Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-06 / 235. szám
1987. október 6. 2 Képújság Szovjetunió: a 70. évforduló (2.) Milliók forradalma Sajtótájékoztató az első' műhold felbocsátásának évfordulóján A februári polgári-demokratikus forradalom után, az Oroszországi (bolsevik) Szociáldemokrata Pártnak mintegy 24 ezer tagja volt. Az illegalitásból előjőve a párt, miután hozzáfogott a tömegek között folytatott legális politikai és szervező munkához, elsősorban a munkásosztály aktív képviselőit fogadta a soraiba. Tagjainak száma április végére már meghaladta a százezret: tömegpárt lett belőle, az oroszországi proletariátus tömegpártja. A bolsevikok végezték mindennapos munkájukat a szovjetekben, a szakszervezetekben, a hadseregben, városon és falun egyaránt, politikailag nevelték a tömegeket, s azon igyekeztek, hogy létrehozzák a munkásosztály és a szegényparasztság szövetségét, a szocialista forradalom győzelméért vívott harc döntő erejét. Június 18-án Qúlius 1-jén) békés tüntetésre került sor Petrográdon, amelyen több mint 500 ezren vettek részt, és követelték, hogy a hatalmat adják át a szovjeteknek. Az Ideiglenes Kormány utasítására és az eszer-mensevik vezetők tudtával fegyveresek támadtak a tüntetőkre. A megtorló intézkedések időszaka következett, letartóztatási parancsot adtak ki Lenin ellen, akit bíróság elé akartak állítani. Lenin most is kénytelen volt illegalitásba vonulni. A hatalom az országban mindenütt az ellenforradalmi Ideiglenes Kormány kezében összpontosult. Lenin ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a pártnak harci taktikát kell választania. Meghatározta a fegyveres felkelés irányvonalát, mert meggyőződése szerint a harc volt az egyetlen eszköz ahhoz, hogy a kialakult körülmények között a forradalom győzelemre jusson. Javasolta, hogy vegyék le a napirendről a Minden hatalmat a szovjeteknek! jelszót, amely korábban a forradalom békés fejlődésének irányvonalát fejezte ki, de meg volt győződve róla, hogy ha a szovjetek megszabadulnak a kispolgári pártok káros befolyásától, akkor a dolgozó emberek hatalmának megteremtéséért folytatott harc igazi szerveivé fognak válni. A nyár derekán általános társadalmi, gazdasági és politikai válság tört ki az országban. Megkezdődött a kispolgári, opportunista pártok eszmei és szervezeti széthullása. A forradalom előkészítése során egyre növekedett a bolsevik párt ereje és ösz- szeforrottsága. Októberben a párttagok száma mintegy 350 ezerre nőtt, a párttagok 60 százaléka élvonalbeli munkás volt. A párt, amelyet elszakíthatatlan kötelékek fűztek a tömegekhez, teljes harci készültségben várta a soron következő döntő ütközeteket. 1917 őszére Oroszországban megértek a szocialista forradalom győzelmének feltételei. Szeptemberben Lenin a fegyveres felkelés előkészítésének feladatát tűzte a párt elé, mint gyakorlati célt. Óva intette a párt központi bizottságát, hogy a hatalom „megragadása” érdekében összeesküvősdihez kezdjen. Lenin szerint a felkelés csak akkor lehet sikeres, ha nem összeesküvésre, nem is a pártra, hanem az élenjáró osztályra és a nép forradalmi lelkesedésére épül. Egyúttal konkrét tervet dolgozott ki a pet- rográdi felkelés lebonyolítására. A párt központi bizottságának október - 10-i (23-i) konspirativ ülésén megvitatták a fegyveres felkelés kérdését. Az előadói beszédet Lenin tartotta, aki előtte való nap illegálisan tért vissza Finnországból Petrográdba. Tíz szavazattal kettő ellenében (Kamenyev és Zinovjev) a Lenin-féle határozati javaslatot fogadták el, amely kimondta, hogy minden feltétel megérett és a felkelés immár elkerülhetetlen. A következő napokban megválasztották a felkelés katonai vezetőségét is. Az októberi felkelésben jelentős fegyveres erők álltak a bolsevik párt mögött, élükön a petrográdi Vörös Gárdával, amelynek létszáma a harcok során 40 ezer főre nőtt. A forradalom e fegyveres élcsapatát több százezer vörösgárdista volt még hajlandó támogatni Oroszország többi városában. A petrográdi helyőrség forradalmi katonáinak száma a felkelés kezdetén meghaladta a százötvenezret. A bolsevikok oldalára átállt balti flottában több mint nyolcvanezer matróz és mintegy hétszáz hadi-, s kisegítő hajó teljesített szolgálatot. Tekintélyes katonai ütőeröt jelentettek ezek az alakulatok a forradalom oldalán, s mögéjük több millió katona sorakozott fel a fronton és a hátországi helyőrségekben. Legfőbb támaszukat azonban a munkások és a szegényparasztok jelentették szerte az országban, akik készen voltak rohamra indulni a kapitalizmus ellen. Az Ideiglenes Kormány ugyancsak összpontosította az ellenforradalom fegyveres erőit, a bolsevikok azonban jelentős túlerőt alkottak e csapatokkal szemben. Az Ideiglenes Kormány kilátástalan helyzetbe került. A döntő eseményekre október 24-én (november 6-án) került sor. A Szmolnijba érkeztek a II. összoroszországi szovjet- kongresszus küldöttei, s oda irányítottak több vörösgárdista osztagot, forradalmár katonákból és matrózokból álló egységet is. A városba vezető utakat védő helyőrségi csapatoknak parancsot adtak, hogy egyetlen ellenforradalmi egységet se engedjenek be Petrográdba. Október 24-én (november 6-án) este Lenin megérkezett a Szmolnijba, és személyesen is átvette a fegyveres harc vezetését; a forradalmi erők megkezdték mindent eldöntő támadásukat. Tervszerűen foglalták el Petrográd stratégiai pontjait. Reggelre a főváros a felkelő nép kezébe került. November 7-én reggel a Forradalmi Katonai Tanács elfogadta az „Oroszország polgáraihoz!” kezdetű felhívást, amelyet Lenin szövegezett, s amely tudtul adta, hogy megdöntötték az Ideiglenes Kormányt. A. SZIROTKIN A Szovjetunióban foglalkoznak egy nemzetközi legénységű Mars-utazás terveivel - hangzott el egyebek között azon a sajtótájékoztatón, amelyet a világ első műholdjának, a szovjet Szputnyik-1 felbocsátásának 30. évfordulója alkalmából rendeztek hétfőn Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A tájékoztatón Alekszandr Szerebrov űrhajós beszámolt a szovjet űrkutatás jelenlegi feladatairól és a tervekről is. A szovjet űrkutatás távolabbi tervei közül a legérdekesebbként egy nemzetközi BUDAPEST -A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek és testületéinek vezetői hétfőn a Minisztertanács munkaprogramjával összefüggő időszerű feladataikat vitatták meg. Bevezetőt Láng István főtitkár mondott, az értekezleten részt vett és felszólalt Berend T. Iván, az Akadémia elnöke és Tétényi Pál, az OMFB elnöke. * Az ENSZ Emberi Települések Bizottsága, a HABITAT kezdeményezésére a Föld országaiban hétfőn tartották először a HABITAT világnapot. A településfejlesztés és lakásépítés fontosságáról, időszerű feladatairól volt szó a budapesti településfejlesztési konferencián is, amelyet hétfőn rendeztek a Magyar Urbanisztikai Társaság székházában. A tanácskozáson ösz- szegezték a HABITAT részére végzett magyar szakértői munkák eredményeit és áttekintették a Budapesten rrfüködő ENSZ legénységű Mars-utazás megvalósítását említette, amelyről a szovjet és az amerikai tudományos akadémia között már folynak a tárgyalások. Ennek a repülésnek az előkészítése azonban még nagyon sok munkát igényel. A legfontosabb, hogy ezzel kapcsolatosan olyan problémákat meg tudjanak oldani, mint a nagy terhek világűrbeli szállítása, illetve az ember hosszú időtartamú világűrbeli tartózkodása, hiszen egy ilyen út a Marsra és vissza két évig is eltarthat. HABITAT Kelet-európai Regionális Iroda eddigi tevékenységét. PEKING - Pekingbe érkezett hétfőn Igor Rogacsov külügyminiszter-helyettes, a szovjet kormány különmegbízottja, hogy részt vegyen a szovjet-kínai politikai konzultációk következő fordulóján. Igor Roga- csovot a repülőtéren többek között Csien Csi-csen, a kínai kormány különképviselő- je, külügyminiszter-helyettes fogadta. A kapcsolatok normalizálását célzó tanácskozássorozat újabb fordulója október ha- todikán, kedden kezdődik a kínai fővárosban. SALVADOR - Háromévi szünet után vasárnap San Salvadorban ismét tárgyalóasztalhoz ültek a polgárháborús felek. Napoleon Duarte államfő, illetve a Fara- bundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) küldöttsége a pápai nunciatura épületében kezdte meg a tárgyalásokat. PANORÁMA Párizsi és bezonsi útinapló (1.) Rózsák és ölelések az Orly-n Újsághír: „Tizenkét tagú delegáció utazott tegnap délután Szekszárdról Be- zonsba. A csoport tagjai ottlétük tíz napja alatt többek között részt vesznek az FKP lapjának, a L’Humanité fesztiválján is. (Tolna Megyei Népújság 1987. szeptember 12. szombat.) ♦ Tizenkét szekszárdi fiatal életének jelentős napja: 1987. szeptember 11-e, péntek. Négy lány-asszony és nyolc férfi pontosan délben a KISZ Szekszárd Városi Bizottságán ellenőrzi útiokmányait. A Francia Köztársaság budapesti nagykövetségének vízumát, a megyeszékhely francia testvérvárosába viendő ajándék- csomagokat, a több tucatnyi Szekszárdi Óvöröst és a némi valutát, majd előáll a KISZ-titkárokból és aktivistákból álló delegációt a Ferihegy 1-re szállító két mikrobusz. Röviddel 12 után Kolbert Margit, a Tolna FÓKUSZ munkatársa, a delegáció vezetője ellenőrzi a létszámot és a következőkben felsorolt fiatalok elindulnak tíznapos látogatásukra Bezonsba. (A delegáció tagjai: Körösi Miklós tolmács, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Tolna Megyei Igazgatóságának munkatársa, Királyvári Éva, a Tolna Megyei Tanács V. B. Csecsemőotthonának gondozónője, Aubert József, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát gépjárműelőadója, Szüle László, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat ügyvitelszervezési csoportvezetője, Galla József, a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat villanyszerelője, Bernáth László, a Szekszárdi Húsipari Vállalat üzemvezetője, Szigeti Tibor, a TOTÉV hidegburkolója, Vigh Ferencné, a Szekszárdi Szabó Szövetkezet diszpécsere, Márkus Judit, a BHG szekszárdi gyárának elektromos vizsgálója, H. Szabó Ferenc, a BHG üzemvezetője és jelen sorok írója. ' Pontban öt órakor a MALÉV-Air France közös üzemeltetésű, 558-as járatszámú TU-154-es repülőgépének kapitánya köszönti a fedélzeten a KISZ-eseket, és a gép fokozatosan úgy éri el a tízezer méteres repülési magasságot, hogy észre sem vesszük. Frissítőkendő, kiadós ebéd, természetesen vörösborral, és akkor lepődünk meg, amikor úgy fél hét tájban az utaskísérő hölgy közli velünk, hogy Zürich felett repülünk. Ilyen magasságból természetesén a felhőket látjuk, ám azok aztán tejfehérek. A hangulatot a várakozás tölti meg, majd egyik társunk este hétkor meglátja az Eiffel-tornyot. A látogató rácsodálkozik a francia fővárosra, ahol több, mint tízmilliónyi ember él. Monumentálisán terül el, mégis kristály- tisztán kivehetők a „világ fővárosának” mindenki által ismert nevezetességei. Kiváló kapitányunk már le is tesz bennünket a híres Orly-repülőtérre, helyesebben ebbe a rengeteg gépet indító és fogadó városba. Boeingek, magángépek tömkelegét látjuk. Amott egy lengyel, másutt egy izraeli, marokkói gép és ebben a millimé- ternyi pontossággal és szervezettséggel irányított bolyban állapítjuk meg, hogy: megérkeztünk. Ha bolyt mondtam a gépekre, legalább ezt mondhatnám a várócsarnokban ösz- szezsúfolódott emberekre is. Iszonyatos sokan vagyunk. Franciaországban dolgozó vagy tengődő színesek és marokkóiak, lengyel és jugoszláv vendégmunkások várják családtagjaikat. Másutt aktivisták nagy táblákkal keresik a Francia Kommunista Párt központi lapjának kétnapos ünnepségére ma érkező kommunistákat. Mi pedig csak az első másodpercekben lepődünk meg a fekete zsávolyruhá- ba öltözött, ujjúkat a villámgéppisztoly ravaszán állandóan ott tartó rohamrendőrökön. Az utóbbiak, mint később sok helyütt magunk is tapasztaljuk, fontos szereplői a francia politikai életnek és a nyugodtságnak. Aztán tolmácsunk felkiált, s már a bezonsi testvérvárosi bizottság vezetőinek és aktivistáinak adjuk a négy puszit merthogy franciahonban annyi dukál. Először meglepődünk, hogy Madame Clara Anti- vackison, a bizottság irodájának vezetőjén és Madmoiselle Le Corre Francoison, a szabaidő gyermekközpont vezetőjén, delegációnk kísérőjén kívül testvérvárosunk polgármestere, Jacques Leser úr is eljött fogadásunkra. Lányaink már csodálatos francia rózsával kezükben szállnak fel a buszra, Bezons várostábláján mi férfiak pedig olvashatjuk ezt a kiírást; amely azt adja mindenki tudtára, hogy ez a város Szekszárd testvére. Ülünk a Notre Dame tetején Clara Antivackis asszony - magyar származású és kereken tizenöt éve él Franciaországban - még a másfél órás reggeliidöt sem hagyja ki, hogy információit megossza velünk. Bezons, megtudjuk, kereken hatvan éve kommunista vezetés alatt áll. Nem könnyű immáron a helyzetünk, mert a Mitterrand-időszak alatt a városi tanács vezetésébe jobboldaliak is bekerültek és állandóan nehezítik a helyzetüket. Szekszárd és Bezons október 23-án ünnepli testvérvárosi kapcsolat huszadik évfordulóját. Az önkéntes, befizetéses alapon szerveződő be- zonsiak nagyon, de nagyon készülnek az ünnepre. Egyelőre ennyit írok fel útinaplómba, amikor az étkezést örökösen lezáró ca- mambert sajt elfogyasztása után beülünk a városi buszba, mert úticélunk: a Notre Dame. Bezons, Párizs egyik peremvárosa, közel húsz kilométernyire van Franciaország szívének minden hírességétől. Ezért kinttartózkodásunk tíz napja alatt mindig a francia fővároson keresztül megyünk mindenhová és mindig új és új élményeket szívunk magunkba. A Defénse. Hihetetlen és lenyűgöző. A Defénse olyan, mint New York egy szelete. A francia mítosz, a nacionalizmus és az építőművészet kerek fél évtized alatt itt felépített egy harminc-hetven emeletes, eltolt szintű króm, nikkel és üvegből álló XXI. századi várost. Az ellenpont az ősrégi Notre Dame. Először csak lábainál állunk és senki sem szól semmit. Az áhítat percei ezek. Tisztelgés a XI. század építőmestereinek és szembesülés Quasimodóval. Velünk együtt és mellettünk ott az egész világ. Négerek, arabok burmusz- ban, kínaiak nádkalapban. Zsongás, megszámlálni is sok nyelven. Amott ögy művészkalapos levendulaárus szamaras szekeréről kínálja veszett drága parfümjeit, a székesegyház elé pedig most áll be két Gdansból jött és mozgássérültekkel teli busz. A szekszárdi stáb pedig az egyembernyi széles csigalépcsőn megmászik közel háromszáz lépcsőt, míg a Notre Dame tetejére ér. Alattunk mindaz, amiről eddig csak olvastunk. A Szajna, a Diadalív, a Sacre Coeur, a Champs Elysées. Ülünk a Notre Dame tetején és hazagondolunk. Megsokszorozzuk önmagunkat, szeretteinkkel vagyunk. A Pompidou-palota és a narkósok A Bouborg, vagy más néven a Pompidou-palota olyan mint egy szupermodern gőzhajó. Párizs világhírű kulturális központjában visznek egyre föl bennünket a mozgólépcsők. Amott a több milliónyi kötetes könyvtár, másutt a legvadabb, ám mégis kedves, gyermekgyur- mázásra emlékeztető és dadaista színekben pompázó szoborrengeteg. Alattunk pedig a téren a zsibvásár, a népünnepély, a téboly. Kínai bűvész ejti ámulatba a tízezres közönségét, rögvest mellette chilei menekült együttes hazájáról énekel. Az utca festőművészei ötven-száz frankért bárkit lerajzolnak. Erőművészek a makadám- kőhöz vágják az erejüket túlbecsülőket, tőlük alig méternyire pedig koszosán, büdösen, állattá változottan csorog a nyáluk a narkósoknak. Mindeközben pedig a Bouborg melletti mobilkút játékos örömet kínál nekünk. A napot a Defénse- ban zárjuk. Gershwin Kék rapszódiáját nézzük meg egy óriási szökőkúton. Merthogy a több, mint kétszáz szökőkútnyalábot a zene akkordjaira számítógépen beprogramozták. (Folytatjuk) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS ' (A szerző felvételei) Az ismeretlen katona emlékművénél Az első percek a Notre Dame lábánál
