Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

1987. szeptember 21. KÉPÚJSÁG 3 Kereslet? Kínálat? Piacon a munkaerő Régi ismerősömmel találkoztam a minap, aki érettségizett lányának keresett munkahelyet. Nem gon­dolta, hogy jól sikerül majd a nagy próbatétel, és szép eredményű bi­zonyítvánnyal állít haza a gyerek, így nem is ösztönözte a továbbta­nulásra. Most egyik helyről a másik­ra megy, munkát keres. Több intéz­mény vezetője elmondta beszélge­tések során, hogy húsz-harminc érettségizett fiatal jelentkezik ná­luk munkára. Egynek sem tudtak adni.- Milyen a megyei munkaerőhelyzet, melyek az aktuális kérdései, különös tekintettel a pályakezdő fiatalokra. Ezekről beszélgetünk dr. Brebán Valé­riával, a Tolna Megyei Tanács munkaügyi osztályvezetőjével.- Legegyszerűbb - kezdi az osztályve­zető -, hä a Munkaügyi Szolgáltató Iroda ez év augusztus havi ügyfélforgalmát te­kintjük át. Vegyük sorba a munkaközvetí­tő-helyeket. Bonyhádon 23, Dombóvá­ron 39, Pakson 14, Tamásiban 14, Szek- szárdon 354, Tolnán 3, Bátaszéken 2, Gyünkön és Hőgyészen ugyancsak 2 ember fordult meg, valamilyen munkát keresett. A pályakezdő ügyfelek száma augusztusban 81 volt, ebből Szekszár- don 67-en jelentkeztek. Főleg a gimná­ziumi végzettséggel rendelkezők várnak adminisztratív munkahelyekre. Számuk városonként 4-5. Szekszárdon 5 ilyen végzettségűnek csak fizikai munkakört tudtunk ajánlani. A munkáltatók továbbra is a kvalifikált munkaerőt keresik, a kíná­lat terén pedig továbbra is a szakképzet- lenek vannak túlsúlyban.- Az elmúlt évek munkaerőpiaci válto­zásai milyen hatással voltak a pályakez­dő fiatalokra?- A fiatalkorúak esetében folyamtosan csökkent a részükre felajánlott munka­helyek száma. A munkáltatók közül so­kan a fokozott baleseti veszélyre, a mun­kajogi, munkavédelmi előírásokra hivat­kozással elzárkóztak az alkalmazásuktól. A megyében egyedül Dombóváron a kesztyűgyár maradt olyan gazdálkodó, aki nem tud az elképzeléseiknek, terveik­nek megfelelő számú, 18 éven aluli szak­képzetlen fiatalt foglalkoztatni.- Volt arra vonatkozó számadat is, hogy mennyi a szakképzetlen elhelyez­kedni szándékozók száma?- Igen. Ez 1306-ra tehető, míg a ré­szükre felajánlott munkahelyek száma 590. Van itt még egy másik adat is, ami a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet ez év májusi felmérésből származik. Azt olvas­hatjuk ebből, hogy az általános iskolát befejezők közül csak 78-an nem jelent­keztek továbbtanulásra, a gyenge tanul­mányi eredmény vagy helyhiány miatt elutasítottak száma is csak 73. Ez a beis­kolázási arány rendkívülinek mondható, ennek értékét majd csökkenteni fogja az évközi nagymértékű lemorzsolódás. A ki­segítő iskolából kilépők elhelyezkedési esélyei a legrosszabbak. Feltétlenül említést érdemel, hogy az ő továbbtanulási lehetőségeik azáltal is bővültek, hogy ez év szeptemberétől az 505-ös Szakmunkásképző Intézet vállal­ta 15 épületlakatos szakmára való kép­zését.- Tekintsük a másik oldalt is. Ha lehet egy-egy példát említve arra, hogy milyen a munkaerő-kereslet!- Júniusi adatok ismertek, ezek meg­valósításáról októberben számolunk be. A szakképzetlen pályakezdők közül az általános iskolát végzettek például: mű­szergyártó betanított munkásként, két műszakban a BHG Híradástechnikai Vál­lalat 4. számú gyárában a 4200-4600 fo­rintos várható keresetért dolgozhatnak. Betanított varrónőként egy műszakban a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet tud részükre munkalehetőséget biztosí­tani 2100-4000 forintos havi bérért. A gimnáziumi érettségizők száma 651. Kö­zülük várhatóan 45 százalék tanul to­vább. Az érettségizetteknek három mű­szakban cérnázó, motringoló munkát kí­nál a Fonalkikészítő Gyár Bátaszéki Üze­me, 4600-5600 forintos átlagkeresettel, vagy gépmesteri munkát két műszakban 4100 forintért a Szekszárdi Nyomda. A közgazdasági szakközépiskolai érettsé­gizetteknek könyvelői munkát 2800- 3500 forintéit például a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat, ügyviteli munkát a Bonyhádi Zománcárugyár kínál 2500- 3000 forintos fizetéssel...- ...és a felsőfokú végzettséggel ren­delkezőknek?- Megyénk felsőfokú oktatási intézmé­nyében csak tanítókat és óvónőket ké­peznek. A más szakmával rendelkező diplomások alkalmazására ezért csak megyén kívül kerülhet sor. A tanítói állá­sok elfoglalására a kiírt pályázatok alap­ján elegendő lesz a betölthető álláshe­lyek száma. Az óvónők esetében az el­múlt évhez hasonlóan a közép-és felső­fokú képzés párhuzamossága miatt is­mét kevesebb munkahelyet tudnak biz­tosítani. Azzal lehet mérsékelni a helyze­tet, hogy a végzős óvónők egy részének általános iskolai alsó tagozatos napközis nevelői állást ajánlanak föl. Más szakmát tekintve érdemes egy összehasonlítást is tenni, mondjuk a BHG Híradástechnikai Vállalat 4. számú gyára szerszemákészí- tő, vas- és fémszerkezeti lakatos pálya­kezdő szakmunkásnak - ipari szakkö- zépiskolao végzettséggel kínál lehetősé­get 4200 forintért. Ugyanez a gyár felső­fokú műszaki végzettséggel rendelkező fiatalnak 5300-5800 forintos átlagkere­settel gyártásfejlesztő és tervező munka­köröket kínál. A Simontornyai Bőrgyár vegyészmérnököt, könnyűipari műszaki üzemmérnököt, közgazdászt egyaránt 4500 forintos átlagkeresettel keres.- A most augusztus végén lezajlott munkásfiatalok III. országos találkozójá­nak fórumain hangsúlyosan szóba ke­rült, hogy a gazdálkodó szervezetek kö­zéptávú létszámfelvételi tervei jelentősen eltérnek a fiatalok elhelyezkedési szán­dékaitól. A KISZ KB több indítványt is tett a foglalkozáspolitikai problémák megol­dására.- A strukturális feszültségek feloldását elősegítő foglalkozáspolitikai eszköz­rendszerjelentősen bővült. Ilyen például az átképzési támogatás, a munkaerő köl­csönadás, a felmondási idő meghosz- szabbítása, az elhelyezkedési támoga­tás, a bedolgozás, a bérmunka, a bejárá­si költségek teljes munkáltatói átvállalá­sának lehetővé tétele, közös vállalatok alapításának lehetősége és legújabban a közhasznú munkavégzés rendszerének bevezetése.- Konkrét példákat is említene?- Az átképzési támogatást ez ideig a kisvejkei mgtsz 150 és a Bonyhádi Cipő­gyár 250 dolgozója részére vette igény­be. Nem hallgathatjuk el, hogy a kisvejkei tapasztalatok nem jók. Az előző átlagke­resetek garantálása a betanulási idő alatt komoly teljesítmény-visszatartáshoz ve­zetett. Szekszárd városban a közhasznú munkavégzés intézményi keretekben való megszervezését 1988. évtől kezdő­dően a kommunális feladatot ellátó taná­csi vállalatoknál kezdeményezzük. Me­gyénkben szervezett létszámcsökkentés miatt a felmondási idő meghosszabbítá­sára és elhelyezkedési támogatás kifize­tésére nem került sor. Munkaügyi szak- igazgatási tevékenységünk körében a munkaerőpiac felügyeletét, a rendszeres információgyűjtést a jövőben kiemelt fel­adatunknak tekintjük. DECSI KISS JÁNOS HÉTRŐL HÍRRE HÍRRŐL Az 1987-es esztendő 38. hetének szubjektiven válogatott összefoglaló blokkjait szinte lehetetlen mással kezdeni, mint a legjelentősebb belpolitikai eseménnyel, az Országgyűlés őszi ülésszakával. Persze, itt és most csak érintőlegesen fog­lalkozunk vele, ami mai lapunkat olvasva érthető is. Úgyhogy az életünket, jövőnket meghatározó fontos eseménysorozat kapcsán egy megfigyelésemet (vagy inkább megfigyelésün­ket) jegyzem le. Hazánk törvényhozó testületének mostani üléséről rendre és meghatározott időpontokban tudósított a televízió. A be­számolás idejében - kivéve a délelőttieket - szinte kiürültek az utcák, terek, felnőttek hangjától elcsendesedtek a lakóte­lepek. Mindenki úgy osztotta be tennivalóját, hogy a közvetítés idejére a televízió elé ülhessen, s csöppet sem külső megfi­gyelőként, hanem elsősorban érintettként kövesse a mát, a holnapot és a holnaputánt meghatározó vitát, eseményeket, döntéseket. „Őrjöngő fénynyalábok...” Az idézett szavakat Garai Gábor írta Szeptemberi fény című költeményében, melyből most idézek néhány sort, utalva he­tünk időjárására: Vakítóbb ez a szeptemberi fény, Mint a színházi reflektorok vallató lobogása, Hervadtan ül a béna levél a fákon, de rendületlenül, minden kocsány még mohón ragad az ághoz, és mégis mind már dérre vár és válni készül. Nem hiszem, hogy magyarázni kell, e csodálatos sorok most nem csupán az őszi fényeknek, a kései kánikulának adóznak, hanem nagy-nagy szomorúságot is jeleznek. Ga­rai Gábor többé nem ír verset. Mert „Vasárnaptól hétfőig vég­telen meg egy / csillag keringett odafent és odalent az űrben.” Szerettei, tisztelői e hét szerdáján kísérik utolsó útjára. A látogatások margójára El tudom képzelni, hogy sokan tesznek (gondolnak) deho- nesztáló megjegyezéseket az úgynevezett tapasztalatcsere­látogatásokra, s úgy vélik, azok csupán csak szórakozást, la­za kikapcsolódást jelentenek a résztvevőknek. Azt hiszem, hogy azokat, akik ilyen látogtás részesei nem voltak még, e néhány sorral nem tudom meggyőzni feltételezésük ellen­kezőjéről, bár szívesen tenném, illetve venném, ha mégis si­kerülne. Nem akarom tréfára venni a dolgot, de előre bocsá­tom, hogy a „laza időszak” legfeljebb az utazást illetheti és semmi mást. Ugyanis a különböző szakemberek látogatásai­nak teljességgel az a célja, hogy valami új módszerrel térjenek haza, s munkahelyükön a látottakat, hallottakat hasznosítás tudják. A vendéglátók pedig készséggel magya­ráznak, mutatják meg az újszerű formákat. Úgyhogy az a ta­pasztalatom, hogy komoly munka folyik áz egy-két nap alatt. Annyira komoly, hogy a leggyakrabban az idő hiánya külön gondot is okoz. Nagyon sokszor a szolid étkezés rovására fo­lyik a tájékozódás - s itt teszem hozzá, hogy ezzel nem akarok senkit „könnybelábasztani”. Ami pedig számomra mindennél többet jelente dologban, az, hogy az intézmények, gyárak, szövetkezetek szívesen se­gítenek egymásnak, mert mint a napokban egyik munkahelyi vezető megjegyezte, „Tanuljanak a más kárán”. Ez igen fon­tos, mégpedig olyan értelemben, hogy egy-egy módszer kikí­sérletezése, bejáratása bizony időigényes, s igen sok nyere­séget jelent, ha azt egymásnak átadják, tehát a bevált mód­szereket már csak alkalmazni kell. Bár azt is megjegyezte az előbb említett vezető, ne higgyem, hogy ezt teljesen önzetle­nül teszik. Ugyanis egy-két év múlva ők nyernek időt, ötlete­ket a partnervállalat segítsége révén. Hiszem, hogy ezekben is rejlenek még tartalékok, s értékük még forintban is mérhető. Nagyüzem a nagyüzemekben Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben ezekben a na­pokban is „nagyüzem” van. Gépek és emberek a határban te­szik szorgosan a dolgukat, s e szorgalom is feltétele a továb­biaknak, amit Solymosi József, a bonyhádi Pannónia Terme­lőszövetkezet elnöke országgyűlési képviselőként a Parla­mentben csütörtökön így fogalmazott meg: „nem kis felada­tokról van szó, a végrehajtás nem lesz könnyű, de én képes­nek tartom a magyar mezőgazdasági társadalmat a maga­sabb szintű, bonyolultabb feladatok megoldására is. Azt is hangsúlyozni szeretném azonban, hogy nagyon sok az olyan tényező, ami nem a mezőgazdaságban dolgozókon múlik...” S ezek után következzék egy rövid helyzetkép a mezőgaz­dasági munkák állásáról: a nagyüzemekben teljes kapacitás­sal folyik a napraforgó betakarítása és a silózás. A napraforgó betakarításának készenléti foka közel 60, a silózás pedig 50 Napraforgó-betakarítás a tolnanémedi Kossuth Téesz- ben százalékos. A talaj-előkészítési munkálatokat az őszi és a ta­vaszi vetésű növények alá több, mint húsz százalékban vé­gezték el. A szemes kukorica betakarítása még nem indult meg, de a hamarosan kezdődő munka újabb nagy erőpró­bát jelent az üzemeknek, ősszel 115 ezer hektár szántóterü­letről kell megyénkben betakarítani a termést, majd gondos­kodni annak szállításáról és biztonságos tárolásáról. S köz­ben pedig elkezdődik a vetés, amit 73 ezer hektáron kell elvé­gezni, az ehhez járuló csávázási és vetőmagszállitási felada­tokkal együtt. Útépítés, úthasználat A héten is többször foglalkoztunk ilyen vagy amolyan for­mában a közlekedéssel és annak kapcsolt részeivel. így az utakkal is, melyeket egyre gyakrabban építenek kalálkában - társadalmi összefogással. A szakadáti Iskola utca is így épült, ami elismerésre méltó. Persze, nekem pedig eretnek(?) gondolatom támadt, mint oly sokszor. Azon tűnődtem, hogy még elkészül egy út, egy parkoló, addig bizony él az összefo­gás, az összhang. De utána? Sajnos, elmúlik, mint minden, csak mindennél gyorsabban. Arról van szó konkrétan, hogy a szekszárdi Korzó Áruház mögötti parkoló is készen van, láthatóan körforgalmat kínál, két oldalán pedig jól elfér(né)nek a gépkocsik. S e helyett mi van? A közlekedőutat is parkolónak nézik, nem törődnek az­zal, hogy az oldalt állókat egy-két vagy több órára beszorítják. A minap egy férfi érdeklődött meglehetősen zaklatottan, va­jon kié lehet a kijövetelt akadályozó személyautó. Ugyanis fe­leségével orvosnál voltak, s most nyomban a kórházba kell szállítani a beteg asszonyt... Persze, az sem ritka, hogy a kör­forgalom céljára kialakított kanyar is kocsiktól zsúfolt. Egy­szerűen nem értem e tapintatlan, etikátlan közlekedési (par­kolási) szokást, még akkor sem, ha megyeszékhelyünkön - legalábbis annak bizonyos részein - kevés a parkolásra kije­lölt hely. Nyilván, sokan úgy gondolkodnak, ha már egyszer autóba ültek, akkor miért gyalogolnának mondjuk tizennyolc lépéssel többet a „kelleténél”, a tervezettnél? Arra viszont fity- tyet hánynak, hogy esetleg igen nagy gondot okoznak ezzel autóstársaiknak. Arra persze kíváncsi lennék, hogy mit szól­nának egy jó kis horzsoláshoz „szemet szemért, fogat fogért” címszó alatt. Persze, csak kérdem. Mert ez nem lehet a meg­oldás! V. HORVÁTH MÁRIA A Korzó mögötti parkolóban reggel 9-kor HÉTRE Tervpályázat A geotermikus energia komplex hasznosítása Európai, sőt világviszonylatban is je­lentős hazánk hévizkincse. Az ország te­rületének 40-50 százaléka alkalmas hé­víztermelésre, mert amíg másutt a Föld középpontja felé haladva átlagosan 33 méterenként emelkedik a hőmérséklet 1 Celsius-fokkal, addig nálunk ez a távol­ság csupán 18 méter. Az ország több mint 600 hévízkútja percenként össze­sen 300 köbmétert meghaladó mennyi­ségben - 25 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletű - meleg vizet szolgáltat. Ám ennek a geotermikus energiának mindössze 20 százalékát hasznosítjuk, főleg strandfürdők vízellátására és rész­ben épületek fűtésére, melegvíz-ellátá­sára. A haszontalanul elfolyó geotermi­kus energiaforrás komplex kiaknázására most több minisztérium és országos fő­hatóság tervpályázatot hirdetett. A pályázat kiírói Tamási város strand­fürdőjét és környékét jelölték ki mintate­rületnek. Ennek példáján keresztül kell tervezni ugyanis a hévízhasznosításra olyan komplex megoldást, amely majd más területek hévízkészletének kiakná­zására is elvi-gyakorlati útmutatást ad. Tamási hévízkincse egyebek között le­hetővé teszi egy fizikoterápiás gyógyfür- döegység létrehozását, új fedett úszó-, tan- és melegvizes medence építését, a strandon és a környező területen álló épületek fűtését, melegvíz-ellátását, to­vábbá a fürdési idény meghosszabbítá­sát a téli időszakra is. A pályázati kiírást már átvehetik az ér­dekeltek a Mélyépítési Tervező Vállalat­nál (Budapest V. kerület, Váci utca 11 /b.), s a kész terveket legkésőbb december 11 -ig kell postán beküldeni az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak. A legjobb tervek díjazására és megvásár­lására 580 ezer forintot irányoztak elő. A bírálóbizottság legkésőbb decem­ber végéig hirdeti ki a pályázat eredmé­nyeit. Mirelitexport Megtelt a tárolóhelyek, hűtőkamrák több mint háromnegyede, tízezer tonná­nyi zöldséget és gyümölcsöt tartósítottak már eddig az idén a székesfehérvári hű­tőházban. A feldolgozási idény befejeztével meg­kezdik a hagyományos téli termékek, a kocsonya, a gombóc és a párolt káposz­ta készítését. Megindultak már az export- szállítmányok is: a nyár elmúltával heten­ként 10-15 tonna mirelitárut indítanak útnak Székesfehérvárról a nyugat-euró­pai megrendelőknek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents