Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10. NÉPÚJSÁG 3 A háromszoros kiváló brigád Azt móndja Szabd István brigádvezető: - Sose értettem azokat az embereket, akik úgy váltogatták a munkahelyet, mint \z inget. Ragaszkodó típus vagyok, s ha ä kollektíva, a munkatársak is hasonló jondolkodásúak, miért menjen másho­vá. Inkább ingázok Tolna és Szekszárd között. S hogy ez minden bizonnyal így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, íogy a szekszárdi „Aranyfürt” Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet gépjavító nűhelyének karbantartó brigádja jgyancsak összeszokott kollektíva. A .Május 1szocialista brigád tizenkilenc smberéből legalább nyolcvan százalék íosszú évek óta itt dolgozik. Az utóbbi lárom esztendőben zsinórban kapta az ílismerést a közel tíz éve alakult brigád: a szövetkezet háromszoros kiváló brigád- aként ténykednek. Holott az összetétel gén heterogén: hegesztő, lakatos, me­zőgazdasági gépszerelő, kovács és autóvillamossági szerelő dolgozik együtt. Tulajdonképpen a szántóföldi növény- ermelésben, a szőlészetben és az állat- enyésztésben dolgozó mezőgazdasági jépek és eszközök valamint berendezé­sek javítását, felújítását és karbantartását régzik. Kiemelkedő munkájukat bizonyít- a, hogy műszaki meghibásodás miatt a jépkiesés szinte elenyésző. A Zombáról való, de ma már szekszár­di Márcz Márton szerelővel a gépudva- on sorakozó Claas dominátoroknál fu- ok össze:- A napokban fejeztük be a napraforgó setakarítását, a hét végén még ügyelet­ien voltam. Most átvizsgáljuk a kombáj- íokat, hogy a kukoricabetakarítás idején se legyen fennakadás. Időközben föl kell részülnünk a szüretre és az őszi talaj- nunkák gépeinek is rendben kell lenni. Amikor Méth János raktárostól az iránt érdeklődöm, hogy nem okoz e fennaka­dást az alkatrészhiány, a következőket mondja:- E tekintetben nincs különösebb gon­dunk. A KSZE-től szerezzük be a szüksé­ges anyagot, alkatrészt. Problémát okoz viszont időnként a Rába erőgépek alkat­részhiánya. A „Május 1.” brigád társadalmi tevé­kenysége igen sokrétű. A brigádvezető meglepett amikor úgy fogalmazott, mi­szerint nem azt tartják számon, hogy hány társadalmi munkaórát dolgoznak, hanem a különböző intézményekben mi­lyen munkát végeztek el. Több gyerme­kintézményt patronálnak a megyeszék­helyen és Tolnán, amelyek részére játé­kokat, különböző felszereléseket javítot­tak vagy készítettek. Igen nemes gesztusra vall az is, hogy idén egy szekszárdi rokkant házaspár Trabantját hozták rendbe: kijavították a karosszériahibákat és újra fényezték a kocsit. A meleg hangú köszönőlevél az­óta a brigádnaplóba került. Időről időre számos közös programot szerveznek. így megtekintették a tamási lovasnapokat, legutóbb a termelőszövet­kezet autóbuszával a Hungaroringen jár­tak, a kamionversenyen. Többek között voltak már Bécsben is, az idei külföldi ki­rándulás azonban elmaradt. Több hétig tartó egyeztetés után alakult ki, hogy mi­kor utaznának az NDK-ba. A harminc­négy fős társaságnak szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy a Cooptourist Utazási Iroda a tervezett időpontnál egy héttel korábban tudta volna biztosítani az utat. Tervükről ezzel együttvéve nem mondtak le: jövőre csak sikerül a várva várt út! S. Gy. Vállalkozó szellem a TIT Tolna Megyei Szervezetében Új szolgáltatások Itt az ősz. Gyerekeinknek megkezdődött az skola. Nekünk, szülőknek pedig a nagy fo- jadkozások, elhatározások maradtak: hogy nőst aztán igazán megvalósítjuk, amit már ré- jóta tervezünk és amit már az iskolában is el- ilicceltünk, megtanulunk valamilyen idegen íyelvet, beiratkozunk valamilyen tanfolyamra, ovábbképezzük magunkat, bővítjük ismere- einket ilyen vagy olyan módon. Önképzésünk megvalósításában, szemé- yiségünk kibontakozásában jó partnerünk le­let a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, i/lit kínál, mit kínálhat nekünk, akik az iskolá­sadból már kinőttünk, a TIT? Temesi Ágnes, a TIT Tolna Megyei Szerve­zetének titkára részletes tájékoztatást adott írről. Felvázolta tevékenységük fő körvonalait, smertette terveiket, elképzeléseiket. A szervezet már régen felismerte a felnőttek it- és továbbképzésének gazdasági szükség­szerűségét, ezért évek óta minden tavasszal Jsszeálllt az abban az oktatási évben általuk inállóan, vagy társszerveikkel közösen meg- endezendő tanfolyamokról egy tájékoztatót. Ebben szerepelnek a tanfolyamokra való je- entkezés feltételei, a továbbképzés időtarta­na, a beiratkozás díja, az elérhető szakképe­sítés. Ezt a tájékoztatást minden vállalat, izem, ipari és mezőgazdasági szövetkezet iktatási vezetője megkapja. így kiván a szer­rezet segítséget nyújtani a gazdálkodási egy­ségeknek a szerkezetváltáshoz. Az elmúlt ivek tapasztalatai alapján „legkapósabbak” a íyelv-, egyetemi előkészítő, titkárnőképző, va- amint a szakképesítést nyújtó tanfolyamok. Ez utóbbira példa a kazánfűtői tanfolyam, nelynek elvégzése „8400 KW/12 t/ó gőztelje­sítmény, illetve, 9304 KW/8 Gcal/ó névleges teljesítményű gőz-, illetve forróviz-kazán ke­zelésére jogosít”. Időtartama 240 óra elmélet és gyakorlat. Jelentkezési feltételek: 8 általá­nos iskolai végzettség, orvosi alkalmassági igazolás és kazánfűtői gyakorlat. A TIT 3 éve önfenntartó, jórészt a tanfolya­mokból befolyt díjakból gazdálkodik. így érde­kük a kínálat bővítése, a választék szélesítése, az igények kielégítése. Ezért is, no meg önmaguk iránti igényes­ségből is a bevált formák mellett keresik az újat. Jó példa az útkeresésre az úgynevezett „családi nyelvtanfolyam”. Itt hét végén szülők és gyermekeik - természetesen életkoruknak megfelelően külön csoportban, de egy időben - vehetnek részt nyelvoktatásban. A hagyományos - orosz, német, angol - nyelvtanfolyamok mellett az idén először indí­tanak francia és szerb nyelvű oktatást is, kellő számú jelentkező esetén. Tavasszal, a nyáron külföldre utazni szán­dékozók részére intenzív nyelvi oktatást szer­veznek, ezzel is teljesebbé téve szamukra az élmények befogadását. Szervez a TIT előadá­sokat is valamennyi tudományág területén. Az előadásokról, témájukról, az előadó névsze­rinti megnevezésével programfüzetet állítottak össze, mely októberre jelenik meg. A prog­ramfüzet kínálatot ad TIT-tagoknak és nem ta­goknak egyaránt önképzésükhöz, tudásuk el­mélyítéséhez, naprakészen tartásához. Szolgáltatásaikat is bővitették. Vállalják magánszemélyek és vállalatok részére bármi­lyen idegen nyelvű szakszöveg fordítását. Tol­mácsot biztosítanak konferenciákra, megbe­szélésekre, tanácskozásokra, üzem- és baráti látogatásokra. Színes a kínálat és napról nap­ra bővülnek a szolgáltatások. Visszaadni a tisztességet a szekszárdi bornak Beszélgetés Nagy Sándor megyei nagydíjassal A jó bornak is kell a cégér Kellemesen hűs szobában beszélge­tünk, könyvekés borversenyen nyert tró­feák között Szekszárdon, a Remete utca 7-ben. A háziasszony illatos kávét szerví­roz, a házigazda egy üveg bort tesz az asztalra, mondván, nem ez a nagydíjas, de talán ez sem megvetendő. Nagy Sándoréknál töltöttem egy rend­kívül kellemes fél délelőttöt annak oká­ból, hogy a házigazda a nemrégiben megtartott megyei borversenyen kister­melői nagydíjat nyert.- 1967 óta veszek részt borversenye­ken. Voltam már országoson is. Kaptam arany-, ezüst- meg bronzérmet is sokat. Azt kérdezi, hogy melyik volt a legjobb borom? Megmondom, az 1973-as évjáratú Kadar­ka. Az még a Baktában termett, valahol ott, ahol most az 5-ös iskola áll. Kadarka volt, 22 cukorfokos. így azonban nem lett volna az igazi. Hozzátettem hát egyharmad Kék­frankost, megmaradt a kétharmad Kadar­ka. Elképzelheti, micsoda bor lett belőle.- El tudom képzelni, magam is borter­melő és borszerető vagyok... Bortermelők, pláne, ha szekszárdiak mindketten, hamar szót értenek. Nagy Sándorral percek alatt kiderítjük, hogy legalábbis egy ágon mindketten ősszek­szárdiak vagyunk. Sőt, őseink révén ős­bortermelők. Visszaemlékezvén a ré­giekre és a régi szokásokra, elismerően szólunk az új szőlőtermelőkről.- A következő legjobb borom, azt hi­szem, 1982-ben termett. Nyolcvanhá­romban országos aranyérmet nyertem. Mit mondjak még? Úgy gondolom, nem is kell többet erről, hiszen az újságíró tanúsíthatja, aki leg­alább két évtizede minden városi és me­gyei borversenyről beszámolt, hogy Nagy Sándor valamennyin ott volt, aranyérem nélkül sohasem tért haza. Néha több is ju­tott a tarsolyába. Ezüst, bronz meg annyi, hogy egy valamirevaló völgynek is elég len­ne Szekszárd akárm.elyik rangos helyén. A nagydíjas, a nagydíjas borával- Nincsenek titkaim, ami a borkezelést illeti. Ha valakit érdekel, megmondom, csak akkor szűrök, ha már teljesen tiszta a kádon a bor. Ami a hordókat illeti, ott is a legalapvetőbb a tisztaság. A többi az jön magától. Annyi mindenről beszélgettünk még, hogy igen sokat lehetne írni róla, hanem egy valamit hadd idézzek a Nagy Sándor által mondottakból: elromlott a szekszár­di bor hírneve. Nem is mostanság, hanem már sokkal régebben. Miket mérnek szekszárdi bor címén a különböző bor­mérésekben?!- Nomármost arra is jók a borverse­nyek, hogy a tisztességet visszaadják a munkánk eredményének. Kell hozzá rek­lám? Kell. Tessék elhinni, a jó bornak is kell a cégér - miként az egykori pince- szövetkezet egykor volt vezetője, Nagy Feri bátyám mondta akkoriban. Nagy Sándor bátyám a valamikori Jó­reménység Termelőszövetkezetben főagronómus volt. Most nyugdíjas. Két lánya férjhez ment. Feleségével 800 négyszögöl szőlőt művelnek. Kékfrankos és Olaszrizling, zömmel az előbbi. Most telepített száz négyszögölet, Chardon- nay-t, Zweigelt és Merlo-t. Még egy utolsó kérdés.- Melyik bort szereti a legjobban?- A Kékfrankost, meg a Chardonnay-t. De nem vagyok fehérboros, maradjunk a Kékfrankosnál. De csak mértékkel. Úgy mint most. A kétórás beszélgetés alatt megittunk fe­jenként, abból a nagyon szép Kékfran­kosból, három pohárral. Nagy Sándoréktól hazafelé tartva, munkálkodott bennem a kisördög, be­tértem az egyik vendéglátóipari egy­ségbe. Megittam egy pohár Kékfrankost(?) nem a szomjúság, hanem a hasonlítás miatt. Ha én zongorázni tudnám a különbsé­get?!... Igaz, hosszú az út a Remete utcától a Garay térig... LETENYEI GYÖRGY A fuvolakurzus apropóján Beszélgetés Matúz István fuvolaművésszel A mai napon befejeződik Szekszárdon az az intenzív improvizációs fuvolakur­zus, melyet Szekszárdi rögtönzések 1987 címmel rendeztek meg a Művésze­tek Házában hazánk fuvolatanárainak, valamint a felsőfokú intézményekben ta­nuló hallgatóknak. Arról már szóltunk la­punkban, hogy a kurzushoz - melynek tanára Matúz István Liszt-díjas érdemes művész, egyetemi docens - igen gazdag, időben elhúzódó hangversenysorozat kapcsolódik. Közülük egyik igen sikeres Matúz István bemutatkozó koncertje volt, melyen Sebestyén János működött köz­re csembalón és zongorán. A következőkben Matúz Istvánnal be­szélgetünk, először a kurzus céljáról fag­gatva.- Részben az a célunk, hogy a fuvolá­sok szakmai gondolkodását oly mérték­ben tágítsuk ki, mely által nemcsak meg­ismerik, hanem maguk is követik a leg­újabb tendenciákat. Másrészt pedig a Szekszárdi rögtönzések ideje alatt sze­rettem volna - remélem, sikerült - a fuvo­lán kialakult előadói stílust, módokat fel­lazítani, mégpedig olyan irányban, hogy a fuvolajáték improvizatívabbá váljék, hi­szen e hangszer is kitünően alkalmas a rögtönzésekre. Szeretném, ha ezt az akusztikán alapuló hangszertechnikát sikerült volna a kurzuson rendszerezni, s rávilágítani arra, hogy a gyakorlatban ho­gyan lehet e hatalmas adattömeget fel­használni. Ugyanis arról van szó, hogy míg a klasszikus előadásban mindössze harminc ujjrendet alkalmazunk, a rög­tönzés ennek háromezerszeresét, azaz kilencvenezret kínál. Ez pedig új impul­zusokat jelent az előadónak, amiből ter­mészetesen újszerű megoldások követ­keznek.- Magam is voltam a bemutatkozó koncertjén, s bevallom, először elcsodál­koztam, már-már meghökkentem.- Ez természetes, hiszen a közönség még meglehetősen ritkán hallja ezt az előadói stílust. De érdekes módon a döb­benet csupán az első, esetleg második számig tart. Utána oldódás a folytatás, majd a nézőtéren ülők úgymond veszik a lapot, azaz egy idő eltelte után együtt vannak az előadóval. Egyáltalán nem jelentett kitérőt a be­szélgetésben az ember és szakmai oldal kapcsolatának kifejtése, a humán mű­veltség és a természettudományok ösz- szekapcsolásáról, illetve a zene és a ma­Improvizálás közben tematika kapcsolatáról szóló hangos el­mélkedése a művésznek, majd pedig ének-zeneoktatásunk eredményeinek és hiányosságaink sorolása. Ami pedig a szóban forgó stílust, annak művelőit illeti, nyugati viszonylatban mindössze há­rom-négy nevet emleget a szakma. Kö­zöttük Matúz Istvánét, aki egyértelműen szögezi le, hogy e nagy lehetőségeket kí­náló stilus a „XXI. század alapmetodiká­jává válhat, de nemcsak a fuvola, hanem a többi fúvós, sőt vonós hangszer vonat­kozásában is.” A következőkben a mű­vészt élete főbb állomásairól kérdeztük:- A Zeneakadémiát 1970-ben végez­tem el, utána két esztendőt töltöttem ösztöndíjasként Brüsszelben, majd to­vábbi három évet más nyugat-európai városokban. Amikor hazajöttem, kine­veztek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárává, 1978 óta pedig a Bu­dapesti Filharmonikusok szólistája va­gyok.- Két gyermeke van. Az idősebbet, Gergelyt a szekszárdi közönség is meg­ismerhette a hétfői koncerten, meggyő­ződhetett az ötödik osztályos fiú tehetsé­géről.- Pedig nem erőltettük rá a fuvolát. Ma­ga választotta és nagyon szereti...- Végezetül pedig szóljon arról, ho­gyan képzeli kapcsolatát a továbbiakban Szekszárddal?- Először is azt mondom el, hogy a vá­rosnak és a Művészetek Házának na­gyon hálás vagyok ezért a kitűnő lehető­ségért, s ugyanígy vannak ezzel a kur­zus hallgatói is. A továbbiakban? Nagyon remélem, hogy jövő ősszel ismét itt talál­kozhatunk!- hm - ka ­A „Május 1.” brigád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents