Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

)87. szeptember 19. ÜEPÜJSÄG 9 Új szívet kapott Szása Orvosok, nővérek kísérték el Szását, amikor elhagyta Sumakov professzor intézetét ★ HORIZOm^ Kambodzsa kincse: a kaucsuk- Ezt a napot vártanregész életemben mondja Valerij Sumakov sebész, ami- or Alekszandra Salkova új szívvel el- agyta a Moszkvai Szervátültetési Inté- etet. Idén március 12-én végezték el itt a zívátültetési műtétet. Az élet örömét ad­»arkvidéki riport Balázséknál Magyarokkal mindenütt, még a vi- ig legeldugottabb zugaiban is lehet ilálkozni. Egy bizonyíték: Dickson- an, az északi szélesség 73. fokán, szovjet sarkvidék egyik legésza- ibb településén is lakik magyar mber. A kárpátaljai Királyházáról aló Balázs Katalin már húsz esz- jndeje él a Kara-tenger partján, érje, az ukrán Fegya ugyancsak árpátaljai, ő már a harmadik sarki vtizedet tapossa. A dicksoni hidrológiai kutatóköz- ontban dolgozó Katalin ízes kiej- issel invitálja családlátogatásra az ietévedt magyar újságírót: örül, ogy ismét magyarul társaloghat alakivei (férjével inkább ukránul eszélgetnek, habár Fegya is érti a íagyart). A négyemeletes alumí- ium-szigeteléssel burkolt téglaház étszobás szolgálati lakásában a zőnyegpadló, a falra akasztott szö- yegek inkább a hőszigetelést, emmint a díszítést szolgálják. Fia szaki szelek fújnak, a központi fű- ;s nem győzi erővel, s akkor még z elektromos kályhát is be kell apcsolni. A lakásban rengeteg a növény, de z más dicksoni háztartásokra is íllemző: a rövid nyár, a fagyott talaj em tűr meg fát a környéken, a zöld övényzet viszont megnyugtatólag at az egyhangú északi fehér-szür- e-fekete színárnyalatok között. Balázsék idén nem mentek sza- adságra - tavaly jártak Nyitrán élő Dkonaiknál, s tervezik, hogy a Ma- yarországon élő rokonságot is fel- eresik majd. Az északon dolgozó m berek általában kétévente mén­ek szabadságra, de akkor több lint négy hónapra, évente ugyanis 5 nap szabadság jár. A nehéz örülmények ellenére sokan jönnek fe dolgozni, mert vonzóak az anya- i feltételek: a két-hároméves szer- ödések végén a különböző pótlé- okkal együtt háromszor annyit ke- ssnek, mint a délen dolgozó kollé- áik. Az ide érkezők megtarthatják llandó tanácsi lakásaikat az euró- ai városokban - sokan jönnek loszkvából, Leningrádból, Ukraj- ából -, s kedvezményeket élvez­ek a szövetkezeti lakások építésé- él is. Balázsék most Ungváron irat- oztak fel szövetkezeti lakásra, de ta vissza Szásának az az orvoscsoport, amelynek élén Valerij Sumakov sebész, az intézet igazgatója áll.- Szásának egy balesetet szenvedett férfi szívét ültettük át - mondta V. Suma­kov. - A műtét, amely több mint öt órán át tartott, komplikáció nélkül zajlott le. Dicksonban szavaik szerint még néhány év bele­telik, amíg önálló otthonhoz jutnak. Fiúk most kijevi főiskolára készül, ő egyáltalán nem kívánkozik vissza Dicksonba. Nyáron lehet kirándulni a tajgába, vagy pecázni a környező folyókon, télen viszont sokkal egyhangúbban telik a szabadidő: atelevízió, a rádió, no és a vendégeskedés marad idő­töltésnek. Katalin a Ludas Matyit és a Film, színház, muzsikát járatja és szívesen hallgatja magnóról a ma­gyar zenét is. Balázsék asztalára a konyak mel­lé csokoládé, narancs és alma is kerül. A gyümölcs és zöldség különö­sen drága kincs errefelé, noha gya­korlatilag a halon kívül szinte min­den élelmiszert távolról kell ideszál­lítani, gyakorlatilag az egész éves mennyiség augusztus-szeptember­ben érkezik be. Az új szállítmányok augusztus közepén még csak úton voltak, a hús már egy hónapja elfo­gyott, a raktározott krumpli pedig el­fagyott a tél folyamán. A háziasszo­nyok ezért tucatjával vettek a beér­kezett fagyasztott csirkéből (magyar export), hogy feltöltsék a mélyhűtő­ket. Amikor a hűtőhajókkal friss zöld­ség, krumpli érkezik, a háztartások többségében maguk fagyasztják le a romlandó élelmiszert: szeptem­berben már elég rövid időre kitenni a tetőre a káposztát és a burgonyát, a húst. Az ellátás a fennakadások ellené­re megfelelőnek mondható, a helyi pékség nagyon finom, friss kenyér­rel látja el az üzleteket, állandóan kapható sajt, vaj, kolbász, konzer- vek. Tejfölhöz azonban például csak havonta egyszer lehet hozzájutni, az óvodások és iskolások, a nyolcvan­ágyas kórház viszont folyamatosan friss tejet kap a jelentős költséggel fenntartott dicksoni tehénistállóból. Az italbolt csak péntek és szombat délután tart nyitva, az égetett szesz­termékekhez, borhoz csak sorbán- állás után lehet hozzájutni itt is, no­ha korábban éppen a rideg időjá­rásra való tekintettel a szesz majd- nemhogy „védőitalnak” számított. TAMÁSSY SÁNDOR (Dickson), MTI-Panoráma Valerij Sumakov kiemelte, hogy az or­voscsoportnak igen nagy segítségre volt a fiatal nő bátorsága, hogy rászánta magát erre a rendkívül bonyolult műtét­re. Május 7-én, azon a napon, amikor kiírták, és szinte az egész klinika sze­mélyzete a kapuig kísérte. Miről vitatkoznak a pekingiek? Pekingben új divat született: a televí­ziós vita. A műfaj hónapok alatt „megfer­tőzte” a várost, annyira, hogy már tévé­film is készül róla. Az ügy a Pekingi Legfelsőbb Bíróság ünnepélyes hangulatú nagy tárgyalóter­mében kezdődött, amikor 500 hallgató jelenlétében két csoportban 8 elszánt vitatkozó csapott össze, hogy ország-vi­lágot meggyőzzön a maga igazáról a fő­városi tömegközlekedés javításával kapcsolatban. A pekingi közgazdasági egyetem és számviteli főiskola 4-4 diák­jának szenvedélyes polémiáját a televí­zió is közvetítette. Ez volt ugyanis a Pe­kingi Néplap és a Pekingi Televízió által megrendezett többfordulós vitaverseny döntője. Az öttagú zsűri jogászból, író­ból, szociológusból, közgazdászból és filozófiaszakos diákból állt. A versenyre ezrével jelentkeztek az önjelölt vitázók gyárakból, hivatalokból, iskolákból, kór­házakból, áruházakból. A nyolc szeren­csés diák - akiket végül is tévénézők milliói láttak - öt alkalommal vitathatta meg a mindennapi életnek azokat a fon­tos kérdéseit, amelyek a leginkább ér­deklik Peking - ha nem egész Kína - közvéleményét. Szóba került például az áremelkedés, az „egyke” nevelés prob­lémája, s több más izgalmas téma. A győzelmi pálmát a Pekingi Egyetem számviteli főiskolájának hallgatói vitték el. A zsűri szociológus tagja szerint a vita az ember intelligenciájának sokoldalú próbája, s az ilyen tevékenység nagyon tanulságos kiegészítője lehet az iskolai oktatásnak. A tévévitáról filmet készítő rendező szerint a vita a kulturálódás és a pihenés egészséges, inspriáló formája. Tény, hogy a vitatkozás művészete nem újkeletű jelenség Kínában. Már az időszámításunk előtti 8-5. században, az úgynevezett „Tavasz és Ősz” kor ide­jén művészi tökélyre emelkedett a pole­mizálás. Ettől kezdve 100 gondolkodói iskola versenyzett egymással, és bri­liáns vitázók írták be nevüket a kínai és a világtörténelembe Konfuciustól Lao Ceig. Igaz ugyan, hogy a kínai feudális társadalom hosszú története során a legtöbb vitázó a privilegizált osztályhoz tartozott. Ezzel szemben ma a tévéviták nép­szerűsége láttán egyre több gyár, válla­lat, üzem rendezi meg a maga belső vitá­ját a gyár, a vállalat, az üzem dolgozóit érintő és érdeklő időszerű kérdésekről. Úgy, ahogy a Pekingi 3. Számú Textil­gyár is tette. Itt az újonnan bevezetett kollektív szerződés előnyeinek és hátrá­nyainak kérdése került a vitatkozók elé. „Nem akarjuk passzívan, másoktól megtanulni, mi a helyes és a helytelen” - mondta a gyár egyik fiatal munkása. - „Szeretünk vitázni. A vita során jobban megértjük, hogy mi a teendőnk.” S ez már a „vitaművészet” demokra­tizmusa. Sárgásszürke síkság, hőségtől bá­gyadt falucskák, aprócska kikötők, a Mekong folyó partoldalába befúródott orrú fekete halászcsónakokkal. Ilyen látványt nyújt a kambodzsai föld a szá­raz évszakban. Fél évig sehol egy csepp eső, csöppnyi nedvesség. Kiszáradt ta­laj, alig csörgedező folyóvíz, elsárgult növények. Csak Csupi határában villan fel üdezöld színfolt, a gumiültetvény gondosan ápolt, rendszeresen öntözött farengetege. Az ültetvény közelében új település, nemrég vették birtokba a munkások. így rövid úton juthatnak munkahelyükre. A fák alatt műanyag vödrök, amelyeket csaknem színültig megtölt a megcsapolt gumifa gazdagon csorgó fehér leve, a latex. A feldolgozóüzem felett a nyers kau­csuk jellegzetesen éles szaga üli meg a levegőt. A tartálykocsikban ideszállított latexet nagy cementfalú medencékben gyűjtik össze, majd mechanikai és ké­miai kezelés után kerül a technológiai sorra, az automata kemencékbe, ame­lyekből szalag hordja ki a sárgásbarna kaucsukbrikettet. Meózás után celofán­ba csomagolják - s az áru exportszállí­tásra kész.- A kaucsuk Kambodzsa fő kiviteli cikke - mondja Kim Thang, a kaucsuk- üzem igazgatója. - Cserébe gépeket, berendezéseket, fogyasztási cikkeket kapunk a szocialista országoktól. A Szovjetunió, az NDK és más szocialista országok segítséget nyújtanak nekünk a kaucsukgyártás fejlesztésében. Ezt az üzemet például szovjet műszaki támo­gatással állítottuk helyre a háború után. A Szovjetunió országos autóverse­nyét idén Grúziában tartják. Az autó­sport szerelmesei a Vosztok Formula-3 új versenyautójával ismerkedhetnek meg. Az Esztonia-2410-es modellt an­nak a konstrukciónak alapján hozták létre, amelyet Raul Szapar sportmester, Gazdasági életünkben a kaucsuk min­dig fontos szerepet játszott. A háború alatt azonban a heves amerikai bombá­zások miatt és a leszórt lombtalanítö vegyszerek hatására több mint 20 ezer hektár gumifaültetvény pusztult el, és a bombák rombadöntötték az üzemeket. 1980 végére, két évvel a felszabadulás után azonban már ötezer hektárnyi ül­tetvény bőséges latextermést adott a feldolgozóüzemekben. Flárom év alatt 15 ezer hektárra növeltük az ültetvények területét, és a kaucsuk így ismét alapve­tő exportcikkünkké válhatott. Tavaly az ültetvények összterülete elérte a 33 ezer hektárt, és a kaucsuk exportja meghaladta a 9 ezer tonnát, ami hatszor annyi, mint az 1980-as ter­més. Munkásokban sincs hiány. A dolgo­zók szívesen jönnek a fővárostól és a nagyobb településektől meglehetősen távol eső Csupiba, mert itt jók a munka- és az életfeltételek. Van lakás, élvezhetik a szociális gondoskodás különböző faj­táit. Egyébként a kaucsukért kapott fo­gyasztási cikkek egy részét közvetlenül az ágazat dolgozói között osztjuk el - tá­jékoztat az igazgató és hozzáteszi:- Legnagyobb gondunk a kaucsuk- feldolgozó üzemek bővítése, illetve új üzemek építése. E téren Vietnamtól ka­punk segítséget, úgy, hogy az ottani üzemek dolgozzák fel a kambodzsai kaucsukot. Ez azonban nem gazdaságos, mert a szállítás költséges és veszteséges. Ezért az ültetvények bővítésével párhuza­mosan megkezdtük a feldolgozóüze­mek rekonstrukcióját. üzemi versenyző dolgozott ki. Ez a mo­dell váltja fel a Tallinban korábban gyár­tott és jól bevált Esztonia-21-et. Az új modell legfőbb újdonsága az áramvonalas kocsiborítás, amelyet a következő, Esztonia-25 modellnél is fel­használnak. Uj szovjet versenyautó Raul Szapar az új Esztonia-2410-es modell szerelése közben

Next

/
Thumbnails
Contents