Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

4 Képújság 1987. szeptember 30. Tenni akaró emberek találékonysága Dombóvár anno... Dombóvár pecsétje 1715-ből lyeket a tervek szerint további négy soro­zat követ. Nagy Tibor nyomdai dolgozó a sorozatok szerkesztője, aki a borítólapo­kat is saját maga tervezte, és tulajdon­képpen ő az egész akció kezdeménye­zője és fő patrónusa. A sorozatok külső borítóján 1715-ből származó Dombóvár pecsétje, valamint 1908-ból érvényes községi címer látha­tó. A belső részén magyar és német nyel­vű ajánlás is azt bizonyítja, hogy a váro­sért tenni akaró emberek találékonysága elapadhatatlan, ha lakóhelyük környeze­tének formálásáról, a régről maradt em­lékek ápolásáról van szó. A képeslapso­rozatokat már árusítják is. A teljesen társadalmi munkában előál­lított sorozatok - majd a következők is - tiszta bevételét a városszépítő egyesület kizárólagos döntése alapján használják fel városszépítési célokra. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: DOMBAI ISTVÁN (TUDÓSÍTÓNKTÓL.) A dombóváriak lokál­patriotizmusáról, a várost szépítő társadalmi mun­kájáról, városszeretetéről már többször adott a Népújság hirt. Most egy újabb figyelemre méltó kezdeményezésről szá­molhatunk be. A két éve megalakult városszépítő egyesület tagjai kutatják a település Az első sorozat fedőlapján a századeleji Jókai utcá­ról készült fénykép múltját, régi emlékeket gyűjtenek, hogy a mosta­ni városlakók jobban megismerhessék saját lakóhelyük fejlődését. E rövid idő alatt is már sok szép eredményt mondhatnak magukénak, a város arculatának, külső képének formálásában. A város vezetői döntéseik meghozatalakor mindig figye­lembe veszik, és kérik is az egyesület vé­leményét. Az elmúlt hetekben jelentette meg az egyesület a „Dombóvár, anno..." címmel az első két olyan levelezőlap-sorozatot, amelyek díszes borítójában 8-8 század­eleji eredeti dombóvári képeslap repro­dukciója található, amely emléknek, de akár postai üdvözlőkártyának is felhasz­nálható. Az eredeti képeslapokat a gyűj­tők: dr. Szőke Sándor, Steiner Józsefné és Dörnyei Tibor teljesen ingyen bocsáj- tották rendelkezésre, melyekről Dombai István készített nyomdai sokszorosításra alkalmas reprodukciókat. A Pátria Nyom­da dolgozói pedig ugyancsak ellenszol­gáltatás nélkül készítették el ezer-ezer példányban az első két sorozatot, ame­Nagy Tibor és Szegedi Gábor az el­ső nyomatokat ellenőrzi C----------------------------------------------------------------------" ' S ZOMSZÉDOLÁS ,_________• ----------------------------------------------------------------------/ P ETŐFI NÉPE Az eddig nyilvánosságra került (de még nem végleges) adatok szerint az or­szág 145 ezer hektár szőlőültetvényének több mint fele különböző mértékben ká­rosodott az elmúlt három év kemény telei következtében. Dr. Kostály Rezsőt, a Pénzügyminisztérium mezőgazdasági főosztályának vezetőjét kértük meg, ele­mezze a szölültetvényekben kialakult helyzetet és adjon tájékoztatást a kárren­dezésről.- A károk az ország különböző részein eltérő nagyságúak. A tokaji borvidéket szinte teljesen leterítették, de nem ennyi­re rossz a helyzet a Mátra-alján és a Ba- laton-felvidéken. A mezőgazdasági beruházási keret az idén kimerült, de a szőlőtelepítéshez szükséges támogatást az év végéig fo­lyamatosan biztosítjuk. Az adósságmér­sékléssel kapcsolatosan beérkezett 250 pályázat közül előre soroltuk a szőlő-bor vertikummal rendelkező, fagykárt szen­vedett mezőgazdasági üzemeket. Mint­egy 80-100 gazdaság - közöttük a hosz- szúhegyi is - részben felmentést kap az idei hitel- és kamattörlesztések esedé­kes részének visszafizetése alól.- A termőkar újraneveléséhez az egy évre jutó ápolási támogatás összegét le­het igénybe venni. Ez hektáronként 5-12 ezer forint közötti egyszeri támogatást je­lent, országosan mintegy 100-120 millió forintot. Ahol a tőkekifagyás mértéke megha­ladja a 25 százalékot, részleges kiselej­tezésre van mód. Az újratelepítés költsé­geit az eddigi támogatásoknak megfele­lően az állam finanszírozza.- Például ha egy hektáron kifagyott a szőlőtőkék 35 százaléka, milyen és meny­nyi támogatás vehető igénybe?- Ha ez viszonylag egységes terület, akkor ezt kiselejtezhetik úgy, hogy a tám- berendezés megmaradjon. Az újratelepí­tés 15 százalék feletti beruházási költsé­gének 40 százalékát veheti fel az üzem állami támogatásként. Erre a munkára és a támogatás igénybevételére legtöbb he­lyen csak jövőre kerül sor, a NÖMI felmé­rése és igazolása után.- A folyamatban lévő telepítéseknél a NÖMI ugyancsak fölméri a fagykárt. Ezeknél meghosszabítjuk egy-két évvel - attól függően, hogy milyen mértékű a kár - az ápolási időszakot, s ennyivel to­vább folyósítjuk az ápolási támogatás összegét.- Kétévi hosszabbítás esetén a harma­dik és a negyedik, az egyévinél pedig a negyedik esztendőre jutó támogatás ősz- szege igényelhető.- Az ültetvényt kiselejtezheti a gazda­ság, az állami támogatást nem kell visz- szafizetni - egyébként részleges selejte­zés esetén sem! Ezután azonnal kiállítha­tó a telepítési okirat és igénybe vehető az állami támogatás.- Valószínű, hogy az idén kevés mező- gazdasági üzemnek lesz erre módja.- Szeretném hangsúlyozni: a szőlőül­tetvények fagykárrendezését folyamato­san egy-két év alatt akarjuk megoldani. Ezzel a módszerrel tudjuk a legteljesebb körű támogatást adni, éé a fagykárren­dezést így lehet beilleszteni a jelenlegi pénzügyi helyzetbe. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Impozáns kulturális létesítménnyel gazdagodott Sárbogárd. Pompor István vezérőrnagy a helyőrség és a város ve­zetőinek a napokban adta át a művelő­dés, a szórakozás új hajlékát, a helyőrsé­gi klubot. Három szinten szakköri szobák, könyvtár, színház és mozi várja a környé­ken élő családokat, valamint a közvetlen szomszédságban lévő oktatási intézmé­nyeket, a gimnázium és az általános is­kola tanárait, diákjait. Az új művelődési intézmény szélesre tárja kapuit, a hivatásos tiszti, tiszthelyet­tesi állomány és családjaik mellett a kis­város minden érdeklődő polgárát szíve­sen látják. Nyílt napok, közművelődési és sportdélutánok is szolgálják ezt a törkvést. Rétfalvi Kálmán, a helyőrségi klub ve­zetőjének irányításával három népműve­lő szorgoskodik a rendkívül változatos, gazdag program összellitásán, amely­ben a politikai, szakmai képzések, nyelvi, számítástechnikai tanfolyamok, szakkö­rök mellett az egészségnevelö progra­moktól a jétákig számtalan ismeretgaz- dagitó, művelő, szórakoztató forma közül választhatnak gyerekek és felnőttek. Dunántúlt napló Kétnapos tudományos tanácskozás zajlott Pécsett, az MSZMP Baranya Me­gyei Bizotságának Oktatási Igazgatósá­gán. A településfejlesztés és a helyi önál­lóság kérdéseivel foglalkozó szakmai ősz- szejövetelre az ország szinte minden ré­széből érkeztek résztvevők, akik ezúttal nem csupán hallgatói az egyes témák­nak, de nagyrészt maguk is előadók. Erről nyilatkozott a Dunántúli Napló­nak megnyitó beszéde után Enyedi György akadémikus, a Regionális Kuta­tások Központja főigazgatója.- Olyan intézményeknek küldtünk meghívókat, amelyekben a témával kap­csolatos kutatások folynak. A résztvevők között vannak szociológusok, kutatók és oktatók, sőt, igazgatásszervezéssel fog­lalkozók, közgazdászok, a tanácsok, va-^ lamint a politikai testület munkatársai/ döntés-előkészítők és döntéshozók is. A választás azért esett Pécsre, mert ennek a kutatási programnak itt van a bázisin­tézménye. A legfontosabb célja, hogy a település- fejlesztés új útjairól, lehetőségeiről be­széljünk. A régi eléggé ismert, voltak köz­ponti tervezési előírások, ezeket kezdet­ben mereven, később az egyes városok­ban már testreszabottabban alkalmaz­ták. Általában a tervezés központi kezde­ményezésű volt és csak a legutóbbi években jelentkezett az igény, hogy a ter­veket a helyi lakosság véleményezze. Úgy véljük, hogy a helyi társadalomnak - mondjuk egy városban a lakosság kü­lönböző érdekeket képviselő csoportjai­nak - már a tervcélok meghatározásá­ban a tervezés kezdetén, részvételt kell biztosítani. Ez azért fontos, mert a tervek eredményeit ők élvezik, vagy szenvedik. A lakosság a tervek végrehajtásában pénzével, munkájával tevőlegesen is részt vesz. Ily módon tehát a tervezés a helyi lakossággal kialakított párbeszé­den alapulna. Ez annál is inkább időszerű, mert a személyi jövedelemadó fizetésével hoz­zájárulnak településük fejlesztéséhez. 1989-től a személyi jövedelemadó hely­ben marad, így - ha úgy tetszik - jogosul­tak arra, hogy jobban beleszóljanak pén­zeik felhasználásába. Alkotás; a szellem és a kéz együttes, hétköznapi terméke. Az asztal közepén illatozik s a testébe metsző hasítás hirtelen olyan, mintha az idők végezetéig tartó, mosolykövület volna. De hol van itt a mű /hatatlanság? Hiszen mihamarost hozzá kezdünk, s holnap ilyen­korra már másikhoz, újhoz ülünk, legfönnebb az emlékezetben kapis- gál még erről valami.- Somogyszili kenyér, Vermes Gyula pékmester sütötte, - mondom némi áhítattal. Fiam somolyog, tudja: előttem a kenyér szent, s mindig többet mond önmagánál. A remekbe készült mindennapi íze képeket mozdít ben- ' nem, fáradt arcú kombájnost, a messzibe ringó tábla szélén loholó ag- ronómust, s mindenek előtt szikár, inas pékeket látok hőséget ásító ke­mencék előtt. Ismételgetem gyerekeimnek éppen eleget: ahol a ke­nyér finom, ott már nem lehet silány az ebéd, ám hiába a legfönsége- sebb étkek, ha szikkadt, száraz, fanyar ízű a hozzájuk való.- Kezd meg, fiam, - biztatom Gábort. S örömmel látom, mozdulatának hátterében a tisztelet áll. Gödröt ások, fát ültetek, - holnapra gondolok. Ám az ásó hirtelen megmakacsolja magát, s midőn erőltetem, kifelé fordítom, egyszerre nyirkos hasú tégla perdül a kora őszi fényre. Meg- hökkenek: hogyhogy itt tégla? Tudomásom szerint portánk annak előtte a Duna ártere volt, a múltba révedő vének még emlékeznek az e helyt zizegő nádtengerre, a limányos, sásos, zsombékos vízi világra s fülükben még visszacseng az ősz elé kiáltó darvak kurrogása. A tény persze itt is tény, botorság volna megkérdőjelezni. Kicsit ké­sőbb, ahogy mind lejjebb haladok az ásóval, már vaskos fal is mutatja magát, könnyen felismerhetni körvonalait, így tehát bizonyos: száz, kétszáz, netán ötszáz esztendeje ház állott itt. A lábam alól felsejlő és kibukkanó múlt megállít, töprengésre késztet, s kérdést kérdésre vet. Kik és kiknek húzták az ásatag falat, kiknek adott hajlékot, kik égették a téglát s vajon mit fogyasztottak az erőmerítésre szánt szünetekben? Milyen volt a szemük, a hajuk színe, legfőképp miről váltottak szót, ho­gyan fűzték mondatokká a szavakat, s megérteném-e az akkori nyel­vet, föltéve, ha magyarul beszéltek? Kérdéseim válasz nélkül tovakul­lognak de a bizonyosság azért velem marad. Akárkik is voltak a tégla- égetők, a falak építői, a mesterségükhöz roppantul értettek. Mondhat­ni, tudományuk nagymesterinek minősülnek ennyi év után, s íme, két kezük szüleményei, a téglák, a falak szinte megifjodva buknak ki év­százados sírhalmuk alól. Keserű gondolat kél bennem: ember, íme, ez az osztályrészed. Mi­dőn te már mindentől s mindenkitől eltávolodva, térben és időben örö­kös álmodat aiszod, mindenkitől feledve pihensz jeltelen sírok alatt, addig a rideg téglák lelkesen élnek, mondhatni, túlélnek. Avagy éppen így van jól? Hisz hasznos munkád terméke valamiképpen gyógyír a múlandóság ellen s hajdani tudásod emeltet előtted kalapot az utá­nad jövőkkel. * Tisztelet az alkotó embernek. Hangsúlyozom: az alkotónak, aki két keze, szelleme által hasznosat és értéket teremt. Országnak, hazának. Vendéglátómra, Baki Istvánra sandítok s a lehetetlent áldom, azt tudniillik, hogy nem lát a fejembe s Tisztelet az alkotóknak nem olvassa ki gondolataimat. Bizonyára végigcsördítene rajtam sza­vai ostorával, s nem tartaná helyénvalónak, itt, a kétkezi munka tere­pén, a szekszárdi Tóth-völgyben az emelkedett gondolatokat. Ha rtiég- is ellentvetne, érvelnék és cáfolnék: a nagy szavakra, az emelkedett­ségre időnként igenis szükség van. Mert mi más ez az ötszáz négyszö­göles szőlős- és gyümölcsöskert, ha nem a megtestesült, hasznos és okos alkotás? Az most más kérdés, hogy jelentősége nem mérhető kutatók, tudósok szellemének időtálló felfedezéseivel, felismerései­vel. Egy szó mint száz: kész földi paradicsom. Terméstől meghajlott szőlővesszők, amott, balra gyümölcsfák katonás sora, alattuk diny- nyeindák kígyóznak, fönnebb a ház, önerőből épített falakból, alattuk a hűssel kecsegtető pince a borral, aminek - szerintem - hét dűlőben nem akad párja. Túlzók, ha azt állítom, hogy Baki István téesz-főága- zatvezető a maga módján alkotó és teremtő ember? S mindezeken túl mi mindenhez ért! Jól elvégzi hivatalbéli munkáját, odahaza jószágok­kal bíbelődik, legutóbb, amikor elkísértem a hidasi vasútállomásra, a jelenlévők elismeréssel csettintettek Pista barátim disznai okán. Pár- nagömbölyűek voltak, egészségtől duzzadók s ami a legfontosabb, alig haladták túl létük hatodik hónapját, s hízóvá értek. Az én szememben ez is valami! * Szól a harang, tányérok csörrennek, s e percben asztalhoz ül Ma­gyarország. Mi is nekiveselkedünk, feleségem színre lép a gőzölgő tál­lal, a terítő közepére helyezi, mindnyájunknak merít s én most újfent megállapítom, amit százszor is megcselekedtem: fölséges, testet, lel­ket erősítő ez az étek. Finom. És a csigatészta. Csipke Juckó készítette Kamutpusztán, szülőföldemen, s úgy kerítette sorát, hogy a postai csomag jóvoltából nekünk is juttatott. Ilyen csigatésztás, vasár­napi ebédeken rendre fölemlegetjük Juckóts elismeréssel szólunk tu­dományáról. A második: csirkepörkölt, galuskával. A csirkét magunknak köszön­hetjük, de ami a főzés módját illeti, az már örökség. Feleségem tanulta el tavaly elhalt nagyanyjától, özvegy Balogh Mihálynétól, s most vigasz­talom magam: ha több nem is, de ennyi legalább megmaradta mamá­ból. S kacérkodom a gondolattal: ha egyszer maszek vendéglőt nyit­nánk, akkor így írnám ki feleségem főztjét az étlapra: csirkepörkölt, Ba­logh Mihályné módra. Belátom: kicsi az emlék, szűkös az emlékezet, de azért mégis valamicske. Zsuzsika lányomra nézek s biztatom: Fi­gyeld, kislányom, tanuld el anyádtól, hogy egyszer, ha majd másról nem, erről is eszedbe jusson az, aki néked életet adott. * írásom okán sorra veszem a hétköznapi alkotókat. Wágner Ádám kőműves, kisnadrágra vetkezve vereti magát a nyári fényben. Öröm nézni, ahogy dolgozik, úgy illeszti egymáshoz azokat a téglákat, mintha különös ikertestvérek volnának, s olyan sima lesz az a fal Wágner Ádám keze alatt, akár a tükör, s somolyogva gondolok a szegény legyekre, lesz elegük, hogy talpon tudjanak maradni rajta. Folcz Gáspár úgy pergeti napjait, mint valami sajátságos, öngerjesz­tő készülék. Hajnalok hajnalán a munkapadhoz ül, szemüvegét orr­nyergére illeszti, elmélyülten munkához lát, s a szíjgyártó mesterség oly remekei buknak ki ujjai alól, hogy meghökkenésre késztetik a szemlélődőt. Tisztelet tehát az alkotónak, a teremtő embernek. Elismerés a hatvan deka darált hús mellé, önszorgalomból recepttel is szolgáló eladónak, a hajlott derekú aszfaltozóknak, akik óráról órára valamicskét önma­gukból is eltemetnek a majdani útba, Béidi Jánosnak, a nyolcvan felett járó naki gazdának, aki az én szememben a földművestudományok doktora, fájdalom, erről sem így, sem úgy nem kapott az életben okle­velet. Nagy dolgokról írtam? Hisz valamennyi egy-egy villanás csupán a hétköznapok tengerében. Meggyőződéssel írom: ha csak pillanatra is, egymás tudománya előtt kalapot emelni hasznos dolog. S aki így cselekszik, talántán bizakodhatik: elnyeri majd a kölcsönösség jutal­mát. VARGA S. JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents