Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-08 / 211. szám
4 'NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 8 Moziban Moziklip Fenntartásokkal váltottam jegyet Timár Péter új filmjére, annak ellenére, hogy a tehetséges fiatal rendező nemrég bemutatott Egészséges erotika cimű szatirikus müve joggal aratott sikert nemcsak szakmai berkekben, hanem a nézők körében is. Azzal ellentétben ez alkalommal ugyanis a cím nem sok jót ígért, a szóösz- szetétel második része, a klip, látatlanban legalábbis erősen kétségessé tette a vállalkozás értékét. A videoklip rohamos elterjedése, közkedveltsége, diadalútja világjelenség, ez azonban mit sem változtat a lényegen: ez a műfaj döntő többségében talmi csillogásával, hamis álomvilágával, a festett színfalak mögé rejtett ürességével ha másra nem is, de figyelemelterelésre kiválóan alkalmas. -Az érintett fogyasztók, általában a fiatalabb rétegek a - vélhetően - tudatos manipuláció eredményeként megfeledkeznek a napi gondokról, ha a képernyő vagy a mozivászon előtt ülve a videobadarságokra vethetik tekintetüket. Ebben a vonatkozásban természetesen már az is másodlagos, hogy a könnyűzenei együttesek közül nem kevesen efféle „többlettel” kívánják feledtetni gyatra hangszertudásukat, muzikalitásukat, elkendőzni tehetségtelenségü- ket. Elképzelhető lenne, hogy Tímár Péter is ilyen trükkökkel próbálná öregbíteni hírnevét? És különben is, ha valami oknál fogva az átlagosnál jobbat alkotna: három-négy, esetleg öt videoklip még elviselhető egymás után, no de egy egész estét betöltő játékfilmet alapozni nem túlzás erre a műfajra? Mint kiderült, a kétségek csak az első néhány percig tartottak, helyüket hamarosan átvette a lelkesedés. Az utóbbi évek legjobb magyar zenés alkotásának lehettünk tanúi ezúttal. Tizennyolc dal csendül fel a legjelentősebb és az újonnan felfedezett hazai előadóktól, s ezekhez kapcsolódva ugyanennyi jól megkomponált, egymagában is önálló etűd pereg a vetítőteremben. A gazdag képi asszociációkkal szabadon kezelt jelenetek egy közös nevezővel rendelkeznek: napjainkat, a mai magyar valóságot, közérzetünket tükrözik találóan, már-már szociológiai hitelességgel. Nem túl vigasztaló az így kibontakozó kép, hiányzik a felhőtlen boldogság, a gondtalan nevetés, még a mosolygásra késztető pillanatok is mögöttes tartalommal bírnak, s elgondolkodásra késztetnek. Nem egy klip kifejezetten drámai töltéssel bír, mint például a Napóleon Bid vagy Korom Attila zenéjéhez kapcsolódó történet. Másokra a maró irónia a jellemző: ebben feledhetetlen a Sziámi együttes, Müller Péter és Varga Miklós. A öbrt még lehetne folytatni, befejezésül talán Ács Enikő klipje érdemel kiemelést. Ebben ugyanis a megyeszékhely, Szekszárd néhány nevezetes pontja is feltűnik, s ezt a közönség hálás elismeréssel nyugtázta. SZERI ÁRPÁD Megjelent a Honismeret ez évi 4. száma A szám vezércikkében Székely György értekezik az európai és a hazai városfejlődés harci időszakáról - Berlin alapításának 750. évfordulója kapcsán. Ugyancsak 750 esztendeje, hogy Julianus hazaérkezett ázsiai útjáról, ahol ráakadt az ottmaradt magyarok maradékaira. A lap tudósít az esemény alkalmából rendezett emlékünnepségről. Az évfordulók köréből olvashatunk még Szemere Bertalanról és Steiner Gáborról. 'Fodor István, a Nemzeti Múzeum főigazgatója a magyar nép megtelepedéséről és az európai népek közösségébe való beilleszkedéséről ír, kiemelve azokat a tényezőket, amelyek lehetővé tették, hogy a magyarság évezredekre beilleszkedhessen a Kárpát-medencében. Érdekes cikket olvashatunk az egykori Zsidó, ma Vácegres falu névváltoztatásáról, amelyre egy volt ispán erőszakos javaslata miatt került sor. Kedvező változásról: a Balaton javuló vízminőségéről tudósít Antalffy Gyula. Három interjút olvashatunk a Beszélgetés rovatban a magyar szellemi élet rangos képviselőivel: a 80 éves dr. Nyíri Zenei életünk színes, sokoldalú egyénisége Kistétényi Melinda. Augusztus 30-i, tolnai hangversenye - a rövid szervezési idő miatt sajnálatosan kis létszámú közönség előtt - a római katolikus templom orgonáján egyben megyénkbe- li bemutatkozása is volt. Örvendetes és figyelemre méltó elhivatottsággal rendezik évek óta a tolnai nyári hangversenyeket, jelentősen hozzájárulva ezzel megyénk kulturális rangjához. Amiért viszont ez a hangverseny nem lehetett teljes értékű, az a templom orgonájának állapota. Elgondolkoztató, hogy értékeink romlása, egy most talán még visszafordítható folyamat később nem eredményez-e jóvátehetetlen bajt. Sürgős és halaszthatatlan ezeknek tervszerű felújítása, javítása - és ez csak jóakaraté összefogással valósítható meg. Kistétényi Melinda tüneményes tehetsége, zeneisége nemcsak orgonajátékában, hanem zeneszerzői, karnagyi, sőt szövegírói, műfordítói tevékenységében is megjelenik. Tanulmányai befejezése óta, Kodály személyes pártfogoltjaként tudós tanára Antal nyelvészprofesszorral, Beke György kolozsvári íróval és Nagy János, Szlovákiában élő szobrásszal. Ugyanitt olvashatjuk a napokban elhunyt Szombathy Viktor írását Pósa Lajosról és a gömöri Pósákról. Rendkívül érdekes témát dolgoz fel Simon Károly, a Kapós-mente falvaiban található „ír királyfiak”, Szent Vendel-szobrok történetéről. A Krónika rovat a honismereti mozgalom olyan rangos eseményeiről ad hírt, minta mezőtúri helytörténeti tanácskozás, a Petőfi-emlékhelyek képviselőinek kunszentmiklósi találkozója, az Egyetemi Színpadon lezajlott Erdélyi József est, a kemenesaljai baráti kör tevékenysége. Beke György pedig a Moldvában élt csángó magyar költö, Lakatos Demeter nemrég megjelent verseiről, irodalmi tevékenységéről közöl érdekes, új ismereteket. Mint minden számot, ezt is a Honismereti Bibliográfia egészíti ki, továbbá egy olyan gyűjtési útmutató, mely elsősorban a néprajzzal foglalkozni kívánó általános iskolások számára készült. a Zeneakadémiának. Költői szépségű szövegeket ír Kodály énekgyakorlataira, a Triciniára, Epigrammákra, klasszikus oratóriumok, dalok, kórusművek elhivatott fordítója. Az orgonairodalom aranykorának két barokk nagymestere, Buxtehude és Bach egy-egy korálfantáziája nyitotta műsorának sorát, majd a művész saját kíséretével énekelte el Bach: h-moll miséjéből a szépséges, örvendező hangvételű „Laudamus Te” kezdetű áriát. Cézár Franck, a múlt század végi francia romantika képviselője, korának nagy tekintélyű muzsikusa nálunk inkább kamarazenéje révén ismert, pedig, mint a párizsi St. Clotilde templom orgonistája az orgonamuzsika egyik legnagyobb alakja. Hatalmas műve, az a-moll korai- variáció a hangverseny csúcspontját jelentette. Befejezésül Liszt Ferenc egyik ismert müve, az Orgonamise hangzott fel; megjelenítve az idősödő mester magányát; világtól, sikerektől való elfordulását; újszerű, századunkat előlegező zenei nyelvezetét, mélységes humanizmusát. THÉSZ LÁSZLÓ Rádió Jó reggelt! Azt hiszem, velem együtt sokan vannak azok, akiknek a reggeli, hol siető- sebb, hol kényelmesebb programjához elválaszthatatlanul hozzátartozik a hajnaltól nyolc óráig tartó zenés információs műsor. Nem egyszer hallottam már, hogy valaki ezekre az órákra „kalandozott” csak át a Kossuth adóra, napközben és az esti programban már színvonalasabbnak, érdekesebbnek vélte a másik csatornák által kínált repertoárt. Ez persze ízlés kérdése. Az viszont mindenképpen elgondolkodtató, hogy mi a titka a „Jó reggelt!” népszerűségének, keresettségének a legszélesebb, legheterogénebb hallgatóság körében. Életmódunk változását figyelembevé- ve, mint gyors információs forrásnak mindenképpen helyzeti előnye van a nyomtatott forrásokkal - gondolok itt a sajtóra - szemben. Ezt pedig reggeli teendőink közepette, ha fél füllel is, hallgatjuk, legyen szó világpolitikai eseményekről, belpolitikai kérdésekről, vagy akár színes, érdekes kuriózumokról. Ami fontos: röviden, lényegretörően, a kiemelkedő hírekhez kapcsolódik, csupán kommentár, magyarázat. Mégis elegendő ahhoz, hogy a legfrissebb hírek birtokában lapozzuk fel az újságokat, tudjunk szelektálni. Ehhez közvetlenül is segítséget nyújt a reggeli lapszemle, ami az országos napilapok tartalmából válogat, ajánl olvasnivalókat aznapra. Bizton állíthatjuk, hogy bevált és kedvelt műsorrész, közvetlenségével, frappáns megfogalmazásával elsősorban a kérdés-felelek forma áll közel sokakhoz, amikor a műsorvezető-szerkesztő a hallgatóban megfogalmazódó kérdéseket közvetíti, s arra kap választ, vagy szándékosan hagyja nyitva... Az áloműző, vérpezsdítő, vagy éppen érzelmes zenei betéteken túl a maratoni műsor legnagyobb erénye azt hiszem a néhány perces aktuális riportok, interjúk sora. Ezek a nap jelentősebb eseményéhez, egy-egy terület nem tanuiságnélküli problémáihoz, sikeréhez, érdekességekhez kapcsolódnak, mozgósítanak, magyaráznak. Szimpatikus kezdeményezés volt, amikor egy témát, legyen az akár a dunaújvárosi vasmű, járt körül a rövid bejátszásokban a műsor, nem ismétlődtek „háromnegyedkor” a felvételek. A teljesség igénye nélkül csupán néhány pontot ragadtunk ki abból az adásból, ami nagyon sok családban „elindítja” a napot, s amihez ugyanúgy hozzátartoznak szinte ismerősünkként a meleg, barátságos, megfontolt, szívesen kommentáló, határozott, kritikus hangok és persze személyek, a műsor vezetői, szerkesztői. Személyiségük, felkészültségük a legfőbb meghatározói „jó reggelünknek”. Hangverseny Kistétényi Melinda Tolnán Tévénapló Keresztury Dezső fényképei Fényképpel lehet a legjobban csalni - mondta a film elején Keresztury Dezső, arra utalva, hogy a fotográfia az élet esetlegességeit is megörökíti, amikor fáradtak vagyunk, kedvetlenek, ám a fénykép ugyanakkor vall is rólunk, végigkíséri életünket. Ahogy Keresztury Dezsőét is, aki csaknem egyidős a századdal, viharos évtizedeket élt át, s 83 évesen is megőrizte bölcsességét, derűs kedélyét. „Talán van hajlamom a megújulásra" - mondta, s ez a gazdag élet valóban folyton megújult, mindig volt ereje ahhoz, hogy meglepetésekkel szolgáljon. Amikor 1928-ban kikerült Berlinbe, a nagy reményekre jogosító tudóst látta benne mindenki, s mindmáig meg is maradt tudósnak: ő szerkesztette a Batsányi filológiai kiadást, kitűnő képet rajzolt Aranyról, számos fontos tanulmányt írt. De a tudós mellett ott állt a közéleti ember is, a Pester Lloyd munkatársa, majd a felszabadulás után egy ideig miniszter, a kulturális ügyek intézője. A Keresztury-portré azonban még egy vonással gazdagodik, mert költő is, mégpedig jó költő, mint erről az elmúlt évtizedekben meggyőződhettünk. Ha régi fényképek között válogat, van hát mire emlékeznie, s mi is ennek voltunk tanúi, midőn felidézte a század jelentős eseményeit, számos szereplőjét. Régi fényképeket láttunk, ifjúságának színterét, Zalaegerszeget, ahol nemrég díszpolgárrá választották, Gulácsot, ahova annyi emlék fűzi, rokonokat, barátokat, a század magyar irodalmának legjobbjait, Babitsot, Illyést. Sok képet azonban hiányoltunk is, mert Keresztury Dezső gazdag gyűjteményéből jónéhányat már eddig is publikáltak irodalomtörténeti könyvekben. Hirtelen egy kép jelenik meg előttem: házavatás a művészettörténész Péter And- ráséknál. A csoportképről Halász Gábor komoly arca néz ránk, itt van Staud Gézá- né, aki Székely Júlia néven Bartók-tanítvány volt, de kitűnő regényeket is írt, Bálint György komolyan néz, de egy másik képen, feleségével, Csillag Verával bohócmaszkban látjuk őket, mert a házavatáson a jókedv sem hiányzott. Keresztury Dezső egyszer összeállította a magyar irodalom képeskönyvét, s fényképeiből valószínűleg újabb kötet kerekednék, a modern magyar irodalom története, legfontosabb szereplőivel. Talán egyszer majd ezt is kezünkbe vehetjük. Egy rejtély azért lebegett a film felett, ugyanis az emlékező Keresztury egyszer azt mondja, hogy nyolcvan éves. 1904-ben született, a film tehát három évvel ezelőtt készült. Bemutatásával miért kellett ennyit várni? Az éjszaka vége Francois Mauriac a század talán legnépszerűbb francia regényírója, magyarul is számos könyve olvasható. Tagja volt a Francia Akadémiának, a negyven „halhatatlan" egyike, 1952-ben a Nobei-díjat is megkapta, igaz, maga mondta, hogy nem született a sikertelenségre. Regényeinek, melyek legtöbbször szülővárosában, Bordeaux-ban, vagy környékén játszódnak, alapvető témája a bűn és megváltás gondolata, Mauriac ugyanis programszerűen volt katolikus író, bár épp egyházi részről bírálták gyakran kíméletlen társadalomkritikája miatt. A szerelem sivatagja, a Viperafészek, a Frontenac- misztérium nemcsak a francia, hanem az európai regény legjobbjai közé tartozik, miként a Thérése Desqueyroux, amit már megjelenése évében, 1927-ben lefordítottak magyarra A méregkeverő címen. Terézről szól, a vidéki asszonyról, aki nem bírja élete egyhangúságát, családja önzését, s hogy szabaduljon kötöttségeitől, meg akarja mérgezni férjét. Szándékát leleplezik, de a család méltatlannak gondolja, hogy bíróság elé állítsák, ezért úgy határoznak, hogy továbbra is közöttük kell élnie, a család sokkal szigorúbb börtönében. Majd amikor úgy érzik, nincs már mit kezdeniük vele, sorsára hagyják. Itt kezdődik a folytatás, amit 1935-ben irt Mauriac, Az éjszaka vége címen, s ebből készített tévéfilmet Gábor Miklós és Felvidéki Judit, aki rendező is egyben. Az írói szándék félreérthetetlen: Mauriac meg akarja menteni hősét, mert Teréz valóban bűnös, s feloldozást csak az áldozattól remélhet, ezért kell lemondania a szerelemről. Ha a két regényt egybevetjük, ez halványabb az elsőnél, egy filmrevaló izgalom azonban így is van benne. A tévéváltozat sok mindennel adós marad, néha a részleteket sem biztos, hogy mindenki megérti. Amikor Teréz kiejti René Bazin nevét, a szerelmes Georges barátja gúnyosan felnevet, amit nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Bazin a francia katolikus irodalom másik oldalán állt, moralizáló álrealista regényeket írt, ennek szól a gúnyos nevetés. De nagyobb baj, hogy homályban marad Térése Desqueyroux vétke, pedig a néző bizonytalanságával ellentétben valóban bűnös, s amikor lánya helyett őt választja a szerelmes fiatalember, neki a kárhozat és megváltás között kell választania. Vass Évának voltak meggyőző jelenetei, de Teréz nem hisztérika, nem is idegbeteg. Megérti a választás felelősségét, s ez jelenti a drámát is: Térése Desqueyroux megtisztul bűnétől. Részleteiben sok szép megoldást láttunk, az egészből azonban hiányzott a regény feszültsége, az az aggodalom, amit Mauriac érzett hőséért. Meddőhányó Liam O’Flaherty a század angol irodalmának jellegzetes alakja, aki eredetileg papnak készült, majd erőteljes, naturalista elemekben bővelkedő regényekkel vált világhírűvé. Komor atmoszférájú történeteinek leggyakoribb színhelye Írország, lévén maga is ír származású, s Szerb Antal azt írja róla, hogy „a gyilkosság oly magától értetődő ebben az atmoszférában, mint az ürücomb Galsworthy regényeiben", így van ez Az aranyház című regényében is, amit már 1935-ben lefordított Schöpflin Aladár, de világhíre ellenére nálunk nem volt népszerű. Most ezt a regényét írta át filmre Horváth Z. Gergely, s amint az utóbbi időben szokás, ő is rendezte. A cím megtévesztő, nem bányászregényről van szó, hanem egy hajlíthatatlan kapitalistáról, és fiatal, gyönyörű feleségéről, akinek senki nem tud ellenállni. Az aranyház ura mindenkit maga alá tipor, kezében tartja az egész környéket, csak feleségét nem tudja meghódítani, akinek könnyelmű szépsége tragédiák forrása. Horváth Z. Gergely kitűnően ábrázolja ezt a fojtott világot, bár mintha időnként több lenne a misztika a kelleténél. O’Flaherty keményen fogalmaz, a sok iszonyat logikusan következik egymásból, ami a filmváltozatban inkább a romantika rémtörténetei felé hajlik. A film érdeme, hogy egy nálunk alig ismert írót hozott közelebb a magyar olvasóhoz, még pedig jó színészekkel, közülük is kiemelkedett Udvaros Dorottya sejtelmes szépségével, akiről valóban elhittük, hogy feldúlja a környék nyugalmát. Cs. L. Részlet Laár András a Kacsamajom című zenéjéhez kapcsolódó rajzfilmparódiából
