Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

2 "NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 21. Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) alternatív megoldásokat fogalmazott meg. Az alternatívák közötti választás so­rán azonban figyelembe kell venni a kö­vetkezményeket is. A különböző mértékű kedvezmények alkalmazásának más és más a konzekvenciája, ezek részletes mérlegelése szükséges. A legnagyobb vitát a személyi jövede­lemadó tervezete váltotta ki. A személyi jövedelemadó fontos eszköze a teljesít­mények szerinti differenciálás megala­pozásának, kiterjesztésének. Az elkövet­kezendő években a munkából származó jövedelmek között a jelenleginél lénye­gesen nagyobb különbségek fognak ki­alakulni. Olyan körülményeket kell azon­ban teremtenünk, hogy a növekvő kü­lönbségeket a társadalom elfogadja, s en­nek legfontosabb eszköze a bevezetendő személyi jövedelemadó. Az új adórendszer természetesen nem csodaszer, eredményt csak jól szervezett, célirányos munkával le­het elérni. Ehhez azonban megfelelő felté­teleket kell teremteni. A pénzügyi kormány­zat azt várja az adórendszertől, hogy a dol­gozókat többletteljesítményekre fogja ösz­tönözni, amivel meg lehet alapozni a követ­kező évek gazdasági stabilizálását, majd a kibontakozást. Az adórendszerben alkalmazott kedvezmények A továbbiakban a pénzügyminiszter az adórendszerben alkalmazandó kedvez­ményekről szólt. Elmondotta: e téren na­gyon vigyázni kell arra, hogy megfelelő mértéket tartsunk. A kedvezményeket ugyanis az adózók fizetik meg. A pénz­ügyi kormányzat elképzelése az, hogy a jövőben tovább szélesíti az adófizetők körét, s így lehetővé válik az adök mérté­kének csökkentése. Ez pedig a kedvez­mények további szélesítése ellen szól. Sokan megfogalmazták azt a kérdést is, melyek a feltételei annak, hogy a sze­mélyi jövedelemadó-rendszer kifejtse a kívánatos hatásokat. Medgyessy Péter erre úgy válaszolt: az adórendszer haté­konysága nagy mértékben múlik a kor­mány munkaporgramjának következetes végrehajtásán, a megfogalmazott gazda­ságpolitikai célok és teendők következe­tes érvényesítésén. Az adórendszer hatásait rontaná, ha nem társulna hozzá következetes gazda­ságpolitika, ha elmaradna a reform foly­tatása. Nagyon fontos a visszarendező­dés megakadályozása, ez ugyanis az egész eddigi munka eredményeit sem­misítené meg. A családok anyagi helyzetének alakulása A továbbiakban a pénzügyminiszter konkrét képviselői javaslatokra válaszolt. A parlamenti vitában sokan foglalkoztak a családok anyagi helyzetének alakulá­sával. A kormány nagy felelősséggel munkálkodik azon, - mondotta - hogy a társadalom legfontosabb egységei, a családok számára megfelelő életfeltéte­leket biztosítson. A kormány azt javasol­ja, hogy a bevezetendő személyi jövede­lemadó-rendszerben első lépésként a három- és többgyermekes családok esetében gyermekenként havi ezer forin­tot az adóalapból le lehessen vonni. Ter­mészetesen az lenne az igazán jó, ha minden gyermek után járna ez a kedvez­mény. De figyelembe kell venni a realitá­sokat. Jelenleg csak arra van lehetőség, hogy egy ilyen jövedelemarányos ked­vezményt biztosítsunk. Ebből természe­tesen nem részesülnek azok, akik, ame­lyek nem dolgoznak, de minden becsüle­tesen dolgozó nagy család számára se­gítséget jelent. így a legszorítóbb hely­zetben lévő társadalmi réteg helyzetét si­kerül bizonyos mértékben javítani anél­kül, hogy más területen az adórendszert jelentősen szigorítani kellene. S ugyan­akkor a családi pótlék 400 forinttal tör­ténő megemelése valamennyi család anyagi helyzetét - ha kis mértékben is - javítja. Ennek ellenére vannak olyan képviselők, akik komolyabb intézkedést tartanak szükségesnek. Egy javaslat szerint például minden gyermek után számoljanak el 8400 forintos évi adóked­vezményt. Ennek azonban nemcsak az a hátránya, hogy a javaslat megvalósítása esetén szigorítani kellene az adótáblát, hanem a leginkább rászorulók - a há­rom- és többgyermekesek - számára is kedvezőtlenebb feltételeket biztosítana. A kormány javaslata alapján ugyanis ök évi 12 ezer forintos adókedvezményben részesülnének gyermekenként. A pénz­ügyminiszter újólag megerősítette, hogy a kormány nyitott hosszabb távon a csa­ládi jövedelemadó bevezetése iránt. Ezt azonban alapos vizsgálatnak kell meg­előznie, feltárva az új rendszer minden előnyét de hátrányait is. Az a javaslat, amely szerint az adó­mentes jövedelemsáv határát 48 ezer fo­rintról 70 ezer forintra terjesszék ki - foly­tatta a miniszter - azt jelentené, hogy az állampolgárok 44 százaléka nem fizetne adót, sőt, az alkalmazotti kedvezményt is figyelembe véve ez az arány 50 százalék fölé is emelkedhetne. így igen hátrányo­san érintené az adófizető rétegeket. Sok képviselő foglalkozott az újítások­kal. E téren a pénzügyminiszter megerő­sítette az expozéban kifejtett véleményét, miszerint az újítási díjakat a vállalatok a költségek között számolhatják el. így le­hetőségük van arra, hogy olyan díjakat állapítsanak meg, amelyek fedezik a jö­vedelemadót is. Medgyessy Péter felhív­ta a figyelmet arra: az adórendszertől nem lehet elvárni, hogy helyreállítsa a kí­vánatos jövedelmi viszonyokat is. A kor­mány tudja, hogy a kiemelkedő szellemi teljesítményeket külön is el kell ismerni. Ezért a találmányok terén jelentős ked­vezményeket kíván biztosítani. Igen nagy vitát váltott ki a művészeti kedvezmények kérdése is. A pénzügymi­niszter emlékeztette a képviselőket arra, hogy a szerzői jogvédelem alá tartozó te­vékenységeknél a törvényjavaslat ér­demleges kedvezményeket biztosít: 200 ezer forintig a jövedelemnek csak 35 százaléka az adóalap, tehát a fennmara­dó 65 százalék költségként számolható fel. Kétszázezer forintos éves jövedelem felett is csak 60 százalék az adóalap. Ez is mutatja, hogy a kormány értékeli a mű­vészi tevékenységet. A pénzügyi kor­mányzat egyébként készen áll arra, hogy felülvizsgálja a honoráriumok jelenlegi helyzetét, és áttekintse: milyen eszközök állnak rendelkezésre a tehetségek na­gyobb mértékű elismerésére. Medgyessy Péter A kormány egyetért azzal, hogy a nyugdíjasok számára lehetőséget kell biztosítani nyugdíjuk kiegészítésére. Fontos, hogy ne csökkenjen sem az ala­csony sem a magas nyugdíjjal rendelke­zők érdekeltsége a munkavállalásban. Ebből a szempontból egyaránt hátrá­nyos a 96 ezer forintos, vagy a 120 ezer forintos adómentes határ megállapítása. Amikor ugyanis a nyugdíjas évi jövedel­me meghaladja a megállapított adómen­tes sávot, akkor jelentős mértékű adót kell fizetnie. Ezért a pénzügyi kormányzat semmiképpen sem ajánlja az ilyen korlá­tot állító variáció elfogadását. A szaktudás megszerzését célzó ked­vezmények további szélesítése viszont támogatást érdemlő szándék. A törvé­nyek végrehajtási rendelete már tartal­maz bizonyos kedvezményeket az Or­szágos Tudományos Kutatási Alap kere­tei között végzett tevékenységeknél. A következőkben megvizsgálják: indokolt- e ezeket valamilyen módon kiegészíteni. Ennél nehezebb kérdés a közműtársulá­sok kedvezményezése. A kormány eb­ben a kérdésben rugalmasságot tanúsít­va a korábbi elképzeléshez képest a kedvezmény mértékét 20-ról 30 száza­lékra emelte. A vitában azonban elhang­zott olyan javaslat, amely többes hozzá­járulás esetén 40 százalékos kedvez­ményt tart szükségesnek. E téren azonban egyszerűen nem áll rendelkezésre több pénz a kedvezmé­nyek nyújtására*- Célszerűbb, hogy a költségvetés valamilyen formában köz­vetlenül kapcsolódjon be a finanszíro­zásba. A vitában elhangzott egy olyan képvi­selői javaslat is, amely kérte, hogy az adóbefizetés elmulasztásánál az első év­ben - ha ez nem szándékosan történik - ne alkalmazzanak büntetést. A pénzügy- miniszter hangsúlyozta, hogy ezt méltá­nyosság alapján lehetővé teszi a tör­vénytervezet az első esztendőben. Végezetül ismét megköszönte a képvi­selők észrevételeit, javaslatait, és Szé­chenyi István gondolataival zárta vála­szát: „Éljenek a haladás emberei és sza­porodjanak, a tespedés hősei is éljenek, de ne szaporodjanak”. Határozathozatal következett. Az Or­szággyűlés elsőként a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavas­latra vonatkozó 23 módosító javaslat sor­sáról döntött. Mivel ezek közül 19-re a plenáris vita során újabb észrevétel nem érkezett, az Országgyűlés elnökének ja­vaslatára ezekről az indítványokról együttesen szavaztak: a képviselők, a bi­zottságok és a kormány - együttesen ke­zelt - 19 módosító javaslatát az Ország- gyűlés 7 ellenszavazattal és 15 tartózko­dással elfogadta. Döntés a módosító indítványokról Ezt követően rátértek azokra az indít­ványokra, amelyeket a kormány és az or­szággyűlési bizottságok nem fogadtak el, illetve azokra a pontokra, amelyek a törvényjavaslatban eleve alternatívákat tartalmaztak. Boldizsár Iván ésZsigmond Attila képviselők együttesen javasolták, hogy a törvényjavaslatban szereplő, a művészekre vonatkozó szabályozást vál­toztassák meg: 200 ezer forint helyett 400 ezer forint jövedelemig adózzanak keresetük 35 százaléka után és csak ezen összegen felül legyen az adóalap a kereset 60 százaléka. Boldizsár Iván azonban az ülésen visszavonta módosító javaslatát. Zsigmond Attila is - csatlakoz­va az előtte szólóhoz - ezt a módosító ja­vaslatát visszavonta. POLGÁRDI JÓZSEF (Pest m„ 17. vk.) indítványozta, hogy az újításból szárma­zó jövedelem elkülönítetten, más jöve­delmekkel való összevonás nélkül, 20 százalékos kedvezményes kulccsal adózzon. A kormány javaslata szerint az újításból származó jövedelem után az adót az általános szabályok szerint kell megfizetni. Az Országgyűlés - 21 ellen- szavazattal és 11 tartózkodással - a kor­mány eredeti javaslatát fogadta el. NAGYIVÁNYI ANDRÁS (Budapest, 19. vk.) javasolta, hogy a takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelmek adóztatását 1990-től vezessék be. A kor­mány fenntartotta eredeti elképzelését, amely szerint 1988-ban az adót a taka­rékbetétek kamata után a pénzintézetek fizetik meg, a lakosság csak 1989-től tar­tozik adót fizetni. Az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodással a kormány eredeti ja­vaslatát támogatta. Módosító indítványok érkeztek a kép­viselőktől a három és többgyermekes családok adóalapcsökkentő kedvezmé­nyére vonatkozóan is. Szentágothai Já­nos elállt eredeti indítványától, Zsigmond Attila pedig fenntartotta javaslatát, azzal a megjegyzéssel, hogy a kedvezményt a gyermekek iskoláztatásának befejezé­séig kapják a családok. Viola Károly ja­vaslatának a gyemekekre vonatkozó ré­szét fenntartotta, szavazás után azonban az Országgyűlés - a képviselői indítvá­nyokkal szemben - a kormány állásfog­lalását támogatta. NAGYIVÁNYI ANDRÁS (Budapest, 19. vk.) javasolta, hogy az évi 48 ezer és 120 ezer forintos összjövedelem között egy külön megállapítandó lineáris kulccsal történjék az adózás. Az Országgyűlés a képviselő javaslatát elvetette, a törvény- javaslatban meghatározott sávok és kul­csok szerinti adózás mellett szavazott. Ezt követően a nyugdíjak ügyében ha­tároztak a képviselők. Az eredeti törvény- tervezet egy A) és egy B) változatot java­solt. Ez további képviselői indítvánnyal egészült ki arról, hogy a nyugdíjasok 120 ezer forint évi jövedelemhatárig kap­janak adómentességet. A kormány az A) pontban megjelölt javaslatot tartotta tá­mogatandónak. Ennek lényege, hogy a fizetendő adó aszerint állapítandó meg, hogy a külön kereset hányadrészét teszi ki a nyugdíjasok összjövedelmének. A B) pont pedig évi 96 ezer forint összjövede­lemig ad lehetőséget az adómentesség­re. A határozathozatal eredményeként az Országgyűlés szavazattöbbséggel a B) variációt fogadta el. POLGÁRDI JÓZSEF (Pest m., 17. vk.) arra tett javaslatot, hogyha valaki egy év­ben több közműtársulásban is részt vesz, magasabb összegű adókedvezményben részesüljön: az eredeti 30 százalék he­lyett 40 százalékot. A javaslatot az Or­szággyűlés szavazattöbbséggel elvetet­te. ELEK JÓZSEF (Borsod-Abaúj-Zemp­lén m., 13. vk.) ehhez a ponthoz azt javasolta, hogy az egészséges ivóvíz be­vezetésére létrehozott társulás tagjai ál­tal kifizetett összeg az adóból egészében visszaigényelhető legyen. A kormány ez­zel sem értett egyet és az Országgyűlés támogatta ezt az álláspontját. A lakás célú megtakarításokra vonat­kozó adószabályokkal kapcsolatban DOBI FERENC (Pest m., 6. vk.) terjesztett elő módosító javaslatot. Indítványozta, hogy a kormány A) variációjának megfe­lelő, 36 ezer forintos sávot fogadják el, de a 24 ezer forintosra vonatkozó kedve­zőbb adókulccsal. A szakértők szerint ez másfél milliárdos adókiesést jelentene. A képviselők többsége a kormány eredeti A) variációja mellett szavazott. LÉKAI GUSZTÁV (Hajdú-Bihar m„ 13. vk.) azt javasolta, hogyha az adóhiányt gondatlanság okozta, akkor 1988-ban ezért ne szabjanak ki bírságot, s az át­meneti időszakot 1989-re‘is terjesszék ki. (A kormány javaslata szerint a bírság legalább 20 százalékos, súlyos gondat­lanság esetén 50 százalékos lehet.) Az Országgyűlés a képviselői javaslatot szavazattöbbséggel elvetette. E témakört lezárva a képviselők a ma­gánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat egészéről szavaztak: a törvényhozó testület - 10 ellenszavazat­tal és 21 tartózkodással - általánosság­ban és részleteiben elfogadta a törvény- javaslatot. A továbbiakban az általános forgalmi adóra vonatkozó - a képviselők, a bizott­ságok és a kormány által előterjesztett, módosító javaslatok egy részéről együt­tesen szavaztak, e javaslatokat elfogad­ták. Ezután azokat a javaslatokat vizsgál­ták meg, amelyekben nem alakult ki egy­ség az előterjesztők között. BÚZÁS JÓZSEFNÉ (Szolnok m„ 14. vk.) indítványozta, hogy a zsűrizett népi iparművészeti termékek - a kormány ál­tal javasolt - 25 százalékos forgalmi adó­kulcs helyett „0” kulcsba tartozzanak, azaz adómentesek legyenek. Az indít­ványt a képviselők többsége elvetette. VÁRI MIKLÓS (Csongrád m., 16. vk.) azt javasolta, hogy a tűzoltó készülékek „0” kulcsos besorolását fogadják el, szem­ben a kormány 25 százalékos javaslatá­val. Az Országgyűlés a kormány állás­pontját támogatta. Hasonlóképpen elvetették a képvise­lők azokat a módosító javaslatokat, ame­lyek arról szóltak, hogy az építőipari szol­gáltatás „0” adókulcsos legyen, illetve a villanyáram, a gázszolgáltatás kapjon fo­gyasztói árkiegészítést. Ezután került sor a döntéshozatalra: az Országgyűlés az általános forgalmi adó­ról szóló törvényjavaslatot egy ellensza­vazattal és öt tartózkodással, általános­ságban és részleteiben elfogadta. Ezután Sarlós István bejelentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöksége az evangélikus egyház kezdeményezésére javaslatot tett az or­szágos választási listán Káldy Zoltán evangélikus püspök elhalálozása folytán megüresedett képviselői hely betöltésé­re. A HNF OT elnöksége a megüresedett helyre Nagy Gyula evangélikus püspök elnököt jelölte. A jelölést az Országos Vá­lasztási Elnökség megvizsgálta és törvé­nyesnek találta. Az ügyrend ide vonatko­zó paragrafusa szerint ezt követően tit­kos szavazás következett volna, ám a testület egy képviselői indítvány nyomán a nyílt szavazás mellett döntött. Ennek eredményeként az Országgyűlés Nagy Gyulát - hét ellenszavazattal és tizenhá­rom tartózkodással - soraiba választotta. Az Országgyűlés tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának je­lentését a két ülésszak között alkotott tör­vényerejű rendeletéiről. Ezután dr. Bölcsey György, az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának titkára ismertette a bizottság véleményét - amelyet a plénumon írásban is eljuttattak a képviselőkhöz - Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselőnek az Ország- gyűlés június 26-i ülésén tett javaslatáról:- A képviselőnek a beterjesztett törvény- javaslat, illetőleg a módosító javaslatok fe­letti szavazással kapcsolatos - az Or- szágggyűlés ügyrendjére vonatkozó - in­dítványa a következő volt: „Az elnök kér­dezze meg, kívánja-e valaki, hogy a módo­sítójavaslatról külön-külön szavazzunk. Ha igen, akkor ismét először a Minisztertanács variációját bocsássa szavazásra, majd a módosító javaslatokat külön-külön.” Ko­rábban előfordult, hogy a szavazásnál nem tartottuk be minden esetben az ügyrendet, ezért e javaslat fokozottan ráirányította a fi­gyelmet a módosító indítványok kezelésé­re. Az Országgyűlés ügyrendje fentieket a következő szerint szabályozza: „Bármelyik képviselő indítványozhatja, hogy egyes módosító javaslatok felett a szavazás kü­lön-külön történjék. Erről az Országgyűlés vita nélkül határoz.” Ennek megfelelően a bizottság javasolja következetes gyakorlat folytatását. A bizottság véleményével a ja­vaslattevő képviselő is egyetértett. Arról is beszámolt dr. Bölcsey György, hogy a szóban forgó képviselői javaslat kapcsán a bizottság tágabb kitekintésben is foglalkozott az Országgyűlés ügyrendjé­nek kérdésével, s úgy foglalt állást, hogy a későbbiekben szükséges létrehozni egy olyan bizottságot, amely előkészítené az ügyrend egészének felülvizsgálatát, illető­leg módosítását. Határozathozatal következett: az Ország- gyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság jelentését - egy ellenszavazat és há­rom tartózkodás mellett - elfogadta. Az elnöklő Sarlós István közölte: POLGÁRI ISTVÁN (Hajdú-Bihar m„ 7. vk.) a kisiparosokés kiskereskedők házas­társának alkalmazottként való foglalkozta­tása tárgyában kérdést kíván intézni az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez. A képviselő kapott szót. Kifejtette: a há­zastársak és élettársak jelenleg csak segí­tő családtagként foglalkoztathatók, s ez több hátrányos jogkövetkezménnyel jár. Erre yonatkozóan egyébként nincs olyan tételes törvényi előírás, amely a házastárs alkalmazottként foglalkoztatását tiltaná. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke válaszában jogosnak és időszerűnek ítélte a kérdést. Mint mondta: valóban kialakult egy olyan joggyakorlat, amely az elmúlt időszakban a házastársak alkalmazottként való foglal­koztatását - mindenekelőtt családjogi és vagyonközösségi szempontból - kizártnak tekintette. Ez volt az indoka annak, hogy a családjogi törvény módosítását megelő­zően a tanács ilyen rendelkezést adott ki. Változást hozott ebből a szempontból a családjogi törvény módosítása, amely a va­gyonközösség merev szabályozását felol­dotta és lehetővé tette, hogy a házastársak vagyonközösségi alapon szerződéssel rendezhetik ez irányú kapcsolataikat. A most elfogadott, a magánszemélyek jöve­delemadójáról szóló törvény újabb kedve­ző lehetőséget biztosít arra, hogy immár jogszabályi alapokon a házastársakat al­kalmazottként foglalkoztathassák. Végeze­tül tájékoztatta a képviselőket, hogy még ebben az évben a kormány elé terjesztik a jogszabály ezzel kapcsolatos módosítását. Sarlós István ezután bejelentette: az Or­szággyűlés ten/- és költségvetési bizottsá­ga indítványozta, hogy a kormány dolgoz­zon ki a költségvetési reformra vonatkozó javaslatot. Az Országgyűlés ezt tudomásul vette. A bizottság javasolta azt is, hogy ala­kuljon egy úgynevezett ad hoc bizottság az adóügyi törvények kezelésére. A testület Sarlós Istvánt felhatalmazta a munkabizott­ság létrehozására. A Parlament elnöke ezután emlékeztetett arra: GÉCZI ISTVÁN (Budapest, 49. vk.) az Országgyűlés leg­utóbbi, nyári ülésszakán javasolta, hogy az Országgyűlés alakítson ifjúsági és sportbi­zottságot. Az Országgyűlés határozott az új bizottság megalakításáról, illetve felhatal­mazását adta, a bizottság elnökének, titká­rának és tagjainak jelölésére. Végezetül a képviselők jóváhagyták - BOLDIZSÁR IVÁN (országos lista) javaslatára -, hogy az Országgyűlés Irodája az őszi ülésszak négynapos munkájáról kiadványt jelentes­sen meg. Ezzel befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka, amelyen a képviselők négy na­pon át tanácskoztak, s jóváhagyták a kor­mány munkaprogramját, valamint törvényt alkottak az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról. Az ülésszakon Sarlós István, Cservenka Fe- rencné és Péter János felváltva elnökölt.

Next

/
Thumbnails
Contents