Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 17 Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról.) apparátusok létszáma összességében nem túlzottan nagy más országokhoz viszonyítva, de a szükségesnél azért már nagyobbra nőtt. Csökkenthető azzal a kifejezett céllal, hogy világosabb, körülhatároltabb, tényleges és hasznos feladatokkal működjenek. Kisebb létszámú és feltétlenül jobban fizetett apparátusokra van szükség a jövőben. Sok szó esik manapság a közvagyon óvásáról, a pazarlás, a károkozás megakadályozásáról. Ehhez csak egyetlen A káderkérdésröl Grósz elvtárs is beszélt, én is foglalkoznék vele. Minden vezetőt - és természetesen nemcsak országos vezetőkre gondolok -, azonos módon kell megítélni aszerint, hogyan és milyen eredménnyel hajtja végre feladatát. Olyan vezetőket, akik nem ütik meg ezt a mércét, nem bír el az ország. Nyíltan, demokratikusan kezeljük a káderügyeket, amelyek intézése az idők folyamán jelentősen változott. Többes-jelölési rendszer már nemcsak a képviselő-választásoknál működik. Az új vállalati irányító szervek már demokratikusab- bak, hiszen választás alapján a kollektíva szeme előtt dolgoznak. Nincs szükség tehát semmiféle misztifikációra a káderügyek intézése körül. Véget kell vetni annak is, hogyha valaki az egyik vezető poszton csődöt mondott, akkor egy másikra teszik, s ha ott is csődöt mond, tovább kerül. Tisztelt Országgyűlés! Felhasználom az alkalmat arra, hogy a jelenlegi témánktól látszólag távolabb eső kérdésekről is szóljak. Már csak azért is, mert az utóbbi években a vezetést ért bírálatok egyike az volt, hogy csak gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, s az élet más, fontos területeit elhanyagoljuk. Ez így nem igaz. Valóban sokat és nagy súllyal foglalkozunk a gazdaság ügyeivel, de jelentőségüknek megfelelően, folyamatosan áttekintjük a tudomány, a közoktatás, a kultúra időszerű kérdéseit is. A pártvezetés nevében mondhatom, hogy nagyra értékeljük és tiszteljük a kulturális tevékenységet. A szocialista fejlődéshez hozzá tartozik kultúránk gyarapodása és fejlődése minden területen. Fontos feladata, hogy segítse a közösség iránti felelősségérzet kialakulását, erősödését, a közerkölcs formálódását. Annál is inkább, mert e tekintetben aggasztó jelek tapasztalhatók a társadalomban. Kitől várhatjuk, ha nem elsősorban a kultúra munkásaitól, hogy a haza, a család, a szülő, a gyermek, az emberi normák tiszteletére intsenek? Kérem, hogy a kultúra művelői segítsenek ebben. Való igaz, manapság a legtöbbet a gazdaság dolgaival foglalkozunk. Hogy miért? Világosan meg kell érteni: mindennek ez az alapja! Bármely tennivalót veszünk sorra, azonnal felmerül megvalósításának az anyagi fedezete. Amikor tehát gazdasági kérdéseket tárgyalunk, és azok jobb megoldására törekszünk, akkor ezt a közoktatás, a tudományos fejlődés, a kultúra érdekében is tesszük. A gazdasági és politikai intézmény- rendszer összefüggéseinek elemzésébe most nem akarok belebocsátkozni, azt azonban meg akarom említeni: meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági irányítás korszerűsítése, a strúktura- váltás hatással van - s kell, hogy legyen - a társadalom politikai szervezetére is. A változást igényelik is - ebben nincs vita. Nálunk egypártrendszer van - történelmileg így alakult. De nem lehet nem észrevenni: lassan ugyan, de valami változott, önállóbbak lettek a különböző állami, társadalmi, gazdasági szervek, szervezetek. Lehet, hogy a szükségletekhez mérve még nem eléggé önállóak, de ilyen irányba léptünk, s lépünk a jövőben is. A Központi Bizottság - a politikai struktúrával összefüggésben napirendre tűzi a párt vezető szerepének megvizsgálását. Pártunk politikájának vannak állandó, és változó elemei. Ezek kapcsán emlékeztetnék arra, hogy közvetlenül a II. világháború befejezését követő időszakban vagy három évig folyt a harc, milyen útra lépjen az ország. Ez eldőlt, Magyarországon népi hatalom született, Magyarország a szocialista fejlődés útjára lépett. Ez politikánk két állandó eleme, ami másodszor abban a történelmi krízisben erősödött meg, amikor ugyancsak erről volt szó: Magyarországon fennmaradjon a népi hatalom, s példát akarok említeni: az idei első félévben tűz következtében 220 millió forint kár keletkezett. A múlt év első felének hasonló adatait már említeni sem merem. S ha megnézik a károk, a tűzesetek okait, legtöbbször emberi hanyagságra lelnek. Ez megengedhetetlen. Más közmorál, hozzáállás kell a kisebb és a nagyobb ügyekben egyaránt, hogy csak a munka nélküli jövedelemkiáramlás forrásainak elrekesztését, vagy a gadzasági bűncselekmények megfelelő büntetését említsem. népünk a szocializmus útján menjen tovább. Politikánk állandó eleme, hogy kétpontos harcot folytatunk. Bizonyos értelemben még ma is meg kell küzdenünk szektás, dogmatikus nézetekkel, amelyek mostanában leginkább a változás igényével szembeni vonakodásban jelennek meg. A másik irányzat, a revizio- nizmus, a jobboldaliság is jelen van a közéletünkben. Harcolni fogunk mindkettő ellen, úgy ahogyan eddig is tettük, építve bevált szövetségi politikánkra, a társadalom osztályainak szövetségére, a politikai erők összefogására. A szövetségi politika eredménye az is, hogy a magyar állam és egyház viszonya rendezett. Ideológiájához természetesen mindenki ragaszkodik, az állam is, az egyház is végzi a maga dolgát, de mégis ki lehet alakítani a találkozási pontokat. Ezt fejezi ki az a tény is, hogy Budapesten teret neveztek el Lékai bíborosról, aki hazafi volt, mint ahogy azoknak tekintjük az egyházak, felekezetek más felelős vezetőit is. A társadalom egységét erősíteni akarjuk. Ezt célozza a szocialista demokrácia fejlesztése, az egész reformpolitika. Ez is forradalmi törekvés, mert a forradalom - győzelme után - reformok útján fejlődik tovább. Ennek semmi köze sincs a reformizmushoz. Mi úgy akarjuk megválaszolni az új kérdéseket és úgy akarunk változtatni a gyakorlaton, hogy rendszerünk, politikánk állandó elemei változatlanul fennmaradnak. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk nemzetközi téren is aktívan dolgozik, ápolja kapcsolatait a szocialista országokkal, a világ haladó erőivel. Én is csatlakozom Grósz elvtárs megállapításához: nem könnyű, de világtörténelmi jelentőségű az a megújulási folyamat, amely most végbe megy a szocialista világban. Különböző okok miatt ez nem egyformán zajlik a Szovjetunióban, a többi európai szocialista országban, Kínában, de mindenütt napirenden tartják. Ennek örülünk. Volt egy időszak, amikor a reformok nyomán olyan hírbe keveredtünk, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. Most már nem vagyunk egyedül a szükségszerű újításokban. Magyarország is része az átfogó megújulási folyamatnak, amely nemcsak a szocialista rendszer, hanem az egész emberiség szempontjából igen jelentős. A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak, más szocailista országoknak a külpolitikai programja: harc az atomfegyvermentes világért. A kapitalista országok egy részében még mindig az atomelrettentés szükségességéről beszélnek, ezzel szemben a szocializmus országaiban arra törekednek, hogy az emberiség atomfegyvermentes világban éljen. A nemzetközi helyzet - a szocialista országok fellépésének eredményeként - az utóbbi időben enyhült, reális közelségbe került a megegyezés a közepes és rövid hatósugarú rakéták felszámolásáról. A Szovjetunió az úgynevezett kettős nullamegoldást javasolta Európában és a világ más részeiben. Mi is emellett vagyunk. Pártunk, kormányunk aktívan tevékenykedik a nemzetközi küzdőtéren. Erejéhez, lehetőségeihez képest kiveszi a részét a béke és a haladás közös céljaiért folytatott harcból. Építünk népünk megértésére, cselekvő támogatására Tisztelt Országgyűlés! Kijelentem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével támogatni fogja a kormányt 1990 végéig szóló munkaprogramjának és a kormányelnök nyilatkozatában elhangzott törekvéseknek a megvalósításában. A párt számít arra, hogy a társadalmi és tömegszervezetek - a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a népfrontmozgalom - is segíteni fogják ezt a folyamatot. S mindenekelőtt építünk népünk megértésére, cselekvő támogatására. A kibontakozás lehetővé teszi, hogy tovább haladhassunk a szocialista fejlődés, népünk szebb és jobb jövőjének útján. Én bízom a jövőben. Pártunk, népi rendszerünk felelős kormányai már voltak ennél nehezebb helyzetekben, megoldottak nehezebb feladatokat is. Ezzel nem akarom csökkenteni mostani teendőink súlyát, de azt igenis mondom, hogy most több és nagyobb az erőnk, mint a korábbi nehéz helyzetekben volt. Nagyobb az erőnk azért is, mert népünk sokat tanult a történelmi tapasztalatokból, s politikailag érettebbé vált. Értékeli eddig elért, alapvető vívmányainkat, és ennek tudatában lát hozzá a mostani feladatok megoldásához - fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. Kádár János beszédét követően újabb képviselők kértek szót FODOR LÁSZLÓ (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 19. vk.), a Népszava főszerkesztője kijelentette, hogy a kormány munkaprogramjának fő törekvéseit - megyei képviselőként, s a SZOT-elnök- ség tagjaként is - támogatásra és elfogadásra alkalmasnak tartja. Ezt követően rámutatott: ahhoz, hogy a program valóban iránytűként működhessen és ne váljon puszta jókívánságok halmazává, három követelménynek kell megfelelnie: legyen reális, tartsa fenn a gazdasági működőképességét és növelje hatékonyságát, legyen a tömegek számára politikailag elfogadható. CZOMA LÁSZLÓ (Zala m. 5. vk.) a keszthelyi Helikon Kastély Múzeum igazgatója hangsúlyozta: a parlamenti ülést megelőző viták során két ponton keletkezett feszültség: a bizalom és a garancia pólusán. A kormány bizalmat kért, a törvényhozók garanciákat. Mindkét igény jogos. A program - a képviselő megítélése szerint - kimunkáltsága mellett is szándékprogram, azt ugyanis most még nem lehet tudni, hogy milyen mélyre rágta magát a nyilvánvaló gazdasági és a lappangó társadalmi válság. A helyzetfelismerés és a szándék azonban tiszta és világos. MÉHES LAJOS (Budapest 44. vk.) a SZOT nyugalmazott főtitkára elmondotta: fontos, hogy a jelenleginél tisztább, áttekinthetőbb politikai, gazdasági, kormányzati viszonyok alakuljanak ki. Így lehet a közóhajnak megfelelően az irányítás minden szintjén jobban megkövetelni a rendet, a fegyelmet, a szervezettséget és a névre szóló felelősséget. A gazdasági hatékonyság növeléséért elsősorban a vállalati tanácsok, a gazdasági vezetők a felelősek. A szociálpolitika ellenőrzése pedig továbbra is a szakszervezet feladata. SZABÓ IMRE (Hajdú-Bihar m„ 11. vk.), A Hajdú-Bihar Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy áldozatokat kell a jövőben hozniuk, ha látják, hogy ennek a jövő megalapozása érdekében van értelme. Őszinteséget, teljes nyíltságot, igazságos megoldásokat, következetességet várnak a kormányzattól, halaszthatatlanul szükségesnek tartják a „kiskapuk” teljes bezárását, az intézményesített ügyeskedés megakadályozását. PÁSZTOHV ANDRÁS (Somogy m. 4. vk.) a szentgáloskéri Béke Tsz elnöke indítványozta, hogy az Országgyűlés az eddigieknél határozottabban és következetesebben ellenőrizze a kormányzati munkát, kísérje jobban figyelemmel az elfogadott törvények, programok végrehajtását. Választói nevében javasolta az elmúlt másfél évtized gondjainak feltárását, hogy az eddig elkövetett hibák a jövőben ne ismétlődhessenek meg. FEKETE JÁNOS (Békés m. 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese egyebek között hangsúlyozta: hazánk tőkeszegény ország lévén mindenképpen rászorul arra, hogy hiteleket vegyen igénybe, de azokat jó fejlesztési célokra kell felhasználni. A hiba nem általában a hitel fölvételében, hanem a külföldi kölcsönök helytelen felhasználásában keresendő. A Tiszai Vegyi Kombinát például az elmúlt években több jelentős fejlesztést hajtott végre és ennek eredményeként az idei exportja meghaladja a 100 millió dollárt. Igen sok pénzt fektetett az ország az idegenforgalomba is, s az eredmény nem maradt el: 1985-ben az idegenforgalom konvertibilis bevétele 286 millió dollár volt, 1986-ban pedig már 364 millió dollár, s az idén a számítások szerint ez az összeg eléri az 500 millió dollárt. Tehát a jó célokra a jövőben is érdemes külföldi hiteleket felvenni, vagy le kell mondani arról, hogy a magyar gazdaság fölzárkózzon a fejlettebb országokhoz. APRÓ ANTAL (Csongrád m„ 1. vk.), az Országgyűlés nyugalmazott elnöke, az MSZBT elnöke felszólalásában javasolta, hogy a kormány vizsgálja felül az Országos Tervhivatal tevékenységére vonatkozó törvényeket, rendeleteket, és az intézmény elnökét mint miniszterlenök-he- lyettest kötelezné arra, hogy évenként egyszer, a zárszámadás idején - rendszerint júniusban -, az Országgyűlésen számoljon be a munkaprogram végrehajtásáról. Javasolta azt is, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tevékenységében kapjon fontos helyet a kormányzati munkaprogram végrehajtásának ellenőrzése is. TÓTH JÁNOS (Budapest, 37. vk.), a Műszaki- és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára a kormánymunkaprogram leglényegesebb elemének azt tartotta, hogy felismeri a korszakváltással kapcsolatos tennivalókat, és következetesen cselekedni is kíván. Helyesen ítéli meg a műszaki fejlesztés és a reálértelmiség szerepét, éppen ezért szímíthat alkotó részvételére a végrehajtás során. A képviselő hangsúlyozta: a tennivalók sorában az elsők között kell visszaállítani a tudás becsületét. KAPOLYI LÁSZLÓ ipari miniszter felszólalásában hangsúlyozta: az ipar felelőssége a kormányprogram végrehajtásában a súlyából adódik. Hazánk gazdasági szerkezetében - hasonlóan a többi szocialista országhoz - az ipar képviseli a legnagyobb részarányt, a megtermelt nemzeti jövedelem mintegy harmadát, a bruttó termelés 60 százalékát, a tiszta jövedelem felét adja. Idén az év első 8 hónapjában az ipari termelés a tervezettnél nagyobb ütemben, 2,8 százalékkal emelkedett. Növekszik a konvertibilis kivitel, mérsékeltebb javulás következett be a szocialista exportban. Az ipar által felhasznált konvertibilis import gyakorlatilag szinten maradt, a rubelelszámolású behozatal pedig a bázishoz képest csökkent. Az ipar jövedelemtermelése, mintegy 4 milliárd forinttal javult a múlt esztendő első félévéhez képest. A szűkös erőforrásokat szelektíven, a már ma is hatékony, versenyképes, s a nemezti jövedelem gyors bővítésére képes termelési kultúrák intenzív fejlesztésére koncentrálják, előmozdítva a progresszív iparágak, szakmakultúrák, vállalatok fejlődését. Kijelölték azokat a visz- szafejlesztendö területeket is, amelyek korszerűtlenségükből, piaci hátrányaikból, gyártó kapacitásaik kihasználatlanságából eredően rontják a gazdálkodás hatékonyságát. Megindult a bányászat és a kohászat gazdaságosabb termelési szerkezetének kialakítása, ez számos termelőegység leállítását vonta, illetve vonja még napjainkban is maga után. A jövőben központilag támogatják a gyorsuló műszaki fejlődés egymást kölcsönösen erősítő területeit, elsősorban az atomenergetikát, a mikroelektronikát, a robottechnikát, a távközlést, az informatikát, a biotechnikát, a méréstechnikát és az automatizálást. A piacépítés során a belső, a rubel, illetve a dollárelszámolású piacot egymással összefüggő rendszernek kell tekinteni - hangsúlyozta a miniszter. Ennék megfelelően a belső piac rangját emelni kell, mert megfelelő fejlettségű belső piac nélkül nem lehet az export- orientációt növelni. A külpiacba való bekapcsolódás elsősorban vállalati feladat, a központi irányításnak a piacépítés minél súrlódásmentesebb feltételeit kell megteremteni. Kapolyi László rámutatott: az ipari beruházásokon belül növelni szükséges a feldolgozóipar részesedését, mégpedig elsődlegesen az alacsony anyag- és energiaigényes technológiákét. A jövőben elsőbbséget kapnak a korszerűséget javító, viszonylag kis ráfordítást igénylő beruházások, kiemelten fejlesztik a számítógéppel segített tervezést, gyártást és irányítást, az összes behozatalon belül növelik a konvertibilis viszonylaté fejlett technika és technológia importját. Kiemelt figyelmet fordítanak a vállalatok közgazdasági feltételrendszerének kialakítására, hogy az hosszabb távon is kiszámítható gazdasági környezetet adjon, s a vállalatok érdekeltsége egybeessék a nép- gazdasági szintű célok megvalósításával. Az adóreform eredményeként a költségvetési bevételek nagy része ezentúl a forgalmi szférából származik majd, egyidejűleg mérsékelni lehet a vállalati erőforrásokra vonatkozó adókat, ugyanakkor megnőnek a munkaerő-foglalkoztatással kapcsolatos terhek. Vállalatainknál a bér- és a növekedési érdekekkel szemben ma nem hatnak profitérdekeltség jellegű ellenerők. Ez szüli például a keresetszabályozás kényszerét, amelynek fokozatos kiiktatása a kiemelkedő egyéni és vállalati teljesítmények elismerésének alapfeltétele. Ezérl meg kell teremteni a fogyasztási érdekekkel szemben álló szocialista tulajdonosi érdekeltséget, a vállalati vagyon megőrzésének és gyarapításának kényszerét, illetve a feltételeket a vagyonnak a gazdaságtalan területekről a gazdaságos vállalatokhoz való átcsoportosításához. A stabilizációs program sikere a vállalatoknál dől el. Nemcsak a termelési, hanem a fejlesztési célokat is - a piac igényeinek alárendelten - a vállalatoknál kell kijelölni, vállalva a fejlesztések kockázatát is. Az emberi tényező megnövekedett szerepéről szólva kiemelte: értékének, jelentőségének megfelelő helyre kell állítani a műszaki tervező, és általában a szellemi alkotó munkát. Nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy az ipart fejleszteni a társadalom modernizálása nélkül elképzelhetetlen. A racionális cselekvés, a teljesítmények értékelése és elismerése a modernizáció elengedhetetlen feltétele. Ezt az összefüggést, igazságot mindaddig hangsúlyozni kell, amíg annak érvényesülését nem érzékeljük a társdalom valóságos folyamataiban - mondotta végezetül Kapolyi László. NYERS REZSŐ (Bács-Kiskun m„ 1. vk.), az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója hangsúlyozta, hogy a munkaprogram akkor valósulhat meg, ha nem a minisztériumok ügyeként kezeljük, hanem a politika lesz a hajtóereje; ha nem silányul ügyeskedő adminisztrálássá, hanem az emberi észt és akaratot lesz képes széles körben mozgósítani. Be kell látnunk - mondta egyebek között a képviselő -, hogy a kormányzat nincs könnyű helyzetben, a gondok sokaságával kell megküzdeni. Hogy eredménnyel járjon a munkaprogram megvalósítása, alapvetően szükség van a társadalmi párbeszéd lehetőségének fokozott kihasználására, ennek révén pedig a politikai bizalom növelésére. Ezért javasolta a következőket: Korszerűsítsük és tegyük politikai véleményegyeztetésre alkalmasabbá az állami költségvetés előkészítését és ország- gyűlési tárgyalását. Kívánatos a tárcaigényeket is ellenőrizni és véleményezni, a kritikus témákban pedig a pénzügyi és a szakszempontokat egymással összevetni. Az Országgyűlés vegyen részt a jelentős külföldi kötelezettségvállalás itthoni megtárgyalásában és komoly pénzügyi kihatás esetén az előzetes döntésben. A kormány évenként hozza nyilvánosságra az ország fizetési mérlegét és adósság- állományát. A népgazdasági tervezésben ki kell fejleszteni a pénzügyi, külkereskedelmi és szociálpolitikai „ellentervek” készítését és nyilvánosságra hozatalát a helyzet követelményei szerint. Növelni kell a Magyar Nemzeti Bank szerepét és súlyát a gazdasági kormányzásban, az Országgyűlés pedig fokozottabban vonja be a bankot a kormányzás ellenőrzésébe. JURATOVICS ALADÁR (Csongrád m., 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője szorgalmazta a hazai szén-, ásvány-, szénhidrogén-bányászat lehetőségeinek kiaknázását, s állást foglalt amellett, hogy a hazai energiaforrások tervezésénél az eddigieknél fokozottabb figyelmet fordítsanak a termálenergia hasznosítására. KASÓ JÓZSEF (Baranya m., 13. vk.), a szigetvári Állami Gazdaság igazgatója rámutatott: elégedetten nyugtázta, hogy a kormánymunkaprogram az agrárágazatnak a továbbiakban is stabilizációs szerepet szán. Ezt alátámasztják a mező- gazdaságnak a belföldi ellátásban és az exportban elért eredményei. A jövőbeni várakozásnak azonban csak úgy tud megfelelni, ha a külpiaci versenytársaihoz hasonló színvonalon és minőségben juthat hozzá a kulcsfontosságú anyagokhoz és eszközökhöz. Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának első napja - amelyen felváltva elnökölt Sarlós István, Péter János és Cser- venka Ferencné - befejeződött. Csütörtökön reggel a kormány beterjesztett munkaprogramjának vitájával folytatódik az ülésszak. Nyíltság, demokratizmus a káderügyekben
