Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
6 NÉPÚJSÁG 1986. október 3. MÚLTUNKBÓL- A téma, amiről beszélgetni szeretnék Önnel, azt hiszem, Ráday Mihály televízióból jól ismert sorozata, az Unokáink sem fogják látni nyomán vált országos mozgalommá. Azóta egymás után alakultak a városvédő- és -szépítő egyesületek, megyénkben elsőként itt, Dombóváron. Az elnöki tisztre Önt; a Gőgös Ignác Gimnázium földrajz-kémia szakos tanárát kérték fel. Az ok természetesen nem a tanított tárgyakban keresendő, hanem, mert köztudott, hogy az egyik hobbija a város történelmében való búvárkodás.- így van. Mióta 1956-ban, a szegedi egyetem befejezése után idekerültem, foglalkoztat Dombóvár múltja. Kutatok, gyűjtöm a régi időkről szóló dokumentumokat, adatokat. Legelőször az érdekelt, miről kapta a város a nevét, majd minden, ami az idők hosszú során itt lezajlott. 1962 óta helytörténeti szakkört, illetve várostörténeti klubot vezetek, úgyhogy, amikor 1984-ben felkértei, hogy legyek a várossépítő egyesület elnöke, örömmel elvállaltam. Hiszen csak azt a munkát kellett folytatnom, amit addig is csináltam, még tágabb lehetőségek között.- Az egyesületük remekül működik, nem afféle öncélú gittegylet, ezt a városban számtalan megóvott érték bizonyítja. Néhányat soroljunk is fel közülük!- Szívesen, de előtte el kell mondanom, hogy tevékenységünk szélesebb körű a szorosan vett városvédelemnél. Ezen azt értem, hogy előadásokat is tartunk, s évente különböző pályázatokat is kiírunk, díjazunk, ezzel szélesebb tömegeket is ösztönözve arra, hogy kutassanak szűkebb hazájuk történelmében. Az első két évben például a dombóvári vasút illetve Újdombóvár múltjáról hirdettünk meg pályázatot, mert főleg ez utóbbi városrészről nem igen tudnak a helybeliek. A megóvott értékeink közül az egyik legjelentősebb az első világ- háborús emlékmű, amely ma már régi szépségében látható. Fontosnak tartom a várnál elhelyezett táblát is, amelyről bárki elolvashatja, kik voltak azok a Dombaiak, s hogy az erőd falai között még Tinódi Lantos Sebestyén is megfordult. Komoly munkánk volt az is, hogy az 1960-as években végzett Árpád-kori leletek miatti feltárás után otthagyott hatalmas árkot több autó földdel betemetettük. Lehet, hogy ez utóbbi apróságnak tűnik, de a városkép javításához szervesen hozzátartozik.- Ebben tökéletesen egyetértünk, hiszen környezetünk, utcáink szépségét gyakran épp az ottfelejtett árkok, gödrök csúfítják el, és sűrűn előfordul, hogy nem akad gazdája, aki puszta fejcsóválás helyett tesz is ellene valamit. Úgy gondolom, az imént említett műemlékek helyreállítása is csak sok önzetlen ember összefogásával valósulhatott meg.- Szerencsére e téren csupa jó tapasztalatom van. Az egyesületünk 50-60 fős tagságát még vagy kétezer, a munkánkba időlegesen bekapcsolódó dombóvári segíti. A világháborús emlékmű kőrészét például a TÁÉV dolgozói, a táblát a költségvetési üzem munkatársai csiszolták le, a 183 bevésett név 2100 betűjét az iskola 8-10 rajzszakköröse festette le. Az emlékmű körüli díszes vasrács hiányzó részeit pedig a Color Kisszövetkezet pótolta. De egy kicsit bajban is vagyok ezzel a felsorolással, mert sokakat kihagytam, akik bármikor mozdulnak a hívó szóra. Í- Ezzel nem kis pénz megtakarítva az egyesületnek. S ha már itt tartunk, mekkora összegből gazdálkodik a pénztáros?- Győrben, az országos találkozón hallottuk, hogy vannak társaink, akik több százezer forintból gazdálkodhatnak. A mi tagjaink fejenként 50 forintot fizetnek, ha 60 fővel számolunk, az kerek háromezer forint. Ehhez jön a gazdálkodó szervektől időnként kapott támogatás, úgyhogy összesen hét-nyolcezer forintból „élünk”. I - Hát ez bizony nem sok.- Nem bizony, az előbb említett műemlék helyreállításánál legalább tízezer forintot takarítottak meg nekünk az önkéntes segítőink.- Más egyesületekben gyakran hallani a panaszt, hogy elszigetelten kell munkálkodniuk, nehéz szélesebb bázist teremteniük maguknak. Mi a titka annak, hogy Önök bármelyik üzemben, intézményben kopogtatnak, mindig van valaki, aki szívesen nyújt segítő kezet elképzeléseik megvalósításához. Ehhez, úgy vélem, nélkülözhetetlen a személyes jó kapcsolat.- Anélkül valóban nehezen boldogulnánk, de szerencsére nincs olyan létesítmény, ahol ne dolgoznának - sokszor vezető beosztásban - egykori tanítványaim. Harminc év alatt annyi növendékem volt, hogy szinte az egész város ismer, és segítenek kérés nélkül is. I- A most kibocsátott gyönyörű képeslapsorozat, a Dombóvár anno... értelmi szerzője is egy régi tanítványa volt, ha jól tudom.- Nagy Tiborról van szó, tényleg idejárta gimnáziumba, de ő egyesületi tag is. Az egyik foglalkozáson kezdeményezte, hogy mivel újabban - szerencsére - megélénkült az emberekben a múlt iránti érdeklődés, tegyük közzé a város régebbi arculatát dokumentáló képeslapjainkat. Neki is szép gyűjteménye van, én is összeraktam egy csomót, egy Nagyatádra elszármazott egykori dombóvári lakótársunk is küldött, úgyhogy az első két sorozatot már árusítják is. Szintén egy volt tanítványom, Dombai István fényképezte le a régi lapokat, a Pátria Nyomdában pedig társadalmi munkában sokszorosították. Összesen 25 ezer forint maradt így a kasszánkban. I- A lapokat a könyvesboltban, a Napsugár Hotel portáján, a Pallas Antikváriumban és a tagok munkahelyein lehet megvásárolni. A bevételt mire szeretnék fordítani?- További sorozatok, meg korabeli fotók kiadására, hiszen ezek mind a várostörténetét őrzik, s hadd gyönyörködjenek bennük minél többen, legyen tudatosabb a dombóváriakban, hogy milyen gyönyörű volt évtizedekkel ezelőtt is a városuk.- Az előbb szóba került a Napsugár Hotel. Ez az intézmény, azt hiszem, remek példája annak, amikor egy régi épület helyett újat, modemet építünk, legtöbbször sokkal jellegtelenebbet, mindenféle stílusjegyet nélkülözőt, az eredetit pedig átadjuk az enyészetnek. Abból, hogy bólogat, látom, hogy Ön is a Korona Szállóra gondol...- Az egyik legnagyobb szívfájdalmunk hogy nem tudtuk megmenteni eredeti funkciójában. Egy picurka eredményt azért már értünk el, a tanács egy részt átadott a TÁÉV- nek amit az rendbe is tett, ott nyitotta meg az építők boltját Abban reménykedünk hogy a vállalat talán egyszer majd terjeszkedni is akar, s akkor az emeletet is hasznosítják I- Pedig úgy tudom, egyszer már meg is szavazott a tanácsülés a felújításra 2 millió forintot de - a mostanában is igen jellemző gyakorlatnak megfelelően - azt egy újabbra kellett fordítani.- Sajnos, így történt. A gimnázium akkor nyolc-tizéves kollégiuma egyszer csak megroggyant, a gyerekeket ki kellett költöztetni, s a pénzhez még jókora summát hozzátéve a viszonylag fiatal épületet helyre kellett állítani. Ezzel a patinás, klasszicista stílusú Korona sorsa megpecsételődött.- Pedig a város nem túl sok ilyen szép műemlékkel büszkélkedhet. Azzal, hogy kevesebb van, szerintem méginkább ragaszkodni kellene hozzájuk. De ez csak az egyik oldala a városvédő munkának. Az épített múlthoz való kötődés mellett a jövő lakókörnyezeti kultúrájának felelős kialakítása legalább ennyire feladata Pallas Athéné utódainak. Gondolok itt az épülő lakótelepek, üzletek képének kialakítására, az utcák elnevezésére is. Nekem például nem tetszik az utcák számozása név helyett, úgy vélem, ez a nyugatiaskodás egy magyar városban nem helyénvaló. Rokonszenvesek viszont a szintén újkeletű, Százszorszép utca és társai.- A számozott utcák egykor Fiumei, Aradi, Temesvári és hasonló neveket viseltek, ezeket törölték el, szerintem is helytelenül. Hiszen a régi neveknek legtöbbször logikai magyarázatuk volt. Nem véletlenül kapta például a mai Ady utca valamikor a Csirip nevet, ott volt ugyanis egy szérűskert, ahol rengeteg veréb tanyázott. A Dombóvári Kalendáriumban egyébként egyszer közzétettük ezeket a régi neveket, de visszaállításuk már nehéz és talán felesleges is lenne. Arra azonban ügyelni kell, hogy az újak hangulatosak, kedvesek legyenek. Az új kertvárosban ma már ilyen névtáblákat látni a házak falán, mint Tulipán, meg Liliom utca. De beleszólunk egyéb dolgokba is. Az Arany János téren például a mi tiltakozásunk eredményeként nem készült el egy bódékból álló butiksor. Persze, ettől nem lettünk valami népszerűek, de az az álláspontunk, hogy az amúgy is kevés zöldterületet meg kell védenünk, inkább az épületek földszintjére kerüljenek ezek a kis üzletek. Persze az jóval költségesebb, így ódzkodnak tőle a kereskedők. I- Gondolom, az egyesület és a tanács együttműködésében az Ön helyzete elég felemás, hiszen egyfelől az egyesület elnöke, másrészt húsz éve tanácstag is.- Ez nem hátrány, sőt, így sokkal jobban látom a reális lehetőségeket, a megértem, ha valamire nincs pénz.- Elnök, tanácstag, szaktanár, osztályfőnök egyszemélyben. Tudom, hogy tanítványai nagyon szeretik, szép eredményeket is érnek el az Ön keze alatt. Tíz éve rendszeres nyertesei az országos tanulmányi versenyeknek, szívesen járnak a szakkörébe, lelkes résztvevői az Ön által vezetett alsóhetényi régészeti ásatásoknak, minden évben közös kirándulásokra mennek. Lelkes lokálpatriotizmusából mennyit tud beléjük plántálni, s egyáltalán mi a véleménye a mai gyerekekről?- Se jobbak, se rosszabbak a mai diákok a régieknél. Megérteni kell őket, nem harcolni ellenük, s akkor bármit megtesznek, amit kérünk tőlük. Még tanulnak is. Hogy szeressék, becsüljék a szülőhelyüket, azt az óráimon is sugallom, persze nem direkt módon, hanem például azzal, hogy ha gazdasági eredményekről van szó, városi illetve megyei példát hozok. I- Munkássága során számos magas kitüntetést kapott, a város díszpolgárává avatták, elnyerte a Kiváló Tanár címet is, de én tudok egy olyanról is, amivel a gimnázium tanulói jutalmazták meg.- A Diákokért Emlékplakett az, s azt hiszem, akkor éreztem a legnagyobb boldogságot, amikor ezt kaptam. Igazán jólesett, s büszke vagyok rá.- Igazán méltó befejezése lenne a beszélgetésünknek, ha a jó hangulatban és örömmel végzett munkájához és a város- szépítésben való további eredményes tevékenységéhez kívánnék jó egészséget és sok sikert, de szeretnék feltenni még egy kérdést. A feleségével együtt az Alföldről azért kerültek ide friss diplomásokként, mert itt volt egyedül házaspároknak állás. Ön a Békés megyei Füzesgyarmatról származik. Ott közel húsz évet élt, itt harmincat. Ezek után füzesgyarmatinak, vagy dombóvárinak érzi magát?- Ez olyan kényes kérdés, hogy talán fel sem szabadna tenni. Füzesgyarmatért nem tudtam tenni semmit, mert diákfejjel elkerültem onnan. Az életemet ennek a városnak szenteltem, tehát dombóvári vagyok. De az embernek a szülőföldje örökké fontos marad. Nekem még mindig a Sárrét szikes vidéke a legszebb. ■ - Köszönöm a beszélgetést. A megye föszolgabíráinak, az alispánnak, a csendőrségnek meglehetősen sok gondot okoztak a szociáldemokraták. S különösen, amikor a bátaszéki szervezet egyik tagja bekerült a megyei törvényhatósági bizottságba, és ott rendszeresen interpellált - a megye vezetői által gyakran kényesnek minősített témákban - betelt a pohár. Szinte minden munkás-, vagy parasztmegmozdulásban az 1918-as polgári demokratikus forradalmat vélték. Amikor csak tehették, csírájában fojtották a szervezkedéseket. Hivatkozhatunk például a dombóvári kommunista szervezkedési kísérletre, amikor a szervezkedők az eszperantó tanítást kívánták fedőszervként használni. A paksi szociáldemokraták a 20-as évek első felében hiába mondották ki az MSZDP szervezetének megalakítását, a főszolgabíró, majd az alispán is elutasította a működési engedélykérelmet. Tamásiban egyetlen esztendő alatt - 1930-ban - tucatszámra utasította el a járás főszolga- bírája a szociáldemokraták népgyűlési engedélykérelmét. Külön tanulmányt érdemelne az elutasítások indoklása. Természetesen nem volt más a helyzet a si- montornyai (gyönki) járásban sem. A gyönki járásban azonban egyszer kivétel volt. Úgy kezdődött minden, mint ahogyan szokott is, a főszolgabíró elutasította a tolnanémedi szociáldemokraták kérését, nem engedélyezte a népgyülést. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a határozatot a kérelmezők megfellebbezték. 1936. május 6-án Hidassy főszolgabíró a fellebbezést továbbította az alispánhoz. A kisérő levélben magyarázatot adott saját határozatának meghozataláról. Idézzük: „Tény az, hogy az ad 1240/1930. sz. alatt a szociáldemokrata párt tolnanémedi pártszervezete a főszolgabírói hivatalnál a megalakulást bejelentette. Azonban a 4. biz. 1933. sz. alatt Tolnanémedi község jegyzője ide azt jelentette, hogy hivatalosan megszűnt a helyi pártszervezet. Szabó János bement a község főjegyzőjéhez és bejelentette ott azt, hogy a helyi pártszervezet feloszlott. A jelvényeket is leadták a főjegyzőnek. Erre alapítottam az elutasító véghatározatot. Megjegyzem továbbá, hogy a hely, ahová a gyűlést kérik egy 120 négyszögöles, szalmástetös alacsony házaktól körülvett udvar, amely tűzrendészeti és közrendészeti szempontból aggályosnak látszik.” Ritka eset következett ezután. Az alis- páni hivatal feloldotta a főszolgabírói határozatot, és utasította öt, ha a kérelmezők megismétlik kérelmüket, és újabb határidőt tűznek ki a népgyűlés megtartására, akkor adja meg az engedélyt nekik. Mivel indokolta az alispán ezt a szokatlan határozatát? Idézzük a határozatának indoklását: „A főszolgabíró a kérelmet azért utasította el, mert megállapítása szerint a Magyarországi Szociáldemokrata pártnak Tolnanémedi községben nincsen helyi szervezete, és így a politikai gyűlés engedélyezésére irányuló bejelentést nem tekintette olyannak, mint amelyet az arra jogosultak terjesztettek elő. Az I. fokú véghatározatnak ez az indoklása helytelen, azért, mert politikai népgyűlés engedélyezéséhez, illetve megtartásához nem feltétlen szükséges az a követelmény, hogy az illető - egyébként a képviselőházban képviselt - politikai pártnak az illető helységben helyi szervezete legyen. Ez a körülmény tehát önmagában nem szolgáltathat okot arra, hogy a népgyűlés engedélyezését az illetékes rendőrhatóság megtagadja.” Felvetődhet a kérdés: a főszolgabíró nem ismerte volna a népgyűléseket tiltó és engedélyező rendeleteket, belső utasításokat? Ez nem valószínű. Ezúttal is arról van szó, hogy fékezni, akadályozni kívánta a szervezkedést - akármilyen eszközzel is. Feltűnő azonban az is, hogy az alispáni határozatot nem küldték meg a tolnanémedi szervezkedőknek. Emiatt nem szerezhettek tudomást az alispáni hivataltól arról sem, miként tarthatnának népgyűlést. Megjegyezzük, hogy általában kevés irat maradt fenn a szociáldemokraták Tolna megyei szervezkedéséről. Jobbára csak a főszolgabírói és az alispáni iratok között lehet egyet-egyet találni. Dőry Frigyes munkásellenes indítványa A megye alispánjához gyors egymásutánban érkeztek az átiratok a vármegyéktől, Sopronból, Zalából, Vasból, stb, felszólítva a megye törvényhatósági bizottságát, tiltakozzék a miniszterelnöknél amiatt, hogy a szociáldemokraták megsértették a nemzeti érzést, és szolidaritásukat fejezték ki a nemzetközi kommunizmussal. Mi történt ebben az országban, hogy a vármegyék egységesen tiltakoztak? 1936 szeptemberében a Pest, Pilis, Solt, Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának ülésén a szociáldemokrata párt nevében előterjesztést nyújtottak be, amely szerint a törvényhatósági bizottság támogatja a spanyol köztársaságiakat, a kommunisták által vezetett népfrontkormányt. Vas vármegye átiratban még törvény- javaslattal is előállott, ebben a többi között a következő olvasható: „Amennyiben pedig a rendelkezésre álló törvényes eszközök nem bizonyulnának eléggé hatékonyaknak ahhoz, hogy a szociáldemokrata pártot a jövőben hasonló magatartástól eredményesen vissza lehessen tartani, méltóztas- sék törvényjavaslatot terjeszteni az országgyűlés elé, amellyel intézményesen biztosíttassék: 1. a nemzeti érzés hatékonyabb és törvényes védelme; 2. a hazafias és vallásos érzést bántó és a nemzet egyetemének közfelfogását sértő magatartás; valamint 3. a közületek nyilvános gyűlésein az önkormányzati testületek közel ezeréves tradícióinak és hazafias tekintélyének megmételyezésére törekvő megnyilatkozások leg hatályosabb megtorlása.” Sopron vármegye is elküldte a miniszterelnökhöz címzett feliratának szövegét: „Mai napon tartott közgyűlésünkben foglalkoztunk azzal a kijelentéssel, amely Pest, Pilis, Solt, Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlésén elhangzott és a spanyol marxista kormánnyal való rokonszenv érzésének adott kifejezést. A törvényhatósági bizottság ezt a kijelentést a legnagyobb megbotránkozással elítéli és visszautasítja. Tiltakozunk az ellen, hogy Magyarországon közhatóság nyilvános ülésén ilyen kijelentések megtorlás nélkül legyenek megtehetők, mert azt a kijelentést a magyar lélekhez méltatlannak tartja és alkalmasnak arra, hogy a magyar nemzetet a külföld előtt hamis színben tüntesse fel.” Könnyű Katit táncba vinni - mondja a magyar szólás-mondás. A konzervatívnak tartott akkori vármegye nyomban csatlakozott a mások kezdeményezéséhez. Dőry Frigyes földbirtokos élt indítvánnyal a szeptember 30-i közgyűlésen. A szitok-átok szórásában messze túlszárnyalta a fentebb idézetteket. Indítványa igy hangzott: „Tolnavármegye törvényhatósága a legnagyobb fölháborodással vett tudomást arról az üdvözlő táviratról, amelyet a magyarországi szociáldemokraták az embertelenül gyilkoló, vallás és országromboló vörös spanyol kormányhoz intéztek. A szociáldemokrata párt ezen tüntető és provokáló üdvözléssel és más megnyilatkozásaival is nyíltan tanúságot tesz arról, hogy ma is rokonszenvez azokkal az államfölforgató törekvésekkel, amelyek 1918-ban Nagymagyaror- szág elárulását előidézték, és most az egész világ forradalmasítására irányulnak. Amikor a vármegye közönsége ezen törekvéseket a legélesebben elítéli, bizton reméli, hogy az állami hatalom és a közigazgatás ereje teljes súlyával le fog sújtani minden fölforgató irányú megmozdulásra. Dőrypatlan, 1936. szeptember 27. Dőry Frigyes” Az elfogadott határozat szinte szósze- rint megismétli az indítványt. Jó alkalom kínálkozott a Pest megyei események kapcsán arra, hogy a megye kifejezhesse ellenséges érzületét a megye - és az ország - munkássága, és mozgalma ellen. Az a gyűlölet, amely a Dőry-féle indítványból sugárzik, egyértelművé teszi, hogy mindent elkövetett a megye a munkásosztály szervezkedésének megakadályozására. K BALOG JÁNOS Dr. Szőke Sándorral Cser Ildikó a városszépítésről
