Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
MA Épül a kórház gyermek1987. SZEPTEMBER 17. osztálya CSÜTÖRTÖK XXXVII. évfolyam, Szekszárdon 219. szám ÁRA: 1,80 Ft (5. oldal) Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka Napirenden a kormány munkaprogramja és két törvényjavaslat - Kádár János beszéde A Magyar Népköztársaság törvényhozó testületé szerdán a Parlamentben megkezdte őszi ülésszakát. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az őszi ülésszakot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Javaslatára a testület elfogadta az ülésszak tárgysorozatát; 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány munkaprogramjáról. 2. Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Grósz Károly: A kitűzött stratégiai irányok ma is érvényesek A tárgysorozatnak megfelelően Grósz Károly, a kormány elnöke emelkedett szólásra: Tisztelt Országgyűlés! Először nyílik alkalmam e történelmi falak között a képviselőkhöz és - a tömegtájékoztatás segítségével - honfitársaimhoz is szólni. Nem tagadom, hogy hat rám a hely szelleme és az alkalom ünnepélyessége. A kötelességtudat viszont arra int, hogy kerüljem a pátoszt, a nagy szavakat, és fegyelmezetten koncentráljak a rám bízott feladatra, amelyhez jobban illik a kemény, de őszinte szó, az igazság kimondása, mint az emelkedett hang. Szeretném megköszönni az Oszág- gyűlés nyári ülésszakán irántam kinyilvánított bizalmukat. Egyhangú szavazatukkal megtiszteltek, ugyanakkor súlyos kötelezettségeket róttak rám és rajtam keresztül a kormányra. Tudatában vagyok annak, hogy az a helyzet, amelyben most élünk és dolgozunk, mindnyájunktól elvi szilárdságot, következetességet, nyíltságot és megújulási képességet köA munkaprogram és a szóbeli kiegészítés nem öleli fel a kormány egész tevékenységét, mindenekelőtt a gazdálkodás és az irányítás kérdéseivel foglalkozik, mivel kiigazításra e területeken van szükség. Az írásos előterjesztés tervezetét - mintegy háromezer résztvevővel - több mint félszáz fórumon vitatták meg. Ezenkívül számos közéleti személyiség, szakember, tudós, gazdasági vezető, munkás mondott véleményt, adott megszívlelendő tanácsokat. A kormány nevében köszönetét mondok a munkaprogram elkészítésében va- ó minden közreműködésért. Természetesen egy ilyen széles körű Konzultáción nem lehet minden kérdés- oen egyetértésre jutni, véleménykülönbségek voltak és maradnak. Ez várhatóan gy lesz a jövőben is. A korábbiaknál ne- lezebb gazdasági és társadalmi helyzet óbban felszínre hozza a feszültségeket, srőteljesebben állítja szembe az eltérő érdekeket, ezeket azonnal feloldani nem ehet. A vitában sokan feltették azt a kérdést, iogy feladatainkat hány éven belül látjuk megoldhatónak? Voltak, akik a pontos latáridőt sürgették. A stabilizálást már az idén megkezdők, a következő években folytatjuk - bizonyára még a következő ötéves tervben s -, s a kibontakozás feltételeit megtekintve akkor lépünk tovább, amifor a Kedvező változások nyomán - hangsú- yozom: nem célként, hanem következményként - gazdasági növekedésünk megélénkül, egyensúlyi zavaraink megszűnnek és ez lehetővé teszi az életkörülmények érezhető javítását is. Az is fontos, nogy munkaprogramunkban már a sta- silizációs szakaszban beépüljenek olyan vetel. Meggyőződésem, hogy pártunk XIII. kongresszusának szellemében, közös összefogással képesek leszünk kivezetni az országot a jelenlegi nehéz helyzetből, és megteremtjük a kibontakozáshoz szükséges feltételeket. Az elmúlt két és fél hónap alatt többen megkérdezték: a Minisztertanács új elnöke megválasztásakor miért nem hirdetett új kormányprogramot? A válasz az, hogy a kormánynak a Parlament által jóváhagyott programja van, az országnak pedig törvénybe iktatott ötéves terve. Az ugyan sajnos valószínűnek látszik, hogy a bennük szereplő mértékeket nem érjük el, de a kitűzött stratégiai irányok ma is érvényesek. Ezért új program helyett most egy olyan dokumentumra van szükség, amely irányt ad a kormányzati cselekvéshez, és a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásából kiindulva elősegíti a gazdaság stabilizálását, megalapozza a kibontakozást. Ilyen munkaprogram elkészítésére kapott megbízást a kormány, és ennek megfelelő javaslatot terjeszt most jóváhagyásra az Országgyűlés elé. elemek, amelyek a hosszú távú fejlődés céljait szolgálják. A lényeges különbség az, hogy a stabilizációs szakaszban szigorú feltételekhez kötött a gazdasági növekedés lehetősége, mások az elosztás arányai és kevesebb forrást használhatunk fel életszínvonal-és szociálpolitikai céljaink megvalósítására. Sokan kifogásolták, hogy a munka- program nem jelöl meg konkrét, számszerű célokat. Ennek az a magyarázata, hogy a kormány nem tud és nem is akar a vállalatok, szövetkezetek helyett programot adni. A kormánynak az a feladata, hogy jelölje meg a fő irányokat és az általa befolyásolható közgazdasági környezet alakításával segítse az alkalmazkodásra képes üzemeket. A kormány munkaprogramja nem tűzheti ki célul valamennyi felhalmozódott feszültség feloldását. De azt igen, hogy segítse az új világgazdasági helyzethez való igazodást, elhárítsa a fejlett országoktól való nagyobb lemaradás veszélyét és állást foglaljon a már korábban elhatározott gazdasági és társadalmi reformfolyamatok felgyorsítása mellett. A Központi Bizottság tavaly novemberi és ez év júliusi határozata - melyre a kormány munkaprogramja épül - folytatása és egyben megújítása annak a merész és előremutató politikának, amely kivezette az országot az 1956-os tragédiából, létrehozta a szocialista mezőgazdaságot, meghirdette és bevezette a gazdasági reformot és rátért a szocialista demokrácia kibontakoztatásának útjára. Égető szükségünk van most arra, hogy a politikának ezt a szellemiségét kövessük, hogy hasonló nyíltsággal nézzünk szembe a gazdaságban és politikai intézményrendszerben felhalmozódott gondokkal, és ugyanolyan határozottsággal cselekedjünk, mint az említett nagy fordulatok időszakában. Ez a határozottság szükséges ahhoz, hogy leküzdjék a gazdasági nehézségeket, úrrá legyünk a társadalom és intézményei működési zavarain, hogy cselekvőén lépjünk fel az ideológiai élet elszürkülé- sével, a társadalom politizáló rétegeinek elbizonytalanodásával szemben. Tisztelt Országgyűlés! A világon az elmúlt évtizedben új tudományos-technikai forradalom bontakozott ki, megnövekedett a nemzetközi gazdasági versenyben sikerrel résztvevő országok száma, átrendeződtek a nemzetközi politikai és gazdasági erőviszonyok, új nemzetközi együttműködési formák, ár- és értékarányok jöttek létre. Mindezek a változások hazánknál sokkal fejlettebb országokat is próbára tettek. Nyilvánvaló tehát, hogy nem vonhatta ki magát e hatás alól egy olyan méretű és annyira a külgazdasági viszonyoktól függő gazdaság sem, mint amilyen a miénk. A nemzetközi gazdasági kihívásra adott válaszunk, a megtett intézkedéseink - mint ez utólag megállapítható - kevésnek bizonyultak. Meghozott döntéseink csupán rövid távú eredményekhez vezettek. Kezdetben -jórészt az import visz- szafogása következtében és a gazdaságosság szempontjait is kényszerűen nélkülöző export fokozása révén - a konvertibilis áruforgalomban többlet jött létre, ami a helyzetnek a ténylegesnél kedvezőbb értékelését eredményezte, s ennek nyomán a gazdaságpolitikában és a VII. ötéves tervben nem megalapozott konkrét célokat és több, egymásnak ellentmondó prioritást fogalmaztunk meg. Ma már látható, hogy sem a növekedési ütem megalapozatlan gyorsítása, sem a gazdaság szerkezeti megújulása nélküli korlátozó politika nem vezethet eredményre, csak újratermeli az egyre súlyosbodó egyensúlyzavarokat. Az elmúlt két évet együtt tekintve a nemzeti jövedelem egy százalékkal csökkent, miközben a belföldi felhasználás ugyanennyivel nőtt. A konvertibilis valutában fennálló bruttó adósságállományunk 16 milliárd dollárra emelkedett. A nettó adósság elérte a 9,3 milliárd dollárt, ami a tőkés devizában elszámolt egy évi teljes exportunk dupláját teszi ki. A nettó kamatterhek 1986-ban meghaladták a 800 millió dollárt. A változtatásokat az élet kényszeríti ránk Az időközben meghozott széles körű intézkedések hatására a kedvezőtlen tendenciák 1987-ben némiképp lelassultak, de a javulás kisebb a szükségesnél. A változtatásokat tehát az élet kényszeríti ránk. Ha ma késlekednénk, az holnap és holnapután sokkal súlyosabb következményekkel járna. Az emberek ma gyakran kérdezik: hogyan kerülhettünk ilyen helyzetbe, s kiket terhel ezért felelősség? A választ tudományos igényű elemzés, nyugodt és tárgyilagos vizsgálat kell, hogy megelőzze. A tényleges okok nem kereshetőek csak az utóbbi két-három esztendő hibás döntéseiben, régebbi eredetűek, némelyikük szinte végigkísérte egész szocialista gazdálkodásunkat. Azt azonban máris elmondhatom, hogy az újkeletű problémákért a kormány is felelősnek érzi magát és levonja a szükséges tanulságokat. Ugyanezt meg kell tenniük az irányító, valamint a gazdálkodó szerveknek is. Különösen fontos ez azért, mert a gazdasági teljesítményekben indokolatlan különbségek alakultak ki, amelyeket nem lehet kizárólag az objektív okokra visszavezetni. Tisztelt Országgyűlés! Milyen politikai helyzetben kell megtalálnunk a kivezető utat? Hazánkban a (Folytatás a 2. oldalon.) Előtérben a gazdálkodás és az irányítás kérdései Grósz Károly előterjeszti a kormány programját Tanácskozik az Országgyűlés
