Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

6 "NÉPÚJSÁG

1987. szeptember 12.

dr. Körösvölgyi László vezérigazgató és Salamon Gyula a Hungexpóról- Az önök cégét, a Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár és Reklámvállalatot az átlagember hajlamos azonosítani a BNV-vel. Miszerint tevékenységüket teljesen leegyszerűsítik, ugyanakkor misztifikálják is. Egyetért ön ezzel?- Felvetése reális, ám a munkánk an- nák sokkal szerteágazóbb, mint ahogy azt általában érzi a hazai átlagpolgár. Mindez abból fakad, hogy a kőbányai vásárváros több mint százezer négyzetméteres kirakat, amely időről időre otthont ad a különböző nemzetközi kiállításoknak és egyéb rendezvényeknek. S itt rögtön hadd jegyezzem meg, hogy január 1 -jétől „A” kategóriába tartozó vállalatként működünk, amely önálló külkereskedelmi joggal rendelkezik. Cégünk Európa egyik legnagyobb, tevékenységében pedig kétségtelenül legsokrétűbb kereskedelemfejlesztő vállalata. Kiállításokat rendezünk és szervezünk a Budapesti Vásárközpontban és külföldön. Érdemes e helyütt megjegyezni, hogy Budapest volt az első európai főváros, amely 1906-ban Márciusi Vásár néven árumintavásárt rendezett, 1925-ben pedig a BNV alapító tagja volt a Nemzetközi Vásárok Szövetségének, az UFI-nak. Vállalatunk 13 vásárszervezet 165 rendezvényének magyarországi képviseletét látja el. Flazai és külföldi megbízóink érdekében kapcsolatot tartunk a világ legnagyobb kiadóvállalataival, sajtóorgánumaival, tömegkommunikációs eszközeivel és valamennyi hazai sajtómédiával, saját nyomdával rendelkezünk. Kiállításokat építünk Magyarországon és külföldön valamint külföldi megbízóink számára a harmadik országokban is.- A Hungexpo, illetve a Budapesti Vásárközpont nemzetközi tekintélye az utóbbi években jelentősen megnőtt. Ez többek között azzal is össze- függ, hogy a Lipcsei Vásár után a BNV Európa második legnagyobb termékparádéja.- Ez valóban így van. Nemzetköz] megmérettetésünk igen jónak ítélhető meg, amit az is bizonyít, hogy tavaly első ízben adott otthont Budapest a Nemzetközi Vásárok Szövetsége kongresszusának. Az is az elismerés jele, hogy nyolcadik éve vagyok az UFI elnökhelyettese. S, hogy mennyire komolyan ítélik meg a Hungexpo eredményeit, sőt, mondhatnám konkurensnek tartanak bennünket, az is bizonyítja, hogy a kongresszuson több mint húsz ellenszavazatot kaptam, a lezajlott választáson.

I- Nem zavarta önt, hogy többen nem dr. Körösvölgyi László mellett voksoltak?- Egyáltalán. Sőt, ezt elismerésnek fogtam föl, mert akit nem ismernek, eleve könnyebb helyzetben lehet.

I- Önt igen energikus, minden iránt érdeklődő, nyitott embernek ismerik. Honnan indult.- Ha tőmondatban kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, nagyon messziről. De gondolom, hogy önt ez nem elégítené ki. Tehát: Tokajban születtem, Nagyváradon, majd Berettyóújfalun gyerekeskedtem, iskoláimat az egyetemi diplomával bezárólag Debrecenben végeztem. Az egykori cívis város, szűkebb hazám elismer. Ma is visszajárok és mint címzetes egyetemi tanár rendszeresen leadom az óráimat. Agrár ökonómiából doktoráltam, évekkel előtte mint kezdő mérnök, a hajdúböszörményi Dózsa Termelőszövetkezetben voltam üzemegység-vezető, majd a megyei tanácson agrár közgazdászként dolgoztam, később pedig a debreceni egyetemen az alkalmazott üzemtani tanszéken oktattam. Majd ismét üzemi munka következett a Hunnia Hibridnél, ahol igazgató voltam. 1973 óta vagyok budapesti illetőségű, akkor neveztek ki az OMÉK igazgatójának, évek óta pedig a Hungexpo adja a kenyeret számomra.- Az elmondottakból úgy érzem, hogy eddigi életútja egyenesen fölfelé ívelő. Mint a cég vezérigazgatója, már csak beosztásából fakadóan is, sokat utazik. Gondolom, a külföldi tárgyalásokról visszatérve, rendszeres az önkontrollja.- Ez természetes. Ma egy hete, a bécsi vásárt tekintettem meg, s vendége voltam a bécsi főpolgármesternek. De nehogy azt gondolja, hogy az üzleti tárgyaláshoz pazar vendéglátás párosult. Virslis zöldbableves és rizskók volt a menü. Persze, én más étkekhez szoktam a magyar gyomrommal, mondtam is anyámnak. És tudja, hogyan reagált! „Amikor Hajdúböszörményben a téesznél piszkafával kergettek, kisebb gondod is nagyobb volt annál, hogy mit tesznek eléd.” Hát ez is hozzátartozik az önvizsgálathoz. Természetesen ezen túlmenően mint külkereskedőnek alkalmazkodni illik a mindenkori körülményekhez. Tavaly mint kormánybiztos képviseltem hazánkat a kanadai Vancouverben rendezett közlekedési világkiállításon. A világkiállítás elnöke, Jim Pattison - mellesleg milliárdos - jahtján adott fogadást, melyre engem is meghívott. Pattison úr zeneszerető muzsikus is egyben. így történt meg, hogy mint a debreceni egykori „Dongó” együttes zenészeként, a zongorához ültem, és együtt játszottunk nagy meglepetésére. Ettől a pillanattól kezdve döbbenetesen megváltozott a vendéglátó, amit igen eredményes tárgyalás követett. Ekkor mondtam magamnak: egy külkereskedő sose tudhatja előre, hogy melyik húron kell játszania...- A Hungexpo arculata az utóbbi esztendőkben nagyon megváltozott. Mondhatnám azt is, hogy jelentősen bővült a profiljuk. Számos olyan szakvásárt vállaltak föl, ami

■ korábban nem volt jellemző. Sőt, nem egyszer szakmai körökben - ebbe az iparvállalatokat és a különböző szaktárcákat is beleértem - ! kezdeményezésüket fenntartással fogadták. Mindez úgy is megítélhető, hogy ön és munkatársai vállalták a veszélyt. Mondja: szeret ön játszani?- A világgazdaság és a hazai népgazdaság egyaránt a korábbinál intenzívebb munkát, nagyobb rugalmasságot valamint alkalmazkodást követel vállalatunktól. A változásokhoz tehát igazodnunk kell még olyan áron is, ha egyszer-egy- szer kockáztatunk. Visszatérve a kérdésére... Igen, szeretek játszani és azt mondom az élet egy komoly játék. Mert, ha csak a fa építőjátékot említem, e mögött teljes körű ipari termelés értendő: a fakitermeléstől a konstrukción át egészen a festékgyártásig.

I- Azt tartják önről, hogy felvette a hazai játékipar kesztyűjét.- Fel, és mi ezt nem szégyelljük. Az őszi BNV keretei közt immár hatodszor rendezzük meg az Interplayexpót, a nemzetközi játék és oktatási eszköz kiállítást. Remélem, hogy az általunk alapított „Oszkárka” díj amelyet ott láthat a polcon, nem legyint majd a kiállítókra, odaítélhetjük. A díjból eddig hármat adtunk ki, az elsőt Rubik Ernőnek, de ott áll a Lego múzeumban is. Az a precizitás, amely erre az építőjátákra jellemző, nem véletlen. Ottjártamkor magam is meggyőződhettem az igen szigorú technológiáról. Ugyanis a Lego minden egyes eleme háromszoros minőségi ellenőrzésen megy keresztül.- A magyar image erősítése elválaszthatatlan az önök tevékenységétől. Ám hiába állítunk elő versenyképes termékeket, ha azokat nem ad- jusztáljuk kellőképpen, illetve azokkal nem párosul figyelemkeltő reklámkampány.- Teljesen igaza van. Ezért is kezdeményeztük a Külkereskedelmi Minisztérium, továbbá a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal együttesen, a „Gutes aus Ungarn” programot. Ez a marketing kampány tulajdonképpen a 24. órában kezdődött, amely ma már nemcsak az NSZK-ban jelentős, hanem élelmiszeripari termékeink számára más, nyugat-európai piacokat is célba vesz. Összegezzük a legdirektebb piaci információkat, amelyek természetesen a gyártócégeket segíti. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatom el, hogy a magyar élelmiszerek elvesztették korábbi nimbuszukat, azokat véletlenszerűen vásárolják a nyugati háziasszonyok. Olyan hibákat is elkövetünk például, hogy a vörösbort zöld palackba töltjük és piros zárófedéllel látjuk el. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy minőségi nedűnk a kommersz borok polcán található, ugyanis nyugaton azokat töltik és zárják ilyen üvegekbe. A piac megdolgozásához tehát nemcsupán ez tartozik hozzá, hanem arról sem feledkezhetünk el, hogy a „Csárdáskirálynő” emlőin nevelkedett generáció kimúlt, s megfeledkeztünk, hogy időközben felnőtt az Elvis-korszak nemzedéke, és nekünk hozzájuk kell szólnunk, nem holmi pusztaromantikával. Az viszont eredménynek könyvelhető el, hogy ma már megközelítőleg 150 cikkünk fut „Gutes aus Ungarn" termékként a világpiacon. Meggyőződésem, hogy a megmérettetésnél mindig a legjobb minőségi jegyeket hordozó áruhoz kell hasonlítani a többit, elvonatkoztatva attól, hogy äz hazai, vagy külföldi produktum. Ezért elhatározott szándékunk, hogy a BNV vásárdíj-zsűrijében külföldi szakemberek is részt vesznek és együtt versenyeztetjük a magyar és külhoni árukat. Igen, ez kemény kihívást jelent a hazai cégek részére, de más utat nem választhatunk.- Ehhez az eltökélt szándékhoz viszont partnerek is szükségeltetnek. Mondhatnám azt is, hogy az erőpozícióból megnyilvánuló monopolhely- zetűek eddigi hangjának halkulni illik.- Mi azt mondjuk: a vásárokon azok vegyenek részt, akiknek valósak az érdekeik. Tehát tudnak újat mutatni a szakembernek és látogatónak egyaránt. A vállalatok egyelőre nem érzik azt, ha a BNV-t, itthon elismerésben részesülnek, az nemzetközi rangot is jelent egyben. Szerintem ennél kitűnőbb referencia nem szükséges külföldre. Azok a cégek, amelyek szerint túl drága a BNV, egyszerűen hazudnak. így fedve el azt, hogy termékük nem állja a versenyt, drágán állítják elő és nem utolsósorban nem értenek a kereskedelemhez. Gyakorta tapasztalom, hogy a kiállítási tárgyalókban nem szakemberek ülnek, vagy elfeledkeznek olyan fontos dolgokról, hogy a szakmai napról illő jó időben értesíteni a partnereket. Ilyenkor fordul elő, hogy panaszkodnak az érdeklődők hiányára arról az örök érvényű igazságról megfeledkezve, miszerint a piacot meg kell dolgozni... Valószínű, hogy az említettek is közrejátszanak abban, hogy Tolna megyéből ismét csupán néhány kiállító vesz részt a szeptember 18-án nyíló fogyasztási javak szakvásárán...

I- E beszélgetés arról győzött meg, hogy ön elhivatottan megszállottja a magyar gazdaság image növelésének. Ezért is köszönöm a találkozást.

MÚLTUNKBÓL

A város polgármestere elolvasta a Magyarság című lap 1935. szeptember 29-i számának cikkét, s azonnal elhatározta, hogy sajtó útján elkövetett rágalmazásért pert indít az újság ellen. A cikk címe: „Szekszárd három kívánsága: idegen- forgalom, városi gyümölcsös, katonaság”. A mintegy 100 szedett sorból álló cikknek az első fele haragította meg a polgármestert. Mit írt az újságíró? Idézzük a cikknek azt a részét, amely az ellenszenvet kiváltotta:

„Az előrelátás és gondos számvetés nélkül végzett nagyszabású beruházások miatt teljesen eladósodott Szekszárd városa kétségbeesett igyekezettel akar megszabadulni adósságaitól és mindent elkövet, hogy ismét a fejlődés útjára léphessen. A megyeszékhely ma három és félmillió pengő adóssággal küzd, vízdíja, aszfaltdija legmagasabb az országban, az aszfaltdljhátralékok miatt a közelmúltban egymást érték az árverések. A díjak, illetékek és járulékok beszámításával a 72 százalékos pótadó tulajdonképpen meghaladja a 200 százalékot is. A lakosság kevésbé tehetős rétege, amely nem tudja fizetni a különböző díjakat, fokozatosan elvándorol Szekszárdról, aminek következtében - bár a szaporodó közintézmények tisztviselőivel a lakosság számának gyarapodnia kellene - a város létszáma évek óta nemcsak stagnál, hanem lassan fogy. A környező falvakban viszont az odaköltözött szekszárdiakból utcák, telepek telnek ki. Legszembetűnőbb ez Tolnán, Öcsényben és Decsen. Az ipar a munkanélküliség rémével küzd, építkezés nincs, a kereskedelem a kövezetvám miatt távolmaradó környékbeli gazdák miatt pang.”

A cikk további részében arról tesz említést az újságíró, hogy a város vezetősége erőfeszítéseket tesz a pénzügyi helyzet stabilizálására, az adósságok csökkentésére, és tervezi az idegenforgalom fellendítését, gyümölcsös telepítésével a városi bevétel növelését, és katonaságot kíván a városba telepíteni.

A fent szószerint közölt részlet miatt a polgármester 1935. október 2-án az alispánhoz fordult, engedélyt kért a per megindításához. Véleménye szerint a város - noha adósságai vannak - nincs teljesen eladósodva, az árverések elsősorban nem az aszfaltdíjhátralék miatt voltak, hanem az általános gazdasági helyzetből következtek be, s az sem igaz, hogy a környező községekben a szekszárdiakból egész telepek jöttek létre.

A cikk szerzője „oly tényeket állít rólam, mint a város vezetőjéről - amelyek a valóságnak nem felelnek meg, amelyek valódiságuk esetén ellenem bűnvádi, illetve a fegyelmi eljárás megindítására okul szolgálnának...”

Az alispáni hivatalban dr. Horváth Árpád intézte az ügyet. A vármegye főügyészét kérte fel véleményadásra, október 21-én. Úgy tűnik, a megyének nem volt sürgős az ügy. A főügyész sem kapkodta el a dolgot, csak november 4-én mondott véleményt (alisp. 19.131 /35). Ez képezte az alispáni álláspont alapját, mely szerint

„... értesítem, hogy a bűnvádi eljárás folyamatbatételére a felhatalmazást a kir. ügyészségnek nem adom meg, nemcsak azért, mert a Magyarság című politikai napilap 1935. szeptember hó 29-i számában „Szekszárd három kívánsága” címmel megjelent cikk nem említi meg a város polgármesterét, hanem azért sem, mert a cikk senkire vonatkozólag sem állít oly tényt, amely a valóság esetén bűnvádi, vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehetne, vagy valakit közmegvetésnek tenne ki, tehát megítélésem szerint nem is meríti ki a rágalmazás tényálladékát.”

A cikk, amely a „Magyarságában jelent meg, része volt azoknak a szinte hecckampánynak minősülő támadásoknak, amelyek a város vezetői ellen irányulva mind jobbról, mind a polgári ellenzék oldaláról érték a várost. A levéltár több olyan dokumentumot őriz, amelyek szerint egy-egy cikk nyomán megindult eljárás végén az újságíró kénytelen volt részben, vagy teljes egészében visszavonni állításait.

Választás a fegyverek árnyékában

Kommentár nélkül közöljük az alispáni feliratot, amelyet a belügyminiszterhez küldött 1935. március 26-án:

„Vármegyém területén az egyes választókerületekben a választási agitáció oly méreteket ölt, hogy a rend fenntartása és a* választás zavartalan lebonyolítása csak a legkörültekintőbb preventív intézkedések megtétele és a rendelkezésre álló karhatalom megerősítése mellett biztosítható.

Ebből kifolyólag tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy a járási főszol- gabírák, választási elnökök igénylései alapján a rendelkezésre álló csendőrségi karhatalomnak az alábbiak szerinti megerősítését méltóztassék elrendelni:

1. a bonyhádi kerületbe

2. a dombóvári kerületbe

3. a gyönki kerületbe

4. a paksi kerületbe

5. a szekszárdi kerületbe

6. a tamási kerületbe

7. a tolnai kerületbe

37 főt 66 főre 40 főt 76 főre 40 főt 48 főre 37 főt 68 főre

26 főt 82 főre 30 főt 72 főre

27 főt 52 főre

összesen tehát a vármegye területén rendelkezésre álló 237 főnyi karhatalmat 464 főre egészíttessék ki, olyképpen, hogy a megerősített karhatalmi osztagok a helyszínre legkésőbb f. hó 29-ére már megérkezzenek.

Tisztelettel jelentem egyúttal, hogy a pécsi m. kir. IV. honvéd vegyes dandár parancsnokságtól a bonyhádi választó kerületbe 1 gyalog század és egy géppuskás szakasz, a gyönki választókerületbe 1 gyalog szakasz, a paksi választó- kerületbe 2 gyalog szakasz, a szekszárdi választókerületbe 1 gyalog szakasz és végül a tamási választókerületbe 2 gyalog szakasz katonai karhatalom kirendelését igényeltem.

Kérem nagyméltóságodat, hogy ez intézkedésemhez hozzájárulni és elhatározásáról hivatalomat sürgősen értesíteni szíveskedjék.

A karhatalmak megerősítését különösen az a körülmény is indokolja, hogy annak elmaradása esetén egyes ellenzéki pártoknak erőszakos magatartása folytán nem volna biztosítható az, miszerint a választó polgárok választási jogukat szabadon gyakorolhassák.

Kötelességemnek tartom hangsúlyozni, hogy a járásokból beérkezett jelentések szerint - főleg a szekszárdi és bonyhádi választókerületekben - a választási eljárás sima lefolyásáért és az esetleges vérontásokra is vezethető összeütközések megelőzéséért csak abban az esetben vállalom a felelősséget, ha az általam kért karhatalom rendelkezésemre bocsáttatik.” (alisp. 5467/1935.)

A pécsi IV. honvéd vegyes dandár értesítette az alispánt, hogy karhatalomként a bonyhádi választókerület részére biztosított egy puskásszázadot és egy géppuskás szakaszt - összességében mintegy 100 főt -, de költségkímélés céljából csupán készenlétbe helyezte ezeket az erőket. Ennél többet nem állt módjában biztosítani, mert mint a parancsnok írta, előreláthatólag másirányú igények beérkezésére is számít. „De a fenti erő is elég arra, hogy alkalmazás esetén az A-15. Ut. LL. 1. bekezdése szerint a fegyveres erő becsülete megóvas- sék.”

Feltűnhet, hogy miért éppen a bonyhádi járás igényel ily nagy erőket? Erre a kérdésre a választ a járás főszolgabírójának az alispánhoz küldött levelében kapjuk meg:

„A bonyhádi választási kerület elnöke, úgyszintén a bonyhádi csendőrszakasz- parancsnok jelentései szerint, de saját tapasztalatom szerint is a választási agitáció a nemzetiségi alapon szervezett Független Kisgazdapárti képviselőjelölt mellett oly méreteket öltött, amelyek komoly rendzavarásokat okozhatnának, ha megfelelő óvintézkedések nem tétetnek.

Közvetlen tapasztalatom szerint a szélsőséges német érzelmű, különösen a fiatalabb korosztályú lakosság valósággal terrorisztikusan lép fel a higgadt, komoly és hazafias érzelmű, idősebb egyénekkel szemben, azokat fenyegetik, szidalmazzák, sőt erőszakoskodásra is van kilátás, mert olyan panaszokról is hallottam, hogy egy megbízható választót azzal fenyegettek meg, hogy a választás napjára bezárják, hogy ne jöhessen szavazni.

...Nagyon fontos volna, hogy a karhatalom olyan csapatrészekből egészíttessék ki, amely nem német nemzetiségi vidékről, de legkevésbé a bonyhádi választókerületből nyeri a kiegészítését.”

A kritikus választás 1935. március 31- én megtörtént. Az ellenzéki dr. Basch Ferenc vereséget szenvedett. Jelentések szerint a választás rendzavarás nélkül zajlott le, mindössze egy személyt tartóztattak le.

K. BALOG JÁNOS

\