Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-16 / 218. szám
1987. szeptember 16. T^fePÜJSÄG 5 DIVAT: Általában egy-egy korszak átmenetileg uralkodó közös ízlése, amely a képzőművészetekben, lakáskultúrában és az életnek számos más területén, mint például a táplálkozásban, vagy a társas élet formáiban egyaránt érvényre jut. Szűkebb értelemben a divat, a viseletben, az öltözködés formáiban időszakonként bekövetkező formai változás. Összeállításunkban néhány divatos - pozitív vagy negatív - jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Konzervatív és hóbortos Elemes bútorok, ragasztható tapéták... Szekszárdon a Domus áruházban jártunk a divat után. Szűcs Istvántól, az áruház igazgatóhelyettesétől tudtuk meg, hogy ugyan nincs szervezett lakberendezési tanácsadás, de a vevők kérésére készséggel ajánl berendezési tárgyakat. Egyre gyakoribb erre az igény a fiatal házasok részéről. Ők legtöbbször az új otthon teljes berendezésével bízzák meg az áruházat. Változatlanul divat az elemes bútor, ezen belül is a „Barbara” világos színű frontfelülettel és sötétbarna oldallapokkal. A variálhatósága, ötletessége és többfunkciós jellege tette divattá. Idősebbek és fiatalok, városiak és falusiak egyaránt keresik ezt a típust. A nem elemes bútorok közül a tölgyszínűek a natúr és pácolt színek dominálnak. A vevőkör itt is vegyes. A kárpitos garnitúrákból, a kis alapterületű lakásokhoz igazodóan nem az egy négyzetmétert elfoglaló foteleket keresik. Divat vásárolni fekvőhellyé alakítható ülőalkalmatosságokat. A konyhabútorokból a „Modul 15" elemes is „menő”. A komplett konyha-összeállításnál a fehér és a fenyőszín dominál. Széles a választék belföldi és külföldi tapétákból. Legtöbben nem az öntapadósát, hanem a ragaszthatót keresik. A világítótestekből a teleszkópos megoldású a divat, világos szinű ernyővel. Nagy az igény a három méter szélességű spriccelt, drapp és zöld színű padlószőnyegekre. Mindenféle mintás és bordű- rös függöny elfogy, főleg a „Gardinia”, de a nejlon anyagú is. Vidámmá teszi a lakást a könnyű, mintás dekoranyagokból készült sötétítőfüggöny. Fiatalok és idősebbek egyaránt vásárolják a „Szeged M”, a Zsóka, a Zsolt nevű ifjúsági bútorokat. Örök divat a Kolóniái - főleg a vastagabb pénztárcájú vevőkörnél, amelyekből szólódarabokat forgalmaznak. SZABÓ GYŐZŐ Goldjeans a fantázianeve annak az új, farmerutánzatú kelmének, amit sima és különböző nyomottmintás változatokban is készít a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat. Erre a termékükre legbüszkébbek, de a selyemtípusú szövetektől fémszálas anyagok gyártásáig több más újdonsággal is foglalkoznak, kockás alapra tarkán szőtt anyagot pedig egyedül ök tudnak az országban gyártani. Újdonság ide vagy oda, nekem meglehetősen konzervatívnak tűnt az a választék, amit a vállalat az Atrium Hyatt Szállodában tartott sajtótájékoztatóján a múlt héten bemutatott. A hagyományos színű, mintájú és minőségű anyagokból annál meglepőbb kollekciókat láthattunk a divatbemutatón. A Budaprint célja volt az 1988. évi tavaszi-nyári divatot bemutatni, de a nézőben maradt némi kétely. Valóban a jövő év divatját látta, vagy azt a termékcsoportot, amit a Budaprint gyártani tud? A sportos fazonok minden divatirányzatban újból és újból szerepelnek, jövő nyáron ezeket az öltözékeket valószínűleg az olimpiai ötkarika színeiben viseljük majd. A tengerészstílus is örök divat, ha az utcán nem is, divat- bemutatókon mindig látható. Virágkosarat lóbáló szende lánykának öltöztek azok a manökenek, akik az úgynevezett vidékies stílust bemutatták. Pasztellszínű, apró virágmintás anyagokból készültek a buggyos ujjú, kötényes ruhák, amelyek kiegészítője a kosáron kívül a szalmakalap volt. Láthattunk a hatvanas éveket idéző hordószoknyát és sok egyéb bolondos összeállítást. Bár nyári divatról volt szó, mégis mintha a réteges öltözködés jegyében készültek volna a modellek. Hosszabb-rövidebb nadrág tetején szoknya, a szoknya tetején valami, ami szintén szoknyaszerű. És fodor minden mennyiségben, valamint virágos, kockás, sokszínű és különböző minőségű anyagok mindenféle kombinációja. Ilyen ruhákban járunk 1988 nyarán? Ha úgy diktálja a divat, akkor biztosan. Kicsit azért aggódom. A rövid, ámde hordó alakúra szabott, dupla, ráadásul fodros ruhákban hogy fogunk kinézni mi, akik már elmúltunk tizenhat évesek, kevésbé hamvas arcunkhoz nem nagyon illik a szalmakalap és alakunk sem olyan, mint a karcsú - sőt, nyugodtan mondhatom, kifejezetten sovány - manökeneké? ROSTÁS MTI fotó: HONÉCZY BARNABÁS Egy széles karimájú szalmakalap, ami Párizsban csak kellék, hogy egy csinos arc keretéül szolgáljon, alig- alig nélkülözhető a mezeta fátlan, forró homokján. A divat múlékony és felszínes, míg a jó vagy rossz szokás állandóbb, erősebb benne a kényszer, amely létrehozza. Sokan emlékeznek az ötvenees évek lódén kabátjára, amit az idők változásával sem vetettünk le végleg. Ez utóbbi határeset - nemigen fedezhetnénk föl benne hivalkodást, inkább életnívónkat, közállapotunkkal kapcsolatos gondolkodásunkat tükrözi. Később az értékmentő hagyománytisztelet tette nemegyszer sznob divattá azoknak a tárgyaknak a gyűjtését, amelyek korábban a parasztság mindennapi használati eszközei voltak, így lett lakásdísz a mángorlóból, sőt a lóvakaróból, így kerültek a falakra a tálak, így került vissza lakásainkba mindaz, amit egy életmód alkonya a padlásokra száműzött. A divatot a szokástól elválasztja hiúsága is, hiszen lényege szerint nem hiányozhat belőle a hivalkodás sem, hogy így adja magát a világ tudtára. Az azonos tőből képzett szócsalád - dicső, dísz, dívik, díj, divat, stb. - jelentéstanilag is válogasan utal erre. Másfelől kaméleontermészete az ember játékos, kreatív ösztönéből fakad, abból adódik változékonysága, ötletessége, és fogékonysága az új iránt. Az életünkhöz tartozik. Ritkábban szólunk az eszmék divatjáról. Pedig egy-egy gondolat, magát kellető vélemény is divatossá válhat, ami könnyen torzul hamissá, ha túlhajtott vagy félremagyarázott eszmék uszályába fogódzik. A tájékozottságot nélkülöző gyors véleményalkotás, a jólértesültség kényszere, a panaszkodás, bűnbakkeresés divatja sok más közt ide sorolható, hiszen ugyanúgy a gazdasági-társadalmi folyamatok indikátoraként a felszínen jelenik meg. B. R. Jelmezben vagy jelmeztelenül... ? Közelebbi ismerőseim - és ilyenek egy viszonylag hosszú újságírói pálya vége felé bőven akadnak - jól tudják, hogy nem tartozom a divatdiktátorok közé. A divat (?) megfigyelésével azonban újabban, kénytelen-kelletlen, foglalkozni kényszerülök. Ugyanis cseppet sem hivatásos manökenjei (mindkét nemből) a legkülönbözőbb időpontban és helyeken a szemem előtt vonulnak fel. A részletekről alább. Élőbeszédként a magyarok tetteihez ennyit azonban e téren is érdemes leszögezni, hogy ameddig közbotrányt nem okoz, közszemérmet nem sért, továbbá pénztárcája bírja, hazánk bármelyik állampolgára bármikor azt ölt magára, amit kedve tartja. Idáig semmi hiba. A minap például a szekszárdi 17-es ABC előtt találkoztam egy mezítlábas, elegáns pongyolát viselő úrral, aki éppen a reggelit vitte otthonába. Miért ne? Baján fürdőnadrágban se szólják meg a vásárlót. Feltéve persze, hogy nyár van... A jelmezek, melyekről szót kívánok ejteni, sokkal cifrábbak. Jön például egy fiatal férfiú, nem túlságosan erős mellkasán feszül a brit lobogó. Utalás lenne-e a Brit Világbirodalom átalakulására? Alig hiszem! A Szász sörözőben nemrég ugyanezt, a Nelson lobogóit teljes joggal büszkén ékesített motívumot, egy fehér strandsapkán láttam. Mit szólna ehhez Őfelsége Kormánya...? Jön aztán a spanyol hidalgó. Fekete sombrero, fekete ing, fekete nadrág, ugyanilyen csizma és rézszegek minden lehetséges helyen, minden lehetséges mennyiségben. Hidalog büszkén, hisz csizmája sarka is rézzel kivert. Csak minek? Ugyanis véletlenül ismerem, minden tiszteletet megérdemlő szakmunkás az ifjú ember. Aki másnak akar látszani, mint aki... Ugyan miért? Március 15-e táján szívesen megmosolygok egy csupa szakáll, csupa haj daliát, akinek talán még az üstökébe is nemzeti színű szalagot fontak. Minek? Máskülönben soha nincs vele semmi baj, ha azt nem számítjuk annak, hogy külsőségekben óhajtja bizonyítani hazafiságát. Márpedig ezt néhány száz éve mifelénk másként szokás... De ne csak a férfiakról szóljunk. A női divat (és smink) legnagyobb szakértői természetesen a nők. Fia más nők ilyetén megítéléséről van szó. És amikor a sajátjukról...? Láttam már vampnak maszkírozott tisztes családanyákat, hordóhasú Lollo- brigida-utánzatokat és ál-Sophia Loreneket: - természetesen az „igazi" képességei legkisebb nyoma nélkül. Mindez még véletlenül se jelenti azt, mintha az ember küzdeni akarna a divat ellen. Minek? Egy valaha volt bécsi hercegérsek a „pornográf” tangó, Abrahanm Santa-Clara katolikus hitszónak a női dekoltázs ellen küzdött. Utóbbi a minire, netán midire még sátángyötörte rémálmaiban sem gondolt... A baj szerintem ott kezdődik, amikor valaki másnak óhajt látszani, mint ami. A gyenge (gyengének is szabad lenni!) erősnek, a hosszú hajú férfiú egy spanyol opera hősszerelmesének, a fiú lányosnak, a lány fiúsnak és így tovább... Jelmezt ölteni időnként veszélyes is. Csordalények egyen-jelmezei az SS-ig épp úgy elvezettek, mint mérsékelten szelíd motorosokig, hőbörgő huligánokig, a minap épp a mi házunk közelében magányos nőt molesztáló részeg öltözetük és persze saját véleményük szerint felettébb „férfias" daliákig. Olyasféle egyedekig, melyekhez hasonlókról egykor egy bölcs, idős és még hajlott korában is nagyon erős parasztember ismerősöm így vélekedett: „Kár, hogy soha nem kaptak embertől pofont!" Persze ez is megoldás. De azt hiszem, hogy amikor a jelmez viselője jelmeztelenné válik - ez lehet a legkellemetlenebb... ORDAS IVÁN Körkérdés Szekszárdon a divatról Vörösné Körösztös Katalin födiszpé- cser, Patyolat: - Amit nyugatnémet bérmunkaként csinálunk. A természetes anyagokból varrt, elegáns, nőies fazonok. A fekete, fehér, mályva, zöld különböző árnyalatai. Divat az elegancia a középkorosztálynál. Ádám Béla divatáru-kiskereskedő, piac: - Amit keres a kedves vevő, de nincs. Jelen pillanatban ez a szőrmével bélelt farmerdzseki és a jó minőségű blézer. Egyébként keresett még a márványozott farmer, az olasz fazonú szövetnadrág, a női csipkepulóver. Nagy Györgyné női fodrász, Széchenyi utca: - Más a divat és más, amit én csinálok. Divatfrizurák a bemutatókon, versenyeken vannak. Az átlagvendég ezt nem igényli. Amit ma leginkább kérnek, az még mindig a rövid, ollóval ritkított, „tépett” haj és a félhosszú, fejtetőn rövid fazon. Hajszínben a tarka. Németh István eladó, - civilben nagypapa - Zöldért bolt: - Divat? Nem szeretem, minden évben más, csak a pénzt viszi. Én nem divatozom, azt hordom, ami kényelmes és nem drága. Az unokáim? Azok igen, szeretik a divatosat, ki is követelik maguknak. Mindig a másikat figyelik, utánozzák egymást. Dr. Prischetzky Ferencné, a 2. Sz. Gyógyszertár vezetője: - Még mindig sajnos nagy divat mindenféle szomszédtól hallott gyógyszert megvenni. Különösen áll ez a fájdalomcsipllapítókra, nyugtátokra, emésztésre ható gyógyszerekre. Az idei év slágere egyébként a „Halimba” fogyasztó tea. Sásdi Zoltánné keramikus, 3 serdülő lány édesanyja: - Varrógépet venni és kölcsön Burdából, olcsó anyagból szuper divatosat varrni a lányaimnak. Rendelőintézet, fizikotherápia, asz- szisztensek: - Hát a mi munkahelyünk nem az biztos. Egyébként mindig vannak felkapott fizikotherápiás kezelési módok. Jelenleg ilyen a magnetotherápia, azaz a mágneses hullámokkal való kezelés. A gyártók ajánlják a kötőhártyagyulladástól a szexuális gyengeségig mindenre. Nagy Ágnes tanuló, Garay tér: - Amit rajtam, meg barátnőmön lát. Kőmosott farmer, szoknyában és nadrágban, ugyanilyen kabáttal. Zöld, kék, pink rózsaszínű cipő, pulcsi minél élénkebb színben. Na meg bizsuk, klipsz, lánc, gyöngy, karperec kilószám. Persze, hogy figyeljük egymást, az utcán, meg a suliban is, mindig látjuk, ha valakin új cucc van. Elegáns? Csak az öregebbeknél divat. Hová öltözzünk ki, diszkóba? Kalmárné Mácsik Györgyi kozmetikus, Széchenyi utca: - Sminkben nem mondanék divatot, inkább egy összhatásában az egyéniséggel, alkalommal, öltözködéssel harmonizáló kikészítést tartok ideálisnak. p KOVÁTS Egy jó ötlet az „atomos” szakközépiskolából Az oktatási törvény is leszögezi az iskolai demokrácia fontosságát, illetve szabályait. Iskolánként változó, hogy a diákokat milyen módon vonják be a „közügyek” intézésébe. Egy érdekes ötletet láttunk Pakson, az atomerőmű szakközépiskolájában, ahol óhaj-sóhaj ládában gyűjtik a tanulók kéréseit, kérdéseit és ötleteit. Jó lenne másutt is divattá tenni. Könnyű vászon, műbőrrel kombinálva Sportos ruhák az olimpia jegyében
