Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

1987. október 5. /^toÜu'N 4 MÉPÜJSÁG ÖN KÉRDEZ A szekszárdi szüret két napján lapunk szerkesztősége is kitelepült az ünneplő emberek közé egy pavilonba, a Sajtóház mögé. Munkatársaink ott találkoztak olva­sóinkkal, akik ez alkalommal is megtiszteltek bennünket bizalmukkal. Elmondták nemcsak véleményüket a lap­ról, de tanácsot is kértek ügyes-bajos dolgaikban jogi tanácsadónktól éppúgy, mint a panaszos ügyekkel fog­lalkozó munkatársunktól. Ez alkalommal nem a levelek­ből, hanem az élőszóban elmondott panaszokból készült összeállításunk. Lesz-e német nyelvű műsor a városi tévében? Nagy Lajos szekszárdi olvasónk azt kérdezte, hogy más nagyobb városok­hoz hasonlóan a szekszárdi kábeltele­vízió miért nem teszi közzé az osztrák televízió programját, illetve miért nem sugároz német nyelvű műsorokat. A kérdésre Szűcs László János, a Szekszárdi Képújság szerkesztője vá­laszolt:- Jelenleg a szekszárdi városi televí­zió képi adásaihoz szükséges technikai berendezések beszerzéséről tárgyalá­sok folynak. A városi televízió Képújság szekciója már két éve működik, amely közhasznú információkat, híreket ad tovább, illetve a városi eseményekről számol be. Amennyiben - a közeljövőben - a szek­szárdi városi televízió megkezdi adá­sainak sugárzását, akkor is elsődleges fontosságú feladatának a megyeszék­hely életének naprakész bemutatását tekinti. A kedves olvasónk érdeklődését köszönjük, a városi televízió működé­sében javaslatként számításba vesszük és lehetőség szerint hasznosítjuk. Telefonszámunk: 16-211 7101 Miért nem fizetett az Állami Biztosító? Böröcz István fácánkerti olva­sónk lakóházá­nak műanyag esőcsatornáját az elmúlt nyár nagy jégesője tönkretet­te. A kárt jelezte a biztosítónak, mivel lakóházára biztosítása van, a kárszak­értő meg is jelent, s a kárt 1050 forintra becsülte fel. A pénzt azonban hiába várták. Mikor érdeklődtek, hogy miért nem kapták meg, a kérdésre az volt a válasz, hogy a pénzt nem fizethetik ki, nem jár, mivel a kár házon kívül történt, s erre a biztosításuk nem szól. Panaszosunk problémáját továbbí­tottuk az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatóságának, Papp Júliának, aki azt válaszolta:- Böröcz István MÉB-biztosítással rendelkezik. A helyszínen eljáró kár­szakértő megállapította, hogy a jégve­rés kizárólag a műanyag esőcsatorná­ban okozott kárt. A kötvényfeltételek II. fejezete tartal­mazza a biztosítási eseményeket. Ezen belül a 11. pont egyértelműen rögzíti, hogy a jégverés által okozott károk kö­zül csak azokat térítjük meg, amelyek az épület tetőzetében keletkeztek. E meghatározás szerint a biztosító kockázatviselése a jég által összetört cserépre, palára, műanyag tetőre vo­natkozik. Levélcímünk: Szekszárd, Postafiók: 71 Mikor kerül sor az út burkolatának felújítására? Horváth Ferencné szekszárdi olva­sónk elmondta, hogy Szekszárdon, a Kilátó utcában körülbelül 15 éve ké­szült el az út, ha azt - ma már - egyálta­lán annak lehet nevezni. Ugyanis ami­óta átadták rendeltetésének, nem csi­náltak vele semmit, nem javították, nem korszerűsítették. A hideg tél fo­lyamán fölfagyott a burkolat, megre­pedezett, kátygs lett. Az utca azóta is poros, rendezetlen. Még ezt tetézi az is, hogy járda sem készült. Olvasónk azt kérdezte, mikor lehet számítani arra, hogy ennek az utcának a burkolatát rendbe teszik, kijavítják. A szekszárdi Városi Tanács V. B. mű­szaki osztályának megbízott osztály- vezetője, Szeleczky József válaszolt:- Az utcában van betonburkolatú út, ami bazaltbetonból készült. Elmondhatom, hogy az utca lakóinak gondja ismert, s tény, hogy az út nem a legjobb állapotban van, rossz a minő­sége. Azt is tudjuk, hogy minél előbb sort kell keríteni ennek a felújítására, de hogy mikor kerül erre sor azt nem tudni. A fenntartási, felújítási keretünk ugyanis annyira behatárolt, hogy első­ként a tömegközlekedési utak javítását kell elvégezni, melyek jelentős forgal­mat bonyolítanak. Az útnak ebben az ötéves tervben va­ló teljes felújítását nem tervezzük, de a kritikus helyek kijavítására feltétlenül sor kerül. Ml VÁLASZOLUNK Légfüggöny a folyóban Svédország második legnagyobb vá­rosa, Göteborg a Göta folyóból jut ivóvíz­hez. Svéd mérnökök most sűrített leve­gős „függönnyel” akarják megakadá­lyozni az Északi-tenger sós vízének be­áramlását a folyóba. Dagálykor, erős szél által hajtva, a tengervíz olykor 15 ki­lométeres távolságra is behatol a folyóba a torkolattól számítva - ilyenkor ki kell kapcsolni a várost ivóvízzel ellátó vízmű­vek gépeit. A nagyobb fajsúlyú sós tengervíz a la­pos folyómederben behatol a könnyebb édesvíz alá. Ennek megakadályozására likacsos levegőcsöveket fektettek a me­der mélyére - keresztben a vízáramlás irányára. A csövekből kiáramló légbuborékfüg- göny megakadályozza a nagyobb fajsú­lyú sós tengervíz beáramlását és kevere­dését a folyó vízével. Az immár több éve folyó kísérletek arra vallanak, hogy a vé­dő légfüggöny csak rendkívüli viharda­gály esetén hatástalan, tíz esetben kilenc alkalommal azonban sikerült vele a sós tengervíz beáramlását hatásosan lefé­kezni. Az erdőkről és a vadgaz­dálkodásról szóló törvény végrehajtására kiadott jog­szabályt módosítja a Minisz­tertanács 33/1987. (IX. 1.) számú rendelete, amely sze­rint az állam és a szövetkezet tulajdoná­ban lévő, továbbá szövetkezet közös használatában levő erdő magánszemély tulajdonába nem adható. Kimondja a jogszabály azt is, hogy magánszemély erdő tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 6000 négyzetméter erdő le­gyen. Ebből a szempontból a házastár­sak és kiskorú gyermekeik, azaz a csa­ládtagok tulajdonát együttesen kell fi­gyelembe venni. Ha öröklés, elbirtoklás, házasságkötés vagy örökbefogadás folytán többlettulajdon keletkezik, a tulaj­donos köteles két éven belül a töblettu- lajdont olyan mértékben elidegeníteni, hogy a család tulajdonában 6000 négy­zetmétert meghaladó erdő ne maradjon. Ha a tulajdonos az elidegenítési kötele­zettségének nem tesz eleget, az erdőfel­ügyelőség a többlettulajdon értékesíté­sét rendeli el. Tudni kell azt is, hogy az er­dőgazdálkodás keretében az erdő tulaj­donosa /kezelője, használója) köteles az erdő egészségi állapotát figyelemmel kí­sérni, a veszélyeztető tényezők észlelé­sét az erdőfelügyelőségnek haladéktala­nul jelenteni, a védekezés érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a 8/1987. (IX. 1.) MÉM számú rendeletével a földről szóló törvény vég­rehajtását szabályozza. Kiemelendőnek tartjuk e jogszabály­nak azt a rendelkezését, amely szerint az érdekelt mezőgazdasági nagyüzem a földrendezés elrendelését akkor kérheti, ha a kialakítani tervezett, nagyüzemi me­zőgazdasági művelésre alkalmas terület­hez (nagyüzemi tábla kialakításához) szükséges valamennyi földre megkísé­relte az önkéntes földcserét, a földrende­zés elrendelése iránti kérelmében pedig ismertetnie kell - többek között - az ön­kéntes földcserére tett ajánlatot és az elutasítás indokait is. Előírja a jogsza­bály, hogy a földrendezést úgy kell vég­rehajtani, hogy az a folyamatos mező- gazdasági munkákban ^avart ne okoz­zon, előírja azt is, hogy az elrendelő hatá­rozatot kiknek (mely szerveknek) kell megküldeni, s hogy az érdekelteket a bir­tokba adás helyéről és időpontjáról sze­mélyre szólóan írásban kell értesíteni. Részletesen szabályozza a rendelet a művelési ág megváltoztatása iránti, a ter­mőföldnek a termelésből való kivonása iránti kérelem elbírálása esetén követen­dő eljárást, rendelkezik a művelési köte­lezettség elmulasztása miatt kiszabott földvédelmi bírságról, a Földvédelmi Alap részéröl adható vissza nem téríten­dő és visszatérítendő támogatásról is. Mindkét említett jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 38. számában jelent meg és ez év szeptember 1. napján hatályba lé­pett. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyel­met a Pénzügyminisztériumnak a Taná­csok Közlönye idei 21. számában megje­lent arra az Útmutatójára, amelyet a gaz­dálkodó szervezetek részére adott, s amely az adó- és árreform feltételrend­szere és az átállás előkészítése tekinteté­ben ad részletes eligazítást, ismerteti az árrendezés irányelveit, a személyi jöve­delemadó bevezetése miatt a vállalati bér- és keresetnövekedés (bruttósítás) módszerét, a gazdálkodó szervezetek és vállalkozók jövedelemszabályozásának irányelveit, ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy előzetes jellegű, mégis a gazdálko­dók széles körű felkészítését szolgálja. Dr. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Nátha ellen sós víz Ha a csecsemő orra eldugul, nehézsége támad az ivásban és a légzésben. Egy svájci gyermekorvos egyszerű szert: sós vizet ajánl arra, hogy a csecsemőknek és kisgyermekeknek nátha miatt eldugult orrlyukait megtisztítsák. Szerinte az orr nyálka­hártyájának csillószőrei folyamatosan működnek, ha az orrba egy-két óránként 2-3 csepp élettani konyhasóoldatot csepegtetünk bele. Ez az oldat házilag is elkészíthe­tő: fél liter vízben egy kávéskanálnyi konyhasót kell feloldani. Ennek az egyszerű szernek meg van az az előnye a szokványos orrcseppekkel szemben, hogy a nyálkahártyát nem a vérkeringésen keresztül lohasztja le, s ezért nincsenek - még ritka esetben sem - mellékhatásai. Dédapáink víg kedélye Kevés mesterember dicsekedhet az­zal, hogy életében egyetlen alkalommal sem kifogásolták a munkáját. Manapság alig-alig találni ilyet, a régi időkből is mindössze egyről van tudomásom: a tisztébe 1894. október 13-án kinevezett, faddi születésű Báli Mihályról, aki hivata­los nyelven szólva állami ítéletvégrehajtó, közkeletűbben megnevezve pedig hóhér volt. Kinevezésekor az újságok tele vol­tak a nevével, az egyik helyi, a Tolnavár­megye, nem kis büszkeséggel irta: „Ilyen állás csak egy van az országban, és az erre való ember is Tolnamegyéből került ki”. A sajtó érdeklődő szívessége Bálit is szólásra késztette, amint arról hírt adott a fenti újság október 28-i híre: „Az új hóhér hálája. Báli Mihályt, az új hóhért igen meghatotta, hogy a napilapok annyit és olyan barátságosan írtak róla, s ezért in­díttatva érezte magát a lapokhoz a követ­kező köszönő iratot intézni: Tekintetes Szerkesztőség! Nem tudom eléggé kife­jezni forró hálámat és mély köszönete- met a tek. szerkesztőségnek azon igazán lekötelező jóindulatáért, mellyel kinevez- tetésem alkalmával személyemmel fog­lalkozni kegyes volt. A tek. szerkesztő­ségnek viszontszolgálatra kész híve: Báli Mihály m. kir. hóhér”. Azt hiszem, nem csalódom, néhány szerkesztőt ugyan­csak kiverhetett a hideg veríték, ha arra a bizonyos viszontszolgálatra gondolt... A szolgálat a kulcsa annak a történet­nek is, amely megyénk kiváló szülötté­nek, Wosinsky Mórnak adomájában rej­lik a Közérdek 1907. október 26-i számá­ban: „Mikor Wosinsky még az Apponyi kegyurasága alá tartozó három község­nek plébánosa volt s onnét járt a mucsi határban lévő lengyeli sáncra az ásatá­sokat ellenőrzendő, kántortanítóját is többször magával vitte. Mivel pedig Wo- sinskyt kezdettől fogva haláláig mindenki kanonokságra, sőt püspökségre pre­desztinálta, kántortanítója is menet köz­ben tréfásan erre célzott és kérte, hogy­ha netán valamikor püspök lenne belőle, ne feledkezzék meg régi kántortanítójá­ról és nevezné ki jószágkormányzónak. Wosinsky mindezt mosolyogva hallgatta. A kocsin tovább haladva ismét megszólal a reményteljes jószágkormányzó, aka­rom mondani, még mindig kántortanító: »Ej, de szép búza ez!« Mire Wosinsky egész komolyan így felelt: »Ha én püspök leszek, okvetlenül kinevezem magát jó­szágkormányzónak, de mindjárt nyugdí­jazom is, mert ez nem búza, hanem rozs«. Szekszárd persze, ahol az országban egyedül található négysoros búza, nem sokat ad a gabonára, annál többet arra, amit a debreceni dalárda a Tolnamegyei Közlöny tanúsága szerint 1882-ben éne­kelt, afféle 105 éves Szekszárdi Szüre­ten: „Tolna megyét a Duna vize mossa, / Benne fekszik híres Szegzárd városa. / Sok szép asszony, sok szép leány van benne, / Jó szívvel hát oda ki is ne men­ne. / Messze földön híres Szegzárd jó bora, / Fogd kezedbe a poharat czimbo- ra. / Piros bortól legyen piros a kedved, / dalolj pajtás szabadságot, szerelmet”. Nem tudjuk, hogy mennyire lett piros a debreceniek kedve, s így azt sem ítélhet­jük meg, tudtak-e válaszolni arra a kér­désre, amit a Tolnavármegye 1895. októ­ber 13-i száma tett föl: Fiú-e vagy leány? „Mulatságos tévedésben részesült vármegyénk egyik anyakönyvvezetője. Beállít hozzá a bába és bejelenti, hogy egyik sváb atyánkfia családi örömökben részesült s az újszülöttet Ferenczre ke­resztelik. Az anyakönyvezed nagy elfog­laltsága miatt tévedésből leánynak Irta be az új honpolgárt, amely hibát azonban a bába eltávozása után azonnal észre vett, a tévedést a jegyzet rovatba bevezette, s igazolta, hogy az újszülött voltaképpen fiú. Másnap ismét beállít hozzá a bába és nagy bocsánatkérés közt bejelenti, hogy a tegnap bejelentett újszülöttet jobban megvizsgálták (!) és csak most látják, hogy az nem fiú, hanem lány. Képzelhetni az anyakönyvvezető bosszúságát, kinek a jegyzet rovatba eszközölt bevezetését most újra ki kellett volna igazítani, hogy az újszülött mégiscsak leány, ahogy elő­ször bevezette, és nem fiú. De már a fur­csának látszott tévedés miatt a kiigazítást addig nem foganatosította, míg a különös esetet be nem jelentette a főszolgabíró­nak, ki aztán kiszállt a községbe és hatósági szemle után (!) konstatálta vég­re, hogy az újszülött csakugyan leány!” Néhány év múlva a Bonyhád és Vidéke 1907. október 13-i száma bizonyította, hogy ennél látszólag sokkal egyszerűbb dolgok kiderítése sem könnyű: „A családi állapot. A törvényszék előtt játszódott le ez a jelenet. Az elnök kihallgatja a vádlot­tat, aki valami verekedésből kifolyólag került a vádlottak padjára. - Feleséges ember maga? - Voltam. - Özvegy? - Nem. - Hát elvált? - Az. - Törvényesen elvált? - Hát bizony... törvényesen, azaz­hogy... - Azt kérdeztem, hogy törvény előtt voltak-e, amikor elváltak?- Hogyne, hogyne... voltunk! - És a törvényszék ki­mondta az elválást? - Olyanformán volt, de nem egészen... - Hát mért mentek a törvény elé? - Úgy történt, instálom, a dolog, hogy egyszer tavaly - már meg­vallom -, elvertem az asszonyt, mert megérdemelte. Aztán elmentem a korcs­mába, s mikor este haza kerültem, bezár­ta előttem a kaput. így aztán elváltunk. Törvény előtt is voltunk. Ott elítéltek egy hónapra. Hát ha így tetszik érteni... - Nem ért maga engem! Azt kérdeztem, hogy válópör volt-e maguk között? - Válópör? Minek, instálom! - Hát, ha nem volt, akkor most is hites felesége magának az az asszony? - Má’ hogy volna? - Hát elvál­tak, vagy nem váltak el? - El is váltunk meg nem is. Mert hiszen... - No, nyögje már ki! - Mert hiszen, instálom, nem kel­lett elválni, mivelhogy... - No? - Mivel­hogy csak - bagóhiten éltünk...” Erősen gyanítható, hogy az előbbi „in­telligens” férfiú bemutatásával csupán vezekelni akart a Bonyhád és Vidéke, ugyanis két héttel előbb közölte az Asz- •szonyok a közmondásban című cikket, amelyben népek bölcsességeit sorakoz­tatta föl, megjegyezve, hogy „Figyelembe kell venni azonban: a közmondásokat - a férfiak csinálják”. Nem tudom, mi ebben az igazság, de íme néhány közmondás, melynek alapján ki-ki eldöntheti, hogy mennyire volt részrehajló a közbeszéd: „A spanyol így vélekedik: Az asszony és az öszvér jobban engedelmeskedik, ha hízelgünk neki, mintha kényszeríteni akarjuk. A róka sokat tud, de a szerelmes asszony még többet. Az arab ezt mondja: A férfi szépsége az esze, az asszony esze a szépsége. Kérj tanácsot a felesé­gedtől és tégy úgy, ahogy akarsz. Az in­diánnak ez a véleménye: A kacér asz- szony olyan, mint az árnyék: kövesd és fut előled, menekülj tőle és követni fog. A perzsa közmondása a következő: Ha há­borúba mégy, mondj el egy imádságot. Ha tengerre készülsz, mondj el kettőt, és ha megházasodol, mondj el hármat! Az angol szerint: Aki szerelemből nősül, an­nak szépek az éjszakái és gonoszak a napjai. Némileg meglepő, hogy az udva­rias hírében álló francia mennyire udva­riatlan a közmondásaiban; így vélekedik: Ahol kutya van, bolha is van, ahol kenyér, ott egér, és ahol asszony, ott van az ör­dög. - Az asszony és a bolond soha nem bocsát meg. - Az asszony akkor nevet, amikor tud és akkor sír, amikor akar. - Amire az ördög nem képes, megteszi az asszony. - Aki a feleségét üti, úgy tesz, mint aki egy zsák lisztet ver: a jó kimegy belőle, a rossz megmarad. - A kutyád hűségére az utolsó pillanatig számít­hatsz, az asszonyodéra csak a legelső alkalomig. - A jó asszonyok mind ott künn vannak a temetőben”... - hadd ne soroljam tovább. S hadd tegyek csupán egyetlen megjegyzést ide a végére: Tisz­telt Hölgyeim! Nekem se tessék hinni, hi­szen az én személyi számom is egyessel kezdődik: DR. TOTTOS GÁBOR Női szépség dédapáink korából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents