Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

1987. október 31. riÉPÜJSÁG 3 November 2-ától huszonhatodszor Politikai könyvnapok Megyei megnyitó november 4-én Amióta az ember írástudó lett, minden könyv megjelenése egyúttal politikai esemény is. Minden társadalmi rendszer fontosnak tartotta és tartja napjainkban is a könyvkiadást. Fokozottan érvényes ez napjainkban, és különösen a politikai irodalomra. Korunk bonyolult elméleti, ideológiai és politikai kérdései között mind nehezebb az eligazodás, sőt még a tájékozódás is. A hónap elejétől szervezik meg az idén is a könyvnapokat, erre az időpontra Kossuth Kiadónak 25 kötete jelenik meg. „Forradalom, megújulás, politikai tudat- formálás”, ez az idei politikai könyvnapok hármas és mégis egységes gondolatkö­re. Tolna megyében a könyvnapok meg­nyitóját az idén Szekszárdon, szerdán négy órakor az MSZMP Tolna Megyei Bi­zottsága oktatási igazgatósága nagyter­mében rendezik meg. Köszöntőt mond Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára. Az ünnepi műsort könyvkiállítás és hely­színi árusítás egészíti ki. A kiállítást no­vember 13-ig lehet megtekinteni napon­ta 10-18 óráig. A kőnyvnapokra készülnek a párt- alapszervezetek is. Általában kiállítást, könyvvásárt rendeznek. Tavaly a mintegy ötszáz alapszervezet közül közel száz vett részt ebben az időben a politikai könyvek fokozott terjesztésében. Másodszor hirdette meg a megyei KISZ-bizottság és a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége az Egy diák - egy könyv akciót. Ebben a pártszervezetek, ezen belül a könyvterjesztők és a KISZ- szervezetek figyelmét szeretnék felhívni a középfokú oktatási intézményekben arra, mennyire fontos a tanulók politikai ismereteinek, tájékozottságának a növe­lése. A kiadó részben a tananyaghoz kapcsolódva ajánló irodalomjegyzéket is bocsátott az iskolák rendelkezésére. Kádár János művei címmel a kiadó megkezdte az MSZMP főtitkára írásainak és beszédeinek közzétételét. A sorozat VÉLEMÉNYEK / VITÁK A marxizmus hazai helyzetéről FELNŐTT­OKTATÁSI KIS­LEXIKON HERCZEGH GÉZA MAGYARORSZÁG KÜLPOI.rnKÁJA S% |>>|M első kötete az 1956. november 4. és 1958. november 19. közötti időszakot fogja át. Grósz Károlynak Szocializmus és korszerűség - nemzeti és történelmi felelősség címmel jelenik meg munkája. Az olvasóhoz kerül Mihail Gorbacsov az átalakításról szóló kötete is. A felsoroltak mellett még három könyvet ajánlunk az olvasók figyelmébe. Herczegh Géza: Magyarország külpoli­tikája 986-1919. Közhelyszámba megy, hogy hazánk a népek országútján - a Kárpát-medencében - talált helyet ma­gának. E közhely tény: hazánkon átsö­pörtek a különböző korok történelmi vi­harai. Az ország életét ennek ellenére so­káig hajlamosak voltunk úgy vizsgálni, mintha légmentesen el lett volna zárva Európától. Az igazság viszont az, hogy majd valamennyi belső esemény a konti­nens erőviszonyaitól függött. Ezért nem beszélhetünk folyamatosságról sem, hisz az országnak sokszor évszázado­kon át nem volt önálló külpolitikája. Ne­hezítette a szerző munkáját az is, hogy a régmúlt korokból kevés hiteles doku­mentum áll rendelkezésünkre. A kötetből elénk táruló honfoglaláskép, a Mátyás király-ábrázolás, a Habsburgok szerepe a Duna-medencében várhatóan éles vi­tákat fog kiváltani. A nagy ívű tabló - egy kötetben - nem mentes általánosítások­tól sem. Mindezek ellenére és mellett, iz­galmas élményben lesz része annak, aki elolvassa Heczegh Géza könyvét. Felnőttoktatási kislexikon Mi tesz érdekessé egy lexikont? Az is, hogy Európában hazánkban jelenik meg először ilyen kötet. Az is, hogy a Felnőtt- oktatási kislexikon mintegy ezer címsza­va a dolgozók iskolái, a politikai és köz- művelődési tanfolyamok oktatási kérdé­seit tartalmazza. Benne megtalálhatjuk röviden és tömören a vezetőképzés, a munkahelyi nevelés, a katonai oktatás és a büntetés-végrehajtás alapfogalmait is. A szerkesztés, a címszavak közérthető­sége dicséri a szerzőket. A marxizmus hazai helyzetéről A Vélemények és viták sorozatban megjelenő kötet tanulmányai a marxiz­mus hazai helyzetéről rendezett viták anyagát öleli fel. Nem egészen tíz eszten­dő - az elmúlt évtized - legjellegzete­sebb álláspontjait tartalmazza a könyv. A tanulmányok négy témakörre oszla­nak: Az ifjúság és a marxizmus, A marxiz­mus oktatásának problémái, A marxiz­mus helye társadalmunkban, és végül: A marxizmus esélyei. Az Írások nem kinyi­latkoztatás igényűek, vita hevében szüle­tett és jegecesedett alkotások. A kötet ta­lán legfőbb erénye: meg-megállásra, to­vábbgondolásra készteti az olvasót. HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Közeledik a tél, ezt bárki észreveheti az időjárás alakulá­sán, ennek megfelelően alakultak híreink is az újságban. A szezonhoz tartozik a hasznos - és nem hasznos - hulladékok összegyűjtése, az őszi nagytakarítás befejezése stb. Ennek jegyében foglalkoztunk azzal a kérdéssel is, ki hogyan készül a télre. A témakör persze nincs lezárva, mert még nem min­denkinek sikerült beszereznie a téli tüzelőt, a gázbekötések is húzódnak. A hagyományosan őszi témák közé tartoznak a továbbképzések, a kiscsoportos foglalkozások megélénkü­lései a művelődési házakban. Ezekről is folyamatos a tájékoz­tatásunk éppúgy, mint az iskolaév alakulásáról, annál is in­kább, mert megkezdődött a pályaválasztási szezon is. Most még van idejük az érettségizőknek éppúgy, mint a nyolcadi­kosoknak arra, hogy eldöntsék, merre tovább. Egy lehetőség Lehetőség a továbbtanulásra például a Pécsi Janus Pan­nonius Tudományegyetem, amelynek Jogi Karával a héten ír­tak alá együttműködési.szerződést. Arról már beszámoltúrik, hogy milyen tudományos kap­csolatok vannak a két megye között évtizedek óta. Az is nyil­vánvaló, hogy a megye szakembereinek képzésében és to­vábbképzésében, valamint a pályairányításban milyen nagy szerepe lehet az egyetemnek, de arról még nem szóltunk, hogy milyen emberi kapcsolatok húzódnak meg egy ilyen együttműködési megállapodás mögött. Az esemény egyik ér­dekessége volt, hogy dr. Szotáczky Mihály, a Jogi Kar dékán­ja írta alá az első megállapodást a két intézmény között. Dr. Iváncsics Imre általános rektorhelyettes hozzászólásában is szólt annak jelentőségéről, hogy a tudományos és szakmai együttműködés mellett mennyire fontosak az emberi kapcso­latok. Végül is az ember társadalmát építjük, úgy is, hogy azok, akik valamilyen vonatkozásban együtt tudnak működni, jó emberi kontaktusban is legyenek egymással. Végül is nyilvánvaló, hogy jó, emberszabású, a másikkal is törődő légkörben sokkal könnyebb dolgozni. Ez már persze nemcsak a szerződő felekre vonatkozik, hanem minden mun­kahelyre. Általában az emberek közötti együttműködés lehe­tőségeire. Jó lenne, ha közös érdekeinket megtalálva humá­nus légkörben tudnánk egymással dolgozni valamennyien. Mit is kell csinálni? Folytatódott az elmúlt héten is a megyében a párt pogram- jának és a hozzá kapcsolódó kormányprogramnak a konkre­tizálása. Elfogadta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete, a KISZ és a hazafias népfront megyei bi­zottsága is a kibontakozási programból adódó feladattervet. Mármint a saját programjukat. Természetes, hogy testületek ezt megteszik, fontos is, hogy legyen minden szervnek és szervezetnek, bizottságnak is terve arra, hogy mit is kell meg­valósítani. Mégsem a terv a lényeg, hanem a tett. Ha egy mun­kahely vagy pártszervezet nem csinál tervet, mert úgy vélik, hogy erre most nincsen idő, inkább csinálni kezdik azt, ami náluk ott és akkor a legfontosabb, akkor már senki nem fogja hiányolni, hogy miért is nem írták le előre, mit tartanak a leg­fontosabb tennivalónak. Mindig újat? Gyakran hangsúlyozzuk, hogy mindig újat kell tennünk és alkalmazkodni kell a változó körülményekhez, ami még min­dig csak közhely, ha valaki nem tudja pontosan, hogy mit is kellene tennie. Az új túlhangsúlyozásának se lenne értelme. Ha egy vállalat a régi jól bevált és piacon kelendő termékét éveken át jól tudja értékesíteni, akkor nem kell megváltoztatni a termékszerkezetet csak azért, mert most az a divat. A meg­újulás nem azt jelenti, hogy most aztán mindegy, mit csiná­lunk, csak más legyen, mint ami korábban volt. Az újnak jobb­nak, használhatóbbnak kell lennie a réginél. Há nem az, akkor meg kell maradni a régi, jól bevált gyakorlatnál. Ha mindenki | I Gitártokok is készülnek Decsen A pécsi egyetem vezetőinek egy csoportja - középen a rektor általános helyettese - az együttműködési megál­lapodás aláírásakor mindent másként akar csinálni, mint eddig, abból még akár zűrzavar is születhet. Csak egy példát arra, hogy a régit az újjal miként lehet és szükséges összehangolni a gazdasá­gi életben. A Decsi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet nem úgy tud megújulni, hogy ezentúl nem gyárt sem népmű­vészeti, sem pedig iparművészeti termékeket. Természete­sen gyártanak, mint ahogy a húskombinátnak is húsfeldolgo­zással kell ezután is foglalkoznia. Ha nem elég piacképes egy termék, akkor át kell állni egy másikra. Ha csak a népművé­szetből, népi iparművészetből nem lehet megélni, akkor mel­lette lehet mást is gyártani. így is tesznek Decsen. Ha éppen van szabad kapacitás - hiszen emberek és gépek együtt van­nak -, akkor olyan termékek gyártásával foglalkoznak, ame­lyek több nyereséget hoznak ahhoz, hogy csodálatosan szép népi termékeikkel is a piacon maradhassanak. Ezek közé tar­tozik pédlául a gitártok is. A műemlékvédelemmel és környe­zetünk kultúrájával is összefügg - hogy a képlet még bonyo­lultabb legyen -, az a tény, hogy a régi is lehet új. Az igénye­sebb építkezéseken, valamint a műemlékek felújításánál egy­re több olyan szakemberre van szükség, akik a régi módon, a kézművesség szintjén is ismerik a szakmát. Ma vannak pél­dául cipőfelsörész-készitők, de sajnos, elképzelhető még jó szakmunkás is, aki egy egész cipőt csak nehezen tudna megcsinálni. A kőművesnek is meg kell tanulni több techno­lógiával és sokféle anyaggal dolgozni. így függ össze múlt a jelennel és a jövővel is. . Amihez nem kell pénz Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy millió olyan dolgot lehet csinálni - függetlenül attól, hogy beszámítjuk-e ma­gunknak a kibontakozási programba -, amihez nem kell pénz, csak egy kis figyelem, emberség, és máris jobb lesz a közérzetünk. A nehézségeknek is megvan a másik oldalúk. Most már az emberek a saját bőrükön is kezdik érezni, hogy valóban gond van az országban. így aztán a vezetők a maguk helyén, a szervezetek és talán az egyes emberek is lassan el­hiszik, hogy meg kell találnunk a tartalékokat. Egyáltalán nincs bennem cinizmus, amikor azt mondom, hogy nem kell minden héten sertéspörköltet, csülkös bablevest enni tejföl­lel. Talán még az ésszerű táplálkozás irányába is sikerül el­mozdulnunk. Ha a kiskertjét mindenki - akinek van - intenzí­ven művelni kezdi, talán még az infarktus is kevesebb lehet, főként, ha a dohányzásra és italra költött pénzből is lefara­gunk. Visszatérve a kiindulási gondolathoz, ahhoz sem kell beruházás, hogy türelmesebbek, jobbak, udvariasabbak le­gyünk egymáshoz. A termelésben természetesen nem tudok tanácsot adni, de éppen reggel került a kezembe a régi zöld műanyag tojástartó, amiben csak galambtojásokat lehet szál­lítani, a tyúké ugyanis diszkrét roppanással törik össze, ha az ember lezárja. No, nem mind, csak körülbelül a fele. Ilyen és ehhez hasonló tárgyakat például pazarlás gyártani. Ez nem vicc! Ha újrakezdhetném, akkor viccszociológusnak mennék. Persze, rögtön az elején az első tudományos munkámat a magyar és a tűzföldi viccek összehasonlításával kezdeném. Biztosan izgalmas lenne, legalábbis a helyszíni tanulmányút. De, félre a tréfával, a hazai viccek elemzése sem minden ta­nulság nélkül való. Országunk vezetői évtizedeken át a viccek pozitív hősei voltak, különösen az első számú. A nyáron még­is megjelent egy olyan kis történet, amelyben a Parlament lépcsőjén az angyalka leült melléje és együtt sírtak, miután Gorbacsovot és Reagant sikerült megvigasztalniuk. Még ké­sőbbi poén volt az roszág sorsáról, hogy az „Árpád-háztól a szegényházig”. Most végre megjelent az első, ha még nem is optimista de mindenesetre a józan realitásokkal számoló vicc. íme: - Mi lesz január elseje után? A válasz: - Január másodika. Úgy, mint eddig mindig. Az élet megy tovább - ha sikerül jobban dolgoznunk akkor „lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”. Ihárosi Ibolya Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium áru­forgalmi jelentése szerint a kiskereske­delem forgalma januártól szeptember végéig 449,8 milliárd forintot tett ki, ez fo­lyó áron 10,6 százalékkal több, mint az elmúlt év azonos időszakában, s 3,9 szá­zalékkal haladja meg a tervezettet. Ösz- szehasonlítható áron számolva 3,7 szá­zalékkal több áru kelt el a kilenc hónap alatt, mint tavaly ilyenkor, a tervezett 0,1 százalékos növekedéssel szemben. A nagykereskedelmi vállalatok árube­szerzése januártól szeptemberig 7,7 szá­zalékkal, eladása ennél gyorsabb ütem­ben, 9,5 százalékkal emelkedett. Válto­zatlanul a hazai eredetű árualapok bő­vültek nagyobb mértékben, az import to­vább csökkent. A fogyasztásicikk-keres- kedelem készlete szeptember 30-án 91,7 milliárd forint volt, egy százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az áru­készletek forgási ideje egy év alatt 65 napról 63 napra csökkent. Szeptemberben a kiskereskedelem 57,6 milliárd forint értékű forgalmat bo­nyolított le, folyó áron 15,4 százalékkal többet, mint tavaly ugyanebben a hónap­ban. Különösen a vegyes iparcikkek iránt élénkült a kereslet: a forgalom bővülése meghaladta a 21 százalékot az elmúlt év szeptemberéhez képest. A dinamikus forgalmat nem követte a kereskedelem megfelelő ütemű beszerzése. A szep­temberi élelmiszer-kínálatról a jelentés megállapítja, hogy összességében kielé­gítő volt. Tőkehúsból és húskészítmé­nyekből, lisztből, cukorból, baromfiból, tojásból kellő mennyiség állt a vevők ren­delkezésére. Változatlanul nem teljesen kielégítő az ellátás étolajból és margarin­ból, az utánpótlás több helyütt akadozó. A tej és tejtermékek mennyiségi kínálata elegendő, a vaj-és sajtfélék választéka azonban hiányos. Az ipar a korábbiaknál többféle alacsonyabb zsírtartalmú tejet és tejterméket szállít a kereskedelem­nek, ezeket azonban a tapasztalatok sze­rint még nem kedvelték meg a vásárlók. Betakarították a kendert Hazánk kendertermö vidékein a leara­tott és kúpokba rakott termés utolját pén­teken szállították be a feldolgozó üze­mekbe. Az idén a szokásosnál 10 nappal korábban került az átvevőhelyekre a rostnövény. Az országos hatáskörű Szegedi Ken­dertermesztési Rendszer vezetője, Tár- kány Szűcs Sándor az MTI munkatársá­nak elmondta: a száraz évjárat ellenére jó termést takarítottak be a gazdaságok. Ezt annak is köszönhetik, hogy most már a vetésterület harmadát foglalja el az időjá­rás viszontagságait jól tűrő kompolti hib­rid kender. A hektáronkénti átlaghozam - becslések szerint - 8,6 tonna és a minő­ség minden eddigit felülmúl. Az első osztályú áru aránya eléri a 90 százalékot, ami a hazai kendertermelés történetében még nem fordult elő. Általában 80-82 százalékos ez az arány. Annyi már bizonyos, hogy megtermett és biztonságos helyen van a kenderipar nyersanyagszükségletét fedező mennyi­ség. A kendertermelési rendszer 32 part­nergazdasága az idén 6 megyében ösz- szesen 6200 hektáron, a tavalyinál 15 százalékkal nagyobb területen vetett kendert. Ennek indoka, hogy az utóbbi években világszerte növekedett a termé­szetes anyagok iránti érdeklődés.

Next

/
Thumbnails
Contents