Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

/TOtJttN 4 Képújság 1987. szeptember 16 Gyönki táj ház Immáron mintegy öt éve állandóan nagy az érdeklődés a gyönki német nemzeti­ségi tájház iránt SZOMSZÉDOLÁS s_________________; ________________:_________________________________________________________________> S zekszárd ­Egyre kevesebben vannak az olyanok, akikre azt szokták mondani, hogy „lexi­kális műveltségük” van. Talán nem is baj, végtére a lexikonokat nem megtanulni, hanem használni kell. Kérdés azonban, hogy ha valaki lexikonokból próbál tájé­kozódni, akkor milyen információkhoz juthat? Például egy sokunknak kedves, de azért mégsem világvárosról, Szek- szárdról... Néhai Fényes Elek, a hazai statisztikai tudomány legnagyobb alakja 1851-ben 9845 szekszárdi lakosról adhatott szá­mot „Magyarország geographiai szótá­ra” című művében, a IV. kötetben, melyet nyugodtan tekinthetünk lexikonnak is. Szekszárdról, mely „egyszersmind fő vá­rosa Tolna vármegyének” kiderült, hogy „Fekszik a boráról nevezetes szekszárdi hegy tövében, igen kellemes vidéken. ” Ez utóbbi máig igaz és az is marad, ha ugyan a vidék kellemességén össznépi együttmunkálódással nem rontunk vala­mit. Fő ékessége akkor (és ma) a megye­háza volt, alatta „egy nagy tekervényes urasági pincze", továbbá egy „vendégfo­gadó”, mely valamennyiünk szégyenére (ez természetesen csak az alulírt szerző véleménye) épp napjainkban szűnik meg vendégfogadó lenni. A Garayról van szó... Szekszárdon egyébként „A lakosok szép szabadságokkal bírnak, mert földjei­ket még 1848 előtt szabadon adhatták, vehették. Szőlőhegye roppant s híres vö­rös bort terem.” A méretekbe ne merül­jünk, de a mondottak többsége máig igaz. A furcsa, és a hazai könyvkiadásra szégyenletes módon napjainkig legjobb magyar lexikon, a millennium-korabeli Pallas Nagy Lexikona (Az összes ismere­tek enciklopédiája), 1897-ben megjelent XV. kötetében Szegzárd (Szegszárd, Szekszárd) nagyközségben 1895 házról és 14 325 lakosról tud. A község „csi­nos”, fő ékessége természetesen a régi megyeháza, továbbá „az Augusz-féle kastély, egykor Liszt Ferenc kedvelt pihe­nőhelye". Van csendőr-szakaszparancs- nokság, méhészeti vándortanitói kerület, népbank és Önsegélyező egyesület és „Gőzhajó állomása a várostól távol esik". A selyempete tenyésztő és górcsövező intézet 150 górcsövével ( = mikroszkóp) évi 2000 kiló petét termel. Helyén ma a Prométheusz park van. Már a Pallasban is szerepel egy törté­nelmi tévedés, miszerint Hunyadi Szek­szárd határában vívott volna csatát. Sok helyen igen, itt nem, de a tévedést átveszi a Révai Nagy Lexikona XVII. kötete (1925) és az Új Idők Lexikona (1941) is. Mindkettő az előbbitől szinte betőhűségű szövegrészeket épp ennyire. Leszámítva a lélekszámadatokat, melyek az eddig idézettekből és az ezután következőkből imigyen alakulnak a böngésző kedvű ol­vasó előtt: Fényes Elek (1851) 9845 lakos, Pallas Szekszárdon, a Munkásotthonban me­gyénk két amatőr képzőművészének, Har­gitai Jánosnak és Imre Mártonnak alkotá­saiból nyílt kiállítás. A megnyitóünnepsé­lexikonokban (1897) 14 325 lakos, Révai (1925) 14 025 lakos, Új Idők (1941) 14 641 lakos, Új magyar lexikon (1962) 19 950 lakos, Kis­lexikon (1968) 22 629 lakos, Wester- mann (1970) 22 629 lakos, Brockhaus (1973) 24 300 lakos, Meyers (1976) 24 333 lakos. Az iparosodásnak egyébként a Pallas­ban még semmi nyoma. A Révai az előbb említett górcsövek környékén már 500 munkásról tud. Az Új Idők áramelosztó­ról, mészégetőről, vízműről, malmokról és téglagyárról. Az Új magyar lexikon - könyvkiadásunk egyébként mindmáig legrosszabb ilyen terméke - már arról, hogy „Az állami ipar 30 üzemében 1500 munkás és alkalmazott dolgozik. Élelmi­szer-, textil- és tejipar, mezőgazdasági gépgyár. A második ötéves terv éveiben 44 millió forint beruházással épül az 1000 dolgozót foglalkoztató mérőműszergyár. Bőr- és műanyagfeldolgozó üzem, tej­üzem, téglagyár.” Nem tartozik ugyan szorosan vett té­mánkhoz, de mert az előbbiekre - az 1962-es lexikonra - utal vissza, hadd szúrjuk közbe, hogy 1987-ben az ipari foglalkoztatottak száma az építőiparbe­liekkel együtt Szekszárdon 21 000 felett volt. Egyébként az Új magyar lexikon is vesz át szó szerinti részleteket az igazán nem új Pallasból. A század elején szüle­tett múzeum létére már a Nagy Révai (1925) utal, az Új Időké (1941) pedig ki­emeli az őskori gyűjtemény gazdagsá­gát. A korábbi csendőr-szakaszpa- rancsnokság a Horthy-időkre csendőr- szárnyparancsnoksággá (ez kb. század­erősséget jelent) lépett elő. A hazai olvasót némileg meglepi, hogy a nagy nyugati kézikönyvek, ám szófuka- ran, de milyen precízen foglalkoznak Szekszárddal. Az 1970-es Westermann- féle földrajzi lexikon (Braunschweig) szerint: „Szekszárd kisváros... Dél-Magyaror- szágon, a Dunántúlon. Tolna megye szék­helye a Balatont a Dunával összekötő Sió közelében, 110 méterrel a tenger­szint felett. Ipara jelentéktelen, de mun­kaerőigényes. Textil-, bőr- és műanyag­feldolgozás, élemiszeripar, mérőműszer- és mezőgazdasági gépgyártás. Ez idő szerint a lakosság 40%-a még a mező- gazdaságból él. ” Ami egyébként már ak­kor se volt igaz. Az viszont igen, hogy: „Híres borvidék.” A „régi borvidék központjáról” az 1973- as Brockhaus enciklopédia is tud. To­vábbá „újabb iparunkról”. Az 1976-os NDK-beli Meyers az iparon belül már az öntözőberendezések gyártásának rész­leteiről is informál, továbbá arról, hogy: „Műemlékek, népművészeti centrum, mú­zeum, bortermelés, Gemenc vadrezervá­tum. " Jó lenne mihamarább olvasni a legkö­zelebbi, és lehetőleg jó, magyar lexikon új adatait is. Ha megszületik ilyen... O. I. gén Kozmáné Turnacker Katalin mondott ünnepi köszöntőt, s közreműködött a Holló együttes. A festményeket szeptember 28- ig láthatják az érdeklődők. FEJ ER MEGYEI hírlap Amikor Mezősi Bélával, a Számítás­technikai és Ügyvitelszervező Vállalat Fejér Megyei igazgatójával feladataikról beszélgettünk, hagyományos munkáik­ról szinte szó sem esett. Nem azért, mint­ha hátat fordítottak volna eredeti tevé­kenységüknek: továbbra is megbízható partnerei megrendelőiknek, akik számá­ra tipikus szolgáltatást, számítástechni­kai bérmunkát végeznek. Csak vállalko­zó kedvük lett nagyobb az utóbbi időben, s annyi az újdonság, hogy szívesebben hozakodik elő velük - nem is ok nélkül - az igazgató. A SZÜV kollektívájának eré­nye, hogy éppoly lelkesedéssel vállal­koznak országos, nagyszabású felada­tok megoldására, mint például megren­delőik egyedi kiszolgálására. Tőkés importból származó áruknál már valamennyien találkozhattunk azok­kal a bizonyos vékonyabb-vastagabb vonalkákkal, amit a szakemberek vonal­kódnak neveznek. 1988. január elsejétől hazánkban is minden termékre kötelező az a számrendszer, amivel a vonalkódot alkalmazni lehet. Magyarország 1983 óta tagja az Egyeséges Termékazonosító Kódrendszernek, amely nemzetközi egyezményként könnyíti a világon a gyártmányok felismerését, nyilvántartá­sát, válogatását. Ennek az újfajta eljárás­nak a számítógépes „támogatásával” foglalkozik most a fehérvári vállalat. S hogy mi mindenre jó ez a technika? A legszélesebb körű kereskedelmi alkal­mazás mellet például beválik az egész­ségügyben, a gyógyszerellátásban, vagy akár az útlevelek számítógépes ellenőr­zésében a határállomásokon. A SZÜV már forgalmaz olyan IBM-típusú számító­gépeket, amelyekhez a Megamicro Kisszövetkezet vonalkódceruzáját is mellékeli. /- Több mint fél éve dolgozunk az elekt­ronikus pénztárgépek rendszerszemlé­letű telepítésén. Elsősorban nagy üzlet- hálózatok érdeklődnek a ma még csoda­számba menő berendezések iránt, ame­lyek tudása jóval túlnő a jelenlegi keres­kedelmi, raktárgazdálkodási szokáso­kon - mutatja be az egyik gépet az igaz­gató. Ezzel a tecnikával már a legfejlettebb tőkés cégek sarkában jár a SZŰV: kár, hogy honosításuk még nem arat osztat­lan sikert. A vállalat szakemberei IBM személyi számítógépekből olyan 3-5 tagú rend­szereket építenek ki, amelyeket elsősor­ban kis- és középvállalatoknak, szövet­kezeteknek ajánlanak. Fővárosi és me­gyei megrendelőik számára komplex vál­lalkozást végeznek, amely a gépek be­rendezésétől a szükséges programok ki- fejlesztésén át a rendszertelepítésig és a karbantartásig minden tennivalót ma­gába foglal. Szaktanácsadás, képzés és átképzés is társul a teljes felhasználói szolgálathoz: úgymond, a SZÜV egyre Az egyik hallgató a koncert szüneté­ben megjegyezte: „úgy érzem magamat, mintha átölelt volna a zene”. Akik ott vol­tunk - és szerencsére szép számmal - a Művészetek Házában a „Szekszárdi rög­tönzések” rendezvénysorozat Bach- hangversenyén, mindannyian úgy érez­tük, valóban szívet-lelket gyönyörködtető volt a muzsika. Ezúttal a Szekszárdi Városi Kamaraze­nekar Földesi Lajos (hegedű), Matuz Ist­ván (fuvola) és Sebestyén János (csem­baló) szólisták közreműködésével szer­zett igazán kellemes estét a hallgatóság­nak. A D-dúr csembalóverseny bemutatá­sa során Sebestyén János bizonyította, avatott mestere hangszerének. Tudjuk róla, hogy rendkívül alkalmasnak tartja a Művészetek Házát kamaramuzsika, s szólóhangszerek - köztük a csembaló - megszólaltatására. így hát láthatóan jól érezte magát a ház nyújtotta akusztikai közegben. Játéka élményszámba ment. A csembalóverseny I. tételének frisses­inkább kilép székházából a vevők felé. Rendszereik iránt elsősorban országos hálózatú trösztök, nagyvállalatok érdek­lődnek, például a hűtőipari, vagy a gabo­naforgalmi vállalatok. Nem kis feladatot ró a vállalatra, hogy fel kell készülniük az új adó és a bér- számfejtés számitógépes rendszerének kidolgozására. Legalább negyven válla­lat, intézmény, szövetkezet bérgazdálko­dását kezelik és dolgozzák majd át az új rendelkezések szerint. Az igazgató meg­győződése, hogy a személyi jövedele­madó, a bérszámfejtés, vagy akár az álta­lános forgalmi adó kiszámításával kap­csolatos bonyolult munka elképzelhetet­len számítógépek nélkül. Dunántúlt napló A Párizs versailles-i kapujánál levő ha­talmas, háromszintes csarnokban ked­den zárult a négynapos bőrhét, a legje­lentősebb szakmai világbemutató, me­lyen összesereglett a földrészek összes bőrügynöke és minden magára valamit is adó gyártó, feldolgozó cége. A Pécsi Bőr­gyár a Bivimpex standon mutatta be tel­jes kollekcióját a másik három hazai bőrgyár és a francia képviseleti Báli cég társaságában. Mennyiben megszokott és miben je­lentett újat a párizsi bőrhét? - kérdeztem a Pécsi Bőrgyárban Tarr György műszaki főosztályvezetőt, a világkiállításon elő­ször megfordult dr. Komjáti Zoltán ex­portosztályvezetőt és Halesfai Sándort, a krómos gyárrészleg vezetőhelyettesét. A Pécsi Bőrgyár teljes termékskálájá­nak fő helyét a marha cipőfelsőbőrök és a sertés ruházati bőrök (velúr és kop­tatott nappa) foglalták el. Sikerrel mutat­ták be újdonságaikat a Pull-ap marha­bőrt (húzásra kivilágosodik a bőr színe) fényes és matt kikészítésben, a mokasz- szint (puha töretett marhabőr sima és préselt kivitelben) és a díszműbőreiket. Mindháromból nagyon sok mintakollek­ciót kértek tőlük, s ez biztató a jövőt ille­tően. A sertésdiszműbőreik közül alap­anyagként is bemutatták a Csillát és a Lil­lát, ez utóbbi közül a 8 tagú szettre (kulcstartó, levéltárca, pénztárca, stb.) nem is kevés konkrét megrendelést nyugtázhattak. A pécsi sertésvelúr iránt eddig is igen nagy volt a kereslet, a nagy vevők mellett (Franciaország és Belgium) Finnország és várhatóan Kanada is egyre többet kér, ugyanakkor teljesen új partnerük lett Spanyolország. Az alapanyaggyártók a világban kény­telenek tudomásul venni, hogy a nyers­bőrpiacon a keresleti (ezért drága a nyersből), míg a késztermékek terén a kí­nálati piac érvényesült. Változatlan az a felfogás, hogy a gyengébb alapanyagot is igyekeznek különféle kikészitési mód­szerekkel jobban, tehát magasabb áron értékesíthetővé tenni. Ehhez újszerű technikai és technológiai eljárásokat ve­zettek és vezetnek be, a gyűrést, zsugorí­tást, a különféle mintázatú préselést. Az sége, üdesége, a II. tétel érzelemgazdag líraisága, a gyorsabb tempójú III. tétel játékossága nagy tetszést aratott. A H-moll szvitet Matuz István közremű­ködésével mutatta be a kamarazenekar. A nemzetközi rangú fuvolista - két nap­pal korábbi - önlló hangversenye már el­kápráztatta a hallgatóságot. Most ismét valami hasonlót éreztünk. A darab méltó­ságteljes indítása után szinte magával ragadta és vitte, vezette a színvonalasan muzsikáló kamarazenekart. A H-moll szvit dinamikai effektusait telten, erővel közvetítette. A táncos ritmusú, majd epi- kusabb részek után a csillogó témavariá­ciók meggyőzően hatottak. A közismert, népszerű zárórész ragyogó előadása csúcsra vitte a produkciót. A közönség szűnni nem akaró tapsát Matuz István a zárótétel szédületes tempójú - ilyen for­mában váratlanul rögtönzött - ismétlésé­vel köszönte meg. A zenekar dicséretére legyen mondva partner tudott lenni e káprázatos ráadásban is. A csembalóra és fuvolára írt h-moll is észrevehető, hogy amíg a cipőbőrök­nél csappan, addig a diszművonalon növekszik a fantáziadús préselések iránti igény. Az is divat továbbra is, hogy a kü­lönféle gyártási és kikészítési eljárások­nál láthatóvá teszik a bőrfelületet, hogy annak természetes jellege minél jobban érvényesüljön. A háromszintes párizsi épület föld­szintjén a gépkiállítók bizonyították, hogy gyártmányaik nélkülözhetetlenek az újabb és újabb bőrkikészítési eljárások­nál. S - ahogy Tarr György mondja - a gépgyártók nemcsak lépést tartanak, hanem előre is tekintenek. A párizsi bőr­héten is kitapintható volt mindez. A höszi- vattyús szárítás energiatakarékos meg­oldást biztosít. Egyre több az élő munkál kiváltó berendezés, s az elektronika tér­hódítása a vegyipari folyamatok automa­tizálásában is lemérhető. A több ezer kiállítót felvonultató párizsi bőripari világkiállításon - épp a látnivalók áttekinthetetlen mennyisége miatt - nem tudtak tüzetesen mindent megnézni a pécsi szakemberek. Ezt a hiányérzetükéi ellensúlyozza, hogy az eredményes be­mutatkozás és tárgyalások révén újabb jelentős tőkés-exportnövelésnek nézhel elébe a Pécsi Bőrgyár. Somogyi Néplap Ha az évi 200-220 ezer forintos nyere­ségét tekintjük, úgy vélhetjük, a varroda nem meghatározó jelentőségű a látrányi Alkotmány Termelőszövetkezet gazdál­kodásában. A két műszakban együttvéve mintegy félszáz nő dolgozik: bérmunkái végeznek a Váci Kötöttárugyárnak, a gyártól kapott - már kiszabott - anyagból szabadidőruhát készítenek, az árut is itt csomagolják. Mindig van munkájuk, anyagellátási gondok nem okoznak zök­kenőket a folyamatos termelésben. Ke­zük alól kerül ki az Adidas-termék, s éve­ken át a Puma cég márkajelével ellátotl ruhákat is varrtak Látrányban. Miért tartják a viszonylag alacsony nyereségszint ellenére is „jó boltnak”, az alaptevékenységen kívül folytatott hasz­nos termelésnek a varrodai munkát az Alkotmány Tsz-ben? Egyrészt, azért mert előnyös foglalkoztatási és kereseti lehe­tőséget biztosít ez az üzem - méghozzá helyben - annak az ötven asszonynak, lánynak, akinek a „minitéesz” hagyomá­nyos ágazatai nem kínálnak megfelelő munkaalkalmat. A varroda két műszakja évek óta biztos támasza a szövetkezet gyümölcstermesztésének azáltal, hogy az ipari üzemben dolgozók szükség ese­tén segítenek a termés betakarításá­ban. Az Alkotmány Tsz-nek 112 hektár gyü­mölcsöse van, legnagyobb területen a meggy és a cseresznye termett az idén - ezekből a gyümölcsökből a tervezett 6,4 millió helyett 11,2 millió forint bevételhez jutott a szövetkezet, a termést a Székes- fehérvári Hűtőháznak, a Nagyatádi Kon­zervgyárnak és a fővárosi Duna Tsz-nek szólították. A szedésben a varrodai dol­gozók is részt vettek, s jóllehet két rázó­gépe is van a téesznek, az asszonyok munkája nélkülözhetetlen ennek a fel­adatnak a megoldásában. A váci gyárral kötött megállapodás módot ad arra, hogy ilyen célra „átcso­portosítsák” az üzemi munkaerőt, s an­nak se volt akadálya például idén tavasz- szal, hogy a varroda dolgozói közremű­ködjenek a téesz szőlőtelepítési munkái­ban. Az Alkotmány Tsz - a Viticoop szőlőtermesztési rendszer tagjaként - száz hektáron ültet szőlőt, s a program első szakaszában, ezen a tavaszon 26 hektárra kerültek ki a különböző fajták. Ebben a nagy munkában segítettek so­kat - s vettek a kezükbe kiszabott sza­badidőruha helyett szőlővesszőket - a varroda asszonyai. szonátát Sebestyén János és Matuz Ist­ván közös előadásában élvezhettük. A rögtönzés ezúttal abban volt, hogy a két kiváló muzsikus ott a helyszínen beszélte meg az előadás módját, állapodott meg e tempóban, dinamikában. A négytételes darab interpretálásának - sok egyéb mellett - talán a legnagyobb értéke a tö­kéletes összhang, az egymást kiegészítő és hatásában felerősítő, gazdagon diffe­renciált játék volt. A hangverseny befejező számaként az ötödik Brandenburgi verseny csendült fel. A szólót hegedűn Földesi Lajos, fuvo­lán Matuz István, csembalón Sebestyén János játszották. A zeneirodalom egyik első igazi versenyművének előadása so­rán a szólisták szinte egymást múlták fe­lül a virtuozitásban, ötletességben, ab­ban, hogy hangszerük lehetőségeit be­mutassák. S ki hitte, gondolta volna, mi minden van elrejtve egy-egy zeneszer­szám rejtekében. A hallottak után most már legalábbis csodálkozva sejtjük. LEMLE ZOLTÁN Kiállítás a Munkásotthonban Hangverseny Pódiumon a Szekszárdi Városi Kamarazenekar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents