Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
1987. október 24. ^ÉPÜJSÁG 3 Még több személyes törődésre van szükség A nyugdíjas párttagok helyzete Szekszárdon HÉTRŐL HÍRRŐL HÍRRE Nem mondhatom, hogy gyakran álmodok, azt sem, hogy ritkán. Van olyan álom, amit egy-két órával az ébredés után is a fejemben tartok, de a többség már az ocsúdás pillanataiban elszáll, ahogyan az álommal szokott megesni - úgy általában. De most tudtam, hogy megjegyzem, mert meg kellett jegyeznem. Mert akartam, mert fontos volt. Illetve az ébredezés pillanataiban hittem, hogy fontos, mert akkor úgy éreztem és szerettem volna hinni, hogy igaz is. Azóta álmomnak már csupán ködfoszlányai lebbennek körülöttem, s nemcsak azért, mert az alvás közbeni vizuális élményeket az esztendő 43. hetének első éjszakáján produkálták agykérgem funckiói - tehát már jó néhány napja - hanem mert az egymást logika nélkül követő képek, zavaros idő- és térbeli viszonyaikkal, no és az azt követő nap(palok) valósága megkevert. Bár bűnös(?) vagyok, mert azon igyekeztem, hogy álmaim igazát megleljem nappal is. Az igazat keresve Nem akarok senkit untatni, álmomat ezért nem mesélem, csak jelzem. A lényeg az volt, hogy mindenütt a rend és a rendszeresség, a tiszta és a szép, a logika és az igényesség, a megértés és a tolerancia uralkodott. Ezzel szemben nappal? Durcás gyerekek, feldúlt felnőttek tömkelegé vett körül. (Vettek körül bennünket, s vettük körül mi őket!) A munkahelyeken jórészt csak kesergést, panaszt lehet hallani, kétségbeesett polemizálást a várható áremelésekről, az életszínvonal csökkenéséről, az elszegényedő költségvetésről, adósságunk növekedéséről. Viszont az is feltűnt, s fel is tűnik minduntalan, hogy a vaskos realitások figyelemre méltó tartalékokat is magukba foglalnak. S ezt mindannyian jól tudjuk, s egyre több helyen azon is fáradoznak, hogy e láthatatlan tartalékokat fölfedezzék, azokat jobb - nagyon jó - munkával kamatoztassák, hiszen életünk akkor válhat jobbá, színvonalasabbá - életszínvonalasabbá - ha munkánk eredménye fedezetet nyújt rá. A következőkben - teljesen szubjektív válogatásban - olyan Tolna megyei híreket, eseményeket kommentálok, melyek tartalékokat hordoznak, s melyek ki- és felhasználása mindannyionk közös érdeke. Szüret! Az elmúlt hét végén, s még ezen a héten is szüreteltek megyénkben. A magántermelők e fontos őszi munkával már végeztek, a közös gazdaságokban is már a szőlő utolját szedik a tőkékről. Az utóbbit a közös gond és közös munka miatt jegyeztem meg, míg az előbbit a közösséggé kovácsolódás és a barátságok köttetése miatt. Öröm, hogy a múlt szép hagyományai közül a szüret is megmaradt annak, bár nem elsősorban munkailag értem, hanem az összejövetel, a „népi ünneplés” miatt, a közösen főzött és elfogyasztott ebédek, s azt követő meghitt beszélgetések ürügyén. Mert ilyenre is van vágyunk, ezek is adnak lelki feltöltődést a következő napokra, hetekre. Ahogyan a Váralján rendezett bállal, színes felvonulással és folklórműsorral összekötött szüreti mulatság is. S csupán a rend kedvéért tegyük hozzá, hogy hasonló összejövetelt a megye több településén rendeztek - az ott élők és a környékbeliek örömére. Másik felkiáltójelek Mint írtunk már róla, a héten kétnapos országos rendezvény színhelye volt megyénk. Öt ország - Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária - Budapesten A plakátkiállítás Szüretelek a szekszárdi Aranyfürt téeszben működő kulturális és tájékoztató intézményeinek immár hagyományos találkozójának adhattunk otthont. Tudósításunkban beszámoltunk a rangos rendezmény programjairól, úgyhogy most csupán egyetlen egyet emelek ki. A kedd délutáni külpolitikai fórumot, melyen izgalmas és fontos kérdésekre válaszoltak az öt baráti ország képviselői. Az teljesen egyértelmű, hogy ezek a találkozók jól szolgálják egymás megismerését, ebből következően egymás tiszteletét. De arra is kiválóan alkalmasak, hogy a tartalmas megbeszélések, viták bizonyos tapasztalatokat adjanak át egymásnak, melyeket fölhasználva, melyeket építve gyorsabb lépésekkel juthatunk (juthatnak) el a célokig. S úgy hiszem, hangsúlyozni sem kell, hogy micsoda tartalékok rejlenek mindebben. Számomra mindezek valamiféle felkiáltójelek, melyek mellett nem szabad figyelmetlenül, „ezt is letudtuk” alapon elsietni. Szóval olyan felkiáltójelek, mint a plakátok, melyek célzatosan hívják fel figyelmünket valamire, melyek összpontosításra késztetnek a maguk eszközeivel. S itt tegyük hozzá, hogy a Babits Mihály művelődési központban Szekszárdon november 8-ig látható kiállítás az öt nemzet plakátjaiból. Várva az új nemzedéket Kodály Zoltán egy alkalommal azt mondta, hogy a gyermek zenei nevelését születése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. A tömör igazság más vonatkozásban bővíthető. Mégpedig úgy is, hgoy a gyermek egészséges, igaz emberré nevelését is ugyanakkor kell kezdeni. Ezt hogy értem? S miért jutott eszembe? Egyszerűen egy hírről, ami azt adja tudtunkra, hogy Dombóváron, a művelődési központban Fiatal szülők klubját szerveztek. Ezek a gazdag programmal telített összejövetelek - másutt is vannak hasonlóak - tulajdonképpen a gyermek, az új nemzedék egy-egy tagjának várását, tudatos várását célozzák. A meghitt napok, hónapok alatt okosan föl lehet készülni a szülésre a gyermek fogadására. Míg az első „csak” az édesanya csodálatos élményét jelenti, az azt megelőző és követő időszak az édesapáé is, pontosabban a családé. Igaz, hogy a felkészülést nagyon jól segítik a szakkönyvek, az orvosok tanácsadása, de közvetlenebbek az ilyen találkozások a szakemberekkel: a pszichológussal, a tanárral, a védőnővel és természetesen az orvossal. Itt az idő határai nem megszabottak, a kinti várakozók nem sürgetik a beszélgetést, nem szabják meg a kérdések számát. Hol ebben a tartalék? Gondolom, nem kérdi senki. Hiszen egyértelmű. Az új családtag fizikális és lelki egészségét már születése előtt kell megalapozni. Kár, hogy ezt nem mindenki veszi komolyan! Egy akció margójára Csütörtöki lapszámunkan nyilatkozott Kiss Istvánná, a Hazafias Népfront szekszárdi bizottságának titkára, hogy ismét megrendezik a hasznos hulladékok gyűjtésének akcióját a megyeszékhelyen, mégpedig „Cselekedjünk együtt gyermekeinkért” jelszóval. A lényeg, hogy a még iparilag hasznosítható anyagokat ne dobjuk a szemétbe, hiszen az ezért kapott pénzen - mint ebben az esetben - bővíteni lehet az iskolák felszereléseinek sorát. A gondolat szép, ugyanakkor igen hasznos, sőt haszna kétszeres. Úgy gondolom, hogy valamennyien egész esztendőben készülhetünk erre és a hasonló akciókra, hiszen mindenki tud szorítani a szekrény sarkában helyet azoknak a holmiknak, melyek valamiféle tartalékot jelentenek. V. HORVÁTH MÁRIA Kínai Kelnek az őszi vetések A szekszárdi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága nemrégiben áttekintette a nyugdíjas párttagok helyzetét. Az elemzés adatai önmagukban is érdekesek lehetnek, a feladatok folyamatos meghatározását a XIII. kongresszus határozata is előírja. Biztosan minden nyugdíjast megnyugtat az a döntés, hogy a személyi igazolványba ezután be kell írni, hogy ki honnan ment nyugállományba. Nyilvánvalóan senkinek sem volt kellemes, hogy az aktív évek után megszűnt még a szak- képzettségre, vagy éppen a megszerzett beosztásra való utalás. Nyugdíjas volt az egyetemi tanár, a kertész, a miniszter és az utcaseprő egyként, minden megkülönböztetés nélkül. Márpedig a megszerzett és munkával kiérdemelt beosztásról, a szeretett hivatásról és a társadalmi rangról senki sem mond le szívesen. Természetesen a beírás adminisztratív intézkedés, ami csak az elindulást jelenti az idős emberek valóságos társadalmi megbecsülésének gyarapításában. Magánvélemény - közügyben Elgondolkodtató a vb elemzése, módot ad nyugdíjaskategória újragondolására is. Ma a köztudatban, de tulajdonképpen a sajtóban is -, úgy beszélnek a nyugdíjasokról, mintha az egységes réteg volna. A nyugdíjast sokan hajlamosak hátrányos helyzetűnek tekinteni. Pedig erről szó sincs. Maguk az intézkedések is arra utalnak, hogy igen differenciált társadalmi, anyagi helyzetű csoportról van szó és legkevésbé sem szorulnak rá az általános társadalmi sajnálatra. Vannak közöttük fiatalos, egészséges hatvanévesek, akikre korábbi munkahelyükön és a korábbi közéleti pozícióban még sokáig számítanak. Még aktiv, vagy mostanában nyugdíjba ment feleséggel, az ilyen családok még tetemes segítséget nyújtanak gyerekeiknek, vagy éppen tanuló unokáiknak. Vannak viszont hetven éven felül, egyedül élő, alacsony nyugdíjasok. Itt a jövedelem már attól függ, hogy ki mennyit és milyen szakképzettséggel, illetve beosztásból ment nyugdíjba, mert a korábbi pénz már any- nyira elvesztette eredeti értékét. Ők már valóban rászorulnak a fokozott társadalmi segítségre, és ezen aztán igazán nemcsak az anyagiak értendők. Átjelentkezés - új feladatok Az MSZMP Szekszárd Városi Bizottsága működési területén 192 pártalap- szervezetben több mint ötezer-ötszázán dolgoznak, közülük több mint ezren nyugdíjasok. A nyugdíjasokat legnagyobb számban a nyolc szekszárdi és a bátaszéki tsz-községi alapszervezet tömöríti. A legélesebb konfliktus az átjelentkezések körül alakul ki. Sokan úgy vélekednek, hogy az átjelentkezési kötelezettség durván elszakítja a párttagokat, a régi munkahelytől, a kollektívától és ezen belül a pártszervezettől, tehát a korábban kialakult elvtársi és baráti kapcsolatokat hirtelen széttépi. Ugyanakkor a nyugdíjas párttagok másik jelentős része tudomásul veszi ezt a kötelezettséget, és több-kevesebb sikerrel próbál bekapcsolódni a lakóterületi, vagy a körzeti alapszervezet munkájába. Nő azok száma is, akik mereven szembehelyezkednek a határozat végrehajtásával, még azt is vállalva, hogy megszakítják több évtizedes kapcsolatukat a párttal. Ennek a konfliktusnak a feloldása is csak nagy körültekintéssel, tapintattal és személyes törődéssel lehetséges. A pártvezetőségeknek vállalniuk kell a személyes meggyőzés nehéz, de fontos teendőit. Ma sokan a könnyebb megoldás felé hajlanak, elodázzák a döntést - esetenként látszat-pártmegbízatásokkal. Vannak pozitív tapasztalatok is. Esetenként a két érintett pártszervezet már korábban jó kapcsolatot alakít ki egymással, az átjelentkezést folyamatnak tekinti. Sajnos vannak olyanok is, akik nyugdíjazásukkor jelentős állami, politikai, közéleti tisztségeket töltöttek be, mégsem tesznek eleget átjelentkezési kötelezettségüknek. Magatartásukkal felesleges és kedvezőtlen általánosításokra adnak alapot. Lakóterületi pártszervezetek A megyeszékhelyen a lakóterületi pártszervezetek sajátos helyet töltenek be a politikai munkában. A nyugdíjas párttagok közel ötven százaléka ezekben tevékenykedik. A nyolc alapszervezet munkáját lakóterületi pártvezetőség irányítja. Politikai munkájuk szerteágazó, amelyben sajátosan keverednek a várospolitikai tennivalók, amelyek szorosan kötődnek a tanácsi munka pártirányításához. Folyamatosan növekszik szerepük a területükön folyó ifjúságpolitikai munkában is. A párttagok többségének konkrét megbízatása van, ezen keresztül mind jobban kötődnek közvetlen lakókörnyezetükhöz és érezhetik, hogy közéleti szereplésükre igény és nagy szükség van. A lakóterületi pártszervezetek politikai tevékenységének a köre tovább bővült azzal, hogy a társadalmi és tömegszervezetekkel együttműködési megállapodásokat kötöttek. Különösen jelentős az együttműködésük a körzeti népfrontbizottságokkal, hiszen az aktivisták köre is mutat átfedéseket. Vannak még tennivalók a felmentések témakörében is. A XIII. kongresszus határozata kimondja, hogy „Az idősebb, már nyugdíjban lévő nemzedékek munkája, áldozatvállalása ölt testet szocialista fejlődésünk eredményeiben. Közülük sokan ma is aktívan tevékenykednek. Fontos társadalmi érdekünk, hogy tapasztalataikat hasznosítsuk, a közéletben való részvételüket segítsük. Kötelességünk, hogy figyelemmel kísérjük helyzetüket, könnyítsünk az idős korral járó terheiken.” Az idézet egyébként a városi párt vb anyagának is mottója, itt most a vonatkozásban idéztük, hogy mennyire oda kell figyelni a felmentésekre. Cél, hogy egyetlen párttag se érezze magát feleslegesnek, ugyanakkor ne is terheljük túl akkor, ha már a kenyere javát megette és a társadalomért korábban sokat dolgozott. Feladatok - mindenkinek A közvetlen irányítású városkörnyéki községekben a szervezeti feltételek adottak, a nagyközségi pártbizottságok is figyelemmel kísérik a nyugdíjasok helyzetét. Ebben természetesen - mindenütt - az is beletartozik, hogy enyhítsék az erre rászoruló párttagok személyes gondjait. Az elmúlt másfél évben például Szekszárdon tizenheten kaptak nyugdíjemelést, tizennégyen pedig szociális segélyt az alapszervezet kezdeményezésére. A gondoskodás szép eredménye, hogy a Szekszárd lakóterületi pártszervezet szervezésében 340-en részesültek kedvezményes üdülésben. Jelentős a javulás a nyugdíjasklubok tevékenységében is, ezek mind több lehetőséget tudnak felkínálni tagjaik számára, a szabadidő kulturált eltöltésére. A végrehajtó bizottság a fentiek szellemében határozta meg a tennivalókat - ezek végrehajtásában minden még nem nyugdíjas kommunistának van felelőssége. IHÁROSI IBOLYA szakmunkások Győrben Pénteken megérkezett Győrbe azoknak a kínai szakmunkásoknak az első csoportja, akik három éven keresztül a Rábánál dolgoznak és közben szakmai továbbképzést is kapnak. Az 50 tagú első csoportot folyamatosan követik a többiek, és december végén már 300 kínai szakmunkás tevékenykedik a Rába gyárban. A Rába és kínai partnere közötti együttműködés célja, hogy a kínai forgácsoló és autószerelő szakmunkások Győrött a munkavégzés és a továbbképzés során elsajátítsák a vállalat technológiáját, szakmai tapasztalatokat szerezzenek. A kínai szakmunkások a futómű- és a motorgyártásban, valamint a tehergépkocsi szerelésében fognak dolgozni. A Rába alkalmazottai lesznek, a magyar munkásokkal azonos kötelezettségekkel és jogokkal. Munkaszerződésük három évre szól, munkabérüket teljesítményük alapján forintban kapják. Jó ütemben haladnak az őszi munkák, a mezőgazdasági nagyüzemek kihasználják a kedvező időjárást. A természet az idén két-három hetes késésben van, s az őszi érésű növények a szokottnál valamivel későbben kerülhetnek le a földekről. Ezért is jó, hogy esőzések nem zavarják az emberek és a gépek munkáját, s folyamatosan érkezhetnek a raktárakba, a feldolgozókhoz a földekről a szállítmányok. A vetési munkák a hónap közepe óta meggyorsultak. Az őszi kalászosok kijelölt vetöterületének mintegy 70 százalékán már földben van a mag, a korai vetések már ki is keltek. Befejeződött a rozs és az őszi árpa vetése és mintegy kétharmadánál tart a búzavetés. Tavaly ilyenkor előbbre tartottak; a késés amiatt adódott, hogy a kiszemelt területről a szokásoshoz képest későbben tudták csak betakarítani az úgynevezett előveteménye- ket, például a napraforgót, és meg kellett várni, amíg előkészítették a talajokat a vetőgépek fogadásához. A teendők emiatt kissé összetorlódtak, ám az üzemeknek - jó szervezéssel - sikerült mégis folyamatossá tenni ezt a fontos őszi munkát. A betakarítás úgyszólván zavartalan ezekben a napokban. Kisebb gond egyedül az alföldi vidékeken mutatkozik, ahol meglehetősen száraz a talaj, és emiatt eléggé sokat vesződnek a cukorrépa felszedésével. Itt a veszteségek is nagyobbak a szokásosnál. Másutt viszont a gépek a meghatározott ütemterv szerint dolgoznak. Befejeződött a napraforgó és a burgonya betakarítása, és alig van már munkájuk a szóját és a rizst aratóknak. A cukorrépa fölszedésének ütemét a cukorgyárak határozták meg, egyetértésben a termelőkkel. A munka zavartalan és a MÉM szakemberei arra számítanak, hogy november közepe felé védett helyre kerülhet mindenütt a cukorgyári alapanyag. A kukorica törése a félidőhöz közeledik. Tavaly ilyenkor a termőterületnek már 80 százalékán mentek végig a kombájnok. Az idén a munkát azért nem siettetik, mert a szemek nedvességtartalma továbbra is magas. Az átlagosnál későbben beérett fontos takarmánynövény ugyanis meglehetősen nehezen szikkad ki a földeken, ezért mesterséges szárításra van szükség. A tempót a szárítógépek kapacitása határozza meg, ezért sem lehetséges most a munka gyorsítása a földeken.
