Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-22 / 223. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 22. PANORÁMA Ma folytatódik Bécsben az európai utótalálkozó Csaknem kéthónapos szünet után ma folytatódik az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalkozó találkozó. Harmincöt ország (Albánia kivételével vala­mennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada) képviselői tavaly no­vember óta értékelik Bécsben az európai folyamatot és vitatják annak további útját, feladatait. Az eredeti tervek szerint a találkozónak július 31 -én véget kellett volna érnie. A be­ható vita általános vélemény szerint hasz­nos volt. Az érdeklődést tükrözi, hogy mint­egy 150 új javaslatot terjesztettek be. A ké­sedelem egyik oka az, hogy e sok javaslat egyeztetése igen bonyolult feladat Abban viszont, hogy a találkozó záródokumentu­mának szerkesztése 8 hónap után még meg sem kezdődött, a NATO taktikája ját­szotta a fö szerepet: a Nyugat, politikai dön­tés alapján, e találkozók korábbi gyakorla­tával szakítva, a legnehezebb kérdéseket helyezte előtérbe, ami felborította a tanács­kozás napirendjét. Ebben a helyzetben sem lebecsülhető a haladás: bizonyosra vehető, hogy a kato­nai biztonság kérdésében belátható időn belül munkához lát két új, párhuzamos tár­gyalási fórum. Az egyik a 35 állam részvéte­lével, Stockholm útját folytatva, új bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseket mun­kál majd ki; a másik pedig a hagyományos haderők és fegyverzetek összeurópai csökkentéséről tárgyal. Az utóbbi fórumról február óta tanácskoznak Bécsben a VSZ Az Országos Béketanács szervezésé­ben magyar és szovjetunióbeli békemoz­galmi aktivisták tanácskoztak hétfőn a SZOT Központi Iskoláján. A tanácsko­zásra Jevgenyij Dolmatovszkij költő, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnök- helyettese vezetésével huszonnégy tagú delegáció érkezett hazánkba. A szemináriumot Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára nyitotta meg. A hétfőn kezdődött szeminárium és a NATO képviselői. Nyilvánvaló, hogy a közepes hatósugarú fegyverzetek kérdé­sében kiérlelt szovjet-amerikai megállapo­dás és a csúcstalálkozó terve jótákonyan hat majd ki a bécsi találkozó légkörére, te­vékenységére is. A munka ma nyílt üléssel folytatódik, majd a delegátusok, köztük az Erdős André nagykövet vezette magyar küldöttség zárt ajtók mögött tárgyalnak. Változatlanul fontos szerep jut a semle­ges és el nem kötelezett országoknak, amelyek egyébként már egy hete folytatják nem hivatalos megbeszéléseiket a Bécsbe érkezett küldöttekkel. A semlegesek célja olyan záródokumentum-tervezet kidolgo­zása, amely - egyeztetve a két szövetség elgondolásaival - végül valamennyi részt­vevő ország egyetértésére találna. Az új szakaszban gyorsabb, behatóbb tárgyalásokra, egyúttal új, rugalmasabb munkaformákra is szükség van a haladás­hoz - mutatnak rá a szocialista küldöttsé­gek köreiben. Itt változatlanul azt vallják, hogy kiegyensúlyozott haladásra van szükség valamennyi napirenden lévő kér­désben, a katonai biztonság, a gazdasági­kereskedelmi együttműködés, valamint az emberi jogok és kapcsolatok vonatkozásá­ban egyaránt. Most november 20-ig szól a tanácskozás napirendje, s addig, esetleg decemberig kellene - záródokumentum elfogadásával - befejezni a találkozót Te­kintettel azonban az eddigi időveszteségre, nem volna meglepő, ha a találkozó áthú­zódna 1988-ra. fórumot teremt a magyar és a szovjet bé­kemozgalom helyi aktivistáinak, hogy megvitassák a lakóterületi és munkahelyi mozgalmi munka tapasztalatait, valamint együttműködésük lehetőségeit és mód­szereit. A tanácskozást követően, kedd­től péntekig a szovjet küldöttség tagjai hazánk több megyéjébe és nagyvárosá­ba is ellátogatnak, hogy ott megerősítsék és továbbfejlesszék az eddigi kapcsola­tokat. BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára bemu­tatkozó látogatáson fogadta Faustino Manuel Beato Morejon-t, a Kubai Köztár­saság magyarországi nagykövetét. * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnö­ke táviratban üdvözölte Moussa Traoré tábornokot, a Mali Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. * Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hétfőn a KB szék­házában fogadta a Portugál Kommunista Párt küldöttségét, amelyet Manuel J. Or- cinha Rodrigues, a PKP Politikai Bizottsá­gának póttagja vezet. * Horst A. Schmid, Kanada Alberta tarto­mánya kereskedelmi és idegenforgalmi főbiztosa, kíséretével megtekintette a Budapesti Nemzetközi Vásárt, ahol tár­gyalásokat folytatott magyar vállalati ve­zetőkkel. Horst A. Schmidet hivatalában fogadta Marjai József miniszterelnök-he­lyettes. BÉCS - Urbán Lajos közlekedési mi­niszter hétfőn Bécsben hivatalos megbe­széléseket folytatott Rudolf Streicher osztrák szövetségi közlekedési minisz­terrel, az államosított ipar ügyeinek mi­niszterével. LISSZABON - A Demokratikus Meg­újulás Pártja, a PRD Eanes pártja kétna­pos országos vezetői értekezletén úgy döntött, hogy a júliusi parlamenti válasz­tásokon elszenvedett kudarc ellenére to­vább folytatja a politikai tevékenységét. RÓMA - Az Egyesült Államokban és Kanadában tett 11 napos látogatása vé­geztével hétfőn reggel hazaérkezett Ró­mába II. János Pál pápa. TOKIÓ - Hirohito japán császár hét­főn délután hozzájárult ahhoz, hogy ked­den megoperálják feltételezett részleges bélelzáródásra visszavezethető emész­tési zavarainak orvoslása érdekében - jelenti az MTI tudósítója. Az alkotmány értelmében kórházi ápolásának idejére a trónörökös veszi át a császártól az állam­ügyekből reá háruló teendőket. Békemozgalmi aktivisták szemináriuma Három nap története Sevardnadze és Shuftz tárgyalásai „Igazán együttérzünk Önökkel, ezért hoztunk valamit, hogy legyen min rágód­niuk” - mondotta az egykori újságíró, ma szovjet szóvivő, Gennagyij Geraszi- mov. A megjegyzés szóvivők és újságírók évődésében nem volt szokatlan, a hely annál inkább: a szovjet szóvivő ugyanis az amerikai külügyminisztérium sajtóter­mében mondta ezt, a pódiumon állva amerikai kollégájával, Charles Redman- nal. A „valami, amin el lehet rágódni”, az az önmagában nagy horderejű bejelentés volt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok teljes körű tárgyalásokat kezd a nukleáris fegyverkísérletekről. Csakhogy az újságírók nem erre számítottak. Ekkor már csütörtökön délután volt, dél óta jó ideig a minisztérium kapujánál ácsorog- va várták, hogy Eduard Sevardnadze mi­kor távozik az épületből, s már túl kellett volna lenniük George Shultz sajtókonfe­renciáján is: tudniuk kellett volna, mivel végződött a két külügyminiszter harma­dik napja tartó tanácskozása. A bejelen­tés - amelynek két bekezdését egyéb­ként a két szóvivő egymást váltva olvasta fel - ehhez képest valóban csak „valami” volt. Amit a hírekre váró újságírók ekkor csak sejtettek, az csupán másnap derült ki: a miniszterek azért lépték túl jóval az eszmecsere tervezett idejét, mert sikerült megoldaniuk néhány fontos kérdést, s nem akarták félbehagyni a munkát, amíg meg nem született az eredmény: az elvi megállapodás arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok várhatóan még az idén aláírja a szerződést a közepes és rö- videbb hatótávolságú rakéták teljes fel­számolásáról. Azóta sok minden kiderült arról, mi történt három nap és három éjszaka a washingtoni külügyminiszté­rium legfelsőbb emeletein, a különböző tanácstermekben és dolgozószobákban. Nem is vitás, a mostani miniszteri talál­kozót gondosan előkészítették. Nem­csak a leszerelés kérdéseivel foglalkozó genfi küldöttségek jöttek pontos és egyeztetett listával, hanem a többi nagy témakörről: a kétoldalú kapcsolatok kér­déseiről, a nemzetközi válságokról, a hu­manitárius és emberi jogi kérdésekről is gondosan tanácskoztak előzőleg szak­értői szinten. S amikor a kedd reggeli négyszemközti megbeszélés után bese- reglettek a résztvevők a plenáris ülés előtti kézfogásra, mindkét részről több tucatnyi vezető szakértő állt készenlét­ben, hogy a miniszterek elvi utasítása alapján nekikezdjen a munkának. Miközben aznap este Shultz és Se­vardnadze kényelmesen vacsorázott a washingtoni haditengerészeti támasz­pont parancsnokságának jachtján - miért, miért nem, a flotta állományában a kis hajó „bárka" minősítéssel szerepel, s ez gondot is okozott a vendéglátónak, el­végre egy külügyminiszteri vacsora szín­helye miként lehet egy „bárka”? -, a le­szerelési szakértők szerényebb menüvel érték be. Viktor Karpov és Paul Nitze ve­zetésével késő estig üléseztek. Hamar ki­derült, melyek azok a csomópontok, amelyek megoldásra várnak: alapvetően a nyugatnémet tulajdonban levő Per- shingek amerikai robbanófejeinek kér­dését kell tisztázni, s végső formába kell önteni azt, mit tekintenek a felek a robba­nófejek megsemmisítésének. Ezen túl­menően bizonyos ellenőrzési kérdése­ket kellett még legalább elvben tisztázni ahhoz, hogy a megállapodás nehezén túljussanak. Az az amerikai javaslat ugyanis, amelyet a szerződésről a mi­niszteri tanácskozás előtt egy nappal nyújtottak be Genfben, hetvenoldalas - a szovjet fél kérte néhány részlet tisztázá­sát, az amerikaiak viszont a „megsemmi­sítés” szovjet elképzeléseit akarták pon­tosan körülhatárolva látni. A szakértők másnap is ezekről a té­mákról vitáztak, miközben a külügymi­niszterek a regionális problémák kérdé­seivel foglalkoztak, mindekelőtt az Irak és Irán közötti háború és az afganisztáni helyzet kérdéseivel, ez utóbbiról Shultz szerint „igen biztató” légkörben. (Utólag derült ki, a közép-amei*ikai helyzetre egyszerűen nem jutott idő.) A szakértők­nél azonban hirtelen kezdtek megvilágo­sodni a lehetőségek. Egymás után készültek a rövid, egyez­tetett szövegű „Munkafeljegyzések”, majd az egyeztetett szövegrész-terveze­tek a kulcsfontosságú megoldatlan kér­désekben. Estére a miniszterek már bő­séges tájékoztatást kaptak ezekről a le­hetőségekről. Az elhatározás a harmadik nap regge­lén született - azon a napon, amely tulaj­donképpen már inkább csak formális ta­lálkozóknak lett volna szentelve: össze­sen két és fél órányi négyszemközti és teljes ülés szerepelt a tervben. A minisz­terek azonban úgy érezték, megvan a le­hetőség arra, hogy ne maradjanak meg az általánosságoknál, hanem érdemben tudjanak cselekedni, s úgy döntöttek, hogy nekigyűrkőznek a munkának. „Itt az ideje, hogy betakarítsuk a termést” - mondotta még előző nap a szovjet kül­ügyminiszter amerikai kollégájának és Shultz egyetértett vele. Az amerikai külügyminiszter dolgozó- szobája ettől kezdve kisebb átjáróházzá változott. A miniszterek egy-egy magas rangú szakértő közreműködővel - szov­jet részről ez Besszmertnih külügymi­niszter-helyettes, amerikai részről Frank Carlucci nemzetbiztonsági tanácsadó volt ott - sorra hívták be a szakkbizottsá- gok, munkacsoportok vezetőit a részle­tek tisztázására. Az idő nagyon gyorsan elment: fél három tájban ébredtek rá ar­ra, hogy már régen várnak rájuk az új­ságírók, s hogy alaposan meg is éheztek. Szendvicseket hoztak a miniszteri dolgo­zószobába és a szakértők sebtében kije­lölt munkaszobáiba, s dolgoztak tovább. Felmerült a javaslat: az eredményekről adjanak ki közös közleményt - ez nem szerepelt az eredeti tervben. Ehhez azonban Shultznak az elnök jóváhagyá­sa kellett. Reagan nem volt Washington­ban, Philadephiában vett részt az alkot­mány jubileumának ünnepségein és egy politikai ebéden. Mikor visszaért és tudo­mást szerzett a fejleményekről, javasolta: a miniszterek együtt menjenek át a Fehér Házba megbeszélésre. Shultz dolgozó- szobájából a lift egyenesen lemegy a ga­rázsba - a két miniszter ezen észrevétle­nül jutott ki az épületből, s ugyanúgy tért vissza, immár az amerikai elnök egyetér­tésével. Kilenc és fél óra telt el azóta, hogy Se­vardnadze belépett az épületbe, de ami­kor a szovjet külügyminiszter végre meg­jelent a kijáratnál „holnap mindent meg­tudnak” - mindössze ennyit mondott. Azóta valóban megtudtuk, mire kellett ilyen hosszan várni. Ha a tárgyalások ezután is úgy alakulnak, mint ebben a há­rom napban, a világ rövidesen búcsút mondhat több ezer nukleáris robbanó­fejnek, rakétának. KIS CSABA (WASHINGTON) Mai kommentárunk Érdekes hír Managuából Csaknem minden jelentős hírügynökség viszonylag nagy terjedelemben foglal­kozott egy Managuából keltezett hírrel. Eszerint Sergio Ramirez nicaraguai alelnök bejelentette, hogy újra megjelenhet a La Prensa című napilap, amit október elsején már kézbe vehetnek az olvasók. Jogos a kérdés: miért keltett nemzetközi figyelmet egy olyan jelentés, ami - leg­alábbis az első pillantásra - még a nicaraguai belpolitika viszonylatában sem tűnik igazán szenzációsnak. Miért izgalmas, mondjuk az AP-nek vagy éppen a TASZSZ- nak az, hogy mi történik az egyik nicaraguai napilappal. Ez az a nemzetközi poron­don oly gyakori eset, amikor egy hír unalmas és jellegtelen önmagában, de ha az ember ismeri a hátteret és a körülményeket, akkor „ felizzik”, és minden érdeklődő megérti, hogy érdekes fejleményről van szó. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a La Prensa a sandinista forradalom földjén ellenzéki orgánumnak, társtulajdonosa, Violeta Barrios Chamorro asszony pedig ellenzéki személyiségnek számít. A iap ennek ellenére éveken át zavartalanul működhetett. Amikor azonban - tizenöt hónappal ezelőtt - az amerikai törvényho­zás százmillió dolláros segélyt szavazott meg az ellenforradalmároknak, és a La Prensa érzékeltette, hogy örül ennek a döntésnek, az újságot betiltották. Gondoljuk végig, mi történt. A „kontrák” nyugtalanítják az ország békére vágyó lakosságát, fegyverrel harcolnak a törvényes hatalom ellen. Nem meglepő, hogyha ez a hatalom gyakorlatilag hazaárulásnak fogta fel azt, hogy a lap örömmel nyug­tázta a fegyveres ellenforradalomnak nyújtott jelentős amerikai támogatást. Újabb jogos kérdés: akkor most miért az engedélyezés? mi változott azóta? 1987. augusztus 7-én a közép-amerikai államfők fontos megállapodást írtak alá. Ennek jegyében Nicaragua is kötelezte magát-a többiekkel együtt - hogy lépése­ket tesz a belső feszültségek csökkentésére, a nemzeti közmegegyezés irányába. Az okmány aláírói megfogadták, hogy november 7-ig konkrét lépésekkel bizonyít­ják ezt a szándékukat. Ez a magyarázat. A La Prensa újraengedélyezése az augusz­tusi megállapodás szellemében született döntés, egyértelmű gesztus mind a bel-, mind a külpolitikai porondon. Minden éremnek két oldala van. A folyamat Nicaraguában is akkor folytatódhat, ha a közeledési szándék kölcsönös. Ha Chamorro asszony és köre él, de nem visz- szaél a lehetőséggel. HARMAT ENDRE BNV ’87 - Szemezgetés Sornyomtató Szekszárdról A BHG gyárainak közös kiállítása van a BNV 23-as pavilonjában. Az itt bemutatott számtalan híradástechni­kai cikk közül a szekszárdi gyár - töb­bek között - a PRT-80 GS grafikus mátrixnyomtatóhoz gyárt különböző alkatrészeket, a nyomtató személyi számítógépek adatkiviteli perifériája. Sok mindent tud. Többek között szö­vegeken kívül kinyomtathatók vele tetszőleges ábrák, rajzok, grafikonok. De hogy az újságírásnál maradjak, szövegszerkesztésre is kiválóan al­kalmas. A bonyhádi tanácsülésen tárgyalták Közművelődés, egészségügyi, városfejlesztési kötvény A Bonyhádi Városi Tanács legutóbbi ülésének napirendjén egyebek között a szervezeti működési szabályzat érvé­nyesüléséről, a tanácstagok tájékoztatá­sáról, a közművelődési törvény és irány­elvek végrehajtásáról, a város és város- környék egészségügyi ellátásáról, vala­mint városfejlesztési kötvény kibocsájtá- sáról tárgyalt a testület. A tanács szervei következetesen gon­doskodnak a szervezeti szabályzat vég­rehajtásáról, így az megfelelően szolgál­ta a város tervszerű fejlődését, a szocia­lista törvényesség érvényesülését. Az el­múlt időszakban a tanácstagok tájékoz­tatási formái tovább bővültek, önképzé­sük segítése, munkájuk színvonalasabb ellátásához szükséges információk nyúj­tása fejlődött. A termelőegységek a szakmai képzést, átképzéseket érdekeiknek megfelelően maguk - a szakmunkásképző intézet szükség szerinti bevonásával - szervez­ték. Az ismeretterjesztésben a TIT helyi szervezete, a közművelődési intézmé­nyek és a termelőüzemek a valóságos igényeket jobban figyelembe vették. Erre kényszerítette őket anyagi lehetőségeik szűkössége és a szabadidő átrendező­dése is. Az intézmények munkáját lenne hiva­tott segíteni a társadalmi vezetőség, együttműködésük azonban akadozó, mert nem a megfelelő személyeket dele­gálják a művelődési központba e felada­tokra. A függetlenített dolgozók mellett igen tartalmas munkát végeznek a kis­csoportvezetők. Az egészségügy helyzete az elmúlt két évben jelentősen javult, mind a járó­mind a fekvőbetegellátás területén. A legnagyobb eredmény a kórház új szülé­szeti-nőgyógyászati osztálya, az új mű­tők, a sterilizáló, illetve a kórbonctan el­készülte. Iskolafogászat indult be, új gyermekgyógyász kezdte meg működé­sét, kardiológiai gondozó, ideggyógyá­szati szakrendelés létesült, s gyógytor­nára is lehet hordani a gyerekeket. Ezer Mihály tanácselnök bejelentette, hogy a városfejlesztési tervek, a megkez­dett beruházások befejezése a növekvő pénzügyi nehézségek miatt csak úgy va­lósíthatók meg, ha ezekhez a meglévő anyagi eszközök mellett újabb fedezetet sikerül biztosítani. Fejlesztési hitelfelvé­telre központi keret hiányában nincs le­hetőség, ezért a tanács kötvény kibo- csájtását tervezi. Az összesen 30 millió forint értékű kötvényeket várhatóan ok­tóber második felében a Budapest Bank RT bocsájtja ki 10 ezer forintos címletek­ben, 11,5 százalékos kamatos kamatú alternatív formában. A kötvényekből gaz­dálkodó egységek és magánszemélyek is vásárolhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents