Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-16 / 218. szám
1987. szeptember 16. NÉPÚJSÁG A nehezebb körülményeket is vállalnunk kell Beszélgetés a képviselőcsoport vezetőjével Mától a szokásostól eltérően hosszabb ideig, előreláthatólag péntek estig ülésezik az Országgyűlés, ahol képviselőink mindannyiunk nevében döntenek az ország gazdasági életének további sorsáról. A Minisztertanács munka- programja, az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat kerül a Parlament elé. Bozsó Jánosnéval, a Tolna megyei képviselőcsoport vezetőjével arról beszélgettünk, milyen munícióval indulnak ma reggel a Parlamentbe megyénk képviselői, mennyiben más most a képviselők munkája, mint volt korábban, továbbá a választók, illetve a képviselők részéről milyen konzultációs rendszert igényelt a parlamenti vitát megelőző időszak.- A Parlament őszi ülésszakát nagyon körültekintően készítették elő - bár ezzel együtt olykor úgy éreztük, hogy időzavarban vagyunk. Az Országgyűlés napirendi pontjai miatt a képviselők is igényelték a bővebb információt, de a hozzánk, képviselőkhöz érkezett anyagok is terjedelmesebbek és alaposabbak voltak, mint más alkalommal. Ezenfelül minden képviselőnek felajánlották a konzultációs lehetőségeket - az adóreformot előkészítő szakemberekkel, a Pénzügyminisztériummal közvetlenül volt lehetőségünk tárgyalni telefonon, és személyesen, egyénileg, és a képviselőcsoport ülésein is. A mostani parlamenti ülésszak előtt két alkalommal ülésezett a Tolna megyei képviselőcsoport. Az első a kormányprogrammal foglalkozott, ekkor Horváth István miniszterelnök-helyettes volt a vendégünk. Az adóról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor Kolárik István, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője adott tájékoztatást, és válaszolt a kérdéseinkre. A képviselőcsoport ülésein kicserélhettük gondolatainkat, megismerhettük egymás véleményét. Úgy érzem tehát, hogy nekünk, képviselőknek volt módunk alaposan megismerni mind a munkaprogramot, mind az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatot.- Az Országgyűlésen nincs módja minden képviselőnek minden alkalommal elmondani a véleményét, a választókörzetéből táplálkozó javaslatát. Mégis hogyan lehetséges ezeket megfogalmazni, a mondanivalójukat nyilvánosságra hozni, érvényre juttatni?- Ismeretes, hogy a képviselőcsoport minden Országgyűlés előtt ülésezik, mégpedig azért, hogy mindazokat az információkat, impulzusokat, amit a képviselő a választókörzetéből hoz nyíltan, őszintén feltárja és elmondja. Mód van arra, hogy a képviselő a szakterületével kapcsolatos gondokról is szóljon, hisz a képviselőket a mindennapi munkájuk az iparhoz, a mezőgazdasághoz, az oktatáshoz, a vasúthoz, a szövetkezeti mozgalomhoz - egyszóval az élet számtalan területéhez köti. Megvallom őszintén - mivel az én választókörzetemben igen sok a kistelepülés - számomra a legizgalmasabb kérdés a hátrányos helyzetű falvak sorsa. Az például, hogy a Keszőhi- degkúton élő embereket hogyan is érinti mindaz, amiről az Országgyűlésen döntünk. Más képviselők ismét más dolgot tartanak fontosnak. Éppen ezért szükségesek a képviselőcsoport-ülések, hisz kendőzetlenül, őszintén mondja el mindenki a gondokat, a problémákat, amiből összeáll az a kerek egész mindanivaló, amit az Országgyűlésen felszólaló képviselőtársunk a Parlament elé tár. Ami a csoportülésen elhangzik, tisztázzuk, hisz nem szükséges az apróbb, egyszerűen megoldható gondjainkat az Országgyűlés elé vinni. Úgy gondolom, ha mindenki nem szólhat is, de az, aki szól, képviseli mindannyiunk véleményét, álláspontját.- A parlamenti bizottsági ülés inkább szakterületet ölel át. A kulturális bizottság, amelynek tagja vagyok, most legutóbb szellemi értékeink jövőbeni nagyobb megbecsülését kérte, beszélte meg. A közoktatás, a könyvtár, a közművelődés helyzete mellett most a sajátságos helyzetben lévő művészek gondjairól is szó volt. A bizottsági üléseken kötetlenül, teljesen szabadon beszélgetünk, s igyekszik mindenki elmondani a véleményét, mindazt, ami számára fontos.- Ez a mostani Országgyűlést megelőző időszakban is így volt, s a Tolna megyei képviselők rendszeresen hozzászólnak a parlamenti bizottsági üléseken.- Igen, mindig hallatjuk a hangunkat a bizottsági üléseken. Péter Szigfrid a honvédelmi bizottság, Kapinya Miklósné a terv- és költségvetési bizottság, Solymo- si József a mezőgazdasági bizottság, Lép Ferenc az építési- és közlekedési bizottság, Simon Péter a településfejlesz- tési-és környezetvédelmi bizottság, Kovács Sándor a kereskedelmi bizottság tagja, jómagam pedig a kulturális bizottságban tevékenykedem.- Emellett mód van arra, hogy az is részt vegyen a parlamenti bizottsági ülésen, aki történetesen nem tagja az adott bizottságnak. A bizottsági ülések tematikáját megküldik, s akit érdekel a vitatott téma meghívót kap, és természetesen hozzá is szólhat. Varga János ireg- szemcsei képviselő például nem tagja a mezőgazdasági bizottságnak, de ha teheti részt vesz az ülésein, s elmondja a véleményét - téeszelnök lévén, a legtöbbször a szakterületét érintő dolgokról van itt szó.- A választóik most a kibontakozási program, illetve az új adórendeletek megvitatása előtt milyen instrukciókat adtak a képviselőknek, I amit a bizottsági üléseken megtárgyaltak, netán a Parlamentben is hangot kap?- A választókörzetében nap mint nap megfordul az ember, s nem úgy fogalmazzák meg a választóink, hogy most ezt, vagy azt a problémát feltétlenül mondd el, inkább az emberek véleményét ismerve, helyzetüket látva tudjuk, hogy mi a legfontosabb a számukra, mi az, ami miatt kellene vagy kell szólni. Úgy látom, a kormányprogrammal messzemenően mindenki egyetértett: világosan látják az emberek, hogy a jelenlegi helyzetből valamilyen módon előbbre kell jutni, ezt az állampolgárok maximálisan támogatják. Az is biztos, hogy őszintén megkérdik, miért nem volt korábban nyíltabb a tájékoztatás, s talán egy kicsit várják azt is, hogy ne csak a szépet ünnepeljük együtt, hanem a gondokat, a problémákat is idejében mondjuk meg. Hiszen a gondok megoldásában is azoknak kell részt venni, akik itt élünk, ebben az országban. Úgy érzem, a kormány- programot így fogja fel mindenki, s a részvételét kéri a végrehajtásból is.- Érdekes mód akkor, mikor az adótörvény is kapcsolódik a kormányprogramhoz, tapasztaltam, hogy direkt módon feltették a kérdést: „Ezt te megszavazod?”. Azt mondtam erre: igen, megszavazom. Mert azt hiszem, hogy akkor, amikor ennek az országnak nincs más lehetősége, a nehézségeket is vállalni kell. Talán pórias a kifejezés, de nem lehet a kendermagban válogatni. Amikor csak jó rendelkezéseket tudott a program elénk tárni, elfogadtuk mindannyian és nem kérdőjeleztük meg akkor, most, amikor nehezebb körülmények közé kerülünk, mindannyiunknak vállalnunk kell a nehezebb körülményeket is. Úgy látom, ezt a legtöbben megértették, s akikben némi cinizmus is tapasztalható, belátják a dolgok logikájának ezt a világos rendjét. A legmegdöbbentőbb talán az volt, hogy néha olyanok is megkérdezték, hogy megszavazom-e az adózás új rendjét, akik hosszú évek óta a naposabbik oldalon élnek. Természetesnek találtam,, hogy a terhek viselésében a rájuk eső rész nem nyomja túlzottan a vállukat. Úgy gondolom, ettől függetlenül minden magyar állampolgár ennek a hazának a sorsát egyformán értékeli, s a nehézségek közepette olykor zsörtölődve, de valameny- nyien egyet szeretnénk, azt, hogy előbbre jusson ez az ország.- A képviselőnek az Országgyűlésen szavazásra van módja - a választók nevében, elfogadhatja, vagy sem a törvény javaslatát. Akadt-e a Tolna megyei képviselők körzetében olyan állampolgár, aki határozottan, nyíltan megmondta, hogy nem voksol a kormányprogram, vagy az adótervezetek mellett.- Nem tudok ilyen dologról. Azt azért hadd mondjam el; minden egyes embernek nem kérdezhetjük meg a véleményét. Ettől függetlenül a Parlamentben mikor szavazunk, tudnunk kell, hogy például azok nevében is szavazunk, akik a létminimumon élnek, s azok nevében is, akik a nagyobb luxust is megengedhetik maguknak. Egészen biztos, hogy nem túlzottan szimpatikus feladat, amit most vállal a képviselő - sokan meg is mondták, nem irigylik manapság az ország- gyűlési képviselőt. Ezt mi tudjuk, de úgy gondolom, hogy a televízió, s jó néhány országos lap eléggé hangosan el is mondta. A televízióból egyebet sem hallottunk, mint azt, hogy mi a képviselő felelőssége, s ha a képviselők megszavazzák az adótörvényeket, nem jár jól az ország népe. A képviselők felelősségét fölvállaljuk, de nemcsak a mi felelősségünk az adótörvény létrehozása, szükségessége. I- Ilyenkor egy-egy törvényjavaslat előkészítésekor milyen feladat hárul a választókörzetükben a képviselőkre?- Meg kell ismernünk mindnekelőtt a körzetet - s a mi csoportunkban erre minden képviselő szisztematikusan törekedett. Minden lehetőséget igyekeztünk megragadni, hogy találkozzunk a körzetünkben élő emberekkel, s megismerjük a körülményeiket. Hiszen csak a körülményeiket ismerve lehet a véleményüket is elfogadni. A kormányprogram lényegét, az adótörvényt el kell magyaráznunk mindenkinek, aki erre rákérdez. Sajnálatos módon főként a televízióban zömmel az adótörvényt magyarázták. Ennél fogva meglehet, hogy az egyszerű ember képzetében a program nem is olyan hangsúlyos - pedig hát annak kellene nagyobb hangsúlyt adnunk. Az adóreformot magyarázták úgy, hogy nem ágyazták bele a kormányprogramba. A nagyon bonyolult, és nagyon nehezen érthető adórendszer misztifikálódott, ami nem jó dolog. Mert ha mindenkinek a támogatását várjuk, akkor mindenki számára közérthetővé kell tenni, hogy mit várunk tőle. Nem tudom például, mennyire vált közismertté az úgynevezett „bruttósítás”. Én igen bonyolultnak tartom ezt a képletet, s tudom, mint munkahelyi vezető is, hogy ha bevezetjük, nagyon sok gondunk lesz ezzel, hogy megmértessük az egyszerű, kétkezi munkással, hogy miért annyi a fizetése, amit fizetéskor felvesz és aláír. Márpedig az embereket eddig is érdekelte, hogy a fizetési szalagon mi, miért van, és mennyi. Gondolom ez az adótörvény után is így lesz, vagy talán még inkább. Tehát mindenképpen arra kellene törekednünk, hogy az emberekkel szót tudjunk érteni. Mert amikor értelmesen szót tudtunk váltani, a kellő támogatást is megadták.- Az Országgyűlést követően még több feladat vár a képviselőkre, hisz sokan keresik fel őket azért, hogy részletesebb, alaposabb tájékoztatást kapjanak - személyesen, tőlük.- Erről már a képviselőcsoport ülésén is beszélgettünk, s az mindannyiunk véleménye, hogy erre fel kell készülnünk. Ha szükséges, szakértőket keresünk föl, de alaposan és részletesen el kell mondanunk mindent, azért, hogy soha semmiben ne maradjon nyitott kérdés. Minden falugyűlésen igyekszünk ott lenni - a jövőben remélhetőleg nem fordul elő, hogy ugyanazon a napon két-három helyen egyszerre tartanak falugyűlést. Többek között ez az a fórum, ahol a választó- polgárainknak részletesen, alaposan magyarázatot adhatunk azokra a kérdésekre, amelyek őket a legjobban érdeklik. D. VARGA MÁRTA Nyugdíjasház a földhivatal régi helyén Helyi összefogással új otthon a paksi nyugdíjasoknak A városrendezési terv alapján a földhivatal régi épületét lebontásra ítélték Pakson. Néhány lelkes ember és a segítőkész környezet fellépéseként sikerült nemcsak megmenteni, de néhány hónap alatt átalakítani, életet lehelni az egykori hivatal épületébe, itt kapott új otthont a városi nyugdíjasklub. Már 1979 óta húzódott az idősek problémája, az ifjúsági házban tudtak csak összejönni „társbérlőként”, az egyetlen terem azonban sokszor szűknek bizonyult a 72 tagnak, nem is szólva arról, hogy a közel 60 tagú lá- nyok-asszonyok klubjával is osztozniuk kellett. Ezentúl kényelmesebb körülmények között szervezhetik programjaikat, tölthetik el szabadidejüket a klubtagok, hiszen nagy társadalmi összefogással, a helyi vállalatok, intézmények társadalmi munkájával elkészült a nyugdíjasház. A Munkásművelődési Központ intézményeként működik majd, külön gondnokkal, „mindenessel,,, ezt a tisztet Bogya Zsigmond tölti be. A helyiek által jól ismert Zsiga bácsi nemcsak a szervezésben volt fáradhatatlan, de az évek során a klub mozgatójaként, irányítójaként is kitűnt. A nem kevés utánajárással járó „otthonteremtés” gondját vele együtt Böndör János is felvállalta, érthető, hogy meghatódva beszéltek közös örömükről, a tervekről, lehetőségeikről.- A sporthorgászokat szeretnénk felvenni a klubba, hogy valóban kihasznált legyen az épület és bevételeink is gyarapodjanak - mondta Zsiga bácsi. - A nem kereső tagjaink ugyanis nem fizetnek, a keresők 10 forintot adnak havonta a közös kasszába. Ebből rendezzük meg a közös ünnepeket, kirándulásokat, fizetjük a meghívott előadókat. Bővíteni szeretnénk a kapcsolatunkat a város vállalataival, intézményeivel és persze további tagokat toborozni. A városban közel háromezer-hatszáz nyugdíjas él, számukra lehet jó összetartó kapocs a klub, nemcsak jól érezhetik magukat, hanem közös gondjaikat is megbeszélhetik itt. Ami fontos, teljesen kötetlenül, délután kettőtől este hétig betérhet bárki, a városi könyvtárból kölcsönzött könyveket olvasgathatja, kártyázhat, biliárdozhat, a művelődéi központ szövőszékét, fazekaskorongot kedvére használhatja, kipróbálhatja, igény esetén szakember mutatja meg az alapfogásokat, segít a tanulni vágyóknak. A lényeg tehát, hogy mindenki jól érezze magát, ezt igyekeznek elősegíteni azzal is, hogy a falakat régi fényképekkel, képekkel díszítik, olyan, mások számára talán kevésbé értékes „dokumentumokkal”, amelyek a város múltjáról vallanak, saját életüket örökítik meg, amire ma is szívesen emlékeznek az idősek. Hogy igazi otthonuknak érzik „lakói” a nyugdíjasházat, azt az ünnepélyes átadás torokszorítóan szép pillanatai bizonyították. A műsort a dalos szakkörük adA férfiak diskurzusa ta és a versmondásra sem profi előadót kértek fel. A meghívott vendégek, a társadalmi munkából részt vállaló fiatalabb korosztály is meghatódva hallgatta, sokan megkönnyezték. Hogy a segítséget nyújtók közül senki ne maradjon ki, másodszor is sor került az avatásra a múlt hét végén, hasonlóan jó hangulatban, közös ünnepléssel. Bár tennivaló még akad, az öt helyiséget szeretnék csinosítani, az udvart rendezni, hétfőn már fogadta a paksi nyugdíjasokat az új klubházuk. takács-kapfinger Jó hangulatban, közös ünnepléssel avatták fel a nyugdíjasok új „otthonukat”
