Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

1987. október 24. ^ÉPÜJSÁG 3 Még több személyes törődésre van szükség A nyugdíjas párttagok helyzete Szekszárdon HÉTRŐL HÍRRŐL HÍRRE Nem mondhatom, hogy gyakran álmodok, azt sem, hogy ritkán. Van olyan álom, amit egy-két órával az ébredés után is a fejemben tartok, de a többség már az ocsúdás pillanataiban elszáll, ahogyan az álommal szokott megesni - úgy általában. De most tudtam, hogy megjegyzem, mert meg kellett jegyez­nem. Mert akartam, mert fontos volt. Illetve az ébredezés pillanataiban hittem, hogy fontos, mert akkor úgy éreztem és szerettem volna hinni, hogy igaz is. Azóta álmomnak már csupán ködfoszlányai lebbennek kö­rülöttem, s nemcsak azért, mert az alvás közbeni vizuális él­ményeket az esztendő 43. hetének első éjszakáján produkál­ták agykérgem funckiói - tehát már jó néhány napja - hanem mert az egymást logika nélkül követő képek, zavaros idő- és térbeli viszonyaikkal, no és az azt követő nap(palok) valósága megkevert. Bár bűnös(?) vagyok, mert azon igyekeztem, hogy álmaim igazát megleljem nappal is. Az igazat keresve Nem akarok senkit untatni, álmomat ezért nem mesélem, csak jelzem. A lényeg az volt, hogy mindenütt a rend és a rendszeresség, a tiszta és a szép, a logika és az igényesség, a megértés és a tolerancia uralkodott. Ezzel szemben nappal? Durcás gyerekek, feldúlt felnőttek tömkelegé vett körül. (Vettek körül bennünket, s vettük körül mi őket!) A munkahelyeken jórészt csak kesergést, panaszt lehet hallani, kétségbeesett polemizálást a várható áremelé­sekről, az életszínvonal csökkenéséről, az elszegényedő költségvetésről, adósságunk növekedéséről. Viszont az is feltűnt, s fel is tűnik minduntalan, hogy a vaskos realitások figyelemre méltó tartalékokat is magukba foglalnak. S ezt mindannyian jól tudjuk, s egyre több helyen azon is fáradoz­nak, hogy e láthatatlan tartalékokat fölfedezzék, azokat jobb - nagyon jó - munkával kamatoztassák, hiszen életünk akkor válhat jobbá, színvonalasabbá - életszínvonalasabbá - ha munkánk eredménye fedezetet nyújt rá. A következőkben - teljesen szubjektív válogatásban - olyan Tolna megyei híre­ket, eseményeket kommentálok, melyek tartalékokat hordoz­nak, s melyek ki- és felhasználása mindannyionk közös érde­ke. Szüret! Az elmúlt hét végén, s még ezen a héten is szüreteltek me­gyénkben. A magántermelők e fontos őszi munkával már vé­geztek, a közös gazdaságokban is már a szőlő utolját szedik a tőkékről. Az utóbbit a közös gond és közös munka miatt je­gyeztem meg, míg az előbbit a közösséggé kovácsolódás és a barátságok köttetése miatt. Öröm, hogy a múlt szép hagyo­mányai közül a szüret is megmaradt annak, bár nem elsősor­ban munkailag értem, hanem az összejövetel, a „népi ünnep­lés” miatt, a közösen főzött és elfogyasztott ebédek, s azt követő meghitt beszélgetések ürügyén. Mert ilyenre is van vá­gyunk, ezek is adnak lelki feltöltődést a következő napokra, hetekre. Ahogyan a Váralján rendezett bállal, színes felvonu­lással és folklórműsorral összekötött szüreti mulatság is. S csupán a rend kedvéért tegyük hozzá, hogy hasonló összejö­vetelt a megye több településén rendeztek - az ott élők és a környékbeliek örömére. Másik felkiáltójelek Mint írtunk már róla, a héten kétnapos országos rendez­vény színhelye volt megyénk. Öt ország - Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária - Budapesten A plakátkiállítás Szüretelek a szekszárdi Aranyfürt téeszben működő kulturális és tájékoztató intézményeinek immár ha­gyományos találkozójának adhattunk otthont. Tudósításunk­ban beszámoltunk a rangos rendezmény programjairól, úgy­hogy most csupán egyetlen egyet emelek ki. A kedd délutáni külpolitikai fórumot, melyen izgalmas és fontos kérdésekre válaszoltak az öt baráti ország képviselői. Az teljesen egyértelmű, hogy ezek a találkozók jól szolgál­ják egymás megismerését, ebből következően egymás tisz­teletét. De arra is kiválóan alkalmasak, hogy a tartalmas meg­beszélések, viták bizonyos tapasztalatokat adjanak át egy­másnak, melyeket fölhasználva, melyeket építve gyorsabb lé­pésekkel juthatunk (juthatnak) el a célokig. S úgy hiszem, hangsúlyozni sem kell, hogy micsoda tartalékok rejlenek mindebben. Számomra mindezek valamiféle felkiáltójelek, melyek mellett nem szabad figyelmetlenül, „ezt is letudtuk” alapon elsietni. Szóval olyan felkiáltójelek, mint a plakátok, melyek célzatosan hívják fel figyelmünket valamire, melyek összpontosításra késztetnek a maguk eszközeivel. S itt te­gyük hozzá, hogy a Babits Mihály művelődési központban Szekszárdon november 8-ig látható kiállítás az öt nemzet pla­kátjaiból. Várva az új nemzedéket Kodály Zoltán egy alkalommal azt mondta, hogy a gyermek zenei nevelését születése előtt kilenc hónappal kell elkezde­ni. A tömör igazság más vonatkozásban bővíthető. Mégpedig úgy is, hgoy a gyermek egészséges, igaz emberré nevelését is ugyanakkor kell kezdeni. Ezt hogy értem? S miért jutott eszembe? Egyszerűen egy hírről, ami azt adja tudtunkra, hogy Dom­bóváron, a művelődési központban Fiatal szülők klubját szer­veztek. Ezek a gazdag programmal telített összejövetelek - másutt is vannak hasonlóak - tulajdonképpen a gyermek, az új nemzedék egy-egy tagjának várását, tudatos várását cé­lozzák. A meghitt napok, hónapok alatt okosan föl lehet ké­szülni a szülésre a gyermek fogadására. Míg az első „csak” az édesanya csodálatos élményét jelenti, az azt megelőző és követő időszak az édesapáé is, pontosabban a családé. Igaz, hogy a felkészülést nagyon jól segítik a szakkönyvek, az orvosok tanácsadása, de közvetlenebbek az ilyen találkozá­sok a szakemberekkel: a pszichológussal, a tanárral, a védő­nővel és természetesen az orvossal. Itt az idő határai nem megszabottak, a kinti várakozók nem sürgetik a beszélgetést, nem szabják meg a kérdések számát. Hol ebben a tartalék? Gondolom, nem kérdi senki. Hiszen egyértelmű. Az új családtag fizikális és lelki egészségét már születése előtt kell megalapozni. Kár, hogy ezt nem mindenki veszi komolyan! Egy akció margójára Csütörtöki lapszámunkan nyilatkozott Kiss Istvánná, a Ha­zafias Népfront szekszárdi bizottságának titkára, hogy ismét megrendezik a hasznos hulladékok gyűjtésének akcióját a megyeszékhelyen, mégpedig „Cselekedjünk együtt gyerme­keinkért” jelszóval. A lényeg, hogy a még iparilag hasznosít­ható anyagokat ne dobjuk a szemétbe, hiszen az ezért kapott pénzen - mint ebben az esetben - bővíteni lehet az iskolák felszereléseinek sorát. A gondolat szép, ugyanakkor igen hasznos, sőt haszna kétszeres. Úgy gondolom, hogy vala­mennyien egész esztendőben készülhetünk erre és a hason­ló akciókra, hiszen mindenki tud szorítani a szekrény sarká­ban helyet azoknak a holmiknak, melyek valamiféle tartalékot jelentenek. V. HORVÁTH MÁRIA Kínai Kelnek az őszi vetések A szekszárdi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága nemrégiben áttekintette a nyugdíjas párttagok helyzetét. Az elemzés adatai ön­magukban is érdekesek lehetnek, a feladatok folyamatos meghatáro­zását a XIII. kongresszus határoza­ta is előírja. Biztosan minden nyugdíjast megnyug­tat az a döntés, hogy a személyi igazol­ványba ezután be kell írni, hogy ki hon­nan ment nyugállományba. Nyilvánva­lóan senkinek sem volt kellemes, hogy az aktív évek után megszűnt még a szak- képzettségre, vagy éppen a megszerzett beosztásra való utalás. Nyugdíjas volt az egyetemi tanár, a kertész, a miniszter és az utcaseprő egyként, minden megkü­lönböztetés nélkül. Márpedig a megszer­zett és munkával kiérdemelt beosztásról, a szeretett hivatásról és a társadalmi rangról senki sem mond le szívesen. Ter­mészetesen a beírás adminisztratív in­tézkedés, ami csak az elindulást jelenti az idős emberek valóságos társadalmi megbecsülésének gyarapításában. Magánvélemény - közügyben Elgondolkodtató a vb elemzése, módot ad nyugdíjaskategória újragondolására is. Ma a köztudatban, de tulajdonképpen a sajtóban is -, úgy beszélnek a nyugdí­jasokról, mintha az egységes réteg volna. A nyugdíjast sokan hajlamosak hátrá­nyos helyzetűnek tekinteni. Pedig erről szó sincs. Maguk az intézkedések is arra utalnak, hogy igen differenciált társadal­mi, anyagi helyzetű csoportról van szó és legkevésbé sem szorulnak rá az általá­nos társadalmi sajnálatra. Vannak közöttük fiatalos, egészséges hatvanévesek, akikre korábbi munkahe­lyükön és a korábbi közéleti pozícióban még sokáig számítanak. Még aktiv, vagy mostanában nyugdíjba ment feleséggel, az ilyen családok még tetemes segítsé­get nyújtanak gyerekeiknek, vagy éppen tanuló unokáiknak. Vannak viszont het­ven éven felül, egyedül élő, alacsony nyugdíjasok. Itt a jövedelem már attól függ, hogy ki mennyit és milyen szakkép­zettséggel, illetve beosztásból ment nyugdíjba, mert a korábbi pénz már any- nyira elvesztette eredeti értékét. Ők már valóban rászorulnak a fokozott társadal­mi segítségre, és ezen aztán igazán nem­csak az anyagiak értendők. Átjelentkezés - új feladatok Az MSZMP Szekszárd Városi Bizott­sága működési területén 192 pártalap- szervezetben több mint ötezer-ötszázán dolgoznak, közülük több mint ezren nyugdíjasok. A nyugdíjasokat legna­gyobb számban a nyolc szekszárdi és a bátaszéki tsz-községi alapszervezet tö­möríti. A legélesebb konfliktus az átjelentke­zések körül alakul ki. Sokan úgy véle­kednek, hogy az átjelentkezési kötele­zettség durván elszakítja a párttagokat, a régi munkahelytől, a kollektívától és ezen belül a pártszervezettől, tehát a korábban kialakult elvtársi és baráti kapcsolatokat hirtelen széttépi. Ugyanakkor a nyugdí­jas párttagok másik jelentős része tudo­másul veszi ezt a kötelezettséget, és több-kevesebb sikerrel próbál bekap­csolódni a lakóterületi, vagy a körzeti alapszervezet munkájába. Nő azok szá­ma is, akik mereven szembehelyezked­nek a határozat végrehajtásával, még azt is vállalva, hogy megszakítják több évti­zedes kapcsolatukat a párttal. Ennek a konfliktusnak a feloldása is csak nagy körültekintéssel, tapintattal és személyes törődéssel lehetséges. A pártvezetősé­geknek vállalniuk kell a személyes meg­győzés nehéz, de fontos teendőit. Ma sokan a könnyebb megoldás felé hajla­nak, elodázzák a döntést - esetenként látszat-pártmegbízatásokkal. Vannak pozitív tapasztalatok is. Ese­tenként a két érintett pártszervezet már korábban jó kapcsolatot alakít ki egy­mással, az átjelentkezést folyamatnak te­kinti. Sajnos vannak olyanok is, akik nyug­díjazásukkor jelentős állami, politikai, közéleti tisztségeket töltöttek be, még­sem tesznek eleget átjelentkezési kötele­zettségüknek. Magatartásukkal felesle­ges és kedvezőtlen általánosításokra ad­nak alapot. Lakóterületi pártszervezetek A megyeszékhelyen a lakóterületi pártszervezetek sajátos helyet töltenek be a politikai munkában. A nyugdíjas párttagok közel ötven százaléka ezekben tevékenykedik. A nyolc alapszervezet munkáját lakóterületi pártvezetőség irá­nyítja. Politikai munkájuk szerteágazó, amelyben sajátosan keverednek a vá­rospolitikai tennivalók, amelyek szoro­san kötődnek a tanácsi munka pártirá­nyításához. Folyamatosan növekszik szerepük a területükön folyó ifjúságpoli­tikai munkában is. A párttagok többségének konkrét megbízatása van, ezen keresztül mind jobban kötődnek közvetlen lakókörnye­zetükhöz és érezhetik, hogy közéleti sze­replésükre igény és nagy szükség van. A lakóterületi pártszervezetek politikai te­vékenységének a köre tovább bővült az­zal, hogy a társadalmi és tömegszerveze­tekkel együttműködési megállapodáso­kat kötöttek. Különösen jelentős az együttműködésük a körzeti népfrontbi­zottságokkal, hiszen az aktivisták köre is mutat átfedéseket. Vannak még tennivalók a felmentések témakörében is. A XIII. kongresszus ha­tározata kimondja, hogy „Az idősebb, már nyugdíjban lévő nemzedékek mun­kája, áldozatvállalása ölt testet szocialis­ta fejlődésünk eredményeiben. Közülük sokan ma is aktívan tevékenykednek. Fontos társadalmi érdekünk, hogy ta­pasztalataikat hasznosítsuk, a közélet­ben való részvételüket segítsük. Köteles­ségünk, hogy figyelemmel kísérjük hely­zetüket, könnyítsünk az idős korral járó terheiken.” Az idézet egyébként a városi párt vb anyagának is mottója, itt most a vonatko­zásban idéztük, hogy mennyire oda kell figyelni a felmentésekre. Cél, hogy egyetlen párttag se érezze magát feleslegesnek, ugyanakkor ne is terheljük túl akkor, ha már a kenyere ja­vát megette és a társadalomért korábban sokat dolgozott. Feladatok - mindenkinek A közvetlen irányítású városkörnyéki községekben a szervezeti feltételek adottak, a nagyközségi pártbizottságok is figyelemmel kísérik a nyugdíjasok helyzetét. Ebben természetesen - min­denütt - az is beletartozik, hogy enyhít­sék az erre rászoruló párttagok szemé­lyes gondjait. Az elmúlt másfél évben pél­dául Szekszárdon tizenheten kaptak nyugdíjemelést, tizennégyen pedig szo­ciális segélyt az alapszervezet kezdemé­nyezésére. A gondoskodás szép eredménye, hogy a Szekszárd lakóterületi pártszer­vezet szervezésében 340-en részesültek kedvezményes üdülésben. Jelentős a ja­vulás a nyugdíjasklubok tevékenységé­ben is, ezek mind több lehetőséget tud­nak felkínálni tagjaik számára, a szabad­idő kulturált eltöltésére. A végrehajtó bizottság a fentiek szelle­mében határozta meg a tennivalókat - ezek végrehajtásában minden még nem nyugdíjas kommunistának van felelőssé­ge. IHÁROSI IBOLYA szakmunkások Győrben Pénteken megérkezett Győrbe azok­nak a kínai szakmunkásoknak az első csoportja, akik három éven keresztül a Rábánál dolgoznak és közben szakmai továbbképzést is kapnak. Az 50 tagú első csoportot folyamatosan követik a töb­biek, és december végén már 300 kínai szakmunkás tevékenykedik a Rába gyárban. A Rába és kínai partnere közötti együttműködés célja, hogy a kínai forgá­csoló és autószerelő szakmunkások Győrött a munkavégzés és a továbbkép­zés során elsajátítsák a vállalat technoló­giáját, szakmai tapasztalatokat szerezze­nek. A kínai szakmunkások a futómű- és a motorgyártásban, valamint a tehergép­kocsi szerelésében fognak dolgozni. A Rába alkalmazottai lesznek, a magyar munkásokkal azonos kötelezettségekkel és jogokkal. Munkaszerződésük három évre szól, munkabérüket teljesítményük alapján forintban kapják. Jó ütemben haladnak az őszi munkák, a mezőgazdasági nagyüzemek kihasz­nálják a kedvező időjárást. A természet az idén két-három hetes késésben van, s az őszi érésű növények a szokottnál va­lamivel későbben kerülhetnek le a föl­dekről. Ezért is jó, hogy esőzések nem zavar­ják az emberek és a gépek munká­ját, s folyamatosan érkezhetnek a raktá­rakba, a feldolgozókhoz a földekről a szállítmányok. A vetési munkák a hónap közepe óta meggyorsultak. Az őszi kalászosok kije­lölt vetöterületének mintegy 70 százalé­kán már földben van a mag, a korai ve­tések már ki is keltek. Befejeződött a rozs és az őszi árpa vetése és mintegy kéthar­madánál tart a búzavetés. Tavaly ilyenkor előbbre tartottak; a késés amiatt adódott, hogy a kiszemelt területről a szokásos­hoz képest későbben tudták csak beta­karítani az úgynevezett előveteménye- ket, például a napraforgót, és meg kellett várni, amíg előkészítették a talajokat a vetőgépek fogadásához. A teendők emiatt kissé összetorlódtak, ám az üze­meknek - jó szervezéssel - sikerült mé­gis folyamatossá tenni ezt a fontos őszi munkát. A betakarítás úgyszólván zavartalan ezekben a napokban. Kisebb gond egyedül az alföldi vidékeken mutatkozik, ahol meglehetősen száraz a talaj, és emiatt eléggé sokat vesződnek a cukor­répa felszedésével. Itt a veszteségek is nagyobbak a szokásosnál. Másutt vi­szont a gépek a meghatározott ütemterv szerint dolgoznak. Befejeződött a napra­forgó és a burgonya betakarítása, és alig van már munkájuk a szóját és a rizst ara­tóknak. A cukorrépa fölszedésének üte­mét a cukorgyárak határozták meg, egyetértésben a termelőkkel. A munka zavartalan és a MÉM szakemberei arra számítanak, hogy november közepe felé védett helyre kerülhet mindenütt a cu­korgyári alapanyag. A kukorica törése a félidőhöz közeledik. Tavaly ilyenkor a termőterületnek már 80 százalékán men­tek végig a kombájnok. Az idén a munkát azért nem siettetik, mert a szemek ned­vességtartalma továbbra is magas. Az át­lagosnál későbben beérett fontos takar­mánynövény ugyanis meglehetősen ne­hezen szikkad ki a földeken, ezért mes­terséges szárításra van szükség. A tem­pót a szárítógépek kapacitása határozza meg, ezért sem lehetséges most a munka gyorsítása a földeken.

Next

/
Thumbnails
Contents