Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
4*ÉPÜJSÁG 1987. október 24. A Völgységben legyen? A nemzetiségi együttesek ma Tolna megye művészeti életének is reprezentánsai. Természetes módon él együtt kultúrájuk a Sárköz, Kaposmente, Sióagárd, Madocsa, Bogyiszló és a székely hagyományok értékeivel. Az ipari, fogyasztási szövetkezetek, a tsz-szövetség, a helyi tanácsok, vállalatok és üzemek közös felelősségnek érzik a feltételek megteremtését. Róluk beszélgetünk Fertőszögi Bé- lánéval, a Tolna Megyei Tanács művelődési osztálya főmunkatársával.- Fellépéseik sokfélesége és száma is igazolja, mutatja, hogy tevékenységüket az országos, megyei szakterület mellett a közönség is igényli - fogalmazza bevezető gondolatait Fertőszögi Béláné.- Mint minden amatőr művészeti együttesnél, úgy a nemzetiségi csoportok hagyományőrző tevékenységével is általában színpadon találkozunk, az ott látottakon keresztül Ítéljük meg munkájuk értékét. Nem egyoldalú megközelítése ez tevékenységüknek?- De igen! Éppen a nemzetiségi együttesek hívják fel a figyelmet bizonyos dolgokra. Arra például: ahhoz, hogy egy településen belül többféle népi kultúra tudjon tovább élni, másként kell építkezni az őshonos magyar folklórnak és más módon - a rővidebb helyi múltú és más földrajzi egységben gyökerező - nemzetiségi kultúrának. Az előzőeknél már egy sokrétűen gyűjtött, lejegyzett, tudományosan értelmezett konkrét anyag áll rendelkezésre, a nemzetiségi területeken pedig együtt kell ma elvégezni a fel- színrehozást, önértékelést és a gyökerek újrateremtését. Azt még hozzá kell tenni, hogy a kisebbség kultúrájára nagy hatással van a környezet, ami másságával értéknövelőbbé teszi a nemzetiségiek folklóranyagát.- Ezek a gondolatok feltételezik, hogy meggyőződése az, hogy másként kell megközelíteni a nemzetiségi együttesek létezését.- Igen. A saját véleményem ez és szerencsére példázhatom, hogy a Tolna megyei német nemzetiségi csoportok, a gyakorlati tapasztalataik alapján felismerték a helyes tevékenységi formát. Nem egy művészeti ág újrateremtését végzik, hanem egy népi kultúra értékeit mentik újra értelmezve. Ez pedig komplex feltáró és feldolgozó tevékenységet igényel.- Konkrétabban?- Gondolok itt arra, hogy a népi szokások: farsang, búcsú, szüret, lakodalom - nem folytatom -, megjelenítése, az alkalmakhoz kapcsolódó zene, tánc, ének, rigmus, vagy a több nemzedék együtt jelenléte egy-egy település életében is így élt és nem külön-külön művészeti ágakként. Természetesen a tárgyi emlékek, a népviselet darabjainak minden részlete a népművészet jel-jelentésrendszerének tolmácsolója, ennek értelmezése nagy felelősség, hiszen a mai gyerekek, fiatalok már nem élik mindezt természetes környezetben. Ami ma újratermelődik, azt kell továbbadni és a tévedéseket nem javítja ki az idő.- Nem akarom megszakítani gondolatát, de felvetődik itt egy másik kérdés, ami az együtteseknél a művészeti vezető személyét érinti. Ki lehet az?- Van-e valamilyen elképzelés a jövőt illetően, ami a gyűjtő- és feldolgozómunkára vonatkozik?- Az eddigieket úgy kellene hasznosítani a továbbiakban, hogy egy adattárat kellene kialakítani. Erre mindenképpen egy művelődési központ lenne alkalmas. Azt kell eldönteni, hogy a Völgység művelődési központja Bonyhádon, vagy a közben centrummá lett Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ legyen az adattár helye. E munkának a személyi feltételét azzal biztosítottuk, hogy Lakner Mónika - az ELTE néprajz szakos hallgatója az ösztöndíjasunk lett. Ő ezt választotta hivatásának. Ismerője a területnek, hiszen a gyönki gyűjtemény a szülei munkájának köszönhető. DECSI KISS JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS és BAKÓ JENŐ- A gyakorlat igazolja, hogy legideálisabb ha egy településen belül, saját körükből választanak vezetőt, aki úgy értelmezi a bizalmat, és a feladatokat, hogy keresi azokat a forrásokat, felkéri azokat az embereket, akik vagy szakmailag egy- egy művészeti ágban felkészültek, vagy a hagyományőrzést még életformaként átélték.- Biztosan erre is tud jó példákat sorolni.- Megyei, de talán országos viszonylatban is jelentős a nagymányoki és a mórágyi együttesek munkája. Az sem véletlen, hogy ezen a két településen a szellemi és tárgyi kultúra a legszélesebb feltárásban van jelen. Említhetem a gazdag gyűjteményeiket, a három nemzedék ének-, zene-, táncegyüttesét, a felKétévenként rendezik a mórágyi nemzetiségi napokat Német nyelvű hímzett falvédö Kisszékelyben A mórágyi hagyományőrző csoport gyűjtött szokásokat. E két település példa arra is, hogyan indul és mennyire lesz teljes egy ilyen tevékenység...-... és mi a helyzet más településeken, ahol élnek német nemzetiségek, hiszen lapunkban többekről is beszámoltunk?- Örvendetesen nő az a kulturális tevékenység amit ezek az együttesek vállalnak. Bátaszéken a néptánc, a zenekar indította el a ma már értékes tárgyi gyűjtőmunkát. Györkönyben a gyűjtemény volt kiinduló sejtje a német kultúra újrateremtésének. Högyészen a népviselet egyetlen darabjának, a kötött lábbelinek a készítése indított el egy értékes helyi tevékenységet. Németkéren a hímzőszakkör. Gyönkön a magángyűjtemény közzététele. Bonyhádon egy éneklő csoport, fúvószenekar, Szekszárdon a német baráti kör volt az a bizonyos első sejt. Mindegyik mögött viszont ott van egy lelkes, a többiek által is elfogadott egyén, aki mozgósít, szervez, tapasztalatokat gyűjt, utazik és önmagát és csoportját is bekapcsolja egy eleven vérkeringésbe. Tudjuk, hogy a művészeti csoportok közösségteremtő ereje, szűkebb körben éppen olyan jelentős, mint amikor hazánkat képviselik nemzetközi szerepléseken. Német nemzetiségi csoportjaink az utóbbi években különösen sok külföldi együttest láttak vendégül és maguk is utaztak német nyelvterületre az NDK-ba és NSZK-ba is. Nemzetiségi együttesek és a hagyományőrzés Rajzos képeslap: Sióstgárc/ról Előző rajzos képeslapjaink arról igyekeztek számot adni, hogy az átutazónak miért érdemes legalább rövid időre megállnia olyan településeken, mint Őcsény vagy Várdomb. Sióagárd esetében valamelyest módosítani kell az elképzelésen, ugyanis ezen a rendkívül szép községen átutazni bajos, ide csak betérni lehet. Azt viszont érdemes. A Szekszárdról Tamási irányába tartót legelőször is a Leányvár présházainak szép látványa állítja meg. Várromot ugyan hiába keresne, de a gépkocsiból kiszállni mégis érdemes, mert a pincék között gyalogszerrel illendő ballagni. Az ősitől a legújabb építésűig mindenféle megtalálható. Bár a sióagárdi ősök tájtervezésről aligha hallottak, mégis a régi présházak a szebbek, a tájba simulóbbak. A látogatóban óhatatlanul felötlik a gondolat, hogy a helyi tanácsnak már jóval korábban érdemes lett volna az itteni környék adottságait figyelembe vevő építési szabályrendeletet alkotnia. Most már késő. Betérve a faluba ezt az előbbi gondolatot azonban már el lehet feledni. Talán egyetlen olyan községünk sincs széles e megyében, ahol olyan ötletgazdag, valóban modern (olykor akár a túlmo- dernség határán is táncoló) lakóházak épültek volna, mint Sióagárdon. Ott van mindjárt a 100 éves, belül is nagyon szép, neoromán templomhoz tartozó plébánia. Ha van erre-arra az országban A Leányvár a falu felől modern templomépítészet (márpedig van), akkor ez a modern plébániaépítészet érdekes, ízléses, szép és praktikus példája. Érdemes követni az autóbusz vonalát, mely szabályos kört ír le, hogy a látogató további érdekes épületekkel találkozzék. Sióagárd tulajdonképpen a Sárköz legszélső települése, de furcsa módon a köztudatban mégse egészen így él. Pedig ha valahol, úgy itt igazán szép példáit lehet látni az ősi kultúrának. Akár tájház formájában, mely nagyon hosszú vajúdás után, de évekkel ezelőtt végre megszületett; akár féltve őrzött hímzésminták gyűjteményében. A község egyébként talán még inkább „külvárosa” Szekszárdnak, mint az eddigi rajzos képeslapjainkon megidézett őcsény vagy Várdomb. A tanács minden megbecsülést kiérdemlő módon gondoskodott közművesített telkekről. A városba költözésnek itt az ellenkezője is tapasztalható. Már évekkel ezelőtt írtunk riportot lapunkban olyanokról, akik a paneltömbök sivárságát és unalmát a sokkal emberközelibb, szép falu életével cserélték fel. Nem is jártak rosszul. Ami a „kibocsátást” illeti, nincs ok a szégyenkezésre. Származott el innen, nem is messzire országosan ismert koreográfus, KSH-igazgató, mezőgazdasági kombinát vezérigazgató, belgyógyász főorvos és egyetlen komoly megyei gyógyfürdőnk rheumatológus főorvosa is. A település múltja egyébként az évezredek távolába vész. A Sió-parton valamikor részt vettünk az őskori ember telephelyének feltárásán. Az egykor mocsaras Sió és a falut karéjba fogó, valaha bizonyára sokkal erdősebb dombok valamikor jó védelmet nyújtottak az itt élőknek. Most pedig szép látványt az idelátogatóknak, sőt ami a vizet illeti, még hor- gászási lehetőséget is: ha valahol a távoli Veszprémben éppen nem látnak hozzá a menetrendszerinti vízszennyezésnek. ORDAS IVÁN Rajz: SCULTÉTY ERZSÉBET Modern építkezés
