fesztivál díszvendége, az apartheidellenes moz­galom Dél-Afrikában bebörtönzött és nemrégiben tiltakozás eredmé­nyeként kiszabadított francia békeharcosa, Pierre-André Al- bertini. Mi egyiptomi, kubai, kínai, chi­lei, kolumbiai és nicaraguai standok mellett érjük el pártunk központi lapjának, a Népsza­badságnak a területét, amely a nemzetközi központ kellős kö­zepén van. A 330 négyzetméteren jelen lévő Magyarország körül óriási az érdeklődés. És nemcsak a hazai mesterszakácsok főzt- jeiért. A Rajkóék hozzák a formá­jukat, az asztalok mellett sok a vendég. A méhkaptár formájú standon a testvérpártok delegá­ciói adják egymásnak a kilin­cset. Később Wágner Józseftől, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigaz­gatójától megtudom, hogy a pá­rizsi magyar kolónia minden tagja itt van. Franciaországban tanuló diákok, és a magyar nagykövetség KlSZ-szervezeté- nek tagjai terjesztik hazánk és politikánk jó hírét. A Magyar Ál­lami Operaház Kamara Balett Együttesének fellépése kima­gasló siker. Az örömben nem­csak Fodor Antal koreográfus, hanem minden magyar oszto­zott. (Magam is láttam, hogy mi­lyen óriási az érdeklődés ha­zánk idegenforgalma, élete, gazdasága és művészete iránt. Adalékként később azt is meg­tudtam, hogy a fesztiválon kiállí­tott anyag még egy hétig Fran­ciaországban maradt és három városban öregbítette hazánk hí­rét.) Egyre csak gyűlik az érdeklő­dő a Népszabadság-stand előtt, majd mód nyílik arra is, hogy a Tolna Megyei Népújság munkatársa nyilatkozatot kap­jon a magyar pártküldöttség vezetőjétől, Lakatos Ernőtől, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetőjétől:- A Népszabadság pavilonját - nyilat­kozta Lakatos Ernő - felkereste az FKP külügyi titkára, de felkeresték testvéri szocialista országok ide delegált vezetői is. Meglátogattak bennünket a kínai elv­társak is. Mi, magyar kommunisták hagyomá­nyosan részt veszünk ezen a kiemelkedő ünnepen. Ez pedig kifejezi a két párt kö­zötti kapcsolat fontosságát. Ám, sikerün­ket maga is tapasztalhatja.- Több mint tízezren keresték fel csak ma ezt a pavilont. De a Népszabadság standja itt egyúttal információs központ is. Az információk továbbításában, de a képanyagban is vigyázunk arra, hogy hazánkról csak reális képet adjunk.- Itt most abban a tárgyalóteremben, ülünk, amelyben testvérpártok adtak-ad- ják egymásnak a kilincset. Beszélünk, és tárgyalunk elvtársainkkal. Tegnap volt itt az FKP Politikai Bizottságánk számos tagja, úgyszintén véleményt cseréltünk a bolgár vezetőkkel is, de tárgyaltunk Afa- naszjev elvtárssal, a Pravda főszerkesz­tőjével is. Internacionálé és a provokátorok A szalmával leszórt utakról egyre fogy az ember. Mindenki a nagygyűlés színhelyére igyekszik. Az óriási térségen lépni nem lehet, hi­szen egymilliónál is többen vagyunk. Ki fekszik, ki áll, ki görnyed, vagy alszik. És mindenki a négyórai nagygyűlés előtt a legalább ezer négyzetméteres videokép- ernyőt nézi, amelyen fekete énekesek békedalokat énekelnek. Tizenhat óra. Frenetikus taps és az FKP főtitkárhe­lyettese beszélni kezd. Érvel, és érvel. Közben pedig trombitaszó, pfujjolás és fütyülés hallatszik. Dolgoznak a provoká­torok. Szintúgy akkor is, amikor sok nemzet együtt énekli az Internacionálét... (Folytatjuk) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS (A szerző felvételei) Tenyérnyi üres hely sincs Kiváló a hangulat a hazai standon

Next

/
Thumbnails
Contents