Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-30 / 230. szám
1987. szeptember 30. NÉPÚJSÁG 3 Holnaptól: új rend a rendelőintézetben Nagy tervek - kis pénz Központi kartonozó Szekszárdon Három éve „épül” a szedresi tornacsarnok Aki mostanában járt a szekszárdi rendelőintézetben, bizonyára konstatálta, hogy a fogadótérben - a bejárattól balra - átalakítási munkálatok folytak, s csak találgathattak, hogy miért kerültek oda a kis ablakok. Holnaptól a bizonyos kis ablakok mögött asszisztensek ülnek, ők fogadják, illetve irányítják a betegeket a- különböző szakrendelésekre. A rendelőintézetnek ez az irányitó és adminisztrációs központja - pontos nevén a központi kartonozó - nem új dolog a rendelőintézetek életében, hiszen az új intézetekben mindenütt helyet papiak, sőt, sok helyen már beiktatták a régieknél is. Tehát a már jól bevált, korszerű formát vezetik be Szekszárdon is holnaptól. Erről beszélgettünk dr. Koltai Imrével, a megyei kórház főigazgató főorvosának területi helyettesével, másképpen a rendelőintézet igazgatójával.- A megyei egészségügyi osztály anyagi támogatásával létesített központi kartonozó működésének három alapvető és fontos célja van. Az első, hogy központilag tárolják a betegek személyre szóló orvosi dokumentációját, azaz minden szakrendelés lelete oda kerül. A következő az előzőekkel függ össze: minden betegnek - aki belép a rendelőintézetbe - lesz egy dossziéja, amely a szak- rendeléseken összegyűlt adatokat tartalmazza. Tehát az orvosok munkájuk során egy helyen találják a beteg korábbi állapotára vonatkozó információkat. A harmadik cél, ami pillanatnyilag a legfontosabb: itt irányítják a betegeket, azaz rendszerezik a vizsgálatok idejét, ami a betegnek és az orvosnak egyaránt csak jó lehet, s egy-egy vizsgálatra ezután több idő is jut. Hozzáteszem, hogy ennek azért van nagy jelentősége, mert eddig az intézetben délelőttönként igen nagy volt a tumultus, délután pedig csak egy- egy beteg tért be.- Ezek szerint a beteg bemegy a rendelőintézetbe, első útja a kartonozó egyik - meghatározott - ablakához vezet, ahol megmondják, hogy mikor fogadják a szakrendelésen. Tehát a régi sorszámrendszer megszűnt.- Igen, azaz a sorszám a laboratóriumi vizsgálatok esetében „él”. A rendszerrel kapcsolatban tudni kell azt, hogy reggel 8 és 10 óra között nem lesz betegirányítás, akkor a sürgős eseteket látják el a szakrendelések, no és a vidékről beutaltakat, hiszen a szekszárdi megyei rendelőintézet, több olyan szakrendeléssel - például ortopédia -, ami Tolnában csak itt van.- És tíz óra után?- Két helyen történik a betegek irányítása. A központi kartonozóban, és a szakrendeléseken. A központi kartonozó a nap minden órájának első 20 percére hívhat, illetve jegyezhet elő betegeket, a következő negyven percekre a szakrendelés orvosai rendelnek vissza.- Van-e arra lehetőség, hogy telefonon kérjen a körzeti orvos, vagy maga a beteg időpontot?- Igen, egy héten belül. S reméljük, hogy ezzel élnek is majd az emberek. Mert szemüvegcsere, vagy nem sürgető reumatikus panaszok esetében néhány nap várakozási idő nem jelenthet gondot, sőt, a beteg kényelmét is szolgálja, ha nem kell neki hosszabb ideig várakoznia. Azt megjegyezem, hogy személyazonossági igazolványt minden esetben hozmok kell a betegeknek, mert a nevük és a személyi számuk kerül rá a kartonokra. S ugyanezt írják a körzeti orvosok a beutalóra is.- Amennyiben a szakrendelés „irányítja" a beteget?- A visszarendelt és előjegyzett betegek egyenesen a szakrendelésre mehetnek, ahova a megadott időre már felvitték a kartotékokat az asszisztensek.- Hányán dolgoznak a kartonozóban?- Tizenketten. Ebből hét az új állás, öt dolgozó pedig átcsoportosítással került oda. A dossziék tárolását az alagsorban egy régi szociális blokkból átalakított helyen oldjuk meg.- Holnaptól hány órakor kezdődik a rendelés az intézetben?- Reggel nyolc órakor.- A kezdés idejére - amit gyakran nem tartottak be - sokszor panaszkodtak a betegek.- Remélem, hogy e téren ezután nem lesznek zökkenők. Bízom benne, hogy az új rend beválik, de az olajozott működéséig kérjük a betegek megértését, türelmét.-hm-smHolnaptól már beindul a forgalom az ablakoknál Nem fogy a téglajegy Ha megkérdezünk gyermekorvosokat, milyen fizikumú kisdiákok kerülnek ki azokból az általános iskolákból, ahol nincs tornaterem, ha a középiskola testnevelő tanárokat faggatjuk ugyanarról, és hogy mit tudnak kezdeni növendékeikkel, akik nem is láttak felemás korlátot, gyűrűt, gerendát szomorú dolgokat hallunk. A gyerekek általános testi képességeinek, kitartásának, fegyelmének, sőt, szellemi teljesítményének növelésére szolgáló tornatermek azonban az iskolák nagy hányadából még hiányoznak. Mi a teendő? Az újakat ma már tornateremmel építik, a régiekhez megpróbálják utólag kapcsolni ezt a nélkülözhetetlen létesítményt. Csakhogy ez nem olcsó, s ahol a tanácsnak üres a zsebe, ott kénytelen támogatókat szerezni ehhez a feladathoz. * Szedresben 1984-ben készültek el az iskolaudvarban felépítendő tornacsarnok tervei. A 18x36 méteres terem és a hozzá kapcsolódó kétszintes szociális blokk költségeit az akkori számítások szerint 6 millió 360 ezer forintban határozták meg. Ennek az összegnek azonban csak töredéke állt a tanács rendelkezésre - az anyagok egy részének megvásárlására volt elég -, így több más forrásból próbáltak pénzhez jutni. Legelőször téglajegyeket bocsátottak ki a lakosságnak, de a várt 500 ezer forintból a tanácstagok, szülői munkaközösségek fáradozása ellenére is csak 147 ezer forint jött össze. Ez is nagyrészt az első évben, 1985-ben, azóta a jegyvásárlás minimális, az emberek egyre kevésbé tudnak, akarnak közös dolgokra adakozni. A téglajegybelépővel tartott bálokon a helyi zenekar is gázsiért lépett fel. Az építkezés tehát 1985-ben elkezdődött, utána egy évig a községben jelentkezett vizgondok megoldása kötötte le a tanács energiáját. Idén azonban elkészült az alapozás, s decemberig szeretnék legalább a falakat felhúzni. A téesz főleg erkölcsi támogatást ad- Saját bevételeinkből 650 ezer forintot terveztünk ebben az évben a csarnokra, be ebből most 147 ezret elvont a megyei tanács - mondja Skoda Ferenc, a szedresi tanács vb-titkára. - Ezzel szemben kaptunk megyei céltámogatásként 400 ezer forintot, s jövőre még 1 milliót utalnak át. A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát kérésünkre 1 millió 800 ezer forint kölcsönt adott, kétévi visszafizetéssel, nagyon alacsony kamattal. A helyi termelőszövetkezetet is kértük, hogy járuljanak hozzá a költségekhez. Kaptunk tőlük 200 ezer forintot, de azzal a kikötéssel, hogy csak a vágóhíd korszerűsítésére használhatjuk fel. Pályázatot is küldtünk be, de az ÁISH, sajnos, csak elvben támogatja ezt az építkezést. Ha a tanácsok anyagi terheiről, a lakosság gondjainak megoldásához nyújtott hozzájárulásról esik szó, szinte egyetlen településen sem hiányzik a segítők közül a helyi termelőszövetkezet. Sőt, a legtöbb faluban, községben egyedül a tsz vállalja magára az útépítkezések, javítások, szállítások oroszlánrészét. Felkerestük hát Nagy Imrét, a szedresi Hunyadi Termelőszövetkezet elnökét, s megkérdeztük, mi az oka a minimális, meghatározott célra nyújtott támogatásnak.- A vágóhídhoz adtunk 200 ezer forintot, azzal, hogy a tanács a fejlesztésre szánt keretéből így felszabaduló összeget fektesse be a tornacsarnok építésébe - mondta az elnök. - A kényszervágásra szánt állatokat mi is erre a vágóhídra visszük, így közvetlenebb az érdekeltségünk. Az anyagi lehetőségeink viszont nekünk is szűkösek, hiszen nemcsak a tanácsi, hanem a tsz-költségvetéAz alapok már elkészültek seket is megcsonkították. A jégverés is komoly veszteséget okozott, mintegy 30 millió forint értékű kár keletkezett a termésben. Ezenkívül mi is elkezdtünk egy nagy beruházást, a szarvasmarhatelep rekonstrukciója, bővítése folyik, ami közel 30 millió forintba fog kerülni. Eddig 16 millió forint bankkölcsönt vettünk fel. Tehát - bár a tanáccsal jó az együttműködésük, valószínű, hogy a jövőben kizárólag erkölcsileg tudjuk támogatni. Miért segít a kombinát? Ha már az érdekeltségről esett szó, megkérdeztük Perczel Mihályt, a mező- gazdasági kombinát vezérigazgató-helyettesét is, miért siettek azonnal a szed- resiek segítségére.- A község szomszédságában lévő kajmádpusztai telepünkön több mint nyolcvan szedresi család tagja dolgozik. Úgy gondoltuk, nem mindegy, milyen körülmények között tanulnak a gyerekeik - hangzott a válasz.- Az ottani tanáccsal egyébként Is régóta gyümölcsöző a kapcsolatunk, együttműködési szerződésünk alapján részt vállalunk közigazgatási feladataikból, gázcseretelepet alakítottunk ki, segítettünk a buszjáratok összehangolásában is. Úgy döntöttünk, ha nem is vagyunk túl gazdag cég, kölcsönadjuk a csarnokhoz ezt a pénzt, s kamatot is csak minimálisát számítunk fel. Egyébként a decsi tanácsnak is átutalunk az idén és jövőre is 250 ezer forintot a gyermekintézmények fenntartásához. Ezzel és a szedresieknek nyújtott hitellel is azt szeretnénk bizonyítani, hogy ugyanolyan tagjai vagyunk ennek a tájnak, mint bármelyik termelőszövetkezet, s reméljük, hogy a néhány éve erősen megromlott presztízsünk is javul. Hogy ki miért nem akar vagy nem tud, illetve ki milyen megfontolásból áldoz anyagi eszközeiből a köz javára, változó. Egy dolog azonban tény: Szedresben 410 kisdiák test- illetve testi nevelése nyáron a betonozott udvaron, télen a művelődési házban folyik. A tornacsarnokra szükség van, s minél előbb, mert ahogy a tsz-elnök fogalmazott, évről évre többe fog kerülni. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Magyar-jugoszláv cukorkooperáció Jugoszláv betakarítógépek dolgoznak a baranyai cukorrépatáblákon; huszonegy gép érkezett Mohács és Szigetvár térségébe, ahol a magyar-jugoszláv cukorkooperáció értelmében vesznek részt a termés begyűjtésében az egész ősz folyamán. A cukorrépát irányvonatok és kamionok szállítják a Dráván túli gyárakba, ahonnan a késztermék nagyobb részét azután visszaküldik. A négy jugoszláv partnerüzem elegendő nyersanyag hiányában nem tudja kihasználni feldolgozó kapacitását, Baranya viszont kitűnő cukorrépaterület, ahol az átlagnál magasabbak a hozamok. Ezért a mohácsi Új Barázda Tsz és a Szigetvári Állami Gazdaság termelési-értékesítési együttműködést hozott létre tizenöt gazdaság részvételével, s az idén összesen 4760 hektáron termeltek cukorrépát, részint a jugoszláv üzemek számára, emellett szállítanak a Kaposvári Cukorgyárnak is. Az aszályos időjárás és a különféle természeti csapások ellenére a tavalyihoz hasonló jó termésre, jó minőségre számítanak. A csaknem kétszázezer tonna termény betakarításához és elszállításához gépeket, illetve járműveket adott a jugoszláv partner, így a baranyai gazdaságok mentesültek a pótlólagos beruházásoktól. A késztermék 70 százalékát visz- szahozzák Magyarországra, a cukor 30 százaléka fizetség a feldolgozásért. Az alagsori kartotéktároló Az anyag beépítésre vár
