Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-15 / 217. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 15. PANORÁMA Tanácskozik a brit liberálisok egyesülési konferenciája Mai kommentárunk Két választás Nyugat-Németországban két tartományi választásra került sor vasárnap. Az Ilyesmi itt mindig fontos esemény. Az NSZK-t éppen azért hívják hivatalosan is szö­vetségi köztársaságnak, mert az ország önálló kabinetekkel, sőt, parlamentekkel rendelkező kisebb-nagyobb tartományok föderatív összessége. Ebben a közegben tehát természetes, hogy egy-egy tartományi választásra nemcsak a helyi lakosság figyel oda, hanem az egész ország. Mivel a helyi szférában is nagyjából a központi (bonni) parlamentben képviselt pártok hadakoznak, küzdelmük pillanatnyi állása esetenként - és persze szigorúan figyelembe véve a helyi sajátosságokat - szeiz­mográfnak is felfogható. A két színhely ezúttal Bréma, a legkisebb tartomány (félmillió szavazó), és a jóval jelentősebb Schleswig-Holstein (kétmillió választópolgár) volt. Eleinte úgy tűnt, az országos érdeklődés kisebb lesz a szokásosnál. Az ok: ezúttal, az általános gyakor­lattól eltérően, a két eredmény nem befolyásolta a „felsőház” a Bundesrat összeté­telét (ez pedig jelentős, mert a törvényhozásnak ez a szerve megakadályozhatja az alsóház döntéseinek érvénybe lépését). Később azonban felizott a hangulat, méghozzá főleg egy „mini Gatergate", vagy „mini Hart-ügy" miatt. Kiderült ugyanis - a választás előtt -, hogy Uge Barschel, Schleswig-Holstein CDU-hoz tartozó miniszterelnöke állítólag „figyelteti" szociál­demokrata ellenfelét, Björn Engholmot. Talán ennek is köszönhető, hogy ebben a tartományban Kohl pártja elvesztette abszolút többségét, 74 tagú parlamentben az eddigi 39 mandátumával szemben most csak 34-et szerzett (az SDP 36-otl). Mivel azonban - bonni mintára - a szabaddemokratákkal koalíciót alakíthat, kormányzá­sa helyi szinten végül is nem került veszélybe. Brémában, a hagyományos szociál­demokrata erődben az SDP ugyan vesztett voksokat, de azért megtartotta abszolút többségét. Levonhatók-e tanulságok? Természetesen, s elsősorban Schleswig-Holstein- ben, ahol kiderült: először, hogy Kohl kancellár pártja, a CDU bizonyos országos si­kerek ellenére sem sebezhetetlen; másodszor a jelek szerint nemcsak a Barschel- botrány ártott a CDU-nak, hanem testvérpártjával, a Strauss-féle CSU-val országos szinten folytatott, a kormánypolitika kulcskérdéseit érintő, elmérgesedő hangú vita is; harmadszor: a brémai sikert - tehát azt, hogy a szavazatveszteség ellenére a párt meg tudta őrizni abszolút többségét a tartományban - egyes SDP-körökben úgy értékelik, hogy a nyugatnémet szociáldemokrácia „kezd felfelé kapaszkodni a lejtőn". Mások viszont úgy vélik, hogy ehhez a megállapításhoz a brémai eredmény még kevés. HARMAT ENDRE A Szövetségi Konvenció 200 éves * A legrégibb ma is hatályban lévő írott alkotmány Minden előjel szerint utolsó évi köz­gyűlését kezdte meg hétfőn az évszáza­dos múltú, de hatvanöt éve ellenzékben lévő brit Liberális Párt az észak-angliai Harrogate-ben. Az ötnapos tanácskozás minden mást háttérbe szorító témája: új pártban való egyesülés a volt választási szövetséges­sel, a brit Munkáspártból kiszakadt Szo­ciáldemokrata Párttal (SDP). A „hatéves jegyesség utáni házassá­got” David Steel, a Liberális Párt vezére kezdeményezte, közvetlenül azután, hogy a júniusban lezajlott általános vá­lasztásokon a szocdem-liberális párt- szövetség szavazatai az 1983-ban elért 25 százalékról 22 százalékra estek visz- sza és hét alsóházi mandátumot vesztet­tek. David Owen, az SDP vezetője tiltako­zott a „kényszerházasság” ellen és a múlt hónapban lemondott pártvezért tisztsé­géről, amikora postai úton megszavazta­tott hatvanezer fős szociáldemokrata párttagság 57 százaléka a liberálisokkal való egyesülés mellett foglalt állást. A magyar és az izraeli Külügymi­nisztérium képviselői 1987. szep­tember 14-én Bernben megállapo­dást kötöttek arról, hogy a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális és humanitárius kapcsola­tok javítása érdekében, a konzuli ügyek intézésének gyorsítása céljá­Az ENSZ Közgyűlésének 42. üléssza­ka ma annak reményében kezdi meg munkáját, hogy a kelet-nyugati kapcso­latok ez évi javulásának eredményeként a tanácskozás mentes lehet az éles ösz- szeütközésektől, heves vitáktól. A résztvevő 159 ország diplomatái Ja­vier Pérez de Cuellarnak az Öböl menti háború befejezése érdekében tett útja si­keréért szurkolnak, az ülésszak első napjaiban pedig Eduard Sevardnadze szovjet és Goerge Schultz amerikai kül­ügyminiszter tárgyalásaira vetik figyelő szemüket. A szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó kimenetele döntő lehet abból a szempontból, hogy az idén tető alá hoz­ható-e Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan harmadik csúcstalálkozója. A program szerint Reagan amerikai el­nök szeptember 21-én, Sevardnadze, szovjet külügyminiszter két nappal ké­sőbb mond beszédet az ENSZ-közgyű- lés ülésszakán, s az általuk elmondottak minden bizonnyal tükrözik majd a szovjet diplomácia vezetője washingtoni tárgya­lásainak eredményeit, amellyel kapcso­latban a legnagyobb érdeklődésre az tarthat számot, hogy vajon milyenek a közepes hatótávofóágú atomfegyverek leszerelésére vonatkozó szovjet-ameri­kai megállapodás kilátásai. Példa nélkül álló eset, hogy a közgyű­lési ülésszak az ENSZ főtitkárának távol­létében kezdje meg munkáját. A tervek szerint Pérez de Cuellar csak csütörtö­kön tér vissza közép-keleti útjáról. Az ülésszak elnökévé várhatóan Peter Flo- rint, az NDK külügyminiszter-helyettesét választják majd meg, aki az ENSZ alapos ismerője, hiszen 1973-ig kilenc éven át képviselte országát a világszervezetben. Az elnöklés joga évente körforgásos ala­pon az öt regionális csoport egyikét illeti meg, az idén Kelet-Európára került a sor. A közgyűlés ülésszakának első hete alatt az általános vitában több mint száz ország külügyminisztere, vagy más ma­gas rangú vezető politikusa kap szót. Az A Szociáldemokrata Párt szeptember elején tartott évi konfernciája új pártve­zért választott Robert MacLennan sze­mélyében, akit megbízott a Liberális Párt­tal való egyesülés feltételeinek megtár­gyalására. A gyakorlatilag kettészakadt SDP owe- nista szárnya mindössze három parla­menti mandátum birtokában kívánja fenntartani „független szociáldemokrata irányvonalát” az alsóházban. A liberális pártvezetőség bizonyosra veszi, hogy a ma kezdődő vitában elnyeri a küldöttek túlnyomó többségének tá­mogatását a két párt többlépcsős egye­sülésének a megkezdéséhez. A nyolcvanezer fős liberális párttag­ságnak körülbelül 20 százaléka ellenzi a nagy múltú párt „keresztezését" a Mun­káspárt egykori jobbszárnyával. Attól tar­tanak, hogy amit a kisebb párt beolvasz­tásával nyernek, azt elveszthetik a „libe­ralizmus felhígításával”. Fordított előjellel ugyan, de ugyanettől tartanak a pártegyesülést ellenző szo­ciáldemokraták is. ból a Svéd Királyság Tel Aviv-i nagy- követségének keretében magyar, a Svájci Államszövetség budapesti nagykövetsége keretében pedig izraeli érdekképviseleti hivatal kez­di meg tevékenységét a közeljövő­ben. (MTI) ülésszak hagyományosan kiváló lehető­séget kínál a kétoldalú találkozókra is, ez az egyetlen rendszeres fórum, amelyen gyakorlatilag a világ valamennyi államá­nak diplomáciai vezetői ilyen nagy lét­számban találkoznak. A tanácskozás 140 napirendi pontról folytat vitát, amelyek közül kétségtelenül a leszerelési kérdések állnak majd a fi­gyelem középpontjában. Várhatóan az idén is kiemelt figyelmet szentelnek majd a közel-keleti válság ügyének, kivált az ENSZ égisze alatt megrendezendő nem­zetközi értekezletnek, ám ezzel kapcso­latban az izraeli kormányon belül meg­oszlanak az álláspontok, s aligha várható érdemi haladás. Az ülésszak munkájának nagy részét a hét bizottságban végzik és a plenáris ülés elé az ott kikovácsolt álláspont kerül végső jóváhagyásra. Az Egyesült Álla­mok nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy a jogi kérdésekkel foglalko­zó bizottságban, ahol egyebek közt a ter­rorizmus kérdéseivel is foglalkoznak BUDAPEST - Október 25-e és 30-a között a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatainak és törzseinek részvételével- mintegy 8 ezer katona bevonásával - harcászati gyakorlat lesz hazánkban, a dunántúli katonai gyakorlótereken. A gyakorlatot - bár létszáma nem éri el a stockholmi konfarencia dokumentumá­ban 13 ezer főben meghatározott beje­lentési küszöbértéket - hazánk az euró­pai bizalom és biztonság erősítésére való törekvés jeleként a katonai tevékenysé­gek ez évi naptári tervében 1986 végén már bejelentette. Az előírásoknak megfe­lelően a Magyar Népköztársaság a had­gyakorlat megrendezéséről és főbb jel­lemzőiről a helsinki folyamatban résztve­vő valamennyi országot diplomáciai úton a hét végén ismételten tájékoztatta. PÁRIZS - Lelkes hangulatú, több százezres tömeggyűléssel, az FKP el­nökjelöltjének beszédével ért véget va­sárnap a L’Humanité kétnapos ünnepe La Courneuve parkjában. André Lajoinie, a francia kommunisták elnökjelöltje a nagygyűlésen hangoztatta, hogy minden kizsákmányolt, a francia tőkés válság minden áldozata érdekképviselőjeként vesz részt jövőre a választáson. OSTENHOLZ - Az NSZK északi ré­szén, hétfőn Certain Strike fedőnéven megkezdődött a NATO őszi hadgyakor­lata, amelyen mintegy 100 ezer nyugat­német, amerikai, brit, francia, belga és holland katona vesz részt. COLOMBO - Vérengzésbe torkollott a Srí Lanka-i Tamil szervezetek egymás közötti viszálya. A szigetország keleti részében, Batticsaloa város környékén vasárnap - nem végleges adatok szerint- huszonketten vesztették életüket fegy­veres támadásokban. További tizenöten megsebesültek. ATamil Eelam Felszaba­dító Tigrisei (LTTE) nevű szervezet tagjai valóságos embervadászatot folytatnak a rivális csoportok tagjai után. WASHINGTON - Nyilatkozatban je­lentette be hétfőn Reagan elnök, hogy utasítására az amerikai küldöttség Genf- ben előterjesztette a közepes hatótávol­ságú rakéták felszmolásáról szóló egyezmény tervezetének új változatát. A nyilatkozat szerint a javaslat „előirányoz­za a kettős nullamegoldást”, valamennyi szovjet és amerikai közepes hatótávolsá­gú rakéta felszámolását majd, a regionális rotáció szerint Libanon képviselőjére került az elnöklés sora. Ide kapcsolódik: Szíria részéről szorgalmaz­zák, hogy a terrorizmusról folytatott ta­nácskozás keretében vitassák meg azt a javaslatot, amely olyan ENSZ-konferen- cia megrendezésére vonatkozik, ahol pontosan körülhatárolnák a terrorizmus fogalmát, és azt határozottan megkülön­böztetnék a nemzeti önállóságért vívott küzdelemtől. Minden bizonnyal sok felszólaló kitér majd a helyi válsággócok problémáira. 1983 óta először a nicosiai kormány kérésére idén ismét napirendre kerül a szigetország megosztottságának prob­lémája. Számítani lehet arra is, hogy jelentős teret kap a faji megkülönböztetés és Na­míbia függetlenné válásának kérdése, amelyet a dél-afrikai kormány makacsul visszautasít. A pretoriai rendszer 1974 óta ki van zárva a közgyűlés ülésszakáról és bizottságaiból, így az idén sem vesz részt a tanácskozáson. Kétszáz évvel ezelőtt, 1787. szeptem­ber 17-én született meg az az okmány, amelynek kezdő sora egy új állam létre­jöttét jelzi: „Mi, az Egyesült Államok né­pe...”. Ez az amerikai alkotmány, amely a még ma is érvényben lévő legrégibb írott alaptörvény. Kétszáz éve, egy forró nyáron Phila­delphiában gyűltek össze az Angliától el­szakadt 13 volt gyarmat közül tizenkettő­nek a képviselői, hogy az államaik konfö­derációját kimondó törvények lehetsé­ges tökéletesítéséről tanácskozzanak. (Ekkor új alkotmányról még szó sem volt.) A konföderáció létrejötte, 1781 óta sem sikerült még létrehozni nemzeti kor­mányt, amelyre pedig igencsak szükség volt, mivel a hétévi függetlenségi háború gazdasági csőd szélére juttatta az elsza­kadt gyarmatokat, a pénz és a hitelek szinte semmit sem értek, a különböző le­lőhelyek, lehetőségek, termőterületek fe­lett pedig elkeseredett vitákat folytattak egymással az államok. A korábban, 1774-ben először összeült kontinentális kongresszusnak sem volt igazi hatalma ahhoz, hogy békét teremtsen közöttük. Ilyen körülmények közepette két évig tartott a „Szövetségi Konvenció” előké­szítése. Az 1787. május végén megnyílt philadelphiai tanácskozás munkájában az Egyesült Államok történelmének olyan nagy alakjai vettek részt, mint George Washington, Benjamin Franklin, James Madison és Thomas Jefferson. Az 1789-ban hatályba lépett alkotmá­nyon érződik a 18. század uralkodó esz­méinek (köztük Locke és Montesquieu tanításainak) hatása. így az alkotmány készítői többek között az államhatalmi ágak szétválasztására törekedtek, hogy ezáltal is elejét vegyék egy esetleges „zsarnoki" hatalom létrejöttének. Külön­választották a törvényhozói hatalmat - amelynek birtokosa a Kongresszus - a végrehajtói hatalomtól - amelynek élén a mindenkori elnök áll - és a bírói hatalom­tól, amelyben meghatározó szerepe a legfelsőbb bíróságnak van. Az „ön­kényuralom” létrejöttét akadályozzák elvben azok a szabályok is, amelyek min­degyik hatalmi ágnak bizonyos ellenőr­zési lehetőséget adnak a másik kettő felett. Megpróbálták az egyes ágak érde­keit viszonylagos egyensúlyba hozni. Ezt a célt szolgálta az is, hogy a kormányzási hatalmat megosztották a szövetségi kor­mány és az egyes államok helyi kor­mányzatai között is. Ám az 1787-es alkotmány nemcsak korának haladó eszméit emelte alaptör­vénnyé. A rabszolgaság intézménye ak­kor még széles körben elfogadott volt, és szavazati joggal is a lakosságnak csaknem mintegy 10 százaléka, lénye­gében a háztartások fehér férfi vezetői rendelkeztek. A rabszolgaságot csak a múlt század közepén, az Észak győzel­mével végződött Észak-Dél háború után törölték el és akkor tiltották meg a válasz­tójog megvonását is faj, bőrszín, vagy előző (rab)szolgasági állapot alapján. A nők pedig csak századunk elején kaptak választójogot, de egyenjogúságukról tör­vény az Egyesült Államokban még min­dig nem született. Ezeket a rendelkezéseket az úgyneve­zett alkotmánykiegészítések tartalmaz­zák. Közülük az első tíz a híres Bill of Rights, a Jogok Nyilatkozata. Ebben biz­tosítják a vallás-, sajtó- és szólásszabad­ságot, és az (azóta is rengeteget, főleg politikusok elleni gyilkos merényletek után vitatott) fegyverviseléshez való jo­got. Összesen 26 alkotmánykiegészítés született, amelyek közül a 22. az alig egy év múlva esedékes elnökválasztásokkal kapcsolatban többször is fölmerült. Ez meghatározza, hogy valaki csak kétszer lehet az Egyesült Államok elnöke. (Rea­gan elnök már másodszor tölti be ezt a hivatalt, így 1989. januárjában végleg távozik majd a Fehér Házból.) Ez a sza­bály a második világháború után szüle­tett, előzőleg Franklin D. Rooseveltet négyszer választották elnökké. Az amerikai alkotmányos rendezés egy ponton teljesen eltér a klasszikus európai alkotmányoktól. A klasszikus eu­rópai polgári alkotmányok kizárják, hogy olyan valaki legyen a végrehajtó hatalom feje, aki nem a parlamenti többséget szerzett pártból, illetve pártkoalicióból kerül ki. Az Egyesült Államokban - a képvise­lők megválasztásának kétévenkénti, a szenátorok megválasztásának hatéven­kénti gyakorlata miatt - előfordulhat az, hogy a republikánus párti elnökkel mind a képviselőházban, mind a szenátusban demokrata párti többség áll szemben, s ez megnehezítheti az elnök dolgát. Pon­tosan ez a helyzet ma, Reagan elnök ese­tében. (Megjegyzendő, hogy 1958 óta er­re a francia választási rendszer is lehető­séget ad, igaz, ott a végrehajtói hatalom megoszlik az elnök és a parlamenti töb- ségen alapuló kormány között.) A ma már kétszáz éves amerikai alkot­mány létrehozói természetesen nem gondolták, hogy megváltoztathatatlan alaptörvényt hoznak létre. Ezt bizonyítja a történelmi léptékkel mérve fiatal Egyesült Államok történelme, az alkotmány betűje és szelleme fölötti sok vita is. MADARÁSZ GYÖRGY Magyar-izraeli megállapodás Az ENSZ-közgyűlés előtt Az ENSZ-közgyűlés ülésterme (Archív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents