Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

4 Képújság 1987. szeptember 10. Veszélyben a szabadidő?! Veszélyben van a szabadidő!? Gyorsan, sokat dolgozni, keresni, teljesíteni, még akkor is, ha nem olyan nagyon lenne szükséges, ha nem létkérdés a pluszmunka, a pluszkereset. A szabadidő veszé­lyeztetésével veszélybe került egészségünk is, életmódunk változ­tatásra szorul: nem hiába mondjuk, „első az egészség”. Egészség nélkül élvezhetjük-e munkánk, munkáink gyümölcsét? Nem olyan messze az az idő, amikor a „három nyolcas” a népek, nemzetek, a munkásmozga­lom egyik alapvető jelszava volt. Már Marx utalt arra, hogy egyszer majd a társadalmi gazdaságnak a mértéke már nem a munkaidő, ha­nem a szabadidő lesz. Az a szabad­idő ugyanis, amelyet az ember saját személyisége sokoldalú fejlesztésé­re, képességei kibontakoztatására, megismerési vágyai kielégítésére, általános műveltsége növelésére, pi­henésre fordíthat. E helyett eluralko­dik a mellékes keresetszerzési haj­sza, nem pótlódik az alvás hiánya, véget nem ér a háztartási munka, mi­vel otthon mindent magunknak kell elvégeznünk. Főleg mi felnőttek, fel­mentve gyermekeinket a közös munka felelőssége - és öröme - alól. A szabadidő újszerű kérdéskört ho­zott a XX. századi ember életébe, egész társadalmunk számára. A sza­badidő szorosan kapcsolódik az egyéni és közösségi művelődéshez, a nevelés sokrétű formáival - a kul­túra egészéhez, Bertrand Russel an­gol fizikus és filozófus azt mondta, hogy az a képesség, hogy a szabad­időt okosan töltsük el, a személyes kultúra legmagasabb lépcsőfokát je­lenti. Élvben megnőtt korunkban a sza­badidőnk - a kérdést tehát fel kell tennünk: mire „költsük”, hogyan le­het értelmesen eltöltenünk szabad­időnket? Vagy áruba bocsássuk újabb terheket vállalva magunkra? Aki legalábbis baráti viszonyban él munkájával - legyen az testi, vagy szellemi munka, - annak a hétvégén sem a tétlenség az ideálja. Edzi tes­tét, csiszolja szellemét, keresi az ön­megvalósítás útját-módját. Tanul, ol­vas, zenét hallgat, nem válik a televí­zió foglyává, de nem is lesz ellen­apostola a tévének. Válogat, nem ad­ja meg magát a készen kapott kul­turális panelek befogadásának. Sportol, hiszen tudja, hogy izmai, egész testi kondíciója frissessége, épsége tervszerű testmozgás nélkül csökken, renyhül. Nem helyettesíti a testi munka, a háztartási teendők sokfélesége a sportot! Ki kell moz­dulnia abból a bűvös körből, amely a lakása és a munkahelye közötti út megtételéből záródik köré. Kitekint szűkebb pátriája határain túlra, felfe­dez új részeket, tereket, utcákat vá­rosában, falvában, rá-rácsodálkozik a természet és az emberi kéz és tu­dás alkotta szépségekre. • Mindnyájan többféle közösséghez tartozunk, a munkahelyi mellett a ba­ráti, szomszédsági körhöz, de alap­vetően kötődni mégiscsak a csalá­dunkhoz tudunk igazán. A növekvő szabadidő-az egymás iránti türelem fejlesztésének iskoláját nyújthatja számunkra. A vasárnapi, szünidei, szabadságidőre eső idegesség is kimondva vagy kimondatlanul a sza­badidő felhasználásának nem meg­felelő módjára utal. Nőnek választási lehetőségeink, megannyi döntési fel­adat elé kerülünk, a programok kö­zött nem dönthetünk ötletszerűen, a tervszerűség segít az időbeosztás begyakorlásában. A helyes döntés- hozatal az önállóság, a vélemény- nyilvánítás szabadságára épülhet szülők és gyermekek között egy­aránt. Ebbe belefér az is, hogy joga van minden családtagnak az idősza­kos egyedülléthez is, nem lazul a családi összetartozás, ha egyszer­egyszer egyik-másik családtag ma­gányosan sétál egy jókorát. A hétvégék, a nyaralás, az ünnep­napok a családtagok egymással tör­ténő közléseinek, kommunikációi­nak több lehetőséget nyújtanak, mint a dolgos hétköznapok - reggeleikkel és estéikkel. Ez utóbbiaknál ugyanis sok panasz, sérelem, negatív érze­lem csapódik le egymás között. Nehéz néha ráfigyelni a másikra, a figyelmetlenség bántóvá válhat, a megbántódás agresszióba torkoll­hat. Egész hétvégünkre, sok ünnep­napunkra rátelepszik olykor egy-egy kiadós veszekedés. Az ünnepnap néha, önmaga torz­képévé válik, számonkérések, elszá­moltatások és új és régi mulasztások bűnei kerülnek terítékre. A több sza­badidő a sűrített nevelés alkalmát je­lentheti, a szülők lelkiismeretének megerősítését szolgálva: kihasznál­tam minden percet, foglalkoztam a gyerekemmel. A több szabadidő - ha megmarad szabadidőnek - nem ejtheti rabul az embert. Családban és barátok között egyaránt azzá kell váljon, amit neve jelez: szabadon eltöltött idővé, sza­badidővé. M. M. Befőzni, de hogyan? Az ételek tartósítása szinte egyidős az emberiséggel. Az egyiptomiak három­ezer évvel ezelőtt sózással tartósították a halat. A rómaiak a húst jégveremben tá­rolták, az inka indiánok pedig ismerték a fagyasztva szárítás egy nagyon egyszerű módját. A középkori magyar falvakban a házak közelében földbe ásott nagy kemencé­ket építettek, szalmával, gazzal fűtötték, a kemence sokáig tartotta a meleget. Itt szárították a gabonát, aszalták a gyümöl­csöt. Az első igazi hűtőgépet az angol Per­kins fedezte föl 1835-ben. Ennél az első gépnél az étel párolgási hőjét használták hűtésre. A gyorsfagyasztás alig hatvan­éves múltra tekint vissza. Az eljárás során a terméket igen rövid idő alatt mínusz 1, mínusz 5 fokra hűtik le, majd akkor feje­zik be a hűtést, ha a termék mínusz 15 fokra hűl le. Megszoktuk, sőt megszerettük a kon- zerveket. Ez persze amolyan kényszerű, megszokás diktálta szeretet csupán, hi­szen a friss, házi étel izét a leggondosab­ban utánfűszerezett konzerv sem pótolja. Miközben a háziasszonyok igyekeztek - és igyekeznek - a konyhában töltött időt a minimálisra csökkenteni, nagyon megnőtt az igény az egyéni ízek, az ott­hon készült savanyúság, befőtt iránt. Is­mét divatba jött a kamra, amelyet olyan nagyon hiányolunk a sokemeletes, hely- lyel nem okosan takarékoskodó, úgyne­vezett modern házakban. Ma családi ház, társas ház már nem épül kamra, pince nélkül. A nagyobb családok pedig igye­keznek hűtőládát beszerezni, ahol a leg­kisebb biológiai és élvezeti értékveszte­ség nélkül tudnak zöldséget, gyümölcsöt tárolni télire. Az aszalt gyümölcs a legtöbbünk szá­mára a gyermekkort idézi. Akkor aszalt szilva, körte, sőt kajszi szinte mindennapi csemege volt. Most - hosszú szünet után - ismét divatban van. A szárított gyü­mölcs igen értékes ásványi anyagokat és meszet is tartalmaz. Nehéz fizikai munkát végzők, gyermekek és sportolók számára szinte nélkülözhetetlen. Asza­lásra akkor jó a gyümölcs, ha kissé már túlérett, a fáról könnyen lerázható, vagy magától is lehullik. Víztartalma ekkor a legkisebb, cukortartalma pedig a legna-' gyobb. Először is jól mossuk meg, ezután néhány percre forrásban levő vízbe dob­juk (elég két percre is). A rövid forralással elronösöljuk a sejtek falát, így a szárítás során a vízleadás könnyebb lesz, más­részt az így kezelt gyümölcs színe is szebb lesz. Forralás után vegyük ki, csöpögtessük le, majd hűtsük le a gyümölcsöt. A követ­kező munkafázis az, amikor a lehűtött gyümölcsöt forró, 50 százalékos szirup­ba merítjük, amitől az aszalt gyümölcs szép fényt kap. Szárítani lehet a napon is, de sokan előnyben részesítik a felülről fedett, de minden oldalról nyitott fészert, ahol eső nem érheti az aszalványt. Fon­tos szabály, hogy a szárítás kezdetén a hőmérséklet ne legyen alacsonyabb - később utószárításra, ha szükséges - a gyümölcsöt betehetjük 50 fokos sütőbe is. Az illóolajat tartalmazó fűszernövénye­ket ne a napon, hanem félárnyékban vagy árnyékban, fedett helyen szárítsuk. Igen jó módszere a szárításnak, ha laza kötegeket készítünk a fűszernövények­ből és szellős helyen, fejjel lefelé füg­gesztve szárítjuk. Végezetül még néhány szót szólnék a konzerváló szerekről. Nagyanyáink büszkén mutatták szintetikus konzerváló szert nem tartalmazó befőttjeiket, dzsem­jeiket, mondván, aki tisztán dolgozik az nem használ tartósítószert. A cukor és a méz önmagában, kellő töménységben az egyik legrégibb tartósítószer. Az 50 szá­zalékos cukor teljes biztonsággal kon­zervál: Hogy a dzsem íze érvényesüljön és ne csupán édes legyen, 1 kg nyers gyümölcsre elég 20-25 deka cukrot adni A nagyon savanyú meggy és ribizke ese­tében az egy kiló gyümölcsre számítón cukormennyiség elérheti akár a 40 dekái is. Széles körben használják ma is a sza­licilt tartósítószerként. Hatása nem telje­sen közömbös az emberi szervezetre mivel fellobbanthat lappangó gyomor- és nyombélfekélyt, érzékeny emberekné emésztési zavarokat okozhat. A szalicil­nál mindenképpen jobb a benzoesavas nátrium, vagy nátrium-benzonát, amely gyógyszertárakban is kapható. 1 kg-ny kész befőttre, mustra, szörpre, vagy dzsemre elegendő belőle 1,5 g. Tamás Enikő Régiből - újat Két alakítási ötletünk azoknak nyújt segítséget, akik szívesen mo­dernizálják megunt, ám jó minősé­gű ruhadarabjaikat. 1. Első modellünkön egy véko­nyabb szövetű tavaszi (őszi)-kabát- ból készült praktikus és jól kihasz­nálható „huzattunika” látható. Sportos jelleget ad a kihajtott gal­lér, a rátett zsebek, az érdekes ujjmegoldás, elől végig:cipzárral, s mindenütt tűzéssel díszítve. Alatta hosszú ujjú blúzt, pulóvert, pólót le­het mind nadrághoz, mind szoknyá­hoz viselni. 2. A vastagabb jersey ruhából kétrészes szoknya-mellény garni­túra alakítható. A mellény enyhén karcsúsított, végig cipzáras, tűzés­sel díszítve. A hamis zsebpatnik el­ütő színű műbőrből is készülhet­nek. Nevekből város írjátok be az alább felsorolt neveket az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a kö­rökkel megjelölt középső függőleges oszlopba kerülő betűk felülről lefelé ol­vasva egy magyar város nevét adják eredményül! ANTAL, CÉZÁR, FANNI, IZSÁK, MÁR­TA, ORBÁN, SIMON. (Z. J.) (yvzao “iviNv Nvatio XVSZI NOIAIIS INNVd V1ÜVW) 0|0>)S!i/\| :sej(aj68y\| Bancso Banov: Méhkirálynők a kaptárban Egy méhész gondolt egy nagyot, merész kísérletbe fogott: a legkisebb méh is hadd lenne méhkirálnyő - de sok méz lenne! Nem volt könnyű a feladat, de jámbor emberünk haladt, vagy száz metódust, jobbnál jobb eljárást is kidolgozott, csak nőjenek, változzanak: virágporok, domboldalak, szélcsend, édesebb nedvek és magasban való röptetés, s még más titkos ügyletek, miknek nyitját máig sem találhatni meg. Múlt az idő, egy év is eltelt immár eme kísérletekkel, mikor kertje mellett haladva beszólt egyszer a szomszéd gazda, s megkérdezte: „Nos, hogy haladsz? Sikerül-e, mit úgy akarsz?” A méhész meg: „Nem is tudom... Nézd meg magad: minden kasom méhkirálynővel van tele, de méz, az nincs benn semmi se. ” KISS BENEDEK fordítása A faun herceg Élt egyszer egy özvegy királyné^ csak egyszem fia volt, akit a szeme világánál is jobban szeretett. Egyik nap a fiú vadászni ment, és találkozott egy furcsa, rejtélyes asszonnyal, aki elébe toppanva így szólt:- Szép kis herceg, megengedné, hogy a lovamat az istállójába kössem?- Micsoda kérés? - válaszolta ridegen a herceg. - Csak nem fogok az én pompás istállóimba a paripáim közé engedni holmi kóbor gebét! Azt már nem! Az asszony (amint sejtitek, boszorkány volt) ettől méregbe gurult, és szörnyű átokkal sújtotta a herceget és a vadásztársaságot: az ifjú herceg és egész kísérete azonnyomban faunná és szatírrá változott, amilyeneket az egykori ligetekben le­hetett látni. Képzeljétek el, a királynő hogy elborzadt és kétségbeesett, amikor a fiát haza­térve meglátta ilyen formában: deréktól lefelé teljes egészében kecske alakúvá vált, míg az arca, a válla, a keze emberformájú maradt. És többé-kevésbé így néz­tek ki társai is. A szegény királynő elsírta összes könnyét, végül kénytelen volt beletörődni. Nemsokára azonban híre j$rt, hogy egy jótündér él a rengeteg erdő közepén. Felkereste a királynő tüstént,'hogy tanácsot kérjen tőle. A jó tündér azt mondta neki:- Egyetlen módon szabadulhat meg a fiad az átok alól, ha talál egy lányt, aki megszereti, úgy ahogy van, és hajlandó hozzámenni feleségül, annak tudta nélkül, hogy herceg! Az anya reményt és bizakodást merített ezekből a szavakból; csak kell lennie a világ valamely szegletében egy jólelkű leánynak, aki kész feleségül menni afiához ilyen szörnyűséges, átváltozott formájában is. De reménye hamar hamvába hullt, nem akadt senki, egyetlen leány sem, aki feleségül ment volna hozzá; hiába járt mindenfelé, s hirdettette síppal-dobbal falun, városon. Bárók, grófok, hercegek lányai - hallani sem akartak róla. A sze­gény asszony próbálkozott egyszerűbb lányokkal: kereskedők, kézművesek, a köznép gyermekeivel, ám senki, de senki nem volt hajlandó feleségül menni a faunherceghez. A herceg eközben szomorúan tengette életét a nagy parkban, kecsketermé­szetétől hajtva keresgette a mezők füveit, az erdők zöldjét; csak a természet ölén sikerült enyhülést találnia gyötrelmeire, így hát ideje nagy részét a fák között töltötte, ide-oda kószálva. A park szélén állt a kertész háza. Volt neki egy lánya, ki éppen hazatért az inté­zetből; a lány a veteményeskertben sétált, mikor megállt előtte a faunherceg. A kislány, meglátva e torzszülöttet, megrémült, és lélekszakadva elrohant. Másnap mégis, valami megmagyarázhatatlan kíváncsiságtól űzve, visszatért ugyanarra a helyre, reménykedve, hogy megpillantja újra azt a különös lényt. Úgy is lett, alkonyaikor megjelent a faunherceg. A lány most már nem menekült el előle, hosszasan méregetni kezdte, aztán bátorságot merítve így szólt:-*Mi történt veled, miért nézel így ki?- Aj-aj, milyert szerencsétlen az én életem! - felelte a faunherceg. Aztán várat­lanul megkérdezte: - Mondd, legalább te szeretsz engem? Erre a kérdésre a kertész lánya ismét elmenekült, és pár napig nem mutatko­zott. A kíváncsisága azonban nőttön-nőtt: az a különös lény valami titkot és gyen­gédséget hordott a lelkében, és az egyre jobban megigézte őt. így hát egy napon, alkonyaikor - nem tehetett mást - ismét visszatért a találkozó színtetére, ahol ott találta a faunherceget. Még egyszer megkérdezte tőle:- Mi történt veled, miért nézel így ki? De ő ugyanazzal a kérdéssel válaszolt:- De legalább egy ici-picit szeretsz engem? A kertész lánya nem menekült el, de nem válaszolt se igennel, se nemmel. Mereven, mozdulatlanul állt. Erre a faun szomorúan elballagott. Egy másik alkonyatkor ismét találkoztak. A kérdésre - De egy kicsit szeretsz engem? - mivel szerette volna tudni az egész történetet, a lány halkan így vála­szolt:- Te, szegény! Persze, persze hogy szeretlek! És ebben a szempillantásban megtört a varázs, a faun bámulatos herceggé változott vissza, amilyen mindig is volt, tetőtől talpig, s a kertész lányával néhány nap múlva összeházasodtak. Fordította: ANGYAL JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents