Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
2 NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 19. Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) nak érdekében, hogy a csak átmenetileg jelentkező nehézségeket az üzemek át tudják hidalni, az évközi bérek kifizetésére állami garancia mellett hitelt lehet igénybe venni. A kormány, döntően a fogyasztói árak jövő évi számottevő emelkedése miatt, jelentős, 24-25 milliárd forint összegű szociálpolitikai kiadást tervez. Rendező elvünk e nem kevés forrás elosztásánál az, hogy a legerőteljesebben érintett rétegeket védjük, így a nyugdíjasoknál, valamint a gyermekes, különösen a sokgyermekes családoknál tervezünk intézkedéseket. A családi pótlékot összességében 40 százalékkal, mintegy 400 forinttal megemeljük. Az anyasági segélyt 4 ezer forintról 6 ezer forintra kívánjuk növelni. Társadalmi szervezetek, mint a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, a Komu- nista Ifjúsági Szövetség és a Hazafias Népfront, valamint érdekképviseletek és számos képviselő tettek javaslatot eltartotti adókedvezmény beépítésére az adórendszerbe. Ezeket - alaposan elemezve, és mérlegelve az állam szűkös anyagi lehetőségeit - a kormány elfogadta, hogy első lépésként a három- és többgyermekes családok esetében gyermekenként havi ezer forintot az adóalapból le lehessen vonni. Ez másfél milliárd forint adókieséssel jár, ami azt igényeli, hogy a családipótlék-emelés, amely az összes családi pótlékra jogosultat érinti, nem lehet több 400 forintnál és eredeti szándékunktól eltérően a gyermekgondozási segély emelésére csak 230 forint jut, a beiskolázási segély bevezetésére pedig nem kerülhet sor. A gyermekgondozási díjat a családok jövőre már a jelenlegi másfél év helyett a gyermekek kétéves koráig vehetik igénybe. A nyugdíjak minimum 300-300 forinttal emelkednek, a 70 éven felüliek és a legnehezebb helyzetben lévő rokkantnyugdíjasok körében biztosítjuk a tervezett teljes fogyasztói árindexnek megfelelő nyugdíj- emelést, A tanácsok szociális segélyezési keretét 500-700 millió forinttal tervezzük növelni. Azt tervezzük, hogy 1989-től a személyi jövedelemadó az állampolgárok lakhelye szerinti helyi tanácsok bevétele lesz, s így valamely terület boldogulása nem kis mértékben a lakossági adók tényleges befizetésétől függ majd. Addig is, 1988-ban a tanácsok megkapják a személyi jövedelem- adóból származó bevételt, de még csak létszámarányosan. Az adómértékeket úgy állapítottuk meg, hogy a sávos adózás következtében az elvonás mértéke összességében az ötven százalékot ne haladja meg. A lakossági jövedelem döntő része azonban nem a magasabb jövedelemkategóriákban összpontosul. A foglalkoztatottak hatvan-het- ven százalékának jövedelme évi 120 ezer forint alatt van. Az adómértékeket és az adósávokat oly módon kellett kialakítanunk, hogy az adóbevételek zöme ebből a körből származzon. Itt kívánom megemlíteni, hogy a jelenlegi bérek, keresetek ismeretében került kialakításra a bérből és fizetésből élőknek nyújtott egységes, évi 12 ezer forintos kedvezmény, amely az adóalapot csökkenti. Ennek alkalmazása - az évi 48 ezer forintos adómentes határt is figyelembe véve - azt jelenti, hogy a bérből és fizetésből élők húsz százaléka és a dolgozó nyugdíjasok közel hetven százaléka nem fizet adót. Alternatív javaslatok A személyi jövedelemadó törvényjavaslata két kérdésben - a nyugdíj mellett szerzett jövedelmek adóztatása és a lakás célú megtakarításokra elszámolható adókedvezményt illetően - alternatív javaslatokat tartalmaz. Az egyik javaslat szerint évi 96 ezer forintig, akárhonnan származik a nyugdíjas jövedelme, nem kell adót fizetni. A kormány a másik megoldást támogatja, amely szerint a nyugdíj és a kiegészítő jövedelem összevonása alapján megállapított adót olyan arányban kell a nyugdíjasnak fizetnie, amilyen részarányt képvisel az összes jövedelmén belül a kiegészítő jövedelem. így elkerülhető, hogy egy határon túl hirtelen, viszonylag magas elvonással, egyszercsak megjelenik az adó. A másik alternatív javaslat a lakás célú megtakarításokra vonatkozik. Vagy évi 24 ezer, vagy 36 ezer forint megtakarítás után vehető igénybe az a kedvezmény, amely szerint a megtakarítás húsz százalékával, tehát 4800 vagy 7200 forinttal csökkenthető az adó összege. A nagyobb kedvezményhez a 90 ezer forint és 240 ezer forint közötti sávokban, magasabb adó tartozik - igaz sávonként mindössze egy százalék- ponttal. Ez az adófizetők szempontjából nem jelent különösebb terhet, ugyanakkor a lakásra gyűjtőknek érezhető segítség. Ezért a kormány azt javasolja az Ország- gyűlésnek, hogy a 36 ezer forintos változatot fogadja el. Ez is egyike azoknak a kormányzati intékedéseknek, amelyek eredményeként összességében 1988-ban a lakásépítés feltételei nem romlanak, sőt, a lakás célú megtakarítás valamelyest előnyösebb lesz, mint ma. Mint ismeretes, az építőanyagok ma dotációt élveznek. A kormány ennek megszüntetését oly módon kívánja megvalósítani, hogy az így felszabadult állami forrásokat szociálpolitikai kedvezmény növelésére fordítja. Az egygyermekes családoknál tízezer forinttal, a kétgyermekeseknél 45 ezerrel, a három- és többgyermekeseknél 170 ezer forinttal szándékozunk emelni a szociálpolitikai kedvezményt. így 1988-ban az egygyermekes családok ötvenezer forint, a kétgyermekesek 150 ezer forint, a három-és többgyermekesek 400 ezer forint szociálpolitikai kedvezményben részesülnek. Az építőanyagokat a jövőben általános forgalmi adó terheli. A kifejezetten lakásépítéshez felhasznált építőanyagok után azonban az általános forgalmi adó javaslatunk szerint visszaigényelhető, gyorsított eljárással. Házilagos kivitelezés esetén, a lakosságnál jelentkező átmeneti többletterheket rugalmas hitelezési gyakorlattal fogjuk enyhíteni. A házilagosan végzett lakásfelújításnál, korszerűsítésnél - a társadalmi szervek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezetek javaslatára - az adóvisszatérítésnek felső korlátja nem lesz. Bármennyire is egységes szabályozásra törekedtünk, a személyi jövedelemadó benyújtott tervezete tartalmaz kedvezményeket. A kormány a javaslat kidolgozása során meghatározónak tekintette, hogy a lakosság közel negyven százaléka valamilyen módon részt vesz a mezőgazdasági kistermelésben. Önmagában is, de az 1988. évi nehéz gazdasági helyzetben még inkább fontos, hogy elég húst, zöldséget termeljenek és az ellátás zavartalan legyen. A kormánynak az a véleménye, hogy e területen az érdekeltséget fenn kell tartani, a kedvezmények egyébként nem túlzottak, arányban állnak az árak jövedelemtartalmával, a nehéz munkával, közös érdekeinkkel. Azzal, hogy a termelési szerkezet megújítása, a műszaki haladás érdekében, a jelenleginél nagyobb kedvezményeket kell adni a találmányokból származó jövedelmekre, a társadalmi konzultációkon szinte mindenki egyetértett. Ezzel párhuzamosan azonban a felmerülő tényleges költségeket elszámolhatják, ami viszont könnyítést jelent. A többletbevételt egyébként a kormány a honoráriumok differenciált rendezésére kívánja felhasználni, ami az adózás miatt növekvő terheket szintén ellensúlyozza. Nagy érdeklődésre számot tartó kérdés a megtakarítások jövedelmének adóztatására tett javaslat. A lakossági megtakarítások társadalmi-gazdasági jelentősége miatt változtatlanul tiszteletben kívánjuk tartani a betétek titkosságát és biztosítani szándékozunk továbbra is a jeligés betét- elhelyezés lehetőségét. Emiatt a kamat-típusú jövedelmeknél 1988-ban a lakosság semmifajta adóval nem találkozik, 1989-től pedig a kamatok éppen annyival nőnek, amennyi az adókötelezettség lesz. A kötvényeket illetően megerősítem azt a kormányállásfoglalást, miszerint az ez év végéig kibocsátott kötvények kamata nem adózik. A jövőben kibocsátottak után pedig az adó mértéke húsz százalék lesz, de ugyanakkor a vállalatok, a bankok szabadon határozhatják meg a kötvények kamatát, s így az a mainál több is lehet. Felmerül a kérdés, hogyha felemeljük a kamatot, de azt adóban el is vonjuk, akkor miért van a változtatásra szükség. Most, amikor bővülnek a magánvállalkozási lehetőségek, jó lenne, ha minél előbb azonos szinten lehetne a vállalati és a lakossági megtakarítások kamata. A javasolt megoldás ezt segíti elő. A törvényjavaslat vitájában talán a legtöbb kérdés az úgynevezett láthatatlan jövedelmek feltárását és tervezett adóztatását érintette. A végrehajtási rendeletben határoztuk meg, hogy minden jövedelem, így például a hálapénz, a borravaló is adóköteles. De tudni kell: annak, hogy ebből látható jövedelem legyen, sok feltétele van. Az ellátás javítása, a hiányhelyzet felszámolása, a törvényjavaslat vagyonnyilatkozatról szóló rendelkezése, az ellenőrzés fokozása mind-mind ilyen. Foglalkozunk egy olyan, a láthatatlan jövedelem bevallására érdekeltséget teremtő konstrukció kialakításával is, hogy a bevallott jövedelmek a társadalombiztosítási ellátás alapjául szolgáljanak. A kormány elhatározott szándéka ezen jövedelmek megadóztatása. Hosszas szakmai vita után alakult ki az általános forgalmi adóra vonatkozóan az a javaslat, amit a kormány az Országgyűléshez benyújtott. Az adókulcsokba történő besorolások kialakításakor az volt a célunk, hogy kifejezzük, mely termékcsoport tartozik a kedvezményezett körbe, melyik az általános feltételekbe. Létrehoztunk egy közbülső kulcsot is a szolgáltatások körére. Ez valószínűleg átmeneti kulcs lesz, néhány év múlva erre a kérdésre vissza kell térni. A különböző konzultációkon és az állandó bizottságok ülésein is két termékkör, a gyermekruházat és a lakás, illetőleg az építőanyagok besorolásáról alakult ki vita. Jelenleg a felnőttruházati termékek ára harminc százalékos forgalmi adót tartalmaz. A gyermekruházati cikkek többsége pedig forgalmiadó-mentes, sőt néhány termék, mint például a csecsemőruházat, a gyermekcipő ártámogatásban részesül. Úgy ítéljük meg, hogy a hasonló termékek forgalmi adóját egységesíteni kell, s a már elmondott költségvetési összefüggések, valamint a turistavásárlások miatt, erre csak a 25 százalékos mértékben láttunk lehetőséget. Ez is szükségessé tette a családi pótlék és anyasági segély emelését. Ami a második vitakérdést illeti, a kész lakások általános forgalmi adója a törvény- javaslat szerint nulla. Az építőanyagok és szolgáltatások után ugyanakkor 25 százalékos adót kell fizetni. De ezt azok, akik nem kész lakást vásárolnak, hanem önmaguk építkeznek, mint ahogy arról a korábbiakban szóltam, visszaigényelhetik. Ez a megoldás az üdülő, garázs és egyéb, nem lakás céljára szolgáló építkezéseket kizárja a kedvezményből. Lényeges új elem, hogy az adófizetésre kötelezettek vita esetén bírósághoz fordulhatnak, s nemcsak az adó alapját, hanem magát a megállapított adó összegét is vitathatják. Ez a megoldás teljes jogvédelmet biztosit az adózóknak. Az adótörvényeknek időtállóknak, de ugyanakkor rugalmasaknak kell lenniük. Az élet változásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. A személyi jövedelemadó törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az éves állami költségvetésről szóló törvény- tervezetben a Minisztertanács kezdeményezze az adó mértékének és az adósávoknak a változtatását. Végül szeretnék röviden szólni az Országgyűlést előkészítő bizottsági ülésekről. A bizottságok beható vitákon megtárgyalták a törvényjavaslatokat és kivétel nélkül általánosságban elfogadták, részleteiben pedig több ponton korrekciókat javasoltak. Számos módosítást a kormány támogat. Az elfogadott javaslatok száma és jelentősége mutatja a kormány nyitottságát az együttgondolkodásra. Különösen fontos a kormány által is elfogadott javaslatok közül az, amelyik 1989-re költségvetési reform előkészítését tartja szükségesnek, valamint az, amelyik parlamenti ad hoc bizottság felállítását kezdeményezi az adóreform gyakorlati bevezetésének segítésére. Szeretném még egyszer megköszönni a képviselők javaslatait és kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjenek. Az adóreformmal kapcsolatos vitában pénteken felszólalt: SZABÓ KÁLMÁN (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a törvény- javaslatok bizottsági előadója. DOBI FERENC (Pest m., 6. vk.), a MEDOSZ főtitkára. BOLDIZSÁR IVÁN (országos lista) író, a Magyar PEN Club elnöke. ECK TIBOR (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárának igazgatója. TÉTÉNYI PÁL, akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. VARGA IMRE (országos lista) szobrászművész. ZSIG- MOND ATTILA (Budapest, 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója. ELEK JÓZSEF (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze. VÁRI MIKLÓS (Csongrád m., 16. vk.), az apátfalvi Aranykálasz Termelőszövetkezet művezetője. KÁLLAI FERENC (országos lista) színész. LÁSZTITY RADOMIR (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára. BÚZÁS JÓZSEFNÉ (Szolnok m., 14. vk.), a jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet elnöke. LÉKAI GUSZTÁV (Hajdú-Bi- har m., 13. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemigazgatója. BALOGH LÁSZLÓ (Békés m„ 14. vk.), a békési Egyetértés Mgtsz elnöke. DR. HORVÁTH JENŐ (Budapest 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. VIOLA KÁROLY (Pest m., 14. vk.) műszaki eladó. HORVÁTH MIKLÓS (Fejér m., 3. vk.), a Fejér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás állatorvosa. FEHÉR TIBOR (Veszprém m., 1. vk.), a Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Gépgyártástechnikai Szerelőipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója. TÖLGYES ISTVÁN (Sza- bolcs-Szatmár m., 10. vk ), a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori gyáregységének üzemfenntartó osztályvezetője. NAGYIVÁNYI ANDRÁS (Budapest, 19. vk.), a Villanyszerelőipari Vállalat vezérigazgatója. FODOR PÁL (Csongrád m., 15. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát makói gyárának igazgatója. BORBÉLY SÁNDOR (Budapest, 34. vk.), a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat csoportvezetője. SZENTÁGOTHAI JÁNOS (országos lista) akadémikus. FETTER GYULA (Pest m„ 23. vk.), a Pest megyei Műanyagipari Vállalat (PEMÜ) főművezetője. PREGUN ISTVÁN (Szabolcs-Szatmár m., 1. vk.), a nyíregyházi Hittudományi Főiskola rektora. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszakának harmadik munkanapja - amelyen Sarlós István, Péter János és Cservenka Fe- rencné felváltva elnökölt - befejeződött. Szombaton a képviselők az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jöve- delamdójáról szóló törvényjavaslatok feletti vitával folytatják munkájukat. * Pénteken, a plenáris tanácskozást követően - az esti órákban - együttes ülést tartott az Országgyűlés Terv- és Költség- vetési, valamint Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága, hogy megvizsgálja azokat az újabb módosító javaslatokat, amelyeket több képviselő fogalmazott meg a két törvényjavaslat parlamenti vitájában. Az ülésen részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke is. A két bizottságnak a szóban forgó javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalását a parlament szombati ülésén ismertetik. Egy felszólalás háttere Simon Péter: Úgy gondoltam, fölvállalom a tájékoztatást Péntek reggel 9 óra. A sajtópáholyra most nemigen illik ez az elegáns megnevezés, - a páholyban ugyanis „lapjával” és féllábon álldogálunk. Az előrelátó képviselők már fél nyolctól foglalták a helyet a karzaton, hisz ha nem eléggé szemfülesek, a választókörzetükből érkező meghívottaknak nem jut ülőhely. Megszólal az elnöki csengő. Az egyenletes morajlás elhalkul, kezdődik az őszi ülésszak harmadik napja. Két fárasztó munkanap után sem lankad a képviselők figyelme. Nem véletelen, hisz a kibontakozási program elfogadását követően a két új adónem bevezetéséről kell most dönteniük. Csütörtökön, közvetlenül Grósz Károly miniszterelnök zárszavát megelőzően Simon Pétert, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatóját „hívta” szólásra Péter János, Tolna megye egykori képviselője, az ülésszak soros elnöke. Bár tegnap már az adóreform állt az érdeklődés középpontjában, mégis úgy véljük, érdemes visszatérni Simon Péter képvsielő hozzászólására, hisz eddig nemigen fordult elő, hogy az ülést megelőző egy-két napon belül úgy döntött volna a képviselő: fontos mondanivalója van, s ez mindenképp az országgyűlés elé kívánkozik.- Az ipari miniszter felszólalásában többek között említést tett arról, hogy rendkívül nagy jelentőségű az ipar szerepe a népgazdasági célok megvalósításában. A folyamatos termelés alapja azonban az állandó, biztonságos, korlátozás nélküli energiaellátás, ennek 36 százalékát a Paksi Atomerőmű szolgáltatja. Úgy gondolom, azért kért most szót a parlamentben, mert mintha többet beszélnénk mostanában - fontosságát nem vitatva - a termelés végtermékeiről, a piacépítésről, mint annak az energetikai háttériparáról.- Azért kértem szót, mert az elmúlt egy év során megjelent különböző publikációk, elemzések bántóan leegyszerűsítve fogalmazták meg azt, hogy az erengeti- kai beruházások indokoltat meghaladó mértéke is felelős többek között a népgazdaság jelenlegi állapotáért, a korszerűtlen ipari szerkeeztért. A munkahelyemnél fogva, az országgyűlésben végzett munkám mellett alkalmam volt az országos energiapolitikai tanácsban is dolgozni. Áttekintésem van tehét az ország energetikai helyzetéről, éppen ezért szükségesnek láttam, hogy a képviselők is véleményem szerint objektív tájékoztatást kapjanak az országot minden ponton érintő energiaellátás helyzetéről. Tulajdonképpen azt éreztem, hogy a két adónemről a tévében, a rádióban, a sajtóban nyitott volt a vita, ugyanez a vita viszont szűkebb körben zajlott a kormányprogramról. A bizottsági üléseken észrevettem, hogy az energetikáról az előbb említett téves nézet a képviselői véleményekben is fellelhető. Miután a kormányprogram végrehajtása majd csak most következik, úgy gondoltam, ezt a tájékoztatást én felvállalom és megpróbálom elmondani hogy a jövőt illetően is téves és meg nem bocsátható lenne, ha visszafognánk az energetikai beruházásra fordítható eszközöket.- A rádiónak adott nyilatkozatában hallottam: nem túlságosan elégedett a képviselők tájékoztatási rendszerével. Milyen ígéretet kapott ennek a megváltoztatására?- Most, az országgyűlésen több képviselőtársam is megerősített abban, hogy a költségvetés állapotáról, helyzetéről mi még az úgynevezett „publikusnál” is részletesebb, rendszeresebb tájékoztatást várnánk, azért hogy alaposabban eligazodjunk a felvetődött kérdésekben. Ne a sajtóból értesüljünk először például olyan jelentős kérdésről, hogy az ország ismét dollárkölcsönt vett fel. Követésre méltónak tartom azt a törekvést, amit a pénzügyi kormányzat az adóreform előkészítése során a képviselők felé, s amint látom, az állampolgárok felé is megvalósított. Azt tapasztalom, hogy nem csupán az én önművelési igényem kívánná meg a bővebb és rendszeresebb tájékoztatást, de sokan és sokféle kérdést tesznek fel mostanában mind a választókörzetemben, mind pedig szakmai körökben. Ez érthető, hisz feltételezik, hogy a szakmámtól távoleső kérdésben, mint országgyűlési képviselő alaposan tájékozott vagyok. Nekem az a módszerem, hogy országgyűlés után a választókörzetembe tartozó községekben a tanácsi és társadalmi vezetőknek tájékoztatást adok a lényegi kérdésekről. Közvetlen munkahelyemen, az üzemviteli igazgatóságon - ahová 1200 ember tartozik - negyedévenként fórumon találkozom a kollégáimmal, ahol két-három órán át tartó tájékoztatóban számolok be mindarról, ami az ország- gyűlési munkám kapcsán tudomásomra jut. A képviselői fogadóórán - minden hónap első hétfőjén - sok olyan kérdést kapok, aminek a megválaszolásában az emeltebb szintű informáltság segítségemre lehet. Most az országgyűlésen Grósz Károly miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a parlament ellenőrző funkciója mellett az információs rendszer is gyorsulni, javulni fog. Ezek közé tartozik például az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank éves, rendszeres beszámolási kötelezettségét tervezik bevezetni. A kormány létrehozza a parlementi titkárságot is, - s ezzel a tájékoztatási hiány megszűnik.- Az őszi ülésszak szerdán kezdődött, ön pedig hétfőn döntötte el, hogy hozzászól a kormányprogram vitájához. Sokat töprengett azon, hogy felszólaljon-e, vagy sem? Kíváncsiak lennénk arra is: hogyan készült, milyen szempontokat figyelembe véve írta meg a hozzászólását?- Be kell vallanom, sokáig gondolkodtam azon, hogy mit tegyek, hozzászóljak-e vagy sem, de az utolsó napokban hallott gyárigazgatói, ipari vezetői vélemények arra ösztönöztek, hogy itt, ezen a fórumon is kell szólnom. A felkészülés nem azt jelentette, hogy egy nap alatt megírtam a hozzászólásomat, rendezni kellett a gondolataimat, pontosítani a számadatokat. Ezután már „csak” a megfogalmazás következett, ami nem is olyan könnyű, hisz szakmai dolgokról közérthetően kell úgy beszélni, hogy közben azt is tudja az ember: az értő szakmai közvélemény is kritikusan figyeli a hozzászólásomat. D. VARGA MÁRTA
