Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

1987. október 5. ^EPÜJSÄG 3 Heil János viszonylag „könnyen” kezdhette a háza építését. Az OTP-nek ugyanis vissza(el)adta a lakását, így volt induló tőkéje. S amint már lakható lesz a háza, akkor a nagyszülő házát is eladják, számára kis lakosztályt építenek a ház­ban, akkor nagy adóssággal ugyan, de már lesz lakás, három generációnak. * A szekszárdi Kun Béla utcában, a vala­mikori szurdik medrében, oldalában vett telket. A Kun Béla utca elején csak éppen annyi terület volt, hogy két ház elférjen rajta. Itt van a víz, a villany, a csatorna, most már a gáz is. Tehát csak el kellett kezdeni az építkezést.- A ház 150 négyzetméter alapterületű lesz. A tervet a három generációnak- nagymama, a két gyerek és a szülők - Schäffler István készítette. A szomszé­dunkban kiadták a munkák igen nagy ré­szét egy gmk-nak. Én pedig magam csi­nálom. Úgy kell ezt érteni, hogy legalább húsz éve eljárok már barátokhoz, isme­rősökhöz építeni. S ha a munka fogós- alapozás, betongerendák, födémek berakása, stb. -, akkor jönnek a társaim. Legalább félmilliómban van eddig a ház. Tanulni lehet Heil Jánostól. Ugyanis egy éve kezdte a barátkozást az építke­zés gondolatával, s az idén tavasszal már alapozott, most az első szintnél állnak. Miután a TOTÉV-nél dolgozik, van ta­pasztalata az építkezésekkel kapcsolat­ban. lakossága évtizedekig kitartóan és ered­ményesen harcolt az önálló községi lé­tért, mindig adtak falujuk szépítésére és gyarapítására, így már ezért is érdemes volna névtelen olvasónknak odaállnia a falugyűlés elé és megmondani, hogy ne­ki nem kell a kultúrház. Talán lennének, akik vitatkoznának vele. A demokratizmus megteremthető. Ha másként nem, hát „felülről”, olyan törvé­nyek, más jogszabályok és eljárási intéz­kedések útján, amelyek lehetőséget ad­nak arra, hogy a demokratizmus a társa­dalom minden életének minden szférájá­ban jelen legyen. A demokráciát viszont nem lehet csak rendeleti úton létrehozni. A társadalmi gyakorlat és a jogi keretek csak a formát jelentik. A tartalomnak legalább két olda­la van. A hatalmi helyzetben lévők és mindazok, akik az adott témában a másik oldalon vannak, akikre vonatkozik az adott ügy, jelenség, döntés, vagy annak végrehajtása. Nem szembenállásról van itt szó, hanem szükségképpen eltérő né­zőpontokról - csak az egyszerűség miatt beszélünk két félről, mert természetesen sok pólus szerepelhet a gyakorlatban, amelyek abból adódnak, hogy eltérő né­zőpontból és érdekek szerint szemlélik az adott témát. Mindenki érdekei szerint dönt ugyan, csak az a kérdés, hogy a rö­vid távú és egyéni, vagy a hosszabb távú közösségi érdek győz-e a döntéshoza­talnál. Előfordulhat, hogy a döntést hozó és a demokratikus testület nem ért egyet ugyan, de az adott közösség érdekeit mégis az képviseli, aki látszólag nem akar semmiképpen demokratikus lenni. Példát sajnos könnyű hozni a társadal­mi élet sok területéről. Egy-egy fejlesz­tést, és ebben az esetben lehet ez pél­dául szekszárdi tornacsarnok is, nehéz elfogadtatni a közvéleménnyel, vagy ha jobban tetszik, a választópolgárral. A szekszárdiak nagyon idegesek, ha tor­nacsarnokról hallanak, pedig egyértel­mű, hogy a lakosságnak az a valóságos érdeke, hogy ezen a megyeszékhelyen is legyen egy sok funkcióra alkalmas, a kor színvonalának megfelelő tornacsar­nok. Ez tulajdonképpen mindig is hiány­zott. Itt tehát igazán nem az a kérdés, amit a lakosság többsége állít, hogy felesle­ges, sokkal inkább az, hogy miért csak ebben az időszakban kezdték építeni, és miért nem halad gyorsabban az építke­zés. Itt van mindjárt a többségi elv, emire sokan nagyon szívesen szűkítik le a de­mokrácia fogalmát. Nagyon sokan azt hi­szik, hogy a többség véleménye az feltét­lenül mérvadó, pedig nem így van. Ugyanis nem lehet „népszavazással szobrot csinálni” - mintahogyan ezt jó tíz éve Kiss István Kossuth-dijas szobrász- művész, az MSZMP KB tagja lapunkban nyilatkozta. És a beszélgetés egyáltalán nem arról szólt, hogy ő önmagának alkot, és nem kíváncsi azok véleményére, akik a művet „használni” fogják. Éppen ellen­kezőleg arról beszélt, hogy a művészek­nek meg kell ismernie nemcsak a teret, ahol a mű állni fog, de az ott élőket és éle­tüket is, hogy aztán a szobor éljen az adott közösségben és kifejezze az ő ér­zéseiket, gondolataikat is. Szobrot csi­nálni viszont a művész tud és mindezek ismeretében nagy valószínűséggel, job­bat, mint e nélkül. Övé persze a felelős­ség is. Dönthetett úgy egy falu elöljárósága, hogy becsukja a klubkönyvtárat, mert nincs rá pénz, dönthet úgy egy vállalat - bár itt azért megkérdezhetnénk, hogy miért -, hogy bezárja a kistelepülések mozijait, de nagy kérdés, hogy ez a válla­lat érdekén kívül szolgálja-e másokét is. Vannak kérdések, amelyekre a de­mokratikus döntés előtt szakemberek­től kell kérni az alternatív válaszokat, mert csak azok között célszerű választani, nem pedig hozzá nem értők szavazatai alapján biztosan hibás döntést hozni. A valóságos és működő demokrácia tehát igen bonyolult rendszer, amelynek a karbantartásáról mindannyiunknak gondoskodni kell, mert magától „nem megy”. IHÁROSI IBOLYA A vállalat támogatást nyújt minden dol­gozójának, kinek vissza nem térítendő hitelt, másnak fuvarkedvezményt, és van, akinek gépet ad. Természetesen szigorú bizonylatolás ellenében. Fizetni kell min­denért. Azonban a vállalati segítség kevés. A legtöbb gondot a különféle anyagok be­szerzése okozta. Előrelátó ember lévén Heil János, még akkor vette meg a báta- széki porotont, amikor éppen olcsóbban adták. A valamivel több mint 2600 36-os falazóanyagot a Volán az építkezés szín­helyére szállította, pontosan a megbe­szélt időben és mennyiségben. A minő­séggel van baj. Nincsen olyan raklapos szállítmány, amelyik első osztályúnak ér­kezett ugyan, de ne lenne rajta legalább 8-9 törött sarkú, vagy éppen porrá tört tégla. Ugyanis a rakatba nem lehet bele­látni. „Évekkel ezelőtt - mondja az építő ember - jobb volt a bátaszéki anyag mi­nősége.” Meg is mutatta a rakatot. Kevés vigasz, hogy minőségi reklamációját el­fogadták, s fizetett is a vázkerámia. A kisméterű téglát - kéményhez, pin­céhez, áthidalók készítése céljából - ugyancsak ötven-száz kilométerről szál­lították, ömlesztve. De a kisméretű téglát is akkor tudta megvenni, amikor árked­vezménnyel kínálták a cégek. A vasbeton gerendák beszerzése sem okozott gondot. Mert a közel száz külön­féle méretű vb-gerendát, akkor és ott vet­te meg, ahol a legkedvezőbb volt az ára. Igaz, a fuvar minden tételnél óriási, de portékát akkor kell venni - holt időben, építkezési szünet alatt, télen például -, amikor a gyártó vállalatnál még az irodá­ban is eladásra váró anyag van. A hidasi üzemből például 20 százalékkal olcsób­ban hozta még akkor, amikor havazott, a béléstesteket. A folyami kavics, azaz a sóder beszer­zése kezdetben kilátástalannak tűnt. Ugyanis a dombori kirakodót megszün­tették. Dunaföldvárról, Paksról ígértek folyami kavicsot, ám időközben Baja is közbelépett, majd nem lévén sóderja föl­mondta a megállapodást. így szerencsé­jére Heil Jánosnak, vállalkozott egy gmk fuvarozó csapat, akik mindig időre, még az építkezés tényleges kezdése előtt, odavittek minden kavicsot, homokot, mészhidrátot, cementet. Egyébként e két utóbbi kötőanyagból az ellátás a legmeg­bízhatóbb. Rengeteg vasanyag kell egy ilyen ház­hoz. Említettem már, hogy aTOTÉV segíti a dolgozóit. így jutottak hozzá, hivatalos áron különféle betonacélokhoz. Az ajtók, ablakok magas ára, és az a tény, hogy nem lehet egységes és jó por­tékát kapni, így a Kun Béla utcai házban a több mint 25 ajtó, ablak, stb. saját készí­tésű lesz. Az építő mestersége ugyanis asztalos. Persze, könnyű ezt mondani. De sehol e hazában nem lelhető jó minő­ségű asztalosipari munkára megfelelő deszka... Amikor szomszédjától híreket hall, ter­mészetesen az információ kölcsönös, azonnal kocsiba ül, száguld a portékáért. Legutóbb például egy maszek építő­anyag-kereskedőtől, Siófokról hoztak csempét. Az asztalosáruk, ajtók, ablakok, a terv szerint készülnek, hiszen a tervező gya­kori látogató - még segítő is, ha ne­héz munkáról van szó, az építkezésnél. A legnagyobb gond pillanatnyilag, hogy az országban nem lehet vásárolni a tetőhöz szükséges gerendákat. Az épí­tőipar áttért az ilyen-olyan madárkalic- kás tetőhöz, elhagyva a lapostetőt, s a készletekben lévő anyagot minden hely­ről fölvásárolták. Heil János a háza előtt, munkára készül Még biztatás sincs arra vonatkozóan, hogy belátható időn belül érkezik tetőké­szítéshez anyag. Pedig Heil János még idén tető alá akarta hozni a házát, jövőre ugyanis az OTP-vel kötött szerződés ér­telmében ki kell költözniük. De hova, ha nincsen a fejük fölött tető. És még egy hiánycikk: az országban nem kapható válaszfal, sem a 10-es, sem a 12-es vastagságúból... A csempéről, burkolókról már szóltunk - ez is hiány­cikk. ^ Igaz az is, el kell ismerni, hogy az igények nagyok és magasak. Manapság a fehér fürdőszoba-csempézést póri do­lognak tartják. * Heil János beszélgetésünk végén azt mondta, hogy a házépítésnek egyelőre még a munkáját érzi, a sok futkosást. Szabadságon régen nem volt, külön­munkával, hétvégeken készült otthona építésére, gyűjtötte a pénzt. Belátható időn belül azonban az építkezéssel nem hagy föl. Bár. maga csinál mindent, gerendák berakása, béléstestek fölhordása, a pin­ce falazása, a csőszerelői munkák, még­is nem lehet tudni, hogy a következő évti­zedben még kinek, hova kell menni visz- szasegíteni a Kun Béla utcai háznál vég­zett munkát. Ha elkészül a ház, akkor - a saját mun­kát, a kalákát nem számítva - körülbelül másfél millió forintba kerül. Riportalanyunk a fentiekből kitünhe- tően jól sáfárkodik idejével, pénzével. Nem lehet az ő módszerét másnál elmon­dani, hiszen ahány ház, annyi szokás, beszerzési lehetőség, tőkeerő, kaláká­ban segítők és vállalat, amely vezetői tudják, hogy manapság a magánerős családi házak építését jobban kell támo­gatni. * Amikor már jól kibeszéltük magunkat, azt mondta Heil János: Ennek a háznak az örömeit, azt hiszem, leginkább gyere­keim érzik majd, nekem örökké lesz itt dolgom. PÁLKOVÁCS JENŐ MÚZEUMAINK „Bárhol tartózkodott is, az igazi ott­hon fogalmát ez az egyszerűségében is megmagyarázhatatlan varázzsal ható öreg ház jelentette Babits Mihály számára. Hogy melyik esztendőben épült az „öreg Kelemen-ház" - ahogy a régi szekszárdiak nevezték - nem tudjuk bizonyosan. Műemlékjegyzékeink szerint 1780-1800 körül épülhetett. Építője igen szép pontot választott: ahol az út áthidalja a Sédet, középső szakaszának kiszélesedő kanyarula­,Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőlőlugas alatt.. tában áll a ház, a copf stílus egyszerű, késői jegyeit viseli” - írja Vendel-Mohay Lajosné, a Babits-kutató a nagy köl­tő szülőházáról, a szekszárdi Babits Mihály u. 13-ról. Az emlékház valósággal zarándokhellyé lett különö­sen 1967 óta, amióta eredeti környezetében, eredeti bú­torokkal berendezve mutatja be a költő és családja em­léktárgyait, könyvtárát, leveleket és egyéb dokumentu­mokat - a szülővároshoz, a szülőházhoz ragaszkodás megannyi jelét. Wigand Edit Szekszárdon készített szobra 1927-ből ,lgy én is, amint visszatérek egyre anyaföldemre, úgy térek vissza, Dante, tájaidra!”

Next

/
Thumbnails
Contents