Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-08 / 211. szám
987. szeptember 8. Képújság 3 Személy- és teherszállítás Van elegendő maszek gépkocsi - keveset tudnak a jogokról Teherkocsi - építőanyaggal és szabálytalanul, a rakományon ücsörgő segéderővel Tolna megyében a lakosság egyre nö- ekvő igénye miatt hat éve kezdték kiadni fuvarozásra jogosító engedélyeket, ilőször magántaxi-üzemeltetésre, majd íheráru szállítására kértek engedélyt, íz elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítok, hogy e magánerős vállalkozás sike- es, a lakosságot összességében jól zolgálja. A fejlődésre jellemző, hogy évente 30 zázalékkal több gépkocsi áll a lakosság s a közületek rendelkezésére a bázis- Jőszakhoz viszonyítva. így azt gondolná z ember, hogy fuvar nélkül maradnak, lem így van. A fehéráru szállításával fog- ilkozó iparosok mind megkeresik ma- uknak a fuvart. Olyan helyeken vára- oznak, ahol a fuvart felkínálják. Kiépítetek rádiórendszereket, fuvarvállaló iro- ákat, diszpécserközpontokat. Szinte alamennyi magánautót felszerelték CB- Odióval. így azt is elérték, hogy keve- ebb üresjáratot kell tenniük két fuvar özött. A kisiparosok munkájával kapcsolatén az engedélyt kiadó tanácsi szak- jazgatási szervekhez, illetőleg a KIOSZ legyei titkárságához kevés panasz ér- ezik. Eddig mindösszesen két kisipa- Dstól kellett bevonni a hatósági enge- élyt. Az egyes érdekcsoportok - Hunária, Gemenc stb. - nagyon vigyáznak rra, nehogy egy kollégájuk is rossz írt keltsen működésükről. Ám az ellen- rzés azért soha nem lanyhul. Kell is, hi- zen a járművek száma egyre szaporo- ik, a konkurencia nő a csoportok között, vigyázni kell arra, hogy a lakosság ne issa emiatt kárát a fuvaroztatás folya- íán. Legutóbb a Tolna Megyei Közlekedési elügyelet vizsgálati anyagát volt alkal- íunk tanulmányozni, amelyet a megyei zállítási bizottság felkérésére készítetik. Ebből megtudjuk, hogy jelenleg 450 gépkocsival dolgoznak a magáno- ok a lakossági és saját igények kielégí- isében. Az összes fuvarozó kisiparos zárna 436. Főtevékenységben 267 sze- íély foglalkozik fuvarozással, míg mel- ikfoglalkozásként űzi az ipart a többi állalkozó. A kisipari tevékenységhez manapság lár hozzátartozik az áruszállításra szol- áló tehergépkocsi is. Ezek az autók is naszek rendszámmal” közlekednek, ereken kétszáz kisiparos tart fenn te- erszállításra járművet. A magánkeres- edők közül hetvenhetén használnak te- ergépkocsit, a méhészek nyolc külön- öző teherbírású gépkocsival, míg a mutatványosok összesen 23 kocsival járják az országot. A közhasználatra igénybe vett kocsik mellett tehát ott vannak a saját célú járművek. Ezekkel közületeknek, magánosnak nem fuvarozhatnak. A magántaxisok viszont már dolgoznak közintézményeknek, szervezeteknek is. A megyében jelenleg 69 magántaxi van forgalomban. Az is természetes, hogy nagy gondot fordítanak a járműtulajdonosok gépeik műszaki állapotára. Hiszen a személy- szállító iparosok évente viszik kocsijaikat műszaki szemlére, másrészt pedig érdeke a tulajdonosnak, hogy tiszta kocsival fogadja az utast. Úgyszintén jól felfogott érdek az is, hogy a tehergépkocsis segítsen az ügyfélnek a rakodásban. Sőt: újabban már olyan feladat elvégzését is vállalják, amelynek kapcsán az ügyfélnek nem kell az anyag beszerzésével foglalkozni: tüzelőanyag, tégla, betonáru stb. van ezen a listán. Az is a tapasztalatok közé tartozik, hogy a magántaxizásra vállalkozó személyek tájékozatlanok. Nincsenek megfelelő információik ahhoz, hogy milyen típusú, teherbírású gépet használhatnak. Előfordult már, hogy az „úrvezetői” jogosítványra akartak fuvarozási engedélyt kérni, ám a gépkocsi fajtája ezt nem tette lehetővé. így az illető vagy levizsgázott egy magasabb fokozatra, vagy eladta a tájékozatlansága miatt vett rossz típusú autót. Ezért ajánlatos az, hogy az iparhatóság kérje el ügyfelétől az összes okmányt, alaposan kérdezze ki, hogy milyen célra óhajtja a kisipari működést kérni, mert így sok kellemetlenségtől szabadulhatnak meg. Sok kisiparos összetéveszti a saját használatú engedélyt a fuvarozásival. így történhetett meg az, hogy ellenőrzések során több kisiparos például fuvarlevelét sem vezette, avagy az árut nem kisérte bizonylat, így nem volt kideríthető, hogy a tüzelőt saját célra, vagy másnak szállította. Az idén az ellenőrzések folyamán tapasztalták a felügyelet szakemberei, hogy volt, aki lejárt forgalmi engedéllyel közlekedett. Másoknál hiányzott a névtábla, a fuvardíjat feltüntető jelzés. A kisebb műszaki hibák száma jelentéktelen. Nem kellett jogosítványt bevonni műszaki hiba miatt. A magánfuvarozók száma egyre nő. A tennivalóik is szaporodnak. S észrevehettük azt is, hogy a Volán is „mozgolódik”. Mig korábban kocsijainak számát kívánta csökkenteni, most a fejlesztés mellett döntöttek. Tehát van jövője a magánerős személyszállításnak és teherfuvarozásnak. pÁLKOVÁCS JENŐ Fotó S. M. Nem cigánykérdés Közösség és egyén- Sajátos lakásügyekről több oldalról - Állások kerestetnek Mi történne akkor, ha egy falun élő felnőtt magyar állampolgár összeveszne a vele együtt élő apósával, némi tettleges- séget követően összeszedné cuccait, és felkerekedvén beköltözne a közeli városba. Természetesen semmi, hiszen a városban több a munkahely, ha van három gyerek, néhány év után állami lakást is lehet szerezni. Például egy családi házat, ami nem nagy, nem szép, és nem korszerű. Ilyenkor az ember gyűjt, összefog a családdal, és rendbehozza a házat. A lakást kezelő vállalat beszámítja a korszerűsítést a lakbérbe. Megvannak annak a szabályai, mit hogyan lehet. Sokoldalú segítség A munkahelyen szocialista brigádok vannak, esetleg kölcsönt is lehet szerezni, a Népfront, a Vöröskereszt használt ruhákkal és sok más módon segít a rászorulókon. Létezik nevelési segély is azok számára, akik a gyerekeiket önhibájukon kívül nem képesek eltartani. Jár a családi pótlék, annak aki dolgozik, a gyes annak, aki legalább egy évet dolgozott. Az állami házhoz esetleg kert is tartozhat, ha nem, úgy állami tartalékterületből bérelni is lehet. A rendes munkaidőn túl alkalmi munka is akad. El lehet tehát ma Magyarországon, Tolna megyében is - egészen pontosan Szekszárdon - tartani még népes családot is. Ha valaki akarja. Vannak emberek, családok, akiknek nagyon kell akarni, és nagyon sokat kell dolgozni, még a viszonylag szerény megélhetésért is, mert rosszabb körülmények között kezdik életüket. Ez tény, de senkinek a helyzete nem lehet reménytelen. Ez az út nehéz ugyan, de sikerekkel, kisebb-nagyobb emberi örömökkel teljes lehet. Van persze másik is. Lehet-e elfoglalni egy üresen álló lakást? Válasz is van a feltett kérdésre: lehet, csak nem illik. Pontosabban szólva attól függ, ki teszi ezt. Az egyszerű ember ugyanis, ha feltör egy üresen álló lakást, karhatalommal visszaköltöztetik. Megfizettetik vele az összes költségeket, beleértve a helyreállítást, a fuvart, a hatósági tanúkat és mindent, ami ilyenkor felmerül. A munkahelyén az ember kínos helyzetbe keríilhet, sőt még az is elképzelhető - ha akármilyen kicsi kis vezető beosztása van neki -, hogy leváltják. Vagy egyszerűen közük vele, nem igazán elleneznék, ha más munka után nézne. Lehetőleg még egészen kicsi kis vezető állásra se számítson. Ha párttag lenne jól járna, ha nem zárnák ki. Nem számíthatna a szakszervezetre sem. Ez esetben aligha védenék meg - jogtalan - érdekeit. Végül még szabálysértési eljárás is indulna ellene, aminek következtében megintcsak fizethetné a bírságot. Szóval nem lenne egy olcsó ügy, az biztos. Lehetetlenség, tehetetlenség Ámde mi van akkor, ha a bevezetőben említett felnőtt magyar állampolgár nem az idilli megoldást választotta, nem dolgozott, hanem életveszélyesen lerobbant szabályosan kiutalt házából beköltözne egy másikba, amelyet már szanálásra ítéltek és ezért nem is lakják. Hogy mi történt? Megjelent a karhatalom és megkezdte a költöztetést, de a népes család határozott fellépésére a szállítómunkások megfutamodtak. Elvégre ők szállítani és nem verekedni jöttek. A karhatalom szintén nem ezért jött, így hát nem is tette. A család marad az udvaron. Illetve dehogy marad! Irány az illetékes tanács, ahol szép nagy ricsajt lehet csinálni, az előadót életveszélyesen megfenyegetni, elájulni, ordítani és még sok mást is lehet. Lehetőleg napjában többször is meg kell ezt tenni, mert úgy hatásosabb. Az osztályvezetőnek - aki történetesen nő - lehet az mondani, hogy megütheti még a fehér cipőjét, ha így folytatja. Nevezetesen úgy, hogy nem gondoskodik igény szerinti lakásról a 18 tagú családnak. Időközben ugyanis eny- nyien lettek, ami még igaz is lehet. Csak az nem igaz, hogy valamikor közel tíz évvel ezelőtt ennyi embernek utalták volna ki azt a bizonyos első kis házat. Igaz, azt lebontották, ámde kaptak helyette másikat. Ami ugyebár életveszélyessé vált, mivel nem hogy nem hozták rendbe, hanem esetleg éppen ellenkezőleg. Nem ebben az esetben, de volt már arra is példa, hogy az életveszély nem magától állott elő. További fejlemények Panasz mindenhol, például a sajtónál. Végül ott is csak az a végeredmény, hogy a családfő, egy asszony világosan érthetően kifejti az újságírónak, hogy itten mostan lakásról van szó, nem pediglen munkáról. A népes szerintük 18 tagú családból egyes-egyedül az asszony az, aki mintegy hat év munkaviszonnyal rendelkezik. A tanács szerint hét, saját listájuk szerint öt felnőtt tartozik hozzájuk, 28, 25, 29, 24 és 19 évesek. Valamint nyolc gyerek. Ez ugyan még az anyával együtt sem tizennyolc, de végül is ne kicsinyeskedjünk. Ugyanis vannak még. A kettes vagy hármas számú állami házból ugyanis az egyik bátyja és családja miatt kellett távozniuk a szanálásra Ítélt házba. Aminek az udvarán laknak napok óta. Hogy miért nem mentek vissza akkor, amikor a szállítók elmenekültek? Mert lebontották. A hatóság, az önkény? Ugyan dehogy, szemtanúk állítása szerint ők saját maguk. Hogy mindez milyen gazdasági konstrukcióban történt, azt ugyan ki tudhatná. Élni azért kell valamiből, ezt ők is tudják. Ezért aztán alkalmi munkát vállalnak például szanált házak bontásával... Tehát, első variáció az, hogy elzavarták őket, nem ft mehetnek vissza. Később aztán elszólják, hogy a bátyjuk megvette a házat. Ami lévén az állami tulajdonban sajátos jogi megoldásnak látszik. Jogok és kötelességek Tehát az öt vagy hét felnőtt - élettársakkal együtt - soha nem dolgozott. Most sem tudnak, mert nincs honnan járni abba a munkába. Előbb ház kellene, azt is megmondják, hogy melyik. Sőt azt is, hogy nincs rajta lakat, föltörésről tehát szó sem lehet, ellentétben azzal, amit a szerkesztőségben és a tanácson több ízben tett csoportos látogatásaik alkalmából kilátásba helyeztek. Nevezetesen, hogy kiutalás nélkül is beköltöznek. Még mielőtt sajtóper indulna és Kádár János is tudomást szerezne baklövésünkről el kell árulni, hogy az előbb egy állításunk pontatlan volt. Az öccs - akit immár nem először - elüldöztek lakásából, rendelkezett egyszer másfél, egyszer pedig két és fél éves munkaviszonynyal. Folytatásában a „tégla” megakadályozta. Ami ugyebár - a családfő asszony határozót álláspontja szerint - e sorok írójának is ott van a börtön épületében. Kádár János pedig úgy kerül az ügybe, hogy a következő fordulóban egyenesen nála tesznek panaszt az újságíróra és á szekszárdi városi tanács igazgatási osztályának vezetőjére. Pontosabban magatartásunkra, segítőkészségünk teljes hiánya miatt. Ez persze megint nem a teljes igazság, ugyanis többször is fordulat állt be és kö- nyörgőre fogván a dolgot az újságíró volt megértő, jóságos, igazságos és segítőkész is, aki majdcsak készíttet egy fényképet a romos házról és annak udvarán éhező, fázó és beteg gyerekekről. Aztán akkor hivatal majdcsak kiutalni kényszerül a pontosan megnevezett üresen álló házat. Mi a megoldás? Végül is sajnos teljesen igazuk van. A gyerekek igazak, a lakásigény bent van, a szociális helyzetük katasztrofális. Tehát valóban jogosultak állami lakásra. Meg is fogják kapni, ha nem azt, hát akkor másikat. Ezt ők is nagyon jól tudják és például ettől olyan magabiztosak. Megintcsak sajnos, nem egyedül. Az idén ugyanis 11 esetben történt meg, hogy önkényesen lakásokat foglaltak el Szekszárdon. Egy család olykor többet is egyszerre, vagy láncban egymás után, hol összeköltözve, hol pedig szétválva. Arra is volt példa, hogy az otthagyott lakásba ugyanakkor a család másik fele költözött be. Néha még azt sem lehet kideríteni, hogy honnan, tehát azt sem, hogy hova is kellene őket visszaköltöztetni. Tények még vannak bőven. Tény, hogy kevés az állami lakás, még kevesebb a szükséglakás. Tartalék üres lakás még a tatarozásokhoz sem elegendő. Ráadásul az idén sok pinceomlás is volt. Az önhibájukon kívül átmenetileg hajléktalanokat is csak nagy nehézségek árán sikerült elhelyezni. Miért kapnak mások két - sőt több - szoba összkomfortos állami lakást, mi meg csak kis családi házakat - kérdezte a főszereplő család felháborodva. Hogy mi történik akkor, ha kapnak, az megérne egy másik riportot, ugyanis arra is van példa. Nem minden következmény nélkül. Reméljük, hogy a szomszédok nem hozzánk jönnek panaszkodni. Ki, kivel egyenjogú? Szóban forgó példánkban arra hivatkoztak, hogy azért nem kaptak eddig kétszoba összkomfortos lakást a tanácstól, mert ők cigányok. Holott azért nem kaptak, mert nem dolgoztak. Az ígéret, hogy szerzünk nekik állást, máig érvényes. Kérdés, hogy megjelennek-e az ajánlatokért. Persze az is kérdés tudunk- e állást szerezni szakképzetlen, általános iskolát el nem végzett embereknek. Ugyanis a vállalatok manapság nem őket keresik csapatostul. Akkor sem, ha cigányok és akkor sem, ha nem azok. A jogtalan előnyök kikövetelése sem cigánykérdés. Közhivatalokban, társadalmi szerveknél órákattudná- nak mesélni azokról, akik jogerős bírósági ítéletek megváltoztatása miatt írnak, mennek, cirkuszolnak fűnél-fánál csak azért, mert nem nekik adtak igazat. Vannak emberek, akik egyszerűen képtelenek felfogni, hogy nekik sem jár több, mint másoknak. Az meg még inkább gyakori jelenség, hogy az emberek csak a jogaikról hajlandók tudomást venni, kötelességekről még csak nem is hallottak, sőt nem is akarnak hallani. Márpedig nálunk - legalábbis elvben - egyenlő jogok és egyenlő kötelességek illetnek meg mindenkit. IHAROSI IBOLYA Automata berendezés a vegyszerek káros hatásának mérésére A vegyszerek emberi szervezetre gyakorolt esetleges káros hatásának mérésére rendkívül gyors és pontos berendezést fejlesztettek ki a Magyar Tudományos Akadémia Biofizikai Kutatólaboratóriumának szakemberei. A műszerrel kimutatható, hogy az élelmiszerek, gyógyszerek és növényvédő szerek tartalmaz- nak-e olyan anyagot, ami a sejtek genetikus anyagát károsítja, s így rákkeltő hatású lehet. A világon ez az első olyan berendezés, amely nemcsak részben, hanem teljesen automatikusan, számítógép-vezérléssel elemzi a vegyszereket, s az eredményt számszerűsített formában közli. A MUTACALC elnevezésű berendezést a Radelkis Elektronikus Műszer- gyártó Ipari Szövetkezet készítette el. A berendezéssel a biológiai és fizikai mérések összefüggő folyamatként elvégezhetők. A vizsgálat során a berendezésbe bakteriális vírusokat juttatnak, s ezeket úgy tekintik, mint a sejtek genetikus anyagának modelljét. Ezt követően a műszerek önállóan elemzik, hogy a vegyszer hatására miként változik a genetikus anyag biológiai működőképessége. A változást a számitógép számszerű formában kiírja, s a szakemberek ennek alapján minősítik a vizsgált anyagot. A vegyszerek között lehetnek olyanok, amelyek kis mennyiségben a sejtek genetikus anyagát károsítják - genotoxikus hatásúak -, nagy mennyiségben pedig általános sejtmérgek, vagyis citotoxikus hatásúak. Ezek a vegyszerek kis mennyiségben az emberi szervezetbe jutva rákkeltő hatásúak lehetnek, nagy mennyiségben pedig akut vegyi mérgezést okozhatnak. Az új berendezéssel a vegyszerek egészséget veszélyeztető hatásait számszerűleg ki lehet mutatni. Az elemzés mindössze néhány óráig tart, míg más módszerrel ugyanéz az eljárás több napot vesz igénybe. A Biofizikai Kutatólaboratórium szakemberei eddig több mint 200-féle élelmiszert, tartósítószert, gyógyszert, kozmetikumot, festéket valamint növényvédő és rovarirtó szert vizsgáltak meg. Egyebek között megállapították, hogy egyes korábbi véleményekkel szemben az étkezéshez használt szaharin a sejtek genetikus anyagát nem károsítja, A szakemberek minősítése alapján már több állati takarmányba kevert szer használatát megtiltották. Utasra várnak a személyszállítók
