Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
2 Képújság 1987. szeptember 17 Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka W m r um m w (Folytatás az 1. oldalról) dolgozó, alkotó emberek döntő többsége a szocializmus keretein belül keresi a kibontakozást, elismeri az elmúlt négy évtized eredményeit, vágyik a boldogabb jövőre és számol a nemzetközi realitásokkal. Saját maga és családja gyarapodásáért, szocialista céljainkért akar dolgozni, cselekedni, alkotni, de igényli a világos útmutatást és a döntésekben való érdemi részvételt. Őszinteséget, a célok egyértelmű megfogalmazását, gyorsabb döntéshozatalt, azok következetesebb végrehajtását és felelősségvállalást követel az állami vezetéstől. Elvárja, hogy a társadalmi életben tapasztalható nemkívánatos jelenségek ellen határozottabban lépjünk fel. Ez az igény a munkaprogram tervezetének vitája során is erőteljesen megnyilvánult és egybeesik a kormány szándékaival. Ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy a politikai hangulat, a társadalmi közérzet érezhetően rosszabb, mint néhány évvel ezelőtt. Rosszabb annál is, mint ahogy azt az átlagos színvonalon élő állampolgárok helyzete indokolná. Társadalmunkban a szélsőséges nézetek is felerősödtek. A rosszabbodó közérzet oka, hogy az elmúlt években az életszínvonal jelentős rétegeknél stagnált, sőt egy nem lebecsülendő nagyságú körben csökkent. Sokan élnek nagyon nehéz körülmények között, miközben egy viszonylag kis réteg munkateljesítményével nem arányos mértékben jól, és nem ritkán hivalkodóan él. A másik ok az, hogy a társadalom jelentős csoportjai bizonytalannak látják a holnapot, a jövőt. Nincs elég hitük abban, hogy nem vagyunk a kialakult helyzet foglyai, hogy van kibontakozás. Csökkent a vezetés iránti bizalmuk. S előfordul, hogy a szocializmus életképességét vonják kétségbe. A közéleti emberek keveslik politikai intézményeink munkastílusának fejlődését, kifogásolják társadalomirányításunk merevségét. Egyik feltűnő ellentmondásunk, hogy bár csaknem két évtizede élünk a reform szellemében, az élet számos területén még mindig erős a konzervativizmus. Jelen van a változtatás igénye, de ellenállás tapasztalható mindenfajta komolyabb változással szemben. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a gazdasági kibontakozás érdekében nemcsak a termelésben, hanem a politikai közéletben is változást kell elérnünk. Továbbá, hogy a gazdaság stabilizálását a korábbinál ellentmondásosabb, bonyolultabb politikai viszonyok között kell megvalósítanunk. Erre figyelemmel kell lennünk a döntések meghozatalánál, de nem engedhetjük, hogy hangulati hatások érvényesüljenek, döntenünk csak az ország objektív érdekei szerint szabad. EF------s hogyan lesz ebből kibontakozás? Azt válaszoljuk erre, hogy igen, ez korlátozás, de szelektíven fogjuk alkalmazni. Olyan gazdasági környezetet és feltételeket akarunk létrehozni, amelyben a kollektívák, a vállalatok és egyének valós teljesítményük arányában jutnak jövedelemhez. Következetes, fegyelmezett gazdálkodással céljaink megvalósíthatók Tisztelt Országgyűlés! Ma a közvéleményt legjobban az foglalkoztatja, hogy képesek leszünk-e a gazdálkodás folyamatait a kívánatos irányban megváltoztatni, hogy milyen módszerekkel kerekedhetünk felül gondjainkon? Amire készülünk, hogy megállítsuk az adósság növekedését és közben korszerűsítsük gazdaságunkat úgy, hogy ennek terhei csak elviselhető mértékben háruljanak a lakosságra, az sokak szerint szinte lehetetlen vállalkozás. A kormány meggyőződése, hogy több éves következetes, fegyelmezett, végiggondolt gazdálkodással céljaink megvalósíthatók. Ehhez azonban módosítani kell felfogásunkat, át kell csoportosítani eszközeinket, újra kell gondolni törekvéseinket, hatékonyabban, lényegesen több értéket teremtve kell dolgoznunk. Rendre, fegyelemre, és ami ennek alapjául szolgál: a teljesítményelv maradéktalan érvényesítésére van szükség mindenütt. A szocializmusnak az az alapvető célja, hogy az emberek jobban, kulturáltabban, boldogabban éljenek, nem változik. De ehhez a szocialista fejlődés új, hatékonyabb útját kell megtalálnunk és meg kell teremtenünk ennek anyagi feltételeit is. A stabilizációs szakaszban a gazdasági növekedés ütemét azoknak az eredményeknek kell meghatározniuk, amelyeket a szerkezetátalakításban, a hatékonyság és az egyensúly javításában elérünk. E szakaszban a megtermelt jövedelemnek tartósan meg kell haladnia a belföldi felhasználást. A megnövekedett adósságterhek az évi megtermelt jövedelem 3-4 százalékának megfelelő kiviteli többlet elérését teszik szükségessé. Joggal tehetik szóvá, hogy ez a korábbi korlátozó gazdaságpolitika folytatása, Ugyancsak előnyben részesítjük a legjobb műszaki eredmények alkalmazását, a kölcsönös érdekeket szolgáló nemzetközi együttműködést, a termelést segítő infrastrukturális területek fejlesztését. A gazdaságos export dinamikus növelésére törekszünk, biztosítva hozzá a szükséges importot. Mindezt szem előtt tartva, a kormány azt a célt tűzi maga elé, hogy mérsékli, majd megállítja az adósságnövekedést, megőrzi az ország fizetőképességét. Nagyok a kihasználatlan tartalékaink Joggal vethető fel a kérdés: mire alapozza a kormány a jövőbe vetett bizakodást, mire építi a programban megfogalmazott céljai megvalósítását? Erre azt a választ adjuk, hogy nagyok a kihasználatlan tartalékaink. Az egyik az emberi tényezőkben és a termelés fejlesztésében, hatékonyságának növelésében rejlik. A másik tartalékunk a nemzetközi gazdasági munkamegosztásban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Önök is mondhatják: ezt már régen hirdetjük, ebben semmi új nincs. Igaz! Az új abban van, hogy most korábbi elhatározásainkat végrehajtjuk, a meglevő tartalékokat - amilyen gyorsan csak lehet felszabadítjuk. Akkor is, ha egyesek, kisebb társadalmi csoportok átmenetileg nehezebb körülmények közé kerülnek. S akkor is, ha ez helyi konfliktusokkal jár együtt. Tisztában vagyunk vele: minden intézkedésünk mellé nem tudjuk az egész társadalmat felsorakoztatni. De hisszük, hogy a felelősen gondolkodó, józan, a jövőért felelősséget érző többséget igen. Belső tartalékaink között kiemelt hely illeti meg a tudást, a munkaerkölcsöt és - kultúrát, az irányítás és vezetés színvonalát. Tartalékaink nagyon fontos forrása, s egyben gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának döntő feltétele a termelés fejlesztése, hatékonyságának javítása. Iparunk ma sokrétű feladat megoldására kell, hogy vállalkozzék. Népgazdasági érdek jövedelemtermelő képességének fokozása. Fontos feladata a foglalkoztatáspolitikai követelmények teljesítése is. Növekszik a felelőssége az emberi környezet megóvásában is. Az élelmiszergazdaság alapvető feladata a jó színvonalú belföldi ellátás megőrzése. A külgazdasági egyensúly javítása érdekében továbbra is számítunk az ágazat exporttevékenységére. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt - ha nem is egyforma mértékben - a korábbinál nagyobb szelektivitásra van szükség. Elodázhatatlan feladatunk a veszteséges vállalatok nyereségessé tétele vagy felszámolása, a szerkezetváltási folyamat felgyorsítása. Tudom, hogy még politikai szempontból sem tanultuk meg kezelni ezt a nálunk tényleg újszerű problémát. Mindez a munkaerő-átcsoportosításra is vonatkozik. Tudjuk, hogy a legkisebb átcsoportoVendégek a karzaton Cselekvőén részt veszünk a program végrehajtásában Beszélgetés Fiáth Attilával az ülésszak szünetében Ilyen felfokozott érdeklődést, mint ami az Országgyűlés mostani őszi ülésszakát kísérte, régen nem tapasztalhattunk, ami azt jelzi, hogy ez az ülésszak nem egy a sok közül. Ha lehet így fogalmazni: „zsúfolásig” megtelt a Parlament, képviseltették magukat a külföldi diplomáciai testületek, a vendégek némelyikének csupán állóhely jutott a karzaton. Mint arról olvasóink a televízióból, a rádióból és lapunk mai számából értesülhettek, a kormány munkaprogramja van napirenden. Minden képviselőnek módja nyílik arra, hogy vendégeket hívjon az országgyűlésre választókörzetéből. A vendégek egyike Fiáth Attila, a tamási városi pártbizottság első titkára, akitől az ülés tegnap déli szünetében megkérdeztük, hogy a felszólalásokat meghallgatva, milyen feladatokat tart a legfontosabbnak a saját munkaterületén.- A tamási városi pártbizottság a jövő héten, szerdán tárgyalja a városi pártbizottság cselekvési programját, ami a társadalmi, gazdasági kibontakozáshoz kapcsolódik. Ebben fontos szerepet szánunk annak, hogy a város és városkörnyék gazdálkodó egységei hatékonyan dolgozzanak, növeljék az exportot, törekedjenek a belső érdekeltségi rendszerek javítására, tökéletesítésére, a gyáregységek, telephelyek önelszámolásának megvalósítására. A mezőgazdaság területén a kormányprogram által is megfogalmazott, a piaci igényeknek megfelelő termelésszerkezetek kialakítására törekszünk, például ösztönözni kívánjuk a szójatermelést, kihasználva azokat a termelési tapasztalatokat, amelyekkel az Ireg- szemcsei Takarmánytermesztési Kutatóintézet rendélkezik.- Nagyon fontos szerepet szánunk a kibontakozás emberi, szellemi és erkölcsi feltételeinek megteremtésére. A parlamenti ülésen a délelőtt folyamán többször szó esett a vezetőkkel szemben támasztott követelményekről. Mi a cselekvési programban azokat a vezetőket kívánjuk támogatni, akik fogékonyak az újra, maguk körül megkövetelik a rendet és a fegyelmet, képesek megújulni és ha kell, a kockázatot is vállalják. A vezetési munka megítélésének mércéje a továbbiakban a stabilizációs és a kibontakozási programhoz való viszony kell, hogy legyen.- Arra törekszünk, hogy a város és városkörnyék lakossága a jelenlegi helyzetet és az ebből adódó feladatokat megismerje, azonosuljon vele és mindenki cselekvőén vegyen részt a program végrehajtásában. Pártalapszervezeteink ebben a szellemben munkálják ki a helyi teendőiket. A feladatainkat Széchenyi szavaival a következőképpen jelölhetjük ki: „Mozdulni kell! És csak előre mozdulhatunk.” D. VARGA MÁRTA sítás is emberi gondokkal jár - mondotta a többi közt a kormány elnöke. Ennek mérséklésére létrehoztuk a Foglalkoztatási Alapot. Ez lehetőséget ad olyan munkahelyteremtő beruházások támogatására, melyek a népgazdasági érdekeket és az adott települések népességmegtartó törekvéseit is szolgálják. Támogatást kapnak a szakmai átképzést vállaló személyek. A kormányzat a szakszervezetekkel közösen dolgozik azon, hogy a népgazdaságilag szükséges munkaerő- átcsoportosítás ne veszélyeztesse a dolgozók szociális biztonságát. Kulcskérdés a támogatások jelentős csökkentése a termelésben és a fogyasztásban egyaránt. Gazdasági rendszerünk alappillére változatlanul az állami és a szövetkezeti tulajdon. Ezt azért tartom szükségesnek külön is hangsúlyozni, mert csakis erre a szilárd alapra épülhet az a törekvésünk, hogy a tulajdonformák gazdagodjanak, egymáshoz minél változatosabb módokon kapcsolódjanak. Nincs okunk arra, hogy egy rosszul értelemzett ideológiai stabilitás jegyében ne lépjünk olyan gyakorlati ügyekben, amelyek ellen csak az szól, hogy eddig még nem alkalmaztuk. Megújulásra képes és megújuló szocialista társadalmunknak a változó világ minden, a társadalmi haladást szolgáló jelenségét be kell tudnia építeni a maga rendjébe. Ezért törekszünk az állami tulajdon belső zártságának további oldására, többek között arra, hogy megteremtsük a vállalati kollektívák és a dolgozók vagyonérdekelt- ségét. Versenyegyenlőséget akarunk kialakítani az állami, szövetkezeti vagyon, illetve az egyéni kistulajdon alapján gazdálkodó szervezetek között. Támogatni kívánjuk a magántulajdonnak a szocialista vállalkozásokhoz kapcsolódó formáit - növelve ezzel szocialista vonásaikat -, valamint az önálló egyéni és társas kistulajdont. Országunk fejlődését távlatilag is az dönti el, hogy mennyiben sikerül összehangolni a stabilizációs programot az átfogó világgazdasági nyitás stratégiájával. Olyan külgazdasági politikát kívánunk folytatni, amely lehetővé teszi a külkereskedelmi, pénzügyi, műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés sokirányú és sokoldalú fejlesztését minden, hazánkkal együttműködni kész nemzettel, nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezettel. Ennek jegyében ösztönözzük a tartós termelési kooperációkat és a külföldi működő tőke fokozott bevonását, tovább javítva az ehhez szükséges feltételeket. Miként eddig, a jövőben is maradéktalanul eleget teszünk fizetési kötelezettségeinknek. Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb alapja a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés hosszú távú fenntartása. Ehhez forgalmunk jelenlegi szintjét meg kell őrizni, de ha lehet, bővíteni kell. Az együttműködés egyik színtere a KGST. Arra törekszünk, hogy az eddiginél jobban használjuk fel a szocialista gazdasági közösségben rejlő lehetőségeket. Ezért támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek az együttműködés egész rendszerének erőteljesebb ütemű korszerűsítésére, a szocialista közösségnek a világfejlődéshez való minél szorosabb kapcsolódására irányulnak. Nagy figyelmet fordítunk a fejlett tőkés országokkal való kereskedelemre és ahol lehet, a műszaki-tudományos együttműködésre. A magyar gazdaság műszaki korszerűsítése, szerkezeti átépítése, a veszteséges tevékenységek importtal való helyettesítése külön-külön és együtteser követelik az import rendszeres bővítését Ez viszont szintén elválaszthatatlan a; export-teljesítmények növelésétől, a teljesítmény javulását kikényszerítő gazdaságpolitikai fordulattól. A stabilizációs időszak céljainak megalapozásához í konvertibilis elszámolású kivitel évi átlagban 4-5 százalékos, az ipari kivitel 6-7 százalékos bővítése szükséges. Különleges erőfeszítéseket igényel az a körülmény, hogy jelenleg még nincs mód a; import általános bővítésére, vagyis a; igényeknek csupán szelektív kielégítése biztosítható. Feltétlenül javítanunk kell viszont az import szerkezetét. Az ipar álta felhasznált tőkés importon belül példáu rendkívül alacsony, mindössze 10 százaléknyi arányt képvisel a gépimport, s ez tarthatatlan. Ösztönözzük a szocialista import növelését. Szocialista partnereink részérő is megvan a politikai szándék, de a konkrét megvalósítás útjai nincsenek még kimunkálva. Grósz Károly ezután a többi közt hangsúlyozta: A változások három fő területre irányulnak:- az egyik a szabályozó rendszei egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgálja a monetáris eszköztár bővülése, a va- gyonérdekeltség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása;- a változások másik területe a piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vállalati felelősség következetes érvényre juttatása;- s végül szándékunk a kormányzati irányítás, a tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gazdasági célok szerint befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása. Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igénybe kell vennünk, mint a mostani ülésszakon előterjesztésre kerülő adóreform. Az adóreform előkészítésének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja jelzi, hogy itt nem egyszerűen adótechnikáról van szó, hanem a társadalmi újraelosztás és a közteherviselés új rendszeréről, vagyis fontos társadalompolitikai kérdésről. A közvélemény érdeklődése érthetően a személyi jövedelemadóra összpontosul, de itt is szeretném hangsúlyozni, hogy népgazdasági szempontból. így a lakosság szempontjából az általános forgalmi adó jelentősége nem kisebb, és a kettő szorosan összefügg. Az új adórendszert a gazdaságirányítás olyan eszközének tekintjük, amellyel a vállalati és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befolyásolható. Ebben a rendszerben a vállalat értéktermelő tevékenységét várhatóan pontosabban tudjuk követni. Ha növelni akarjuk az emberek vállalkozó kedvét, kibontakoztatni alkotó erejüket, akkor el kell fogadnunk a teljesítményekkel arányos, kiugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításával is elő kell segíteni, hogy ezek jelentős része visszaáramoljon a műszakitechnikai fejlesztésbe. A kormány - összhangban a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatával - úgy ítéli meg, hogy bérrendszerünk reformjára is szükség van. Ennek napirendre tűzését éppen a népgazdaság, ezen belül az állami szektor nem kielégítő teljesítménye kívánja meg. Nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a népgazdaság nehéz helyzetére való hivatkozással - az egyén, illetve a dolgozó kollektíva teljesítményére való tekintet nélkül - visszafogjuk a bért és nivelláljuk a bérarányokat. A bérreform tehát nem olyan tennivaló, amellyel majd akkor kell megbirkóznunk, ha ehhez a feltételek rendelkezésre állnak. Ellenkezőleg: nélküle, a teljesítésben való tényleges egyéni és kollektív érdekeltség megszilárdítása, létrehozása nélkül nincsenek reális esélyeink arra, hogy a népgazdaság helyzete érdemben javuljon. A bérreform - amely elgondolásaink szerint széles önállóságot ad a vállalatoknak a bérrel mint termelési költséggel való gazdálkodásban -, a gazdasági reformfolyamat szerves része. A kormány a Munkában az Országgyűlés
