Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1987. SZEPTEMBER 19. SZOMBAT XXXVII. évfolyam, 221. szám ÁRA: 2,20 Ft A Miniszter- tanács munka- programja (3. oldal) Az adóreform vitájával folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka Pénteken folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A parlamenti padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy - az elfogadott napirendnek megfelelően - az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatokat tárgyalják meg a képviselők. A két jogszabály tervezetét Medgyessy Péter pénzügyminiszter terjesztette az Országgyűlés elé. Medgyessy Péter előterjesztése Egy nagy és szerteágazó munka döntő szakaszához, a törvényhozáshoz érkezett. Vita folyt az országgyűlési bizottságokban, képviselőcsoportokban és közéleti fórumokon. A sajtó, a rádió és a televízió a legkülönbözőbb vélemények megszólaltatásával szolgálatot tett abban, hogy társadalmunk ilyen aktívvá vált, hogy együtt gondolkodunk a jövőnk- ről, s az azt szolgáló eszközökről. Élve a lehetőséggel, ez úton mondok köszönetét mindenkinek aki részt vállalt a javaslatokat megalapozó közös gondolkodásban. Amikor a kormány elkészítette munkaprogramját - tanulva a múlt tapasztalataiból - arra törekedett, hogy ne csak a célokat, a kibontakozáshoz vezető utat jelölje ki, hanem azt az eszközrendszert is, amellyel ezt az utat végig tudjuk járni. Ahhoz, hogy a világgazdasági követelményekhez igazodó gazdasági szerkezetátalakítás igazán meginduljon, új ár- és adórendszer szükséges. Ennek lényege: csak azoknak a vállalatoknak legyen jövedelmük, amelyek teljesítménye magas szintű és azt a piac is elismeri. Önálló vállalatok kellenek, önálló felelősséggel. A mi ár- és adórendszerünk azonban közel sem teremti meg ehhez a feltételeket. Többek között ez az oka annak, hogy hiányzik a gazdasági tisztánlátáshoz, a gazdálkodó szervezetek egységes megítéléséhez szükséges mérőeszköz. A mai ár- és pénzügyi rendszerünk tükrözi a gazdaságpolitika következetlenségeit, a megtett reformlépések sokszor felemás voltát. Ha nem működik következetesen a piac, ha követelménynek tekintjük, hogy egyetlen nagyobb vállalat sem mehet tönkre, ha a termelés, vagy az export volumenét, és annak növekedését előbbre soroljuk a gazdaságosságnál, akkor nem várható a termelési szerkezet megújulása, még akkor sem, ha növeljük adósságállományunkat, és a belföldi fel- használást is visszafogjuk. A kormány munkaprogramja éppen ezért a gazdaságpolitikai magatartás következetességét helyezi a középpontba. Az elmúlt években a vállalati források szabadabb áramoltatásának, a lakossági pénzek termelési célú felhasználásának sok feltételét teremtettük meg. Megújítottuk a bankrendszert. Olyan fogalmakkal ismerkedtünk, mint a kötvény, a váltó, a jegybank, a kereskedelmi bank. Mindez azért van, hogy a vállalkozóknak érdemes legyen mérlegelniük: saját vállalkozásaikat bővítik, avagy megtakarítanak, vagy éppen más vállalatokba fektetik pénzüket. Ma olyanná vált a pénzügyi rendszerünk, hogy 100 forint nyereségből kereken 90 forint a költségvetési elvonás, de más oldalról a nyereség egyik döntő alkotóeleme lett az állami támogatás. Ilyen esetben nincs az'a formagazdagság, amely ellensúlyozná azt, hogy a vállalatoknak alig érdemes - kizárólag önerejükre támaszkodva - ésszerűen gazdálkodniuk. 1986-tól létrehoztuk a rosszul gazdálkodó vállalatok felszámolásának jogi feltételeit. Csakhogy ez nem elég. Az adózási és támogatási rendszer olyan átalakítása szükséges, hogy a nyereségesen gazdálkodókat biztosan jóknak minősíthessük, s a veszteség valóban a rossz gazdálkodás kifejezője legyen. A gazdasági reformfolyamatnak ma ezért is döntő láncszeme a pénzügyi rendszer gyökeres megváltoztatása, az ár-és adóreform. Az adóreformmal a kormánynak az a szándéka, hogy olyan egységes logika szerint felépülő pénzügyi rendszer működjék, amely helyére teszi az értékrendet. A jól gazdálkodó vállalatoknak adott nagyobb mozgástér révén elősegíti a szerkezetátalakítást, a műszaki megújulást, s ezáltal az eladósodás növekedésének mérséklését, egyszóval a magyar gazdaság teljesítőképességének javulását. A valós feltételek és követelmények érvényesítésével összhangban a jövőben a nyereséget nehezebb lesz megszerezni, de a már megküzdött nyereséget a vállalatok belátásuk szerint, szabadabban használhatják fel. Ezt célozza a vállalati jövedelemszabályozás konstrukciójának tervezett változása, amely érezhetően mérsékli a pénzek elkülönített kezelését; a keresetekre, a felhalmozásra fordított forintokat a jelenleginél jóval egységesebben értékeli. Ez a forint belső, konvertibilitásának irányában jelentős lépés. Nő az érdekeltség a nyereség megszerzésében, hiszen a 90 százalékos nyereségből való elvonás helyett az átlagos elvonás 70 százalékra mérséklődik. Ez 100-110 milliárd forint összegű adó megszűnését, illetve csökkenését jelenti a termelő szektorban. Megszűnik a városi és községi hozzájárulás, a vállalati vagyonadó, a béradó és a felhalmozási adó, érezhetően csökken a vállalati kereseti adó. A változások hatására átrendeződés megy végbe a vállalati körben. Jobban járnak a kevés anyaggal, importtal és bérrel dolgozó, nagy hozzáadott értéket előállító vállalatok. Olcsóbb lesz a technika és drágább lesz a rosszul felhasznált munkaerő. A feldolgozóipar leghatékonyabb vállalatai jól járnak; az összes iparon belül a vállalatok 50 százaléka jobban, 20 százaléka rosszabbul jár, a többi pozíciója változatlan lesz. Az átrendeződés valós különbségeket tükröz, ezért a kormány a visszarendeződést meg fogja gátolni. Bízunk abban, hogy ennek tudatában a gondok elé néző vállalatokat is mozgásra, változásra, felzárkózásra sarkallja majd az új feltételrendszer. Tudni kell, hogy az új eszközök alkalmazása mellett sem számíthatunk látványos, gyors eredményekre, csak arra, és ez sem kevés, hogy két-három év alatt sikerül gazdaságunkat stabilizálni. Az ár- és adóreform bevezetéséhez sajnos az idő nem kedvez. Nem volt és nem is lesz olyan társadalom, ahol őrömmel adóznának. Ugyanannak az adónak a bevezetését a közvélemény talán köny- nyebben elfogadná egy olyan időszakban, amikor életszínvonala növekszik, mint amikor az érezhetően csökken, holott egyik sem magából az adóból következik, hanem a kialakult gazdasági helyzetből. A tervezett adóreform 1968 óta társadalmunk egyik legnagyobb vállalkozása, de a reformfolyamat az adórendszer változtatásával sem állhat meg. Korszerűsíteni kell hozzá az árrendszert, hogy az árak a valós, a piacon elismert teljesítményeket tükrözzék. A bevezetésre tervezett új társulási törvény tovább gazdagíthatja a szervezeti formákat, az olyan új értékpapírok, mint a vagyonjegy, kincstárjegy, növelhetik a tőkeáramlásban való érdekeltséget. Ki kell alakítani a gazdálkodó szervezeteknek a vagyon növelésében való érdekeltségét ahhoz, hogy a vállalatok hosszú és ne rövid távon gondolkodjanak. Meg kell újítani a népgazdasági tervezési rendszert, középpontjába a piac hatásaival is számoló pénzügyi folyamatokat kell állítani. Az is elengedhetetlen, hogy az állami irányítás ésszerűsítésével és megújításával megtakarításokat érjünk el az államigazgatási kiadásokban. További lépéseket kell tenni a népképviseleti szervek ellenőrző szerepének növelésére, a gazdasági és a társadalmi demokratizmus irányában. Úgy érzem, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az adóreform nem egyszerűen két-három új adónem, a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó és a vállalkozói adó bevezetését jelenti, hanem sokkal többet. Egy nálunk teljesen új pénzügyi rendszerről van szó. A pénzügyi rendszer változása kihat az árrendszerre, módosítja a termelői és fogyasztói árarányokat és árszínvonalat is. Számításaink szerint a termelői árak az adóreform hatására 3-5 százalékkal csökkennek. Azzal számolunk, hogy a fogyasztói árszínvonal az egyes fogyasztói támogatások megszűnését és a termelői árak évközi növekedését is figyelembe véve, 1988-ban 14-15 százalékkal emelkedik. Nem lehet szó nélkül hagyni az árak Az új adórendszer bevezetése időben egybeesik az életszínvonal csökkenésével, de az adók bevezetése önmagában egy szűkebb körben jelenti az életszínvonal mérséklését. A főmunkaviszonyban a bérek megemelése fedezetet fog nyújtani az adók kifizetésére. Tényleges többletterheket tehát ott jelent, ahol a különböző csatornákból származó jövedelmeket összevonják. A kormány érvelő, hasznos vita után megállapodott a Szakszervezetek Országos Tanácsával abban, hogy kötelező jelleggel előírja a vállalatok számára a főmunkaviszonyból származó bérek növelését annak érdekében, hogy az fedezetet teremtsen a személyi jövedelem- adó kifizetésére. A vállalatoknál a forrását erre általában a megszűnő adók megteremtik. A bérek úgynevezett bruttósítását, tehát megemelését, a vállalatok kötelezően, de saját hatáskörükben végzik el. ilyen nagymértékű emelkedését, mikora kormány inflációellenes magatartásra törekszik. Ezek kiküszöbölésében, a termelés korszerűsítésében kell érdemben előrelépnünk, s ezzel összhangban a fogyasztói árak növekedésének mértéke is fokozatosan mérséklődő lesz. A szokatlanul magas árnövekedés mellett a kormány külön gondot fordít a szociális biztonság megőrzésére, a kiegyensúlyozott áruellátásra. A forint becsületét nem utolsó sorban ez utóbbi adja meg. A szorító népgazdasági helyzet, és a kormányzatnak az a szándéka, hogy ennek hatásától a legrászorultabbakat megvédje, sajnos jövőre nem tesz lehetővé jelentős bérnövekedést. így a központ beleszólása a bérek szabályozásába a kívánatosnál valószínűleg nagyobb lesz. Meg fogjuk teremteni annak a lehetőségét, hogy azon vállalatok, amelyek támogatások nélkül hatékonyan gazdálkodnak, bővítik gazdaságos tevékenységüket és kivitelüket, kitörési lehetőséggel rendelkezzenek a bérfejlesztésben is, már 1988-ban. Tudjuk, hogy szükséges és indokolt volna az adórendszer változtatását bérreformmal is összekapcsolni, ezt a szakszervezetek is igényelték és igénylik. Ehhez azonban mindenekelőtt forrásokra van szükség. A kormányelhatározott szándéka, hogy ezen a területen is előrelépünk. A bérek alakulását befolyásoló mechanizmusokban érdemi változásokat 1988-tól kezdődően készítünk elő. Módszertani ajánlásokkal segíteni kívánjuk e nagy jelentőségű munka végrehajtását. Magas szintű politikai állásfoglalások rögzítik azt, hogy egészében a főmunkaviszonyból származó jövedelmek - azonos munkafeltételek és azonos teljesítmény mellett - az adórendszer változása miatt nem csökkenhetnek. Ugyanakkor előfordulhat az, hogy a vállalatok a bruttósítás elvégzése során a kerekítésekkel élve egyeseknek valamivel kisebb vagy nagyobb bért állapítanak meg. Számolni kell olyan helyzettel is, hogy egyes vállalatok vagy szövetkezetek nem rendelkeznek elegendő forrással a bérszint növelésére. Ilyen esetben is el kell végeznie a vállalati vezetésnek a bérek bruttósítását, de ugyanakkor az is szükséges, hogy intézkedéseket hozzon a vállalati vezetés a hatékonyság javítására, a gazdálkodás ésszerűsítésére, szükség esetén a létszám csökkentésére. An- (Folytatás a 2. oldalon.) Az új adórendszer és az életszínvonal Pillanatkép az ülésteremből Tanácskozik az Országgyűlés (Telefotó
