Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

1987. szeptember 17. ^tPÜJSÄG 3 közeljövőben programot dolgoz ki a bér­reformra, amelynek folyamatos megvaló­sítása már 1988-ban megkezdődhet. Olyan esztendők előtt állunk, amikor azt sem lehet elosztanunk, amit megter­meltünk, amiért megdolgoztunk. Ha át­menetileg is, és szerény mértékben is, de csökkentenünk kell a lakossági fogyasz­tást. A fogyasztói áraknak az előző évek­ben megszokottnál jelentősebb emelése most elkerülhetetlen. A kormány szilárd elhatározása, hogy minden rendelkezés­re álló eszközzel csökkenti az inflációs nyomást. Az 1988-ra tervezett 14-15 százalékos átlagos fogyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kormány mun­kaprogramja ebben a jelenlegi helyetben is felelősen foglalkozik az életszínvonal, a társadalmi, szociális gondoskodás fel­adataival. Az átrendeződéssel együttjáró feszültségek enyhítésére külön intézke­déseket tervezünk. Az elhelyezkedésben, s foglalkoztatás­ban várható nehézségek ellenére a kor­mány garantálja a szociális biztonságot. A kormány munkamódszerének meg- jjitása szempontjából az államigazgatás központi szervei munkájának ésszerűsí­tse és összehangolása, valamint a dön- :ési jogkörök és a felelősségi viszonyok /ilágos elhatárolása a legsürgetőbb fel­adatunk. Azt akarjuk elérni, hogy a Mi­nisztertanács elsősorban nagy hordere- ű kérdésekben döntsön, és ne terheljék Kádár János: Tisztelt Országgyűlés! Ismerve a Minisztertanács munka- arogramját - és meghallgatva most 3rósz Károly miniszterelnök elvtársat - az a meggyőződésem, hogy a helyzet- almezés pontos, a fő tennivalók megjelö- ése helyes. A kormány 1990-ig szóló munkaprogramja jól kapcsolódik a párt úlius 2-i, gazdasági-társadalmi kibonta- cozási programjához. Ezért elfogadom is a Központi Bizottság nevében is elfo­gadásra ajánlom. Hangsúlyozni szeretném, hogy én - és jondolom, hogy velem együtt mindazok akik figyelemmel kísérték - nagyra érté- celem azt a nagyszabású, dinamikus és alapos előkészítő munkát, amelyet a kor­mány a program kidolgozása során vég­lett, azt a széles körű konzultációt, ame- yet a társadalom legkülönbözőbb terü- eteinek felelőseivel folytatott. Meggyő- lődésem, hogy a munkaprogram bizal- nat és támogatást érdemel! Hadd emlékeztessek arra, hogy sok ívvel ezelőtt, az akkor új párt-és kor- nányvezetés nevében én is szóltam itt az Országgyűléshez. Akkor azt mondtam: izok az emberek, akik a vezetés felelős­íégét magukra vették, nem hatalmas- ;odni, nem uralkodni, hanem szolgálni ikarnak - szolgálni a szocializmus igyét, a nép érdekeit! Kiemeltem: ha az >rszág ügyeiről szólunk, a mi feladatunk lem az, hogy szépeket mondjunk, ha- lem az, hogy a valóságról szóljunk és gázát mondjunk. Ha Önök végiggondol­ok a pártnak a gazdasági-társadalmi ki- »ontakozásról szóló július 2-i állásfogla- Osát, a Minisztertanács itt beterjesztett nunkaprogramját, s a miniszterelnök eh- lez kapcsolódó szavait, azt hiszem bát- an mondhatjuk, hogy az ország vezeté- ie ma is nyíltan beszél a valóságról, az gázát mondja. Ebből nem engedhetünk, ízt meg kell tartanunk. Mai helyzetünk azonnali cselekvést, latározott lépéseket követel az ország ezetőitől, népünktől is. Milyen körülmények játszottak közre a fiai helyzet kialakulásában? Az extenzív ejlődés tartalékai fokozatosan kimerül- sk és át kellett térnünk a szocialista épí- és intenzív szakaszára. Ez az átállás assú. A másik tényező az 1974-ben be- ővetkezett olajárrobbanás és annak zámos következménye. Lényegesen negváltoztak Magyarország nemzetközi lazdasági körülményei, s nem igazod- jnk ezekhez a gazdasági szerkezet negváltoztatásával, a termékváltással - agalábbis népgazdasági szinten nem. Mindez - Grósz elvtárs is utalt erre - elveti a felelősség kérdését. A mi pár­ánkban valóban kollektív vezetés van. A égrehajtásban az egyéni felelősség Tellett létezik a testületek felelőssége is. la azt nézzük, hogy ki milyen régen van zekben a testületekben, akkor valószí- ,űleg nekem is jár egy jó rész ebből a fe- ílősségből, hiszen lefogadtam, megsza- aztam a terveket. A felelősség dolgában legfontosabbnak azt tartom, hogy ta­részletkérdések. A kormány mellett olyan szakértői hálózat kialakítására van szük­ség, amely képes az egyébként nélkülöz­hetetlen hivatali szakértelmet és ágazati szemléletet kontrollálni, és az egységes kormányzati szempontokat megfogal­mazni. A Minisztertanács munkájának testületi jellegét olyan módon kívánjuk erősíteni, hogy ezzel együtt az adott ál­lamigazgatási terület irányításában nö­vekedjen a miniszteri önállóság és fele­lősség. A vállalati önállóság fejlesztésével pár­huzamosan oldani szándékozunk az irá­nyítás túlzott ágazati zártságát, a népgaz­daság egészében pedig a merev funk­cionális és ágazati elkülönülést. Céljainkból következik, hogy magát az államot is olcsóbban kell működtetnünk. Álláspontunk szerint az állami szer­veknél kisebb létszámú, de képzettebb, jobban megfizetett apparátusra van szükség. Ezt már régen hangoztatjuk, de érzékelhető eredményeket még alig mu­tathatunk fel. Ezért itt is fordulatra van szükség. Elhatározott szándékunk, hogy mun­kánkat az eddiginél jobban az Or­szággyűlés ellenőrzése alá helyezzük. A nagyobb jelentőségű kormánydön­tések, illetve minisztertanácsi jogszabá­lyok előkészítésénél fokozottabban tá­maszkodunk az országgyűlési bizottsá­gok, illetve a képviselők véleményére és javaslataira. A kormány parlamenti kap­nuljunk a hibákból, és vonjuk le a követ­keztetéseket. A Minisztertanács mun­kaprogramja ezt meg is teszi. Melyek voltak a párt- és az állami veze­tés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetkö­zi gazdasági környezet számunkra hát­rányos változásait időlegesnek, átmene­tinek tartottuk. Emellett bizonyos mérték­ig mi is magunkévá tettünk egy olyan té­ves nézetet, hogy a világgazdasági válto­zások a szocialista országok gazdálko­dására nem gyakorolnak jelentős befo­lyást. Jó pár éven át fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet, mind a terme­lés, mind pedig az életszínvonal emelke­dését tekintve. Nem arról van szó, hogy valami esztelen tempót diktáltunk volna, de az ütem nem volt megalapozott. Szó­lok egy olyan természetű hibáról is, amely lényegében azóta végigkíséri a rendszerünket, mióta a szocialista fejlő­dés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandósá­gokat, juttatásokat - beleértve az ingye­nes közoktatást, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, és sok min­den mást -, minthogy megteremtettük volna az anyagi alapját. Ennek a vége az lett, hogy többet fogyasztottunk, osztot­tunk el különböző célokra, mint amennyit ténylegesen megtermeltünk. Nem lehet ezt a gyakorlatot tovább folytatni. Az em­lített hibák közül külön is foglalkoznék az­zal, hogy nem tudtunk időben és megfele­lően alkalmazkodni a nemzetközi gazda­sági folyamatokhoz. Mi magunk nehezítet­tük meg helyzetünket a nemzetközi piacon azzal, hogy a szerkezetváltás és a termék- váltás rendkívül lassú volt. Áruink leértéke­lődtek, és más okoknál fogva is sokszor nehezen, értékükön alul voltak eladhatók. Szeretném kiemelni a Központi Bizott­ság júliusi állásfoglalásának egy kulcs­csolatainak szervezésére már a közeljö­vőben létrehozzuk a Minisztertanács munkaapparátusa részeként működő Parlamenti Titkárságot. A kormány szándékairól és döntéseinek indokairól, a népgazdaság helyzetéről az eddigieknél rendszeresebben kívánjuk tá­jékoztatni az ország közvéleményét. Külpolitikai kérdésekről szólva kiemel­te a kormány elnöke: A kormány munkaprogramjának vég­rehajtásában bizakodva épít a nemzet­közi viszonyok kedvező alakulására. Külpolitikánk alapelvei ismertek és változatlanok. Ezeket mind a párt XIII. kongresszusa, mind az 1985-ben itt elfo­gadott kormányprogram egyértelműen jelölte meg. A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodással vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok kö­vetkezetes politikájának eredményeként érezhetően javulnak a világbéke megőr­zésének esélyei. A Minisztertanács elnökének expozéját követően megkezdődött a kormány mun­kaprogram-tervezetének vitája. Gajdócsi István (Bács-Kiskun m., 13. vk.), a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöke és Kürti László (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 2. vk.) a Tiszáninneni Református Egyház- kerület püspöke felszólalását követően Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára emelkedett szólásra. mondatát, amelyben - szerintem - ben­ne van egész programunk lényege. A mi feladatunk - most csak magunkról be­szélek, de ezt lehet szélesebben is értel­mezni - a szocialista rendszer humánus alapelveit megtartva megteremteni a ra­cionális, hatékony gazdálkodás feltéte­leit. Enélkül nem bontakozhatnak ki a szocializmus kétségtelen előnyei. Ami nagyon lényeges: feladatunk tör­ténelmileg új, és még nem találtuk meg végrehajtásának útját, módját. Meggyő­ződésem, hogy rátalálunk a helyes útra, a megfelelő módszerre, s a gazdasági életben szükséges változások a szocia­lista elvek betartása mellett, azok figye­lembevételével mennek végbe. Igaz, az ütem még lassú, de a szocializ­mus most is fejlődik. Ennek alapja a mun­ka. A felépítmény a gazdaságra épül. Ha meg akarjuk teremteni a szocializmus biztos jövőjét - és ezt akarjuk - akkor szi­lárdabb gazdasági alapot kell építenünk. Ez az a történelmi lecke, amelyet nem ol­dottunk még meg. Sokszor felmerült - nem is teljesen alaptalanul hogy a szükséges refor­mok időnként megtorpantak, aztán me­gint nekilendültek; hogy ezen a téren kö­vetkezetlenség mutatkozott. A Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy soha sem szándékoztunk megállítani a reformfolyamatot, mi határozottan és cél­tudatosan jártuk utunkat. Ám az általános közgazdasági követelményeket a szocia­lizmusban nem lehet csak úgy egyszerűen érvényesíteni. A közgazdászokat biztattuk és biztatjuk, hogy dolgozzanak, kutassa­nak, jussanak értékes tudományos követ­keztetésre, de azt meghatározni, hogy a va­lóságban mit, hogyan, mikor lehet bevezet­ni, az a párt és az ország vezetésének na­gyon terhes és felelős feladata marad. Akadt persze más gond is a munká­ban. Néha például abból is ideológiát és politikát csinálunk, amiből nem lenne szabad. Itt nagy kérdésekről is szó van, olyanokról, mint például az érdekek. A pártnak és a kormánynak volt bátorsága, hogy időben kimondja: bár társadal­Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány munkaprogramja határozott lé­pést jelent abba az irányba, amelyet úgy fogalmaztam: a szocialista rendszer el­veinek szem előtt tartásával megteremte­ni a hatékony és racionális gazdálkodás feltételeit. Kérem, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a munkát, annak tudatá­ban, hogy az idő cselekvésre sürget. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság munkájával szemben támasztott általános igényeket a Köz­ponti Bizottság július 2-i állásfoglalása tartalmazta. Ezeket most nem részlete­zem. A lényeg: meggyőződésünk szerint a gazdasági és társadalmi kibontakozás feltétele a szocialista tervgazdálkodás az ésszerűen szabályozott és épített piac törvényeinek figyelembevételével a gaz­dasági reformok következetes folytatása, a szocialista tulajdonformák fejlesztése. Segítsük elő a tőkekoncentrációt, ne le­gyenek holt pénzek az országban. Te­gyük lehetővé a jól prosperáló és becsü­letesen nyereséghez jutott vállalatoknak, hogy beruházhassák a rendelkezésükre álló anyagi javakat, összegeket saját ter­melésük fejlesztésére, vagy akár más, velük kapcsolatban álló üzemek tevé­kenységének a javítására. Lehetővé kell tenni, hogy a termelő kollektívák dolgozói - részjegy vásárlásával, vagy más alkal­mas formában - a vállalat, a szövetke­zet résztulajdonosaivá válhassanak. Határozottan és bátran kell ezeket a kérdéseket megvizsgálnunk, majd a le­hetséges, reális változtatásokat bevezet­nünk. Ugyanilyen határozottnak kell len­nünk abban, hogy a magánkisiparra, a magánkiskereskedelemre - persze nem az üzérkedésre - a szocialista rendszer­A másik elkerülhetetlen teendő, ame­lyet a kormányprogram rögzít, a termelé­si eszközök és az élőmunka átcsoporto­sítása a versenyképesebb ágazatokba, vállalatokhoz. Ebből az is következik, hogy az ország gazdasági eszközeit felé­lő, alacson hatásfokú termelést vissza kell fejleszteni, végső soron megszüntet­ni. Az élőmunka átcsoportosításáról csak annyit: nálunk az Alkotmány rögzíti a munkához való jogot, s Magyarorszá­gon jelenleg teljes foglalkoztatás van. Ez a jövőben is így lesz, de a munkaerő je­lentős átcsoportosításával. A munkához való jog nem azonos a munkahelyhez való joggal. Az maradjon meg a munkahelyén, aki ott becsülete­sen dolgozik, és népgazdaságig szük­ség is van a munkájára. A munkaerő-át­csoportosításokat természetesen meg­felelő intézkedésekkel kell segíteni; így bizonyos helyeken nyilvánvalóan szük­ség van munkaerő-átképzésre is. Én sem kerülhetek meg egy olyan kér­dést, amelyet - bár a stabilizációs sza­kaszhoz hozzátartozik - az Országgyű­lés a következő napirendi pont kereté­ben tárgyal majd. A kétfajta új adó terve­zetét - különösen a személyi jövedelem- adóét - már az előkészítés időszaká­ban alaposan megvitatták. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni: az általános for­galmi adónak az a fő funkciója, hogy a termelést ösztönözze, ne pedig a fo­gyasztást. Az előzetes viták tapasztalataiból is ki­tűnik, hogy az új adózás, különösen a személyi jövedelemadó nem aratott nagy tetszést a lakosság körében. Azt hiszem, ez természetes. De tudnunk kell: ha ez a két adójavaslat nem szerepelne most az Országgyűlés napirendjén, akkor leg­később a jövő év január elsejétől kezdve a közületi és lakossági fogyasztást erő­teljesen korlátozni kellene. A két adó ép­pen azokat az elemeket építi be gazdál­kodási rendszerünkbe, amelyek céljaink elérését segíthetik. Az általános forgalmi adó áttekinthe­tőbbé teszi a gazdálkodást, és igy segíti a tisztánlátást. Erre pedig szükség van, mert a viszonyok nem mindig tisztázot­tak. Az általános forgalmi adó kapcsán gyakran használjuk a hozzáadott érték fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a vállalat csak a valódi termelés, a tényleges telje­sítmény arányában tervezheti nyeresé­gét, és csak a tiszta kiadásokat számol­munkban nincsenek antagonisztikusan szembenálló osztályok. Különböző valós érdekek azonban vannak, és ezek olykor ütköznek. Ezzel számolni kell, a különbö­ző - társadalmi, csoport- és egyéni - ér­dekek összehangolása folyamatos fel­adat. Meg kell teremteni a hatékony és racionális gazdálkodás feltételeit A munkához való jog nem azonos a munkahelyhez való joggal ben történelmi távlatokban nézve is szükség van. Ezért támogatjuk tevékeny­ségüket. Éveken át óriási viták folytak a kisegítő gazdasági tevékenység különböző for­máinak létjogosultságáról is. Közöttük a legkiterjedtebb a mezőgazdasági háztáji gazdálkodás. Ezeket továbbra is határo­zottan, energikusan támogatjuk. Hasz­nosan segítik a gazdasági tevékenységet az iparban, a szolgáltatásban létrejött kü­lönböző, vállalaton belüli és egyéb gaz­dasági munkaközösségek is. Ezzel összefüggésben szeretnék em­lékeztetni arra, hogy van nekünk egy több évtizedes hagyományú, nagy társa­dalmi tiszteletet érdemlő szocialista bri­gádmozgalmunk. Mostanában gyakran elhangzik a kérdés: szükség van-e rájuk, mi lesz a jövőjük? Bizony szükség van! Az előrehaladás újabb motorjává válhatnak, hiszen ahogy a vállalatvezetés feladatot adhat a vállalati munkaközösségeknek, éppúgy kaphatnának megbízást - mint­egy szerződéses alapon - a szocialista brigádok is. Már van is erre példa, és ér­demes ezt a kezdeményezést folytatni. A Minisztertanács 1990 végéig szóló munkaprogramja a Központi Bizottság által meghatározott feladatcsoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs sza­kaszra helyezi. Ez nem lehet másképp, hiszen csak így teremthetjük meg a ki­bontakozás jobb feltételeit. A stabilizá­ciós szakasz terhekkel jár. Áldozatokat is kíván, ahogy a dokumentum fogalmaz: a közületi és a lakossági fogyasztás át­meneti visszafogása, csökkentése elke­rülhetetlen. Másképp az egyensúlyi hely­zet nem teremthető meg. hatja be az áraiba. Grósz elvtárs helye­sen utalt rá, hogy januárban rendezni kell bizonyos termelői és fogyasztói árakat, de a következő években - az adórend­szer, a gazdasági tisztánlátás révén is - a termelői árak növekedése le kell hogy lassuljon. Ez a lakosság számára is hasz­nos lesz, mert a termelői árak alakulása nem választható el a fogyasztói árakétól. Ez az ármozgás kedvezően hat majd, ha pontosan és ellenőrzött módon hajtják végre. Az általános forgalmi adó és a szemé­lyi jövedelemadó bevezetésének egy­aránt az a célja, hogy ösztönözzük a ha­tékony termelést és a munkaerő ott dol­gozzon, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezt nem lehet egyszerűen adminiszt­ratív eszközökkel elérni, csak úgy, hogy­ha biztosítjuk: ahol hatékonyan dolgoz­nak és azt termelik, amire az országnak hazai fogyasztásra és exportra szüksége van, ott jobban is keressenek az embe­rek. Az igazságos közteherviselés helyes, szükséges. Ehhez szorosan hozzátarto­zik az is, hogy a bér és jövedelem a telje­sítmények szerint alakuljon, vagyis aki többet teljesít, az többet keressen, aki vi­szont nem teljesíti az átlagot, annak a fi­zetése is az átlag alá süllyedjen. Nyilván­való, hogy minden állampolgárnak jöve­delme arányában kell hozzájárulnia a közteherviseléshez. Ha tehát valaki ná­lunk munkája után sokat keres, had te­gye, de akkor másoknál többel is járuljon hozzá a közkiadáshoz. Az adózásban nem lehetnek kivételek. Lehet segíteni a nehéz helyzetben lévő embereket, de kivételezésre nincs mód, mert akkor nem lesz megállás. A szociális kérdésekre lehetőség sze­rint figyelmet fordít a kormány és gon­doskodik az arra rászoruló rétegek segí­téséről. Elhangzott itt az is, hogy most megosz­lik a közvélemény. Tudom, valóban így van. De ismerem sok ember véleményét, munkásokét, parasztokét, akik azt mond­ják: ha áldozatot kell hozni, hozzuk meg, de teremtsünk rendet dolgainkban. Ez is tömeghangulat! így vélekedik az ország lakosságának tisztességes többsége. Az állami közigazgatásban, de más te­rületeken is, mindenképpen csökkenteni kell az ügyintézés bürokratizmusát. A statisztikák szerint Magyarországon az (Folytatás a 4. oldalon.) A kormány munkaprogramja jól kapcsolódik a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási programjához Kádár János felszólalása (Fotó: Kapfinger András)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents