Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

1987. szeptember 12. NÉPÚJSÁG 7 Korunk egyik szűk keresztmetszete a vezetés A szakemberellátottság javításáért Vezetői tréning a szekszárdi áfésznéi Néhány perc múlva két óra. Bár a cso­port tagjai reggel hét óra óta ülnek a te­remben és ebédet is csak kettőig kap­hatnak, valaki még öt percre visszahívja a társaságot. Élénk vita, ami folytatódik ebéd közben is. A teremben a falon pla­kátszerű rajzok maradnak, ábrákkal és olyan föliratokkal, mint: a mai napon tet­szettek a változatos témák, a technika al­kalmazása, a szituációgyakorlatok, mun­katársaim vitakészsége, a hangulat, a já­ték. Igen, a játék. Pedig nem gyerekek, hanem komoly, vezető beosztású felnőt­tek vettek részt a héten a Szekszárd-Sár- köz és Vidéke Áfész által már második al­kalommal megszervezett vezetői kész­ségfejlesztő tanfolyamon. Aktív együttműködés Volt alkalmam tapasztalni, hogy ez a képzési módszer alapvetően eltér attól, amit ilyen vagy olyan iskolákban meg­szoktunk. Nincsenek előadások és sze­mináriumok, nincsenek tankönyvek, sőt számonkérés és érdemjegyek sem. Gindert Károly nyugalmazott alezre­des, címzetes egyetemi docens - akinek 20 éve hobbija és fő kutatási területe a vezetéstudomány - és munkatársa, Pályi András szervezésfejlesztési tanácsadó - a tanfolyam vezetői, vagyis a „trénerek” - mondják el e szokatlan képzési forma lényegét. A foglalkozásokon a hallgatók egyáltalán nem hallgatnak, hanem min­denben aktívan részt vesznek. Mindenki kénytelen szerepelni, kérdésekben állást foglalni. A gyakorlatokról videofelvétel készül, ennek visszajátszása, valamint a kollégák reagálása lehetőséget ad min­denkinek arra, hogy saját és társai ké­pességeit - vezetői erényeit és hibáit - megismerje, módszereket tanulhat meg a hibák kiküszöbölésére. A vezető számára elengedhetetlen a kommunikáció, ennek fejlesztése terén is van általában mit tenni. Nagyon lénye­ges a vezető és a beosztottja között az együttműködés, lévén a vezetés csapat­munka. Tudni kell a problémákat cso­portban, a munkatársakra támaszkodva, azok erőforrásait mozgósítva megoldani. Személyiségfejlesztés, csoporton be­lüli együttműködés, a nagy csoporthoz - az egész vállalathoz, netán a társada­lomhoz - való viszony; talán ezek lehet­nek a kulcsszavak, amelyek fejlesztésére ez a vezetői tréning a fő hangsúlyt helye­zi. Mindez játékos formában történik, ahol a játéknak nem csupán az a szere­pe, hogy élvezetesebb legyen a tanulás. Az életben az ember általában - minden szituációban - képes színészkedni, álar­ca mögé nehéz tekinteni. Ezek a játékok olyanok, amelyek köz­ben mindenki - önkéntelenül is - saját magát adja. Természetesen előfordul, hogy valakinek a vezetői alkalmatlansá­ga kiderül a tréning során - bár a tanfo­lyamvezetők senkit sem értékelnek, de a társak annál inkább - az ettől való féle­lem sok vezetőt tart vissza a gyakorlato­kon való részvételtől. Megismerni magunkat és másokat A szekszárdi áfésznéi ezúttal a közép­vezetők számára szervezik a tanfolya­mot. Egyetemet és főiskolát végzettek, mérlegképes könyvelők, felsőfokú szak­vizsgával és érettségivel rendelkezők egyaránt voltak abban a húsztagú cso­portban, akik négy napig, reggel 7-től délutánig gyakorolták a szabatos kifeje­zést, az egyénben rejlő meggyőző erő kiaknázását, általában az emberi erőfor­rások minél jobb hasznosítását. És az eredmény? Nyilván csak a gya­korlatban dőlhet el, a hallgatók azonban említik a tapasztalatátvételt, az önismeret fejlődését, a nyilvános szereplésbe való belekóstolást, a teammunkában való részvételt, mások megismerését - ami­ben máris eredményt értek el. Emellett természetesen van, aki inkább az önkép­zés híve, aki - úgy érzi - eddig is kellő önismerettel rendelkezett, aki más for­mában már elsajátított egy sor vezetői erényt. Gyerekkorban kezdeni Béres Vilmos áfész-elnöknek - aki ta­valy maga is résztvett az akkor felső szin­tű vezetők számára szervezett tanfolya­mon - gondjai között talán mindig ott van a megfelelő szakember biztosításának nehézsége bizonyos posztokra. Hol bel­ső ellenőr, hol áruházigazgató, hol sze­mélyzetis vagy főkönyvelő, hol „csak” egy jó eladó hiányzik. Nem véletlen tehát, ha úgy érzi, a vezetés javítására fel­ső- és középvezetői szinten ugyanúgy szükség van, mint a hálózatban dolgo­zóknál. A legfontosabb - mondja - hogy a felsővezetőknek egységes koncepció­ja legyen, hogy egy irányba húzzanak.- Milyen szerepet tulajdonit a vezető funkcióban dolgozók iskolai végzettsé­gének?- Sokan félreértettek, mondván, hogy mindenkivel felsőfokú képzettséget aka­rok szereztetni. Valóban fontos a diplo­ma, mert az többnyire bizonyos szemlé­letet is jelez, de igazán a szakmai tudás és a hozzáállás a lényeg, ami nincs szo­ros korrelációban a végzettséggel, de a gyakorlati idővel sem. Nem dúskálunk felsőfokú végzettségűekben, de azt sem mondhatom, hogy kevesen vannak, szá­muk mindenesetre az utóbbi 3-4 évben jelentősen nőtt.- Milyen céllal szervezték meg a veze­tői készségfejlesztő tanfolyamot?- Szakembereink nap mint nap együtt A Skála Áruház átrendezése - a vezetők példamutatásának eredményeként is - két nap alatt lezajlott dolgoznak, mégsem ismerik egymást. Nem tudják, hogyan kell együttműködni, nem próbálnak a másik fejével gondol­kodni. Ez a tréning lehetőséget ad a résztvevőknek egymás és saját maguk megismerésére is.- Tavaly ön is részt vett a tanfolyamon. Érezte-e hasznát a gyakorlatban?- Egy hónapig tartott körülbelül az alapvető, kedvező változás, utána azon­ban visszarendeződés következett. Egy ember elég arra, hogy elhintse a bizal­matlanság magvait. A mostani társaság azonban alapvetően más. Fiatalok, nem régóta vezetők, többnyire a szövetkezet­nél sem régóta vannak. Jól akarnak együtt dolgozni, köztük a tréningen ta­nultak tartósabban fognak hatni.- A vezetői tréningen kívül szán-e sze­repet a továbbképzésnek?- A szövetkezeten belüli továbbkép­zésre egyre nagyobb hangsúlyt kell he­lyeznünk, mindenekelőtt a hálózatban, a nagy egységeinkben dolgozók körében. A tanulók jó része kész szakembernek hiszi magát, amikor végez. Vannak pedig olyan területek - figyelmesség, kapcso­latteremtő készség - amiket nem lehet az iskolában megtanulni. Sok mindent pe­dig - ár- és áruismeret - újra és újra kell tanulni.- Hosszú távra milyen elképzelése van a szakemberellátottság javítására?- A tagsági érdekeltségi alap egy részét arra fordíthatnánk, hogy általános iskolától - pl. 7. osztálytól kezdve - ösztönözzünk fiatalokat arra, hogy kereskedelmi vagy közgazdasági szakközépiskolai érettségi, netán főiskola vagy egyetem után a szövet­kezetnél helyezkedjenek el. Az elképzelés még nem teljesen kiforrott, de mindenkép­pen arra lenne szükség, hogy a fiatalok - évfolyamonként 4-5 ember - készüljenek arra, hogy majd itt fognak dolgozni.- Bevallom, kicsit utópisztikusnak tűnik az elképzelés, hiszen gyakran 1-1 munka­hely betöltése is gondot jelent, itt pedig jó néhány emberről lenne szó.- Meggyőződésem, ha kellően korán, már tizenéves korban kezdenénk foglal­kozni a gyerekekkel, akkor megfelelő ér­zelmi kötődés alakulna ki bennük az áfész iránt, ami hosszú távon megoldaná szak­ember-utánpótlási gondjainkat. Ezért va­gyunk aktívak az iskolaszövetkezeti moz­galomban is, már a 6. gyerekekből álló szövetkezetünk van alakulóban. Béres Vilmos elnök bízik abban, hogy e tervek kivitelezése néhány hónapon belül megkezdődhet. Legyen ösztöndíj, felsőfo­kú végzettség, belső továbbképzés, netán vezetői tréning ereménye, mindannyiunk - a vásárlók - érdekében kívánhatom, hogy legyen az áfésznek minél több jó - veze­tésben és hálózatban dolgozó - szakem­bere ROSTÁS ILONA Az önállóak függetlenek is? A Sprintről - rövid távon Amióta ez a szerény, magáról keveset hallató, soha semmiről sem híres, csön­desen dolgozgató hőgyészi üzem létezik, mindig ugyanazt gyártotta: pulóvereket és paplanokat. A pulóvereknek és a pap­lanoknak időközönként a színe meg az anyaga változott, egyszer sárga volt, máskor vörös, egyszer brokát, máskor meg rózsamintás flokon. Ami itt a gyár­ban változott: a szervezeti forma. Mint Tolna Megyei Textilfeldogozó Vállalat 1965-től 1976-ig önállóan dolgozott, majd a Magyaróvári Kötöttárugyár gyár­egysége volt. Az elmúlt év január 1-jétől ismét önálló gyár lett, Sprint néven mű­ködik. Egy sima - egy fordított Mint tudott dolog, a kötésmintában az egy sima, egy fordított sor váltakozását lusta kötésnek hívják: aki köti a pulóvert, a sálat, nyugodtan csinálhat bármit, ami­hez nem szükségeltetik a keze: olvashat, fecserészhet, tévét nézhet: a kötés megy magától, nem kíván különösebb figyel­met. A hasonlat - lévén, hogy kötött hol­mikat állítanak elő Hőgyészen - illik a Sprintre, csupán azt nehéz eldönteni: az önálló vagy gyáregységi forma legyen a sima, illetőleg a fordított sor. Lieb János igazgatóval próbáljuk kibogozni az összegubancolódott fonalat. Lieb János egyébként 1966 óta dolgozik itt, nála job­ban kevesen tudhatják, mit élt meg az el­múlt harminc év alatt ez a 220 embert dolgoztató üzem. A következőképpen mondja el a szervezeti változások törté­netét.- A hetvenes években divatba jött a nagyvállalatok létrehozása, a centralizá­ció. Ezt a sorsot a hőgyészi üzem sem ke­rülhette el, így kapcsoltak bennünket a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárhoz. A korábbi vállalati szervezet - a számvitel kivételével - változatlanul funkcionált. Megmaradt a termelési osztály, az érté­kesítés, a vezetés felállása sem módo­sult. A síkkötött termékeket, és a papla­nokat mi adtuk el.- Mint gyáregység jobban jártak az önálló szervezeti formához képest?- Nem. Ha önállóak maradunk, az ak­kori gazdasági környezetben minden­képpen jobb eredményeket tudtunk vol­na felmutatni. De nem volt választásunk, el kellett fogadnunk a számunkra felkí­nált módosítást. Ez pedig azt vonta maga után, hogy az itt dolgozók soha nem érezték sem bérben, sem elismerésben, Kékesi Györgyné hálóinget varr a Triumph cégnek hogy jól, vagy rosszul dolgoztak. Beleol­vadtunk az óvári nagy gyár vérkeringé­sébe, az egész gyár árbevétele 1,5 mil­liárd volt, s ehhez mi átlagosan 50 milliót produkáltunk.- A bérekben volt-e különbség a hő- gyésziek hátrányára?- Nem volt, viszont a vállalat bérszínvo­nala messze az országos átlag alatt ma­radt, így aztán hőgyészi viszonylatban a gyáregység dolgozói igen keveset ke­restek. Fogyasztás, szaporítás- Fejlesztésre jutott-e pénz Mosonma­gyaróvárról?- A gyáregységi időszak alatt nálunk semmiféle fejlesztés nem történt. Mint­hogy a síkkötöttáru gyártását a központ­ban nem fejlesztették, nálunk sem került erre sor. A paplan meg egyenesen nem vágott a vállalat profiljába. Mi minden­esetre dolgoztunk, ahogy tudtunk, ahogy tőlünk telt. A gyáregységi időszak nem jelentett nagyarányú fejlődést, műszaki fejlesztés egyáltalán nem történt.- Miért lettek önállóak ismét az elmúlt év elején? Netán ezt ismét valamilyen központi akarat sürgette?- Az Ipari Minisztérium kezdte az önál­ló vállalatok létrehozását, és ez találko­zott az itt dolgozók igényeivel is. Higgye el, jobb az, ha mi itt helyben látjuk, hogy mit és mennyiért dolgozunk. Amikor az önállósodási folyamat megindult, kidol­goztuk azt a programot, amelyet a válla­lati gazdálkodáshoz nélkülözhetetlennek tartottunk. A minisztériumtól kértük, hogy adjon lehetőséget beruházásra. For­góeszköz-bővítésre 2 millió forintot, gép- beszerzésre 5,5 millió forintot igényel­tünk. Tavaly májusban megkaptuk 4 év­re, 30 százalékos kamattal a forgóesz­közhiteit, a gépekre az Állami Fejlesztési Bank tavaly novemberben - ötévi vissza­fizetésre - kiutalta a pénzt, de a kötödei gépek csak most júliusban érkeztek Hő- gyészre. Az olasz és NSZK paplangé­pekre jövőre kapott behozatali engedélyt a vállalat.- Az önállóság ismételt változtatást kí­vánt a vállalati szervezetben is.- Hát igen. Létre kellett hozni a számvi­teli apparátust, ki kellett alakítani az irá­nyítási rendszert, el kellett különíteni a funkciókat, szakembereket kellett keres­nünk. Szerencsénkre minden simán ment.- A Sprint elmúlt másfél önálló évében mi volt a legnehezebb?- Húzódik a gépbeszerzés, ezért a ré­gi, elavult technológiai eszközökkel a ter­melést csak nagyobb költségekkel lehet folytatni, így a hatékonyság elmarad a kí­vánatos szinttől. A dolgozók viszont job­ban érzik a felelősségüket, mint koráb­ban, tudják: ha nem szállítják időben az árut, legközelebb nem tőlünk rendelnek. Nincs is különösebb hiba: jó hírű, jó mi­nőségű a hőgyészi kötöttáru, naponta ér­keznek a megrendelések postán, telefo­non, telexen.- Milyen nyereséggel zárták az elmúlt esztendőt?- Nem jól sikerült az 1986-os év, csak 215 ezer forint lett a nyereségünk az első önálló évben.- És 1985-ben a gyáregység mennyi nyereséget produkált?- Azt nem tudjuk, hisz a gyáregység nyereségét soha nem különítették el az anyagyárétól.- Mire számítanak ebben az évben?- Négy-ötmillió forintra, de az első fél­évben 300 ezer forint realizálódott.- A számok nem túlságosan biztatóak. Tervezik-e, hogy megváltoztatják gyárt­mányszerkezetüket, magyarán divatos, szép, elfogadható árú pulóverekkel, esetleg dzsekikkel, síruhákkal lépnek a piacra?- Az import paplangépekkel profilt szeretnénk váltani, hálózsák készítésére gondoltunk, s tőkés exportra tollpaplant készítenénk. Mindenesetre úgy gondol­juk, megvárjuk ennek az évnek a végét, hisz akkor tudjuk majd meg pontosan, mire képes az önálló hőgyészi vállalat. D. VARGA MÁRTA Fotó: S. M. A jó vezető a hálózatban is nagyon fontos. A 43-as ABC-ben évek óta jól men­nek a dolgok. A Danlantűző aén mellett Serflek Lászlóné

Next

/
Thumbnails
Contents