Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
1987. szeptember 17. NÉPÚJSÁG 5 Ebben az évben mintegy százmillió forint értékben gyártanak különböző csiszolóanyagokat a Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat rom- hányi Widente gyárában. A különféle fogászati, műszerész- és ipari korongok keresettek a külföldi piacon is. Az idén 265 ezer USA dollárért tőkés megrendelőknek, valamint 450 ezer rubelért szocialista országokba exportálnak csiszolóanyagokat Romhányból. Munkában a nagy teljesítményű daru Régi újdonságok Mit csinál a kereskedelmi bank? Túlzás lenne azt mondani, hogy bank- rendszerünk év eleji átalakítása földrengésszerű változásokat hozott volna gazdasági vagy akár csak pénzügyi életünkben is. A vállalatvezetők gyakran panaszkodnak, hogy a remélt változások nemigen következtek be. Tény, hogy az új lehetőségekkel meg kell tanulni élni, nemcsak a bankok szakembereinek, hanem a vállalatoknak is. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank RT szekszárdi fiókjánál az utóbbi hónapok újdonságairól tájékozódtunk, amelyek zöme tulajdonképpen nem egész új, mert - esetleg évtizedekkel korábban - már része volt a banki tevékenységnek. Valószínűleg nagyobb volt a füstje, mint a lángja a jegybank tavasszal hozott azon intézkedésének, amelyik korlátozta az MNB által refinanszírozott hitelállomány nagyságát, ezáltal természetesen - legalábbis némelyik kereskedelmi banknál - csökkent a vállalatokhoz kihelyezhető rövid lejáratú hitelek összege. Ha van is még bizonyos korlát, ez már lehetővé teszi a forgóeszközhitelek iránti igények kielégítését. Szükség is van erre a lehetőségre, hiszen most van folyamatban a gabonafölvásárlás, ennek finanszírozása jórészt hitelből történik. Nőtt a korábbi időszakhoz képest a bank lehetősége bizonyos gépbeszerzések meghitelezésében is. Év közben ugyanis részvények kibocsátására került sor, az alapnövekmény meghatározott része a kibocsátó bank által kihelyezhető hitelek összegét növeli. Továbbra is jelentős (lehetne) a váltónak, mint pénzhelyettesítő eszköznek a szerepe. Bár két éve ténylges lehetőség van váltó kibocsátására és forgatására, megyénkben csak a legutóbbi időben terjedt el - és hozzá kell tenni, valamelyest. A váltó a köztudatban kártyaadósságokhoz, lumpoláshoz, csődhöz kapcsolódó fogalom. A gazdaságban lehetséges szerepéről alig tudunk valamit, előnyeit többnyire a vállalati szakemberek sem ismerik, vagy egyszerűen csak óvakodnak az újtól (ami tulajdonképpen már nagyon régi, csak a szocialista pénzügy eszköztárából hiányzott évtizedekig). Klasszikus, kereskedelemben használt váltó gyakorlatilag nincs nálunk, inkább a mezőgazdasági termékeket - gabonát, bort - nagyobb mennyiségben fölvásárló vállalatok élnek a váltókibocsátás lehetőségével. A banknak a váltókibocsátás és a hitelkihelyezés - a vi- szontleszámítolási illetve a refinanszírozási kamatlábak miatt - körülbelül hasonló hasznot hoz. Közvetlenül nem hasznot hajtó üzletág a betétgyűjtés, mivel azonban végsősoron a betétállománytól függ a hitelezési lehetőség, igyekszik azt a bank szorgalmazni. Már az 1 hétre elhelyezett betétek után is fizetnek évi 3 százalékos kamatot. A kötvények forgalmazását természetesen már minden bank nevéhez köthetjük, lassan talán az import gépbérlet bonyolítása is a hitelbankok mindennapos tevékenységei közé tartozik majd. Az OKHB szekszárdi fiókja mindenesetre biztosítja a lehetőséget, hogy gépi berendezéseket vásárol és azt lizingformá- ban kihelyezi vállalatokhoz. Az említett váltónál is kevésbé ismert fogalom a factoring. Megvásárolja és behajtja a bank a jövőben esedékes vagy a már lejárt határidejű követeléseket - ez idáig néhány kisebb tételt ipari üzemek számára. Ebből arra lehet talán következtetni, hogy a mezőgazdaságban nagyobb a fizetési fegyelem, ami az országos viszonylatban jó körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknél talán természetes is. Valószínűsíthető sajnos, hogy a gazdasági nehézségek fokozódásával a factoring is egyre inkább ismert fogalommá válik. ROSTÁS ígéretes kezdés A jó együttműködés könnyíti a TOTÉV dolgát Elég nehezen viselhető a szeptemberi hőség - utcán, munkahelyen a hőmérő higanyszála lépett elő a beszédtémák főszereplőjévé. A sűrű homloktörölgetés közepette az ember úgy hinné, hogy építkezéseken az emberek lehetőség szerint elhúzódnak az árnyékba - ha az ugyan van. Mert Szekszárdon, a kórház gyermek- osztályának építési területén abból van a legkevesebb. Munka viszont annál több és annál serényebb. Az emberek nem törődnek a kora őszi kánikulával, teszik a dolgukat, mintha valamilyen láthatatlan kéz vezényelné őket. (Ráadásul üstökben rotyog a bitumen, még egy-két fok pluszt jelentve a környékükön dolgozóknak.) Visszatérve a vezényléshez, azért az sem hiánycikk, legfeljebb a kívülálló nem veszi észre. Wéber Antal, a TOTÉV műszaki főmérnöke elkísért az építkezésre, ahol a kietlen „placcon” éppen röpgyűlésezik Szabó Géza főépítésvezető, Krista Gábor művezető és Dohóczki János építésvezető. Ez csupán néhány perc, s megy mindenki tovább, hiszen munkája így parancsolja, Szabó Géza viszont társaságunkban marad kis ideig, hogy a jó egy hónapja folyó építkezésről beszélgessünk, mely jelenleg a legnagyobb megyei tanácsi beruházás.- Sajnos, már a kezdet kezdetén komoly problémánk adódott - mondja. - Jelentős nyomással tört föl a talajvíz, amire nem számítottunk. Úgyhogy közös megegyezéssel - tervező, beruházó és kivitelező - megemeltük ötven centiméterrel az induló szintet. Az épület negyvencentis vasbeton lemezről indul, ami komoly, azaz négy réteg szigetelést kap. Máris indulunk megnézni az épület alapját, a már jól kivehető szerelőalag- utat, a liftgépház és a hőközpont helyét. A hozzá nem értőnek a talajvíz hallatán természetesen a szivattyúzás jut eszébe, s kissé zavartan fel is teszi az azzal kapcsolatos kérdést, amiről örömére(?) kiderül, hogy helyénvaló.- Latolgattuk a megoldásokat, melyek közül a legbiztonságosabbat, ugyanakkor az anyagiakat legkevésbé érintőt választottuk - szögezi le Wéber Antal, majd a „kezükre játszó” időjárásról is szólunk, hiszen míg a mezőgazdaság az esőt várja, ők a száraz időért „könyörögnek", mégpedig szeptember 25-ig legalább, ugyanis a szigetelést addigra fejezik be. Csöppet sem feltűnő, hogy az épitővál- lalat ilyen határozott dátumot ad meg egy részmunka befejezésére. Ugyanis az építési naplóból kiderül, hogy ma (szeptember 14-én, az anyagfelvétel napján) még csak órányi késésük sem volta saját maguk meghatározta építési ütemhez viszonyítva. Ez az ütem pedig az 1989. augusztusi átadáshoz igazodik. Ahogyan az előbb kicsit előre léptünk az időben, most forduljunk vissza. A kórház jelenlegi gyerekosztálya az 1920-as Készül a közműalagút évek végén épült, de más célra, úgyhogy több átalakítást kellett megélnie, de korszerűnek nem mondható, sőt! Tehát érthető, hogy nagy várakozás, mi több hitetlenkedés előzte meg az építkezés megkezdését - ami augusztus elején történt meg. A beruházás komplett bonyolítására 1985 közepén kapta meg a megyei tanácstól a megbízást a megyei beruházási vállalat. A beruházásra - orvostechnológiával együtt 180 millió forint áll rendelkezésre. Persze, hogy ebből mennyit „viszel” szépítkezés, még nem tudni, ami a szakaszos tervszolgáltatás mellett érthető is.- Várhatóan biztosat ez ügyben az év végén tudunk mondani - így Wéber Antal, aki a továbbiakban arról a kitűnő együttműködésről beszél, mely köztük, a beruházó és a tervező között alakult ki. S itt tegyük hozzá - bár erről is írtunk már néhány hónappal ezelőtt -, hogy némi csúszást okozott a Tolna megyei tervezők e „témában” való gyakorlatlansága. Viszont a főépítésvezető erre ezt mondja:- Nekem, s mondhatom, hogy nekünk jó, hogy itteni tervezővel, s mondjuk nem budapestivel dolgozunk együtt. Azonkívül, hogy biztosították a tervezői művezetést, adódnak problémák. Mint augusztus elején a talajvíz feltörése, de ennél sokkal kisebb gondok is megállíthatják a munkát, ami nyilván az átadást késleltetné. Tehát, ha bármi adódik, szinte perceken belül tudjuk rendezni, s nem kell napokat várakozni... Mit mondjak? Testvéries az együttműködés, de ez áll a beruházókra is. Pontban 11 óra van. Sietve húzódunk félre az útból, látva a 180 lóerős Kamaz közeledtét, mely hatalmas, forgó puttonyként cipeli a hátán - ma már ötödször megtöltve - a betonkeverő tartályt. A gépkocsi vezetője, Oláh György az alig kétpercnyi várakozási időt arra használja, hogy friss vizet engedjen literes üvegébe, majd a szállítmányt egy másik hatalmas puttonyba adagolja, hogy onnét a nagy teljesítményű toronydaru rendeltetési helyére tegye. A sorok íróját lenyűgözi a látvány, a már-már óramű pontossággal „ingázó” daru és az azt irányító szakember munkája, a hallatlan pontosság, precízség. Az emberek viszont teszik dolgukat - mind a negyvenen. Szóval ez itt egy sima hétköznap, gond nélküli, szorgos munka. S egyáltalán nem az építkezés sarokpontjának számító „izgalom”. Persze, olyanról is esett (jaj, ezt a szót talán le sem kellene írni!) szó, mégpedig a talajvíz kapcsán és a szigetelés említésekor, melynek érdekében minden csapadék „elűzendő". S várhatóan lesznek (vannak) még sarokpontok. Jelenleg készülőiéiben vannak a közmüalagutak, s amennyiben nem kerül az év végéig tető alá az épület, a téli csapadék ezekben komoly károkat okozhat. Ami az építés tempójából következhet, gond nem lesz. Sőt, az UNIVÁZ szerkezet is hiánytalanul várakozik a beépítésre.- Nem kapható a tető beépítéséhez szükséges faszerkezet - mondják az építés vezetői, bár egyértelműen bíznak abban, hogy annak előteremtéséhez kapnak segítséget, hiszen nagy horderejű dologról van szó. Ezek után nyugodtan leszögezhetjük, hogy a TOTÉV ígéretes munkakezdése és a jelenlegi tempó garanciát jelent a pontos átadásra, mely a tervek szerint 1989 augusztusa végén következik be. Az azt megelőző hónap pedig már a ME- DICOR-ral együttműködésben telik, amikor az esetleges és a kényszerhelyzet diktálta módosításokat (reméljük, erre nem kerül sor) kérhetik a kivitelezőtől. Azután pedig következhet a berende- zés V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: S. M. Csiszolóanyagok Romhányliól Épül a kórház gyermekosztálya Szekszárdon
