Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

4 IníÉPÜJSÁG 1987. október 31. Egy kis helytörténet Akit érdekel a város múltja, a tájegy­ség, netán mint a szülőföldjének szép­sége, értékei, nevezetességei, helytör­ténész kalauznak válassza Deák Ist- vánnét, a 2. Számú Általános Iskola igazgatóhelyettesét. A Dunántúl gazdag földrajzi, történel­mi, népi-nemzetiségi adottságai és ha­gyománya Tamási és városkörnyékén is észlelhetők. Mégis inkább sajátos­nak kell tekinteni, hiszen ez a táj a Du­nántúl legjobban feldarabolt területe. Itt a legvastagabb a lösztakaró. A Kop- pány-völgyet tágas, 300-500 méter széles rétegekkel borított síkság veszi körül mindkét parton. E folyó mentén római pénzeket, kő­ből pattintott nyílhegyet, kőbaltákat ta­láltak. Az Árpád-korban - hiteles ada­tokból ismert - jelentős átkelőhely volt a tamási rév. Itt ment keresztül a duna- földvári révtől Simontornyán, Tamásin, Szakoson át Szlavónia felé az egyik or­szágos főút. A török időkben sokszor nyújtott menedéket a nádas a lakos­ságnak, majd a XVIII. században a nád­termelés jelentős jövedelemforrása volt az itt élőknek. Beszédes József tervei alapján 1830-ban általános vízrende­zés kezdődött. Az utolsó folyamszabályozás 1926- ban volt. A kora tavaszi hóolvadás ide­jén 1928,1941,1942 és 1963-ban árvíz is volt a városban. Az utolsónál órák alatt 170 centimétert emelkedett a víz­szint. Védelemre szorult a malom, a fű­résztelep és több alacsonyan fekvő ház. A patakokat ipari célokra is hasz­nálták. A gonozdi, szentmártoni és csergeháti patakokon vízimalmok őröl­tek. Ipartörténeti értéke miatt az utóbbit jó lenne megmenteni, múzeummá ala­kítani. Borkimérés? Ez év január 29-én megalakult Tamásiban is a városi alkoholizmus elleni bizott­ság. Feladata a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszorítása. Legnagyobb gond­nak az utógondozást tartják. Csak közös összefogással lehet e téren is eredményt elérni. Erre hívták fel a munkahelyek, társadalmi szervezetek figyelmét is. Javasol­ták, hogy létesítsenek alkoholmentes szórakozóhelyeket a fiatalok részére. Kérték a városi tanácsot, hogy határozattal tiltsa meg a közterületen történő alko­holfogyasztást. Fokozottan ellenőrzik a reggeli alkoholárusítást. A jogszabályokban előirt termelői borkimérési engedélyt az Alkoholizmus Elleni Bizottság véleményezi. Ha fáj a foga! Számokkal a városkörnyéken Tamási várost övező környékhez ösz- szesen 14 községi, nagyközségi tanács tartozik, amelyek 30 nagyközséget, kö' zséget fognak át. Érdemes felsorolni nevüket is. Felsőnyék, Fürgéd, Gyönk, Diósberény, Miszla, Szakadát, Szárazd, Udvari, Varsád, Hőgyész, Dúzs, Kalaz- nó, Mucsi, Iregszemcse, Újireg, Ma- gyarkeszi, Nagykónyi, Értény, Kop- pányszántó, Nagyszokoly, Ozora, Pin­cehely, Belecska, Keszőhidegkút, Nagyszékely, Regöly, Simontornya, Kisszékely, Szakály, Tolnanémedi. A megyei irányítású nagyközség Simon­tornya és társközsége Kisszékely. Ilyen adatait nem számolva is a városkör­nyék összterülete Tolna megye egész területének 27 százaléka, amelyen 3 nagyközségi, 2 községi közös és 8 kü­lön tanács működik 28 olyan községet átfogva, amelynek lélekszáma 36 ezer 483-ról - ez 1980-as adat - 33 ezer 178-ra csökkent. Ez utóbbi számot 1986-ban jelezték. Jó tudni, merre kell indulni, ha fáj a foga! Tamási város lakosságát három fogorvosi szolgálat látja el. Közülük ket­tő felnőtt-, egy iskolafogászati szakren­delést végez. A rendelési időket úgy határozták meg, hogy reggel 7 órától este 7 óráig mindig legyen fogorvos, akihez a beteg fordulhat. Dr. Marton György, dr. Ju- hász-Schlatter Bernadette és dr. Pár­kányi Krisztina akit a rendelőintézetben kereshet, ha fáj a foga. A zenéről A zene nem magánosok kedvte­lése, hanem lelki erőforrás, amit minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni. Ez a Kodály-gon- dolat olvasható a Zeneiskola hiva­tali helyiségének falán. Az iskola vezetőjével, Királyné Békeffy Stefá­niával éppen arról beszélgetünk, hogy itt a városban miként lehetsé­ges a zene közkinccsé tétele. A zeneiskola vezetője arról a ha­gyományról szól, ami itt elsősorban a kóruséneklésre jellemző. A me­gye-, de országhatárokon túl is jó hírt szerző Pro Cultura Humana ve­gyes kórus idén 20 éves. A zenei élet meghatározói ők. Rendszeres koncertjeik is ezt iga­zolják. Legutóbbi élményeik közül először egy NSZK-beli és egy olaszországi kórussal való barát­ság említendő. Olyan emberi kap­csolatok ezek, amelyek nemzetközi fesztiválok sikeres izgalmaiban születtek, kovácsolódtak. V Éppen napjainkban folynak tár­gyalások azért, hogy a mindig nép­szerű úttörőfúvósok zenekarát új­raélesszék. Ami eddig gondot je­lentett, hogy fúvós karvezetőt nem tudtak alkalmazni, ez most megol­dottnak látszik, éppen ezért a vá­ros vezetői azon fáradoznak, hogy a szükséges tárgyi feltételeket is megszerezzék, és mielőbb felhan­gozzék az úttörők indulója a csillo­gó hangszereken. A már említettek alapjai Tamási zenei életének. A kicsi, de annál lelkesebb kon­certközönséget az úttörőhöz aulá­jában fogadják hangversenyek ide­jén, akár a helybeli, akár más vá­rosból vagy megyéből érkezzenek az előadók. Kivétel az ugyancsak hagyomá­nyosnak számító szövetkezeti da­lostalálkozó területi döntője, amit a 16-20 kórus taglétszáma miatt, a városi művelődési központban ren­deztek eddig. Az I. Számú Általános Iskolához integrált zeneiskolában évente 130-140 diák tanul. A tárgyi feltételek ugyancsak szerénynek mondhatók, hiszen maga az iskola épülete is minden más funkcióra alkalmasabb, mint a zene oktatásá­ra, ám az nem akadálya a lelkiisme­retes, tenni akaró zenepedagógu­soknak, akik a jövőben is azon szorgoskodnak, hogy a zene a vá­ros falain belül, de kívül is köz­kinccsé legyen. Felügyelő közterületen A nevéből adódik a munkája a közte­rület-felügyelőnek: vigyázza a köz terü­letét. Ez sok embernek szívügye itt Ta­másiban, hiszen amikor a tanács meg­hirdette ezt az állást, öt férfi és egy nő jelentkezett. Munkáját különböző ren­deletek, határozatok, szabályzatok és utasítások alapján egyenruhában végzi Schiszler Ádám. Hivatalos nyelven: a közterületek rendjét, tisztaságát, tartozékait védő jogszabályozás és egyéb rendelkezé­sekbe ütköző cselekményeket kell meggátolnia. Továbbá ellenőriznie kell a közterületeken folytatott, engedély­hez kötött tevékenységek szabálysze­rűségét, például az utcán ki, mit tárol, esetleg legeltet, területet használ. Ha valaki szabálytalanságot követ el, a fel­ügyelő jogosult figyelmeztetni a rend­bontót, sőt, helyszíni bírsággal is sújt­hatja, szabálysértési feljelentést is te­het. A közterület-felügyelők száma legfel­jebb három lehet, ha a városkörnyéki tanácsok társulása is igényli munkáju­kat. Az oldalt Lippai Tamás grafikái­nak felhasználásával Decsi Kiss János készítette A Taluxnál hallottuk Bérvisszatartás happy enddel Kalmár Istvánnal, a Talux elnökével arról beszélgetünk, ami gyorsan szárnyra kapott is a városban, hogy a szövetkezet olyan súlyos helyzetbe ke­rült, amit csak bérvisszatartással lehe­tett enyhíteni. Ismert a tevékenysége a Taluxnak: radiátorgyártás, a fénycsöves lámpa­családok, kórházi világítási berendezé­sek készítése, és kisebb volumenben, de jelentős foglalkoztatással működik a tekercselőüzem. Piacuk, csakúgy mint más szövetkezeteknél is, bel- és külföl­di értékesítés. Éves szerződések sze­rint, kötött árakkal dolgoznak exportra. Ugyancsak rögzített árakkal szól az együttműködés a hazai nagykereske­delmi vállalatokkal. Ez különösebb gondot nem jelentett eddig, hiszen az 1986. évi nyereségük, a tudatos ter­mékszerkezet-alakítások nyomán elér­te a 41 millió forintot. Az eredmények „hozták” a jövő terveinek reményét, amikor az 1987. esztendőre 46 millió forintos nyereséget irányoztak elő. Igen ám, de az év elején jelentkező alap­anyag-áremelkedések ezt meghiúsítot­ták. Az exportban természetesen nem lehet foganatosítani az áremelést, sőt, a belföldi viszonyok esetében is az anyag- és árhivatal engedélyével lehet az „árakattovább göngyölíteni”. A Talux vezetői ezért a hivatalhoz fordultak se­gítségért. Hónapokig húzódott az ügy, az idő mind sürgetőbbé tette a határo­Elsőként Regöly A Mozaik című tájékoztatóban, melyet a Tamási Város Tanácsa jelentet meg, sorozatot indítottak, ahol egy-egy tele­pülést mutatnak be a városkörnyékről. Elsőként Regöly állt az olvasók elé. Fehér Kálmán, a községi tanács elnöke az 1204-ig vezeti vissza a falu történetét. Ekkor említik az írások először Regöly község nevét. Koronkénti megjelenése igen válto­zatos: 1703-ban mezőváros, 1718-ra szinte teljesen kipusztul, de 1730. május 22-től szintén város 1872-ig, majd nagyközség és az 1900-as évektől köz­ség. Az 1950-es években még 2300 kö­rüli létszáma ma már alig haladja meg az 1500-at. Nagy gondot jelent a gyermekszapo­rulat alacsony volta, a helybeli foglalkoz­tatás hiánya. Azon fáradoznak] hogy egy fejlett falu sorvadását megállítsák, az el­vándorlást megfordítsák, élénk helyi közéletet teremtsenek, a lakosság anya­gi bázisával együtt, hogy Regölynek ne csupán múltja, jelene, de jövője is le­gyen. zott intézkedést, hogy a még nagyobb bajt elkerüljék. Mert ugye az nem jár egyedül: az anyagárakhoz jött még a szocialista export egyéb úton való drá­gítása, és mindez ahhoz vezetett, hogy a nyereségkiesés 26 millió forintot je­lentett. Megoldást csak a bérvisszatartás hozott átmeneti jelleggel. Kínálkozott még más is, amit sok helyen alkalmaz­nak, a létszámcsökkentés. Erről azon­ban a Talux vezetői hallani sem akartak. Annak ellenére, hogy tisztában vannak a tényekkel, hogy van egy-egy veszte­séges üzemrész, de a közeljövőben ter­mékváltásra készülnek, ami gazdasá­gossá teszi az emberek tevékenységét. A szövetkezet dolgozóinak „becsületé­re legyen mondva”, két-három napos riadalom után folytatták a munkát, fe­gyelmezetten. Éppen ebben az időben járt a szövetkezetnél az árhivatal mun­katársa, felülvizsgálni a kérelmet. En­nek nyomán, a gondok kivizsgálását követően, telefonon értesítették a szö­vetkezet vezetőit, hogy az anyagár­emelkedésből adódó különbözet áthá­rítására megkapják az engedélyt. A közel 400 dolgozót érintő 15 száza­lékos bérvisszatartás egyszeri alka­lommal történt, de az év végéig tervez­ték. Erre remélhetőleg nem kerül sor, hiszen pár napon belül meg kell érkezni az írásos engedélynek, igy végződik happy enddel a Talux története. Állati dolgok és orvosok A városban - a hozzá tartozó nagy­üzemeket is beleértve - hat állatorvos dolgozik. Ma már nem csupán az álla­tok gyógyításával foglalkoznak. A be­tegség megelőzésén kívül élelmiszerhi­giéniai feladatokat is végeznek. Küzde­nek az állatról emberre - és fordítva - átragadó fertőző betegségek ellen is. Hatékonyan közreműködnek, hogy mind nagyobb tömegű, jó minőségű, megfelelő színvonalú állati termék ke­rüljön hazai és külföldi piacokra. Ellen­őrizniük kell a feldolgozást addig, míg a húsfogyasztóhoz nem kerül. Ebben a munkában az igazgatási, hatósági esz­közrendszer a támogatójuk. Valamennyien rendelkeznek magán­gyakorlati joggal, melynek területe meghatározott. Ezeken a területeken elvégzik a városrész élelmiszerhigiéniai munkáit, időszakosan ellenőrzik az előállító, forgalmazó egységeket. Ta­másiban 4 vágóhíd és 2 húsfeldolgozó van. Ezeken kívül még az állatvásártér ad munkát, vásárok idején. Legújabban a gyepmesteri telep is felsorakozott az állati dolgok közé, ahol összegyűjthetők a kóbor ebek és az előirt időig megőrizhetők. A városért A városi tanács ez év május 28-i ülé­sén a városfejlesztés érdekében vég­zett társadal m i m u nkáért kitü ntetéseket adott át. A Minisztertanács által adomá­nyozott „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntető jelvényt kapott: Bangó Ferenc, a Tolna Megyei Viz- és Csatornamű Vállalat tamási üzemmérnökségének karbantartó lakatosa. A Tolna Megyei Tanács által alapított Társadalmi Mun­káért kitüntető jelvényt kapott Staudt István, a KM Pécsi Közúti Igazgatósága tamási üzemmérnökségének műhely- vezetője és Szalai János, a Vegyépszer Tamási Gyárának szakoktatója. Társadalmi Munkáért oklevelet ka­pott a KM Pécsi Közúti Igazgatóság ta­mási üzemmérnökségének Vásárhelyi Pál szocialista brigádja. Kiváló Mun­káért kitüntetésben részesült Bácsné Csepregi Mária, a városi tanács igazga­tási csoportvezetője. I A tanácsház J

Next

/
Thumbnails
Contents