Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-05 / 234. szám
1987. október 5. \ 2 Képújság Szovjetunió: a 70. évforduló (1.) Véletlen volt-e? A bolsevik párt aktivistái űrlapokat szórnak szét Moszkva utcáin 1917-ben, a kettős hatalom idején „Nincs még egy esemény, amely olyan nagy hatással lett volna a XX. századra, mint a bolsevik forradalom”. Ezt nem szovjet tankönyvből vagy marxista műből idéztük, hanem az Egyesült Államokban 1984-ben kiadott Politikai szótár a Szovjetunióról és Kelet-Európáról cimü könyv szerzőitől. Ez az értékelés nyilvánvalóan feleslegessé teszi a címben szereplő kérdést. Valóban milyen véletlenről lehet szó olyan eseménynél, amely döntően hatott a modern történelem menetére. De a már említett szótárban az is olvasható, hogy az októberi forradalmat 1917-ben „fegyelmezett radikálisok kis csoportja” hajtotta végre, az ország viszont - úgymond nem állt készen a forradalmi változásokra. Nem ez az egyetlen nyugati kiadvány, amely szerint a forradalom társadalmi bázisa vagy rendkívül szűk volt, vagy teljesen hiányzott. Dzewanovsky amerikai professzor például a Szovjetoroszország története című, 1985-ben megjelent müvében októbert „összeesküvők hatalomátvételének” minősíti, amit egy maroknyi, de jól szervezett kisebbség hajtott végre. De valóban ilyen volt a helyzet Oroszországban 1917-ben?Oroszország később lépett a kapitalista fejlődés útjára, bár igen gyors ütemben haladt. Nyilvánvaló tehát, hogy Oroszország Nyugat-Európához és az USÁ-hoz képest elmaradottabb volt társadalmi, gazdasági és politikai tekintetben. Ez azonban nem gyengítette, ellenkezőleg; fokozta az orosz társadalom ellentmondásait és forradalmi potenciálját. A proletariátus munkaideje Oroszországban hosszabb, bére pedig alacsonyabb volt, mint Európa más országaiban. A parasztok döntő többségének nem volt elég földje, sem felszerelése, jó részük pedig éhezett. A tömegek nyomorúságát csak elmélyítette az első világháború, amelyben az orosz hadseregnek nem volt elég lőszere, élelmiszere, gyógyszere, a katonákat járványok is pusztították. Az országban 1917 elejére a reálbérek 45-50 százalékkal csökkentek. Ráadásul 1917 márciusától júniusáig 586 vállalatot zártak be és több mint 100 ezer ember került az utcára. Mindez a cári önkényuralmat elsöprő februári polgáridemokratikus forradalom után! A dolgozók szerteágazó politikai és más szervezetet építettek ki a jogaikért vivott harchoz. A legnagyobb tömeget összefogó szervezetek a szovjetek voltak, amelyeknek 1917 őszére több mint 20 millió választott tagjuk volt. A munkásosztály létrehozta a gyári bizottságokat, a vörösgárdát ésa munkásmilíciát is. A munkások ellenőrzésük alá vonták a termelést, és nem vonakodtak erőt alkalmazni ott, ahol a gyártulajdonosok különösen mereven elutasították őket. A cárizmus megdőlte után a parasztok maguktól kezdték elfoglalni a földesúri földeket. A parasztszovjetek és földügyi bizottságok megszabták a földesúrnak végzett munka bérét, és ha nem teljesítették feltételeiket, akkor elvették a birtokokat. Ezt a jelenséget Lenin úgy értékelte, hogy a forradalom idején milliók és tízmilliók egy hét alatt többet tanultak, mint más álmos időkben egy esztendő alatt. A legfőbb tanulság, amit az 1917-es februári eseményekben a dolgozók egyre inkább elsajátítottak, annak felismerése, hogy további forradalmi változásokra van szükség. A cárizmus megdöntése után napirendre került a tőkés-földesúri ideiglenes kormány megdöntése, mert az nem hozta meg az országnak a békét, nem adott földet a parasztoknak, és nem vetett véget a munkások kizsákmányolásának. A bolsevik párt 1917 szeptemberében kiadott Minden hatalmat a szovjeteknek! felhívása valóban megfelelt a dolgozó osztályok és rétegek érdekeinek. Először ezt a jelszót 1917 áprilisában hirdették meg, s az ideiglenes kormány illetőleg a szovjetek kettős hatalma idején, vagyis .július elejéig a forradalom békés fejlődését szolgálta. Erre az időre a szovjetekvezető szerveiben a bolsevikok kerültek többségbe. Fontos volt az is, hogy élvezték a hadsereg mintegy felénektámo- gatását, köztük a hátországi helyőrségek kétharmadáét. Az október véletlen voltát és nem demokratikus jellegét hirdető nézetek egyidősek a szovjet hatalommal. Erről az álláspontról szemlélve azonban érthetetlen, hogyan állta ki a szovjet hatalom a kegyetlen polgárháborút; miért tudott az az ország, amely az első világháborúban a császári Németországtól vereséget szenvedett, döntő vereséget mérni a második világháborúban a náci Németországra; 40 évvel később hogyan tudta ez az ország - amelyben a forradalom előtt a lakosság zöme nem ismerte a villanyt - megnyitni az utat a világűrbe az első szputnyik felbocsátásával... Számtalan hasonló kérdést lehetne felsorolni. Ezekre azonban a szovjet történelem 70 esztendeje válaszol. JURIJ IGRICKIJ Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Október második hetében továbbra is bőven van miből válogatni. A hírügynökségek előrejelzéseiben szép számmal szerepelnek fontos események. A közvélemény érdeklődésének középpontjában természetesen a szovjet-amerikai kapcsolatok kérdése áll, ám a csúcstalálkozó ügyében az időpontra még várni kell. Hétfő: Hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik Mauno Koivisto finn államfő. Mihail Gorbacsov murmanszki javaslatait Helsinkiben nagyon kedvezően fogadták, s a két ország gazdasági együttműködésében is új távlatok nyíltak, így várható, hogy nagyon gyümölcsöző tárgyalásokat folytat majd házigazdáival a finn elnök. Kedd: Újabb külügyminiszter-helyettesi konzultációval folytatódik a szovjet-kínai párbeszéd. A tárgyalásokra ezúttal Pekingben kerül sor és azokon várhatóan szó lesz a határkijelölési kérdések mellett a gazdasági együttműködésről és a regionális konfliktusokról is. Szerda: Latin-amerikai útjának utolsó állomására, Havannába érkezik Eduard Se- vardnadze szovjet külügyminiszter. A kubai vezetőkkel folytatandó megbeszélésein elsősorban a Közép-amerikai helyzet legújabb fejleményei és a szovjet-kubai gazdasági kapcsolatok fejlesztésének problémái szerepelnek majd a napirenden. Csütörtök: Blackpoolban harmadik napjához érkezik a brit konzervatívok kongresszusa. A biztos parlamenti többség birtokában a törik nyugodtan szőhetnek hosz- szú távú terveket, így komoly csatározásokra nem lehet számítani. Fontos viszont, hogy milyen politikai vonalat dolgoz ki Margaret Thatcher kormányfő a leszerelési kérdésekben. Péntek: II. Erzsébet brit uralkodó Kanadába látogat. Az egykori gyarmat és gyarmatosító viszonya kiegyensúlyozott, így különösebb szenzációra nem számít a világsajtó, az esemény inkább protokolláris jellegű. Talán nem mindenki tudja, hogy a királynő formailag még mindig kanadai államfő, s jogait főkormányzó útján gyakorolja. Ezek a jogok természetesen nem terjednek ki a politikába való beleszólásra. Szombat: Latin-amerikai körutazást tesz Francois Mitterrand francia elnök. Ezen a napon Uruguayban tárgyal, ezt megelőzően Argentínát kereste fel. A következő állomás Peru lesz. HORVÁTH GÁBOR PANORÁMA BUDAPEST - Hazaérkezett szombaton Prágából Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, aki részt vett a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresz- szusán. MANAGUA - A nicaraguai kormány szombaton bejelentette: eddig kilenc politikai párt jelezte, hogy részt kíván venni a közép-amerikai országban hétfőn kezdődő nemzeti párbeszédben. A pártok előterjesztették a küldöttek névsorát és a napirendre vonatkozó javaslataikat. Eközben a nicaraguai ellenforradalmárok pénteken újabb szabotázsakciót hajtottak végre. A fegyveresek megrongáltak egy távközlési vezetékoszlopot az ország északi részén, Esteli város mellett. HANOI - Vietnam és Kambodzsa külföldi megfigyelőket is meghív a Kambodzsában állomásozó önkéntes vietnami csapatok kivonására - jelentette ki Hanoiban a vietnami külügyminisztérium szóvivője a VNA hírügynökségnek adott nyilatkozatában. A szóvivő elmondta, hogy a csapatkivonásra azokból az országokból várnak megfigyelőket, amelyek a kambodzsai kérdés politikai megoldását szorgalmazzák, és érdekeltek a délkelet-ázsiai helyzet stabilitásában. WASHINGTON - Reagan elnök közölte: megvétózza a katonai költségvetési törvényt, ha abban benne maradnak a SALT-ll-szerződés korlátozó rendelkezéseinek megtartására, illetve az űrfegyverkezési program korlátozására vonatkozó előírások. PÁRIZS - Giovanni Goria olasz miniszterelnök villámlátogatást tett Párizsban, ahol tárgyalt Francois Mitterrand francia elnökkel és Jacques Chirac miniszterelnökkel. Az olasz-francia megbeszélések fő témája a kelet-nyugati viszony értékelése volt a szovjet-amerikai rakétamegállapodás - a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták tervezett felszámolása - fényében. Mitterrand tájékoztatta Goriát a fran- cia-NSZK védelmi tanáccsal kapcsolatos elképzeléseiről. Római kikötő a Duna mélyén Jövőre kiemelik á köveket Oravecz György búvár római kori téglát mutat A bölcskeiek korábban „öreg templomnak” ismerték a Duna medréből alacsony vízálláskor kiemelkedő kőfalat, sőt, a szóbeszéd Kali nevezetű községet emleget ezen a területen, a mai Duna-mederben. Utóbbinak semmiféle tudományos alapja, magyarázata nincs, de mint a tavalyi különösen sekély vízmagasság alól előkerült másfél, két tonnás római oltárkövek bizonyították, a 4. században római kikötő, erőd állott ezen a helyen. A falmaradványok arról tanúskodnak, hogy Aquincumból származó, egy évszázaddal korábbi szentély kőanyagát használták fel a fontos építményhez, amiről a szépen megmunkált domborműves, feliratos kövek vallanak. A bölcskei kikötő „párja” egyébként a Duna főmedrében, Pakson, a téglagyár magasságában található (a múlt századból származnak erre utaló leletek), ez azonban mára nagyon eliszapolódott. A hét végén újabb, idén az utolsó „bejárást” tartották meg, dr. Gaál Attila és Szabó Géza régészek az MHSZ dunaújvárosi könnyűbúvár klubjának segítségével. A régészek maguk merültek a három méter mélységbe, hogy eredeti helyükön tanulmányozzák, „tapossák le” a feltehetően 30-50 méter kiterjedésű kikötő épen maradt falait. A felszíni szemlére jövőre kerülhet sor, amikor az MHSZ és a BHG könnyűbúvárai segítségével kiemelik az évszázadokat megért köveket. j zs._k_ a. Dr. Gaál Attila és Szabó Géza a további tennivalókat beszélik meg két merülés között Működőképes demokrácia Senki sem szereti igazán a névtelen leveleket. Pedig nagyon tanulságosak is lehetnek. Érdemes lenne egyszer azon is elgondolkodni, hogy miért írnak az emberek névtelenül. A népi ellenőrzésnél például az a tapasztalat, hogy az igazán nagy krimiket mindig a névtelen bejelentések indítják el. A bejelentő kilétét gyakran igencsak okkal hallgatja el. Megnézhetné magát, ha nyíltan ki merne állni. Mindenki tapasztalhatja környezetében, hogy a basáskodó, vagy éppen hatalmával így-úgy visszaélő vezetők ellen mindjárt az elején nyíltan és határozottan kiállni kész öngyilkosság, vagy legalábbis idegbaj. Ha valaki ugyanis időben szól, akkor még kicsi a hiba, ráfoghatják az emberre, hogy minek kuka- coskodik, miért beszél bele a nagyok dolgába, az illető vezető mérhetetlen érdemei mellett eltörpülnek aprócska szeplői. Ilyenkor mindenki az igazság kimondója ellen fordul. A hibát vétő vezetőt általában megvédik felettesei, és persze - egy jobb jövő reményében - a beosztottaik. Ha már nagy baj van, akkor meg azzal kezdődik minden vizsgálat, hogy miért nem előbb szóltak. A komoly visz- szaéléseket nem lehet egyedül elkövetni, azokhoz bűntársak kellenek, legalábbis hallgatólagosak, tehát olyan szövevény alakul ki, amelyben a legelszántabb bejelentő, az igazság valódi bajnoka is előbb-utóbb belegubancolódik. Nagy lesz a harc, és vérre mennö, és jaj annak a bejelentőnek, ha közben hibát vét, mert hamar bebizonyítják róla, hogy feljelentget, hogy összeférhetetlen és egyáltalán miért nem fér a bőrébe. Legelőször azok hagyják cserben, akik az elején a legjobban biztatták, álljon csak ki, majd ők megvédik. Egy demokratikus, nyílt kollektíva ugyanis mindenkit meg tud védeni, aki erre a védelemre méltó. Csak éppen hogyan hibázhatott volna a bejelentésben szereplő vezető, ha lett volna körülötte demokrati- kus és nyílt kollektíva? Vagy, ha volt is, az elsők között azt kellett szétvernie. Kaptunk egy névtelen levelet legújabb községünkből, Pörbölyről. Ez aztán nem tartozik az előző kategóriába! Nincsen benne semmi konkrét visszaélés semmiféle konkrét személy ellen. Kérdéseket tartalmaz. Igaz, a kérdések a legkevésbé nekünk szólnak, és éppen úgy a működésképtelen demokráciáról beszélnek, mint a bevezető helyzetben. Azt kérdezi valaki - névtelenül - „Ki vagy kik és miért építettek ilyen kultúrházat Pörbölyre? Ki, vagy kik a felelősök az építmény költségeiért? Ki vagy kik tervezték, mert nagyon ronda külsőleg. Miért volt rája szükség, ilyen pénzhiányos időben? Pörböly lakossága hányszázalékos szavazattal szavazta meg a kultúrház építését, és mikor? Pörböly mikor kapja vissza az iskolát tanítás céljából?” Eddig szó szerint idéztük a kérdéseket, az utolsót már nem érdemes úgy visszaadni, ahogy a szerzője leírta, a lényege az, hogy az illetékesek miért hallgatnak fontos dolgokról, a falugyűlésen miért nincs érdemi vita, és végül mikor lesz vezetékes ivóvíz a községben. Az ember csak ámul. Miért éppen az újságtól kérdezik? Hogy csak egy példát mondjunk, miért nem tette fel levélírónk ugyanezeket a kérdéseket azokon a bizonyos falugyűléseken, amelyeknek a szellemét kifogásolja. Ott ültek az „illetékesek”, próbáltak volna csak a nyílt színen mellébeszélni! Az ember legszívesebben sorra visszakérdezne, miért nem kérdezi meg mindezekről lelvélírónk az elöljárót, a tanácstagot, a közös tanács elnökét, vb-titkárát, vagy teljes apparátusát. Ki tudja, talán azért, mert még nem mindehol és nem mindig működőképes a demokrácia. Annak ugyanis minimum két oldala van. Az egyiken ülnek az „illetékesek”, akiket - legalábbis a tanácsok vonatkozásában - sok fórumon oda is lehet ültetni, hogy kérdéseket tegyenek fel nekik az állampolgárok. Miért nem teszik, ha azok tartalmilag ilyen ártatlanok, mint olvasónkké. Azért utánanéztünk. A művelődési házról volt szó falugyűlésen, méghozzá igényként megfogalmazva, és pontosan azért, hogy az ismert és jól működő pörbölyi népi együttesnek végre méltó otthona lehessen. Természetesen nem szavazta me ezt a lakosság, mert az ilyesmi nem népszavazás kérdése. A bá- taszéki közös tanács az, amely ebben a kérdésben illetékesként szavazott, és amelynek vannak pörbölyi tagjai is. A költségeknek több mint a fele társadalmi munkából áll majd össze. A küllemét ma még nem lehet megítélni, ettől függetlenül biztosan lesznek olyanok is, akiknek tetszeni fog. Az iskolakérdésről szintén volt szó falugyűlésen, ahol a jelenlévőknek a kétharmada sem kérte, egyébként okosan, mert a már tanuló diákok számának az alakulásából is megállapítható, hogy hamarosan kifogynának az alsó tagozatosok. Arról nem is beszélve, hogy az egyébként is Bátaszékre járó szülők mindenképpen vinnék gyerekeiket az iskolába is. Ivóvize pedig már lehetne is Pörböly- nek, ha a lakosság időben vállalkozik a társulás megalakítására, így is, - ha drágábban is -, de két éven belül elkészülhet a vízmű. Persze, ehhez sem ártana némi társadalmi munka. Külön érdekessége ennek a levélnek, hogy Pörböly
